Szabad Nógrád. 1953. december (9. évfolyam. 96-103. szám)

1953-12-24 / 102. szám

s 4953 december 24. SZABAD XOGRAD sggre' 7 A PÁRTMUNKA TAPASZTALATAI + Pártnap a Salgótarjáni Acélárúgyárban A Sa'.erótariáni Acélárusryár do! gozói az 1953-as tervévben >— de különösen a karmánypro- pramm meo-jelenése után — ki­váló eredményeket értek el. Küzdelmük sikerét az élüzem büszke cím elnyerése is hirdet­te. Munkájuk eredménye nyo­mán egyre több közszükségleti cikk, mezőgazdasági szerszám ikerüi a községek dolgozóihoz. Az élért sikerek még nagyobb eredmények elérésére serkenti a (ryár dolgozóit, mert valamennyien érzik a felelősséget fezért, hogy miiven mértékben segítik elő pártunk Központi Vezetősége legutóbbi határoza­téinak megvalósítását, mennyi­re látják el a mezőgazdaság dolgozóit termelőeszközökkel. December 18-án a délelőtti harmad dolgozói között nagy volt a lelkesedés. A napi terv <tú<i teljesítésével is méltóképpen készültek a pártnapra. A közös v akarat, a kollektív erőkifejtés „kimagasló sikert eredményezett. 'Ezen a napon 107 százalékos , fervteä iesítést értek el a gyár , dolgozói. A délelőtti műszak dolgozóinak nagyrésze a mun­kaidő ettelte után nem haza­felé igyekezett, hanem a'kultúr­otthon 'nagytermében foglalt he­lyet, s érdeklődéssel: hallgatta Bíró Zoltán elvtárs, pártunk Kö zrvonti Vezetősége tagján ak, a pártnap előadójának a nem­zetközi helyzetet ismertető elő­adását. A résztvevők érdeklődé­se még tovább hatványoz<3előtt, amikor Bíró elvtárs gazdaság- politikánk célkitűzéseit és az eddig elért eredményeket ismer­tette. — A jelenlegi változás, amely hazánkban folyamaiban van, hasonlít egv költözködő család­hoz — mondotta Bíró elvtárs — amelv kisebb lakásból na­gyobbá költözik és sok akadályt keli leküzdenie. Mi is egy nagy célt fűztünk ki magunk elé, » dci gőzök életszínvonal ónak emelését, amelynek következté­ben több gyümölcs, élelem kerül a munkásosztály asztalára. E feladat megvalósítása közben számos akadályt kell maid le­küzdeni. Ezenkívül látnunk keM, hogy a parasztság csak úgy ter­mel többet és jobbat, ha az ipa­runk a mezőgazdaságot meg­felelő termelőeszközökkel ellát­ja, s ebben nagy szerepe van a Salgótarjáni Acélárugyár dol­gozóinak. Ez a gyár hazánk egyik fontos üzeme, kapát, vil­lát és más mezőgazdasági szer­számokat készít. Alig van az országban még olyan fontos üzem, mint a Salgótarjáni Ac<3- árugyár, A munkásosztály ve­zetőszerepét a parasztság nem­csak szóból értékd i, de' abból is, hogy miképpen látjuk el őket termelőeszközökkel. Az acéláru­gyár sikereit, ió hírnevét ha­zánkban ismerik, de most külö­nösen itt az idő. hogy bebizo­nyítsák: támogatlak pártunk po­litikáját. Bár ezévben teljesítet­ték a tervet, de most ez nem elég. mert 1952-ben a tervkészí­tésnél még nem tudtuk, hogy több ezerszám ke"1 a mező­gazdaságnak . A MÉSZÖV-nél azelőtt négyezer eke hevert. Most egyet ssm lehet találni, emelkedett a kereslet, ezzel párhuzamosan a paraszt­ság munkakedve is fokozódott. Ezt igazolja, hogy az őszi szán­tást az idén jobban végezték ei, mint tavaly. 900.000 hold tarta­lékföldet béreltek. A mélyszán­tást is szívesebben végezték, amdytől azelőtt vonakodtak. Parasztságunk termelni akar, s az ipari dolgozóktól függ, hogy. milyen segítséget nyújtunk imatkájukhoz. Minden műszaki vezető gondolkozzon azon, hogy miniéi többet és jobbat termel­hessünk a falunak. Bíró elvtárs azután ismertet­te, hogy.az acélárugyár dolgo­zóin is mennyire múlik a mun­kásosztály és a parasztság kö­zötti kapcsolat megszilárdítása. Egyes vezetők elhanyagolták a munkásokkal való bánásmódot, nem használták fel a munkavé­delem céliaira