Szabad Nógrád. 1953. augusztus (9. évfolyam. 61-69. szám)

1953-08-12 / 64. szám

1953 augusztus IS.

SZABAD nScírXd

3

(Folytatás a második oldalról.)

kát. Nem tudták megtörni a hős koreai népet. Háborús kalandba kezdve az intervenciósok arra számítottak, hogy céljukat villámgyors csapással és minden különös erőfeszítés nélkül elérik. A valóságban ez máskép alakult. Az intervenciósok hosz- szú, véres háborúba bonyolódtak és miután emberben és hadianyagban nagy veszteségeket szenvedtek, alaposan megtépá- zódott katonai tekintélyük, kénytelenek voltak lemondani hódító terveikről. Ahogyan azt mondani szokták, gyapjúért mentek 6 megnyírva tértek vissza.

A koreai nép harca az intervenciósok és a Li Szín Man- klikkhez tartozó bérenceik ellen, bebizonyította, hogy a szabadság és a haza függetlensége iránti odaadás hatalmas állhatatosságot, bátorságot'-'s tömeges hősiességet szül. A koreai nép, amelyre a modern imperializmus leghatalmasabb katonai gépezete zúdult, legyőzhetetlenné vált, mert az igaz ügyért küzdött. Sohasem tűnik el az emberek emlékezetéből a dicső kínai népi önkéntesek nemes hőstette sem, akik segítségére siettek a koreai népnek. Erre a hőstettre nemcsak a hatalmas kínai nép, de az egész haladó emberiség büszke.

A Szovjetunió népei teljes szívükből üdvözlik a koreai és a kínai népet a fegyverszünet elérése alkalmából. A feladat most az, hogy biztosítsuk az újjászületett békés életet a sokat szenvedett koreai népnek, amely nagy áldozatok árán védelmezte meg jogát, hogy rendelkezhessék saját sorsával, országának sorsával.

Mi, szovjet emberek, forrón óhajtjuk, hogy a dicső koreai nép élete békében virágozzék. A Szovjetunió segíti a koreai népet, hogy behegeszthesse a háború okozta súlyos sebeket. A kormány elhatározta, hogy egy- milliárd rubelt juttat azonnal Korea szétrombolt gazdasági életének újjáteremtésére. Meggyőződésünk, hogy a Legfelső Tanács egyhangúlag helyesli ezt a döntést.

Nyugaton a Szovjetuniónak a A>ékés politika folytatásában megnyilvánuló következetessége és állhatatossága meghiúsította a berlini provokációs kalandot.

A berlini kaland szervezői messzemenő célokat követtek. Az volt a céljuk, hogy elnyomják Németország demokratikus erőit, szétzúzzák a Német Demokratikus Köztársaságot, amely a német nép békeszerető erőinek támasza, Németországot militarista állammá tegyék, Európa közepén újjáélesszék a háborús tűzfészket. Kétségtelen, hogy ha a Szovjetunió nem lenne kitartó és állhatatos a béke érdekeinek vé- delmezésében, a berlini kaland igen komoly nemzetközi következményekre vezetett volna. Ezért kell úgy tekinteni a berlini kaland felszámolását, mint a béke ügyének fontos győzelmét.

A Szovjetuniónak a nemzetközi feszültség enyhítéséért vívott harc terén elért sikereihez tartozik a szomszéd államokkal való viszony megjavítása. A valamennyi ország békés együttműködésének fejlesztésére törekvő szovjet kormány különös jelentőséget tulajdonít a Szovjetunió és a szomszédos államok közötti kapcsolatok megszi- lárdításának. E kapcsolatoknak az igazi jószomszédság színvonalára való felemelése: ez az a cél, amelynek megvalósítására törekszünk és fogunk törekedni. A Szovjetuniónak nincs területi követelése egyetlen állammal szemben sem, így egyetlen szomszédos állammal sem. Külpolitikánk megingathatatlan alapelve minden ország — legyen az nagy vagy kicsi — nemzeti szabadságának és szuverenitásának tisz- íeletbentartása. Magától értetődik, hogy a különbség országunk és néhány szomszédos állam társadalmi és gazdasági rendszere között nem lehet akadálya a baráti kapcsolatok megszilárdulásának.

