Szabad Nógrád. 1953. november (9. évfolyam. 88-95. szám)
1953-11-11 / 90. szám
2 szabad !s^r,nln 1S53 november II. A Politikai Bizottság beszámolója a Központi Vezetőség 1953 június 28-i határozatainak végrehajtásáról in. Továbbfejlődésünk kulcskérdése: a mezőgazdaság fejlesztése (Folytatás az első oldalról.) Rákosi elvtárs ezután hangsúlyozta: iparfejlesztésünk eddigi ütemének lassítását, beruházásainak átcsoportosítását és átállítását — elsősorban a mező- gazdaság fejlesztésére — megköveteli az, hogy ilyen rendszabályok nélkül nem tudjuk biz o- suani népünk állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítését. Népgazdaságunkban a döntő, irányító, meghatározó pozíciók, az ipar, a közlekedés, a bankok, az állami gazdaságok, a kereskedelem legnagyobb része, a munkásosztály államának kezében vannak. Ennek követkéz lében a szocializmus gazdasági alaptörvénye lényegében nálunk is érvényes. Tudvalévő azonban, hogy mezőgazdaságunkban még messze túlsúlyban van a klsáru- termelő paraszti gazdaság. Világos, hogy a paraszti kisáru- termelő gazdaság nem tudja elv mértékben biztosítani a javaknak azt az állandó emelkedését, amit a legfejlettebb technika alapján termelő szocialista nagyüzemi mezőgazdaság. De fejlődésünk eddigi menete a mezőgazdaságban megmutatja, hogy még hosszú esztendőkig a paraszti gazdaságok termelése számunkra nélkülözhetetlen és döntőfontosságú lesz. Társadalmunk anyagi és kulturális szükségleteinek növekvő kielégítése, egész szociális építésünk érdeke pa- rancsolóan megköve'eli teháf, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel növeljük a paraszti gazdaságok termelését, benne az éle'miszerek termelését. Ezért meg kell növelni az et&éni parasztság biztonság- érzetét. minden eszközzel segíteni kell termelési kedvét, minden módon a kezére kell járni, hogy megkönnyítsük neki a több. termelést, hogy érdekeltté tegyük a löbb’.ermelésben. Rendelkezésre keli bocsátani mindazokat az eszközöket, amelyek a többterrne'.ést elősegítik: a műtrágyát, növényvédőszereket, gépi munkát, nemesi.elf vetőmagot, fajállatot, egyszóval mindent, aminek eredményeképpen megnő az egyéni paraszti gazdaságokban is a termelés eredménye. Érdekeltségét a többtermelésben azzaí is serkenteni kell, hogy elkészítsük és eljuttassuk a faluba mindazokat az árukat, amelyek e a parasztságnak szüksége van. amelyeket szívesen vásárol és amelyekben az utolsó időkben hiány mutatkozott. Az ilyen, számára szükséges áru bőséges legyártásának kérdése visszavezet bennünket az ipari beruházások átállításához, mert parasztság által megkövetelt áruk és fogyasztási cikkek gyártását máskép, mint iparunk átcsoportosításával, megoldani nem tudjuk. Ipari termelésünknek és beruházásainknak az az átállítása, melyet pártunk és kormányunk határozatai megkövetelnek, ilyen módon szoros kölcsönhatásban áll egész népünk növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítésével, egész szocialista építésünkkel és ez mutatja, hogy a helyes határozatok végrehajtásának eredménye milyen széles körre terjed ki és milyen mélyreható. A NÉP helyet Központi Vezetőségünk és kormányunk azon határozatait, melyek a mezőgazdaság fejlesztését és benne a szocialista szektor támogatása mellett, az egyénileg dolgozó parasztságnak az eddiginél fokozottabb támogatását irányozták elő. nem egy elvfársunk úgv értelmezte, hogv mi most térünk rá az úgynevezett NEP-re, arra az úi gazdaságpolitikára, melyet Lenin kezdeményezésére a Szovjetunió a polgárháború befejezésekor kezdett megvalósítani. Ez a nézet téves. A NEP-nek megfelelő új gazdaságpolitikái mi már akkor kezdtük, amikor a fordulat éve ulán nálunk hatalomra jutott a munkásosztály és