Szabad Nógrád. 1953. december (9. évfolyam. 96-103. szám)
1953-12-31 / 103. szám
SZABAD >04,11X1» 1 geccmber 31 Kötöttkabát maradék-fonalból T ájékozfa-tásul köz! ürik egy színösszeállítást, de természetesen bármilyen színű maradékból elkészíthetjük. Körülbelül 15 deka fehér, 10 sötétkék és 4—5 deka piros fonalra vain szükségünk. A kötés mintája a következő: 1—6-ik 6orig a színén sima, a visszáján fordított fehérrel. 7—14 sorig ugyanígy sötétkékkel, 15—20 sorig szintén így fehérrel, 21—22-ik sor a szirén sima, a visszáján fordított pirossal. 23. sor fehérrel: 3 sírna, 1 leemelés, a 6zál a munka visszáján halad. 24. sor: fordítottan kötünk, szintén fehérrel, a leemelt szemeket most is leemeljük és a szál itt is a munka visszáján halad. Innen előliről kezdődik az egész. Háta: 122 szemre kezdjük, 6. sort oda-vissiza simán kötünk, hogy fel ne pöndörödjék a széle, ezután mintával kötünk tovább. Az oldalainál egy és fél centiméterenkét egy-egy szemeit fogyasztunk, hat a lka'ómmal. Itt lesz a derékvonal. Innen felfelé egy és fél centiméterenként egy-egy szemet szaporítunk a sor elején és végén, összesen !2 alkalommal. Ezzel elérjük körülbelül a karlyuk magasságát, (30 cm). Ezt fogyasszuk 5, 3, 2, 2, 1, szemenként, 17 centiméteres karlyuk magasság után 8 szememként elfogyasszuk a vállát. A hátiközepén maradó (körülibei ül 35) szemet: egy soriban befejezzük. Eieje: 70 szemre kezdve a közepén egyenesen az oldalán háta szerint kötünk a karlyukig. Ezt fogyasszuk 7, 3, 2, 2, 1, 1, szemenként. Ha 42 centiméter magas a kötésünk, a nyiakkivá- gást fogyasztjuk 10, 3, 2, 2, 2, I, 1, szemenként. A vállát a háta szerint. Ugyanígy készítjük el a másik elejét is, csak a megfelelő heiyre belekötjük a. gomblyukakat. Ujja: 73 szemre kezdjük ai 3 centiméieres paieratrész után a. következő sorban minden 6. szemnél szaporítunk egy-egy szemet, majd felfelé haladva 2 centiméterenként a sor elején és végén szaporítunk egy-egy szemet a kairklvágásig. " (Körülbelül 22 centiméter). Itt fogyasztunk 4, 2x2, 27x1, 2x2, 3, 3, szemenként. A közepén maradó szemeket (körülbelül 15) egy- sorban befejezzük. Készíthetjük hosszú ujjal is, nemcsak háromnegyedessel Akkor kevesebb szemre kell kezdeni és hosz- szabbrai kötni a csuklótól a karlyukig. Gallér: nyiakbősé.g szerint kezdve, oda-vissza símán kötjük 5 centiméter szélesre. A gallér két szélén minden 6or elején szaporítunk egy-egy szemet. A kész darabokat nedves ruhán keresztül jól átvasaljuk és összteáll ttjuk. Szilveszteri vacsorák Akár otthon szórakozunk az év utolsó estjén, akár közös szórakozáson veszünk részi, mindenképpen fontos a ió mulatsághoz a íz ízletes vacsora, lg" végső fokon az asszonyokon múlik, hogv sikerül a Szilveszter. Néhány olyan ötlettel próbálunk segíteni. amelyek gyorsan megvalósíthatók. . Mindenki szeret; a hideg vag- datihúst. Felearányban keverjük a marhahúst, disznóhússal. hozzádarálunk , egy nyers krumplit, ©gv tejbe áztatott zsemlyét. szokás szerint ízesítjük. Tojást b»le- tervni teljesen felesleges. Kökény, hosszúkás formában sütjük és hidegen szeleté!fűik. Van, aki hús helyett szívesebben eszik halat. A halszeleteket paprikás