Szabad Nógrád. 1954. január (10. évfolyam. 1-8. szám)
1954-01-20 / 5. szám
4 SZABAD TVOGRId Í954 j&rttmr 99. TANULJUNK A SZOVJET PÉLDÁBÓL ■» A valkovoi kerület szovjetjének kezdeményezése a közös gazdaság felvirágoztatásáért A Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának szeptemberi teljes ülésén hozott határozata előírja, hogy a kerületi szovjetek végrehajtó bizottságai felelősek a párt- és kormányhatározat végrehajtásáért. A harkov-területi Valkovo- kerület végrehajtó bizottsága a határozatok szellemében átszervezte munkáját. Annak érdekében. hogy konkrétabbá tegye a kolhozok, a szovhozok és gépállomások irányítását, a kerületi szovjet legutóbbi ülésszakán meghallgatta az élenjáró „Komintern“-kolhoz elnökének és az elmaradt „Ut a kommunizmus felé“ kolhoz elnökének beszámolóját; Előzőleg a végrehajtó bizottság komoly szervezési munkát végzett. A kerületi szovjet küldötteiből és a mezőgazdasági szakemberekből két brigádot alakítottak. Az egyik brigád a „Komintern“ kolliozba, a másik brigád a lemaradt kolhozba utazott. A brigádok tagjai a helyszíned tanulmányozták, hogyan vezetik a közös gazdaságokat, majd jelentésben számoltak be észrevételeikről. A jelentéseket sokszorosították, és megküldték a kerületi szovjet valamennyi küldöttének. Az ülésre a végrehajtó bizottság meghívta a kerület élenjáró növénytermelőit, állattenyésztőit, gépkezelőit és szakembereket. Az ülésszak idejére kiállítást is szerveztek, amely ösz- szehasonlította az élenjáró kolhoz sikereit a lemaradt kolhoz hibáival; A kerület szovjet küldöttei, meghallgatták a két kolhozelnök beszámolóját. Kiderült, hogy a két kolhoz egyenlő feltételekkel rendelkezik a közös gazdaság fejlesztésére. Egyiknek földje ugyanolyan termékeny, mint a másiké, és mindkét kolhozban a kovjagovi gépállomás gépei dolgoznak. „Még eső sem esik kevesebb az „Ut a kommunizmus felé“ kolhozban, mint a „Komintern“ kolhozban“ — állapítja meg a mezőgazdasági állandó bizottság elnöke. Az eredmények mégis feltűnően különbözőek. A „Komintern“ kolhoz pénzbeni jövedelme például egy hektár szántóföldre, rétre és legelőre számítva, 1130 rubel, a másik kolhozban pedig mindössze 420 rubel. A „Komintern“ kolhoz elnöke részletesen ismertette az eredményeket és rámutatott, hogy a sikereket a kipróbált termelési eljárásokkal, a jó mu munkaszervezéssel és a kolhoztagok lelkes, odaadó munkájával érték el. Az „Ut a kommunizmus felé“ kolhoz elnöke beismerte, hogy elszalasztottak a lehetőségeket. Beszámolóját így folytatta: — Gazdaságunk lemaradásának oka mindenekelőtt az, hogy én, mint elnök, sokáig nem találtam meg helyemet a kolhozban. Nem volt elegendő tapasztalatom a vezetéshez. A vezetéssel kapcsolatban minden munkát magamra vállaltam, és ezzel akaratlanul is mellőztem a vezetőség többi tagja, a kolhozaktíva munkáját, holott kollektív vezetésre lett volna szükség. Ezt különösen az SZKP központi bizottságának szeptemberi teljes ülésén hozott határozata nyomán értettem meg. A siker az emberektől függ, mi azonban nem voltunk képesek tehetséges, határozott, hozzáértő brigádvezetőket és farmvezetőket kiválasztani, és nevelni. Rosszul szerveztük meg a munkát és a munkaverseny is formális volt. Ritkán tartottunk közgyűlést, és