megkezdte a szocializmus építését. A NÉP minden ország szocialista forradalmának elkerülhetetlen szakasza a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában. A NÉP a proletárdiktatúrának arra irányuló politikája, hogy ne közvetlen termékcserével, ne piac nélkül és a piac megkerülésével, hanem a piac kihasználásával, a piac útján küzd je le a kapitalista elemeket és építse fel a szocialista gazdaságot. Ez a politika lehetővé teszi, hogv a parasztság beadási kötelezettsége után fennmaradó áruját a szabadpiacon eladja és ezzel saját gazdasági érdekeltségén keresztül hozzájáruljon a szocializmust építő ipari munkásság. a város jobb ellátásához, jobb élelmezéséhez. Ezt a politikát folytattuk mi is, miután a munkásosztály hatalomra jutott hazánkban. A hiba azonban ott volt, hogv e politikát olyan megszorításokkal (szinte teljes állami’ gabonamonopólium, az áliatíelvásárlá- sok állami monopóliuma, a mezőgazdasági áruk szállítási engedélyhez kötése stb.) alkalmaztuk, amelyek jelentékenyen csökkentették hatályosságát és eredményeit. 1951 december 1-én, amikor a jegvrendszert megszüntettük. ezeknek a NEP-et korlátozó intézkedéseknek je'en- tékenv részét eltöröltük. Erre annál is inkább szükség volt, mert iparunk fejlődése, valamint a jegyrendszer megszüntetését követő megnövekedett éle'mi- Rzervásáriások ezt szükségessé tették. Ebben a helyzetben a alkalmazása NÉP helves alkalmazásának egyik legfőbb feladata az lett volna, hogv minden rendelkezésünkre álló eszközzel segítsünk, serkentsük a mezőgazdaság termelését és hassunk oda, hogy a parasztság nagv többségét kitevő egyéni gazdálkodók .minél több árut hozzanak a .piacra, A többtermeléshez több műtrágya is kellett volna. több. jobb gépi munka rendelkezésre bocsátása, előnyös termelési szerződések, kedvezmények és egy sor egyéb intézkedés, melv a parasztság termelési kedvét és árutermelését fokozta volna. Ehelyett mi a megnövekedett szükségletről úgy a kariunk gondoskodni, hogy emeltük a beadási kötelezettségeket és ezzel csökkentettük azt az árumennyiséget, amit a pa-. rasztság szabadipacon e'adha- to:t. A tetejébe egyre kevesebb műtrágyát, kevesebb kisgépet és gépi munkát adtunk a földművesek nagv többségét kitevő egyénileg dolgozó gazdáknak, amj persze nem segítette elő a többtermelést. M'ndez együttvéve oda vezetett, hogy a parasztság termelési kedve csökkent, sőt az egyénileg dolgozó parasztok tízezrei egyszerűen otthagyták a földet s elmentek az iparba, az állami gazdaságokba, ahol jobban megtalálták számításukat. Azok az intézkedések tehát, amelyeket most pártunk és kormányunk e téren foganatosít, nem a NÉP kezdetét jelentik, hanem azoknak a hibáknak kijaví- sát, amelyeket a NÉP eddigi alkalmazása folyamán elkövettünk. Ezek az intézkedések egyrészt megnyugtatják az egyénileg dolgozó parasztokat, erősítik biztonságérzetüket, másrészt a nyújtott kedvezmények és előnyök ú'já-n többtermelésre serkentik őket, s oda hatnak, hogy elhárítsák azokat az akadályokat, melyek fékezték edd'g az egyéni parasztság termelés1 kedvét, melyek akadályozták az egyénileg dolgozó parasztok termelésének fejlesztését, s ami ezzel összefügg, akadályozták a piacra kerülő é!e'm''Sizerek meny- nyiségének növelését. Az egyénileg dolgozó parasztok meg is értették pártunknak és kormá- nvunlnak ezt a szándékát, helyeslő! eg, poziiíve fog’a’.'ak hozzá állást és ennek az állás- foot ?! árnak, valamint a me®- növekedett termelési kedvnek egyik megnyilvánulás1 formáia az. hogy több mirt 200.000 egyénileg dolgozó i*arw?t vett bérle'et a tártaiékföldel.bői. Szövetségünk a középparasztsággal Az a körülmény, hogy hazánkban a termelőszövetkezetek létrehozásával megkezdődött a