lisztben megforgatjuk és forró zsírban hirlelen kisütjük. Ha kihűlt, öntünk rá ecetes vizet, amelybe egy fej vöröshagymát, sót, borspótlót, s esetleg babérlevelet forraltunk fel. Az ecetes víz is hideg legyen. Kitűnően ízlik rá a bor! Ha minden áron friss <ateíí is alkarunk adni, készítünk szalont nás krumplit. Olcsó, ízletes és egyszerűen készül A héjában jól megmosott krumplit kettévágjuk, közepén kis lyukat vágunk, ebbe egv kocka szalonnát teszünk. Megsózzuk és a sütőben megsütjük. Féi óra alatt kész, de csak frissen jó. A káposztaleves viszont csak melegítve ízletes igazán, ezért előző na-> is megfőzhetjük. Hagymás paprikás rántásba feltesszük a káposztát, aztán saját levével felöntjük, ha puha, kolbászt szeletelünk bele. Sütemény helyett aidhatunk bármilyen gyümölcsöt is. Á vödör és a kút Egy madárka megszomjazott. Közel volt a kút, hát odiarepüft. Gondolta, kér a vödörtől egv kis vizet. A vödör éppen vízzel telten pihent a kút szélén. Méltoságosan -és komolyan nézte a napsugarakat, melyek a vizen táncoltak és pajkosan lemerültek a fenekére. — Kértek, vödör, engedd meg, hogv egv käs vizet ihassam belőled — kérlelte a madárka. — Megengedem — felelt a vödör leereszkedően. A madárka a vödör szélére repült és bele- belemáríogattai csőrét a vízbe. Belemártotta, kikapta! és boldogan kortyin,gátolt. A szemét is behunyta gyönyörűségében, valahányszor egy korty leszaladt a torkán. ,. Mikor a madárka eleget ivott, hálás tekintet- c ~/a^e^Tmiidtánhlzót^zzeí 1 ígv zo • * tett a kút fenekére s ott suttogván yörgc — Köszönöm, vödör, a vizet! — Szívesen adtam — felelte kegyesen a vödör. — Es kérlek — folytatta a madár — add át köszönésemet a kútnak is, — Miért a kútnak? a vödör. kevélyen a kutat, mint ahogyrhánv nyef le ifjú lenézi tanítómesterét, a:k tudomány! fcútj álból merítette a vödörnyi tát. A kút jó idete türelmesen gaits a vödé dicsekedését. Mert nemcsak ad,árkának c csekedett, hanem a gulyánalcnesnék, ny; nak is. Mondom, a kút. mint den bölcs, relmes voll de egyszer mégis akadt nek a> fonala. — Hát .majd meglátom mi fég v — gondolta. Ezzel kapta, magát a kút ér Nemsokára ismét útba ejha J kutat. — Itt van az a vödör, amik t mint a kútnak, kérjünk megine Ezzel a kúphoz repült. ' — Vödör kérlek, adj egv kdeit • A vödör ismét a kút széltiher fürdött benne a napsugár, meres a vödör betegnek és szórnák h abroncsa nem fénylett. mint Kor a tol, hanem1 vörös volt a rozsd. A vödör a madár szavairazabról. jobban elvörösödött. Zavartan hümmögött: — Kérlek, öreg, tölts tele még tszer e mert ha üresen bocsátasz fel, nagtífot egy madárka előttt A 'kút feleletre se méltatta a vödröt, 'kérdezte bosszankodva maradt minden esdeklésre. A vödör annyin telkedett, hogy föl sem akart többé Szá’ — Mert hiszen a kút adja a vizet. tótból, de aztán eszébe jutott valami ét A vödör elzöldült mérgében. A fürdő napsu- erne-kede.t. , . . ganaik ijedten elmenekültek belőle és valameny- Most nem adhatok madasrkamt inni, nyi maga után vonta keskeny, ezüstös, súlyta- mert nem találom a vizeshordóm csapját,- lan lepedőjét. ereszthetek vizet. 