a brigádok is csak esetenként tartottak termelési értekezletet, így azután laza volt a munka- fegyelem, minden tizedik kolhoztag száz munkaegységnél kevesebbet teljesített. Nem végeztük el a területrendezést, nem vezettük be a vetésforgókat. Búzát búza után vetettünk. cukorrépát pedig nem megfelelő elővetemény után termesztettünk. Csak most jelentek meg nálunk a szakemberek, eddig nem volt sem agronómu- sunk, sem zootechnikusunk. Az „Ut a kommunizmus felé“ kolhoz elnöke a kolhoztagok nevében megígérte, hogy behozzák lemaradásukat, és bejelentette, hogy versenyre hívják ki a „Komintern“ kolhozt. — Tanulni akarunk tőlük és igyekezünk már a közeljövőben túlszárnyalni őket —mondotta. A küldöttek sorra hozzászóltak a kérdésekhez, és rámutattak, hol követett el hibákat a végrehajtó bizottság. — A mai ülésen nemcsak a lemaradt kolhoz kapott éles bírálatot, hanem a végrehajtó bizottság is — állapította meg Vacsenko elvtárs VB-elnök. — A kerületi végrehajtó bizottság a mezőgazdasági termelés irányításában komoly hibákat követett el. A kolhozokat általánosságban irányítjuk, és munkánk főként jelentések és kimutatások készítésére irányul. Jogosan kaptam bírálatot azgrt, mert az „Ut a kommunizmus felé“ kolhozban még mindig nem vezették be a füves vetésforgót. Ez azt mutatja, hogy keveset foglalkozom az egyes kolhozokkal. Jogosan kaptam bírálatot azért is, mert az elmaradott kolhozban gyakran váltják egymást az elnökök. Az is igaz, hogy nem támogatjuk kellőképpen a mostanában érkező új szakembereket a termelés megszervezésében. A mai ülés jó lecke a kerületi végrehajtó bizottság számára: megmutatta, hogyan nem szabad és hogyan kell dolgoznunk az új viszonyok között. A kerületi szovjet ezután határozatot hozott, amelyben konkréten felsorolta a végrehajtó bizotság soronkövetkező feladatait. KOMMENTÁR FELESLEGES! A „Kontakt“ című norvég burzsoá folyóirat egyik novemberi számában az Egyesült Államok és Spanyolország katonai szerződéséről ír. A cikkben egyebek között ez áll: „Ha formálisan az Egyesült Államok és Spanyol- ország közötti kéthatalmi szerződésről van is szó, nyilvánvaló, hogy az új helyzet, amely ezzel előállt, jelentős mértékben érinti majd az atlanti szervezet többi tagállamát, tehát Norvégiát is. Az amerikaiak persze megértették, hogy a NATO-n belül túlságosan erős volna az ellenállás a francóista Spanyolország közvetlen bevonásával szemben. Ezért kötöttek különszerződést. Ezáltal Spanyol- ország fekete úton lép be az Atlanti Szövetségbe.“ Napfénylámpák . egy szovhoz üvegházában Barnaul területén van az 1. számú szovhoz, ahol fáradtgőzzel melegítik és napfénylámpákkal világítják meg az üvegházakat. A kolhoz állandóan szállít friss zöldséget Barnaul- ba. A hideg szibériai tél ellenére melegek, világosak az üvegházak, a földkockákban jól fejlődnek a palánták. " * 0p 'A l’j miit ragya — a termofoszfát Az új műtrágyát — a termo- foszfátot — a Kazah Tudomá- nyos Akadémia munkatársai állították elő foszforitokból. Igen hatásos és rendkívül olcsó műtrágya. Előnye még az is, hogy igen hatásos savanyú talajokon. Az új műtrágyát Moszkvában. Szverdlovszkban, Gorkijban, Molotovban, Krasz- nodarban, Omszkban, Ufában és több más vidéken is kipróbálják; A lengyel