biztosított ösz- szegeket, sőt — mint mondotta — egyes minisztériumok azzal dicsekedtek, hogy mennyit ta­karítottak meg a munkavédelmi keretből. Most komolyan fel­vet füle a dolgozókkal való fog­lalkozási. Pártunk Központi Ve­zetősége a terv teljesítését, a dolgozókról való gondoskodást elválaszthatatlannak tartja. A Saigótariáni Acélárugyár a munkavédelem terén ió eredmé­nyeket ért el. 836.000 forintból december közepére már 700 ezret beruháztak. Ebbői létesült több fürdő és 90 darab szek­rény. De még tovább kel! halad­ni, csökkenteni keli a balesetek számát, emellett fel kell készülni az 1954-es tervévre, mert minden méter drótra, szögre, kapára, villára nagy szükség van a mezőgazdaság­ban. Fokozni kell a takarékossá­got, a huiladékanyag felhaszná­lását. Erre keli mozgósítani dolgozóinkat. Központi feladat­ként kell meghatározni a mimo­sas megjavítását. A szövetkeze­tek panaszkodnak, hogy nem megfelelő a legyártott termelő- eszközök minősége. Erre1 kel! mozgósít aniok a pártszerveze­teknek is. A gvár dolgozói kö­vessék a hideghengermű példá­ját. Itt ió a szervezeti élet, a kollektíva, a kulturális élet, ió az irányítás és hosszú idők óta teljesítik a tervet. A Salgótarjáni Acélárugyár dolgozóinak ió hírneve van. Ugty ismerik, mint munkásosz­tályunk egyik legjobb osztagát. Most meg kell mutatniok, hogy érdemesek erre a bizalomra, be­csületesen. iól szolgál iák a né­pet. A ió kapa, villa és a többi földműveléshez szükséges szer­számok gyártásával is bizonyít­sák be hűségüket pártunk Köz­ponti Vezetősége iránt, amely újabb sikerekre vezeti népünket — fejezte be előadását Bíró elvtárs. A dolgozók kezdeményezned ezen a téren. Igv foglalkoznak órarugó. zsiletoenge gyártásá­val, de a váll a-iatvezetőség a kezdeményezést elnyomja. Horváth elvtárs a gazdasági szerszámává r részi eg vezetője bírálta a munkaügyi osztályt, mert október 10-én 25 fő felvé­telét engedélyezte, és csak öt nappal ezelőtt kapták meg a 25 dolgozót. Súlyos mulasztásként említette meg. hogy a gyár dol- gizóinak 67 százaléka vidéki, akik a munkaidő után, az autó­buszra várnak, gyakran a hi­degben öt óráig ácsorognak, mert nincsen mesepedőhelyisé- gük. Gombos Ede elvtárs. az igazolatlanul hiányzók csökken­tésére, a munkafegyelem meg­szilárdítására hívta fel a részt­vevők figyelmét. Ezenkívül el­mondotta, hogy a gazdasági szerszámüzem kapott fürdőt, de a gyár ezer női dolgozójának nincs öltözője és fürdője. Pampurik Béla elvtárs a szögverőüzemtől ismertette, hogy a Központi Vezetőség ok­tóber 31-i határozatára milyen hősies munkával válaszoltak a szegverő üzem dolgozói. Az­előtt egy-egy dolgozó 3—4 gé­pet kezelt, de 11 szakmunkás távozása után megfogadták, hogy tervüket teljesítik és en­nek érdekében 7—8 gép keze­lését is elvégzik. A pártnapon résztvevő kom­munisták és pártonkivüli dol­gozók helyesen mondták el, hogy a minőségi munka meg- iavitását nagymértékben aka­dályozza az Özdról szállított rosszminőségü alapanyag. Bí­rálatot Is gyakoroltak a mulasz­tást elkövetők felé. De egyik gyenge pontja volt az értekez­letnek az önbírálat. Húsz hoz­zászóló közül csak Hegyes elvtárs tett javaslatot a hibák helybeli elintézésére. Ennek el­lenére komoly elhatározások születtek ezen a pártnapon. A résztvevők megfogadták, hogy a Központi Vezetőség á'td ki­tűzött célokért szívós küzdelmet folytatnak. ügy harcolnak, hogy elősegítsék a munkás-pa­raszt szövetség, megerősítését, munkáiukkal egyre több terme­lőeszközhöz juttatják a mező­gazdaság dolgozóit. Az érte­kezleten tett fogadalom nem marad _ puszta szó. mert a gazdasági . szerszámgyárrész­leg 19-én reggel 6 órára befe­jezte évi