falun a szocializmus építése, tiem változtatta meg alapjában azt a len'ni politikát, mely a mai viszonyokhoz hasonló hely- z tben előírja, hogy „támaszkodjunk teljes erővel a 6zegény- parasztságra, legyünk szövetségben a középparaszttal és harcoljunk a kulák ellen.” Mióta a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésnek indult a falun, a szerréiiyp: rasztság mellett természetesen elsősorban a szövetkezeti parasztságra támaszkodunk, melynek sorai között növekszik a középparasztok száma. (Bár a most kilépők között nagy a középparasztok aránya.) Az is világos, hogy a mi viszonyaink között az a 'középparaszt, aki már belépett a szövetkezetbe, aki lelkes híve a szocialista nagyüzemi mező- gazdasági termelésnek, szilárdabb támaszunk, mint az a szegényparaszt, aki nem egyszer még szemben ál] a termeiőszö- ve'.kezettel. A termelőszövetkezetek, a szocialista mezőgazdasági nagyüzem fejlesztése közben lehat Eredményeink Központi Vezetőségünk és kormányunk határozatainak döntő része az. amely előírja, hogy iparfejlesztésünk ütemének lassítását olyan átcsoportosításra használjuk fel, mely lehetővé teszi a mezőgazdaság eddiginél hasonlít hatatlanabbul erőteljesebb támogatását és fejlesztését, s ami ennek következménye: az élelmiszerek termelésének növelését. A lassúbb ütem módot ad arra, hegy eddig elért eredményeinket megszilárdítsuk, megszüntessük népgazdaságunkban azokat az aránytalanságokat, melyek mindenekelőtt a mezőgazdaság fejlődésének elmaradásában, továbbá a népjólét emelését szolgáló élelmiszeripar és könnyűipar lassú fejlődésében, valamint a lakásépítések terén és egyebütt jelentkeznek. A lassított ütem lehetővé teszi a lélegzetvételt, az elért eredmények pontos számbavételét, a hiányok pótlását, a rendszeres karbantartást, a tar- t-a’ékek feitöttését és mindazoknak az akadályoknak az elhárítását, melyek egyre érezhetőbben gátolták és még mindig egy pillanatra sem szabad elfeledkeznünk arról, hogy politikánkban a lenini hármas jelszónak megfelelően, változatlanul fontos a középparaszlsággal való szövetségünk is. Ezért tekintet nélkül arra, hogy jelenleg még hogyan viszonyul a termelőszövetkezethez, áiijuk ve’e a szövetséget s annak a lenini tanításnak a szellemében, hogy a munkásosztály a közép- parasztot „a szüt:ségletei iránt tanúsított figyelmes maga'artás- sal vonja a; maga oldalára”, mi is arra törekszünk, hogy szá- motoessiWik minden tekintetben középparaszt szövetségesünk érdekeivel és kielégítsük ezeket az érdekeket. Az errevonatkozó határozatok szorosabbra fűzik a munkás-paraszt szövetséget, tovább erősítik pártunk befolyását, tekintélyét, s tovább szilárdítják egész népi demokráciánkat. negszilárdítása gátol ják továbbfej! ődésünket. Iparosításunk eddigi hatalmas eredményei módot nyújtanak arra, hogy ezt az átcsoportosítást gyorsan és sikeresen végrehajtsuk. Ez az átcsoportosítás viszont lehetővé teszi ipari munkásságunk, az egész dolgozó nép jólétének további egyenletes, állandó javulását, s egyben egész szocialista építésünk erőtel ies továbbfejlesztését. Egész továbbfejlődésünk kulcskérdése. a legközelebbi döntő láncszem, me yet teljes erővel meg kell ragadnunk: a mezőgazdaság fejlesztése. Ez az a bizonyos lenini láncszem, meiy- lyel előkészítjük az átmenetet a következő láncszemhez, mely nélkül nem fejlődhetünk tovább. Ez most és a legközelebbi 2—'d évben a központi feladat. Most erre kell erőinket összpontosítani. Ha ezt a feladatot jól megoldjuk, népünk jóléte emelkedik, pártunk és a tömegek-viszonya megjavul, erősödik a munkás-paraszt szövetség, népi demokráciánk alapja. Á szocialista építés új szakaszába léptünk A lélegzetvétel, a nehézipar fejlesztésének