Szabad Nógrád. 1953. május (9. évfolyam. 35-43. szám)

1953-05-09 / 37. szám

2 SZABAD XOGRAD 1953 május •. Javítsa meg a politikai munkát a tiribesi bányaüzem pártszervezete Dolgozó népűnk a választás­ra készül. Ezt a választást iga­zi győzelemmé az teszi, ha a szavazat együtt jár népünk ön­tudatának politikai tájékozó- dottságának nagyfokú emelke­désével, a termelésben elért Újabb győzelmekkel. Pártszer­vezeteink munkájának közép­pontjában jelenleg tehát a tö­megek nevelése, a választási békeverseny kelI hogy álljon. A tiribesi bányaüzem pártszer­vezete és dolgozói, akik már nem egyszer szereztek dicsősé­get a nógrádi szénmedencének, nem mondhatják el, hogy meg­oldották ezt a feladatot. • A politikai tömegmunka Kétségtelen, hogy több jó kezdeményezés segíti az üzem dolgozóinak nevelését, a válasz­tásra való felkészülését. A párt- szervezet a népnevelők számára előadást tart, ahol ismertetik velük az ország és a nógrádi bányászok múltját, jejenét és ragyogó jövőjét. Rendszeresen nyilvánosságra hozzák az üzem é' a csapatok tervteljesítését, pellengérre állítják a mulasztó­kat. Balkó András sztahano­vista vájár, népnevelő, a Ma­gyar Tanácsköztársaságról be­szélt a népnevelőknek, Baksa Vilmos népnevelő pedig a múl­tat és a jelent hasonlította ősz-- sze a beszélgetés során. De a tiribesi bányászok fejlettsége, öntudata sokkal nagyobbfokú annál, hogy ezzel megelégedje­nek. Számtalan olyan kérdést tesznek fel, amelyre a nép­nevelők nem tudnak kielégítő választ adni, így például a vá­lasztások népfront jellegére. Nem tudják megfelelően le­szerelni az ellenség által ter­jesztett rémhíreket sem. Az üzemben teljesen elhanyagolták a népfront választási felhívásá­nak, eredményeinek és ragyogó jövőnk programmjúnak ismer­tetését, amely a felvilágosító munkában a legerősebb fegyve­rünk. Éppen ennek a következ­ményei hogy a politikai és ter- msJésr'SWí^atokát élvSászitják” egymás^,,,.nem látják, hogy a választásra való legjobb készü­lés a napi feladatok teljesítése és túlteljesítése. Hényel elvtárs párttitkár megelégszik « nép­nevelőknek tartott ismeretter­jesztő előadásokkal. A népneve­lők politikai vezetője a párt­titkár, akinek az a kötelessége, hogy állandóan tanulmányozza és segítse a népnevelők munká­ját, hétről hétre értékelje a fel- világosító munka színvonalát. Ha ezt tenné, akkor a nép­nevelőknek tartott beszámolójá­ban elmondhatná, hogy a Füg­getlenségi Népfront választási szövetség közös célokért, közös munkában összeforrt kommu­nista és nemkommunista dol­gozók között. A több lista, a több párt viszont az ellenséges osztályok egymás elleni harcát feltételezik. A tiribesi bányászok pedig amellett állnak ki, hogy azt az egységes programmot valósítsuk meg, amit a népfront hirdet. A pártszervezet titkárá­nak a feladata, hogy a nép­nevelőkkel ismertesse a népfront választási felhívását és így an­nak nagyszerű számai megele­venedjenek az üzem dolgozói­nak életében. Teljesen hiányzik ezen a téren a szem'éltető agi­táció. A választási felhívásból, az üzem életéből vett helyi ada­tok grafikonszerű feltüntetése lenne most a feladat. A fel- oívasóteremfoen nagyszerűen ki lehetne függeszteni ezeket a grafikonokat, ezeken keresztül megmutatva bányászaink meg­változott életét, egyre emelkedő életszínvonalát. A termelés