tervét és terven felül 220 tonna áru 1,260.000 forint értékben való legyártását válla; ták. Válasz az elmélet napi kérdéseire A kapitalista világrendszer általános válságának kialakulása Az alábbiakban válaszolunk a rétsági járási pártbizottság kérdésé­re, amely a kapitalizmus általános válságának kialakulásáról szólt. Oztá’in elvtársi „A ezocia- ** lizmus ■ közgazdasági problémái a Szovjetunióban” c. zssniáffcs művében mélyrehatóan elemezte a modern kapitalizmus gazdaságát. Sztálin éivíárs leá­ll toi só »níive hozzásegít bennün­ket többek között althoz, hogy megértsük, hogyan hat az im­perializmus idején a>z egyenlőt­len fejlődés törvénye. A kapifa!izmusnak az im­perializmus ideién végbemenő egyenlőtlen fe'lődési törvényét Lenin fedezte fe! és Sztálin elv- társ fejlesztette tovább. „Az imperializmus időszakában vég­bemenő fejlődés egyenlőtlensé­gének törvénye azt jelenti. — mondotta Sztálin elvtárs 1926- ban — hogy egyes országok más országokhoz képest ugrás­szerűen fejlődnek, egyes orszá­gok gyorsan kiszorítanak a vi­lágpiacról más országokat1, időn­ként háborús összeütközések és háborús katasztrófák ú'ián úira felosztják a már feiósztott vilá­got. el mélyülnek és kiéleződnek a konfliktusok az imperializmus tokárában.-gyengül a világ ka- pilmizmus frontja, lehetőség múlik orra. hogy egres orszá­gok proletáriáUlsa. áttörje ezt n jronto", tehetőség nyVik arra, hogy a szocializmus egyes or­szágokban győzzön”, A kapitalizmus ellentmondá­sának nagyfokú kiéleződése 1914-ben kirobbantotta az első világháborút. Ez a háború, amely a résztvevő hatalmak ré­széről igazságtalan, imperi,sí is­ta rablóháború volt, továbbélez- fe a kanit?lizmií= ellentmon­dásait. fokozta a tőkés rendszer hanyatlását, gazdaságilag és politikailag aláásta a kapitaliz­must. A monopolkapitalisták Igyekeztek a háború terhe'! a dolgozók váraira rakni. A dol­gozók szembefordultak a ten­gernyi szenvedést okozó im­perialista háborúval. A háború- ellenes harc élőn' az orosz mun­kásosztály haladt a bolsevik párt vezetésével. Ez a harc eredménnyel végződött. A föld egyhatodán megdöntötték a bur­zsoáziát és létrehozták az első szocialista szovjet államot. Nyilvánvaló az, hogy a kapi­talizmus általános válságának kezdetét nem lehet mereven dá­tumhoz kötni. Sztálin elvtárs megáll apítotia, hogy a kapita­lista világrendszer általános válsága az első világháború időszakában kezdődön, különö­sen annak 'következtében, hogy a Szovjetunió kivált a kapitalis­ta rendszerből. A Szovjetunió kiszakadása a kapitalizmus rendszeréből elvan csaipást mért a világkapitalizmusra. amelyet az többé nem tud kiheverni. Ezekután felmerüli hét a kér­dés. mi az általános válság gyö­kere? A termelőerők ép a terme­lési viszonyok között ha'latla- «1 kiélesedett ellentmondás, az egyenlőtlen fejlődés, s a kapita­listák egymiáisközti ellentéte. Eb­ben van az általános válság gyökere. A termelés társadalmi jellege megköveteli azt, hogy a termelési eszközöket társadalmi tulajdonba vegyék, de *a kapi- listáik ennek ellenállnak, mert a termelőeszközök társaidal miasítá - sa a kapitalizmus megszünteté­sét jelentené, a kapitalisták pedig harcolnak a létükért. A kapita­lizmus általános válsága az egész kapitalista rendszer vál­ságát jelenti. Az általános vál­ság nem csupán gazdasági vál­ság, hanem — mint a neve is mutatja — mindenoldalú vál- sáa, gazdasági, politikai vál­ság. A kapitalizmus általános válsága az első világháborútól, de különösen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzel­métől a kapitalizmus íelias pusztulásáig fart. Czzei szemben a túltenme­*■ lésí válságok rendszere­sen, időközönként (7—10 éven­kénti ismétlődő gazdasági vál­ságok Természetesen a gazda­sági válságok alapja szintén a termelőerők és a termelési vi­szonyok közötti ellentmondás. A gazdasági válság oka, hogy a kapitalizmus termelési lehető­ségei mögött elmarad a fizető­képes kereslet, amely adódik ab­ból, hogy a monopőíkapitaliz- mus a maximális tőkésprofit biztosításáért tönkreteszi, nyo- tnorbadöníi a lakosság többsé­gét. A kapitalizmus általános válsága és a túltermelési vál­ság nem azonos, hanem két do­log- és gondosan meg kell őket különböztetni. Természetesen öss zef ü ggnek, kö! csönh ait ásb a n vannak, még nedig annyiban, hogv a kapitalizmus általános válsága ta'aján lezajló perio­dikus túltermelési válságok gya-, koribbak, súlyosabbak, pusztít tőbbak és egűre nehezebben Iá* b-ol ki belőlük a burzsoázia.', Ugyanakkor a túltermelési vál­ságok hozzájárulnak az általá­nos válság elmélyüléséhez, ki­éleződéséhez. Ozíálln elvtárs azt tanítja, “ hogy a kapitalizmus ál­talános válságának két fő sza­kasza van.. Az első főszakasz az első világháborútól és a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom győzelmétől a második vi­lágháborúig terjedt. Ennek a fő- szakasznak az alapvető vonása az, hogv a munkásosztály ki­vívta a győzelmét, megvalósí­totta a proletárdiktatúrát egy országban, de csak egy ország­ban. a Szovjetunióban és a Szovjetunió egyedül álj szem­ben az egész kapitalista világ­gal, noha élvezte a nemzetközi proletár!átus, támogatását. Az általános válság második szakasza — mondja Sztálin elv­társ —- a második világháború­val, de különösen azután, ho^y az európai és az ázsiai néni de- mokra'ikus országok kiváltak kapitalista rendszerből, bonta­kozott ki. A kapitalizmus általános vál­sága a második világháború kö­vetkeztében tovább mélyült, az imperializmus pozíciói még job­ban meggyengültek. A háború nem: váltotta be a fő imperialis­ta hatalmak várakozásait: nem­es ak, hogy nem küszöbölte ki a gazdasági és politikai ellent­mondásait, hanem ellenkezőleg, még jobban kiélezte azokat. A második szakaszt a kapita­lizmus gazdaságii világrendsze­rének további bomlása, a kapi­talista rendszerről levált orszá­gok , a Szovjetunió. Kína és a többi népi demokratikus ország gazdasági ereiének hallatlan növekedése Jellemzi. A második világháború, vala­mint gazdasági következményei legfontosabb gazdasági eredmé­nyének az egyedüli, mindent át- fo~é világpiac szétesését kell tekinteni — állapítja meg Sztálin elvtárs. — Ez a körül­mény megszabta a kapitalista világrendszer általános válsá­gának további elmélyülését. A Kínai Népköztársaság és az európai népi demokratikus or­szágok leváltak a kapitalista rendszerről és a Szovjetunióval pigvíVt megalkották a kanttal iz­mus táborával szemben ellő egységes és hatalmas szóda'ista tábort. A szocíarista tábor or­szágai ga^dasámlag tömörültek, megteremtették a szoros gazda­ság iegvüttmiT'ödést és kölcsö­nös segélynyújtást, c, biztosítot­ták az mar. az egész né"<zazda- sá'g fejlődésének gyors ütemét, fi második vüáHiáború után " bekövetkezett gazdasági és politikai helyzet a kapitaliz­mus egyenlőién fejlődésének nagyarányú kibontakozását von­ja maga után. A nani politikai események igazolják Sztálin elvtárs azon megállapítását, hogv a fő legyőzött kapitalista országok, akik nyomorúságosán tengődnek az amerikai impnria- ! izmus csizmáin alatt, előbb- utóbb a7 önálló fejiődés útiéira fognak lépni. Ez jelentkezik napiak-’ kan a nyugatnémet mo­nopol kap it at izmus előretörésé­ben a kapitalista világpiacon. A monopolkapitalisták a t'ókésprofitért fo?”