Szabad Nógrád. 1954. január (10. évfolyam. 1-8. szám)
1954-01-13 / 3. szám
á SZABAD TVOCRId TD54 Januar 13. A harc és a munka zadain kérésziül vállvetve haladt az orosz és az ukrán nép, mint testvérek és barátok. Közös történetükben mindegyikek megvolt a maga sorsa és a maga küldetése. Háromszáz esztendővel ezelőtt egyesült Ukrajna Oroszországgal. Világtörténelmi jelentőségű. esemény volt ez. Az ukrán nép egyik legnagyobb fia volt Bogdan Hmel- nyickij, akinek neve minden szovjet embernek drága. Hmelnyickij ragyogó győzelmei a lengyel királyi csapatok felett előhírnökei voltak Ukrajna felszabadulásának a lengyel nemesség igája alól és a lengyel népnek is megmutatták a felszabadulás egyedüli helyes útját. Bogdan Hmelnyickij hívta össze 1554 januárjában a Here jászláéi tanácskozást. Ez a tanácskozás kifejezésre juttatta és megvalósította az ukrán nép reményeit és vágyait. Az egész ukrán nép Moszkva és a testvéri orosz nép erejében látta éleiének, fennmaradásának igazi zálogát. Az egész ukrán nép megingathatatlanul követte a Pere- jaszlavi tanácskozáson meg-_ szabott utat és a külső és belső ellenség semmiféle nróbálhozása nem változtathatott ezen. Sokszáz ukrán népdal, költemény, regény és színmű beszél az ukrán népnek arról a hagyományos álmáról, amelyet Bogdán Hmelnyickij -valósított meg. . , A Perejaszlavi Tanácskozás óta együtt halad a két hatalmas szláv nép. Egyesülésük haladó esemény volt, összefo'. rasztotta és egyesítette a két népet közös harcukban. no%a akkoriban a cárok és a hűbér. urak kormányozták Oroszországot. Sok dicsőséges tett íródott be az orosz és ukrán nép barátságának könyvébe. 1709-ben az S oroszok és ukránok együtt győzték le a svéd rablóhódítókat. Együtt harcoltak hősiesen Napoleon ellen. Oroszország legjobb fiai elismerték az ukrán nép jogát nemzeti függetlenségéhez és a haladó ukránokkal együtt harcoltak a cári kormány elnyomó nemzetiségi politikája ellen. •k Az orosz és ukrán nép szét- téphetetlen barátsága még jobban megszilárdult a közös forradalmi harc idején az ón. kényuralom ellen, a fötdesurak és tőkések uralmának megdöntéséért. Együtt küzdöttek a barikádokon a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban, amely megnyitotta a szocializmushoz vezető dicsőséges lenini utat. Orosz testvére után elsőnek a hős ukrán nép lépett e~re az útra. Az oroszok és az ukránok a Szovjetunió többi népével együtt szétzúzták az intervenciós hordákat, a fehérgárdistákat, Peti jura bandáit Legyőzték a belső ellenséget; a nagyhatalmi sovinisztákat, az ukrán burzsoá nacionalistákat, a trockistákal, buharinistákat és a szovjet hatalom többi ellenségét. Együtt haladtak az iparosítás, a mezőgazdaság szocialista átépítése, a formájában nemzeti és tartalmában szocialista szovjet kultúra megteremtése útján. Amikor a hitlerista hordák rátámadtak a Szovjetunióra, Ukrajna ismét érezte a szovjet népek barátságának törhetetlen erejét. A Szovjetunió népei, élükön a nagy orosz néppel, egyemberként keltek fel a haza védelmére. Lenin, és Sztálin győzelmes zászlaja alatt, a nagy drosz nép testvéri segítségével az ukrán nép megvalósíthatta ősrégi álmát: valamennyi, ukrán föld egyesült az egységes ukrán szovjet államban. A hitlerista hordák tűzzel- vassal szántották végig Ukrajnát. Ma azonban már nyoma sincs