mezőgazdasági főiskolák segítik a falni A wroclawi mezőgazdasági főiskola kollektívája néhány héttel ezelőtt elhatározta, hogy segítségére siet a wroclawi vajdaság falvainak. A főiskola igazgatósága felkarolta a kezdeményezést. Alapos előkészületek után öt komplex-brigád alakult meg. A brigádok tagjai agrotechnikusok és zoológusok. Minden egyes brigádot valamelyik tanszék professzorai irányítják. A brigádokat a falvakban érdeklődéssel fogadták. A komplex-brigádok felhívták a dolgozó parasztok figyelmét a mezőgazdasági termelés tartalékaira, az állattenyésztés fejlesztésének sokrétű lehetőségére. Lengyelországban eddig gyakorlatilag még nem alkalmazták a Vil- jamsz-féle füves vetésforgót. A komplex-brigádok erőfeszítéseket tettek, hogy ezt az értékes szovjet módszert a sajátos lengyel viszonyok között is al- kalmazi lehessen. Minden egyes brigád egy-egy falut patronál. Az együttműködésnek nemcsak a dolgozó parasztok veszik hasznát, sokat tanulnak a főiskolás-brigádok is a mező- gazdaság gyakorlati problémáiból. A wroclawi mezőgazdasági főiskola kezdeményezése széleskörű visszhangot váltott ki országszerte. A poznani mező- gazdasági főiskola kollektívája elhatározta, hogy követi a jó példát. Elhatározták a többi között azt is, hogy mezőgazda- sági vándorkiállítást szerveznek. A krakkói mezőgazdasági főiskola tanárai és hallgatói elhatározták, hogy Micsurin- köröket szerveznek a közeli falvakban. A lublini egyetem mezőgazdasági tanszékének dolgozói és hallgatói vállalták, hogy előadásokat tartanak a községekben az élenjáró növénytermesztési és állattenyésztői módszerekről. Üzbekisztánban megkezdték a tavaszi búza vetését Az új év első napjaival Üz- ttekisztán déli kerületeiben be- köszöntöttek a meleg napok, A Szurhan-Darja és a Sirabad- Darja völgyeiben lévő kolhozok megkezdték a tavaszi búza vetését. Az első néhányszáz hektáron a helyi viszonyoknak legjobban megfelelő búzafajtát vetették el. Lassan jár], tovább érsz Az „európai hadsereg“ össze- tákolása a nyugateurópai népek heves ellenállásába ütközik, s nehezen akar előrehaladni. A „United Press“ amerikai hírügynökség türelmetlenségében siettetni próbálta az eseményeket. Nemrég feltűnést keltő táviratot küldött szét a lapoknak. A távirat ezekkel a szavakkal kezdődött: „Az európai hadsereg főparancsnokságának amerikai képviselője Rabatba és Ankarába utazik; :.“ A türelmetlen tollnokok az „európai hadsereget“, valóságos létezésének hiányában, papíron, tintával hívták életre. A „United Press“ hírügynökség buzgalmát gúnyos kommentárok fogadták a nyugateurópai sajtóban. A ,,1‘Huma- nité“ csípős szavakkal veszi tollhegyre az amerikai hírügynökséget, amely már-már valóságnak látja azt, amit csak szeretne, ha úgy lenne;sS A dánok a fegyverkezés ellen vannak A „Berlingske Tidende“ című lap közli a Gallup-intézet dániai közvéleménykutatásának eredményeit. A megkérdezettek 57 százaléka a katonai kiadások csökkentése mellett nyilatkozott. Mindössze hat százalék volt azoknak a száma, akik a katonai kiadások növelését helyeselték. A fegyverkezési hajsza „atlanti“ politikája nyilvánvalóan nincs ínyére a dánoknak! Mesébe illő profit Hollywood megfojtja a brazíliai filmgyártást. A brazíliai filmgyártási dolgozók