Szabad Nógrád. 1953. november (9. évfolyam. 88-95. szám)

1953-11-11 / 90. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!

IX. ÉVFOLYAM, 90 SZÁM. ARA: 50 FILLÉR 1953 NOVEMBER 11.

A Politikai Bizottság beszámolója a Központi Vezetőség 1953 június 28-i határozatainak végrehajtásáról

llákosi Mátyás elvtárs beszéde a Központi Vezetőség 19.13 október 31-i ülésén

lakosság életszínvonalára és súlyos nehézségeket okoztak népgazdaságunknak.

Központi Vezetőségünk ezért egy sor határozatot hozott pártunk vezetésének megjavítására, pártunk és a tömegek közötti kapcsolatok további elmélyítésé- j re, a munkásosztály vezető sze- 1 repének fokozottabb biztosításé- i ra, a munkás-paraszt szövetségi további megerősítésére. Ezek a határozatok megvilágították a szocializmus hazánkban történő építésének egy sor aktuális problémáját. és a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet jelenlegi időszakának legfontosabb, most felmerült új. kérdéseit és a belőlük folyó új feladatokat.

Ezek a határozatok a párt általános elvi irányvonalának és

gyakorlati munkájának alapvető feltételeit pártunk belső helyzetének, a pártvezetés módszerének, káderpolitikájának és ideológiai munkájának megjavításában. az új szakasz ga z d aságpo-1 it lkai feladata In a V

megvalósításában, valamint a párt- és az áilaimvezetés közötti helyes viszony megteremtésében állapítják meg.

Gazdaságpolitikánk alapvető célkitűzése a lakosság, mindenekelőtt a munkásosztály élet- színvonalának lényeges, állandó emelése, a dolgozók .szociális és kulturális ellátottságának megjavítása, tovább folytatva lassúbb ütemben a szocializmus építésének politikáját, mely változatlanul pártunk fő irányvonala. Ennek megfelelően csökkenteni kell az iparosítás ütemét, mindenekelőtt a nehézipar fejI.

A Központi Vezetőség júniusi határozatainak végrehajtása a

Túlzás nélkül el' lehet mondani, hogv mióta pártunk fennáll, párttagjaink ilyen széles körben és ilyen alaposan nem tárták fel és tárgyalták meg pártvezetésünk módszereit, hiányosságait, a párt elméleti és gyakorlati munkájában elkövetett hibákat és kijavításuk módját. A KV határozatainak új célkitűzései. valamint megtárgya. lásuk mozgásba hozta az egész párttagságot. A határozatok megtárgyalása folyamán és ezek következtében frissebb, egészségesebb iégkör, a bátor, éles kritika és önkritika eddig nem tapasztalt úi szelleme jelentkezett, nemcsak a párton belül, de számos helyen a pártonkívüli dolgozók tömegei között is. A választott szervek vezetői .gyakran őszinte önbírálatot gyakoroltak, nvütan feltárták a pártmunka h anvosságait és hozzáfogtak a hibák kijavításához. Megállapítható, hogy a: KV határozatainak nyomán javulás mutatkozik a /TÚrtmunkában és ezen túl van javulás a párt és a munkás- osztóit/, a párt és a paraszti tömegek viszonyában is.

Ugyanakkor már érkeznek hozzánk jelzések, melyek felhívják figyelmünket arra. hogy egyes pártfunkcionáriusaink önkritikája csak formális, az önkritikát nem követi a feltárt hiányosságok kijavítása, hogy önkritikájuk után csakhamar folytatják régi hibáikat, újra nem veszik figyelembe a pártválasztmányon vagy a pártbizottságban elhangzott javaslatokat, vagy ellenvetéseket, sok esetben egyedül döntenek sfb. Helyenként a pártdemokrácia, a kritika-önkritika kérdését afféle kampányfeladatnak tekintik, nem pedig pi-rtéletünk szerves elválaszthatatlan részének. Azt is tapasz- tailhattuk, hogy a KV határozatainak megtárgyalása számos szervezetünkben felélénkítette ugyan a pártéletet, de ugyanakkor befeléfordulást idézett elő. Ennek következtében nem egy helyen gyengült a tömegek között a politikai munka, elfordult pártszervezeteink figyelme a termelésről.

