Szabad Nógrád. 1954. január (10. évfolyam. 1-8. szám)
1954-01-23 / 6. szám
2 SZARA» iVdCR'An 1954 január 23. A tiribesi bányászok elhatározása a megvalósulás útján Hazánk fejlődésében, az ipari termelésben nagy szerepe van a szénnek. Ahhoz, hogy iparunk zökkenőmentesen tudjon dolgozni az első negyedévben, a nógrádi medence bányászainak 36 ezer tonna szenet kell termel- niök terven felül. Ennek megvalósítása igen nagy munkát követel bányászainktól, de a nehéz, eredményes munka nyomán hazánk, dolgozó népünk gazdagodik, virágzik. Bányászaink valamennyi vállalatnál afctívaértekezleteken tárgyalták meg: hogyan hajtják végre a rájuk eső feladatot. A Tiribesi Szénbányák dolgozóinak Pintér András elvtárs, igazgató ozámolt be az elmúlt évben végzett munkáról, ismertetve az 1954. év feladatait. Pintér elvtárs többek közölt elmondotta: a vállalat termelése december hónapban bár emelkedett, még most sem kielégítő. Az elmúlt évben adósat maradtak az országnak, nem teljesítették szén termelési tervüket. A tiribesi bányavállalat 1953- as évi tervét 90.6 százalékra teljesítette, amelynek következtében 6000 tonna szénnel maradtak adósai nép gazdasá gunk nak. Lemaradásuk főbb okai: egyrészt a helytelen műszaki irányítás, másrészt a nagv nyomás, amely a szállítóvágatokat és légvágatokat összetörte. Nagymértékben gátolta a termelést a bányatüz. A dolgozók egy részének fegyelmezetlensége is hozzájárult a lemaradáshoz: 592 műszakot tesz ki az igazolatlan mulasztás, amely több mint 500 tonna szén kiesését okozta. Pintér elvtárs a hibák feltárása után a Tiribesi Szénbányák Vállalat 1954-es tervének túlteljesítése érdekében kidolgozott intézkedéseket ismertette: A négyes siklóban a jelenlegi 70 méteres frontfejtés üzemel, letéve mellett elkészítünk egy új frontfejtést. A II-es ereszkét beton idomkővel falazz ók ki, ami által a szállítást zavartalanná tudják tenni. A Kataün-üzem tervének maradéktalan teljesítése érdekében áttérnek a két- számyú frontfejtés hazafelé való művelésére, amely biztonságosabbá teszi a bányaművelést, ugyanakkor nagymérvű fa megtakarítást érhetnek el! A beszámoló nagy lelkesedést kellett a dolgozók körében. Huszonhárom dolgozó emelkedett szólásra. Legelsőnek Kovács Ferenc üzemvezető ismertette Tiribes üzem januári tervét. „Ennek ez előirányzatnak teljesítése érdekében az üzemvezetőség mindent e! fog követni” — mondotta Kovács e'.vtárs — és kérte a gépüzem dolgozóit, a hibák kiküszöbölésével hassanak oda, hogy tervüket ne csak teljesítsék, de túlteljesítsék. Végül a terv maradéktalan teljesítése érdekében versenyre hívta ki Gubányi Ferencet, a Kataíin-bánya üzemvezetőjét. A hozzászólók közül többen javaslatokat tettek a hiányosságok felszámolására, nyolc dolgozó pedig terve túlteljesítésére tett ígéretet, vagy versenyre hívta a másik csapatot. Ezek a dolgozók valóban szívügyüknek, elsőrendű kötelességüknek tartják mindazon körülmények felszámolását, amelyek a tervteljesítést akadályozzák és egyre inkább megragadják azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével tervüket teljesíthetik. Pintér András igazgató elvtárs a hozzászólások megválaszolása után bejelentette, hogy a mén kés: bányaüzemmel versenyt indítanak. A műszaki vezetőség, a dolgozók az elkövetkezendő napokon már ennek szellemében kezdték meg a munkát, s kemény harcot indítottak a terv túlteljesítése érdekében. Január 15-én reggel a megfagyott hó akadályozta a Tiribesi Szénbányák és Nagy- bátony között a szénszállítás1. Az aktíva értekezlet