decemberi második országos kongresszusán az „Imperensa Popular“ című lap szerint megállapították, hogy az 1352-ben, Brazíliában bemutatott filmek 80 százaléka amerikai volt. A hollywoodi filmválla- íatok egy év alatt kétmilliárd cruseiro hasznot zsebeltek be, Immár évek óta tartózkodnak amerikai hadihajók a Földközi-tengeren sokezer kilométerre a hazai partoktól. Egyes, az Egyesült Államok monopóliumainak érdekeit szívükön viselő lapok néha már hetvenkedve, „amerikai tónak“ nevezik ezt a tengert. Az „Esztia“ című görög lap elfecsegett egyet- mást arról, miért szerettek bele a vendégeskedést únni nem akaró amerikai tengernagyok a Földközi-tenger hullámaiba. A lap újév előtti számában nápolyi tudósítás jelent meg, ezzel a címmel: „A hatodik amerikai flotta a Földközi-tenger „atomarmádája“. A tudósító hódoló szavai szerint „a Földközi-tengeren — Ciprustól Gibraltárig — mindenható „atomflotI ta“ cirkál harci készenlétben... az oroszok sebezhető Harci hévben déli szárnya előtt; a hatodik flottát, a legerősebb flották egyikét, az Egyesült Államok kis térségben összpontosította.“ Ha hihetünk a tudósítónak, a hatodik amerikai flotta parancsnoka fogadta őt, s — fejjel a falnak ugorva — beavatta abba, hogy „háború „esetén hogyan fog csapást mérni a szuperóceánjáró armada“ Oroszország déli szárnyára ..; Arccal Kelet felé fordulva atombombával kezdett fenyegetőzni. Repülőgépeink — mondotta — „kis itombombákat tudnak ledobni“, sőt arra célzott, hogy a flottának megvannak a lehetőségei „nagy atombombák szállítására“ is. Befejezésül kijelentette, hogy „akár ma csapást mérhet az ellenségre, és a csapást holnap megismételheti .. A hatodik amerikai flotta parancsnoka nápolyi harcias kijelentéseivel láthatóan leginkább az Egyesült Államok atlanti tömbbeli „fiatalabb partnereit“ akarta bátorítani, s arra számított, hogy az esetleges ingadozókat elva- kítja ■vagy megfélemlíti flottája „atompotenciáljával“. Nyílt hetvenke- dése azonban más szempontból is érdemes figyelemre. Köztudomású, mennyire szeretnék elhitetni a washingtoni propagandisták, hogy az Egyesült Államok nyugateurópai és földközitengeri katonai támaszpontjai az „európai védelem“ elővédéinek szerepét töltik be. A hatodik amerikai 'lotta parancsnokának nyilatkozata szemléltetően megmutatja, bolyán értelmezik a 'ékevesztett ame- 'ikai stratégák a ,védelmet“. Az olasz parasztság nyomorúságos helyzete A fold rendkívüli igazságtalan elosztása miatt az olasz parasztság mindig nehéz helyzetben volt. Azelőtt is csak éhezés, ínség és jogfosztottság jutott neki osztályrészül. A mai Olaszországban a fegyverkezés és az amerikai monopoltőke egyre erősebb terjeszkedése miatt a parasztság olyan nyomorúságos helyzetbe ke- tíUJúhogy helyzetét a demo- 1^b|ö?:;.us olasz sajtó joggal ha- sonnija a gyarmati és függő Qi^^gok lakosságának helyföld? AzfsOlasz Általános Szak- szervezeti Szövetség tájékoztatója egyik számában néhány számadatot közölt a föld elosztásáról. 