A szovjet kormány a maga részéről lépéseket tett a jószomszédi barátság megerősítésére ezekkel az államokkal kapcsolatban és most az a kérdés, hogy kormányaik készek-e tevékenyen hozzájárulni a barátság megteremtéséhez nem puszta szavakkal, de tettekkel. olyan barátság megteremtéséhez, amely kölcsönös gondoskodást tételez fel a béke országainak biztonsága megszilárdításáról.

Déli szomszédunk Irán. Három Ife fél évtized tapasztalatai bebizonyították, hogy a Szovjetunió

és Irán érdeke a kölcsönös barátságos együttműködés. A szovjet-iráni kapcsolatoknak ilymó- don szilárd alapja van, ami lehetővé teszi a két fél közötti kapcsolatokban felmerülő kérdések kölcsönös megelégedésre történő megoldását. Jelenleg a Szovjetunió kezdeményezésére tárgyalások folynak bizonyos határkérdések rendezéséről és a kölcsönös pénzügyi igényekről. Reméljük, hogy a tárgyalások sikeresen érnek véget.

Nemrégiben kölcsönösen előnyös alapon megállapodás jött létre a két ország közti áruforgalom növeléséről. Az iráni kormánytól függ, hogy a szovjet- iráni viszony a jószomszédi viszony útján, a gazdasági és kulturális kapcsolatok szélesítése útján fejlődjék.

A Szovjetunió és Afganisztán viszonya változatlanul szilárd és azt a kölcsönös érdekek tiszte- 1 tbentartása jellemzi. Ez előnyös feltételeket teremt országaink kapcsolatainak további szilárdítása számára.

Mindenki emlékszik még arra a nyilatkozatra, amelyet *a szovjet kormány a török kormánynak tett. Ez a nyilatkozat megteremti a lényeges előfeltételeket a jószomszédi viszony fejlesztéséhez. természetesen akkor, ha a török fél a maga részéről kellő erőfeszítéseket tesz ebben az irányban. Törökország és a Szovjetunió viszonyának javulása feltétlenül hasznára válna mindkét félnek és fontos hozzájárulást jelentene a Fekete-ien- ger-körzeti biztonság megszilárdításának ügyéhez.

A Finnországhoz fűződő kapcsolatok terén a Szovjetunió mindkét ország érdekeiből indul ki. 1950-ben ötéves gazdasági egyezményt írtunk alá. Ezt később kiegészítettük az 1953— 1955. évi áruforgalmi egyezménnyel. Ez jelentékenyen kiterjesztette a Szovjetunió és Finnország gazdaság] kapcsolatait.

A Szovjetunió és Finnország barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződése megfelel mindkét ország érdekeinek és a béke és a biztonság megszilárdítását segíti elő Európa északi részében.

1 A szerződés fő alapul szolgál a jó szomszédi viszony kialakításához. Szükséges, hogy e szerződést ne csak a mi kormányunk, hanem Finnország kormánya is töretlenül végrehajtsa.

A szovjet kormány — az általános feszültség enyhítésére törekedve — beleegyezett az Izrael állammal való diplomáciai kapcsolatok hely reál 1 fi ásá- ba. Ezzel kapcsolatban figyelembe vette, hogy Izrael kormánya kötelezettséget vállalt, hogy „Izrael nem vesz részt semilyen szövetségben vagy egyezményben, amelynek agresszív céljai vannak a Szovjetunióvá, szemben”. Reméljük, hogy a diplomáciai kapcsolatok helyreállítása elő fogja segíteni az együttműködést a két állam között.