A bírálat-önbírálat és a pártdemokrácia biztosítása pártmunkánk homlokterében

Központi Vezetőségünk határozatai pártmunkánk homlokterébe állítják a kritika-önkritika, az alulról jövő bírálat és a pártdemokrácia biztosítását pártunk minden területén. A kritika-önkritika, a pártdemokrácia alkalmazása az utolsó esztendőkben háttérbe szorult a mi pártunk gyakorlatában. Emiatt . elvtársaink jórésze elszokott attól, hogy bírálják, különösen hogy alulról, az egyszerű párttagok bírálják. Elszokott a pártdemokrácia éles, de éltető levegőjétől, a kollektív vezetés módszereitől. Most, amikor az ilven elvtársakat bírálat éri, amikor rámutatnak hibáikra és azok kijavítását követelik, nem egy közülük megzavarodik, bizonytalanná válik és belső gátlással, igazi lendület nélkül végzi munkáját.

Ezek az elvtársak elfelejtik, hogy a bátor, önkritikái pártunknak — és-az összes kommunista pártoknak — legjobb tradícióihoz tartozik. Mi nem fékünk rámutatni hibáinkra és tévedéseinkre 1945—1946-ban, amikor az ellenséges osztályokkal nyíltan folyt és még nem dőlt el a harc, amikor önkritikánkra, beismert hibáinkra teljes erővel csapott le az ellenség, mondván, hogy „lám, a kommunisták maguk is bevallják, hogy tévedtek”. Ellenségeink nem értették meg, hogy mi azért beszélhetünk nyíltan gyengeségeinkről, mert el voltunk szánva, hogy leküzd- jük őket. Mi ezen a téren nagy tanítónk, Lenin nyomdokait követjük, aki azt hirdette:

„Mindazok a forradalmi pártok, melyek eddig elpusztultak, azért pusztultak el, mert elbizakodtak és nem tudták meglátni, hogy miben rejlik erejük és féltek beszélni gyengeségeikről. De mi nem pusztultunk el, mert nem félünk feltárni gyengeségünket és megtanuljuk leküzdeni gyengeségeinket”.

Mi megfogadtuk Lenin tanácsát:

„A politikai pártnak saját hibáihoz való viszonya egyik legfontosabb és legbiztosabb ismérve a párt komolyságának és annak, hogy miként teljesíti a valóságban kötelességét, osztálya és a dolgozó tömegek irányában. A hibát nyíltan beismerni, okait feitárni, elemezni a helyzetet, amely a hibát szülte, gondosan megvitatni. hogy milyen eszközökkel lehet a hibát kijavítani — ez jellemzi a komoly pártat, ígv teljesíti a párt kötelességét, így neveli és tanítja az osztályt, azután pedig a tömegeket is.”

Központi Vezetőségünk ennek a lenini tanításnak szellemében járt el, amikor júniusi határozataiban bátran feltárta hibáinkat, kielemezte okait és kidolgozta a rendszabályokat, me- 1vek_ alkalmasak kijavításukra. Kritikánk és önkritikánk őszinteségéből és mélységéből győződik meg pártunk, a munkásosztály. a parasztság, az egész dolgozó nép arról, hogy nem húnyunk szemet a bajok felett,hogy meglátjuk a hibákat, és hogy megkeressük, kidolgozzuk a segítés módját. A bajok ez őszinte, kendőzetlen feltárása a biztosíték a dolgozó nép szemében arra, hogy segítünk a feltárt, ai megállapított bajokon. Az ilyen termékeny, teremtő kritika és önkritika erősíti a pár! tekintélyét, szorosabbra fűzi a párt és a munkásosztály, a párt és az egész do'gozó nép viszonyát. A széles pártdemokrácia nélkül nem lehet erősíteni a párt és a tömegek kapcsolatát. A kritikát, a demokráciát az állami szerveknél, a tanácsoknál is érvényre kel! juttatni, ha azt akarjuk, hogy dolgozó népünk bizalommal és megbecsüléssel viseltessék irányukban.

Rákosi elvtárs ezután arról beszélt, hogy a KV határozatainak megtárgyalása következtében — jelentősen megnőtt pártunkban az ideológiai kérdések iránti érdeklődés. Ugyanakkor a haladás pártunk ideológiai és elmélet: munkájának területén a leg,lassúbb; komoly eredményről, vagy éppen fordu'atró! e téren szó sincs. Azoknak a hall.