ó harc. a szoc’alisia országok fo­kozódó ellentétéhez vezet. Szabó István. a maximális A DISZ Központi Vezetőség X. teljes ülésének határozata nyomán 1953 december 5-én megyénkben is megkezdődtek a DISZ-atapszervezeteik vezetősé­geinek újraválasztó taggyűlései. Megyénk DISZ és DISZ-en kívülálló fiataljai egyaránt lel­kesen fogadták ai DISZ KV ha­tározatát és lelkesen indultak harcban vezetőik megválasztá­sáért, figyelembevevő, hogy ezen múlik a DISZ-szervezetek élet­képes munkája hosszú időre. ★ Példának tekinthetjük ezen a területen a berceli gépállo­más fiataljait, akik a vezető­ségválasztásnak megfelelő ko­molysággal láttak munkához a taggyűlés alapos előkészítésé­hez. A taggyűlésre a fiatalokat az ifjúgárdisták segítségével mozgósították. Minden egyes fiatalt felkerestek, s elbeszélget­tek velük a vezetőségválasztás fontosságáról. Ennek következ­tében a taggyűlésen nemcsak a gépállomás minden fiatalja, ha­nem még idősebb elvtársak is megjelentek. A taggyűlésen megjelent a gépállomás vezető­je és a politikai helyettes elv­társ is. A titkári beszámoló élesen bírálta a vezetőség ed­digi munkáját és javaslatét tett az új vezetőség további munká­jára. A titkári beszámoló után a fiatalok élesen bírálták a DISZ-vezetőség munkáját, de az üzemi vezetést is. Többek között felvetették, hogy a DISZ nem biztosította számukra a sport és kulturális lehetősége­ket, hónapokon keresztül nem kaptak műsorfüzeteket és így nem tudtak kultúr előadásokat tartani. Komolyan bírálták a járási DISZ-bizottság vezetési módszerét, Jutárszolgálatát” és követelték, hogy a járási bizott­ságról kimenő elvtársak sokkal többet tartózkodjanak kint és több segítséget adjanak a mun­kájukhoz. A vezetőségbe a gépállomás legjobb fiataljait választották be, mint például Juhász János traktorost, aki párttag, titkár­nak választották, vagy Bere Mária traktoros tagjelöltet, Ur­ban Mihály, Káplár János trak­torosokat és Kikilaji Katalin könyvelőt. Ezek a fiatalok min­dig példaképül álltak a gép­állomáson dolgozó fiatalok előtt és ezért a fiatalok bíznak ben­nük. A taggyűlésen négy fiatalt vettek fel a DISZ-be. A berceli gépállomáson lefolyt taggyűlés azt mutatja — amely nem egyedüli a választások so­rán — hogy a balassagyarmati járási DISZ-bizottság komo­lyan, tervszerűen látott az előt­tük álló nagy feladat megvaló­sításához. A járási DlSZ-bizott- ság ebben a munkában nemcsak a vezetőségválasztás befejezé­sét látja, hanem érzi, hogy az alapszervi vezetőségek helyes kiválogatásán múlik a DISZ munkájának fellendítése, ezen múlik, hogy a DÍSZ mennyiben tud hozzájárulni a párthatáro­zatok és a kormányprogramm megvalósításához. A jó munka megszervezésével, a járás terü­letének részletekre való felosz­tásával megszüntették a futár­szolgálatot, a bizottság tagjai kevesebbet kerékpároznak és így nincsenek kitéve a kifáradás ve­szélyének. A helyesebb munka- módszer következtében az okta­tásnak a száma és színvonala is napról napra emelkedik a járás terűidén. Dejtár község­ben például 25-ről 30 főre emel­kedett a hallgatók száma, Ma- gyarná.'dórban, ahol eddig nem volt oktatás, most a vezetőség- választás után beindították. A járási DISZ-bizottságot ezen eredmények eléréséhez nagyban hozzásegítette a járási pártbizottság, amely nagy se- uítaége* adott azzal, hova páH- bizottsápi ülésen megtárgyalták a vezetőségválaszfás mepindu- lását. Azonkívül Barta elvtárs, a pártbizoHsÚP titkára résztvett a járási DlSZ-blzottsőgon tar­tott értékd ő ülésen és ott fel­hívta a járási DISZ-bizottság figyelmét, hogy a lányokat és a középparasztokat ne hagyják ki a vezetésből, sokkal bátrab­ban vonják be őket a vezetőség­be. Barta elvtárs nap. mint nap komoly segítséget