hatására, hogy a terv teljesítésében el ne maradjanak a vállalat igazgatósága és többi irodai munkásai rohammunkával mintegy két óra alatt eltakarították a havat a sínekről és újra lehetővé tették a. szállítást. Nem is maradtak le a tervteljesítésért folyó harcban. Január első két hetében 95—98 százalék között teljesítették napi tervüket, ma már változtak ezek a számok, mert január 16-án 111.3 százalékot jelentettek. Ha a műszak: dolgozók a gépüzem munkásai is szívügyüknek tekintik a tervteljesítés fontosságát és az aktívaértekezlet szellemében fognak dolgozni. megteremtik bányamunkásainknak a termeléshez szükséges előfeltételeket, a tiribesi bányaüzem tartani, sőt fokozni tudja ezt az eredményt. Ilyen eredmények elérésével és megtartásával a tiribesi bányavállalat dolgozói büszkén mondhatják: a széncsata élharcosai és becsülettel megállják helyüket a békeharc rájuk eső szakaszán. Adjatok jobb szenet az erőműnek ötéves tervünk sikeres befejezésének egyik előfeltétele, hogy ipari üzemeinket a villamosenergiatermelő vállalatok a jelenleginél több energiával láthassák el. Valamennyi erőműnek — így a Salgótarjáni Erőműnek is — minden törekvése az, hogy ennek a nagy feladatnak eleget tehessen és a fennálló v illamosenergia- korlátozásokat megszüntesse, vagy legalább is jelentős mértékben csökkentse. A Salgótarjáni Erőmű dolgozói lelkesen küzdenek a feladat maradéktalan teljesítéséért. A terv gy őzele mrcvitele megköveteli, hogy a Rónai és a Zagyvái Szénbányák dolgozói, műszaki vezetői termékük minőségét döntő mértékben megjavítsák. Az utóbbi hónapokban az üzemeknek szállított szén minősége lényegesen romlott és múlt év november, december hónapban akadályokat gördített a szén rossz minősége termelésünk fokozása elé. A szén hamutartalma hirtelen magasra emelkedett, legtöbb esetben a 40 százalékot is meghaladta. Ennek a következménye az, hogy erőmüvünk nem képes végleges teljesítőképességének megfelelő villamosenergiamennyiséget termelni. De a szén minőségének másik súlyos következménye, hogy berendezéseink idő előtt elhasználódnak. A szén minőségének romlása csupán erőművünkben többmilHó forintos kárt jelent a népgazdaságnak. Ezért kérjük bányász elv társain kát, hogy a villamosénergiater ne- lés biztosítása érdekében ne csak a mennyiségre, hanem a minőség megjavítására is tegyenek vállalásokat, javítsák meg a bányaüzemeknél a munkafegyelmet, a főmérnök elvtársak pedig versenykihívásaikat a minőség fokozatos megjavítására is terjesszék ki. A munkafegyelem megszilárdítása érdekében versenyre hívom a Rónai és a Zagyvái Szénbányák Vállalat főmérnökeit és vállalom, hogy a Salgótarjáni Erőműnél az első negyedévben az igazolatlan mulasztásokat, késéseket, teljes mértékben felszámoljuk. Pártunk Központi Vezetőségének október 31-i határozata előtérbe helyezte a villamosenergia biztosításának fontosságát. De hogy a határozatot végrehajthassuk, szükségünk van bányászaink komoly segítségére. Minden kitermelt csille rosszminőségű szénnél gondoljanak arra bányászaink, hogy abból kevesebb villamosenergia lesz, s az ennek következtében kiesett minden kilowatt villamosenergia 10—30 forint veszteséget jelent népgazdaságunknak. Gösswein Richard a Salgótarjáni Erőmű főmérnöke Megjelent a Propagandista januári száma A Propagandista januári száma gazdag tartalommal jelent meg. Az első cikk a mező- gazdaság fejlesztésének néhány elvi kérdéséről szól. Megvilágítja; miért követeli meg a Központi Vezetőségnek a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozata az egész nemzet erőfeszítését. „Az értéktöbblet elmélet, a marxi politikai gazdaságtan sarkköve“ című cikk a politikai gazdaságtan tanfolyamok propagandistáinak munkáját segíti. „A pártonbelüli demokrácia fejlesztése állandó feladat“ című cikk a pártonbelüli demokrácia lényegének rimertc-tése során konkrétan elemzi azt a fejlődést, amelyet a kollektív vezetés, az alulróljövő bírálat fejlesztése terén elértünk. Lenin: „Az államról“ című előadásának néhány módszertani tanulsága rendkívül hasznos segítség propagandistáink előadókészségének fejlesztéséhez. Közli a lap Révai József elvtárs a Társadalmi Szemle 1953 október—november számában megjelent „Harc az új feladatok megvalósításáért“ című cikkéből azt a fejezetet, amely választ ad arra, hogy a mező- gazdaság fejlesztése miért felel meg a munkásosztály létérdekeinek. Igen fontos cikke a lapnak a kulákság korlátozásáról szó--* írás, amely elősegíti azt, hogy a propagandisták helyesen igazodjanak el abban: ki a kulak, jobban megértsék pártunknak a kulákság korlátozására irányuló politikáját, a falu ki- zsákmányolói ellen folyó harc feladatait. A politikai iskolákon és párttörténeti tanfolyamokon sok helyen nem értették elég jól: a „Minden hatalmat a szovjeteknek“ jelszó változását milyen történelmi körülmények tették szükségessé és mi a tartalma e jelszónak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom fejlődésének különböző szakaszaiban. / „Az OSZDMP prágai konferenciájának szerepe az újtípusú pártért vívott harcban“ címmel közölt írás a likvidátoroknak a pártból történt kiűzése okait és körülményeit, az egységes, bolsevik típusú párt megteremtéséért folyó harc fontos szakaszát ismerteti. Köszöntjük az ötvenéves építőipari szakszervezetet! A mai napon, 1954 január 23-án az építőipari szakszervezet tagjai, női- és íéríiimm,kásái, kőművesei, ácsai,! festői, famunkásai, vasbetonszerelői, mérnökei és technikusai, segédmunkásai, de a szakma minden dolgozója jogos büszkeséggel tekinthet harcos, forradalmi szervezetükre, ez építőipari szakszervezet kemény harcban eltöltött 50 éves múltjára. Az építőipari szakszervezet szervezeteit, csoportjait 50 évvel ezelőtt az 1900-as évek elején az építőmunkások legjobbjai Budapesten és az ország legkülönbözőbb városaiban, községeiben, a már gondokban megöregedett férfiak és az élet elején álló, lelkesedéssel áthatott ifjak hozták létre. Az építőmunkások szükségét érezték ennek a szervezetnek, hogy közös erővel vehessék fel a harcot a sötét úri Magyarország embertelen kizsákmányolása, gazdasági elnyomorítása ellen, a nagyobb darab kenyérért, az emberi jogokért. A munkásmozgalom fejlődésével, de különösen a magyar munkásosztály forradalmi pártjának megje'enésévei az építőipari munkások harca egyre szervezettebb, átfogóbb, forradalmibb lett. Az országot sújtó gazdasági válság idején megyénk területén is százával váltak munkanélkülivé az építőiparban dolgozó munkások. Nehéz idők voltak ezek. Budapesten és vidéken egyaránt általános dolog volt, hogy száz építőipari dolgozó közül 74 munkanélküli volt. Egy-egy építőmunkás nem dolgozhatott többet egy évben 2—3 hónapnál. De a munkanélküliség mellett még fokozta a nyomort, hogy béreiket állandóan csökkentették. A hosszú évtizedes harcok alatt a szervezetbe tömörült építőmunkások egységesen mozdultak meg és öklüket magasra emelve kiáltották a lefüggönyözött úri paloták felé: „munkát, kenyeret!" Az 1930—1931-es évek egész országra kiterjedő munkásmozgalmaiban mindenhol