Szabad Nógrád. 1953. július (9. évfolyam. 52-60. szám)

1953-07-01 / 52. szám

2 SZABAD IS O ír. RAD t953 július *. NEMZETKÖZI ESEMÉNYEK \ Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének távira'a Walter Ulbricht elvtársnak BÖ. születésnapja alkalmából WALTER ULBRICHT elvtársnak, Németország Szocialista Egységpártja Kedves Ulbricht elvtárs! Berlin A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége szeretettel üdvözli Önt 60. születésnapja alkalmából és kívánja Önnek, hogy továbbra is jó egészségben és törhetetlen alkotóeró'vel vegyen részt a német munkásosztály, a német nép történelmi jelentőségű harcában az egységes, demokratikus, független Németország meg­teremtéséért. A magyar dolgozó nép tudja, milyen döntő jelentőséggel bír ez a harc Európa és a világ békéje és ezen belül Magyarország békéje szempontjából és ezért szívből jövő óhaja, hogy a német nép törekvéseit teljes siker koronázza. Eredményes munkát kívánunk Önnek, Ulbricht elvtárs, ennek a sikernek a kivívásában. Forró kommunista üdvözlettel a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége nevében RÁKOSI MÁTYÁS A Szovjetunió népgazdasága fejlesztésének 15 milliárd rubel értékben kibocsátott állami köl­csönét (1953. évi kibocsátás) jú­nius 27-én estig 15.343,000.000 rubel értékben lejegyezték. A Szovjetunió pénzügyminiszté­riuma a Szovjetunió miniszter- tanácsának rendelete alapján utasítást adott ki, hogy a to­vábbi kölcsönjegyzést 1953 jú­nius 28-tól mindenütt be keii szüntetni. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelső Nemzet- gyűlésének Elnöksége június 25-én az „Állami Zászlórend” I. fokozatát adományozta Peng Tö-huai tábornoknak, a kínai népi önkéntes-egységek parancs­nokának, Teng Hua és JangTö- cse tábornokoknak, a kínai népi önkéntesek helyettes parancsno­kainak, valamint Li Cse-min tá­bornoknak. a kínai népi önkén­tesek politikai osztálya vezető­jének. A Legfelső Nemzetgyűlés El­nöksége ugyanakkor különböző más érdemérmeket adományo­zott a kínai népi önkéntes-egy ségek 46 hős harcosának és „z önkéntes alakulatok más beosz­tottjainak. A szovjet dolgozók gyűlése­ken fejezték ki tiltakozásukat a berlini provokáció miatt. Mosz­kva. Leningrád, Kiev, Minszk, Szverdlovszk. Sztálingrád, Gor­kij és más szovjet városok mun­kásai és alkalmazottai hangoz­tatták. hogy szolidárisak a béke ellenségeinek provokációi ellen harcoló német dolgozókkal. A sztálingrádi traktorgyár munká­sainak gyűlésén Sesztolapova fiatal múnkásnő a követke­zőket mondotta: „A traktor­gyári fiatalokat mélységesen felháborította a külföldi bé­rencek berlini provokációja. A provokátorok barátainknak, a demokratikus Németország ifjai- nak és leányainak életére törtek A béke ellenségei a fasizmus újjászületésére, új háborúra szomjuhoznak. E célból bárminő aljasságra készek. Örülünk, hogy a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói halomra döntötték a béke ellenségeinek számításait. Nekünk kedves a béke ügye és mindent elköve~ tünk, hogy megvédelmezzük.'' A Német Demokratikus Köz­társaság dolgozói szorosan tö­mörülnek Németország Szocia­lista Egységpártja és a. kor- mánv körül. Az NDK minden részéből újabb és újabb jelen­tések érkeznek arról, hopv a munkások gyűléseiken elítélik a Berlin nyugati övezetéből kül­dött provokátorok cselekmé­nyeit és bizalmukat fejezik ki a kormány iránt. A fasiszta provokátorok mint ismeretes, nagy reményeket fűz­tek