Szabad Nógrád. 1953. december (9. évfolyam. 96-103. szám)
1953-12-09 / 98. szám
4 SZABAD NOGrId 1953 december t. TANULJUNK A SZOVJET PÉLDÁBÓL * Hitlerista kitüntetések DULLES ÉKESENSZÓLÓ NYILATKOZATA A pártszervezetek segítik a falusi népnevelőket litikai munkáját a falu dolgoA PARTSZERVEZETEK eredményes politikai munkájának egyik fontos feltétele a népnevelők helyes kiválasztása, gondos nevelése, a népnevelő- gárda munkájának állandó javítása. A kusztanajszki területi pártszervezetek arra törekednek, hogy konkrétan irányítsák a népnevelők munkáját, hogy nap mint nap tanítsák a falusi népnevelőket a tömegek között végzendő politikai munka művészetére. A területi pártbizottság harcol ezért, hogy a kerületi pártbizottságok és az alapszervezetek rendszeresen tartsanak népnevelő megbeszéléseket, népnevelő szemináriumokat, konkrét példákon tanítsák a népnevelőket. A területi pártbizottság tapasztalatcserére hívta össze a legjobb falusi népnevelőket. Ennek az értekezletnek fontos szerepe volt a népnevelő munka további megjavításában. A népnevelők ezen az értekezleten beszámoltak munkamódszerükről, számos értékes javaslatot tettek és elmondták, milyen segítséget várnak a területi pártbizottságtól és a kerületi pártbizottságoktól, A pártszervezetek titkárai az értekezleten kicserélték a népnevelőmunka irányításában szerzett tapasztalataikat. Az értekezlet tapasztalatai alapján a területi pártbizottság brosúrát adott ki a legjobb népnevelők módszereiről. Ez a brosúra nagy segítséget nyújt a falusi népnevelőiknek. A KERÜLETI pártbizottságok ez utóbbi időben megjavították a falusi népnevelőmunka irányítását, többet foglalkoznak a tömegek között végzett agitációs munkával. Rendszeresen tartanak értekezleteket a népnevelő- felelősökkel. Az értekezletek színvonala a tavalyihoz viszonyítva lényegesen emelkedett. A taranovi kerületi pártbizottság külön szemináriumokon foglalkozik a szovhozok és külön a kolhozok népnevelőivel. A szemináriumokat a kerületi pártbizottság titkárai vezetik. A szemináriumokon a népnevelők konkrét, tanácsokat kapnak egy- egy kérdés megvilágítására. A szemináriumok hozzájárultak a népnevelőmunka színvonalának emeléséhez. Rendszeresen foglalkozik' a népnevelőkkel az Ordzsonikidze- kerület pártbizottsága, A pártbizottság az egyik népnevelői értekezleten megvitatta, milyen feladataik vannak a népnevelőknek a szilárd takarmánybázis megteremtésében. A foglalkozást a pártbizottság titkára vezette. Az értekezleten 16 népnevelő elmondta, hogyan végzi pozoi között. Az értekezlet munkáját széieskörben ismertette a kerületi újság is; a legjobb népnevelők és népnevelő-felelősök az újság hasábjain beszámoltak munkamódszerükről, ismertették munkaterveiket. AZ ORDZSOMKIDZE-KEROLET Lenin-kolhozában eredményes munkát végeznek a népnevelők. A kolhozparasztok szeretik és megbecsülik az olyan lelkes népnevelőket, mint Fomenko és Jemeljanov traktoristák, Szta- rova, Csernis, Gorodanov kolhozparasztok. A kolhoz pártszervezete havonta kétszer- háromszor megbeszélésre hívja össze a népnevelőket, ezeken a megbeszéléseken értékelik a végzett munkát és ismertetik egy-egy népnevelő munkamódszerét. A népnevelő-felelős gon- gosan felkészül az értekezletekre. Tájékoztató beszámolóiban nagy figyelmet fordít a népne- wlőmunka módszereire, felhívja a népnevelők figyelmét e-gy-egy könwre vagy cikkre s azokra az adatokra, amelyek felhasználását a népnevelő beszélgetésekben javasolja. A kolhoz pártszervezete arra törekszik, hogy a népnevelők beszélgetéseiket szorosan összekapcsolják a kolhoz előtt álló gyakorlati feladatokkal. A pártszervezet rendszeres munkájának megvan az eredménye. A