ott találjuk a korgó gyomrú, üres zsebű, de öklét keményen összeszoritó és tekintetét büszkén magasra emelő építőmunkást. Az építőmunkásoknak a MÉMOSZ által vezetett hősies ** küzdelmét az előretörő fasizmus és az erősödő árulás sem tudta visszaszorítani. Az 1933-as évben az építőmunkások sztrájkja volt az, amely három héten át tartott és megmozgatta a többi szakmát is. Majd az 1942-es évben az építőmunkások is hitet tettek a fasizmus és a háború ellen, keményen és bátran szembeszálltak a béke ellenségeivel. Az elnyomás sötét éveiben az építőmunkások legjobbjai megállták helyüket. Harcos, tiltakozó szavuk messzire csengett és a 6zabad jövőbe vetett hitük nem csökkent. Harcuk nem volt hiábavaló, hitük beteljesült. Az 1945-ös év új világot nyitott meg az építőmunkások előtt is. A lázas ütemű munka, most már a dolgozó nép hazájának felépítése kezdetét vette. Nógrád megye száz és száz községében, a gyárakban és városokban megindult az építőmunkások küzdelme is az új élet megteremtéséért. A felszabadulás teljesen új értelmet adott munkájuknak, megszüntette a munkanélküliséget és az építőipari munkások is megbecsült tagjai lettek a társadalomnak. Az építőmunkások szakszervezete a párt segítségéve] a régen megalázott, sokat szenvedett munkások problémáit megoldotta. Azóta ezek a munkások tömegével lettek sztahanovisták, nagy számban kaptak kormánykitüntetést és végzett munkájukra dolgozó népünk is megbecsüléssel és elismeréssel tekint. C z a szakszervezet, amelynek dolgozó népünk most ün- ™ nepli fennállásának; 50. évfordulóját, különösen a felszabadulástól kezdve komoly eredményeket tud felmutatni. Megyénk területén a szervezet létszáma megháromszorozódott. A szakszervezet segítségével 1952-ben 316 dolgozó, 1953-ban pedig 510 dolgozó jutott el az ország legszebb üdülőhelyeire, hogy ott kipihenhessék fáradalmaikat. Ezenkívül szociális és kulturális téren is nagy eredményeket érteik el. Ezek az eredmények mind szakszervezetük fejlődéséből, erősödéséből erednek. Megyénk dolgozó népe köszönti az építőipari szakszervezetet megalakulásának 50. évfordulója alkalmával, s azt kívánjuk, hogy pártunk irányítása mellett további sikereket érjenek el dolgozó népünk felemelkedéséért vívott harcukban. Gondosabb, figyelmesebb magatartást a műszaki dolgozók problémái iránt AVasoK a lelkesítő eredmények, amelyeket nagy építő- munkánk terén eddig elértünk, amelyek megváltoztatták, korszerűbbé tették a bányák és gyárak termelési folyamatát, barát és ellenség előtt elismertté iparunk fejlettségét, műszaki dolgozóink lelkiismeretes, jó munkájáról is beszélnek. Sokan közülük egész sor újítással, a termelés észszerű megszervezésével járultak hozzá terveink győzelméhez, célkitűzéseink megvalósításához. Ha Nógrád megye területén akár a vasipari, akár az építőipari vagy éppen a bányaipari üzemek műszaki dolgozóinak tevékenységét vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy nagy többségük becsülettel és a legnagyobb felelősségérzettel hajtotta végre a reábízott feladatokat. Pártunk és kormányunk félreérthetetlenül le is szögezi, hogy az értelmiségieknek népi demokráciánk megbecsült tagjainak kell lemniök és képzettségüknek, tudásuknak nagyobb megbecsülés jár. mint bármikor a régi úri-világban volt. Pártbizottságainkra, pártszervezeteinkre hárul az a feladat, hogy állandó kapcsolatot tartsanak az üzemek műszaki dolgozóival. ismerjék meg azoknak ügyes-bajos dolgait, életkörülményeit, családi és kulturális életüket, törődjenek velük és