lassítása, az elért eredmények megszilárdítása', és ugyanakkor a mezőgazdaság gyors és nagyarányú fejlesztése együtt alkotják legjellemzőbb sajátosságát annak az új szakasznak, amelybe Központi Vezetőségünk és kormányunk határozatai ulán léptünk. Ezek a feladatok újak az eddigiekkel, a régiekkel szemben, vegrehaj-’ tásuk komoly változást, bizonyos fokig fordulatot jelent szocialista építésünk módszereiben. Központi Vezetőségünk ma: ülésének jelentősége abban is áll, hogv világosan rámutat arra, hogy a szocialista építés úi szakaszába léptünk, abba; a szakaszba, ahol a mezogaizda- ság gyors fejlesztése a központi kérdés, ahol a dolgozó nép élet- színvonalának állandó javítását, a szocializmus alaptörvényének fokozottabb érvényesítését tűzzük napirendre. Pártunk minden tagja tegyen tudatában annak, hogv alapvető változás ál t be gazdaságpolitikánkban, annak. irányvonalában. Ezért minden eivíársunk tanulmányozza gondosan határozatainkat és rendszabályainkat, és értse meg, hogy döntő mértékben ió végrehajtásuktól függ egész további fejlődésünk, egéfíz jövőnk. A határozatok végrehajtásának nehézségeiről Ezt azért kell ilyen élesen aláhúzni, mert mint minden felen.ős és mélyreható átcsoportosításnak ás átállításnak, a mi határozataink végrehai.ásának is va-nnak nehézségei, melyeket nem akarunk lekicsinyelni és melyek előtt nem kívánunk sze- meihúnyni. Az ipari termelés olyan jelentős átállítása, mint az. amit pártunk és korma-, nyunk határozatai megkövetel nek. sok munkát, körültekintést és gondot igényel. Növeli a nehézségeket, hogv az átcsoportosítással kapcsolatban most jelentkeznek és most ütköznek ki eddigi iparfejlesztésünk gyors ütemének árnyoldalai: az. hogv villamosenergia termelésünknél nem helyeztünk kellő gondot erőműveink biztonságos üzemeltetésére. hogy szénbányászatunkban elhanyagoltuk a feltárást és ígv tovább. Ezt világosan meg kell mondanunk,, mert egyes elvtársaink ezeknek a ba- ’űfcnak a jelen kezesét Központi Vezetőségünk határozatira, az új kormány Programm iára. szóval a hibák feltárására vezetik vissza. Ma már mm szorul magyarázatra. hogy mi'yen helyesen járt el pártunk és kormányunk, amikor bettor kézzel nyúlt e kérdésekhez, s hogy milyen súlyos következményekkel iárt volna, ha idejében bele nem avatkozunk. De néni is ezek a nehézségek az átállás, az átcsoportosítás legkomolyabb akadályai, hanem az az értetlenség, vontatottság, belső ellenállás, melvet elvtársaink. egy része a határozatok végrehajtásával szemben tanúsít. A párt és a kormány határozatait a munkásosztály, a parasztság, az egész dolgozó nép helyesléssel fogadta. A dolgozók megértették, hogy e határozatok az ő javukat szolgálják, a dolgozó nép, elsősorban az ipari munkásság jólétének emelését célozzák. Ez megkönnyíti a gazdasági vezetés munkáját. A határozatok kijavítják a hibákat, csökkentik az eddigi túlfeszített ütemet. Reálisabbá teszik terveinket, s ezzel megkönnyítik, elősegítik végrehajtásukat. Az iparfejlesztés lassúbb üteme végre tehe*ővé tette a gazdasági vezetők számára, hogy körültekintsenek gazdaságuk táján, rendbeszedjék üzemeiket, megjavítsák ai munkavédelmet, a munkásjóléti intézményeket, az öltözőket, a fürdőket, az ebédlőket, több gondot fordítsanak a gépek karbantartására. Biztosíthatják jó, folyamatos üzemeltetésüket, jebban megszervezhetik a munkát, megjavíthatják a minőséget, csökkenthetik az önköltséget, a se- lejtet, gondoskodhatnak a munka termelékenységének emeléséről, takarékosabban bánhatnak az anyaggal, energiával. Egyszóval: megvalósíthatjuk mindazt, aminek az elmúlt hat esztendő hatalmas ütemű fejlődése közben nem tudtak elég figyelmet szentelni. Affif tapasztaljuk azonban, hogy akadnak olyan elvtársaink, akik most, mikor az átcsoportosítás feladata új kérdések elé állítja őket — olyanok elé, melyeiket eddig nem végeztek éa amelyekben nincsen gyakorlatik — megtorpannak. Nem egyszer mereven ragaszkodnak régi elgondolásaikhoz, eltúlozzák az átcsoportosítással, az átállással járó nehézségeket és vontatottan, immel-árr.mal állnak a munkához. Másokat a helyes és célravezető havára?.