Szabad Nógrád. 1953. július (9. évfolyam. 52-60. szám)

1953-07-25 / 59. szám

1953 július 25.

SZABAD kScíbXd

3

Harcban a kormányprogramm

megvalósításáért

r • •

Üveggyári dolgozók az önköltség csökkentéséért

j Szüntelenül gyarapítsuk szakismereteinket

K

ormányprogrammunk, mely dolgozó népünk jólétének fokozatos emelkedését irányozza elő, olyan szakképzett, a modern és fejlődő technikát alkalmazni tudó szakvezető és műszaki középkádereket, továbbá szakmájának minden oldalát ismerő szakmunkásokat követel meg, akiknek jó irányítása folytán megjavul az áruk minősége, csökken az önköltség és emellett tervszerű, ütemes munkával napról-napra megvalósulnak a kitűzött tervfeladatok. Ezért szükség van arra, hogy a műszaki és fizikai dolgozók egyaránt szüntelenül gyarapítsák szakmai ismereteiket.

Ha a dolgozók szakmai téren kellőképpen ki vannak oktatva, a termelés terén a bejövő nyersanyagtól a kimenő készárukig elvégzendő feladatokra, ha tisztában vannak a nyersanyag jellemzőivel, tulajdonságaival, a felhasználhatóság módozataival, a gyártógépek, termelési berendezések és eszközök működési elvével, szakszerű kezelésével, üzemben tartásával, egyszóval a műszaki és gyakorlati munka alapelemeivel, akkor munkájuk tudatosabbá, célszerűbbé, érthetőbbé válik a magasabb célok és eredmények elérésében.

A dolgozók szaktudásának emelése terén nagy felelősség hárul a pártszervezetre, a szakszervezetre, a vállalat igazgatóságára egyaránt. A vállalat irányító szerveinek elsőrendű feladatuk gondoskodni arról, hogy a tervek teljesítését irányító és megvalósító munkavállalók kellő szakmai felkészültséggel, elméleti és gyakorlati ismeretekkel álljanak a termelés frontján.

Az elmúlt oktatási idényben a Salgótarjáni Tűzhelygyárban igen súlyos mulasztások fordultak elő. Nem példamutató az a viselkedés, ahogyan a gyár műszaki dolgozói viszonyultak a szakmai továbbképzéshez. A tűzhelygyár műszaki alkalmazottai rendre elhanyagolták az acél- árűgyárban megtartott mérnök-technikus továbbképzőn való megjelenést.

Az acélárúgyár vezetői mozgósították minden alkalommal az érdekelteket, sőt felelősségre is vonták a hanyagokat, akik szakmai továbbképzésüket könnyelműen vették.

Bár a szakelőadások megtartása előtt a tűzhelygyárat éppen úgy értesítették a tanfolyam időpontjáról, mint az acélgyárat, mégis a tűzhelygyárból több esetben egyedül hallgattam végig az értékes és tartalmas szakelőadásokat, így volt ez a legutóbb is, amikor a kohászati minisztérium kirendeltjeként Csiszár elvtárs tartott előadást a mérnöktechnikus továbbképzés sikere érdekében.

Ha ezen a tarthatatlan állapoton az új oktatási évben változás nem történik, úgy ennek csakis mi magunk, üzemünk látja hátrányát. Üzemünkben már azelőtt is életre kellett volna kelteni a különféle szakmunkásképző, újító- és sztahanovista köröket, olyan komplex-brigádokat, amelyek alkalmasak egy-egy műszaki feladat közös, de egyben kötelező kidolgozására.

Egy pillanatra sem szabad megfeledkezni arról, hogy szakismereteinknek nagyszerű építő munkánk ütemétől egy pillanatra sem szabad elmaradni, sőt akkor tudunk csak igazán szépet és nagyot alkotni, ha szaktudásunkon keresztül mi magunk leszünk azok, akik előre lendítjük a technika fejlődését. Példát kell vennünk az acélgyáriaktól, s nekünk is szüntelenül azon kell fáradozni, hogy minél nagyobb szakismerettel indulhassunk harcba a kormány- programm által kitűzött célok megvalósulásáért. Csakis a haladó, modern technika alkalmazásával, műszaki ismereteink felfrissítésével tudunk a dolgozó nép igényeinek megfelelő árut termelni, termelési költségeinket csökkenteni, amit pártunk, kormányunk, de az egész dolgozó nép elvár tőlünk.