Alaptalanok egyes külföldi lapok kijelen'ései, melyek szerint az Izraellel való diplomáciai kapcsolatok helyreállítása állítólag a Szovjetunió és az arab országok közötti kapcsolatok gyengülésére vezet. A szovjet kormány továbbra is erősíti az arab államokkal való baráti kapcsolatokat.

Kormányunk kezdeményezést tett abban az irányban, hogy hosszú szünet után nagyköveteket cseréljen Jugoszláviával és Görögországgal. Arra számítunk, hogy ez megfelelő rendeződésre vezet a két országgal való viszonyban és hasznos eredményeket hoz.

Semilyen tárgyi ok sincs, amely megakadályozhatná a Szovjetunió és Olaszország viszonyának megjavítását. Természetesen az államok közötti kapcsolatok csak akkor erősödhetnek, ha a kölcsönösen vállalt kötelezettségeket teljesítik. A kedvezően fejlődő szovjet-olasi kapcsolatok esetén Olaszország nagy nehézségekkel küzdő ipara jelentős támaszra találhatna az államaink közötti gazdasági kapcsolatok javulásában. Kölcsönösen előnyös egyezmény alapján Olaszországot elláthatnánk szénnel és gabonával és ipara számára megrendeléseket biztosíthatnánk. Nem kétséges, hogy ez elősegítené az olasz nép élet- színvonalának javulását. Minden ország népei reménykednek abban, hogy a koreai fegyver szünet aláírása fontos hozzája

rulás a béke és a biztonság megerősítésének ügyéhez, mindenekelőtt a Távol-Keleten.

Ezzel kapcsolatban aktuális jelentőséget nyer az összes távol- keleti államok közötti kapcsolatok rendezése és közöttük a Japánnal való kapcsolatok rendezése. Ezen az úton komoly akadályok mutatkoznak, mert az Amerikai Egyesült Államok megszegték a szövetségesek között a háború alatt és a háború után kötött egyezményeket és Japán nemzeti függetlenségének elfojtására, katonai támaszponttá alakítására irányuló politikát folytatnak. A japán nemzet egészséges erői egyre inkább felismerik: le kell küzdeniök a fennálló akadályokat és meg kell védelmezniük az ország nemzeti függetlenségét. Megértik, hogy csak ilyen úton lehet biztosítani hazájuk békés fejlődését, a szükséges külpolitikai és a megfelelő gazdasági kapcsolatokat a szomszédos államokkal. Azok a lépé sek. amelyeket Japán ezen az úton tesz, a Szovjetunió és minden békeszerető nép együttérzésével és támogatásával találkoznak.

Keleten a béke megszilárdítása szempontjából nagyjelentőségű olyan nagy állam állásfoglalása, rr-int amilyen India. India jelentékenyen hozzájárult a békeszerető országoknak a koreai há- ború megszüntetését szolgáló erőfeszítéseihez. Indiához fűződő kapcsolataink erősödnek kulturális és gazdasági kapcsolataink fejlődnek. Reméljük, hogy a továbbiakban India és a Szovjetunió kapcsolatai a barátságos együttműködés jegyében tovább erősödnek és fejlődnek.

A Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy Pakisztánhoz fűződő kapcsolataink sikeresen fejlődtek. Biztosítottuk a két állam mindenoldalú kapcsolatainak megszilárdulását. Ez kétségtelenül pozitív szerepet fog játszani az ázsiai béke tar- tóssátétele szempontjából. A szovjet kormány következetesen folytatja a gazdasági kapcsolatok kiszélesítésének politikáját a külföldi országokkal.

Növekszik azoknak az országoknak száma, amelyekkel a Szovjetuniónak kereskedelmi kapcsolatai vannak, ugyanakkor növekszik a Nyugat és Kelet országaival lebonyolított áruforgalom is. Kereskedelmi egyezményeket kötöttünk Franciaországgal, Finnországgal, Iránnal, Dániával, Görögországgal, Norvégiával, Svédországgal, Argentinéval, Izlanddal, fizetési egyezményt Egyiptommal. Sikeresen haladnak a tárgyalások több más állammal is. Szándékunk, hogy még nagyobb állhatatossággal kövessük a Szovjetunió és a külföldi államok áruforgalma fejlesztésének vonalát.