ennek a pusztulásnak. Az ukrán nép egymagában, az orosz nép és a többi testvér nép segítsége nélkül sohasem tudta volna ilyen rövid idő cdatt újjáépíteni mindazt, amit a háború elpusztított. A,z ENSZ közgyűlésének ülésein, a békeharcosok világkongresszusain tekintélyes szavuk van Szovjet-Ukrana képviselőinek, akik mindig szilárdan állást foglalnak a béke ügye mellett. Ukrajna, a független szovjet állam egész útja, gazdasági életének és kídtúrájának felvirágzása példakép a földkerek. ség ma még elnyomott népei számára. Ukrajna és Oroszország egyesülésének háromszázadük évfordulója minden szovjet nép nagy ünnepe. Az ukrán dolgozók a békés alkotó munka új eredményeivel készülnek az évfordulóra. k Az ukrán írók Is felkészülnek, hogy méltóképpen fogadják a jelentős évfordulót. Sok művet alkottak az ukrán és orosz nép nagy barátságáról, a szovjet népek testvéri családjáról, az ukrán nép hősies múltjáról, dicső jelenéről és ragyogó jövőjéről. Az ukrán-szovjet kultúra nagy alkotása Danykevics „Bogdán Hmelnyickij“ című operája. Nagy sikert aratott Robik ,,A Perejaszlavi Tanácskozás" című regénye is. A két nagy testvérnép, az orosz és az ukrán nép három évszázad közös harcaiban és munkájában megacélozódott barátsága szüntelenül tovább erősödik és új gyümölcsökéi terem a szocialista Szovjetunió és az egész emberiség ja. vára. AZ EGÉSZ NÉP ÜNNEPE évszáElőzetes eszmecsere a Szovjetunió kormánya és az Egyesült Államok kormánya között az atomenergia kérdésében folytatandó tárgyalásokról S MOSZKVA (TASZSZ) Charles Bohlen úr, az Egyesült Államok nagykövete 1953 december 31-én felkereste V. M. Moíotovot, a Szovjetunió külügyminiszterét. A nagykövet közölte, hogy az Egyesült Alfa tnok kormánya szerelne eszme cserét folytatni a Szovjetunió kormányának december 21-én közzétett nyilatkozatával kap csoíatban, amely Eisenhower- nek, az Egyesült Államok einö kének december 8-i beszédére vonatkozott és amelyben a szovjet kormány kifejezésre jut. tatta, hogy hajlandó résztvennj az atomenergia kérdésében foly tatandó tárgyalásokon. Ezeken a megbeszéléseken szobáké fűlhetnek az említett tárgyalásokkal kapcsolatos eljárási kér-1 rlósek, és pedig a tárgyalások ideje, helye és rendje. Ch. Boh len úr hozzátette, hogy ezt az eszmecserét le lehetne folytatni az Egyesült Államok külügyminisztériuma és a washingtoni szovjet nagykövet, illetve a Szovjetunió ENSZ-'képviselője között. Az eszmecserére sor ke rüihetne a négy nagyhatalom külügyminisztereinek berlini értekezlete előtt vagy Berlinben az említett értekezlet alatt. V. M. Molotov január 6-án fogadta Ch. Bohlen urat és közölte vele, hogy a szovjet kormány megvizsgálta az Egyesült Államok kormányának javaslatát, amelyben az Egyesült Államok kormánya a vélemények k'cserélését javasolja a-z atomenergia kérdésében folytatandó tárgyalások eljárási kérdéseivel és pedig a tárgyalások idejévé: helyével és rendjével kapcsolatban. A szovjet kormány — éppúgy, mint az Egyesült Államok kormánya — kívánatosnak tartja az említett kérdések megvitatását és egyetért azzal hogy azt Washingtonban kezdjék meg. A szovjet kormány G N. Zarubí-nt, a Szovjetunió washingtoni nagykövetét hatalmazza fel, hogy résztvegy-en egy ^yan megbeszélésen. Ch. Bohlen ár megígérte, hogy a s7.ovjet kormány válaszát az Egyesült Államok