Szabad Nógrád. 1953. július (9. évfolyam. 52-60. szám)

1953-07-25 / 59. szám

2

SZABAD AOJ.RAD

1853 július 25.

NEMZETKÖZI POSTA

Amerikai fajvédők dühöngése

A külföldi sajtó hírt ad két ártatlan amerikai állampolgár kivégzéséről. Észak-Karolina államban két négert, Spellert és Brownt ..fehér nőn elkövetett erőszak" hamis vádjával bíróság elé állították A bíróság halálos ítéletet hozott. A két négert gázkamrában kivégezték.

Speller és Brown az utolsó pillanatig hangoztatta ártatlanságát. Bizonyos Lapton nevű rendőr, aki annakidején Spellert letartóztatta, kénytelen volt a tárgyaláson beismerni, hogy önkényesen járt el, nem volt semmi bizonyítéka a letartóztatott bűnösségére. A bíróság ennek ellenére mind Spellert, mint Brownt bűnösnek mondta ki.

Az északkarolinai munkások szívósan harcoltak az ártatlanul elítélt négerek megmentéséért,

követelték a fajvédő ítélet meg változtatását. Észak-Karolina állam kormányzójánál azonban ez ■ követelés süket fülekre talált. Elrendelték az ítélet végrehajtását.

Spellert és Brownt a kivégzés napján, reggel a gázkamrába vezették. Az üvegfal mögött a törvény „őrei”, akik a két ártatlan embert elítélték, már várták a „látványosságot". Az elítéltek nvugodtan bátran viselkedtek. Spellerrel hét perc alatt végzett a gáz, a fiatalabb és erősebb Brown szenvedése tovább tartott.

így öltek meg abban az országban, amely „szabadságával” dicsekszik, két állampolgárt, akinek csak az volt a bűne, hogy feketének születtek.

kezeit: „Hogy úcrymondjam,

bajnok volt távol ugrásban ...”

Am a mai békák messze maguk mögött hagyják Mark Twai- nét Magabiztos brekegéssel könnyedén átugrálják — és ez nem tréfa dolog — mindazokat a bonyolult akadályokat, amelyek az Ecvesült Államokba beutazni kívánó külföldiek elé tornyosulnak.

A. Max, haladó amerikai újságíró nyilván arra céloz, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériuma sűrűn megsérti e

nemzetközi vendégszeretet elemi követelményeit, amikor gúnyosan az alábbiakat írja e nevezetes eseménnyel kapcsolatban:

„Kétségkívül az egész világot bejárja majd az a hír, hogy a békák átjutottak a külügyminisztérium állította akadályokon. Ezentúl azok a külföldiek, akik valamilyen okból kifolyólag el akarnak látogatni hozzánk, fel- tételezhetőleg békajelmezt öltenek majd, ha beutazási engedélyt akarnak kérni”.

„Szenteknek való ... alkalmaztatás"

A „Tribune” című londoni folyóiratban figyelmetkeltő cím ötlik az ember szemébe: „Szenteknek való alkalmaztatás”. A cikk arról szól, hogy a „George Wirnpee and Co.” angol cég milyen feltételekhez köti a közelkeleti alkalmaztatást.

A szerződés azt a kikötést tartalmazza, hogy a munkásnak hazaiutazási költségei megtérítése nélkül is felmondhat a cég, az alábbi indokokkal:

Fekete munkapiac

Róma központjában, Aventino-utca 26. számban egy nagy épületben van a földbirtokosok szövetségének római tartományi tagozata. Valaha munkaközvetítő iroda volt itt. Az éhező barc- ciantik — olasz mezőgazdasági napszámosok — akik nem tudják, hogy már rég nincs itt munkaiközvetítés, még mindig eljárnak az Aventino-utca 26-ba, munkát keresni és... egérfogóba kerülnek.

Az ,,Avanti” című demokratikus olasz lap szerkesztőségét nemrég valaki telefonon felhívta, hpgy küldjön tudósítót az Aventino-utca 26-ba. A lap kiküldött munkatársait felháborító látvány fogadta ezen a helyen.