Ahogyan eredményeink, ter­veink ismertetése elmaradt az üzem dolgozóinak igénye mö­gött, úgy maradt a munkaszer­vezés a dolgozók munka­lendülete alatt. A tiribesi bányá­szok szégyellik, hogy adósak népgazdaságunknak. Többségük becsületesen szeretne dolgozni és ennek megfelelően keresnú De minden igyekezetük hiába, nem tudnak több szenet adni a hazának. Az üzem március havi tervét 94, az április havi tervet 88,6 százalékra teljesítette. Áp­rilis hónapban az üzem 41 csa- patából mindössze 5 csapat tel­jesítette túl előirányzatát, 28 csapat pedig még a 90 százalé­kot sem érte el. Az első negyed­évről megmaradt 2200 tonna adósságuk így csak tovább nö­vekszik. Es mindez miért? Mert űz üzem vezetői hagyták a bá­nyát teljesen tönkremenni! Aminthogy az összes dolgozót szeneiő munkára rendelték, a rkarb»n tart ás teljes elhanyago­lása most súlyos következmé­nyeket vont maga után. Kétség­telen, hogy a bánya rendkívül nyomásos, de ez nem ma­gyarázza azt az utasítást, amit Jene! főmérnök adott ki és amellyel a dolgozókat elvonták a fenntartó munkáról. Csak az utóbbi időben a bánya 3 nagy­mennyiségű szenet biztosító frontfejtése merült ki és előre­láthatólag 3—4 hétig nem is tudnak új frontfejtést biztosí­tani. Emiatt pedig tovább he­ver majd kihasználatlanul egy 240 m-es gumiszalag. Amint Fodor Gy. Géza front-brigád- vezető elmondja, május 4-én másfél óra hosszat is vártak üres csillére. Barta Sándor pe­dig arról panaszkodik, a négyes siklóban, hogy nem biztosítanak számukra megfelelő mennyi­ségű fát. A dolgozók már nem egyszer felhívták a műszaki ve­zetők figyelmét arra, hogy a karbantartás terén végzett terv­szerűtlen „foltozás'’ és a mű­szaki vezetők nem kielégítő bányajárása nem maradhat bün­tetlenül. Az üzem dolgozói a választá­sok tiszteletére felajánlották, hogy minden igyekezetükkel több szenet termelnek és május 17-ig összesen 1100 tonna sze­net hoznak be az első negyed­évi lemaradásból. A pártszerve­zet pedig, amely tudta, hogy a.z üzem az új fővágat kihajlásá­nak tervét az elmúlt hónapban csak 74.5 százalékra teljesítette, hogy rendkívül alacsony az elő­rehaladási sebesség és a szén­szállító vágatok többség® nem biztosítja a zavartalan szállí­tást, minden szó nélkül tűrte ezt az eleve teljesíthetetlen válla­lást. Ahelyett, hogy az új szén- szállító vágatok megépítéséhez a legjobbakat, a kommunistákat mozgósította volna, egész a leg­utóbbi időkig eltűrte, hogy ott egyes, felelőtlen dolgozók rossz munkát végezzenek. Juhász Já­nos csapata például úgy rakta be az ácsol atokat, hogy azok alul már nem tartanak. Elkép­zelhetetlen termelési tervük tel­jesítése, ha nem az elővájási se­besség meggyorsítása, a fenn­tartás tervszerű biztosítása, az új szálíítóvágatok lehető leg­gyorsabb megépítése kerül a vá­lasztási békeverseny középpont­jába. A pártszervezetnek most az a feladata, hogy ebben se­gítsen a műszaki vezetőknek, ne pedig papíron tegyen ígéreteket. Nem beszélve arról, hogy az üzem felajánlása sem elég is­mert a dolgozók előtt és külö­nösen nem az, hogy az egyes csapatok hogyan teljesítik vál­lalt kötelezettségüket. A kommunisták példamutatása A tiribesi bányászok nem utolsó emberek a nógrádi szén­medencében. Tudják, hogy az ő munkájuktól is függ terveink mielőbbi megvalósítása. De az az akarat és lendület, ami