kormányának tudomására hozza. (MTI) A Lengyel Egyesült Munkáspárt II. kongresszusa előtt Január 16-án kezdődik Varsóban a Lengyel Egyesült Munkáspárt második kongresszusa. Az ország dolgozó népe nagy érdeklődéssel tekint a fontos esemény elé. A kongresszus tiszteletére a dolgozók széleskörű munkaversenyt indítottak, amely százezreket ragadott magával. Ennek eredményeként határidő előtt befejezte 1953. évi tervét a bánya-, kohó- és könnyűipar, valamint több más iparág is. Varsóban több mint 65.900 építőipari munkás, technikus, építész és mérnök vesz részt a kongresszusi versenyben. Sok brigád már teljesítette is felajánlását és újabb vállalást tett. A varsói építőipari munkások vállalásai sokrétűek. Sok brigád az élenjáró szovjet munkamódszerek elsajátításával köszönti a kongresszust. Mások anyagtakarékosságra tettek vállalást. Ennek eredményeként eddig 108.000 téglát, 11 tonna cementet, 4« tonna vasat. 122 köbméter fát és 738 kiló szeget takarítottak meg. A lakóházak építői elhatározták, hogy kitűnő minőségű munkát végeznek, minden hiányosságot kiküszöbölnek munkájukból, tökéletes állapotban adják át a lakásokat. Az építőipari munkások párt- szervezetei széleskörű, felvilágosító munkát végeznek a dolgozók között. Jó munkájuk eredményeként egyre több élenjáró dolgozó kéri felvételét a pártba. Az utóbbi napokban 12 élenjáró építőipari munkás adta be tagjelöltségi kérelmét, Nyolcéves az Albán Népköztársaság I QJ/, január 11-én nagy I ./ napra virradt a sasok országának sokat szenvedett kis népe, az albán nép. Kikiáltották a népköztársaságot Újabb határkövet jelzett ez a nap azon az úton, amelyre az albán nép pártjának hívó szavára lépett, s amely úton kivívta hazája teljes felszabadítását és történelmében először saját kezébe ragadhatta sorsa irányítását. Évszázados harcok diadalának betetőzése volt ez a nap, amelyért a nép legjobbjai áldozták életüket Január 11-én a szocializmust építő kis ország hazaszerető, bátor népe országszerte újabb sikerek birtokában ünnepelte meg a népköztársaság születésnapját. Uj üzemek és gyárak tucatjai, épülő szocialista városok, új munkásnegyedek és virágzó falvak hirdetik, hogy az albán nép élni tudott a szabadsággal, amelyet párt- iának vezetésével vívott ki. A gazdasági és kulturális téren egyaránt elmaradt ország rohamléptekkel indult el a fejlődés útján. Egykor írástudatlan szegényparasztok ezrei váltak kiváló munkásokká és ma már hozzáértéssel kezelik a legbonyolultabb gépeket. A felszabadult nép akaratereje és lelkes munkája a Szovjetunió önzetlen baráti segítségével olyan hatalmas tervalkotásokat hozott létre, mint a „Sztálin” textilkombinát, a mahtyi „November 8” cukorgyár, az elbászáni „Nako Szpiru” fafeldolgozó kombinát stb. Megváltozott az albán falu arculata is. Az egykori faekék helyét traktorok vették át és az egész országban diadalmasan terjednek a legkorszerűbb agrotechnikai módszerek. A gyorsan fejlődő ipar és mezőgazdaság biztos alapot teremtett a dolgozó tömegek anyagi és kulturális szükségleteinek egyre jobb kielégitésé- nez. Az ipar mind nagyobb bőségben termeli a közszükségleti cikkeket, a mezőgazdaság biztosítja a városok jó élelmiszerellátását. Korszerű, egészségügyi hálózat védelmezi annak a népnek az egészségét, amelynek csaknem 80 százaléka maláriás