Á dolgozók életszínvonalának emelése

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1953 október 31-én kibővített ülésén tárgyalta meg a Politikai Bizottság beszámolóját a júniusi ülésen hozott határozatok

végrehajtásáról, s a párt további feladatairól. Az alábbiakban kivonatosan közöljük Rákosi Mátyás elvtárs, a

Központi Vezetőség első titkár rának beszédét:

A Magvar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1953 június 28-i határozatában feltárta és elemezte azokat a hibákat, melyek pártunk vezetésében mutatkoztak, amelyek lazították a párt és a munkásosztály viszonyát. általában rontották a párt, az állam, a dolgozó tömegek viszonyát, kedvezőtlenül hatottak a munkásosztály, de az egész

Azok az intézkedések, amelyek Központi Vezetőségünk és kormányunk határozatai alapján a lakosság, elsősorban az ipari munkásság életszínvonala eme- iéséra vonatkoznak — árleszállítások, lakásépítkezés, tatarozás, adómérséklés, a beszolgáltatás csökkentése, a mezőgazdaság fejlesztése, a termelőszóvetkezetek megerősítése, a lakosság jobb kiszolgálása, a munka- és

egészségvédelem megjavítása — ismeretesek. Mind e rendszabályunkat a dolgozó nép helyesléssel és megelégedéssel fogadta. Ezeknek az intézi edéseknek eredményeképpen az ipari munkások reálbére jelentékenyen emelkedett. A meglett intézkedések következtében a munkások és alkalmazottak jövedelme 1953 másod’k jelében 1 mi’liárd forinttal növekszik. Ezenkívül például

a békekölcsön összegénei' csökkentése 3 munkások és alkalmazottak vásárlóerejét mintegy 700 mil iő forinttal növelte. Eddigi intézkedéseink köveIkezlében a munkások, alkalmazottak és másrészt a parasztság már ebben az évben mintegy 4 milliárd 900 millió forintot kitevő különböző krdvezményben részesül. Az ed- d:g merie‘1 intézkedések 1954 ben a munkásoknak és alkalmalesztésének ütemét, felül kell vizsgálni a népgazdaság fejlesztési terveit és ennek kapcsán a beruházásokat. Viszont emelni l'dl a beruházásokat a mezőgazdaságban, növelni kell a mezőgazdaság termelését és hozamát, beleértve az egyénileg gazdálkodók gazdaságait; lassítani kelj a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztését.

E célkitűzések megvalósítása erősíti pártunk befolyását, megnöveli munkásosztályunk tekintélyét, vezetőszerepét a munkásparaszt szövetségen belül és megszilárdítja magát a munkás- pa.raszt szövetséget. A határozatok óta eltelt négy hónap tapasztalatai azt bizonyítják, hogy Központi Vezetőségünknek a határozatokban lefektetett vonala teljes mértékben helyesnek és célravezetőnek bizonyult.

pártéletben

tároza'.oknak végrehajtása, melyeket Központi Vezetőségünk a part ideológiai és e:méleti terén megállapított elmaradás felszámolására hozott, még a _ kezdet-kezdetén áll. Politikai; Bizottságunk e téren még nem tudott lényeges változást létrehozni. Maga a Politikai Bizottság sem foglalkozott rendszeresen és alapvetően ideológiai és elméleti kérdésekké!. Ennek tudható be. lio-gv a „Szabad Nép” és a „Társadalmi Szemle”, de egyéb lapjaink és folyóirataink is — egész csekély kivételtől eltekintve — még mindig félve, vontatottan. általánosságban nyúlnak az ideológiai kérdésekhez, különösen fejlődésünk- új szakaszával kapcsolatos problémákhoz. Az egészséges szellemű, haladást szolgáló ideológiai viták, melyeknek szükségességét a KV határozata megállapította, még mind:g nem indultak meg.

A Politikai Bizottság beszámolója a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a Központi Vezetőség határozatainak végrehajtásából rendkívül jelentőfeladatok hárulnak n szakszervezetekre és a DISZ-re, amelyek még csak a kezdő lépéseket tették meg a határozatok megvalósítására. A beszámoló a következőkben összegezte a határozatok hatását a párt életére;

Összefoglalva: Központi Vezetőségünknek pártunkra vonatkozó 1953 június 28-i határozatai minden tekintetben helyeseknek és eredményeseknek bizonyultak. Hatásukra javult, erősödött a vezető szervek és a párttagság, a párt és a tömegek között a kapcsolat. Tuda- tosabbá vált a pártban a tömeg- munka és a tömegekről való gondoskodás jelentősége, szilárdabbá vált a párt politikai, szervezeti egysége és ezzel megnőtt pártunk vonzóereje, akcióképessége.

