Szabad Nógrád. 1953. június (9. évfolyam. 44-51. szám)

1953-06-27 / 51. szám

VILlr. PRQLEtIrJAJ EGYESÜLJETEK! SZABAD MDP NÓGRÁDMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Dolgozó parasztok, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok dolgozói előre a betakarítási és begyűjtési békeverseny győzelméért I IX. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM ARA: 50 FILLÉR 1953 JUNIUS 27. A vezetők állandó kötelessége: gondoskodás a dolgozókról A felajánlások teljesítése hazafias kötelesség Az újlaki üzemnél növelik a tömegtermelésre alkalmas munkahelyek számát \ 63/1 építőipari vállalatnál nem teszik közvetlenül érdekeltté a dolgozókat az anyagtakarékossági mozgalomban A kommunista pártok ereje abban van, hogy a legszorosabb kapcsolatban állnak a dolgozó tömegekkel, ismerik érzéseiket, vágyaikat, igényeiket és politi­kájuk meghatározásában a dol­gozó nép érdekeit követik. Ez a tulajdonsága képessé teszi a kommunista pártot arra, hogy megértesse maigát a dolgozó tömegekkel, vezetni tudja őket, a dolgozók pedig önként, szí­vesen kövessék a pártot. Ez a politika kell, hogy ve­zérelje a mi pártunkat, a Ma­gyar Dolgozók Pártját is. Ma­gyarország valahai a népnyo- mor, a hárommillió koldus a munkanélküliség országa volt. A mai Magyarországon nincs már nyomor, nincsenek koldusok és végleg eltűnt a munkanél­küliség. Népköztársaságunk al­kotmányában rögzítette le pol­gárainak jogát ai munkához a végzett munka szerinti díjazás­hoz a pihenéshez és üdülés­hez, a fizetett szabadsághoz, or­vos' ellátáshoz és a' művelődés­hez. Jelentős változások mentek végbe ia dolgozók szociális és kulturális életében. Pártunk azonban nem e'ége- dett a>z elért eredményekkel, tisztában fvan azzal, hogy a szo­cializmus építése során rendsze­resen, állandóan kell növekednie a tömegek életszínvonalának. Pártunk meggyőződött róla, hogy az életszínvonal emelke­dését nem helyes csak a köze­lebbi vagy a távolabbi jövőre előirányozni — szakadatlanul meg keli tenni minden lehetőt e cél érdekében. Pártunk tanult a tömegektől. Magyarországon csakúgy, mint más országokban, ahol a munkásosztály van ha­talmon a dolgozókról való gon­doskodás e.hanyagolása' a párt és a tömegek közötti kapcsolat meglazulásával járna. A dolgozókról való gondos­kodás politikája azonban csak akkor érvényesülhet teljesen, ha valamennyi vezetőnkéi az em­berről való szakadatlan gondos­kodás szelleme hatja át. Gazda­sági és pártvezetőink rendel­keznek azokkal! az állami esz­közökkel, amelyeket a dolgozó nép életviszonyainak megjaví­tására szánunk: ők ellenőrzik a különböző tintézkedések betartá­sát. ők érintkeznek mindennap a dolgozókkal: az emberek pro­blémái. ügyes-bajos dolgai az ő kezükben vannak letéve. A párt és az állam egyre hatéko­nyabb törekvése a nép élet­viszonyainak megjavítására nem sikkadhat el egyes vezető íunkcionár’usok közönyén, meg- ntmértésén. A dolgozókról való gondoskodás politikai irányelve és a vezetők gyakorlati maga­tartása között semilyen törés, semilyen eltérés nem engedhető meg. Őszintén meg kel! monda­nunk. hogy sok párt- állami és gazdasági veze őnk nem for­dít kellő figyelmet a dolgozók