ad Viador elvtársnak, a járási DISZ-bi- zottság titkárának azon keresz­tül, hogy rendszeresen megbe­merüli problémákat és tamoga* tást ad a hibák kijavításához, így biztosította a munka helyes ! megszervezésével, a pártbizott­ság segítségével a balassagyar~ maii járási bizottság a vezető* ségvá'asziások során az első helyet magának. ★ Hogyan fordulhatott elő, hogy ai kisterenyei körzetben öt vezetőség vél a szt ó taggyűlésből három helyen nem tartották meg a taggyűlést? A kistere* nyei bányáknál Nagy Ferenc efvtáirs a függetlenített DISZ- titkár. A fiatalok elmondják, hogy igen ritka esetben látják a bányában és nem foglalkozik velük rendszeresen. Nem foglal* kozik problémáikkal, nem ad se* ■gítséget munkájukhoz. Jelen; cg azon töpreng. hogy el­megy az ifjúsági mozga'omtól, ahelyett, hogy erezné a DISZ* vezetőség választásának jelen* tőségét és fontosságát. A tag* gyűlésekre való mozgósítást ab* ban látja, hogy két nappal a gyűlés előtt hirdető plakátokat ragasztott ki, amelyen közölte a vezetőségválaisztást. Azonban ő maga a taggyűlés előtti na* pon sem ment el a munkahely­re, így a járási bizottságról ki­menő elvtársak nem találták öt sehol. A fiatalokkal n©m beszél* getett el senki, sőt a pócsházi üzemnél még utolsó napon sem tudták, hogy' kit javasoljanaik a taggyűlésen titkárnak. A fiata* lók a vezetöségválasztó taggyű* lésről csak az utolsó napon vet* tek tudomást, amikor a járási DISZ-bizottságról, s a megye* bizottságról kint lévő elvtár* sak beszélgettek velük. A titká­ri beszámolót — helytelenül — Nagy elvtárs akarta elkészí­teni és azt öt példányban le* sokszorosítani az alapszervi tit* károknak kiadni, azonban ez is csak terv maradt. Ezekért a felelőtlenségekért a járási DISZ-bizottságot, és a megyebizottság ifjúniunkásfele- lősét, Bagoly elvtársat is terhe* li a felelősség. A salgótarjáni járási DISZ-bizottság sokkal jobban szervezze meg a mun­káját, hogy erejük és idejük le­gyen egy-egy vezetöségválasztó taggyűlés alapos előkészítésé­hez. számolják fel a járási DISZ-bizottságon belül a szer* vezetlenséget, kapkodást, a fu* társzolgálatot, sokkal többen foglalkozzanak a taggyűlések előkészítésével, nagyobb segít­séget adjanak a titkári beszá­molók elkészítéséhez. Ezt csak úgy tudják elérni, ha a bizott­ság tagjai huzamosabb ideig tartózkodnak kint a területen, nem járnak be minden este a járási székhelyre, ha a járási bizottság titkára, Rozgonyi elv* társ felszámolja azt a nézetét, hogy aktívákkal ilyen felada­tot, mint a vezetőségválasztás, nem lehet megoldani, ha sokkal fokozottabban igényeli ai járá­si pártbizottság segítségét, ha Rozgonyi elvtárs Torják elv* társtól, a járási pártbizottság titkárától nap mint nap kikéri a véleményét a választások során felmerült problémákhoz. Bagoly elvtárs pedig sokkal többet tartózikodjon a járási bi­zottságon és a területen, adjon segítséget a járási bizottság munkájának helyes megszerve­zéséhez. Ha a járási DlSZ-bi- zottság, valamint Rozgonyi elvtárs ilyen formában próbál* ja és fogja a munkáját meg* szervezni és irányítani, akkor elkerülik azt a veszélyt, amely már a salgótarjáni bizottságnál felütötte a fejét: az elvtársak a munka helytelen szervezése kö* vetkeztében kimerüljenek. ★ DISZ-bizottságaink a balas­sagyarmati járási DlSZ-bizott­ság példájából tanulva és a salgótarjáni járási DISZ-bizott- súg példáján okulva alaposan szervezzék .meg munkájukat, hogy ezzel biztosítsák a DISZ előtt álló nagy feladat megva­lósítását. Vratni József, * megyei DISZ-bizottság tagja A DISZ-vezet őségválasztás eddigi tapasztalataiból szélik a választások során feU

Next

/
Thumbnails
Contents