a ti­ribesi bányászokban van, nem­csak azért maradt kihasználat­lanul. mert nincsenek biztosítva a műszaki feltételek, hanem azért is, mert az üzem kommu­nistáinak többsége nem érzi át azt a nagy felelősséget, ami rá­juk hárul. Szégyen, hogy sok­szor különbséget kell tenni kom­munista és párttag között. Az üzem egyes kommunistái, akik ott helyben, Nagybátonyban laknak, nem tartják kötelessé­güknek, hogy elmenjenek a tag­gyűlésekre. Más kommunisták, mint ifj. Fodor József és csapata" kihasználatlanul hagyják azt a lehetőséget, amit a jó munka­hely biztosit számukra, s ebben a hónapban mindössze 56 szá­zalékos teljesítést ériek el. Az ilyen és ehhez hasonló esetek következménye, hogy az üzem sok párttagjának nincs tekin­télye és az ellenség könnyen ta­lál talajt a legjobb kommunista dolgozók lejáratására. A párt­szervezet nem fogja tudni segí­teni az üzem előtt álló felada­tok jobb megoldásit, ha nem követeli meg szigorúbban a kommunistáktól a példamuta­tást, a becsületes munkát. A munka megjavításának alapja A pártszervezet számára egyedüli és legdöntőbb feladat, a politikai irányító és ellenőrző munka megjavítása a termelés fokozása érdekében, valamint a tömegszervezetek tevékenységé­nek a javítása. A pártszervezet a szakszervezetek és üzemveze- tőséggej közösen, ütemtervet dolgozott ki a május 1-től 17-ig terjedő időre. Meg kel:! mondani, hogy ennek az ütem­tervnek több pontja, csak p'pí­ron van meg éppen az ellenőr­zés hiánya miatt. A dolgozók már számtalan javaslatot adtak a termelve; megjavítására. Egyenesen követelték, hogy biz­tosítsák számukra a műszaki feltételeket. Az intézkedések mégis elmaradtak! Ennek pedig az az oka, hogy' a pártszerve­zet kapcsolata az üzem dolgo­zóival igen laza és felületes. Éppen a pártszervezet titkárá­nak kel] példát mutatnia azon a téiren, hogy minél többet tar­tózkodjék a bányában a do!vö­tök között, megismerje problé­máikat és azonnal segítsen rajta. Minthogy ez nem így van, ezért igen kevés az alap arra, hogy ezt a pártszervezet, a műszaki vezetőség és a szak- szervezet vezetőitől megköve­telje. , Az az egy hét, ami még a választásig hátra van, legyen a tiribesi üzemnél is új munkahős­tettek napjaivá, hogy május 17-én a tiribesi üzem vezetői, dolgozói nyugodt Ieikiismeret- tej adhassák szavazatukat a pártunk vezette népfrontra. QÄRTUNK Szervező Bizott- ■ ságia 1952 május 19-i haitározaitában foglalkozott az üzemi faliujságmozgalom fej­lesztésével. A mozgalom fel­lendítése érdekében az alább határozatot hozta: „A faliújság az alapszerveze­tek, a kis termelési egységek dolgozóinak sajtója, a helvi közvélemény, az alulról jövő bírálat és kezdeményezés szó­csöve, a legszélesebb körű de­mokrácia kifejezőié. Minden más újságnál közvetlenebb, sze­mélyhez szólóbb ag'tációt foly­tathat a dolgozók között, akik nem csupán olvasói, hanem egy­ben munkatársai is a lap­nak. Mint agitációnk valamennyi eszközének, a faxújságoknak is elsőrendű feladatuk, hogv a párt- és kormányhatározatok végrehajtására, a termelési ter­vek hiánytalan teljesítésére és túlszárnyalására mozgósítsat- nak.” A Salgótarjáni Tűzhelygyár­ban is megalakították a szer­kesztőbizottságokat. A múlt év őszétől ez év első negyedéig jó munkát fejtett ki a faliújság szerkesztőb:zottság Baicsik Jó­zsef elvtáirs