1 — Hát te azt hiszed, hogv a kút vizét ittad? Ezt mondotta a vödör, de már. nem < — kérdezte haragosan a vödör. gőgös hangon, mint ahogy annakelőtte be — Bocsáss meg, mindig azt hallottam, hogy A madárka nem hitte el ugyan a csap rA a kúfé a víz — szabódott a madárka, alki meg- de mint alázatos állatka, úgy tett, minntó szeppent kissé a vödör haragjától,' hinné és tovarepüli < — Rosszul hallottad — sziszegte a vödör. — Nem úgy a ló. sgA vizet az emberek és az állakik nekem köszön- Az nem hitte el, bogy elveszett a csap. hetik, nem a kútnak. A ikát nem egyéb mély gö- osúfondáros nyerítéssel ezt felette: ^ dörnét. Az oktondi emberek és állatok mégis azt _ Mindig azt hirdetted, vödör barátom.r, hiszik, hogy a kút adja a vizet s nem én. Pedig aki nem vak, láthatja, hogy tőlem kapja, nem a kútiól. En vagyok a víz forrása, nem a kát. Elhiszed-e most már, te oktalan madár? — ri- vallt a kis szárnyasra. A madár ijedtében elrepült és távozóban, kiál- • tott vissza: — Elhiszem, vödör, ha mondod! A vödör pedig még gőgösebben és knéltósá- gosabban terpeszkedett a kút szélén, lenézve adott vizet. Hmg te adod a vizet, nem a kút. Hát miiért vesyi el éppen akkor a csapot, mikor a kút kiapa ’ Az ökör ezt mondta: Most bugyogj, vödör, mikor nincs t* t A juh is megvetően bégetett: ’í — Dicsekszik a vödör, mikor te'e a kú. é' Szerencsére, mint minden méjylelkű bö\,( kút sem volt haragtartó. és nemsokára l x Egy mozdulat története Elbeszélés Acs Géza a közoktatásügyi minisztérium kiküldötte elhallgatott és mindenki élénkén figyelte az idegesen fészkelődő, kopaszodó Gárdonyi .a lovasutcai általáno&iskola köpcös kis tanárát, aki a hirtelen beállóit csendben felemelkedett és ápró. bizonytalan léptekkel az elnöki emelvény felé tartott... Acs most szavait közvetlenül az előtte álló emberhez intézte, miközben szórakozottan forgatott:ujja i között egy egyszerű, kék borítékot. —. A minisztérium ezer forintos jutalmát sokévi áldozatos munkája elismeréseként Gárdony karfáiénak nyújtom át és remél eim ... Szavai belefulladtak a féldördülő tans viharába. Az emelvény felé irányuló baráti tekintetek szinte tapintható simogatását most egv másfajta, sainos. de talán még bizserge'főbb hul'ám- verés váltotta fel: Gárdony láthatóan zavarba iött és vonakodva rivult a boríték után. Amikor hozzáért, keze önkénvte- tenüt mepremegett. a bof'*ék pedig meg’ibbent és a földre esett. Ez még inkább megzavarta. Tfízvörös arccal tért visz- sra helvére. ahová m*> sokáig odatfízfek az ismerős tekintetek, ■de' Acs már rn'ásró' beszél* és a Fgvetem. mint légáramlattól haitott felhő, lassan szertefoszló ti. ★ A vacsoránál Gárdony hrí’l- gjaiagon ült a számára kijelölt díszhelyen Ács és a tanáos oktatási osztályának vezetője között. .A köszön'ők után rrev- csemfdülek a poharak, az arcok Jcitüzesedtek. az asztalok lassan elnéptelenedtek, sokan táncolni mentek, csak a cigarettafüst szállongott a fehér abroszok felett. mint az egyetértésben eltöltött est Vonós, ielbápe. Acs, aki a háború alatt sűlvo« térd- sebet kapott, nem táncol* és hogy beadói gttést kezdőménvez- zen, odafordult a gondo'ata:ba merül* tanárhoz:- — Miért vagv olyan szófián, tínatkozrí? — Dehogy ... Voltakénen árira gondoltam', hogv