Érthetők és idejénvalók több ország üzleti köreinek törekvései arra, hogy a nemzetközi áruforgalom útjából elhárítsanak mindenfajta megkülönböztető intézkedést, amely szűkíti a világkereskedelmet. Régóta megérett a szükségesség, hogy helyreállja- nak a normális kereskedelmi kapcsolatok az olyan országok között, amelyek számára az áru- csereforgaíom szilárd hagyomány. Mindenki, aki helyesen úgy véli, hogy a gazdasági kapcsolatok fejlesztése a béke erősítésének ügyét szolgálja, szükségszerűen e'ősegiti a nemzetközi kereskedelem egészségesebbé válását.

A Szovjetunió kormánya elsőrendű jelentőséget tulajdonít a demokratikus tábor országaival való kapcsolatok további megerősítésének. Ezeket a kapcsolatokat a szoros együttműködés és az igazi testvéri barátság jellem, zi. Hatalmas és megbonthatatlan barátság fűzi össze a Szovjetuniót a Kínai Népköztársasággal ; gyors ütemben és jelentős mértékben növekednek a két ország gazdasági és kulturális kapcsolatai.

Bővül és erősödik a Szovjetunió sokoldalú együttműködése Lengyelországgal, Csehszlovákiával, Romániával, Magyar- országgal, Bulgáriával, Albániával, a Mongol Népköztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal.

Állandóan erősödnek baráti kapcsolataink a Német Demokratikus Köztársasággal; a Szovjetunió segítséget és támogatást nyújt és nyújt továbbra is a Német Demokiatikus Köztársaságnak, amely az egységes, békeszerető, demokratikus Németországért folyó harc támasza. A demokratikus tábor egyik döntő előnye — és ebben elvileg különbözik az imperialista tábortól — hogy nem marcangolják

belső ellentétek és. harcok, hogy erejének és haladásának döntő forrása a demokratikus tábor valamennyi országának érdekeiről való kölcsönös gondoskodás és a szoros gazdasági együttműködés. Éppen ezért a demokratikus tábor országainak baráti kapcsolatai és testvéri együttműködésük töretlenül fejlődni és erősödni fog.

A Szovjetuniónak és az egész demokratikus tábornak a békéért vívott tevékeny és céltudatos harca bizonyos eredményekkel járt. A nemzetközi helyzetben bizonyos változás történt. A feszültség fokozódásának hosszas időszaka után, a háború utáni években először vált érezhetővé a nemzetközi légkör enyhülése. Az emberek százmillióiban egyre inkább szilárdul a remény, hogy meg lehet találni az utat a vitás és megoldatlan kérdések rendezéséhez. Ez tükrözi a népeknek a tartós és állandó békére való mélységes törekvését.

Feltétlenül látni kel! azonban, hogy vannak erők, amelyek a nemzetközi feszültség enyhülésének politikája ellen cselekszenek, megpróbálják minden áron meghiúsítani ezt a politikát. Éppen ezért volt a huzavona a koreai fegyverszüneti tárgyalásokon, ezért létesülnek katonai felvonulási területek Nyugat-Né- metországban és Japánban, ezért szerveznek provokációkat a demokratikus tábor országai ellen, ezért folyik az atomzsarolás politikája.

