Szabad Nógrád. 1953. október (9. évfolyam. 79-87. szám)
1953-10-14 / 82. szám
1933 október 14. SZABAD ftiÚM.U'ÍW 3 A pártmunka tapasztalatai + A nOLGOZOK LEVEL AZ ALULRÓL JÖVŐ BÍRÁL A T KIFEJEZŐI A magvarnándori állami gazdaság éleiéből „Az újsághoz intézett levél... már nem magánlevél, nem egyéni panasz, hanem okmány: írója a. levéllel politikai tevékenységet akar kifejteni, felhívja a társadalom figyelmét az általa ismert bajra, rámutat a baj okaira és gyakran megfelelő eszközöket is javasol, annak orvoslására.” ★ Horváth József balassagyarmati levelezőnk írja: „A magyar- nándori szőlő- és gyümölcstermelő állami gazdaság vezetői elfojtják a dolgozók jogos bírálatát... Erős Ambrus, a lap levelezője nem mer több levelet írni, mert Jakubosik András igaizgató megtiltottál azt. Juhász János párttitkár sem meri bírálni a vezetés hibáit... A dolgozókkal való bánásmód igen rossz. Lopják a társadalmi tulajdont ... fő hiba a vezetésben van ... Kérem, segítsen a szerkesztőség.” ★ Mi a valóság? A gazdaság igazgatója Ja- kubcsik András elvtárs. Nyolcmillió forint értékű állami tulajdon gondját, baját viseli a vállán. A gazdaság szép eredményeket ért el a tudományos földművelés terén. Tényekkel bizonyította a szocialista nagyüzemi földművelés életrevalóságát. Ez az alapja Jakubcsik igazgató elvtárs önhittségének. Többször hivalkodik volt tröszt igazgatói funkciójával. Úgy gondolja „én magasan á'lok, ezért mindent látok és mindent tudok". Az efajta önhittség nem egyéb, mint politikai rövidlátás. Ez takarja el szeme elől azt a sok visszásságot, ami megtalálható a dolgozókkal való bánásmód, a bírálat, önbírálat, a politikai éberség, a tervszerűség terén. Politikai vakságában észre sem vette, hogy a vezetésben az elv- táreias légkört, a nyárspolgári nyugalom váltja fel. Igv nem csoda, ha Jakubcsik elvtárs lekicsinylő módon értékeli a dolgozók leveleit. Kompromittálás- nak veszi, ha a dolgozó levele újságon keresztül fényt derít a vezetés hiányosságaira. Dühében (M. I. Kalinyin.) ráparancsolt a levelezőre, hogy az ő tudta nélkül ne próbáljon írni 6ehová. Jakubcsik András igazgató, Tóth Alajos főagronómus, Szég- ner János könyvelő nyárspolgári módon fogadják a dolgozók bírálatát, Azt állítják, hogy nem minden igaz, amit a levelező ír. Sőt, követelik, hogy a bírálat fedhetetlen legyen. Ez *, bírálat elfojtásának leggorombább módszere sőt. a bírálat üldözése. Ily módon néz ki Jakubcsik igazgató elvtárs bírálathoz való viszonyának egyik oldala. Néhai aztán van úgv is. hogy kész mindent elkövetni annak érdekében, hogy megteremtse a látszatát annak, hogy figyelemmel viseltetik a bírálat iránt. Üzemi értekezleteken szívesen buzdítja a dolgozókat a bírálat fejlesztésére. Oda is ül közéjük a pádba, olykor meg is köszöni a bíráló megjegyzéseket. De aztán az égvilágon semmit sem tesz azért, hogy a bírálatból tevon- ia a gyakorlati következtetéseket, s lépéseket tegyen az említett fogvaitékosságok kiküszöbölésére. Ezt mutatja Iván János építésvezetőhöz való viszony is, akinek bér- és normacsalás szárad kezén. A járási pártbizottság Iván János építésvezető elbocsátásával kaoosolatosan már magtette javaslatát Jakubcsik igazgató felé. De e téren nem történt semmi. Ez is mutatja: a bírálathoz való ilyen viszony nem más. mint a bírálat elfojtásának kifinomult formája. Pártunk arra neveli funkcionáriusainkat. hogy nem a hivalkodás, hanem