A kétemeletes épület lépcsőházában és padlásán szörnyű bűzben férfiak és nők tömege feküdt a puszta földön. „Mit csinálnak itt?” kérdezték az újságírók. — >>Hogy hogy mit csinálunk? Vidékről jöttünk és várjuk a reggelt. Munkát akarunk kapni. Reggel jönnek értünk a gazdáink”.

Köztudomású, hogy az olasz általános munkaszövetség szívós és önfeláldozó harc után kollektív szerződést kötött a föld- birtokosok szövetségével. Az olasz földbirtokosok azonban az Aventino-utca 26. szám alatti házban fekete munkapiacot hoztak létre. Kihasználják a dolgozók súlyos anyagi helyzetét és óriási munkanélküliségét, garasokért veszik fel munkára a koldusbotra jutott embereket. Megígérik persze, hogy bejelentik a felvett munkásokat. Ezt azonban nem teszik meg. Egyszerűen ejkergetik napszámosaikat, amikor már nincs rájuk szükség. A napszámosok kénytelenek ,,szabad akaratukból” vagy rendőrség utasítására visszatérni állandó lakóhelyükre — oda ahonnan a.z éhség és a nyomor kergette el őket

__

Ve

ndégek Kaliforniában

Kaliforniában minden tavasz- szal távolugróversenyt rendeznek. Különböző országokból számos versenyző és edző érkezik a viadalra.

Idén szintén rendeztek nemzetközi távolugróversenyt Kaliforniában. Mint a külföldi lapok közük, elsőnek két angol és két délafrikai bajnok érkezett az Egyesült Államokba. A bajnokok sebtében lemosták magukról az út porát, bevágtak egy tucat legyet és gilisztát s máris megkezdték az edzést.

„Micsoda ostobaság! — kiál', fel az olvasó. — Legyet és gilisztát?!” Igen, igen. Legyet és gilisztákat. Á kaliforniai nemzetközi távolugróverseny részvevői ugyanis... békák!

Mark Twain-nek van egy ismert elbeszélése, címe: „A cala- verasi híres ugró béka“. Az elbeszélés egyik hőse „azt szokta mondani, hogy a békáknak csak a képzettségük hiányzik, különben mindenre alkalmasak”. A béka, amelyről Mark Twain írt, rendkívüli képességekkel rendeljem tudja elvégezni azt a, munkát, amelyre szerződött; rossz a természete; mértéktelenül fogyaszt, szeszesitalokat; kábítószerekkel él; vérbajt, vagy más nemibajt szerez; hanyag; engedetlen; lassú; megtagadja a munkát.

Határt szab az általa, vagy más munkások által elvégzendő munkának; hamis bejelentést tesz, vagy elhallgat valamilyen lényegbevágó tényt, azzal a céllal, hogy létrejöjjön a szerződés, vagy ho_gy a szerződéssel összefüggő orvosi tanúsítványt szerezzen; a helyi kormány vagy érdekelt fórumok, amelyek részére a cég, vagy annak képviselője munkát végeznek, kérik a munkás elbocsátását...”

S a felmentési okokat ez a felsorolás még mindég nem meríti ki... Csakugyan szentnek kell lennie annak, aki angol cégnél akar dolgozni!

Óceánontúli rend Angliában

Bartonwoodban, ahol amerikai légitámaszpont van, a repülőtér egyik angol alkalmazottját az Amerikai Szövetségi Nyomozóhivatal ügynökei lealacsonyító tortúrának vetették alá. Ujjlenyomatot veitek róla és lefényképezték, mint a bűnözőket szokták. Az angol közvéleményt felháborította ez az incidens. Az angol hatóságok azonban mentegetni

igyekeznek az óceánontúli „boszorkányul dözőket”. Kij elen tették, hogy mindez „nyilvántartás” és nem ,,nyomozás” céljából történt.

Csak aztán az amerikai felderítés főkolomposai Mr. Mc- Carthyval a® élükön nehogy odáig menjenek, hogy Anglia egész lakosságát „nyilvántartásba” veszik...