Papp Zoltán

tűzhelygyári dolgozó.

Új intézkedések a vájártanulóképzés színvonalának emelésére

Kazinczi bordás László csapata példát mutat

A Mizserfai Szénbányák Vállalat dolgozói az alkotmány ünnepének tiszteletére vállalták, hogy 1720 tonna szenet adnak terven felül népgazdaságunknak. A vállalat dolgozói azonban nem hogy a vállalásokat teljesítenék, hanem a havi tervük esedékes részében is, alig 94.6 százalékot értek el. Legsúlyosabb azonban a lemaradás a vállalat szurdoki üzemében, ahol a munkafegyelem lazasága gátolja a tervteljesítését. Ez az üzem 23-ig esedékes havi tervét mindössze 80.6 százalékra teljesítette.

A súlyos lemaradás elsősorban a vállalat kommunista dolgozóit bántja.

Az adósság törlesztése, a vállalás teljesítése érdekében a kommunista dolgozók álltak a termelés élére.

Kazinczi bordás László kétszeres sztahanovista vájár még a hónap elején versenyre hívta !— az alkotmány ünnepe méltó megünneplésére — az ország valamennyi szenelő-brigádját. Kazinczi bordás László és brigádja odaadóan harcol is a vállalások teljesítéséért. Csapaton belül teljesen megszüntették az igazolatlan hiányzást ér kimaradozást.

Bevezették és eredményesen alkalmazzák a munkahelyi váltást, aminek segítségével a napi 480 percet munkával töltik el.

Pe nemcsak a munkaidőt, hanem a csillék raksúlyát is teljesen kihasználják.

Kazinczi bordás László kétszeres sztahanovista vájár brigádja nevében augusztus 20, az alkotmány ünnepe méltó megünneplésére 200 tonna terven felüli szén 'kitermelését vállalta. Vállalását máris túlteljesítette, s a július 22-i műszakban elért kiváló eredményével i— melyben napi tervén felül 29.3 tonna szenet küldött felszínre — hozzásegítette üzeméi ahhoz, hogy a hónapban elő szőr 102.8 százalékos napi terv teljesítést ért el. Ezzel

a brigád vállalását túlteljesítette s július 23-ig esedékes havi tervén felül

374.5 tonna szenet adott

ahhoz a programmhoz, melyben a párt és a kormány a dolgozók életszínvonalának fokozottabb növelését határozta el.

A Salgótarjáni Üveggyár I fazekaskemence dolgozói Rákosi elvtárs útmutatása alapján harcot indítottak a terv mindennapos teljesítéséért és a termelvények önköltségi árának csökkentéséért.

Petries Antal elvtárs az I. számú fazekaskemence dolgozóinak véleményét így fejezi ki:

„Rákosi elvtárs mindig megmutatta részünkre világosan és érthetően a követendő utat. Amit most mondott az is olyan tanács, amellyel biztosan ki tudjuk vívni a győzelmet. Rákosi elvtárs beszéde nyomán a kemencék kommunistái és pártonkívüli dolgozói elhatározták, hogy megoldják munkahelyükön a régen vajúdó kétféle halaskád normájának a kérdését. ElhaA Mátranováki Szénbányák Alkotmány-akna üzemének dolgozói augusztus 20-ra névadójuk méltó megünneplésére 850 tonna terven felüli szén kitermelését vállalták. Az Alkotmány-akna dolgozói kemény küzdelmet folytatnak vállalt kötelezettségük teljesítéséért. Bár vállalatuk, a Mátranováki Szénbányák, adóssággal kezdte harmadik negyedéves tervét, az Alkotmány-akna dolgozói erejüket megfeszítve harcolnak, hogy vállalt kötelezettségük teljesítésév,el a vállalat tervének teljesítését elősegítsék.

Ezenkívül kettős felelősség érzése 'fűti &± Alkotmány-akna bányászait. Először, hogy augusztus 20-át, névadójuk ünnepét, büszkén és emelt fővel ünnepelhessék, másodszor, hogy pártunk és kormányunk által kitűzött programmnak a megvalósításához minél eredményesebb munkával járuljanak hozzá. A párt és szakszervezet népnevelőinek közös fel- világosító munkája nyomán, a mezőgazdasági munkák ellenére, egyetlen igazolatlan hiányzás sem fordult elő az üzemben. Ez annak a tervszerű munkának tudható be, hogy a műszaki vezetőség már az év elején

tároztuk, hogy tettekkel válaszolunk Rákosi elvtárs beszámolójára és egyöntetűen kértük az általunk lazának tartott cikkek normájának szigorítását.”