az egyszerűség a kommunisták dísze. Egyszerűnek és szerénynek lenni annyit jelent, mint megbecsülni, tisztelni az embereket. Ná'unk a vezetők és az egyszerű dolgozók közti kapcsolat a kölcsönös tiszteleten alapul. Az egyszerűség és szerénység összeférhetetlen a goromba magatartással és a parancsolgatással is. Nézzük meg, hogyan néz ki ez Tóth Alajos főagronómusnál. Durva hangon parancsolgat a dolgozóknak. Ö ezt — helytelenül — keménykezű vezetés jelének tartja, így akar tekintélyt szerezni magának. A nyáron is „lecigány- bandázla” a fogatosokat. Úgy beszélt velük, mintha valamely földbirtokos lakálya lenne. E goromba magatartás szülőágya a politikai vakság. Értse meg végre az igazgató és a főagronómus is, hagy valójában a durvaság, a parancsolgatás, nem az erő, hanem a gyengeség jele. A jó vezető amellett, hogv jól érti munkája megszervezését, ért a tapintatos viselkedéshez, az önuralomhoz az emberek iránti viszonyában. A gazdaság pártszervezete nem tűrheti meg az önhittséget, még kevésbbé az erőszakosságot, amely majdnem minden esetben a dolgozók bírálatának elfojtásához vezet. A kommunisták kötelessége, hogy rendre utasítsák a zabol átlankodó vezetőket. A nyárspolgári légkör velejárója a politikai éberség eltocnpu- iása. Az osztályellenség lábra kapott ott, ahol kéz kezet mos. Egymásnak kegyelmeznek meg a társadalmi vagyon eltulajdonító!. Iván is lop, Tóth Alajos is lep. Igv aztán megférnek egymás mellett békességben. ,.A hallgatásért” hol aiz egyiknek, hol a másiknak esik lie egy hokedli, egy mosóteknő csak úgy, ingyen, a gazdaság tulajdonából. Másik oldalon ugyanez a helyzet. Amikor a dolgozók felfedik a korrupciót. e kapzsi emberele részéről, éktelen lárma keletkezik. A másik oldalon is megy a támadás. Tóth Alajos főagronómusi teendőit mindinkább Paksi Péter volt 200 holdas kulák segédagro- nómus veszi át, s teszi tervszerűtlenné a gazdaság munkáját. Szégner János, akit népi demokráciaellenes magatartásáért ki-, tiltottak Balassagyarmatról; nacionalista szavakkal mételyezi a gazdaság dolgozóit. Olykor oda- mondia a traktorosoknak is. „menjen ki, az irodából, mert büdös a ruhája". Nem kisebb tevékenységet fejt ki a többi osztályidegen elem sem. Ott található még Adám József, volt 32 holdas és malombérlő, mint főkönyvelő. Orosz János, aki 80 hold földet bérelt a múltban, most vezető állattenyésztő. A munkáskáderek alacsony ideológiai és politikai képzettségének egyik következménye; a dolgozók igényeiről való meg- e. ed kéz és. Kevés az evőeszköz, nincs is tisztaság. A kultúrterem munkásszállónak van berendezve. Erős Ambrus dolgozó házába ott fúj be a szél, ahol akar. Ne felejtsék el e munkáskáderek: egyszerűnek és szerénynek lenni annyit jelent, hogy figyelmesek vagyunk az emberek Iránt, gondoskodunk szükségleteik és igényeik kielégítéséről. harcolunk a bürokratizmus, a léiektelenség és az érzéketlenség ellen. Az állandó gondoskodás az emberekről, az egyszerűség, a figyelmesség a vezetőt a dolgozók közvetlen közelségébe hozzák. Hozzáfordulnak tanácsért, megosztják vele örömüket, gondjukat. Ez azt jelenti, hogy a funkcionárius nem mehet el közömbösen az alulról jövő figyelmeztetések mellett. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a dolgozók leveleit, javaslatait. Ne feledjék el, hogy a dolgozók levelei a gazdaság munkájának hiányosságairól — kifejezik, hogy a dolgozók gondoskodni kívánnak e hibák kiküszöböléséről, a munka megjavításáról, a munkás-hatalom további megszilárdításáról. A hibák kijavításának, a hibát elkövető káderek szerénység szellemében való nevelésének legfőbb eszköze a marxizmus- leninizmus mélyreható tanulmányozása. elsajátítása. Ha a gazdaság pártszervezete a kellő magaslatra emeli az ideológiai munkát, akkor megteremtik az engesztelhetetlenséget,’ az elvte- Ienség, az önteltség, az önhittség minden megnyilvánulásával szemben. (Lantos) „Papírt vettem, elő és számoltam“ A bujáki Dózsa tszcs tavasz- szat és az egész nyáron is csak hét taggal dolgozott. Beléptek volna többen is a csoportba, de György Sándor elnök romboló munkája sokat visszataszított. Látták a dolgozók György Sándor munkáját, de nem tudtak ellene tenni semmit. Nem ment sehogy a munka, állandóan kilépésről beszélt, míg aztán október 1-én Kovács Jánossal egyszerűen otthagyta a csoportot. Ettől kezdve Imre László tógondozó vette át a csoport vezetését. Harcolt a csoport megmaradásáért, de célul tűzte ki a tagszervezést is. Elbeszélgetett a dolgozó parasztokkal, jeltárta azokat a kedvezményeket, amelyeket kormányzatunk nyújt a csoporttagoknak. Beszélt nekik a lehetőségekről, amelyek a csoportban várnak rájuk. Egy ilyen beszélgetés után Gábor János, Gulyás István és Oborcsik József feleségeikkel együtt beléptek a csoportba. Orszácki Zoltán dolgozó paraszt eddig csak távolról nézegette a csoportot. Egyik este fölkereste Imre Lászlót. — Lacikám! Hallottam, amikor Gábor Jánosékbal beszélgettél. Hazamenet, papirost vettem elő és kiszámoltam, hogy mennyi lenne a jövedelmem a most haszonbérbe vett 4 és fél hold tarta'ékföldön. De aztán azt is megnéztem, mennyi juthat nektek jövőre. Arra a megállapodásra jutottam, hogy belépek közétek, mert magam és családom boldogulását a csoportban látom biztosítva. Azóta Gulyás József és Borbély Imre is beléptek a csoportba feleségeikkel együtt, s a belépett tagok szorgalmasan dolgoznak. Nógrádmegye Nóg-rádmegyer község dolgozó parasztjai számára szép példát mutat a Petőfi termelő- csoport tagsága. Egy tag sem lépett ki a szövetkezetből. így aztán a csoport kommunistái az őszi vetés mielőbbi befejezésére mozgósították a tagságot. El is vetettek 20 kh ősziárpát, ahol al kai maizták a keresztsdrú vetést. A rozsot is elvetették. Nem akarnak lemaradni a búzavetéssel sem. Ezidáig 50 kh búzavetésük van, amelyből 30 kh keresztsoros. vetésű. Vetéstervük teljesítéséhez már csak 30 hold hiányzik, amit a közeli napokban el is végeznek. A termelőcsoport példáját szívesen követik az egyéniek is. Elvetették a-z ősziárpát és a rozsot, 60 százalékban teljesítetri tsz példája ték a búzavetéstervet is. A község élenjáró dolgozó parasztjai közé tartoznak Bognár János, Géczi Mihály isták, Géczi Imre gábor .középparasztok, akik már elvetették az árpát, rozsot, de -még a búzát is. E nagyszerű eredmények dühödt támadást váltanak ki a falu söpredékeiből, a kulákok- ból. Végh Ferenc kulák sajér* vetéstervének teljesítését szabotálja. Még semmitsem vetett. Ugyanilyen szabot-ázscsetek- ményt hajt végre Vé-gh Gyula felső kulák is. A dolgozó parasztok leleplezték a kulákok aljas támadását, s arra kérték a tanácsot, kötelezze a kulitokat a vetésterv mielőbbi teljesítésére. A nazvbátonyl vájártanuló Iskolában már két éve folyik a bányászszakmunkások nevelése. A korszerű iskolából két év alatt 265 szakmunkást neveltek