adjanak segítséget problémáik megoldásához. Bár sok helyen alábbhagyott már az értelmiségi-ellenes hangulat, de pártbizottságaink és pártszervezeteink munkájában még mindig igen gya'-ran fellelhető a műszakiakkal szembeni közömbösség, elhanyagolják a műszaki dolgozók ügyeivel való foglalkozást, a műszakiak viszont nem mernek előállni problémáikkal, 6 a magukbazárKÓzottság a személyi ürmeik megoldatlansága a termelésnél is rendszeresen maguk után hagyják nyomaikat. A Rónai Szénbányáknál e tekintetben ugyan vannak eredmények, Qe a műszakiakkal való foglalkozás még itt is igen sok^ kívánnivalót hagy maga után. Pártunk arra tanítja dolgozó népünket, hogy a műszaki fejlettség egymagában egyoldalúsághoz vezet és dolgozóink, akár fizikai, akár műszaki dolgozóról van szó, munkájukban csakis akkor tudnak egészet nyújtani, ha a szakmai ismeretük mellett megfelelő politikai fejlettséggel is rendelkeznek. A rónai vállalat pártbizottsága ennek figyelembevételével szervezte a műszaki dolgozókat is a politika: oktatás beindulásánál. Minden műszaki dolgozóval kü- lön-külön elbeszélgettek és azokat túlnyomórészben a politikai gazdaságtan első évfolyamára osztották be. Figyelembe vették azonban a műszakiak véleményét is. így Ozsvárt László, Csirke Ferenc műszaki dolgozókat kérésük alapján a párttörténeti tanfolyamra helyezlek át. A pártoktatás terén kialakult egészséges irányító és szervező munkának köszönhető, hogy a rónai vállalatnál minden műszaki dolgozó szívesen látogatja a szemináriumokat és konferenciákat, sőt ha előrelátható okok miatt a meghatározott időre nem tudnának megjelenni, mint ezt Boródi üzemvezető is tette, előzőleg bejelentik késésüket. A pártbizottság tagjai ezenkívül - műszaki értekezleteken is rendszeresen résztvesz- nek, meghallgatják a műszakiak véleményét és javaslatokat is tesznek a termelésben előforduló problémák megoldására. Arra azonban — mint ezt Janák Gyula elvtárs is mondja — vigyáznak, nehogy úgy tűnjön föl, mintha a 'műszakiak kezéből ki akarnák venni az irányítást. A szórakozási lehetőségek megteremtése érdekében Salgó- bánya-teiepen nemrégen átszervezték, bebútorozták a klubházat. Szép asztalok, fotelek teszik kellemessé és kényelmessé a tanulást és szórakozást. Értékes könyvtárat rendeztek be. ízléses clvasószobájuk van, s ennek rend-behozásához nagy segítséget nyújtott a pártbizottság. A bányatelepen minden szómba .on és vasárnap mozi- előadás van, s a MOKÉP-pel tartott kapcsolataik révén igen jó filmek kerülnek vetítésre. A rónai vállalóinál azonban akár Salgót, akár Rónabányatelepet vesszük figyelembe, a szórakozásnak ettől nincsen tá- gabb lehetősége. Többször előfordul, hog-y Salgótarjánba ellátogat a Gördülő Opera, a Har- sányi-, a Holéci-együttes, vagy különböző kiemelkedő nagyvárosi együttesen, de ezekre még egyetlen alkalommal sem biztosítottak jegyet részükre, bár, különösen a vállalat műszaki dolgozóinak körében, igen nagy az érdeklődés az ilyen kulturális műsorok iránt, A vállalatnak ugyan van műszaki könyvtára és megtalálhatók a bányagépészeti 6zabkönyvek, holott a rossz főteviszonyok következtében nincs nagy lehetőség a gépesítésre, megtalálhatók az olaj- bányászatra vonatkozó szakkönyvek is, amelyek, szintén haszna vehete. lenek számukra. Nincs azonban olyan műszaki 6zakkőnyv. ami a bányaműveléssel foglalkozna és ugyancsak hiányzanak azok a könnyebben megérthető szakmai könyvek, amelyek a műszaki 'középkáderek felkészültségének színvonalán vannak megírva. A mérnöki szakkönyvekbő! viszont