jogos igényeire Az ipari üze­mek vezetői, tanácsfunkcioná­riusok, pártszervezetek vezetői sokszor annyira „beletemetkez­nek” a termelés gondjaiba, hogy eközben megfeledkeznek a: dol­gozókról, az élő emberről. De nemcsak „elfeledkeznek” sokszor tudatosan elhanyagolják ezt az elsőrangú ügyet. ,.A termelés mindeneke'őtt” — ezzel a jel­szóval hárítják el maguktól a dolgozók jogos — látszólag a termeléssel össze nem függő — igényeit. Lebecsülni, másodran­gú kérdésnek tekinteni a dolgo­zók mindennapos gondjait — a munkásosztálytól való elszaka­dás jele, jobboldali opportunis­ta, embertelen vonás. így csak a kapitalizmusban néztek az em­berre, ahol — mint Sztálin elv- íárs egyik beszédében említette — „a barmot jobban, sajnálják, mint az embert”. Az ember em­berhez való lelketlen, burzsoá viszonya a mi országunkban tűr­hetetlen. A munkásosztály álla­mában a vezető a dolgozó nép megbízottja, ezért kötelessége törődni a dolgozók mindennapi életével. A gazdasági vezetőknek nagy körültekintéssel kell gondos, kodniok a dolgozók egészségé­ről, a munka biztonságáról. A jó üzemi vezető gyakran körül­járja a műhelyeket, magai győ­ződik meg arról, hogy nincse- nek-e a munkások kitéve bal­eseti veszélyeknek, tiszta, egész­séges körülmények között dol­goznak-e. A jó gazdasági vezető a legszigorúbb takarékosságot valósítja meg üzemében, de nem tűr meg szűkmarkúságot a mun­kavédelmi beruházásoknál, nem fukarkodik, ha a dolgozók egészségerői van szó. A jó vezető úgy tekinti a gyár, az állami gazdaságok kol­lektíváját. mint saját családját és úgy óvja a dolgozók egészsé­gét, biztonságát, mint saját csa­ládjáét. Sokhelyütt azonban a vezetők nem követik ezt az el­vet. Kin Antal eivtárs, a Csil­laghegyi Lenárugyárbó! megír­ta a „Szabad Népinek, hopy az üzemben súlyosan megszegik a munkavédelem előírásait. Meg­állapítottuk, hogy a levelezőink­nek teljesen igaza van. A szá­rítóban a dolgozók nem kapják meg a kollektív szerződésben előírt gumikesztyűt, gumikö­tényt, munkaruhát, gumicsizmát. Kevesebb bérpótlékot kapnak, mint amennyi azokon a helyeken jár, ahol a meleg- és egészségre ártalmas munkák együtt for­dulnak elő. Csárádi Dezsőné le­vele nyomán a vezetők lelkiisme­reti enségére. a dolgozók iránt: közönyére derült fény a Magyar Pharma Gyógyszertárban is. A fürdők elhanyagolt állapotban vannak, balesetet okoznak: ter­hes anyákat bocsátottak el, Etet­ve dolgoztattak egészségükre ártalmas beosztásban, az elbo­csátásoknál koholt, odavetett indokolással „rázták le“ az ér-, deklődő dolgozókat. A gazdasági, állami és párt- szervezeti vezetőinknek biztosíta- niok kell a dolgozók számára időt és lehetőséget a pihenésre, szórakoztatásra és művelődésre. Nem szabad eltűrni, hogy a dolgozók rendszeresen túlórázza­nak, hogy szabadidejüket feles­legesen az üzemben töltsék. Hozzá kell segíteni ai dolgozó­kat és családjukat a barátságos és kényelmes otthonhoz: példás rendet és tisztaságot kell terem­teni a munkáslakótelepeken és szállásokon, gondoskodni keli kulturális és szórakozási lehető­ségeikről. Számos példa van azonban arra, hogy a vezetők egykedvűen mennek el az ilyen ügyek mellett, sőt sokszor vala­miféle