szénbányászatunk részére. Jelenleg 258 vájártanuló tanul, 200 azok- nak a fiataloknak a száma, akik a motorkezelés műveleteit tanulják. FELAJÁNLÁS - DOLGOZÓK NÉLKÜL v A Salgótarjáni Acélárugyár versenyszervezésének tapasztalatai Az 1953-as évi termelési tervünk győzelemre vitele, az előző negyedévben szerzett aidds- ságok törlesztése a negyedik negyedévi terv teljesítésén, túlteljesítésén múlik. E hatalmas feladatok megoldása szükségessé teszi, hogy a szocialista munkaverseny lángjait minél magasabbra szítsuk, érvényre juttassuk a dolgozók forradalmi, építő bírálatát, amely alkotó kezdeményezésükre támaszkodik. A munkaverseny alapvető formája az egyéni verseny, mert ezen keresztül bontakozik ki leginkább a dolgozók aktivitása, tartós törekvése, hogy legyőzzék a termelésben felbukkanó akadályokat. Ezért különösen nagy gondot kell fordítani az egyéni vállalások szervezésére, amelyeknek összesítése után születik az üzemek és vállalatok felajánlása. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a versenyben a műszaki dolgozók is részt vegyenek. A dolgozók bevonásának elmulasztása- egyet jelent a verseny lebecsülésével, jelentőségének és lényegének meg nem értésével. * A Salgótarjáni Acélárugyár munkaszervező irodája egy-ké; nap alatt elkészítette a- dolgozók felajánlásait, amely a többi között ezeket tartalmazza: „Mi. a Salgótarjáni Acélárugyár dolgozói a HL negyedéves tervünknek mennyiségileg 100.2 százalékra, ériékben pedig 100.4 százalékra teljesítettük Nagy ünnepünket, november 7-ét méltóképpen úgy ünnepeljük, hogy t negyedik negyedévi tervünkéi december 30-ra befejezzük, s terven felül 473 tonna árut legyártunk 1,393.000 forint értékben. Ebből az októberi hónapban 170 tonnát, novemberben 138-at, decemberben pedig 135 tonnát teljesítünk. Takarékoskodunk az anyaggal, kiszélesítjük a Gazda- és anyagtakarékossági mozgalmat (bár eddig a Gazda-mozgalom élenjáróit nem jutalmazták) 200.000 ferint megtakarítást érünk el. Hogy a fenti vállalásunkat teljesíteni tudjuk, gyárrészlegeink külön- külön az alábbi vállalást tették: a huzat mű 170, a hideghengermű 60, a gazdasági szerszámüzem 80, az öntödék 153 tonna árut termeinek terven jelül." Befejezésül ez áll a vállalásban: „A fenti vállat,ást dolgozóink termelési értekezleten megtárgyalták és elfogadták." A vállalást Bérces Henrik, a vállalat igazgatója, Marcinek István nagyüzemi párttitkár, s Miklós Mihály ÜB-elnök írták alá. Azonban e szénen megfogalmazott felajánlást a Salgótarjáni Acélárugyár dolgozói nem ismerik. Nem is ők tették ezt a vállalást. Az ő tudtuk nélkül született. Bár lett volna idő ismertetni a dolgozókkal a vállalást, mégsem tették. A kohó- és gépipari minisztérium az erre vonatkozó intézkedést még a múlt hónap 19-én a vállalat igazgatójának leküldte, amely hosszú időn keresztül az íróasztal fiókjában porosodott. Amikor vészesen közeledett a határidő. elővették, s a munkaszervező irodával irányelveket dolgoztattak ki, amelyet a gyár- részlegek vezetőinek küldtek el. Az irányelveket a gyárrészlegvezetők megkapták, de rendelkezésükre mindössze csak egy- kép nap állott A vezetőség ösz- szeüjt és a dolgozók bevonása nélkül kidolgozták a „dolgozók felajánlásait." Elfelejtették, hogy minden kollektív versenyforma csak úgy hoz eredményt, ha azt az egyének versenye tölti meg t4rta!otnmal. Ez magyarul any- nyit jelent hogy semmit sem ér a gyárrészleg, a