vezetésével. A fel­adataikat elvégezték, csak egy hiányosság volt, amely elég sú­lyos: munkájukba nem vonták be a tömegeket, csupán a szer­kesztőbizottság tagjai írták a cikkeket, készítették a karika­túrákat, s egvszer kétszer feiez- flk ki bírálatukat. A tömegek­től való elzárkózö&ság eredmé- nyezte azt. hogy a Salgótarjáni Tűzhelygyárban jelenleg egyet­len egy faliújság cikket ©em le­het találni az üresen feketélő falitábláikon. A faliújság szer­kesztőbizottsága nem kérte a pártbizottság segítségét, bár látták, hogy egyedül képtelenek az előttük álló feladatokat meg­oldani A SZERVEZŐ BIZOTTSÁG " határozata előírja: „A faliújság csakis akkor töltheti be eredményesen feladatát, ha mun­káidnak politikai irányítását és ellenőrzését végső soron a helyi pártszervezet végzi, ha a helyi pártszervezet vezetősége és tit­kára személyes felelősséggel se­gíti, irányítja és ellenőrzi a fali­újság és szerkesztőbizottság te­vékenységét." Súlyos mulasztást követtek el az a lap szervezeteik vezetőségei, a pártb'zottság tag­jai. de elsősorban a pártbizott­ság titkára. Nem adtak kellő se­gítséget a faliújság szerkesztő- bizottságoknak, sőt még csak nem is ismerik annak tagjait. Mindössze Baicsik József és Földi István elvtársakról tudják, hogy a bizottsághoz tartoznak. Az üzemi faliújságok fő fel­adata jelenleg a választási bé­lé verseny győzelemre vitelének elősegítése. A faliújságoknak népszerűsíteniük kel! a 'kiváló ház a fiaik a*, akik szocialista kö­telezettségvállalásuk teljesíté­sével tettek hitet arra, hogy ha­Tűzhelygváirban elhanyagolták a kiváló dolgozók népszerűsíté­sét, pedig sok olyan kimagasló eredményt elérő dolgozó van, mint Teplán Zoltán, Nagy Jó­zsef és id. Bandur Mihály, akik minden nap teljesítették vállalt kötelezettségüket. A gyár öntöde II. üzemében a verseny a g'táció többi módsze­rét is elhanyagolták. Nem érté­kelik a versenyt. Faliujcégtáb­lájuk is már közel három hó­napja eltűnt az üzemből. Itt sem foglalkoznak a íz élenjárók* kai. a lemaradókkal, a munka- fegyelem tezítókkal. Pedg az üzem hat dolgozója már hai napon keresztül igazolatlanul távol maradt. Ugyanezt tapasz­talhatjuk az öntöde I.-ben és a tisztítómüheivben is. A VERSENYAGITACIÖNAK ** a legelemibb követeimé, nyeit sem elégíti ki a gyár fő­kapujával szemben lévő grafi­kontábla, melyen csak az áp­rilisi eredmények láthatók. lev az üzemrészek nem is tudják ki az első és ki az utolsó a vá* fasztásí békeversenyben. A párt- bizcfUságnak, alapszervezet ve­zetőség tagjaindk, faliújság szer­kesztőbizottságainak első és legfontosabb feladata, hogy a versenyaeritációt élővé, elevenné tegyék. Ebben a munkába von­ják be a tömegeiket. «• y-térít­sék meg ai Szervező Bizottság 1952 május 19-i határozatát. KöniYvsl, tudá sa! a békéért, ai Stém tervért! Most jelent meg! Mindennap győzelem! Antológia a magyar írók verseiből, szatíráiból, prózai írásaiból Ára 9.50 Április 4. Fiatal írók írásai ül, felsza­badult életünkről Ára 12.— KUCZKA PÉTER: Mindenkinek! Mindenkinek! A verseskötet maradandó emléket állít a Magyar Tanác=-3<öztársaság dicső napjainak Ára 8.50 ASZTALOS SÁNDOR: Az élet hőse Versciklus Beloianniszról: a nemzetközi békeharc nagy vértanújáról Ára 6.50 SZEBERÉNYI LEHEL: Hét nap Kisregény egy ózdi kohó­építő kőművesről Ára 4.