Szabad Nógrád. 1953. augusztus (9. évfolyam. 61-69. szám)
1953-08-12 / 64. szám
2 SZABAD k3ür3d 1953 augusztus ft. mekintézmények építése az idén minden hiányosság ellenére gyorsabb ütemben halad, mint más építkezések. Sokszor előfordul azonban, hogy a kiutalt összegeket nem teljesen használják ki és az iskola, valamint gyermekintézmény-építkezés lassan halad. Rosszul teljesítik a gyermekintézmények építésének tervét a könnyűipari vállalatoknál, ahol — mint ismeretes — sok nő dolgozik és ezért különösen nagyjelentőségű az óvodák és bölcsődék kérdése. Nem kielégítően folyik a gyermekintézmények építése Ukrajnában, Bje- lorussziában és az OSZSZSZK több vidékén. Az iskolák, kórházak, bölcsődék és óvodák hálózatának kiterjesztése és munkájának megjavítása terén nagy felelősség hárul az egészségügyi minisztériumra, valamint a helyi szoyjet- és pártszervekre, amelyek kötelesek fokozni gondoskodásukat az iskola-, gyermek- és gyógy- intézmény-építésről, nagyobb figyelmet kell fordítaniok erre. Elvtársak! Az ipar, a mezőgazdaság és a nép jólétének emelése terén előttünk álló halaszthatatlan feladatok megoldása érdekében új, jelentékenyen magasabb színvonalra kell emelnünk egész gazdasági és szervezési munkánkat. Helytelen volna, ha nem látnánk azokat a lényeges hiányosságokat, amelyek az állami és gazdasági szervek munkájában mutatkoznak. E hiányosságok nem csekély kárt okoznak a népgazdaságnak. Ezekről a hiányosságokról szó volt pártunk XIX. kongresszusának határozataiban. El kell ismerni, hogy a minisztériumok, valamint a helyi pártós szovjet szervek még nem kielégítően teljesítik a kongresz- szus irányelveit és nem tesznek kellő intézkedéseket a vállalatokat irányító munka megjavítására. A feladat az, hogy erőteljesebben szüntessük meg a meglévő hiányosságokat. A vállalatok nem kielégítő irányításának példájául szolgálhat az, hogy gazdasági, pénzügyi és tervező szerveink nem fordítanak figyelmet az önköltség csökkentésének kérdéseire. Ismeretes, hogy az önköltség alapvető mutatószám, amely a vállalat egész munkájának minőségét jellemzi. Sok gazdasági vezető megfeledkezik erről, kevéssé érdeklik a vállalat rentabilitásának kérdései. Egész sor iparágban nem teljesítették az ipari termék önköltsége csökkentésének és a munka termelékenysége növelésének ezévi első félévi állami tervfeladatait. Az iparban még sok veszteséggel dolgozó vállalat van, amelyeknél a termékek önköltsége magasabb, mint ezeknek a termékeknek a megállapított ára; az ilyen vállalatok veszteségeit a jövedelmező, jól dolgozó vállalatok terhére fedezik. A veszteséggel dolgozó gyárak, üzemek és bányák léte — amelyek az élenjáró üzemek rovására élnek — aláássa a gazdasági számítás alapjait iparunkban, nem teremti meg a szükséges ösztönzést a felhalmozás további növelésére és károsan hat az állami költség- vetés jövedelmének növekedésére. Igen sok a veszteséggel dolgozó vállalat és nagy a veszteségek összege a szén- és faiparban. Ezekben az ágakban sok vállalat több éven keresztül nem teljesítette az önköltségcsökkentési tervet és a munka termelékenysége emelésének tervét. Ennek következtében a szén- és faiparban a termékek önköltsége még mindig magas és a szén, valamint a faanyagok magas önköltsége késlelteti nemcsak e termék árának csökkentését, de sok más ipari termék árának csökkentését is. 1952-ben a nem jövedelmező ipari vállalatok veszteségei 16 milliárd rubelre rúgtak. Jelentős veszteségeket okoztak a nem jö- delmező vállalatok 1953 első felében is. Az önköltségcsökkentést terv feladatok teljesítése terén mutatkozó kedvezőtlen helyzet nemcsak az iparban található meg. Még mindig magas az építkezés önköltsége és nagyok a veszteségek az építő&zervek többségénél; nem teljesíti a tervfeladatokat a munkák önköltsége terén sok gép- és traktorállomás, nem kielégítő a helyzet az önköltség- csökkentés terén