váltóját ragyogóan megfogalmazott vállalása, ha az nem az egyes dolgozók vállalásain, az egyéni dolgozók versenyén alapul. ■k SúlyOS llítia, hogy csak a vállalás elkészítése után kezdték meg a versenyszervezést (azt is helytelenül, mert a legtöbb helyen csak -a- műszakiak szervezik, sok szakszervezeti húszas- csoport bizalmi meg sem próbálkozik beleavatkozni a verseny szervezésbe). Október 8-ig a gyár összdolgozói-nak mintegy 20 százaléka tett vállalást. Pedig az Acélárugyár dolgozóinak nagy többsége már valóban versenyezni akar és becsületbeli' ügyüknek tartják tervük túlteljesítését. A dolgozók lendülete azonban megtörik, ha látják, hogy a versenyszervező munka jormális és a felajánlást bürokratikus úton, az ö tudtuk nélkül intézik. Szőke Béla, a gazdasági szerszámgyár A-üzemében is ezeket fejezi ki: „Brigádom a gyárban az elsők közé tartozik. A harmadik negyedévi tervünket is 184 százalékra teljesítettük. Mégsem kérték ki véleményünket. Mi úgy látjuk, hogy mivel a dolgozókat mellőzték és burokra'ikusan m egszövegezték a felajánlási, minket lebecsültek. Pedig mi is szeretnénk részivenni a kitűzött célokért joluó küzdelemben. A gyárrészleg vezetői sem értékeltek bennünket annyira, hogy ismertették volna a vállalást.” Hason'ó véleményt mond Szatmári István, a B-üzemrész vezetője is. Ö sem ismeri a negyedik negyedévre tett vállalást. Mint mondotta, súlyos mulasztások fékezik a versenyszervezést. Még a III. negyedévre tett vállalás teljesítését sem értékelték. A hu- zalmü gyárrészleg vezetői is az irodában dolgozták ki a vállalást, amelyet a termelési értekezlet rossz megszervezése miatt csak a dolgozók egynegyede előtt ismertettek. Az üzemben október 8-ig még egyetlen egy dolgozó sem tett vállalást, mert nem látják biztosítva adott szavuk v-alóraváltásához a műszaki feltételeket. A hideghengerműben- mér szerdán befejezték a verseny szervezését is, de a „dől* gozók nevében” a vállalást már szeptember 29-én összeállítóira az üzem vezetősége. Termelési értekezletet még ezidáig nem tartottak, így a dolgozók nem is ismerik a vállalást A súlyos mulasztást még azzal is tetézték, hogv elfeledkeztek a sztahanovistákról. A vállalás kidolgozásában, még olyanokat sem vontak be, mint Kazár Ferenc, aki október hónapban már a-z 1954 november havi tervén dolgozik. Szeptember 28-án a vasöntöde üzemvezetősége is megkapta a „szempontokat” s mindössze két nap határidő állt rendelkezésükre. Övári László üzemvezetőt egyre sürgették, hogy a vállalást á'Htsák már össze. „így — mondotta Óvári elvtárs — összedugtuk a fejünket■ és kidolgoztuk a dolgozók felajánlásait.” De hasonlóan oldotta meg e „rendkívül sürgős” feladatot a többi üzem vezetősége is. A gyárrésziegek „felajánlásai” a munkaszervező irodára' futottak be, ahol összesítették. és „jó szövegezéssel” továbbították » felső szervek felé. De a dolgozóknál^ még mindig elenyésző része 'tett vállalást. így most „rohammunkával” igyekeznek — elég helytelenül — kijavítani gz elkövetett hibákat. A DISZ-bizottság feladatul kapta, hogy „a dolgozók nevében” elkészített negyedik negyedévre tett felajánlást a fiatalok felé, min-t „felhívást" bocsássa ki. A versenyfelelősök pedig „bíztatják” a munkaszervező irodát, hogy a lemaradás pótolva lesz. A főműhelyben például a dolgozóknak csak 39 százalékai tett vállalást, de a versenyfelelős ígéretet tett arra, hogy 10-ére minden dolgozó