volt a múltban. Az ötéves terv végére maradéktalanul felszámolják az írástudatlanságot, s ma már hat főiskola biztosítja a felső kádereket, csaknem 1 millió írástudatlan egykori hazájában, A z Albán Népköztársaság dolgozó népe méltán oüszke elért sikereire. De jól tudja, hogy országa a szocialista béketábor egyik előretolt bástyája, s ezért igyekszik azt minél jobban megerősíteni. A párt és a kormány pro- grammja jelentősen meggyorsítja az életszínvonal emelkedését, s ezt a programmot az egész nép a sajátjának ismerte el. Üzemek és gyárak egy-két hónappal a határidő előtt teljesítették 1953. évi tervüket. Kiváló munkások és brigádok már 1954., sőt, 1955. évi tervüket Is teljesítették. Dolgozik, tanul és épít az ország apraja-nagyja és munkájuk nyomán egyre szebb, egyre boldogabb lesz az élet, egyre szebben virágzik az Albán Népköztársaság. Gondoskodás a nép jólétéről A Német Demokratikus Köztársaság kormánya számos demokratikus reformmal valósítja meg az ország békés gazdaságának tervszerű fejlesztését. A köztársaság dolgozói, akik megszabadultak a monopoltőkés konszernek és a junker nagybirtokosok igájától, nagy eredményeket értek el ezen az úton. Ezek a sikerek lehetővé teszik a tömegek anyagi jólétének állandó növelését^ Az elmúlt évben kétíz- ben szállították le a kiskereskedelmi árakat. Az utolsó hetekben a Német Demokratikus Köztársaság kormánya újabb határozatokkal mutatta meg, hogy fáradhatatlanul gondoskodik a nép Jólétéről. December 11-én a köztársaság minisztertanácsa határozatot hozott a munkások munka- feltételeinek és életkörülményeinek további megjavításáról és a szakszervezetek jogainak kiszélesítéséről. Ez a határozat előírja a munkaszervezés és a munkavédelem, valamint az egészségvédelem megjavítását, a lakásépítés jelentős fokozását, a kereskedelem kiszélesítését stb. A Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa december 17-én a közszükségleti cikkek termelésének fokozásáról, majd a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, valamint az egyéni parasztgazdaságok, különösen a volt mezőgazda- sági munkások gazdaságai erősítéséről hozott határozatot. Az 1954. évi népgazdasági terv szintén a lakosság jólétéről való gondoskodást tükrözi Hruno Leuschner, az állami tervbizottság elnöke az 1954 évi tervet ismertető beszámolójában rámutatott, hogy a Német Demokratikus Köztársaság lakosságának vásárlóképessége 1950-től 1953 végéig 87 százalékkal nőtt. Az 1954. évt terv teljesítése biztosítani fogja a dolgozók szükségleteinek még fokozottabb kielégitését. A közszükségleti cikkek gyártása például az 1953. évihez képest 23.5 százalékkal növekszik. ITjévi ajándék az angoloknak 1954 január elsejével Angliában emelik a lakbéreket és — bármilyen paradokszul hangzik is — éppen a legromosabb, rég nem tatarozott házakra hatályos a vonatkozó rendelet. Az angol kormány, mint a „Daily Worker“ cimű lap írja, elhatározta, hogy megszünteti a lakbéreket rögzítő korlátozásokat. Az indokolás: a háztulajdonosoknak pénzre van szükségük, hogy kitata- roztathassák a lakásokat. Valójában azonban a háztulajdonosok egyszerűen újabb lehetőséget nyertek, hogy kihúzhassák a pénzt a dolgozók zsebéből. Az angol háztulajdonosok nyerészkednek a nagy lakáshiányon. A félig romos, nyomortanyákhoz hasonló lakásokat is