alacsonyabbrendü, lealázó dolognak tartják, hogy nekik ilyen ügyekkel törődniük kell. Tornyospálca község tanácsának vezetői például nem akarták elő­segíteni a dolgozó családok nyugalmát gondtalanabb életét Nem törődtek azzal, hogy be­folynak-e ai község bevételei, s ezzel megfosztották a falu la­kosságát a napközi otthontól, óvodától, amelynek már működ­nie kellene. A legkisebb panasz, a dolgo­zót ért legapróbb sérelem Is megérdemli, hogy nagy figye­lemmel és gyorsasággal vizs­gáljuk ki. Ebben a kérdésben nem tűrhetünk meg semmiféle kibúvót. Nálunk az egyszerű munkás sérelmét olyan oda­adással és készségesen kel! or­vosolni. ahogy az urak országá­nak hatósága: befolyásos embe. rek, nagytőkések ügyében jár­tak el. Ezeknek a feladatoknak az el­látása tagadhatatlanul komoly követelményt jelent vezető funk­cionáriusaink számárai. Sikere­sen megvalósítani ezeket a fel- alatokat csak akkor lehet, ha a vezetők viszonya a dolgozókhoz jó, elvtársias, ha vezetési mód­szerük helyes, kommun’sta mód- ’•--r. Minden vezető több ember munkáját irányítja, nagy felelős­séget hord a vállán, s ezért munkájában nélkülözhetetlen a szigorúság, az igényesség. De az igényesség ai munkában nem válhat ridegséggé, érzékeüen- *éggé, szenvtelenséggé a doTgo­A Kisterenyej Szénbányák Új­laki üzemének dolgozói kiváló eredményükről a következőkben számolnak be: „Mi a kisternyei Szénbányák Vállalat Újlaki üzemének bá­nyászai éreztük azt a nagy fe­lelősséget, mely első féléves tervünk maradéktalan teljesíté­sénél ránk hárult. A Béke-Vi- lágtanács ülése tiszteletére foly­tatott munkaversenyben kiváló eredményeket értünk el. Az első féléves tervünket június 26-a helyett már 24-én reggel 6 óra­kor maradéktalanul teljesítettük. Az első féléves tervünk sike­res teljesítése érdekében a 2.2 százalékos napi igazolatlan hiányzást 1.6 százalékra szorí­tottuk le, a palatartalmat pe­dig 9.1 százalékról 7.3 száza­lékra cssókkentettük. A sztahanov munkamódszer kiszélesítésével elértük, hogu üzemünknél a 100 százalék alatt dolgozók számát 25 fővel csökkentettük. Most fogadalmat teszünk arra, hogy féléves tervünk hátralévő idő­szakában még 7000 tonna sze­A zagyvafátpalvi Bányagép- gyár dolgozói keményen küzde­nek hazafias kötelezettségük, a terv maradéktalan teljesítésé­ért. Ehhez a harchoz azonban kevés segítséget nyújt a Bá­nya- és Energiaügyi miniszté­rium főosztálya, mert nem küldi le részünkre a szükséges anya­gokat, ezáltal akadályozza üze­münk tervte’.jesítését. Május hó- naoban a megígért 19 darab sebességváltó helyett csak egy darabot kaptunk. A júniusi ter­vünkhöz szükséges 10 darabból 25-ig. még egyetlen egy sem érkezett meg. Népgazdasá­gunknak nem mindegy az, hogy a szükséges profilok félké­szen hevernek, vagy pedig forgalomba állítva hasznos célokra alkalmazzák. zók egyéni problémáival szem­ben. A jó vezető a dolgozóban nem egyszerűen „a termelőt”, a „munkaerői” látja, hanem az érző embert is, akinek vágyai, gondjai vannak, akinek öröme, bánata lehet, s ezért meg kell hallgatnia problémáit. A veze­téshez okvetlenül szükséges bi­zonyos nagyvonalúság, olyan tulajdonság, hogy a vezető ne merüljön el az apró-cseprő