a folyami szállításoknál, nem teljesítik a forgalmi költségek csökkentésének feladatait a kereskedelemben. A termék önköltsége csökkentésének döntő feltétele valamennyi vállalatnál a munka termelékenységének növelése. Minden lehetőségünk megvan ahhoz, hogy ezt a feladatot sikeresebben oldjuk meg. Vállaltaink élenjáró technikai felszerelése helyes kihasználás esetén lehetővé teszi, hogy egyre inkább megkönnyítsük a munkát és biztosítsuk a munka termelékenységének szakadatlan növekedését. A munka termelékenységének növelése, valamint a termék önköltségének csökkentése szempontjából hatalmas jelentőségű a termelés észszerű megszervezése, az, hogy növeljük a fő termelési folyamatokban foglalkoztatott dolgozók arányát a mellékmunkákat végző, kiszolgáló és kisegítő személyzet rovására. Az önköltség csökkentése és a munka termelékenységének növelése a szovjet nép anyagi jólétének fokozása szempontjából a termelés valamennyi ágazatában döntő jelentőségű Minél nagyobb vállalatainknál a munka termelékenysége, minél alacsonyabb az önköltség, annál kisebb valamennyi termék és áru ára, annál magasabb a nép életszínvonala. A feladat az, hogy végetves- sünk a termelés önköltsége kérdései elhanyagolásának, biztosítsuk az önköltség rendszeres csökkentését és elérjük, hogy minden egyes vállalat rentábilis legyen. Hogy sikeresen megoldjuk az előttünk álló feladatokat, alaposan fokoznunk kell a felelősséget az állami és gazdasági igazi gatás minden láncszemének, munkájában és növelnünk kell' annak kulturáltságát. ; Az utóbbi hónapokban végrehajtottuk a minisztériumok ösz- szevonását és jelentősen kibővítettük a miniszterek hatáskörét. Ezek az intézkedések kedvező eredményekre vezetnek e gazdasági vezetésben és lehetővé tették, hogy idén majdnem hat és félmilliárd rubelt takarítunK meg. De el kell ismerni, hogy az igazgatási apparátus fenntartása még mindig sokba kerül. A kormány továbbra is javítani fogja az államapparátus munkáját és határozottabban csökkenti a fenntartására irányuló kiadásokat. Bizonyos módosításokat kell foganatosítani a népgazdaság egyes ágai további fejlesztésére irányuló új feladatokkal kapcsolatban a minisztériumok eddig végrehajtott átszervezésén. Népgazdaságunk' magabiztosan halad a további fellendülés útján. Erőink forrása a munkások, kolhozparasztok és értelmiségiek hatalmas aktivitása és kezdeményezése. Óriási lehetőségeink vannak fő feladatunk, a nép állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális, kielégítése — megvalósítása terén. Szilárd meggyőződésünk, hogy rövid idő alatt nagy sikereiket érünk el e feladatok megvalósításában. OD A nemzetközi helyzet és a Szovjetunió külpolitikája '(Folytatás az első oldatról.) favítsuk a városok és ipari központok lakosságának ellátását ezekkel a termékekkel és a legközelebbi két évben a burgonya- és zöldségtermelést olyan méretekig fejlesszük, amely nemcsak teljes mértékben megfelel a lakosság és a feldolgozó ipar szükségleteinek, hanem megfejel az állattenyésztés burgonya- szükségleteinek is. Kötelesek vagyunk biztosítani a gabonatermelés további gyorsabb növekedését, szem előtt tartva, hogy országunknak nemcsak a lakosság növekedő ga- bonaszükségletét kell kielégíteni, de az állattenyésztés gyors fellendülése és az ipari növényeket termelő vidékek gabonaellátása is ezt követeli. A termésveszteségek elleni harc fokozása, valamint a gabona és más mező- gazdasági növények tényleges begyűjtésének növelése érdeké' ben véget kell vetni annak a helytelen gyakorlatnak, hogy a kolhozoknak a gabona- és más növénytermelés terén végzett munkáját nem a tényleges begyűjtés, hanem a fajta szerinti terméshozam alapján értékelik. Nem szabad elfelejteni, hogy országunk, kolhozaink gazdagságát 9 raktárakba begyűjtött termés és nem a lábon álló termés jelenti. Továbbra is minden eszközzel fejlesztenünk kel! az ipari