kiadják. „Azokban a házakban, amelyekre a lak- béremelést engedélyező rendelet hatálya kiterjed, általában a legelemibb kényelem sincs meg“ — írja a „Daily Worker“j Az amerikai monopoltőke a maximális profitot hajszolja Irta: Viktor Perle, amerikai közgazdász J. V. Sztálin nagy lépéssel vitte előre a tudományt azzal, hogy felfedte a modern kapitalizmus gazdasági alaptörvényét. Ennek a törvénynek hatását a mai amerikai monopóltőke tevékenysége mutatja a legvilágo- sábban. Az amerikai monopóliumok jövedelme 1953-ban az 1940. évi 6.2 milliárd dollárról 42.3 milliárd dollárra nőtt. Ez a jövedelem mint abszolút szám is magas, s egyben a profit maximális mértékét jelenti. A „General Motors Company” beszámolóiból kitűnt, hogy a társulat haszna az 1953 szeptember 30-val lezárult pénzügyi évben a befektetett tőke 71 százalékát tette ki. Az automobilipar példája mutatja, hogy az egyes monopóliumok egész iparágak fölötti uralomért harcolnak egymás ellen. Ezt a harcot egyetlen vállalat sem képes az „átlag” profitból finanszírozni. Ehhez a maximális profitra Van szükség, Az amerikai monopóliumok fő profitforrásai az Egyesült Államok dolgozó tömegei. Az Egyesült Államokban a munkás kizsákmányolásának mértéke rendkívül gyorsan növekedett. 1946 óta az egy normálórára eső termelés a tíz vezető iparágban 30 százalékkal emelkedett. Állandóan új módszereket keresnek a munka intenzitásának fokozására. Az amerikai munkás kétszerte-háromszorta intenzívebb, megfeszítettebb munkát végez, mint ugyancsak könyörtelenül kizsákmányolt európai testvére. A szó szoros értelmében millió és millió olyan munkás van, aki munkaideje után kénytelen túlórázni, hogy ereje végső megfeszítésével előteremtse a megélhetési költségeket. Napjainkban növekszik a munkanélküliség és a tömeges munkanélküliség Da- mokles kardiaként lebeg az „amerikai életszínvonal” felett. A társulatok növekvő profitjának második forrása az állandóan szegényedő, a tönk szélére került farmernépesség. A földművelésügyi minisztérium adatai szerint 1942—1952 között 700.000 farmer ment tönkre. A monopóltőke a kis cégekre is egyre nagyobb nyomást gyakorol. 1953-ban hétszer annyi cég jelentett csődöt, mint 1946-ban. A társulatok mind fokozottabban zsákmányolják ki és fosztogatják a lakosságot. Példátlan méreteket ölt a vállalatok áthelyezése olyan vidékekre, ahol alacsonyabbak a munkabérek és szervezetlen a munkásság. Csupán a háború utáni években legalább egy harmadát zárták be a New-England-i textilvállalatoknak, hogy áthelyezzék ezeket a déli államokba és Porto-Ricoba. Különösen a jelenlegi milliomos kormány és a McCarthy uralta kongresszus folytat szégyenletes rablást. Az újesztendő elején sokmillió dollárral szándékoznak leszállítani a részvénytársaságok és a vagyonosok adóját. Az alacsonybérű munkások adóterheit ugyanekkar várhatólag növelni fogják. Az Egyesült Államokban mintegy húszmillió ember kettős kizsákmányolás terhe alatt nyög. Először kizsákmányolják mint amerikai munkást, másodszor külön elnyomják mint nemzetiségit. A legnagyobb amerikai nemzetiség — a néger. A 15 millió néger amerikai állampolgár, de a monopóliumok olyan kegyetlenül zsákmányolják ki, mint a gyarmati népeket. A vállalkozók a legnehezebb munkára osztják be a négereket és a legalacsonyabb munkabért fizetik