A Salgótarjáni Üveggyár I fazekaskemence dolgozói ezenkívül nagyszerű egyéni felajánlásokat is tettek. A vállalt kötelezettségek teljesítéséért folytatott harcban Petries Antal 163, Weisz János 146, Schrenk Ferenc pedig 144 százalékra fokozta termelését. De rajtuk kívül az üzemrész összes dolgozói is nagyszerű termelési eredményeket érnek el. öntudatosan és fegyelmezetten harcolnak kormányprogrammunk megvalósulása érdekében a harmadik negyedév sikeréért. (Tudósítónktól.)

nagy gondot fordított a tervezett üdülési szabadság betartására és a szabadságolási tervtől most sem térnek el.

A műszaki vezetők a harmadik negyedéves terv első napjaiban új csapattelepítést hajtottak végre. Az Alkotmány-akna dolgozói már 9 hónap óta állandóan elérik a sztahanovista üzemnek megfelelő termelést. Jelenleg egyetlen csapat sincs az üzemnél, ahová sztahanovistát ne telepítettek volna.

A lőutak telepítésénél is új eljárást alkalmaznak. A széntelepülés nem vállapos, így először ki kell kísérletezni a főutak- elhelyezését. A széntelepből b-förő lövéssel egy szabad felületet biztosítanak majd, utána előbb az alsó lapot, ezt követően a felső lapot robbantják le.

Ezek az éli árások segítették id. Sipos Béla vájárt ahhoz, hogy július 22-ig esedékes havi tervében 162.8, vagy Mar- sinszki Ferenc vájárt 161.9, úgyszintén Simon Imre csapatát a 153.9 százalékos átlagtermeléshez. A brigádok és munkacsapatok kiváló teljesítményei az Alkotmány-aknát július 22-ig 278.1 tonna terven felüli szén kitermeléséhez segítette. (SO)

sikeres

Gondoskodás a dolgozók növekvő szükségleteinek kielégítéséről

A kormányprogramm megjelenése után a Salgótarjáni Városi Tanács másféléves városfejlesztési tervet dolgozott ki. Ebben a tervben igen nagy szerep jut a kommunális feladatok, valamint a munkavédelemmel kapcsolatos beruházásoknak.

Még ebben az évben több új játszóteret építenek, meglévő játszótereket bővítenék ki és kijavítják a megrongált felszereléseket is. Kibővítik egy szomszédos épülettel az Űttörőházat is. A Csizmadia-úti bölcsőde körül 200 négyzetméter terület parkosítására és minden eddig elhanyagolt útszegély és tér rendbehozatalára sor kerül,

A nagyobb esőzések alkalmával a hegyekről iszap és sár öntötte el a város utcáit. Ennek megakadályozására vízfogó gát épül Pécskő-, Kissomlyó-, Csizmadia- és az Arany János-utcákban. A második félévben egy vegyes — asztalos, csizmadia, vízvezeték stb. — javító vállalatot létesítenek, a jövő évben pedig kétmillió forint költséggel megépül a városi mosoda és ezzel teljesül a salgótarjáni dolgozók régi kívánsága. Az áruelosztás rendezésére több húsbolt, falatozó, üzemi büffé nyílik. A többi között augusztus 15-én megnyílik a korszerű hűtő és egyéb gépi berendezéssel felszerelt modern népbüffé.

Egészségvédelem terén is jelentős beruházásokat eszközölnek: Anyatejhűtő-állo- mást, iskolafürdőt, új fertőtlenítő állomást létesítenek rövid időn belül.

Tervet dolgoztak ki még a közoktatás, mezőgazdaság, tömegsport, népművelés és kereskedelem vonalára is. A Salgótarjáni Városi Tanács másféléves várospolitikai munkatervét nyilvános tanácsülésen hozzák a dolgozók elé. (Fehér).

Az elmúlt évhez viszonyítva az 1953/54-es tanévben jelentős fejlődés lesz a vájártanulóképzés’terén. Az MTH-intézetek eddigi tapasztalata szükségessé tette, hogy a tankönyveket átírassák. A régi könyvek inkább szakkönyvek voltak, s így a fiatalok nagyrésze sokszor nem

értette meg a könyvben foglaltakat. Ezáltal az elméleti oktatásban az intézetek nem érték el a maguk elé tűzött célt. Átírták a bányaműveléstamt, a bányaipari vegytant, az ásványtant és a föld- és őslénytant. Átdolgozzák a bányagéptant és a balesetelhárítás című könyvet is.