ahhoz, hogy az ifjúság, különösen Berlin és a Német Demokratikus Köztársaság több más városának tanulóifjúsága támogatni fogja bűnös tervei­ket. A fasiszta banditáknak ezek a reményei azonban szertefosz­lottak. A köztársaság ifjúsága tömegében állhatatos és hű maradt a demokratikus elvekhez, a német nép nemzeti érdekeihez és a Német Demokratikus Köz­társaság kormányának politiká­jához. Ebben nagy szerepük volt az ország főiskoláin mű­ködő professzoroknak és taná­roknak. Például Kleeberg, a leipzigi egyetem professzora, válaszul a diákok közé befér, között fasiszta provokátorok szemtelen követeléseire, kijelen­tette. hogy az egyetem munkája ezentúl is normálisan tovább­folyik. A Német Demokratikus Köz­társaság kormánya újabb intéz­kedéseket hozott a dolgozók életszínvonalának megjavításá­ra. A minisztertanács elrendelte a többi között, hogy a fasiszta provokációk miatt elvesztett munkaidőt fizessék meg. Hatá­rozatot hoztak a lakásépítkezés hatékony támogatására is. A lakosság életviszonyai Német­ország Szocialista Egység­pártja Központi Bizottságának és a Német Demokratikus Köz­társaság kormányának legutóbbi nagyjelentőségű határozatai nyomán gyors ütemben javul­nak. Az állami, szövetkezeti és magánkézben lévő áruházak­ban és bobokban nagymennyi­segű, kiválj minőségű szükség­leti cikk áll a fogyasztók ren­delkezésére. A közellátási és a belkereskedelmi minisztérium a minisztertanács határozata alap­ján az állami tartalékokból ha­talmas árumennyiséget juttatott az elosztószerveknek. Nyugat-Németország dolgozói a Német Demokratikus Köztár­saság lakosságával együtt éle­sen elítélik a nyugatnémet és külföldi monopolisták fizetett ügynökei által Berlinben és a Német Demokratikus Köztársa­ságban szervezett fasiszta pro­vokációt. Az olasz Képvigelőház pénte­ken megtagadta a keresztény­demokrata kormánynak azt a ké­rését, hogy adjon négy hónapra szóió felhatalmazást az ideigle­nes állami költségvetésre. Az el­lenzék követelésének megfele­lően a képviselőház csak két hó­napra szóló meghatalmazást adott Ez a kis epizód azt mu­tatja, hogy az olasz képviselő­házban megváltozott a helyzet és n kereszténydemokraták már nem dönthetnek kényükre-ked- vükre. Mint a Reuter jelenti, hivata­losan közölték, hogy a De Gas- peri-kormány lemondott. De Gasperi lemondása után az olasz köztársasági elnök hét­főn délután megkezdte az új ’ kormány alakításával kapcsola­tos tárgyalásokat. Elsőnek En­rico De Nicola volt köztársasági elnök kereste fel Einaudi köz­társasági elnököt. A kormány­alakítási tanácskozások kedden folytatódnak.Einaudi kedden dél­után a parlamenti csoportok ve­zetőivel kezdi meg tárgyalásait. Ezeket pártjuk és nevük betű­rendi sorrendjében hívták össze. Ennek megfelelően először Mauro Scoccimarro, az Olasz Kommunista Párt szenátusi cso­portjának vezetője, majd köz­vetlenül utána Togliatti, mint a kommunista parlamenti képvi­selők csoportjának vezetője tár­gyal Einaudival. F.isenhower elnök megbízott­ja, Waiter Robertson és Li Szín Man között, mint az Uj-Kína hírügynökség különtudósítója jelenti, befejeződnek az úgyne­vezett kölcsönös biztonsági egyezmény megkötéséről szóló titkos tárgyalások. Robertson vasárnap harmadszor találko­zott Li Szin Mannal és a talál­kozó után azt mondta az „UP" tudósítójának, hogy „elérhetjük a közös megegyezést”. Li Szin Man tájékoztatási főnöke szin­tén közölte: azt hiszi, Ijogy már be is fejeződlek a tárgyalások