egy hét múlva karácsony és most ez a jutalom... olyan furcsa. — Nem értelek. Kevesled? Úgy érzed, többet érdemelt volna a munkád? hjézd, a minisztérium, a keret... — Félreértesz! — Gárdony arca most ugyanolyan zavart tükrözött, mint délelőtt az ünnepségen. Elhárító mozdulatot tett, mintha védekezni akart volna egv feltolakodó, kellemetlen gondolat ellen. Ács észrevette. — Igen! — erősködötl — Láttam rajtad délelőtt. Akkor is így ilyen kellemetlen mozdulattal nyúltál a pénz után. Nézd — Ács haragja szokatlanul meleggé vált. a vasmunkásból kovácsolt minisztériumi előadó nagyon is átérezte, amit most mondani akart. — Ez nem' alamizsna. nem kell szégvelned. Megdolgoztál érte. Nem segélyt káosz és nem ... A tanár szeme e szavaikra oly könyörgően tapadt a beszélőre, hogv az maga egv pillanatra is e’p.’rult. Aztán még mielőtt folytathatta volna. Gárdony mindkettőjüknek bort töltött. Ittak. Mos* ő szólalt meg. szemét valahová a tánco’ók fölé függesztve, halk. égvén let es hámom. — Vannak megísméttődő dolgok, amik végigkísérik az embert egy é’eten át. Eri a pénzt harmtec éves korom ó‘a ihm megg’ia'gvarázhatettan és letörhet étien- zavarra1 fogadom, még ha százszor is mepdo'-goztam érte. Fs a mai nap tólönös évfór d' lehoz köreiét. Felszeg Voltam? Fcc'tenül vettem az a'án- rtékot? Nos. ha érd,ehet eifmond- betem. ennek a mozdulatnak a tőr* éneiét. Egy pillanatra megállt. rí-. garettára gyújtott és a gvujtó fényében kuta+6 pillantást vetett Ács előrehajtó alakiéira. Folytatta. — Húsz 1 évvel ezelőtt. fiatel tanár koromban feleségemmel és ötéves Vst* ómmal egy szén nanan arra ébred'ünk, hogv nem tudunk megélni a fizetésemből. Nem volt pz különleges valami akkoriban. Az éhezés és term evő1 ódás érmen úgy hozzátartozott minden napjainkhoz, mint ma egv uzsoonasaft, vagy egy pohár tej futtában a büfében, a tanítás tízperces szüneteiben. Nos, egyetlen út látszott kivezetőnek. Korrepetálási vállaltam. így becézték akkoriban a házitanfitó kínlódását, tök- fejű és elkényeztetett alispáni, bankári, tanácsnoki, vagv nagy- kereskedői csemetékkel. Sikerült kifognom' Dr. Gráf, a gazdag fogorvos 13 éves kisfiát, aki reménytelenül küszködött a gimnáziummal. Az apját — elfoglalt, szűkszavú ember — fél év alatt mindössze kétszer láttam. Húsz pengőt kaptam havonta, A fogorvos festetíhajú, nem fiatal, örökké kotnyeleskedő felesége „elnökölt” az órák alatt Engem, — foglalkozásom, vagy tán viseltes ruhám miatt — elnéző mosollyal és leplezett lenézéssel kezeli Déneskét viszont majomszeretettei kényeztette és megtörtént, hogy egy- egv találó felelete után odaro- bant és összeasókolta a íintorgó kisfiúi — Az órák általában zavartalanul folytak, bár a rendelőből néha behall átszőtt egy-egv ve- lőthasiitó jajjszó, vagv hangosabb vita az ö.