növények, mindenekelőtt a gyapot, 9 len, a cukorrépa és az olajos- pövények termesztését. Halaszthatatlan feladat, hogy az egész mezőgazdaság általános fellendülésének, valamint a kolhozok további szervezeti és gazdasági megerősítésének alapján a legközelebbi két-három évben megteremtsük országunkban az élelmiszerbőséget a lakosság és a nyersanyagbőséget a könnyűipar számára. E feladat sikeres megoldása érdekében a kormány és a párt Központi Bizottsága szükségesnek véli több nagyszabású intézkedés végrehajtását a mező- gazdaság további gyors fejlődésének biztosítása érdekében, mindenekelőtt olyan intézkedéseket, amelyek fokozzák a kolhozok és a kolhozparasztok gazdasági érdekeltségét a mezőgazdaság elmaradó ágazatainak fejlesztésében. Nem lehet normálisnak tekinteni azt a jelenleg fennálló helyzetet, hogy a mezőgazdaság egyes ágazatainak és egyes mezőgazdasági növényeknek, mint például a gyapotnak, cukorrépának, a teának, a citrusféléknek fejlesztésére megteremtettük ugyan a kolhozokat és a kolhozparasztokat ösztönző szükséges gazdasági eszközöket, viszont több más növény — burgonya, a zöldségfélék — termesztését és különösen olyan döntő fontosságú ágazat, mint az állattenyésztés fejlődését az állam részéről nem mozdítjuk elő kellőképpen. Természetesen nem arról van szó, hogy kevesebb gazdasági ösztönzést adjunk a kolhozoknak és kolhozparasztoknak abban, hogy növeljék a gyapot, a cukorrépa és más növények termelését, amelyet az állam ösztönzően támogat. Ellenkezőleg, a továbbiakban is gondoskodni fogunk e fontos növények termelésének minden eszközzel való fejlesztéséről. Arról van szó, hogy egész sói intézkedést tegyünk annak érdekében, hogy a kolhozoknak és kolhozparasztoknak nagyobb anyagi érdeke fűződjék a burgonya és a zöldségfélék termesztésének növeléséhez, valamint az állattenyésztés fejlesztéséhez. A kormány és a párt Központi Bizottsága elhatározta, hogy már ebben az évben, a kiskereskedelmi árak növelése nélkül, töretlenül folytatva az árak további leszállításának politikáját, emelni fogja a begyűjtési árat a kolhozok és kolhozparasztok által a kötelező beszolgáltatás keretében az államnak beadott hús-, tej-, gyapjú-, burgonya- és zöldségfélék után, nagy arányokban megszervezi a gabona, a zöldség, a burgonya, a hús, a tej, a tojás és egyéb mezőgazdasági termékek magasabb áron való állami felvásárlását azoktól a kolhozoktól és kolhozparasztoktól, amelyek és akik már teljesítették a kötelező beszolgáltatást; széles körben fejleszti a kolhozkereskedelmet, segíti a kolhozokat mezőgazda- sági termékfeleslegeiknek a kolhozpiacokon és a fogyasztási szövetkezeteken keresztül történő elhelyezése megszervezésében, Amellett, hogy növeljük a kolhozparasztok anyagi érdekeltségét a közös tulajdonban lévő gazdaság fejlesztésében, a kormány és a párt Központi Bizottsága azt is elhatározta, hogy komolyan kijavítja és megváltoztatja azt a helytelen magatartást, amely a kolhozparaszt személyi tulajdonban lévő háztáji gazdasága iránt nálunk kialakult. Ismeretes, hogy a kolhoz fő- erejét képező közösségi tulajdonban lévő gazdaság mellett a mezőgazdasági artyelj alapszabályzatának megfelelően minden kolhozparasztnak van háztáji gazdasága a koihozcsalád egyes személyi szükségleteinek kielégítésére, mivel ezeket a szükségleteket még nem lehet teljes mértékben az artyelj-gazdaság- ból kielégíteni. A kolhozparasztok személyes tulajdonban lévő háztáji gazdaságával szemben alkalmazott adópolitikában meglevő hiányosságaink következtében az utóbbi években előfordult, hogy csökkent a kolhozparasztok jövedelme a személyes tulajdonban lévő háztáji gazdaságból, ke- vesbedett a kolhozporta személyes tulajdonában lévő állat- állomány, elsősorban a szarvas- marhaállomány, ami ellentmond pártunk kolhozépítés terén folytatott politikájának. Ezzel kapcsolatban a kormány és a párt Központi