ügyekben, rajta tartsa kezét a leglényegesebb dolgokon. A nagyvonalúság azonban nem je­lentheti azt, hogy a vezető kő­net adunk népgazdaságunknak. Az elért eredményeink még nagyobb sikerek elérésére kész­tetnek éppen ezért a harmadik negyedéves terv győzelemre vi­tele érdekében már most felké­szülünk. Üzemünknél azelőtt még arra hivatkaztak, hogy a nyomási viszonyok miatt fron­tot nem lehet üzemeltetni. Jú­nius 15-én azonban kísérlet­képpen már megkezdtük egy 42 méteres mezőnyben haladó front üzemeltetését. Az eddigi ta-asztalatok azt igazolják, hooy a nagyobb hozamú front­fejtés üzemünknél is bevált. Így az V. sz. lejtősakna 11. fő- ereszkéjében szintén megkezd­jünk egy 50 méteres front előké­szítési munkálatait. A frontfej­tések bevezetése annak ciklus- grafikon szerinti üzemeltetése biztosíték a harmadik negyed­éves terv sikeres teljesítésére. Szőke Lajos Nagy János párttitkár üzemvezető Üzemünk belső hibája, hogy a 100. százalékon alul teljesítő dol­gozók száma még igen magas, pedig 43 sztahanovistánk kiváló eredményekkel segíti elő a terv teljesítését. Munkamódszerüket azon­ban nem minden esetben adják át. nem foglalkoznak úgv a gyen­gén teljesítő dolgozókkal, mint ahogy azt a szocialista munka- erkölcs megkívánja. 29-én terv'smertefő értékérte­iét tartunk, ahol minden becsüle­tes dolgozónak — különösen az üzem kommunistáinak — az a kötelessége, hogy javaslataikkal e'ősegítsék az üzemben lévő hi­bák fölszámolását, amelyek nem tűrnek halasztást. zömbös lehet a dolgozók életébe vágó, sokszor jelentéktelennek tűnő .ügyek iráni. Ezekből a látszólag jelenték- telelen ügyekből tevődik össze a dolgozók mindennapos egyéni élete. A háborúban a jó parancs­nok sokat és behatóan foglalko­zik a katonáinak mindennapi életével, meghallgatja őket és .segít rajtuk. Az ilyen parancs­nokot s-eretik a katonák, az ilyenekről mondják, hogy a har­cosok „tűzbe mennek érte“, így kell vezetni a gazdasági és államügvek minden posztján, hogy a dolgozók úgy érezzék: A terv maradéktalan teljesí­tése megköveteli üzemeink, vál­lalataink vezetőitől, hogy szo­ros kapcsolatot teremtsenek a párt-, és a szakszervezeti veze­tőséggel. Szükséges, hogy a fel­adatok végrehajtásának módját a terv teljesítését akadályozó ne­hézségek okát rendszeresen meg­beszéljék és megtegyék a hibák kijavításához szükséges intéz­kedéseket. Ez vonatkozik a 63/1 építőipari vállalatra is, melynek dolgozói a I952-es tervévben értek el eredményeket, kétszer harcolták ki a büszke élüzem címet. Az 1953-as iervév eddigi időszakában azonban súlyosan lemaradtak a tervteljesítéssel. Január 1-től május végéig ter­vüket mindössze 87 százalékra, június havi tervüket pedig ez- idáig csak 70 százalékra telje­sítették. A vállalat fizikai dol­gozói pedig szeretnek dolgozni, büszkék arra, ha nevük a dicső­sé gtábl ára kerül, ha a mun­ka frontján eredményesen küz­denek, tervüket túlteljesítve győzelmeket érnek el. Az 1953-as tervév eredmé nyeivel a vállalat vezetősége nem büszkélkedhet, bár a dolgo­zókban most is megvan a harci készség, tervük teljesítésére. E hónap elején több, mint ötszá­zan tettek felajánlást. Adott szavuk vaióraváltásához azon­ban a