Az agresszív körök makacsul szembeszállnak a nemzetközi helyzet enyhülésével, mert félnek, ha az események alakulása ezen a vonalon halad, akkor csökkenteni kell a fegyverkezési hajszát, amely hatalmas profitot hoz a fegyvergyárosoknak és mesterségesen tartja fenn az ipar foglalkoztatottságát. Reszketnek mesés profitjaikért. Ezek a körök attól is félnek, hogy a nemzetközi légkör feszültségének enyhülése esetén újabb és újabb embermilliók értik meg, hogy az északatlanti tömb, amelyet állítólag védelmi célokra hoztak létre, a valóságban a béke ügyének legnagyobb veszedelme. Az agresszív körök arra is számítanak, hogy míg most, a feszült nemzetközi helyzetben az északatlanti tömböt belső harc és ellentmondások mardossák, addig e feszültség enyhülése a tömb szétesésére vezethet.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a békeszerető erők mellett a világban működnek olyan erők, amelyek túlságosan odakötötték magukat a nemzetközi helyzet kiélezésének politikájához. Ezek az erők háborúra alapozzák számításaikat, a béke nem felel meg nekik. A feszültség egyhülését szerencsétlenségnek tekintik. Ka- landorúton haladnak és agresz- szív politikát folytatnak.

E politika szolgálatába állították az úgynevezett „hidegháború stratégiáját” és a nemzetközi provokációk minden fajtáját. A nemzetközi kapcsolatok története nem látott még olyan méretű aknamunkát, olyan durva beavatkozást az államok belűgyei- be, olyan rendszeres nemzetközi provokációkat, amilyeneket mostanában folytatnak az agresszív erők. A dolog odáig jutott, hogy egyes amerikai körök a kormánypolitika színvonalára emelték a szuverén országok törvényes kormányai ellen folyó aknamunkát. E célból az Egyesüli Államok állami költség- vetéséből hatalmas összegeket juttatnak arra, hogy a társadalom söpredékéből diverzáns bandákat toborozzanak. E bandákat azután a demokratikus országokba küldik, hogy ott kártevő munkát végezzenek. E célból kormányszervezetek hálózata létesült. E szervezetek egymásután követik el a nemzetközi provokációkat, a békeszerető országok elleni erőszak és a gyűlölet kultuszát propagálják.

Jellemző, hogy az Egyesült Államok elnöke mellett működő, „pszichológiai háború kérdéseivel foglalkozó bizottság” éppen akkor tette közzé hivatalos jelentését, midőn lehetőség nyílt a nemzetközi helyzet komoly enyhülésére. Egy gondolat, egy következtetés hatja át az egész dokumentumot: az Egyesült Államok egész külpolitikai tevékenységének a továbbiakban még nagyobb mértékben keli szolgálnia „a hidegháború’', vagy a „pszichológiai” háború érdekeit.

Mivel kel! foglalkoznia az amerikai diplomáciának a jelentés szerint? Kiderül, hogy: — „hidegháborúval”.

Mit kell szolgálnia az Egyesült Államok kereskedelmének és gazdasági tevékenységének? A „hidegháborút”.

Milyen feladatok megoldására szolgálnak az Egyesült Államok kulturális kaposolatai más országokkal? A „hidegháború” feladataira.

A tények azt bizonyítják, hogy a „hidegháború” politikája egyre inkább arra vezet, hogy a normális diplomáciai kapcsolatokat a parancsolgatás politikája váltja fel, a hidegháború po- litiKája egyre inkább dezorgani- zálja a nemzetközi kapcsolatokat; mesterségesen kiélezi az országok közötti kapcsolatokat.