az Egyesült Államok és Li Szin Man közölt. Az „AP” szöuli je; ientése szerint Robertson és Li Szin Man egy úgynevezett ideiglenes egyezmény aláírásá­ról tárgyalt, amely megelőzné a kölcsönös biztonsági egyez­mény megkötését. A terve­zett kölcsönös biztonság egyezmény megkötése elég hosszú időt venne igény­be. mert szüksége® hozzá a sze­nátus jóváhagyása. Az úgyne­vezett ideiglenes egyezmény azonban már határozott kato­nai biztosítékot ad Li Szin Mannak a kö'csönös biztonsági egyezmény aláírása előtt is. Kétségtelen, hogy teljesen mindegy, megvan-e a kölcsönös biztonsági egyezmény vagy csak ideiglenes egyezmény van, mert a cél azonos: tovább­it is eltűrni Li Szin Man mes­terkedéseit és elég erőt bocsá­tani rendelkezésére ahhoz, hogy még az eddiginél is szemérmet­lenebből akadályozza meg a fegyverszünetet. Szemmel látha­tó, az Egyesült Államok félnek attól, ho£y- a világ népei ellen­zik a békének ezt az elárulá­sát. De bárhogyan igyekeznek is leplezni mesterkedéseiket, nem kerülhetik el az egyenes választ arra a kérdésre, hogy akarják-e a koreai kérdés bé­kés rendezését. A Salgótarjáni Acélárugyár óalgozói is befejezték féléves tervüket, hétfőn délig már több mint 2110 tenna készárut termeitek féléves tervükön felül Nógrád megyében nemcsak a bányászok, hanem a gyárak dolgozói is lelkes harcot foly­tattak az első féléves terv ma­radéktalan teljesítéséért, hogy a félév végén felemelt fejjel számolhassanak be az előirány­zott terv maradéktalan teljesí­téséről. Ebben a lelkes harc­ban mutattak példát a Salgó­tarjáni Acélárugyár dolgozói is, akik a nehézségeket leküzdve, június 29-én, reggel 6 órakor büszkén jelenthették, hogy ele­get tettek első féléves terv- előirányzatuknak, s árutermelési tervüket maradéktalanul telje­sítették. Az Acélárugyár dolgozóit se­gítette a nemes küzdelemben az a harc, melyet a Béke-Vi­lágtanács ülése tiszteletére a „Békeüzem” cím elnyeréséért folytattak. Ebben a versenyben végig megtartották első hetyfi? két az öntödék dolgozói, annak ellenére, hogy a hideghengerde és a gazdasági szerszámgyár dolgozói is jó munkát végez- tek, s igen sokszor veszélyez­tették az öntödék dolgozóinak első helyét. A „Békeüzem” cím elnyeréséért vívott kemény harc-r ban teljesítették egymásután féléves tervüket az öntödék, a hideghengerde, a gazdasági szerszámgyár dolgozói is, akik hozzásegítették a gyárat ahhoz, hogy határidő előtt fejezte be első féléves tervét. Az első féléves terv teljesi» tése után az Acélárugyár doh gozói megfogadták, hogy a fél év hátralévő időszakában még 600 tonna készárut termelnek, melyből hétfőn délig már több mint 200 tonnát törlesztettek is, S. 0, A péntek-mozgalom hírei A nógrádi szénmedence do] gozói lelkesen harcolnak azért, hogy az első féléves terv sikeres teljesítése uián ai miniszterta­nács vándorzászlaját, melyet je­lenleg a borsodi bányászok őriz­nek, elhódítsák. Ebben a lelkes versenyben tűnnek ki nap, mint nap a medence DISZ-brigádjai is, amelyek a péntek-mozgalom­hoz csatlakozva újabb győzel­mekkel gazdagítják a nógrádi szénmedencét. A minisztertanács vándor- zászlajáért foivó munkaverseny még fokozottabb munkára kész­teti a medence valamennyi bá­nyászát, s ezért a versenyben szinte na­ponta váltakoznak az első hellyel büszkélkedő csapa­tok. Nagybátonyban Nagy László sztahanovista vájár csapata so­káig tartotta az első helyet. De annak ellenére, hogy Nagy László csapata jelenleg