kolhozban emelkedett a politikai munka színvonala, a, népnevelők sikeresen mozgósították a kdhozparasztokat a mezőgazdasági munkák idejében való elvégzésére, a kolhoz elegendő vetőmaggal és takarmány- nyal rendelkezik. Eredményes népnevei őmunkát végeznek a peskovi kerület Le- nin-kolhozának népnevelői is. Jeremenko, Racskovan, Luk elvtársak, valamint Silo és Szav- csenko komszomol ista népnevelők rendszeresen folytatnak beszélgetéseket, újságolvasásokat és előadásokat szerveznek, ismertetik a koihozparasztok előtt a központi bizottság szeptemberi ülésének határozatait. A párt- szervezetek állandóan segítik a népnevelőket és gondoskodnak a népnevelők politikai színvonalának emeléséről. A KUSZTANAJSZKI TERÜLETEN megjavult a népnevelő- munka. A népnevelőkkel való rendszeres foglalkozás, a gyakori tapasztalatcsere-megbeszélések segítettek a népnevelőknek a politikai agitáció módszereinek tökéletesítésében, a tömegek között végzett politika: munka színvonalának emelésében. Heuss nyugatnémet elnök személyes utasítására nemrég fcn- tos értekezletet tartottak. Kessel- ring tábornagy, von Manteuffel páncé.os tábornok, Srumpf vezérőrnagy, HesMer és Pohle volt miniszterek, magasrangú katonai is z lek részvételével. Fontos kérdést vitattak meg. A hitlerista kitüntetések viseléséről volt szó. Az értekezlet részvevői tökéletesen egyetértettek abban, hogy a Hitler adományozta kitüntetéseket lehet és kell viselni a bonni birodalomban. Egyébként ez a kérdés Bonnban tulajdonképpen már nem is kérdés. Csupán azt kellett megoldani, hogy milyen formában lehet ezt tökéletesíteni. Meg aztán mi legyen a kitüntetéseken levő horogkeresztekkel? Nem lesz-e botrány belőle, ha a horogkereszt megint állami jelvénnyé" lép elő? A bizottság végülis határozatot hozott, s azt közzétette a bonni kormány hivatalos közlönyében. A határozat mindenkit feljogosít a hitleri Wehrmacht kitüntetéseinek viselésére, ameny- nyiben „a becsület jelvényei voltak és maradtak, s viselőik tettel méltóak voltak és maradtak az elismerésre”. A bonni bizottság tehát magasztalja a hitlerista hadsereg martaicctevé- kenységét. A tábornokok gondoskodnak arról, hogy rehabilitálják a háborús bűnösöket. A bizottság javasolja, hogy engedélyezzék a szovjet-német fronton elkövetett banditatettekért adományozott kitüntetések, többek között a „Keleti érem", valamint a krimi, gyemjanszki kubányi és holmi harcokért adományozott érmek viseléséi ... A bizottság valamennyire azonban mégis tekintettel volt a korszellemre s a kitüntetések némi megváltoztatását ajánlatta. Javasa.ta például, hogy a „Vaskereszten" a horogkeresziet helyettesítsék tölgyfalombbal, egyes érmekről vegyék le a kiterjesztett szárnyú sast. másokon pedig takarják le babérkoszorúval. A bonni tábornokok sietve fel akarják éleszteni a porosz-náci mititarizmus hagyományait. Egyre azonban nem gondoltak. Nem biztos, hogy a „keleti" vagy .krimi" érmek láttán a németek azt fogják érezni, amire Kesselring és Manteuffel számítanak. Hamarabb megtörténhet ennek az ellenkezője. Gondolhatnának például arra, hogy a németek a „Keleti érmei" a háború alatt „fagyható.-éremnek" nevezték. Lehet, hogy a „krimi" vagy „gyemjanszki" érmek is a hitlerista hadsereget ért szörnyű vereségekre s ennek a hadseregnek dicstelen végére fogják emlékeztetni a volt katonákat. Dulles az Egyesült Államok ikü I ügyi.r.ii niisz tere a november 17-i sejíóéríekezleien nyilatkozatot adott az amerikai-szovjet diplomáciai kapcsolatok megteremtésének 20. évfordulója alkalmából, Megjegyezte, hpgy az eltelt C-.