műszaki vezetők nem ad­ják meg a kellő támogatást, se­gítséget, Ök megelégednek a 70 százalékos tervteljesítéssel, nem is törekszenek a tervet mara­déktalanul teljesíteni. Az ilyen nagyfokú lemaradás ellenére még jutalmat is követelnek. Március hónapban 70.000 fo­rinttal túllépték a béralapot, ezért a vál'alat igazgatója jo­gosan megbüntette a műszaki vezetőket. A műszaki vezetők iparkodtak magukról a felelős­séget elhárítani és Zsóri La­jos szakszervezeti funkcioná­rius vezetésével követelték a büntetés eltörlését. Jogtalan kö­vetésekkel á'lottak elő ezek a műszaki vezetők. Azzal azon­ban már nem törődtek, hogy elősegítsék a fizikai dolgozók­nak járó jutalom kifizetését. De nem foglalkoznak népgazdasá­gunk egyik igen fontos kérdé­sével az építőanyagok gazda­ságos felhasználásával sem. Ál­landóan hivatkoznak anyaghiány­ra, mégsem tesznek annak érdeké­ben semmit, hogy az általuk túlcsépelt „anyaghiányt*’, az anyagellátási zavarokat helyes munkaszervezéssel megoldják. A vállalat vezetősége, az épít­kezésvezetőkkel együtt nagy előszeretettel hivatkozik anyag­hiányra. A salgótarjáni ipari technikum építkezésén Kanyó István anyagnyilvántartó a kö­vetkezőket mondotta; „Egy per­cig sem szünetelt a munka anyaghiány miatt.” Amikor a műszaki vezetők és a többiek a vezetőjük gondjukat viseli, s ezért szívesen dolgozzanak vele A szocializmusban és a szocia­lizmust építő államban a veze­téshez nem elegendő a szak­mai tudás, a határozottság, az erély — ezenkívül még va­lami szükséges: érző szív az emberek problémái iránt, a dol­gozókkal való egybeforrottság. Az a vezertö aki nem szereti az embereket, sakkfigurának nézi őket, nem méltó a reáruházott bizalomra. Az elmúlt esztendőben a rend­kívül kedvezőtlen időjárás miatt mezőgazdaságunk, igen legnagyobb anyaghiányra hivat­koztak, május végén 54.7 tonna cement a vállalat területén fel­dolgozásra várt. Június 20-án közel 70 tonna cementet, 700.000 darab téglát, 176 köbméter ol­tott meszet és 106 köbméter zsaluzódeszkát tart nyilván a vállalat anyagelőadója. Mind­ezek ellenére még most is anyaghiányra hivatkoznak. A vállalat vezetősége az anyagelőadót, Polónyi Józsefet, úgy irányítja, hogy csak jelen­tésekből ismeri az anyagok fel- használását. Már több, mint egy fél éve a vállalatnál dolgozik, de építkezésnél csupán egy eset­ben volt. Megtömik adminiszt­rációs munkával, bürokratává nevelik. Értekezletekre, tervek kidolgozásához sem hívják meg. Ez is egyik formája az anyag- gazdálkodás lebecsülésének. A vállalat vezetősége a máso­dik negyedévre tett felajánlásá­ban megfogadta, hogy 60.000 forint értékű építőanyagot ta­karítanak meg. s a dolgozók ál­tal elért anyagtakarékosságot kiértékelik, az érte járó prémiu­mot kellő időben kifizetik. Ezt a vállalását, de a többit sem teljesítette a vállalatvezetőség. A vállalat egyik szakszervezeti funkcionáriusa Tarjáni elvtárs azt mondotta: „A második ne­gyedévre tett vállalásunkból semmit sem teljesitettünk.” A termelési osztály kimutatása alapján a vállalat dolgozói közel 12.000 forint megtakarítást ér­tek el azáltal, hogy az elhasz­nált anyagokat több esetben be­dolgozták. Ennek ellenére sem fizették