5,190.000 földnélküli és kisföldű parasztgazdaság (amelynek alig egy-két hektárnyi földje van) összesen 875.000 hektár földet tart kezében, ugyanakkor, amikor 40.000 földbirtokoscsaládnak 10 millió 300 ezer hektár földterülete van. A 40.000 földbirtokoscsaládnak tehát közel 12-szer annyi föld jut, mint az 5,130.000 paraszt- gazdaságnak együttvéve! A földnélküliségben és nincs- telenségben sínylődő szegény- paraszt-tömegeket különösen felháborítja az, hogy a nagy- birtokosok földjének jelentős része kihasználatlanul áll. A mai Olaszország kiáltó társadalmi ellentéte a többezer hektár megmvjnkálatlan föld ugyanakkor, amikor többszázezer parasztnak egyáltalán nincs földje. Mintegy 100 nincstelen fizetett életével azért, hogy megkísérelte ezt az igazságtalanságot helyrehozni: elfoglalta és megművelte a földbirtokosok parlagon maradt földjét. A háború óta többezer bérest és parasztot üldöznek és hajszoltak már meg, amiért a földért harcolt A falusi dolgozók felháborodását hívta ki az is, hogy a föld jelentős részét átengedik az amerikai hadseregnek katonai bázisok, gyakorlóterek stb építésére. A földtelen paraszt látja, hogy a kormány, amely megtagadta tőle a földet, ugyanakkor szívesen átengedi azt az idegeneknek. Könnyű megérteni, hogy a kis parcelláról ábrándozó paraszt milyen felháborodással látja az amerikai megszállókat, akik úgy rendezkednek be az olasz földön, mintha otthon lennének. Hogyan él az olasz parasztság? Az olasz földművelő nép túlnyomó többségének osztályrésze az éhség és nincstelenség. A törpebirtokosok belerokkannak az erejüket meghaladó adókba, a bérlők kénytelenek fele termésüket odaadni a tulajdonosoknak és ugyanakkor számos terhes kötelességet kell teljesíteniük (ünnepi ajándékok, különféle szolgáltatások stb.). Különösen súlyos helyzetben vannak a béresek. Míg a földbirtokos, vagy bérlő tudja, hogy a begyűjtött termésből elélhet az év egy bizonyos részén keresztül, a béresnek nincs meg ez a reménysége, és csak alkalmi keresetből tengődik. A bérest legjobb esetben évente három-négy hónapon át foglalkoztatják és ha ma dolgozik is, egyáltalán nem biztos abban, hogy holnap is lesz munkája. Az olasz mezőgazdaságban körülbelül másfélmillió állandó munkanélküli van. A béresek havi keresete 7—9 ezer lira (a négytagú parasztcsaládok hivatalosan megállapított 60.000 lírás létminimum mellett) — egyáltalán nem elég ahhoz, hogy családjukat fenntartsák. Az olasz paraszt munkája igen nehéz, tekintettel a mező- gazdaság rendkívül szegényes műszaki felszerelésére. Az ország déli részében egészen kevés traktor van. A földművelés legfőbb eszköze az eke voit, amely elé öszvért fogtak. Ma is ez a leggyakoribb munkálás- mód. Olykor eke helyett szögekkel televert fakarót használnak. A szegényparasztok egy része kénytelen kézzel megmunkálni a földet, ahogyan ükapáik tették. Ha ehhez számba vesszük, hogy az aszályos vidékeken az öntözési rendszer egészen fejletlen, s a kisbirtokosnak, a bérlőnek semmi lehetősége sincs műtrágyát vásárolni a magas árak miatt (a rézgálic ára például két és félszeresére nőtt 1947 óta (akkor megértjük, hogy az olasz parasztoknak, miért van gyenge termésük. A parasztság helyzetére katasztrofális hatással van a mezőgazdasági eszközök és más iparcikkek ára és a mezőgazdasági termékek ára között keletkezett, egyre növekvő szakadék. Az iparcikkek ára 1938- hoz képest 74-szeresére nőtt, míg a mezőgazdasági cikkeké mindössze 54-szeresére emelkedett. Ez a különbség gyakran teljesen lehetetlenné