étév tize des időszakban az Egyesült Államok áü.aiában többel nyert, mint veszített ezeken a kapcsolatokon, majd kijelentette: „Ez a nyereség különösen a második vi ágháború időszakában volt észrevehető, amikor az oroszok szövetségeseink voltak, amikor a vörös haderők vitézül küzdöttek közös ellenségünk ellen és amikor szükséges voll az együttműködés". Ezek a szavak mindenné! ékesebben beszélnek a mai helyzetben, amikor Washington politikai célja az, hegy mielőbb visz- szaállítsa a Síovjetunió és az Egyesült All amok volt „közös ellenségének" katonai erejét. Dulles elismerte, hogy a Szovjetuniónak nagy szerepe volt a hitlerista Németország és az imperialista Japán szétzúzásában. Egyúttal értésre adta azonban^ hogy az Egyesült Államok vezető körei már „nem látják szükségesnek az együttműködést" a Szovjetunióval. Az amerikai vezető körök a harmadik világháború előkészítésének politikáját folytatják. Egész sor agresszív katonai csoportosulást hoztalki létre ezzel a céllal, s már azt sem tartják szükségesnek, hogy titkolják a Ezovielunió elleni „kérész- teshadiarat" terveit. Az Egyesült Államok reakciós körei ilyen Ikörüiiményeik között érthetően nemi kívánják a normális kapcsolatokat a Szovjetunióval, amelynek következetes békepoliTengeri és folyami kikötők építése Kínában Kínai felszabadulása óta a folyami és tengeri kikötők helyreállításának és átépítésének munkálatai alaipjábanvéve véget ér- tek. Több új kikötő is épült. Uj például az északkelet-kínai kikötők és hajóállomások épültek Szungari folyón; befejezték a szinkangi tengeri kikötő első részlegének építését. Idén a folyami és tengeri kikötők építésének munkálatai a műit évihez képest kétszeresre nőnek. Még ebben az évben 2800 méter hosszúságban helyreállítanak több rakpartot és 1478 méter hoisszúságban számos mólót. Több mint 10,700.000 köbméter földet emelnek ki a vízi utak megtisztítása, céljából; 70.300 négyzetméter alaipterü. tetű raktárakat építenek; 138.920 négyzetmétert foglalnak e! az új kórházak, tengerész-szállók és más épületek. Több mint húsz elsüllyedt hajót emelnek ki. amelyek összes vízkiszorífáisa 18.000 tonna. Az 1953. évre előirányzott öt nagy kikötőből négy építése már nemsokára befejeződik. tIlkája és az új háborús tervek elleni harca zavarja az amerikai agresszorok kártyáit. Az amerikai külügyminiszter megpróbálta a Szovjetunóira áthárítani a felelősséget az amerikai-szovjet kapcsolatok jelenlegi alakulásáért. Eközben közismert tények nyílt elferdítésétől sem riadt vissza. Mivel nem 'képes Dóidét felhozni arra, hogy^ a Szovjetunió megsértette vom nemzetközi kötelezettségeit, ahhoz a rég leleplezett és megcáfolt meséhez folyamodik, hogy a Szovjetunió „feforgató tevékenységet" io.y'.at az Egyesült AMacrc-k ellen. Az amerikai külügyminiszter egyeben ténnyel sem tudta alátámasztani ezt a hamis vádat, mert ilyen tények nincsenek is. Amikor azonban „felforgató tevékenységéről" beszólt, nyilván megfeledkezett arról a régi jó mondásról, hogy akasztott ember házában nem ülik köte'ef emlegetni. Köztudomású, ugyani®, hogv az Egyesült ÁM airrtfci külpolitikájának szerves része lett a felforgató tevékenység azok ellen az országok ellen, amelyekké! Washington diplomáciai kapcsolatban ä'1. Példa erre a hírhedt 1951 október 10-i törvény, amelynek alapján az amerikai kongresszus százmillió dollárt irányzott e'.