A „hidegháború" politikájának végrehajtása terén mutatkozó mérhetetlen buzgalom arra vezet, hogy e politika végrehajtói lábbal tiporják az államok közölt! kul túrkapcsolatok elemi törvényeit és e téren gyakran nevetséges helyzetbe kerülnek. Nemrégen az egész világ tanúja volt annak, hogy a „hidegháború” hírhedt stratégiáját alkalmazták még az Amerika és a Szovjetunió csapatai közötti sakkmérkőzés rendezésének kérdésében is. Az igazságügyi minisztérium és a külügyminisztérium megfosztották az amerikai sakkozók által vendégül hívott szovjet sakkozókait attól a jogtól. hogy pihenni kiutazzanak a szovjet ENSZ-képviselet villájába. Glencoe városba, amely 12 mérföldre van New Yorktól. Mint ismeretes, a Szovjetunióba látogató külföldi vendégek ezrei, köztük amerikaiak is, utazgatnak az országban és elmehetnek például Taskentbe, Tbiliszibe, Kievbe vagy más vidékekre. Kiderül, hogy az Egyesült Államokban a meghívott vendégek közlekedését 12 mérföldön belül tilalmazzák, míg a Szovjetunióban a külföldi vendégek szabadon megtehetnek ezer mérföldeket. Hogy mernek ezután a Szovjetunióban lévő „vasfüggönyről” fecsegni? A nemzetközi események fejlődése azt mutatja, hogy a „hidegháború” politikája, a nemzetközi provokációk politikája megmérgezi a nemzetközi légkört.

Egyes magasan álló, de — engedelemmel szólva — szűklátókörű óceánontúli személyiségek a nemzetközi helyzet kiélezésének irányvonalát követve gyengeségünk megnyilvánulásának tekintik a Szovjetuniónak azt a törekvését, hogy biztosítsa a népek közti békét, gondoskodjék a nemzetközi feszültség enyhüléséről. Éppen ez az esztelen feltevés magyarázza meg azt, hogy az Amerikai Egyesült Államok egyes körei nyivánvalóan értelmetlenül nyúlnak hozzá a vitás nemzetközi kérdések megoldásához, ez magyarázza meg zsaroló és mindenfajta kalandokba bocsátkozó politikájukat.

Persze, ebben a „filozófiában” nincs semmi új sem. A világnak még nem volt ideje elfeledni, hogy nem más, mint Hitler bocsátkozott országunk elleni bűnös kalandba abból az esztelen számításból kiindulva, hogy a Szovjetunió „agyaglábú kolosz- szus”. Ismeretes, hogy ez a német fasizmus teljes bukását eredményezte.

Engedtessék meg, hogy megkérdezzem: milyen alapon ismétlik most meg egyes amerikai politikusok a Szovjetunió gyengeségét emlegető szólamokat?

Egyetlen józanul gondolkodó ember sem fogja tagadni, hogy a Szovjetunió nemzetközi helyzete jelenleg szilárdabb, mint valaha, hogy velünk együtt testvéri egységben halad a hatalmas demokratikus tábor, hogy a szovjet állam következetes harca az új háború veszélye ellen hatalmas tekintélyt és bizalmat biztosított számára az embermilliók szemében a világ minden országában.

Még országunk leggonoszabb ellenségei is elismerik, hogy a második világháború befejezése után a Szovjetunióban évről évre jelentős mértékben fejlődik a gazdaság, a kultúra és a nép jóléte. A szovjet társadalom egysége még sohasem volt olyan összeforrott, a szovjet népek testvéri barátsága még sohasem volt olyan erős és megbonthatatlan, mint most. Igaz, külföldön akadtak olyan po’itiku. sok is, akik országunk gyengülését látták abban, hogy lelepleztük és ártalmatlanná tettük Beriját, a nép ellenségét. De ezek rövidlátó politikusok. Mindenki számára világos az, hogy olyan hamar és idejekorán sikerült leleplezni és ártalmatlanná tenni az imperializmus megrögzött ügynökét, ez egvál- talában nem tanúskodhat a szov. jet állam gyengüléséről.

Ismeretes, hogy külföldön a háború hívei régóta illúziókban ringatták magukat az Amerikai Egyesült Államoknak az atombombagyártás terén meglévő monopóliumát illetően. Az élet azonban bebizonyította, hogy itt mélységes tévedés történt. Az Egyesült Államok már rég* óta nem monopolisták az atombombagyártás terén. Az utóbbi időben a béke óceánon'.úli ellenségei újabb vigaszt találtak. Az Egyesült Államok — úgymond — hatalmasabb fegyverrel rendelkeznek, mint az atombomba monopolistái a hidrogénbombának. Ez szemmelláthatóan bizonyos vigasz lett volna számukra, ha megfelelt volna a valóságnak. Ez azonban nem így van.