teszi a paraszt számára, hogy gépeket és trágyát vásároljon, sőt több élelmiszerféleség megvásárlását is kizárja. Dél-Olaszország- ban például egy-egy lakosra mindössze évi 5 kilogramm cukor jut. Ha több pénzt irányoznának elő a mezőgazdaságra,' ki lehetne terjeszteni annak műszaki bázisát. A fegyverkezés jelenlegi aránya mellett azonban erről szó sem lehet Olaszországban. Sőt, az utóbbi években csökkentették a mezőgazdasági előirányzatot. Az olasz parasztság kilá. tástalan nyomorának világos képét adja cikkében Stirling amerikai ujságírónő. Öt persze nem lehet azzal gyanúsítani, hogy túlozza a sötét színeket. „Dél-Olaszország: földpolitika és üres has“ című cikkében — amely 1953 augusztusában jelent meg a „Reporter“ című folyóiratban — ezt írta: „Calabriában, Cutro faluban, gyakran két-három család lakik egy szobában. Az asszonyok soványak, beesett mellűek. A gyermekek megvakulnak a trachomától és a szifilisztől, a kövezetlen utcák tele vannak hulladékkal és legyekkel; a tífuszbacillusok megfertőzték azt a kevés vizet is, ami van. És ezeknek az embereknek, hasonlóan 350.000 más emberhez Calabria e vidékén, nincs sem sebészeti, sem szülőotthonuk, sem tüdőbeteggondozójuk, sem venereás ellátásuk és orvosuk sincs, a tartomány fővárosán kívül.“ Mit adott az olasz parasztságnak De Gasperi agrárreformja? A kereszténydemokrata párt még az 1948. évi parlamenti választások előtt megígérte a parasztoknak, hogy földet kapnak a nagybirtokosok kisajátítására kerülő megműveletlen földjeiből. Az akkor megígért földreform azóta sem történt meg. A kormány féltve őrzi az olasz munkásokat és parasztokat elnyomó monopoltőkések és földbirtokosok érdekeit és persze nem is gondolt arra, hogy komoly földreformot hajtson végre. A kormány, földreform helyett, amely véget vetett volna sokmillió paraszt Ínségének és nincstelenségének, az ország déli részén olyan rendszabályokat vitt keresztül, amelyek kizárólag a kereszténydemokrata párt végképpen megrendült tekintélyének helyreállítását célozták. A kormány csak a „megbízható“ parasztok kis csoportjának adott földet. A demokratikus sajtó számítása szerint legalább 4 millió hektár földet kellene elosztani és kisajátítani a nagybirtokosok földjéből az olasz alkotmánynak megfelelően, amely a földbirtokok területi korlátozását írja elő. De mindössze 177 ezer hektárt osztottak fel és azt is megváltás fejében. Ez az 5 millió 130 ezer földnélküli és kisföldű parasztgazdaság mellett csak csepp a tengerben! ★ De Gasperi „reformja“ nem hozta meg azt az eredményt, amelyre szerzői számítottak. Az Olaszországban 1953 júniusában tartott parlamenti választások megmutatták, hogy a kereszténydemokraták nem tudták magukhoz vonni a parasztság újabb tömegeit, sőt sokat elvesztettek régebbi falusi híveik közül. Dél-Olaszor- szágban, ahol a lakosság túlnyomó része parasztokból áll, a legutóbbi választásokon jóval több szavazatot adtak le a kommunistákra és szocialistákra, mint az 1948-as választásokon. Ugyanakkor csökkent a kereszténydemokrata pártra leadott szavazatok száma. Fokozódik azolaszpa. rasztság politikai öntudata; az olasz parasztok a kommunista párt vezetésével kemény harcot vívnak a földért, nyomorúságos helyzetük megjavulá- sáért.