ő a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni felíorga'ó és kártevő tevékenységre. Ebből az összegből kém- és kértevőiközponíok egész hálózatát hozták léire, ügynököket küldenek a demokratikus tábor országaiba, pénzelik a népi demckratik,us országokból megszökött árullóik bandáit, a nemzetközi légkört mérgező bűnös viszályokat szítanak. Mj ez, ha nem nyílt megszervezése azoknak a kötelezettségeknek, ame, lyeket áz Egyesült Államok vállait, amikor húsz éve felvette a diplomáciai kapcsolatot a Szov. jetumóvaJ? Dntiesjtek az a kísérlete, hogy hamis színben tüntesse fel a.z amerikai -szov jöt kapcsol atok romlásának okait és a Szovjetunióra/ hárítsa a felelősséget, csúfosan csődöt vall mindjárt az első p: liana than, amikor szembe kerül a valósáig tényei-" vei. Az egész világ látja., hogy az amerikai-szovjet kapcsosaitok rneg’avitása tejes egészében az amerikai vezető körökön múlik. Az amerikai kül ügvmtín iszter washingtoni sajtónyilatkozatán naiki jellege és hangneme azonban sajnálatosan- inkább arra v«lJ, hogy ezek a körök nem óhajtják a szovjet-amerikai kap» osolatiok megjavításéit. Imigyen szólott Chrysler... November 12-én Detroilban, a Chrysler automobilcég idei kiál.itásán olyan esemény történt, amely nemcsak a lapok, hanem a hivatalos körök figyelmét is felkeltette. Ez a nevezetes esemény korántsem valami ultramodern automobil bemutatása volt, hanem ... Thomasnak, az exportosztály vezetőjének beszéde. Thomas magasztalta a kiállítás látogatói előtt a Chrysler cég új márkáit, majd kije ént ette: kedvező „lehetőség" nyílt meg, hogy a közeljövőben amerikai auícmobilokat lehessen eladni a Kínai Népköztársaságnak. Márpedig ez az ország, „nagy új piac", amellyel ellensúlyozni lehetne az amerikai gépkocsi kivitel csökkentését. Hozzátette ehhez hogy tudomása van arról, miszerint a kereskede.mi minisztérium nemrég tanulmányozta a Kínával való kereske- de'ern lehetőségét. A Chrysler cég szívesen résztvenne ebben a kereskedelemben ... Thomas beszéde az amerikai sajtó . közleményei szerint zűrzavart keltett Washingtonban. A külügyminisztérium és a kereskedelmi minisztérium képviselői sietve kijelentették: „a jelenlegi körülmények között" minisztériumaik nem gondolnak arra, hogy engedélyezzék az exportot Kínába, s az ezzel ikapcso'atos szóbeszéd aligha egyéb „ábrándnál". A Chrysler cég vezetői azenban továbbra is mondták a magukét. Az említett hivatalos cáfo'atokat követelő napon a cég alelnöke újból nyilvánosan hangoztatta, hogy öt és kollégáit felkérte a kereskedelmi minisztérium, nyilatkozzanak arra nézve, hogyan vélekednének a kereske- de'mi fi alom megszüntetéséről. Rövidesen közlemények jelentek meg a lapokban, amelyek szerint más amerikai cégekhez is érkezett hasonló megkérdezés. „A külügyminisztérium és a kereskedelmi minisztérium minden hűhó nélkül megkezdte annak kiderítését, érdekében áll-e a válatkozák- nak a Kínával folytatott kereskedelem esetleges felújítása a közeljövőben — közölte november t-éri a „New-York World Telegramm and Sun’’ című lap. — ... A megkérdezés eddigi eredményei azt mutatják, hogy a vélemények általában megegyeznek a Chrysler cég képviselőiének véleményével". Milyen következtetést lehet ebből levonni? Először is: a Chrys. ler cég vezetőinek nyi'atkozatai láthatóan azt mutatják, hogy az Egyesült Államok üzleti körei egyre inkább szeretnék helyre állítani a kereskedelmi kapcsolatokat a Kínai Nép- köztársasággal. Másodszor: az amerikai üzleti körök érdekei mindinkább ütköznek a washingtoni hatóságoknak a nagy Kínát el nem ismerő és gazdasági b okád aá helyező értelmetlen és kilátástalan politikájával. Csökken a nyugateurópai országok dolgozóinak életszínvonala A háború utáni években a nyugateu-rópa.i országokban jelentősen csökkent a dolgozók és az egész nép életszínvonala. Ezek a>z országok burzsoá kormányai gaz das ágpol i-tikáj ukat az amerikai háborús uszítók nyomására. katonai vágányra állították át, mértéktelen fegyverkezési hajszát indítottak és hatalmas összegeket fordítanak háborús célokra. Ez