Augusztus 20-i vállalásukból már 278.1 tonna szenet törlesztettek a Mátranováki Szénbányák Alkotmány-akna üzemének dolgozói

LISTA NÉLKÜL

TTgy esett, hogy július 4-én,

^ amikor a parlamentből elhangzott a kormány pro- grammja, Erdőtarcsa községben nem volt áram, A rádiók némán meredeztek a hallgatók felé.

A falunak az alsó végében azonban Tóth Zoltán, (aki valamikor, a „régi szép időkben” egu tanyát bírt 200 holddal, ehhez három, vagy négy, éves cselédet), ahogy kialudt a villany, átkapcsolta a rádióját telepre. A hallgatót jól odaszorí- tóttá a füléhez, aztán az orra alatt elégedetlenül brümmögött. „No halljuk, mi lesz mán megint." Úgy figyelt, hogy még^ a verejték is kiütött a homlokán. Csak az arca árulta el, hogy valami nem tetszik neki. Morgóit is magában: „Már megint ... életszínvonal..., jólét...” Húzta, csavargatta fejét. Egyszer csak megmerevedik és kimereszti szemét. A fűt- hallgató majd szétroppan a szorítástól... a szeme meg csak úgy csillog. Azt halijai: „... a kulákok ellen általánossá vált túlzó rendszabályok..." „... El kell törölni a kulák- listát.”

Már nem is tudott tovább figyelni. „Biztosan jól hallottam" — tűnődött magában. Hátradőlt, behunyta szemét, tö- rölgette izzadt homlokát. Maga flott látta tanyáját, kétszáz lold földjét, látta a görnyedő

cselédeket, még rájuk is ripako- dott volna: „Iparkodj fattyú!"

Nem bír tovább ülve maradni. Felugrott, aztán, mint a vihar, rohant kifelé. Elettársa, néhai Szamola Zsigmondné — merthogy így hívták az első hites ura után — mikor meglátta a kivörösödött, az izzadtságtól magát törölgetö embert: úgy megrémült, hogy gyorsan a keresztét kezdte hányni magára,

Tóth egy pillanatig megállt. Nem is tudta mit. mondjon. De mit is mondjon ő egy asszonynak. Hisz úgyse tudja ez megítélni. Aztán mégis meggondolta, Az örömben jó osztozni:

— Most mondta a rádió, eltörlik a kuláklistát, meg mm lesznek kulákok, Híjnye azt a — megvakarta tarkóját és rohant kifelé.

Tóth rohant, egyenesen Ungi József 40 holdas kulák_ portája felé. Közvetlen ott állt meg előtte.

— Hallotta? — Ungi meg úgy megrémült Tóth ábrázatától, hogy menten abbahagyta a vacsorát, még a szájában lévő falás is majd a torkán akadt.

— Mi... Mit? — dadogott ijedten.

— Mit! Mit! Maga szerencsétlen, Most beszéltek a parlamentben, hogy nincs többé kulák, meg nincs „tiszta". Még azt a szót is eltörlik, hogy ku- lák. Maga meg itt tömi' a fejét. mintha mi sem történne?

— No, mi az. Egy szót se szól,..? — De Ungi csak nem akart hinni,

— No oszt hogy is mondja?

— kérdezte egy kicsit nekibátorodva, •

— Dgy, ahogy mondtam, nincs többé kulák... — és elmosolyodik Tóth — hogy fogok én ezeknek a mocskoknak a pofájába röhögni. Aratás, cséplés kell nekik. Hát majd lesz aratás. Cséplés is, de nem úgy, ahogy ők gondolták,

Ungi megint rémüldözni kezdett Tóth beszéde hallatára. Hát ez az esztelen Tóth — gon. dolta — ezekkel a kommunistákkal akar kezdeni. Csak már menne innen a fenébe. Még rám hozza a bajt. Hát nem volt ennek elég. Tavasszal is rászedett a kapálás elodázására és hogy nekemjöttek a tanácstól még jó, hogy a börtönt elkerültem. Most meg már megint kezdi.

— Jól van — nyögte — de engem hagyjon ki a dologból. En ilyen hangosan nem húzok ezekkel ujjat.