Mindezeket az eredményeket azonban csak kezdetnek lehet tekinteni, s a Központi Vezetőség idevágó határozata’nak párté!e*ünkbe való átültetése, meppvök-ere/tetése és megszilárdítása döntően még a iövö kérdése. Komo'y sikerről ezen a téren csak akkor beszélhetünk, ha majd e határozatok valóban aártmunkánk szerves, elvá’aszt- hata'-lan alkatrészei tesznek.

zottaknak, másrészt a- parasztságnak külön-külön mintegy 3 m'lliárd forintot ki'evő megtakarítást biztosítanak.

A Központi Vezetőség és a kormány határozatainak megfelelően Budapesten és az ipari városokban auguszt'-s 1-én megkezdődött az épületek ‘atarozása és a felemelt lakás-építési Programm végrehajtása'.

A párt és a kormány ha'ároMegyénk egyik nevezetessége, a banki tó. Vasárnaponként szívesen gyűlnek össze a tó partján a falu dolgos asszonyai egy kis beszélgetésre

(Langer Klára és Sándor Zsuzsa felvétele. Magyar I-otó)

zalainak nvomán folyik az ipari termelés és a beruházások átcsoportosítása. Ezzé; biztosítjuk a könnyű- és élelmiszeripar termelésének növelését — tehát a fogyasztási és közszükségleti cikkek mennyiségének növelését, minőségének javítását s főként a mezőgazdaság gyors fejlesztéséi. Ennek megfelelően az 1954 évi népgazdasági tervben lénve- ge-sen csökkennek a nehézipari beruházások, ugyanakkor az eddiginél gyorsabb ütemben fejlő- dik a könnyű- és élelmiszeripar termelése: Lényegesen meg kell változ atnunk a fogyasztást és termelési javak termelésének arányát a fogyasztási cikkek javára és biztosítanunk kell, hogy a nehézipar üzemei is jelentős mértékben gyártsanak közszükségleti cikkeket. Gyorsabb ütemben kell fejlesztenünk azon iparágak termelésé*, amelyek a me- zőorazdaság fejlődését segítik elő.

Rá kell mutálnunk arra, hogy népgazdaságunk fejlesztési terveinek átvizsgálása, a beruházások terveinek átcsoportosítása és csökkentése rendkívül vontatottan történik. Gyakori eset, hogy a beruházás csökkentése alig haladja meg azt az összeget, melyet az illető minisztérium anyaghiány, vagy kapacitás- hiány miatt úgysem tudna elkölteni. Mindez erősen gátolja pártunk és kormányunk határozatainak végrehajtását.

A Központi Vezetőség és a kormány mezőgazdaságra vonatkozó határozatainak megfelelően egy sor intézkedés történ*, mely a kedvezményeknek- egész sorát tartalmazta. Különösen fontosak azok a kedvezmények, melyekhez parasztságunk a begyűjtés csökkentése, a hátralékok elengedése révén jutott, valamint az a rendelkezés, mely a begyűjtési kötelezettséget három évre előre, egyszerre állapítja meg. E rendszabályok hatására az egyénileg dolgozó parasztság termelési kedve javult, nőtt és szilárdult biztonságérzete is. Ezt mutatja, hogy az egyéni gazdák

részéről egyre fokozódik a .kereslet a mezőgazdasági gépek, a tenyészállatok, lovak, a nemesített vetőmagcsere, iránt és főleg ezt bizonyítja a tartalékföl - dek hasznosításának sikeres menete.

Október közepéig, a körülbelül ; 800 ezer katasztrális holdat ’ kitevő tartalékterületből (melyből 643 ezer katasztrális hold a szántó), már 90 százalékot ötéves időtartamra bér-be- adiak és sok község akadt, aho! több volt a bérleti igény, mint a rendelkezésre álló tartalékfőid. Ebből egyénileg gazdálkodók 430 ezer katasztrális holdat béreltek. Egyénileg gazdálkodók saját tulajdonukba kértek vissza 60 ezer katasztrális holdat. A tartalék- földek blérbevevése egyik fontos mutatója a párt- és kormányhatározatok helyességének.