A kormány szükségesnek tart' ja jelenteni a Legfelső Tanácsnak, hogy az Egyesült Államok a hidrogénbomba gyártása terén sem monopolisták. Amint látják, a meggyőző tények szétzúzzák a Szovjetunió „gyengeségét” hangoztató fecsegést. Azok azonban, akik az ilyenfajta fecsegéssel töltik idejüket, jobban szeretik a tényéknél a feltevéseket és kitalálásokat.

így járnak el még egyes hivatalos személyiségek is, akik az Egyesült Államok legagresz* szívabb csoportjainak ideológiáját és politikáját fejezik ki. Ezek a személyiségek mindenféle feltevéseket és kitalálásokat felhasználva az úgynevezett „kemény irányzat” folytatását követelik a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal szemben, nyomást gyakorolnak atlanti tömbben partnereikre, rendszeresen élezik a nemzetközt viszonyokat.

A „kemény irányzat” politikájának hívei szüntelenül fenyegetik a Szovjetuniót. Nyíltan hangoztatják — mint például Wiley szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke teszi — hogy az Egyesült Államok intézzenek a Szovjetunióhoz több ultimátumjellegű követelést és „támasszák alá azokat erővel”. Az amerikai külügyminisztérium ismert képviselői azt követelik, hogy az Egyesült Államok csakis egy nyelven, „az erő nyelvén” tárgyaljanak a Szovjetunióval.

Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, azt válaszoljuk Wiley úrnak és mindenkinek, aki az erő politikáját hirdeti a Szovjetunióval szemben: „Het- venkedsz koma, pedig rosszul ropod a táncot”.

Elvtársak! A nemzetközi viszonyok alakulásának jelenlegi szakasza különösen fontos és felelősségteljes. Bűn volna az emberiséggel szemben, ha a nemzetközi légkör észrevehető bizonyosfokú enyhülése a feszültség új fokozódásának adná át helyét.

A szovjet külpolitika világos.

A Szovjetunió következetesen és állhatatosan a béke fenntartásának és megszilárdításának politikáját fogja folytatni, fejleszteni fogja az együttműködést és a kereskedelmi kapcsolatokat azokkal az országokkal, amelyek a maguk részéről erre törekednek, erősíteni fogja a testvéri barátság szálait és a szolidaritást a nagy kínai néppel, minden népi demokratikus országgal. Szilárdan azon az állásponton vagyunk, hogy nincs jelenleg olyan vitás vagy megoldatlan kérdés, amelyet ne lehetne békés úton megoldani az érdekelt országok kölcsönös megegyezése alapján. Ez az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között fennálló vitás kérdésekre is vonatkozik.

A két rendszer békés egymás mellett élése mellett '-oltunk és vagyunk. Úgy vétjük, hogy nincs objektív alao az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti összeütközés számára. Mindkét állam biztonságának érdekei éppúgy, mint a nemzetközi biztonság érdekei, az Egyesült Államok és a, Szovjetunió kereskedelme fej-, lesztésének érdekei biztosítottak lehetnek a két ország közötti, normális kapcsolatok alapján.

Napjainkban minden ország kormánya — ha komolyan gondoskodik népe sorsáról — köteles intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy tettekkel segítse elő a vitás nemzetközi kérdések rendezését. A nagyhatalmak közti tárgyalások, természetesen, nem csekély szerepet játszhatnának. Magától értetődik, hogy ehhez meg kell teremteni a megfelelő előfeltételeket.

Az utóbbi időben Angliában és több más országban fokozódik a széles közvéleménynek az

(.Folytatás a negyedik oldalon.)