Magasképzettségű előadó...

Roland Desusard francia állampolgárt, párizsi lakost eddig hétízben ítélték el különféle bűntettekért (együttműködés a hitlerista megszállókkal, lopás, szélhámosság stb., stb.). Ez a körülmény azonban korántsem volt akadály, amikor a Franciaország—

Egyesült Államok Társaság felvette előadónak. A társaság e „nagyképzettségű” előadója most az amerikai „segélyt” népszerűsíti.

Jezsuita leckéztetés

Az „Actio Catholica” nevű olasz klerikális reakciós szervezet ,,Igy kell viselkedni” című brosúrájában az alábbi demagóg tanácsot adja a fiatal munr kásnőknek: „Légy hálás! Mondj köszönetét gazdádnak, aki minden héten bért fizet neked, noha ügyesebbet és kevésbbé fecsegőt is találhatna nálad .. Az osztálykü'önfoség isteni rendelése. Isten ilyennek teremtette a társadalmat. Osztálykülönbségnek kell lennie és bűn volna ennek eltüntetésére törekedni”.

Mint látjuk, az olasz klerikálisok szívükön viselik a hozzájuk közelállók sorsát. Persze nem a kizsákmányoltakét, hanem a kizsákmányolókét.

GYŐZELMI JELENTÉS

ehol nem láttam még olyan

büszkén ragyogó,

csupaderű embereket, mint a győztes Szé- csény dolgozói. Szemükből csak úgy sugárzik az öröm — ekkora boldogságot csak a becsületesen végzett alkotómunka okozhat.

— Soha jobbkor elvtársnő — hangzik derűs, magabiztos szavuk és szemük, szájuk, arcuk szinte egyszerre beszél.

21-én délre 100 százalékig teljesítette a If. Rákóczi tszcs összes kötelezettségét. A behnr- dás 75 százalék körül áll. A sikeres munka rnég több erőt, lelkesedést, kitartást öntött dz amúgyis lelkes,_ becsületes dolgozókba.

— Hogyan érték el a szép eredményt? — kérdem — hogyan szerveztek meg a munkát?

— Nem volt köny- ny'á dolog — jeleli Tóth elvtárs, a községi tanács elnöke. — Nap, mint nap hajnali félháromkor indultak munkára a termelőszövetkezeti csoport tagjai. Mesz- sze hangzott a határban a tszcs-tagok lel- kes, örömteli, vidám dala.

A termelőszövetkezeti csoport tagjai sokat, szépet és nagyot alkottak. Örömmel jelentették táviratban, az MDP megyei bizottságának:

„A szécsényi II. Rákóczi Ferenc Utas típusú termelő- csoport tagsága örömmel jelenti, hogy 1953. évi gabona-és szálastakarmány kötelezettségünket határidő előtt a mai napon — 21-én —

100 százalékig teljesítettük. Ezzel is igyekszünk bebizonyítani, hogy hűséggel támogatjuk pártunk és. kormányunk programmjá- nak megvalósítását, ígérjük, hogy még jobban harcolunk ter- melőcsoportunk megszilárdulásáért. Meg- védjük termelőcsoportunk egységét minden ellenséges támadással szemben."

Szívböljtövő köszönet és hála lelkes munkájukért, de köszönetét érdemelnek — és nem utolsósorban a földmü- vesszövetkezet, a járási és községi tanács dolgozói, akik vasárnaponként — (12-én és 19-én) — egymással versenyezve, a termelőszövetkezeti csoport dolgozóit segítették e nagyszerű eredmények elérésében.

— Már rég elfelejtettük az ősziárpa cséplését — cseng büszkén Tóth elvtárs szava, — Minden figyelmünket a dúsan fizető föld, a magas termésátlag, az egészévi jövedelem köti le. Búzából holdanként 13 mázsa 60 kilogrammot várunk, A múlt évben csak 9 mázsa volt az átlag, de a tavalyi 8—9 mázsa ősziárpához képest — mondata Tóth elv társ — most abból is szép termés várható, holdanként 14 mázsa 80 kilogramm.