átok megértésében és végrehajtásában az gátol, hogy csak saját területüket tartják szem előtt, csak saját gazdasági águkkal törődnek, s nem törekszenek arra', hogy feladataikat az egész szocialista népgazdaság szempontjából tekintsék. Az isi yen gazdasági vezetők kételyeit, bizonytalanságát, von- ta'.ottságá1, vagy ellenkezéséi nem egyszer ügyesen az ellenség is táplálja, támogatja, érveket szolgáltat hozzá. Vannak olyan gazdasági vezetőink, akik rabjai saját régi elképzeléseiknek. Az ilyen elvtársak nem törekednek arra, hogy megértsék határozataink célkitűzéséit és hatását, nem halóinak e határozatok lényegébe, nem tanulmányozzák végrehajtásuk gazdasági és politikai eredményeit és ezért nem képesek megérteni, hogy miért van döntő, jelentősége a,z átállásnak. Akadnak azonban olyan elvtársaink is. akik az párosítás és beruházások ütemének lassítását visszavonulásnak tekintik, a mezőgazdaság és a parasztság támogatásában jobboldali politikát látnak és azt, hogv az ipar fejlesztésének csökkentett üteme mellett a mezőgazdaság gyors fejlesztésére veszünk irányt, letérésnek tekintik a szocializmus építésének helyes útjáról. Az efféle nézetek rendkívül komoly károkat okozhatnak, ha teljes erővel fel nem lépünk velük szemben. A szocialista építés folytatásának egyedül helyes útja Az a politika, melynek eredményeképpen megnő ai szocializmust építő munkásosztály, de az egész dolgozó nép élet- színvonala és jóléte, megnő a mezőgazdaság termelése és vele együtt több lesz a búza, a hús, a zsír, a tej, az élelmiszereknek s azoknak a nyersanyagoknak a mennyisége, melyekkel a mező- gazdaság szocialista iparunkat táplálja, nem visszavonulás, de előrehaladás. Ha mi most, mi- u'án iparunkat a háborúelőttinek háromszorosára emeltük, rátérünk arra, hogy a mezőgazdaság termelését, benne az élelmiszerek termelését is erőteljesen megnöveljük, hogy ezzel megemeljük az ipari munkásság életszínvonalát — ez nem letérés a szocializmus építésének útjáról, hanem túlzottan gyors iparosításunk folyamán előállott aránytalanságok szükséges és elkerülhetetlen kiküszöbölése, a szocialista építés folytatásának egyedül helyes útja fejlődésünk jelenlegi szakaszán. A Központi, Vezetőség, és - á kormány határozatainak végre-: hajtásával szemben helyenként ellenállás tapasztalható állami és gazdasági vonalom magában az Országos Tervhivatalban . és a kohó- és gépipari minisztériumban, a nehézipari minisztériumban is, aho! az elvtársak egy része hat év alatt hozzászokott ahhoz, hogy az ipari termelés tervének ütemét szakadatlanul — nem egyszer még év közben is — megemelték és most az új feladatok előtt megtorpannak. De tapasztalható helyenként vontatottság és ellenkezés pártunkban, sőt pártunk központi apparátusában is, például terv- és pénzügyi osztályunkon. Élesen fel kel! jépni az ilyen jelenségekkel szemben Az, hogy egy vezető elvtárs kényszeredetten, meggyőződés nélkül, vagy éppen elutasítóan viszony!ik pártunk és kormányunk döntő határozataihoz, nem marad titok, ezt észreveszik a körülötte dolgozó elvtársak, az egyszerű munkások és észreveszi az ellenség is. Az ilven magatartás gátolja a lendületes munkát, fékez, lazítja a fegyelmet, lassítja a munka ütemét, csökkenti az éberséget, 5 mindezzel fokozza az átállítás nehézségeit. Az