— Maga gyáva — röhögött fel Tóth. — Hát mit gondol, bolond vagyok én? Én se estem a fejemreI

Ott is hagyta Ungit és hazament.

A fél éjszakája azzal telt el, hogy tervezgetett az asz- szonnyal. Hányszor elmondta: „Tudtam én, eljön még a mi időnk.” Ha egy cseppet elszen- deredett, álmodni kezdett'. Ott állt a tanyája udvarán, mint régen, lovaglócsizmában. Hátra- tólva sörtés kalapját. Veszekedett a cselédekkel, aztán befogatott a bricskába és körülhajtatott a határon. Majd egy nagy zsák pénzt látott, amiben konyákig turkált. Arra riadt fel, hogy az asszony lökdösi.

— Mi van magával...? Úgy nyög, mint aki a halálát járja. Szeméből rögtön kiröppent az álom. Lépésről-lépésre elmondta mit álmodott. Még rá is harangoztak, merthogy éppen hajnali öt óra volt. Az asszony felült és hangosan imádkozni kezdett, Tóth meg felkászálódott. Tettvett az udvaron, aztán mikot már látta, hogy a faluban jön- nek-mennek az emberek, odaszólt az asszonynak.

— Az ünneplőmet! ügy, mint régen! — S előkerült a szekrényből a, csizma, lovaglónadrág, meg a zsinóros kalao a sörtével. így ment végig az utcán,

Glaska Sánosné, mikor meglátta, majd leejtette a vödröt. Tóth meg nagykegyesen odaállt *léje.

— No Glas káné hallotta-e? Nincs már többé kulák. — Glaskáné nem szólt semmit. Kapta magát, és ment is tovább. Tóth folytatta az útját, egyenesen a szövetkezet felé, ahol var sárnap lévén, már voltak egy néhányon.

— Jóreggelt embefek — köszönt nagy hangosan. — Töltsön csak nekem is — mondta hetykén az italmérönek. Aztán nagyhangon megkérdezte:

— No, hallották-e a rádiót? Hát Erdőtarcsán éppen nem hallották, ezért csak néztek rá. Tóth várt egy kicsit. Nézte a hatást.

Aztán mikor látta, hogy mindenki ráfigyel, kimondta a gondolatát: „Nincs többé kulák. Magam hallottam a rádióban. Visszakapjuk a földet. Persze, én is visszakövetelem a tanyámat.” — A pult mellett kitört a nevetés Svella János jól végig méri Tóthot, aztán megjegyzi: „Ez megbolondult.”

— Oszt m’t csiná na maga azzal a főddel? — kiáltják feléje.

— Mit...? Hát fogadok éves

cseléde*, — aztán egy kicsit gondolkodik — adok neki 30 q gabonát

Erre már nem volt nevetés.

Olyan csend lett, hogy szinte a légy zümmögését is hallani lehetett. Cselédet fogad? — vetődött fel az emberekben a gondolat. — Hirtelen nem is tudták, mit mondjanak neki. Ismét Svella János kiáltott feléje:

— A Tukos-puszta kellene? meg éves cseléd? — felmorgott az egész kocsma. — Hallja ember, hordja el magát! — kiáltotta valakmég szépen van! — Fenyegetve nézett rá mindenki.

Tóth látta, hogy ennek fele sem tréfa. — Dekát maguk nem hallották a rádiót? — szólt feléjük ijedten — Hát majd akkor beszéljen, ha mi is halljuk — voli a kurta válasz. Aztán hátat fordítottak neki.

ITitelt egy hét. De ez alatt a hét alatt sok minden történt. Eterjedt a faluban, hogy visszajönnek a többi föld- birtokosok is. Azt mondják, hogy Tóthék közül va'ak-t még az autóbusz megállónál is várta a földesurak érkezését. A dolgozóparasztok meg va ahogy jobban siettek a munkával. Elfogyott az aratnivaló is, a cséplőgépek is beindultak Az ál'ami magtár előtt is sűrűbben tértek a kocsik

Aztán nagyon várták a szombatot. De ekkor már nem volt villany nékül a falu. És most nemcsak Tóth ült a rádiónál, hanem mindenki. Es ekkor hallották: „a kulák kulák marad lista nélkül is" — jóízűen felnevettek.

Azt mondják, Tóthot azóta se lehet látni a faluban. Az egyik este hallották, ahogy Ungival összeakaszkodtak Ungi azt kiabálta: „maga engem mégegy. szer nem fog lóvátenni..

(bobál.)