is ki­váló munkát végez, mégis a lel­kes versengésben párosverseny­társa, Sulyok gy. András DISZ brigádja megelőzte őt. A Sulyok-brigád az egy hétre előirányzott t90 csitté szén helyett pénteken reggelre már 340 csille szenet ter­melt. Ezzel az eredménnyel a brigál féléves tervén felül már 2559 csille szenet adott népgazdasá­gunknak. Nagy László és csav pata azonban megállja a helyét, adott 'szavukat beváltják. Hiszen az előirányzott 183 csille szén helyett péntek reggelre már 208 csille szenet termeltek. Vállalá­sukat magasan túl szárnyalva, az első félévben már 2050 csille szenet termeitek terven felül. A brigádok közötti verseny azonban nemcsak Nagybalonv- ban folyik. A péntek-mozgalom azt is megteremtette, hogy más vállalatok D.ISZ-brigádjai '« versenyben harcolianak a terv túlteljesítéséért. Táj ti István IL és a rrátranováki vállalat DISZ- brigádja péntek reggelre teljesí­tette heti előirányzatát, de az adott szó valóraváltá'sában is példát mutat. Vállalását túltelje­sítve. féléves terven felül már 948 csille szenet adott a hazá­nak csapatával együtt. Rajtunk all} hogy elérjük a békét „Nagy reménység született. Ma már minden ember látja, hogy lehetséges a megegyezés". A Béke-Világtanács budapesti felhívásában olvas­suk ezeket a szavakat, sokszázmillió embernek, az emberiség lobbik és nagyobbak részének vé­leményét. Boldogabban dobog a szívünk és mintha az ég is derűsebb lenne ezektől a sza­vaktól. Aztán gondolkozunk és elhatározásun­kat már szavakká is formálja! a felhívás: „Ket­tőzzék meg a népek erőfeszítéseiket, hogy meg­könnyítsék a tárgyalásokat a nemzetközi meg­egyezések érdekében". A békemozgalom, a háború elleni küzdelem sohase volt jámbor álmodozás, hanem kemény munkát követelt mindenkitől azon a poszton, ahová munkája, hivatása, állította!. Munkánkat ma is azok a szavak határozzák meg, amelye­ket Joliot-Curie professzor mondott a Béke Híveinek I. Világkongresszusán Párizsban, 1949 áprilisában: „Mi nem azért jöttünk össze, hogy esdekeljünk a békéért, hanem, hogy bé­kére kényszerítsük azokat, akik háborút akar­nak". Az emberiségben, a dolgozók százmillióiban kitéphetetlenül benne ég a béke utáni vágy. A második világháború szörnyűségeiben gyökere­zik ez a mozgalom. Az egyik ember szívében talán bajtársa lehúnyódó szeme, másikéban ta­lán egy bombától megölt kisgyermek ébresz­tette fel ezt a gondolatot, de egyetlen egy be­csületes ember előtt sem lehet közömbös az a tény, hogy a második világháború 50 millió em­ber” életét oltotta ki, gyermekekét, férfiakét, asz- szonyokét vegyesen. Áz emberiségnek elege volt a vérből, a pusztításból, élni szeretnének, épí­teni, romot takarítani, alkotni akarnak, ehhez pedig béke kell. Ahhoz, hogy az embermilliók béketörekvése szervezetté váljon, a kezdeményezés, mint annyi más ügyben, a kommunista és munkáspártok'.^! indult ki. A Kommunista és Munkáspártok Tá­jékoztató Irodája 1947 szeptemberében tartott tanácskozásán kiáltvánnyal fordult az emberi­séghez: „Különös fontosságú ma az a feladat, hogy a béke összes becsületes hívei, tekintet nél­kül vallásukra, politikai felfogásukra és párt­állásukra, tömörüljenek a békéért az embere­ket fenyegető új háborús veszedelem ellen in­dított legszélesebb harc alapján”. Ennek a felhívásnak a hajtása volt a wroclawi értelmiségi békekongresszus, amelyen 45 ország több mint 300 küldöttje vett részt. Ezen a kon­gresszuson a kultúra igazi hirdetői