Bizottsága szükségesnek tartotta, hogy jelentősen csökkentse a kolhozparasztok személyi tulajdonában lévő háztáji gazdasága után járó kötelező beszolgáltatások normáját, elhatározta — amint erről Zver- jev elvtárs pénzügyminiszter már beszámolt — hogy megváltoztatja a kolhozparasztok mezőgazdasági adójának kivetési rendszerét, átlag körülbelül felére csökkenti minden kolhozporta pénzbeli adóját és teljesen törli a múlt évekről fennmaradt mezőgazdasági adóhátralékot. Az állami költségvetésben előirányzatok vannak az állati termékek, a burgonya- és zöldség- begyűjtési árának emelésére, figyelembevettük a költségvetés bevételeiben a mezőgazdasági adó csökkentése, valamint a kolhozparasztokra kirótt állati termékbeadás mérséklése következtében beállott változásokat. A kolhozok és kolhozparasztok gazdasági ösztönzésére irányuló rendszabályok, valamint az adópolitika terén foganatosított rendszabályok végrehajtása következtében a kolhozok és kolhozparasztok jövedelmei már 1953-ban több mint 13 milliárd rubellel — a teljes évre számítva íöbb mint 20 milliárd rubellel — növekednek. Az állami költségvetés jelentős összegeket irányoz elő a mezőgazdaság gépesítése és villamosítása ügyének megjavítására, a műtrágyatermelés növelésére, valamint a kolhozparasztoknak nyújtandó agronómiái és zootechnikai segély fokozására szolgáló új, kiegészítő intézkedések megvalósítására. Ezen intézkedések közé tartozik mindenekelőtt: — állandó traktorista-, gépész- és egyéb szakmunkáskáderek kiképzése a mezőgazdasági gépállomásokon, mert az ilyen állandó gépkezelőkáderek hiánya egyik fő oka annak, hogy a mezőgazdaságban nem használják ki kellőképpen a technikai felszerelést; — a mezőgazdaság fokozottabb ellátása gépekkel és traktorokkal, különösen kapálógé- pekke! és a mezőgazdasági gépállomások javítóműhelyeinek megerősítése; — a mezőgazdaság villamosi- tasat szolgáló munkálatok kiszélesítése mind új falusi villamoserőtelepek létesítése útján, mind pedig úgy, hogy a mezőgazdasági gépállomásokat, a kolhozokat és szovhozokat az állami energia hálózathoz csatolják; — a kolhozok és szovhozok mutragyaellátásának jelentős növelése; — egykét mezőgazdasági szakembernek állandó munkára a kolhozokba helyezése úgy, hogy állományilag a mezőgazdasági gépállomásoknál maradjanak. Mindezek az intézkedések nagy mértékben elő fogják segíteni a kolhozok, mezőgazdasági gépállomások és szovhozok előtt álló fő feladat sikeres megoldását. Ez a fő feladat valamennyi mezőgazdasági növény terméshozamának minden eszközzel való növelése, az állatállomány (növelése úgy, hogy ugyanakkor hozama is emelkedjék, a földművelés és állattenyésztés össztermelésének és árutermelésének növelése. A folyó évben az állam a mezőgazdaság fejlesztésére egyrészt az állami költségvetésből, másrészt pedig egyéb állami anyagi eszközökből összesen körülbelül 52 milliárd rubelnyi kiadást irányoz elő. Szem előtt kell tartani azt is, hogy a folyó évben a kolhozok 3.5 milliárd rubel hosszúlejáratú hitelt kapnak az államtól a közösségi tulajdonban lévő gazdaság fejlesztésére. Maguk a kolhozok saját eszközeikből 1953-ban nem kevesebb. mint 17 milliárd rubel beruházást eszközölnek. Elvtársak! Nagy feladatok állnak előttünk a mezőgazdaság fejlesztése terén. Nem kétséges, hogy a kolhozparasztjaink és mezőgazdasági dolgozóink, mezőgazdasági gépeket és műtrágyát gyártó iparunk munkásai, mérnökei és technikusai és mindnyájan, önökkel együtt, határozottan és állhatatosan hozzáfogunk közös ügyünkhöz, a mezőgazdaság további fellendítéséhez, nem sajnáljuk erre az erőt és az eszközt, akkor sikeresen meg fogjuk oldani azt a feladatot, hogy a legközelebbi két-három év alatt megteremtsük az élelmiszerbőséget a lakosság és a nyersanyagböséget a köny- nyűipar számára. A fogyasztási cikkeket termelő ipar továbbfejlesztésével, a mezőgazdaság fellendülésével