A becsületes, lendületes, harcos munka kiváló teljesítményeket szült. Köszönetét, dicséretei érdemel Dancsok R. József, Okosi József, Percze János, Oláh Pál, Garamvölgyi Ferenc és a bátor, ügyes asszonyok, mint Oláh Pálné, özv. Varga Istvánné és özv. Bakcsány Uyörgyné. A beadásukat 100 százalékig teljesítették, 21-én délig. Szálas takarmányból 116 százalékot teljesítettek. A múlt év általában összehasonlíthatatlanul rosszabb termést adott, de nekik mégsem maradt adósságuk, mindössze _ * mázsa sertés. Ezért Bodnár elvtárs a begyűjtési minisztérium nógrádmegyei megbízottja a szabadpiaci. jogot javasolta.

Szécsény nagyközség mindenféle tekintetben az élen halad a járásban. Négy gép csépeli a kenyeret, életet, szebb jövőnket adó gabonát. Eddig többnyire hátul kullogott “ szécsényi járás, most szeretnének az élre törni. Hajrá szécsé- nyiekt

„Tengernyi a búza, izmos a karunk Harcolunk a többért, békét akarunk!"

így gondolják a szécsétiyiek és na- gyon-nagyon igazuk van!

(Mester)

A cukorrépa 200 métermázsás mozgalom kiértékelése megyénkben

A katasztrális holdankénti 200 mázsás cukorrépa termésért folyó verseny Sopron- horpácsról indult el. Nógrád megyében 39 tszcs és állami gazdaság, valamint 292 egyénileg dolgozó paraszt indult versenybe a jobb termésért. Az eredmény a következő:

Állami gazdaságoknál: 1. az újmajori kísérleti gazdaság.

Tsz és tszcs-nél: 1. szurdok- püspöki Béke tszcs, 2. honti Győzelem tszcs, 3. a palotási Május 1 tsz.

Egyénileg dolgozóknál: 1.

Harmos Jenő Kisbógyon, 2.

Lőrinc István Pásztó, 3. Báldi Ráfael Romhány.

Az eredményekből kitűnik, hogy az olyan kis csoportnál is, mint a szurdokpüspöki Béke, lehet eredményes, jó munkát végezni, csak akarat és összetartás kell hozzá. Nem féltek, az új agrotechnikai módszereket felhasználni, amelyeket a Szovjetunió élenjáró cukorrépatermelői már sikeresen alkalmaztak. A verseny kissé későn indult, 1953 tavaszán. Ahhoz pedig, hogy kiemelkedő eredményt érhessünk el, júliusban elő kell készülni. Kollányi Miklós

Nemzeti felszabadító mozgalom Afrikában

Afrika óriási területe nemrég még a gyannatyüágban is a legeldugottabb, legsötétebb helynek számított. Az utolsó évtizedben azonban itt is lényegesen megváltozott a helyzet. Végétért Afrika elszigeteltségének hosszú időszaka. A fekete világrész nagy kapitalista' országok nyersanyagszállítója lett. Az afrikaii országokban bekövetkezett gazdasági felélénkülés, az Afrika és a többi világrész közötti kereskedelmi forgalom kiszélesedése azonban korántsem az afrikaiak életszínvonalának emelkedésére, hanem még fokozottabb kizsákmányolásukra vezetett.

Az afrikai népek életszínvonala jelenleg csaknem a legalacsonyabb a világon. Az ENSZ gazdasági és szociális tanácsának 1951. évi jelentésében az afrikai országok nemzeti jövedelmének nagyságára és megosztására vonatkozóan közölt adatok megmutatják az itteni őslakosságnak a gyarmati kizsákmányolás okozta szörnyű nyomorát. A jelentés adatai szerint Eszak-Rodéziában, ahol 98.6 százalékban afrikaiak élnek, a nem afrikai lakosságnál az egy félékre eső jövedelem 292 font, ezzel szemben az afrikai lakosságnál mindössze öt font. Dél- Rodéziában ez az arány 306, illetőleg 9 fönt, Kenyában 206, illetőleg 6 iont.