a politikai a nemzetgazdaság egyoldalú fejlesztéséhez vezetett s csökkent a békés iparágaik, a közszükségleti cikkek termelése. A pénzrendszerben zavar támadt, állandóan emelkednek az áraik és az adók, csökken a. munkások és alkalmazottak reálbére, növekszik a muntoanélkül iség. A nyuga.teurópai országok mi- litarizálásánaik egyik legvégzetesebb következménye a lé fenntartási költségek állandó emelkedése. Az elmúlt öt év alatt — mint az ENSZ rendszeres havi etaitisztikai közleményei tájékoztatnak — a létfenntartáshoz szükséges összeg Angliában egy - harmaddal. Franciaországban 45 százalékkal, Ausztriában -csaknem kétszeresére, Olaszországban pedig 17 százalékkal emelkedett Ezt az emelkedést főképpen a közszükségleti cikkek árnövekedése okozta. Angliában például 1947-től 1952-ig a legfontojjisbb élelmiszercikkek — kenyér, ' hús, vaj, cukor, tej — átlag 83 százalékkal, Franci ao-rsz ágban pedig 127.6 százalékkal drágultak meg. Ugyancsak Franciaországban a közszükségleti cikkek árai a háború előtti színvonalhoz viszonyítva már a múlt év közepén 35-szörösére emelkedtek. A „Le Monde” című francia lap közli, hogy Franciaország „a világ azon országai közé tartozik, ahol a létfenntartáshoz szükséges összeg, hatalmas arányokban emelkedett’*. „Az atlanti” politikai végzetes következménye Olaszországban is megmutatkozik. A „Paese Sera” című olasz lap adatai szerint az élelmiszercikkek árai 1952-ben 64-szer, a ruháik árai 84-szer, a közszolgái!tatások költségei 47-szer, egyéb kiadások költségei pedig 68-szor szárnyalták túl az 1938. évi színvonalat. A mi-litarizálás nemcsak nagyarányú áremelkedést és inflációt okoz a nyugateurópai országokban, hanem új adóterhekkel is sújtja a dolgozókat. A burzsoá kormánykörök a, fegyverkezési verseny óriási kiadásait a nép- tömegefc vállasra hárítják. Az ENSZ statisztikai Közleményének adatai szerint Franciaországban, a nemzeti valuta vá- sárlóképeaségének csökkentését figyelembevéve, a lakosságra háruló adóterhek az 1938. évi színvonal több mint 2.5-szeresé- re, Angliában pedig 2-szeresére emelkedtek. A nyugatnémet dolgozók adóterhei Adenauer négyéves uralkodása eredménveképpen 1949-ben 19.5 milliárd márkával, 1952-ben 32.1 milliard márkával növekedett és jelenleg is állandóan emelkedik. Hatalmas összegeket jelentenek a közvetett adók is. Ezek az adóik nagyon igazságtalanok, mert inkább sújtják a szegényeket, mint a gazdagokat. Az állandó áremelkedés és a súlyos adóterhek hatására évről évre csökkent a nyugateurópai országok munkásainak és alkalmazottainak reálbére. Francia- ország a rabló Marshall-terv életbelépése óta., a munkabérek vásárfóképessége csaknem egy- harmadávaJ lett kevesebb. Az olasz dolgozók egy hónapban átlag 30.000 lírát keresnek, a megélhetésükhöz azonban kétszer ennyire lenne szükségük. Ugyanilyen helyzet uralkodik Nyugat-Németországban is. A müncheni közgazdasági kérdéseket kutató intézet adatai szerint a nyugatnémetországi dói gozók 60 százalék® oly nyomorúságos bért kap, amelv körülbelül a megélhetési minimum felét teszi ki P Érthető ezek után. hogy a nyugateurópai országokban évről évre csökken a dől gőzök él el • miszerfogyasztása és egyre több az éhező ember. Az olasz parlamenti bizottság idén megállapított ada*ai szerint 3 millió olasz egyáltalán nem fogyaszt húst és cukrot, több mint 4 millió pedig csak a legminimálisabb mennyiséget vásárolja ezekből a cikkekből. A fentneyezeti bizottság tagjai kénytelenek voltak hivatalosan elismerni, hogy több mint 5 millió olasz — nyomorog. A „Reynold* s News” angol lap közölte, hogy tavaly az angolok 100 millió fontsíer!inggel kevesebbet költöttek az élelmezésre, mint 