kapcsolatban még fontosabbá válik az áruforgalom minden módon való fejlesztésének feladata, az állami, szövetkezeti és kolhozkereskedelem szervezete megjavításának feladata Szovjet kereskedelmünk a nép érdekeit és igényeit szolgál ja. Az a feladata, hogy kiszolgálja a szocialista társadalmat, elősegítse a szocialista termelés fejlődését és megerősödését és összehangolja azt a nép igényeivel. Az áiiami, szövetkezeti kereskedelmi áruházak, raktárak és bázisok, kolhozpiacok kiterjedt hálózatán keresztül eljuttassa a néphez iparunk és mező- gazdaságunk által termelt közszükségleti cikkek sokrétű tömegét. A szovjet kereskedelem lét- fontosságú láncszem az állami ipar és a kolhozmezőgazdaság közötti termelési-gazdasági kapcsolatok általános rendszerében is. A kereskedelem a szocializmusban alapvető formája a fogyasztási cikkek elosztásának a lársadalom tagjai között és sokáig az- is marad. Alapvető forma, amelynek segítségével kielégítik a dolgozók növekvő személyes szükségleteit. Ahhoz, hogy a szovjet kereskedelem sikeresen teljesíthesse a szocialista társadalom számára létfontosságú feladatait, állandóan gondoskodnunk kell mindenoldalú fejlesztéséről. A kormány szüntelenül foglalkozik a szovjet kereskedelem fejlesztésének kérdéseivel. Ez kifejezésre jut abban, hogy egyre növekszik a kereskedelmi hálózatba áramló árumennyiség, rendszeresen csökken az élelmiszerek és ipari áruk ára, fejlődik a kereskedelmi vállalatok hálózata, a kolhozok mindenfajta segítséget megkapnak, hogy eladhassák mezőgazdasági termékfeles legeiket. A kormány a lakosság növekvő vásárlóképességének kielégítése érdekében az elmúlt hónapokban további intézkedéseket tett arra, hogy a tömegfogyasztási cikkek termelésének növelése útján, valamint az áruknak egyéb források felhasználásával történő fokozott piacra juttatása útján növelje az áruforgalmat. A közszükségleti cikkek termelésébe nagyszámú gépgyárat vontunk be. Ezeknek az intézkedéseknek eredményeként idén az 1953 április-decemberre a lakosságnak való eladásra eredetileg kijelölt 312 milliárd rubel összegen felül újabb 32 milliárd rubel értékű áru jut a kereskedelembe. Emellett növeltük azoknak az áruknak a készleteit, amelyekben nagy a kereslet a lakosság körében, így a gyapot-, gyapjú- és selyemszövet, konfekciós áruk, bútor, edény, állati és növényi zsiradék, cukor, hal, hús konzervkészleteket. Kiszélesítjük a kiváló minőségű búzaliszt eladását. Több fa- és építőanyagot és olyan ipari árut adunk el a lakosságnak mint a gépkocsi, motorkerékpár, kerékpár, háztartási jégszekrény, óra, távolbalátókészülék. rádiókészülék stb. A foganatosított intézkedések kezdik érez+etni hatásukat. Mint ismeretes, 1952-ben a kiskereskedelem volumene az előző évhez képest 10 százalékkal nőtt. Ez év első negyedében 7 százalékkal, a második évnegyedben már 23 százalékkal nőtt az előző év megfelelő időszakához képest. Ez azonban nem elégséges. Nem lehet számunkra elegendő az áruforgalom jelenlegi volumene. Ezenkívül komoly hiányosságok vannak a kereskedelem szervezetében is: sok kerületben még nem teremtették meg a lakosság számára szükséges összes árukat biztosító kereskedelmet. Gyakran előfordul, hogy a vásárió más városba vagy más kerületbe kénytelen utazni, hogy megvásároljon valamely árutA kereskedelmi és tervező szerveknek gondosan tanulmá- nyozniok kell a lakosság áru- igényeit. A szovjet kereskedelem lényegéből következik, hogy sokoldalúan figyelembe kell venni a lakosság igényeit és legkülön bözőbb szükségleteit. Csupán ezen az alapon lehet megszervezni az árukészletek helyesebb elosztását az ország egyes vidékei között. A feladat az. hogy a legközelebbi két-három év alatt elegendő mennyiségű élelmiszer és ipari áru legyen az országban, hogy minden városban, minden falusi kerületben meg lehessen vásárolni minden szükséges árut. Az ötéves terv előírja, hogy 1955-re