nekik. Az idegen nemzetek megrablásának egyik jellemző példája, hogy az amerikai imperialisták kizsákmányolás céljából külföldről is sok munkást hoznak be. Ezek között jelenleg a mezőgazda- sági munkára behozott mexi- cóiak vannak a legtöbben. Semmiféle formális jogaik nincsenek és gyakran igen alacsony munkabért fizetnek nekik, vagy nem is kapnak munkabért. A több mint félmillió portoricói származású munkás helyzete hasonló. Az amerikai monopóliumok azonban nem elégednek meg az Egyesült Államok lakosságának kizsákmányolásával. Más országok népeit is leigázzák és rendszeresen kifosztják. Hivatalos adatok szerint az Egyesült Államok külföldi tőkebefektetései 1950—1951 között 12 milliárd dollárról 37 milliárd dollárra nőttek. Imperialista hatalom külföldi tőkebefektetései soha még olyan gyorsan nem nőttek, mint az amerikai társaságoké a koreai háború kezdete óta. Egy nemrég közzétett hivatalos szemléből kitűnik, hogy az amerikai társulatok 195Ó-ben 11 milliárd dollárnyi közvetlen tőkebefektetés után az adók levonása nélkül több mint hárommilliárd dollár hasznot zsebelt be, A külföldi tőkebefektetések teljes profitja 1946—1951 között két és félszeresre nőtt. A Rockefeller érdekeltséghez tartozó „Standard Oil of New Jersey” társulat haszna 1952-ben összes közvetlen tőkebefektetéseinek körülbelül 20 százalékát tette ki. Ezekután lehet-e csodálkozni azon, hogy a Rockefellerek Dullessel együtt, aki a Rocke- feller-alap elnöke volt, minden módon ösztönzik az agresszív külpolitikát és akadályokat gördítenek a nemzetközi feszültség bármilyen enyhítése elé. Az Egyesült Államok kormánya nyíltan segíti a monopóliumok külföldi terjeszkedését. Az Egyesült Államok diplomáciája azt tartja a legfontosabbnak, hogy az amerikai monopóliumok külföldi tőkebefektetéseinek kedvező lehetőségei érdekében nyomást gyakoroljon más kormányokra. Az Egyesült Államok monopoitőkési világuralomra törnek. A „Business Week” című folyóirat 1953 október 31-i számának „Milyen lesz a világ 25 év múlva” című vezércikke azt írja, hogy az amerikai gazdaság uralni fogja az egész világot. Ez a cikk magasan túltesz Trumannak a „gazdaságilag elmaradt országok segélyezését” hangoztató demagógiáján. A cikkben nyíltan kimondott célok a modern imperializmus klasszikus célkitűzései. A „Business Week” megállapítja, hogy az amerikai magántőke nyeresége lényege- sep több annál, amennyit az országon belül fel lehet használni a termelés kiszélesítésére, s felhívja a tőkéseket, hogy lényegesen növeljék külföldi tőkebefektetéseiket: ezek összege 1975-ben érje el a 75 milliárd dollárt. Ehhez évi nyolc milliárd dollárra, vagyis a jelenlegi tőkekivitel meg- négyszerezésére van szükség. E parazita „utópia” szerint Dél-Amerika, Afrika, Közép- Kelet és Ausztrália az Egyesült Államoknak alárendelt térségek lesznek. Latin-Amerika, Afrika és Ázsia népei azonban nem engedik meg, hogy a külföldi társaságok még fokozottabban rabolják javaikat, még jobban kizsákmányolják munkájukat, még jobban leigázzák őket... A „Business Week”- ben kifejtett programúiban így sincs semmi realitás. Ez szerzőit is aggasztja, akik a kormány politikáját ellenőrző amerikai vezető csoportok nevében beszélnek. Az a politika, amelynek célkitűzései megvalósíthatatlanok, csakis katasztrófával végződhet.