megmutat­ták, hogy a békét akaró népmilliók oldalán ál­lanak, a béketáborhoz tartoznak. A kongresszus békevédelmi kiáltványt bocsátott ki, amelyben így szói a világ népeihez: „Indítványozzuk, hogy minden országban hívjanak össze kongresszu­sokat a béke érdekében, alakítsanak nemzeti bizottságokat a béke védelmében". A különböző országok nemzeti bizottságai működésének ösz- szekapcsolásárai nemzetközi összekötő bizottság alakult. A felhívás nem volt hiábavaló, a nemzet} bi­zottságok munkája eredményeket hozott és 1948 decemberében a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség II. kongresszusának felhívása még határozottabban hangzott: „Egyre növekvő bá­torsággal és erővel küzdünk a békéért és a demokráciáért, a népek biztonságáért és füg­getlenségéért, gyermekeink és otthonunk boldog­ságáért. Mérhetetlen a mi erőnk!" A békének azonban nemcsak hívei, hanem el­lenségei is vannak. 1949 márciusában az Ame­rikai Művészeti és Tudományos Békekongresz- szusra, amelyre a világ legkiválóbb tudósait, íróit, művészeit hívták meg, az Amerikai Egye­sült Államok külügyminisztériuma már megta­gadta csaknem mindenkitől a beutazási enge­délyt. A látszat kedvéért beengedtek néhány külföldi delegátust, ezzel azonban igazi arcukat nem takarták el. Ez akkor világlott ki legin­kább, amikor a kongresszus megnyitásának nap­ján a kongresszus amerikai tagjainak egész so­rát idézték az „Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság” elé. A kongresszus bizott­ságot alakított, hogy tudassa a határozatait az amerikai néppel, az Egyesült Államok kormá­nyával, az Egyesült Nemzetek Szervezetével és erőteljes hadjáratot szervezzen az Egyesült Ál­lamokban a! béke védelmére. A következő hónapban, 1949 áprilisában Pá­rizsban és Prágában összeült a béke híveinek első világkongresszusa. Két helyen kellett meg­rendezni, mert időközben Washingtonnak ta­nítványa akadt Párizsban és a francia kor­mány majdnem 300 delegátustól megtagadta a vízumot. Struccpolitikájukban nem vették tudo­másul, hogy „az igazság vizűm nélkül utazik" és főképpen nem tették magukévá Hja Eren- burgnak, a kiváló szovjet írónak, a békeharcos­nak a szávait, hogy ma nem lehet másról, csak a békéről beszélni, mert „gyermekeink, minden­napi kenyerünk, kultúránk sorsa függ attól, hogy megvédjük-e a békét, visszaverjük-e az új barbárok rohamát?". A kongresszus 600 millió ember nevében hir­dette: „Összefogtunk. Megértettük egymást és elszántan küzdünk, hogy megnyerjük a béke csatáját, az élet csatáját!" Ugyanez év augusztusában Budapesten tett hitet a világ ifjúsága a béke mellett. Az ál­landó bizottság októberben már a népek par­lamentjeihez fordult a háborúk megszüntetése, a fegyverkezés csökkentése végett. 1950 márciusában az állandó bizottság stock­holmi felhívására több mint 500 millió ember aláírásával követelte az atomfegyver betiltását és nemzetközi ellenőrzését. A.míg ai Szovjetunió­ban, a Kínai Népköztársaságban lelkesedéssel fogadták a béke hívei világkongresszusának ál­landó bizottsága küldötteit, amíg a Szovjetunió és a népi demokráciák parlamentje: lelkesen üd­vözölték ai javaslatot, addig az Egyesült Álla­mokba, Angliába be sem engedték őket, sok niás nyugati országban pedig rendőrséggel fogadták a küldötteket, A II. Béke-Világkongresszus Varsóban határo­zatot hozott, hogy felállítja a Béke-Világtaná- csot, amely a legfelsőbb szerve lett a nemzet­közi békeharcnak. A