a kiskereskedelmi áruforgalmat az állami és szövetkezeti kereskedelemben körülbelül 70 százalékkal emeljük 1950- hez képest. Minden lehetőségünk megvan arra', hogy ezt a feladatot már 1954-re teljesítsük. A kereskedelmi szervezetek nagymértékben felelősek a közszükségleti cikkek minőségéért, a kereskedelemnek nagymértékben ki kell használnia a rendelkezésére álló gazdasági emeltyűket, hogy tevékenyen hathasson a termelésre a lakosság által keresett áruk termelésének növelése és olyan áruk termelésének csökkentése érdekében, amelyeket a lakosság nem keres. Elvtársak! A nép jólétének emelése terén nagy jelentősége van a lakás- viszonyok, az egészségügyi ellátás további megjavításának, az iskola- és gyermekintézményhálózat kibővítésének. Bár a háború előtt és különösen a háború utáni esztendőkben nagyarányú lakásépítés folyt nálunk, a lakásszükséglet még távolról sincs kielégítve és mindenütt erős lakáshiány érezhető. Különösen érezhető ez a városokban, hiszen a városi lakosság száma nálunk jelentékenyen megnőtt. Az 1926. évi népszámlálás szerint a városi lakosság körülbelül 26 miliió fő volt, 1940-ben már 61 millióra emelkedett, jelenleg pedig a városok lakossága körülbelül 80 millió. Ebben az évben jelentékenyen növekedtek a lakásépítést szolgáló áiiami beruházások és összegük majdnem négyszerese annak, amit a háborút megelőző 1940-es esztendőben költöttünk e célra. A lakásépítés azonban még mindig rosszul halad, a lakásépítési terveket nem teljesítik egészükben, az állam által erre a célra előirányzott anyagi eszközöket nem használják fel teljesen. Sok minisztériumi, helyi szovjet és pártvezető nem fordít kellő figyelmet a lakásépítésre. Még nem kevés olyan gazdasági szakemberünk van. aki nem törődik a lakással. Uj vállalatok építése esetén gyakran nem építenek kellő mennyiségű lakóházat a vállalatok munkásai és alkalmazottai számára és ezért sokszor az újonnan épült üzemekben nagy munkaerönehézségek keletkeznek. Sok építőben gyökeret vert az a rossz gyakorlat, hogy az új házakat úgy adják át használatra, hogy sok minden nem készült el teljesen, a munkákat hanyagul végezték el. Ez lerontja a lakások minőségét és a dolgozók joggal tesznek szemrehányásokat emiatt. \ feladat az, hogy megjavítsuk a lakásépítkezést, biztosítsuk lakásépítés és javítás terén az állami feladatok maradéktalan teljesítését. Több iskolára, gyógy, és gyermekintézményre is szükségünk van. Az 1953. évi népgazdasági terv a múlt évhez képest előírja az iskolaépítés 30 százalékkal, az óvoda- és böicsődeépítés 40 százalékkal és a kórházépítés 54 százalékkal való emelését. Az iekoláfe kórházak és gyerKüidött elvtársak! Belső kérdéseink megvizsgálásakor. természetesen, nem tekinthetünk el a nemzetközi helyzettői. A nemzetközi helyzetet jelenleg mindenekelőtt azok a komoly sikerek jellemzik, amelyeket a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a béke és a demokrácia egész tábora elért a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a békéért, az új világháború elhárításáért vívott harcban. Keleten megszűnt a vérontás, amelynek szörnyű sok emberélet esett áldozatául és amely a legkomolyabb nemzetközi bonyodalmak veszélyét rejtette magában. A világ népei kitörő örömmel fogadták a koreai fegyverszünet aláírását és joggal tekintik azt a békeszerető erők győzelmének. A béke és a demokrácia tábora több mint három éven át harcolt a koreai háború megszüntetéséért. A fegyverszünet aláírása megkoronázta e harcot. Az embermilliók akarata olyan hatalmas és ha'.ékony erővé vált, hogy az agresszorok kénytelenek számolni vele. Az agresszív körök — háborút robbantva ki Koreában —< abban reménykedtek, hogy sikerül térdre kényszeríteniök a koreai népet. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen háborút indító intervenciósok azonban elszámították magú* (Folytatás a harmadik oldaton.)