a műszaki középkáderek vajmi keveset tudnak megérteni. Az lenne helyes, ha a mű_ ßzakiak egyéni problémáival olyan értelemben is foglalkozna a pártbizottság, hogy időnként meglátogatná őket lakásukon, megismerné családi élelüket. Le- tovai elvi ars, a rónai üzem vezetője például már többször elpanaszolta, hogy nedves, vizes, egészségtelen lakásban lakik. Ez a problémája még mindig megoldatlan. De a többi műszaki dolgozóknál is meg vannak a kisebb- nagyobb sérelmek. Panaszaik megoldatlansága a politikai munkánk túlságosam egyoldalú csak a többtermelésre ösztönző jellege jogosan vált ki rossz hatást. Ennél a bányavállalatnál egész sor olyan probléma van, amelynek helyi erővel és eszközökkel való megoldása lehetséges. Előfordul, hogy a fizlk-i dolgozók a tilalom ellenére is összevágják a bányafákat és ezt gyujtósmak viszik haza. A műszaki dolgozók felelősséget éreznek a kiadott rendelkezések végrehajtásáért, s ezért meg- is szólítják azokat, akik ezt a rendelkezést megsértik. A bányászok nagyon helytelenül a műszakiakban „rosszindulatúságot” látnak s evégett igen gyakran ellentétbe kerülnek egymással. A műszakiaknak ez i6 problémájuk. A pártbizottságtól és a pártszervezettől várják a segítséget, hogy a népnevelők politikai, felvilágosító munkával megmagyaráznák, milyen nemzetgazdasági jelentősége van, ha naponta csak egyetlen használható bányafát vágnak is össze öncélú érdekből. De a műszaki vezelőség legnagyobb probémái közé tartozik, hogy az egész rónai vállalatnál. beleértve Salgó és Rónabányatelep lakóit is, nincs orvos. A vállalat és a két bányatelep lélekszámú köze' 2000-re tehető, s az egész orvosi ellátásuk heti 2 órai rendelésbői áll. Előfordul, hogy egy-egy bányász megbetegszik, s csak. 4—5, vagy 6 nap múlva tud jelentkezni az orvosnál, mert az hetenként csak egy. a szerdai napon, az utazási lehetőségtől függően mindössze két órát tartózkodik Saigon. Ennek folytán nehéz a telepítési tervet tervszerűen betariani, sok zavart idéz elő, hogy egy-egy dől gozót meg nem jelenése esetén igazolatlan hiányzóként kezelik, s csak később, utólagos orvosi igazolásra minősíthetik igazolta nak távolmaradását. De ami sú- lyosabb körü'mény. hogy most, az influenza-járvány idején 50— 60 beteg állt szerdai napon az orvosi rendelő előtt, s bár az orvos egy-egy beteggel mindössze 2—3 percet foglalkozott, mégis a betegek fele tanácstalanul, orvosi vizsgálat és gyógyszer- ellátás nélkül távozott, mert az orvos ideje letelt és sietett visz- 6za a vonattal. A rónai vállalat, valamint Salgó és Rónabánya- telep dolgozóinak ez a tűrhetetlen egészségügyi ellátottsága nemcsak a pártbizottság, hanem a megyei tanács egészségügyi osztálya felé is élesen veti fel a felelősséget. A vállalat egészségügyi terveinek kidolgozását a vállalat igazgatójának, íőmér. nőkének és üzemi bizottságának rendszerint üzemorvos nélkül kell elkészíteni. De vájjon reális lehet-e az egészségügy legfontosabb problémával foglalkozhat-e ez a terv?! A műszakiak ezt ,s sze_ mélyi problémáiknak tekintik, — mert mint ahogy Moskáth László főmérnök elvíárs mondja — a műszaki és fizikai dolgozók ügye egyre jobban összeolvad. A pártbizottság tagjai tehát, amilyen mértékben érvényt szereznek a műszaki és fizikai dolgozókkal való személy; foglalkozás helyes formájának, ugyanolyan mértékben növekszik aktivitásuk, érdeklődésük pártunk célkitűzései iránt s ugyanúgy növekszik felelősségérzetük a reájuk háruló szervezési, termelési és egyéb feladatok megoldásában. (Orosz)