A gyarmati elnyomás erősödése erőteljes ellenállást vált ki Afrikában. Ez az ellenállási mozgalom ma lényegesen különbözik a gyarmati rendszer ellen régebben is hol itt, hol ott elvétve fellobbant megmozdulásoktól, A „Fekete világrész" mai antiimperialisía mozgalma csaknem mindenütt szervezett jellegű. Ez az afrikai lakosság struktúrájában bekövetkezett változásokból folyik. A bányászat, a nagy ültetvények és -közlekedés fejlődése a munkásosztály gvons növekedését vonta maga után. Az ENSZ adatai szerint a munkásság száma a háború előttihez képest Kenyában 85.4 százalékkal, Belga-Kongóban 67 százalékkal, Észak-Rodéziá- ban 65.6 százalékkal, Tanganyikában pedig 62.5 izázalékkal nőtt. A városokban és a bányatelepeken élő afrikai munkástömegek a gyarmati ’hatóságok üldözése ellenére létrehozzák saját szakszervezeteiket és más társadalmi szervezeteiket. Egyre erélyesebben harcolnak életviszonyaik megjavításáért, politikai jogaikért, a faji megkülönböztetés ellen. A proletariá'us kiterjeszti befolyását a lakosság más rétegeire — a parasztságra, az értelmiségre és a kisburzsoá- zia egy részére is — és az afrikai felszabadító mozgalom vezető erejévé válik.

„Ma nincs egyetlen olyan gyarmat sem Afrikában, amely ne venne részt ebben a harcban" — írja P ero Tedeschj haladó olasz publicista „Afrika ébredése“ című könyvében.

Egyiptomban folyik a harc, hogy az angol megszálló csapatokat kiűzzék a Szuezi- csatorna övezetéből és megszüntessék a külföldi monopóliumok uralmát az ország gazdasági életében. Szudán lakossága nemzeti függetlenséget követel. Tuniszban. Algírban és Marokkóban, mely országokat évtizedek óta elnyomja a francia imperializmus, erősödik a felszabadító mozgalom. Algírban 1952-ben 250.000-en vettek részt a sztrájkokban, s követelték a bérek emelésé: és a fait megkülönböztetés megszüntetését. Tunisz és Marokkó formálisan Franciország protektorátusai, vagyis francia védnökség alatt álló országok. Am sem Tunisz, sem Marokkó népe nem kérte ezt a „védnökséget” A francia gyarmatosítók durva erőszakkal tették protektorátusukká ezt a két országot. Milliárdos profitot szivattyúznak ki Tuniszból, Marokkóból és Algírból, s nvomorra ítélik ezeknek az országoknak lakosságát. 1951 óta itt rendkívül ki- szélesedett a gyarmati uralom elleni és függetlenségi mozgalom. Franciország vezető körei harckocsik, repülőgépek és ágyúk segítségével, terrorral próbálják elfojtani a tuniszi, marokkói és algíri hazafiak harcát. A gyarmatosítók való- ságos hadműveleteket folytatnak a fegyvertelen, de bátor és állhatatos lakosság ellen. Ezernyi agyonlőtt és felakasztott hazafi vére. tízezer, meg tízezer börtönbe «wetett és koncentrációs táborba hurcolt ember szenvedése terheli „számlájukat“. Mégsem dicsekedhetnek azzal, hogy térdre tudták kényszeríteni ezeknek az országoknak népeit.

A francia „Fekete-Afrikában“, amely 12 gyarmatot és két gyámsági területet foglal magában, az afrikai demokratikus tömörülés mögé felzárkózott afrikai földművesek és munkások, milliói állnak szemben a gyarmatosítókkal. Ezek a milliók mind aktívabban tiltakoznak a kényszermunka és a francia kereskedelmi társaságok rablása eilen, küzdenek a demokratikus átalakulásért, a gyarmati elnyomás alóli felszabadulásukért. Francia Nyugat- és Egyenlítői Afrika dolgozói rákényszerrették a gyarmatosítókat, hogy munkatörvénykönyvet léptessenek életbe, amely előírja a kényszermunka megszüntetését. a rövidebb munkahetet, a szervezkedési szabadság biztosítását, a sztrájkok elismerését stb. A lakosság követeli a munkatörvénykönyv rendelkezéseinek teljes valóraváltását.