— Szovjet egyfelvonásos színművek A kötet 11 egyfelvonásos színművet tartalmaz, köztük „A tanácstag fo­gadónapja” című vígjáté­kot Ára 11.— SOMLYO GYÖRGY: Vallomás a békéről Költemény Ára 10.50 FELEKI LÁSZLÓ: Tizenhat nap Riportkönyv a helsinki olimpia dicső napjairól j Ara 28.— VINOGRADSZKAJA: A nép választotta A nagysikerű szovjet flpn irodalmi forgatókönyve Ára 3.50 A Salgótarjáni Tűzhelygyár pártszervezetei használják fel a f aliuj ságot a választások sikere, a fegyelem megszilárdítása és a termelés fokozása érdekében zánknak hű fial. A Salgótarjáni A vetésterület alakulása a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban A Szovjet: Rióban szünet nél- vetésterületének alakulásáról kül fejlődik a mezőgazdaság, készült alábbi táblázat is: Erről tanúskodik a Szovjetunió G a bon anövén yek Ipari növények Zöldségfélék, kobakosok, burgonya Takarmánynövények A fejlődés külön jellemvoná­sa, hogy a szocialista mezőgaz­daságban megszűnik a mono­kultúra. A Szovjetunióban az összes mezőgazdasági növény vetésterülete 1952-ben 5.3 millió hektárral haladta túl a háború­előtti színvonalat. A földműve­lés minőségileg megváltozott, gyökeresen különbözik a régi Ifistermelékenvségfi Külterjes földműveléstől. Míg a Szovjet­unióban valamennyi mezőgazda- sági növény 1950. évi vetéste­rülete 1.4-szeresre növekedett 1913-hoz képes.!, s emellett a gabonanövények vetésterülete 5 százalékkal emelkedett, addig az ipari növények, valamint a zöld­ségfélék és kobakosoK vetéste­rülete több mint 2.4-szerese, a takarmánynövényeké pedig több rrfnt 11-szeresre szökött fel. A növénytermelés áruértékének összértékéből jelenleg több mint 40 százalék az ipari növényekre esik. * Pusztuló föld Merőben más a he'yzet az Egyesült Államokban, ahol mo­nokultúrás földművelést folytat­nak: főként csak búzát, kukori­cát, gyapotot, vagy dohányt ter­mesztenek. Ez is egyik oka a termőtalaj pusztulásának. Mac Williams, amerikai közgazdász „Pusztuló föld” című könyvében arról ír. hogy Oklahoma és Texas államban az erózió az összes földek több mint 75 szá­zalékán pusztít. Az Egyesült Ál­lamok földművelésügyi minisz­tériuma 1928-ban közölte, hogy „közeleg a talaj katasztrófális kimerülésének korszaka". Hiva­talos amerikai adatok szerin* 19ó8-ban az Egyesült Államok földterületének 50.5 százalékát pusztította a talajerózió. A ..Po­pulation Bulletin” 1948-ban ezt írta: ,Az Egyesüli Államok viszonylat rövid történelme fo­lyamán elveszítette a termőtalaj felső rétegének egylurmadát”. ★ A Szovjetunióban mintegy 160 millió hektár területen, vannak mocsarak. A mocsárlecsapoiás eredményeként a vetésterület egyre nagyobb lesz. Az öntözés kiterjesztésével további terüle­teket hódítanak meg a mező gazdaság számára. ★ „A kisfarmerek harapófogóba kerüllek“ Ugyanakkor az Egyesült Ál­lamokban évről évre kisebb lesz a vetésterület. Egyre fenyege­tőbbé válik az agrárválság. Az elnökválasztást megelőző harc során Eisenhower nem takaré­koskodott az ígéretekkel: az ál­lami ártámogatás emelésével hi­tegette a farmereket. Ez az ígé­ret L csak ígéret maradt. A gyapot kivitel például 1953 ja­nuárjában 56 százalékkal volt alacsonyabb, mint a múlt év ja^ nuárjában. Mit tesznek a nagy mezőgazadsági monopóliumok? Kihúzzák az eladósodott kis­farmerek lába aló! a földet és a hatalmas termőterületeket