ellenség bátorságot merít ebből, megkettőzi erőfeszítéseit és növeli kártevését. AVkor pártunk új módszerekkel. az eddig folytatott politika megváltoztatásával oldja meg a feladatokat, amikor ennek megfelelően módosítást végez. egyesek nem tudják követni az újat. Tétováznak, tépelőd- nek, sőt ellenkeznek. Ez nemcsak nálunk van így. Amikor Lenin javaslatára 1921-ben a Szovjetunióban rátértek az új gazdaságpolitikára, a NEP-re, ott is hasonló jelenségek léptek fel. A NÉP a szocializmus építésének elkerülhetetlen szakasza volt, megvalósítása meggyorsította á szocializmus építését. Helyessége és szükségszerűsége, valamint általános érvénye minden a szocializmust építő országra ma már világos és vitathatatlan. Mikor azonban bevezették, Leninnek szembe kellett szállnia azokkal, akik a NEP-et úgy tekintették, mint a proletariátus diktatúrájáról való lemondást. Akadtak akkor is. akik helytelenítették, hogy a NÉP azzal kezdődik, hogy a parasztság helyzetén javítanak. Lenin akkor megmagyarázta, hogy az új gazdaság- politika, a NÉP a munkásság helyzetének javítását eredményezi a parasztság helyzetének megjavításán, termelőerőinek növekedésén keresztül. Pártunk és kormányunk határozatai non; -Megállást, még kevésbbé visszavonulást, vagy éppen a szocialista építés útjáról való letérést jelentenek, hanem a szocializmus továbbépítésének egyetlen járható útját jelölik ki fejlődésünk jelenlegi szakaszán. Ali most a munkásosztály, az értelmiség, az egész dolgozó nép életszínvonalát a mezőgazdaság fejlesztésével, a mezőgazdasági termelés fokozásával emeljük. Alost és a legközelebbi időben csak így és ezekkel a rendszabályokkal lehet és kell tovább építenünk a szocializmust. Ez a politika, amelyet kidolgoztunk, pártunk helyes politikája és éppen ezért az egész dolgozó nép politikája is. Pártunk ai munkásosztály élén most ezzel a politikával irányítja és viszi tovább az országot a szocializmus építésének útján. Az a politika, melyet pártunk most megvalósít, a murtr kásoszlály, az egész dolgozó nép politikája. Mint minden helyes lépésnél, ezúttal is összeforr a párt, a munkásosztály, a parasztság, az egész dolgozó nép érdeke. A mezőgazdaság fokozott fejlesztésével a munkásosztály nemcsak a parasztságnak segít, de saját magának is. A mező- gazdaság fellendítése egyben a munkás-paraszt szövetség erősítése, népi demokratikus államunk alapjainak erősítése, annak az államnak szilárdítása, amelynek vezető ereje a magvar munkásosztály! Pártunk Lenin— Sztálin tanításának szelemében járt el, amikor bátran és’határozottan rátért arra az útra, melvet Közncni Vezetőségünk határozatai jelölnek meg. IV. Az új fejlődési szakasz feladatai A Központi Vezetőség júniusi kibővített ülésének ha'ározaíai új szakaszt nyitottak a Alagyar Dolgozók Pártja életében, a magyar népi demokrácia fejlődésében. A párt előtt álló feladatok tehát a jelenlegi új fejlődési szakasz feladatai: az eléri eredmények megszilárdítása a népgazdaságban, s ennek alapján a mezőgazdasági termelés, az élelmiszertermelés nagyarányú fel'endi érének megszervezése. Mindennek velejárója és elengedhetetlen szerves része, hogy pártunk ki- feucszze, elmélyítse a párton- kívül; dolgozó tömegekkel való kapcsolatát, hogv ápolja és erősítse pártunk, kormányunk és népünk egységének gondolatát. Egész dolgozó népünk egy. sége és, összefogása a legiobb bizósílék arra, hogy a nagy és áj céloka>, melyeket Központi Vezetőségünk elénk tűzött, jól és gyorsain meg tudjuk valósítani. Központi. Vezetőségünk és kormányunk . határozatainak megfelelően, népgazdaságunk fejlesztését 1954-re olymódon keli előirányozni, hogy a beruházások összege csökkenjen. A (Folytatás a harmadik oldalon)