A Délafrikai Szövetségben, amely angol domínium s angol Kelet- és Közép-Aírikában rendkívül kiéleződött a helyzet az utóbbi időben. A Délafrikai Szövetségben maroknyi fehér tőkés és nagy farmer a faji megkülönböztetés alapján valóságos rabszolgarendszert kényszerített rá az ország túlnyomórészt nem európai eredetű lakosságára. Az afrikai erede’ü lakosság 25 százaléka kötelezően rezervációkban él, amelyek területe összesen is alig haladja meg az ország egész területének 9 százalékát. „A legjobb, am ber. az emberek és rezervadókban még reménykedhetnek — írja B. Davidson angol újságíró — az, hogy nem ha'nak mindjárt éhen, hanem csak lassan". A városokban és bányatelepeken az afrikaiak nvomortanyákon, rendőri felügyelet alatt élnek. Tilos olyan utcába költözniük, ahol fehérek laknak, vasúton, villamoson és autóbuszon nem utazhatnak fehérekkel együtt.

A faji elnyomás politikájának célja

az, hogy az elnyomott tömegek ne tudjanak egyesülni jogaik közös védelmére, és gyárosoknak, az ültetvényeseknek és földbirtokosoknak legyen elég munkaerejük, és az uralkodó kisebbség maximális profitja érdekében a mnimumra süllyedjen a dolgozók életszínvonala.

Am a faji terror a nép erős ellenállásába ütközik. A demokratikus szervezetek — az afrikai nemzeti kongresszus, a délafrikai indiaiak kongresszusa és a délafrikai szakszervezeti tanács — meghirdették a polgári engedetlenségi mozgalmat, amely már több mint egy éve tart. Mindenfelé tömeggyűléseket és tüntetéseket rendeznek, s követelik a politikai és gazdaság! egyenlőséget a bőr színétől függetlenül az ország egész lakossága számára. Az afrikaiak, indiaiak és félvérek a kegyetlen megtorlások ellenére tüntetőén megszegik a számtalan külön* /féle tilalmat és rájuk nézve lealacsonyító korlátozásokat.

Anglia középafrikai gyarmataiban. Észak- és Dél-Rodéziában, valamint Nyasszaföldőn az afrikai lakosság már harmadik éve harcol az úgynevezett Középafrikai Szövetség létrehozásának terve ellen. Ez a terv a finánctőkések, a rézbányatulajdonosok és az angol telepesek érdekeit szolgáljál, akik az afrikai felszabadító mozgalom erősödése ellenére is fenn akarják tartani uralmukat.

Kenyában (keletafrikai angol gyarmat) rendőri terror uralkodik. A katonaság és a rendőrség nap nap után tömegesen lő agyon, akaszt fel és tartóztat le embereket, a „rendfenntartás“ ürügyével. A gyarmatosítók el akarják fojtani az afrikai lakosságnak elrabolt földje visszaszerzésére indított mozgalmat, amely a „Kenyai Afrikaiak Szövetsége“ és a haladó szakszervezetek vezetnek. Kenya népe nem enged Sz erő-, szaknak, bátrán szembeszáll az angol büntető- osztagokkal. A gyarmatosítók terrorista módszerei csak megerősítik a népeknek azt m elhatározását, hogy lerázza magáról a gyűlölt rabigát.

A „Fekete Világrészen"

át meg átcsapnak a nemzeti felszabadító mozgalom hullámai. Az észak- és délafrikai, valamint kenyai események világosan mutatják, hogy a gyarmati rendszer gyökeréig rothadt és semmiféle erő nem állíthatta meg a népek szabadságmozgalmát. A világ egyszerű emberei mélyen együttéreznek Afrika hősiesen harcoló népeivel.

t

i