lege­lőknek használják fel, egy­szerűen parlagon hevertetik, hogy így megkíséreljék megállí­tani az árak zuhanását. „.4 kis­farmerek harapófogóba kerül­tek" — írja az „U. S. News & Vorld Report”. Ezra Benson földművelésügyi miniszter — a ,,Reuter” hírügynökség jelentése szerint — felszólította' ai farme­reket. hotrv 1953-ban körülbelül 18 százalékkal csökkentsék a gvapottermelést ez 1952. évi ter­méseredményekhez viszonyítva. „A túl sok gyapot — mondotta — csupán a piac túlterhelését mélyítené." Howard Roach, Iowa állam mezőgazdasági ta­nácsának vezetője kijelentette: a farmereknek számolniok kel! az­zal, hogy jövedelmük 1953-ban 10—15 százalékkal csökkent. „Gabonafelvevő piacaink elapad­tak — mondotta. — Szertefosz­lott még az a kevés külföldi ér­deklődés is, ami eddig mese­1913 1934 1940 1950 90.1% 79.7% 73.5% 70.3% 4.3% 8.2% 7.8% 8.4% 3.6% 6.7% 6.7y. 7.1% 2.07. 5.4% 12.0% 14.2% gazdasági terményeink iránt mutatkozott.’' * Két ország — két világ. A Szovjetunióban egyre bővül a vetésterület és minőségileg is évről évre javul. A szocialista mezőgazdaság diadalmasan hal­iad a kommunizmus bősége felé. Ezzel szemben az Egye­sült Államokban pusztulj a ter- mŐttailiaij, egyre fenyegetőbbé vá­lik az agrárválság. ★ Mezőgazdasági helyzetkép «... Csokis a társadalmi tí­pusú nagyüzem képes a tudo­mány és az új technika vívmá­nyait teljes mértékben kihasz­nálni és mezőgazdaságunk fej­lődését hétmérfőldes leplekkel előbbre vinni." (Sztálin) Az Amerikai Egyesült Álla­mokban 1947-től 1950-ig 26 százalékkal esett a gabonater­melés. Hivatalos amerikai ada­tok szerint az egv főre eső ke­nyérfogyasztás 1950-ben 19 szá­zalékkal volt alacsonyabb, mint a háború előtt. ★ A modern kapitalizmus nem ké­pes biztosítani a mezőgazdaság gépesítését, a törpebirtokosokat, kisfarmerefcet megfosztja attól a lehetőségtől, hogy élvezhessék a technika áldásait. Franciaor­szágban például ezer hektárnyi vetésterületre hét traktor jut. Olaszországban pedig négy. Ugyanakkor Szovjet-Üzbekisz- tánban ezer hektár szántóföl­dén átlagban 14 traíktor dolgo­zik. Ha az ázsiai országokkal hasonlítj: fc össze Uzbekiszfání, a mezőgazdaság gépesítése te­kintetében még feltűnőbb a kü­lönbség: Ozbekisztánban 70 hektárra, Pakisztánban 9 ezer hektárra. Indiában 13 ezer hek­tárra, Iránban pedig 18 ezer hektárra fut egv traktor. ★ A népi demokráciák A mezőgazdaság szocialista átalakításában is a Szovjetunió felbecsülhetetlen értékű tapasz­talataira támaszkodnak. Ennek eredményeként ezekben az or­szágokban egyre meredekebben ível felfelé a mezőgazdasági termelés grafikonja Az európai népi demokratikus országokban m-ár 1952 eleién több mint 1100 gép- és traisor- állomás működött. Csehszlová­kiában az ország vetésterületé­nek több mint 31 százalékát, Magyarországon pedig 37 szá­zalékát művelik a termelőszö­vetkezetek és az állami gazda­ságok. Bulgáriában az egész szántóterület 46 százalékán már a termelőszövetkezetek gaz­dálkodnak. Hata'mas változások mennek végbe a Kínai N épköztársaság mezőgazdaságában is. Li Sp­esen földművelésügyi miniszter jelenfése szerint Kínában eddig már több m:nt 4000 termelőszö­vetkezetet alakítottak. A pa­rasztgazdaságoknak kb. 40 százalékában kölcsönös segély­nyújtási brigádok végzik a me­zőgazdasági munkát.

Next

/
Thumbnails
Contents