ki a dolgozók részére az anyagmegtakarításért járó pré­miumot. Jogosan sérelmezi a technikum építkezés ácsbrigád vezetője, hosry február óta nem részesültek anyagtakarékossági jutalomban. Mz építkezés vezetősége sú­lyos mulasztást követett el azál­tal, hogy a dolgozók panaszait nem hallgatják meg, de nem tartják be a rendelkezéseket. Unaténi Tibor technikus lehetet­lennek és többbletmunkának te­kinti a dolgozóknak járó juta­lom kiszámítását. Nem veszik figyelembe azt, hogy a személyi anyagtakarékossági számla ve­zetése — amely teljesen hiányzik a vállalatnál — a prémium kifi- ze ése még nagyobb sikerek elérésére serkentenék a dolgozó­kat és közvetlenül érdekeltté tenné az anyagtakarékossági mozgalomban. A vállalati párt- és szakszer­vezeti és a műszaki vezetőknek szorosabb kapcsolatot kell te­remteni a terv maradéktalan teljesítése érdekében. A párt­szervezetnek, jobban kell ellen­őriznie a termelés menetét, az anyagok gazdaságos felhasz­nálását. Harcoljon a dolgozók jogos követeléseinek a teljesíté­séért és a termelésben járjanak az élen a kommunisták. rossz termést takarított be. Érzékeny veszteség volt ez, amely veszélyeztette a dolgozók normális ellátását. Nem gondol­hatunk elégedetten arra az élet- színvonalra, amelyet az elmúlt esztendőben lakosságunknak biztosítottunk. Minden remé­nyünk megvan rá, hogy az idei terméseredmények útján jelentősen javíthatjuk dolgozó népünk életszínvonalát, foko­zottabban gondoskodhatunk az ország lakosságáról. (Megjelent a „Szabad Nép” június 21-i számában.) Páles Imre SZB elnök A Zagyvái vállalat dolgozói 24 ig terven felül már 3.879 tonna szenet adtak népgazdaságunknak A Zagyva! Szénbányák Vállalat békeharcosai a termelés frontján folytatott küzdelemben mind nagyobb sikereket érnek el. Az első féléves tervüket már június !8-án maradéktalanul teljesí­tették. A vállalat kommunistái, becsületes bányászai tudták, hogy csak akkor végezhetnek jó munkát, és akkor számolhatnak be elért eredményeikről a pártnak, ha a második negyedéves tervüket is határidő előtt befejezik. A féléves terv befejezése után újult erővel indult' meg a harc a második negyedéves tervfeladatok megvalósításáért. Még kemé­nyebben küzdöttek a vállalat bányászai, műszaki vezetői és száilí- tószemélyzete. A napi tervért folytatott' küzdelemben jun. 19-én 101.2 százalékos teljesítményt értek el. A következő napon még tovább fokozódott a munkalendület, a csapatok és brigádok kö­zötti nemes versengés. Ennek eredménye nyomán június 20-án 104.8 százalékra teljesítették napi tervüket. A kiváló termelési eredményekkel a Zagyvái Szénbányák Vállalat dolgozói jún. 23-án délelőtt 10 órakor büszkén jelentették: „Az első féléves tervünk sikeres teljesítése után a második negyedévi feladatainkat is ha­táridő előtt maradéktalanul teljesítettük. Az első féléves tervünk sikeres teljesítése után 8700 tonna tervenfelüii szénre tettünk vál­lalást." A Zagyvái Vál'alat bányászai adott szavukat valóra váltják, június 24-ig már 3879 tonna ezenet adtak terven felül népgazda­ságunknak. Sok a félkész munka, mert nem kapjuk meg időben a megrendelt anyagokat (Tudósítónktól.)

Next

/
Thumbnails
Contents