íetszerű önikény. nvel kiszabott honoráriumbk körül A fogorvos ilyenkor cseppet sem volt szűkszavú. Egyszer, emlékszem egy dagadtamra! paraszt asszonyt kezelés nélkül kergetett el, mert 50 fillérje hiányzott a 15 pengős (fiiból Ez akkortájt tanári keresetem egynegyede volt. Az asszony szep- szisit kapott és meghalt. A rendőrség egv darabig nyomozott az ügvben. Gráfné gyakran tárt kisírt szemekkel a falasban; vagy az utcán, de aztán minder» el csendes ült, és ment a régiben tovább. Sainos az én bérem körű! is adódtak zökkenők. Akkoriban szoktam meg a fettster* pontosságot. Az as.szonv mirtdpn n^reet «7imontertotf és ha el- vó‘ve ktettn iö**em. vagy koróKV'jíff VrsTt,«;ff f 3vrn'rrí-'-'frn V?1^ a havi • ff♦«]efjf;ajr.Mlpjr v’O'H 3 főrténif v'd.v rvn>* ViO;<rt7 flv pi«rrszony „megfeledkezett" hó eleaa jón rólam és egy-kót hét késes- krakodilbőr kézttásikál azt * alig érthető szavakat fit.* sei fizetett, jóiismerit mozdul a- gyűlöletes, óriási tarsolyt, ami- „Asszonyom!... — kezdié-é fával homiokáfioz kapva: „Jajj, bői arany púdert ártó, ametiszt akkor ebben a percben arja még ma,ga is?...” Es máris körőmápolókész'.et, párizsi rúzs szed szobában csengelze áradt belőle a panasz a drága- és exotikus illatáradaí hömpöly- ezüstözött fel, Gráfné ae>' ságról a fizetésképtelen pádén- Költ nap mint nap elő, csak az őrömmel kapta karjaiba 1 . sekről és arról, hogy ezt nem nyomorult, agyonszolgált hu. két, „itt a Jézuska” — ril ~ lehet kibírni. En pedig udvaria- ““som ak^ előbukkanni, ta, az ajtó pedig megnyílj i i ■ ’ - Az asszony inott mosolyával eryertvaerdo, csujaigíszorok H san moso yog es _ 0® _ fogadott A szomszédos szobá- szemünkbe záporoztak. Az',„ dőltem, hogy szegenV Gratae ban a {env5díszítés előkészületei és fia odarohantak a hai a*. miatt topog a, konyha hideg ko- foVak ^ „ ren(k.!5 iß fláho2. és ^ mtw!.áttam Dr.‘f ven a mi Jancsikánk, mert erre yon dg)v i,^.ts.zott, erre a napra főt. ezúttal fehér köppenv nGv a pénzre vártunk hetek óta, ez min(}en fájó fog meggyógyult... jobb foglalkozásához méltó.!, hiányzott a még nvár közepén Gráfné fi gye Imez tetőéit tette aj- sóival; mint egv valósát megszemlélt és lélekben kivá- vörös!akkos mptatóujját, földreszállt angyalt... Néhái én pedig fojtott sóhajjal ül- pillanatig tanácstalanul . álld tem a nagy asztal mellé, hogy gáltam, aztán kisom.fordái:ai átvegyem Déneskével az algeb- Az ajtónál utolért az asszon rai osztást Hadarva, nvomott a kezemt _ Aznap nem tudtam odafigyel- eotv kis borítékot: „ajándék mt a kórházi ni. Az asszony pár lépésre fő- gának...” — csak ennyit ér állapított lünk kényelmes fotő;bem üldö- tettem. „A honoráriumot pe lasztott tétikabáthoz. Karácsony előtt történt. A feleségem megbetegedett. Már hónapok óta különös fáradságtól panaszkodott és vizsgátat cukorbajt tornában, a szemét és törmelék között. F.gv darabig kotorásztam, aztán ráuntam és hazamentem. Ujjaimban otthonunkig éreztem az ezüst hidrin és mégis csípősen é^elö tapúnitásál Mi meg. Inzulin kellett, még pedig gélt, balján, a támlára akaszt- dig... majd legközelebb”. Ez- azonnal. Nem tudom, emlék- va ott himbálódzott a táska, zel rámcsapta az ajtói szel-e, milyen drága gyógyszer aminek láttára egyszeriben el- Az utcán havaeeső szemerkél volt az akkoriban? Bérházak, szállt minden önuralmam _ és Felbontottam a borítékol. Ké: vagyonok, ékszerek úsztak el a szinte észrevette.o remegesse peng.