felajánlást tesz. A gyár egész területén megindult a- versenyszervezés. Másfél nap alatt 700- r&l 2000-re emelkedett a vállalást tevők száma. Mennyi hibát rejt magában ez a hirtelen elért eredmény. Hiszen a vállalaive- zeiés még azt sem ellenőrzi, hogy a műszakiak kidolgozták-e már a műszaki intézkedési tervet. Elhanyagolták a műszakiakkal való foglalkozást, gondolván, elég ha azok csak szervezik a> vállalást. Bérces elvtárs, a vállalat igazgatója, 10-én még azt sem tudta, ki tett vállalást a műszakiak közül arra; hogyan akarják elősegíteni a terv túlteljesítését. Pedig a műszaki vezetők legfontosabb feladata, hogy biztosítsák a dolgozók vd tatásaihoz a műszaki előfeltételeket. * A szakszervezet nem va;lhatja magát a verseny gazdájának az Acélárugyárban. Nem fejtett ki munkát a verseny szervezése terén. Az üzemi bizottság nem kíséri figyelemmel a verseny szervezését. Miklós elvtárs 8-án még azt sem tudta, hogy hány dolgozó tett vállalást, mégis minden megfontolás nélkül aláírta ‘a felajánlást. Nem ellenőrizte. hogy a dolgozók ismerik-e a vállalást, bár közismert: az Acélárugyár üzemi bizottságának funkcionáriusai már megszokták, hogv a munkaszervezők széipen megfogalmazzák a felajánlást, s nekik csak az a feladatuk, hogy aláírják és továbbítsák. Nem is mozgósították a szakszervezeti aktívákat. így a hu'szascsoporí bizalmi hálhatnak csak egy kis része végzi ezt a megbízatást. Az üzemek kommunistái sem segítik az egészséges versenyszellem kialakulását. Pedig.,a pártszervezetek a felelősek a verseny szervezésével kapcsolatos politikai nevelőmunkáért. Ez azonban az Acélárugyárban csak annyiban merült ki, hogy a nagyüzemi pártbizottság titkára, Marcinek elvtárs aláírta a felajánlást. A hiba felismerése után a felelősséget minden vezető igyekezett maga felől elhárítani. Ezt cselekedte Merevnek elvtárs is, de ez volt a szándéka a vállalat igazgatójának Is. Gondolván, ők nem hibásak, „az követte el a súlyos hibát, aki a felajánlást megszövegezte.” Egyszerű a megoldás — gondolták —, elővesszük ezért Barcs András munkaszervezőt. Bérces elvtárs meg még október 10-én is azt mondta: „Nem tudtam arról, hogy a dolgozók nem ismerik a vállalást.” Az igazgató elvtárs elfelejtette, hogy neki lett volna kötelessége gyűlésen a vállalást a dolgozókkal ismertetni és elfogadtatni. •k A tanulság Ebből az, hogy szorosabb kapcsolatot kell teremteni a párt-, szakszervezet, s a gazdasági vezetőknek a dolgozókkal. Föl kell számolniok a» legrövidebb időn belül a bürokratikus versenyszervezést, s az elmulasztottakat pótolni kell. Hívják össze a gyárrészlegek dolgozóit, ismertessék a felajánlást, kérjék ki a véleményüket, s ezután fogadtassák el. A nagyüzemi pártbizottság mozgósítsa a kommunistákat. Ellenőrizze a verseny szervezését, a népnevelőkön keresztül végezzen politikai munkát. A szakszervezetnek pedig az a feladata, hogy az eddig rohammunkával végzett versenyszervezést megszüntetve, a huszascsoport bizalmiak aktivizálásával még egyszer keressenek fel minden dolgozót, készítsék elő az értekezleteket, de elsősorban ők mutassanak példát a vállalás megtételénél. A munkaversenybe vonják be a műszaki dolgozókat i®, akik a műszaki előfeltételek biztosításával segítsék elő a terv túlteljesítését. Fordítsanak különös gondot a verseny célkitűzéseinek meghatározására. gondosan gyűjtsék össze a dolgozók javaslatait, kezdeményezéseit. (Fodor)