1951-ben. Tejből 23 millió gallonnal, cukorból — 108.000 tonnával kevesebbet adtak el- Az iparcikkek vásárlására fordított összeg 1950-hez képest 115 millió fontsterlinggel csökkent. Annak ellenére, j,o<rv a háború befejezése óta. már 8 év telt el, Angliában még mindig érvényben vaunak a.z élei - miszerjdgyek. Húst, szalonnát, cukrot, vajat, sajtot, margarint és zsírt csak jegyre árusítanak. De a dolgozóik nyomorúságos ke resete még arra sem elegendő, hogy ezeket a 'kis adagokat meg. vásárolhassák. Ezt még az angol monopol isták saijtóorganuma, a „Statist” című hetilap is elismeri, amikor kijelenti, hogy „sok alacsonyt ize tésű dolgozó nem vásárolhatja meg a hú® és szalonna adagját, sőt még a vaj- adaigot sem”. „A munlkáscsalá- dok többsége gyakran vacsora nélkül kénytelen lefeküdni” — jegyzi meg a „Daily Mirror” A nyugateurópai kapitalista országok népeinek állandóan növekvő nyomorát a szörnyű lakásviszonyok még súlyosbítják. Olaszországban például a parlamenti bizottság adatai szerint három millió embernek scannen hajléka sincs, 232.000 család pincékben, padlásokon nyomorog. Matera tartományban 9000 mezőgazdasági munkás 17 állatokkal együtt, istállókban, pajtákban lakik. Ugyanilyen szörnyű viszonyok között élnek Franciaország, Anglia, Nyugait- Németország és Ausztria do gozó milliói is. A nehéz lakásviszonyok miatt egyre több dolgozó betegszik meg és növekszik a korán megöregedő és elhaló emberek száma.. A kapitalista országokban a tuberkulózis, tífusz, malária és egyéb súlyos betegségek évenként többszázezer embert pusztítanak el. A dolgozók nem tudják megfizetni az orvosi segítséget. Azonkívül a fenti országokban kevés kórház és gyógyintézet van. Még a. konzer. vatív angol újság, a. „Times” is kénytelen elismerni, hogy Angliában a krónikus betegségek gyógyításához 80.000 kórházi férőhelyre lenn© szükség, de mindössze 50.000 van. Jellemző, hogy ai második világháború után London kerületében egyetlen kórházat sem építettek. Még szörnyűbb helyzetben élnek a munkanélküliek és részleges munkanélküliek, akiknek semmi reményük sincs arra, hogy munkára találjanak. A nyugateurópai országokban a munkanélküliek serege évről évre bővül. A 12 legfontosabb nyugat- európai országban 1948—1953 áprilisáig a munkanélküliek száma 45 százalékkal emelkedett. Olaszországról beszélve elég, ha megemlítjük, hogy jelenleg a teljes és részleges munkanélküliek száma meghaladja a 6 milliót. A munkanélkülieknek még a nyomorúságos munkanélküli segélyt sem 'biztosítják. A néptömegek nyomorúságának árnyékában különösen szembetűnő a kapitalisták meggazdagodása. Egy maroknyi tőkés csoport a dolgozók kegyetlen kizsákmányolása alapján hatalmas vagyonokat harácsolt össze. A® angol ipartársaságok haszna például — a „Munkaügyi Kutatóiroda” adatai szerint — 1948—1952 között 42 százalékkal növekedett. Az olasz tőkések jelenleg háromszor nagyobb hasznot vágnak zsebre, mint 1949-ben, A francia kapitalisták jövedelme 460 százalékkal szárnyalja túl az 1948. évit De a munkástömegek nem nyugszanak bele a kizsák-' mányolóik által rájuk kényszerí- tett keserű sorsba. A dolgozók hangosabban hallatják szavukat létjogarlkért, a fegyverkezési verseny csökkentéséért, a békés gazdaság ‘visszaállításáért. Síkra szállnak a munkához való jogért, a demokratikus jogok biztosítáu sá'ért, a békéért, anyagi helyzetük megjavításáért. A nyugat- európai dolgozók előtt nehéz harcukban, lelkesítő példiaként áll a Szovjetunió éls a népi demokráciák dolgozóinak élete és anyagi jólétük szüntelen emelkedése. Tűd jók, hogy ezekben aiz országokban a népi hatalom mindent megtesz a nép életszínvonalának emelése érdekében.