~ vo;j benne. Egy ezüst több évig húzódó betegségeken, figyeltem Gráfné mozdulatait, hátán az angyalos cíNekiem pedig a 60 pengőssegéd- A percek múltak. Már túl jár- merrej Egyszerre elfáradtam, tanári fizetésemen kívül nem tünk az óra _félóra. Az asszony Res^g kezemből kiesett a bo- voft egvebem, fisak a Gráfék hu- többször kezébe vette a taslkat, rj^k ^ a .jjgttgg, gtinvos csen- seasa. Ez a nagyon bizonvfailan kinyitotta, kotorászott benne és gVguni^ a járda szögleés rendszertelen huszas. Gráfné Ilyenkor éreziem, hogv _ arcom ra_ megái!apodott a csaegyébkánit most is késett. Tett me^te'lik vérrel, hogy kiver a ugyan valami halvány célzást hőség és azon kaptam man-amat a „karácsony előtti kiadásokra", rajta, hoetv szinte eszelősen Ett de amikor szólásra nyitottam gvelem a felbukkanó, ápolt noi számat. ijedten oiszegett, „csak kezeket. Mindannyiszor csa-lód- ne a gyerek előtt”. Hallgattam fám. F.gvszer cigarettát vett e.ö, és vártaim. az egviket szóraikozottan felém Nos, az ünnep előtti estén te- nyújtotta, nyilván,^ mert 'látta, Semmi. Majd legverten indultaim el hazulról hogy Fgvelem. Másodszor vá- pgzetebb. Jancsika már aludt. Gráfékhoz. Fpteségem otthon lami levelet talált, felnvnö.ta, lézeiragetlt. Az első kezelések fel- összehúzott szemmel o.vasta, emésztették fizetésem felét, hu- maid einevette magát és visz- szadika tájban eoykedvűen je- szadobta a táskába.^ Még őt tente;te k5: máltó! kenyeret és perc... Dénesike már a törté- teát vacsorázunk, reggeli nincs, nelmet darálta, értelmetlen ^ős.z- K'sfiúnk vidáman futkározott a szevisszásásban éra pedig érez- konvhában és én bo'dog voltam; fém;, ho"» itt az idő. most, most 1«,, felállt és kezetszorifott Acs- hoov még nem érti; az „aián- kríl szólni, bocsiénatikérő moz- csal. Egv pillanatig megnyug- dék” szó értelmét, nem Iá*'a a dulattal, szemlesü+ve elrebegni; tató keménységgel érezte a volt boltok fenyődíszbe és csillag- hogv ..nagysAoos aaseonvom, ha vasműnká« izmos kezét Ugv szórófénvbe von* kirakatait és szabadna kérni a honéra- tikit, mintha harminc év óta minden igénv né'kül veszi tudó- riumom". De ekkor Gráfné uma most szűnt vo’na először az másul paránvi létezésének anró a ret.fkülbe pvűft. enrrem pedig ujja'ban táncoló égető ftapöratás örömeit: az üres fecrtcendódobo- elfogott a Fiú és rztetteti re- bizsergetése, min'ha valami na- zedreit éc az ö=s7orag3.t:z*r»*:t tér- ménvkedés. Tév“dl*em. A mtd*5«-- gyón o thonosal b'ztatót és erő- idomokat, amiket diákiaimtól tartót szedte elő. fe'Va*‘*n-*o*ite fel’eset fogott volna. Elmoso- <rvüftö*tem össze a mértanőrá- és *ütrébe bám' fva rizsporoz'n dott. kon. Mélvséges elkeseredés, fo.i- magáit. _ — Mennem kell.. Az áruház toga*o‘4 Elhatároztam, hogv ez Az óra Msft Dón»et“ öss^e- még nyitva van, kisvasú* at kell a mrí nap a leges!egutoVő... r'anta a könyveket. Mos*! FA vennem Jancsikának. Megrende- Ha zz asszonv ma sem fizet, nattentem. arcom e!?őté*ü1t, Jgs __ meg szűnők . űriembs-r” 'érett és éreztem. Fosni crrVem elmdi-l* — Az unokámnak. H**lHwp nekiesem, kitépem kezéből a és torkom felé kúszik. Ajkam lesz két éves... P. L. Megittuk a teát és lefeküdtünk. Szegény asszony, másfél év imulva meghall Gárdony _ bocsinafkeröen hümmögöt;, mint aki sokáig untatta hafioiatóját. Aztán hiríe-