Végrehajtásra kerültek azok a határozatok is. melyeket Központi Vezetőségünk és kormányunk a népi demokratikus állam és a- lakosság közötti helyes viszony létrehozására a törvényesség helyreállítására hozott. Végrehajtásra került, a széleskörű amnesztia, megszűnt az internálások rendszere. feloszlattuk az inter- nálótábo-rokat, megszűnt a kitelepítés, létrejött a törvényesség egyik fontos biztosítéka, a Legfőbb Ügyészség. Bár még most is előfordul a dolgozókkal való rideg bánásmód a hatóságok részéről, s a törvényesség betartásánál a legalsó állami szervek működésében még sok a kívánnivaló, ezeket az intézkedéseket a lakosság megelégedéssel és helyesléssel fogadta. Az ország törvényes rendje a lakosság nyugodt, biztonságos életkörülményei ugyanakkor megkövetelik, hogy minden állampolgár-tartsa tiszteletben a törvényeket, fegyelmezetten tegyen eleget kötelességeinek. Érvényt keli szerezni a-z állampolgári fegyelemnek minden téren: az adófizetésnél, a begyűjtésnél, az összes állam- polgári kötelezettségek hiánytalan teljesítésénél.

Termelőszövetkezeteink megerősítése

A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben most a fő feladat nem a további területi vagy mennyiségi növelés, hanem a megszilárdítás, a terméshozam növelése. a jövedeimezöség emelése. Központi Vezetőségünk és kormányunk azon határozata után, hogy az önkéntesség elvének aláhúzásával az idén a termelőszövetkezetekből a tagok kiléphetnek, sőt a szövetkezet megfelelő többség követelésére fel is oszolhat, a termelőszövetkezetek összes ellenségei sorompóba léptek és általános támadásba mentek át. A termelőszövetkezetek megerősítésére ho- zot{ sorozatos kormányintézkedések segítségévei azonban pártunk tagjai az első hetek kezdeti nehézségeit és bizonytalanságait leküzdve, a termelőszövetkezetek pártonkívüli aktíváival összefogva. egyre határozottabban álltak ki a szövetkezeti gazdálkodás ügye mellett, megfordították a helyzetet, és fókozáto- san visszaszorították a falu szövetkezeiellenes, kupit allste, reakciós érőit,

/Megállapítható,- hogv a termelőszövetkezetek , és . csoportok nem egészen tíz százaléka oszlik fel. Azoknak az úi tagoknak a száma,-akik az idén ősszel beléptek a termelőszövetkezetekbe, meghaladja a háromezret. A kilépők között sok az idén, vagy a tavaly ősszel belépett tag, akiknek javarésze még nem is dolgozott kollektívában, és sok az olyan középparaszt, aki a kezdet

nehézségeivel és gyermekbetegségeivel küzdő, új, fiatal termelőszövetkezetekbe nem találta meg gazdasági számítását, vagy akit elkedvetlenített az egyes szövetkezetekben fellépő ellentét, mely az ottani ’ sze- génvparasztok és középparasz- tek között mutatkozott. A kilépők közt jelentékeny azoknál? a száma, akiket az önkéntesség elvének megsértésével vittek a szövetkezetbe.

A termelőszövetkezetek megszilárdításáért folytatott harc megmutatta, hogy a nagyüzemi szövetkezeti termelés gondolata a falun már mély gyökeret vert, hogy erős, fejlődőképes, százezreket számláló tábora van, mely híven kitart a szövetkezés mellett. De azt is megmutatta, hogy a termelőszövetkezetek létrehozásakor sok helyen durván megsértettél1.' a. belépés önkéntességének elvét, hogy á szövetkezet vezetése gyakran nem volt demokratikus. hogy gépállomásaink még nem tudnak elég támogatást nyújtani nekik, hogy begyűjtő ’szerveink, termeltető vállalataink nem egyszer inkább gátol iák, mtot elősegítik á termelő- szövetkezetek fejlődését. i Meg- nrYatlozotí az is, hogy' pártszervezeteink a tszcs-ken beiül sokszor még gyengén működnek s hogv a tanácsok és' állami szervek távolról sem segítik a falu szocialista átépítésének e fontos és döntő részé; úgy, ahogy- azt kellene.

(Folytatás a második oldalon)