Béke-Világtanács Berlin­ben tartotta első ülésszakát, 1951 februárjában és az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötését követelte. A felhívást már több, mint 600 millió ember írta alá. A koreai háború borzalmai, a. baktériurrtfegy- verek alkalmazása: nyomán a Béke-Világtanács elnöksége a baktériumfegyver betiltását köve­telte oslói ülésén. A világtanács magáévá tette a kínai javaslatot, hogy nemzetközi bizottság vizsgálja, ki a koreai baktériumháború szörnyű­ségeit. A bizottság jelentése mindenkit megdöb­bentett. A tények a kételkedőket is megmoz­gatták úgy, hogy Berlinben 1952 júliusában ai népek békekongresszusán Ilja Erenburg méltán áilapította meg: „A mi mozgalmunk a méltat­lankodó szívek mélyén született, de gyorsan nőtt és most már átfogja századunkat, össze­köti a népeket. Soha ilyen mozgalom nem voit a történelemben". így jutott a békemozgailom a Béke-Világtanács budapesti üléséig. A flépsk békeakarata tárgyalóasztalhoz kény­Szeritette az amerikaiakat Koreában, Létrejött a sebesült és beteg hadifoglyok kicserélésére vo­natkozó egyezmény, majd a hadifogolykérdés- ben is megegyezés jött létre. A béke tehát való­ban a kapuink előtt van. Ez azonban újabb kötelességeket ró a béke híveire. Ébereknek keili lennünk és meg kell kettőznünk erőfeszítésein­ket a béke érdekében, miként ezt a budapesti felhívás is mondja. Szükséges az éberség és szükséges a kettőzött erőfeszítés. A Rosenberg- házaspár meggyilkolása, a berlini provokáció, Li Szin Man árulása, komoly figyelmeztetés: a békének nemcsak elszánt, odaadó hívei, hanem ádáz ellenségei is vannak. És bár ezek a jelen­ségek térben távol esnek egymástól, egyet árui­nak el: hogy a béke egy és oszthatatlan, tehát egy Koreában, Vietnamban és Németországban, mert a békeszerető embermilliók szíve ver ben­ne, éppenúgy egy a provokációk sorozata is. Bárhol történik is, a szálak egy helyre futnak, az amerikai bankárok maroknyi csoportjának a kezébe, akiknek bajt hozna a béke, mert nem gyárthatnának ágyúkat, baktériumfegyvereket, atombombákat, nem spekulálhatnának a békés milliók vérével, életével. A Béke-Világtanács budapesti felhívása feltár­ja a feladatokat. Fegyverszünetet, békét Koreá­ban, beszüntetni minden agresszív cselekményt, egységet a német népnek, békét és biztonságot az ázsiai és csendesóceáni népeknek, csökkent­sék a fegyverkezést és „valamennyi ember jobb életszínvonala megteremtésének szenteljék azo­kat az erőforrásokat, amelyeket idáig &< halálra, és a rombolásra fordítottak. „Ezért kell akciót indítani az egyetemes tárgyalások megteremté­sére, mert „csak a népek állhatatos akciója kényszeríthet; ki a tárgyalást, a megegyezést és a békét. Népünk máris megmozdult a felhí­vásra, a ragyogó munkahős tettek sorozatával harcolnak bányászaink a béke megvédéséért. Ennek eredménye, hogy a Nógrádi Szénbányá­szati Tröszt 28-án befejezte első félévi tervét. A mezőgazdaság dolgozói egymással verse­nyezve harcolnak a szemveszteség nélküli béke­aratás megvalósításáért, Most még jobban ken dolgozni minden ember­nek. A mi megyénkre, a mi városunkra, íai- vainkra, 6Őt minden emberre kell, hogy szá­mítson minden békeszerető ember. Ezt a! mun­kánkkal érhetjük el. Meg kelj kettőznünk erő­feszítéseinket a- terv teljesítésében, az aratás­ban, a beszolgáltatásban, mert rajtunk áll, hogy elérjük a békét és nekünk így kell érte küzde- nünkl . M. J.

Next

/
Thumbnails
Contents