Szabad Nógrád. 1953. május (9. évfolyam. 35-43. szám)
1953-05-13 / 38. szám
MDP NÓGRÁDMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ___ - ■__i______________:_____________________________ ____________________________;____-Mao»* IX . ÉVFOLYAM, 38. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR 1953 MÁJUS 13. **JLo€jtgen e vúlus&íiís békés* ssaeiulisiu fejlődésünk új hniúrköre* új cjijő&elmek* új sikerek forrúsn** Rákosi Mátyás elvtárs beszéde a budapesti választási nagygyűlésen Egy héttel a szabad magyar nép történelmének nagy eseménye, május 17-e. az országgyűlési választás előtt a Magyar Függetlenségi Népfront választási nagygyűlést hívott össze Budapesten, a Kossuth Lajos-téren. A hatalmas, ünnepien feldíszített teret zsúfolásig megtöltik Budapest dolgozói. Az énekszóval, zászlók alatt felvonuló sokszázezres tömeg nem is fér el a téren — az emberáradat megtölti a környező utcákat, egészen a Szabadság-térig terjed. Szűnni nem akaró éljenzés és tapsvihar, újra, meg újra felviharzó lelkesedés köszönti a magyar nép első képviselőjelöltjét, Rákosi Mátyás elvtársat, aki 10 órakor foglalja el helyét a díszemelvényen. A tér percekig visszhangzik a hurrától, a Rákosi elv- társat üdvözlő kiáltásoktól, A Himnusz elhangzása után Földvári Rudolf elvtárs, a Budapesti Pártbizottság titkára, a Magyar Függetlenségi Népfront budapesti bizottságának elnöke nyitotta meg a választási nagygyűlést, majd Dobi István elvtáns tartotta meg beszámo'óját. Azután Rákosi Mátyás elvtárs lépett a mikrofon elé. Kedves Elvtársaik! Budapest Dolgozói! Engedjék meg, hogy mielőtt ismertetném azokat a célkitűzéséket, melyek megvalósítása a megválaszt a ndó orszá ggyűl és feladata les-z, visszapillantsak az 1949 óta eltelt időre. Négy éve indultunk első íz ben egységesen választásra a Magyar függetlenségi Népfrontban egyesült, hazafias, demokratikus erők. Ezen a választáson már csak a dolgozó nép fiai voltak a jelöltek. Gróf, nagybirtokos, bankár s a nép egyéb ellensége már nem volt köztük. Ha most visszatekintünk a négy év alatt megtett útra, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a demokratikus erők összefogása bevált és a népfront is beváltotta mindazt, amit ígért. (Taps.) A népfront fő választási jelszava négy évvel ezelőtt így hangzott: ,.A munkásosztály vezetésével szövetségben a dof.go- zóparasztsággal, a népi demokrácia útján előre, a szocialista Magyarországért”. A függetlenségi népfront hangoztatta a béke megvédésének szükségességét és tel jes erővel aláhúzta hűségét felszabadítónkhoz, a hatalmas Szovjetunióhoz. (Taps. „Szovjet, magyar barátság!”-felkiáltások.) Az elmúlt négy évben a Magyar Népköztársaság viszonya a Szovjetunióhoz mélyebb, bensőségesebb lett. Erősödtek a baráti szá’ak, amelyek bennünket a népi demokráciákhoz, köztük a győzelmes harcokban létrejött Kínai «Népköztársasághoz is fűztek. Törhetetlen és egységes volt népünk kiállása a béke megvédésének kérdésében. Hűek maradtunk ahhoz a jelszóhoz, hogy: ..Hazánk nem rés, hanem erős bástya a béke frontján”. (Nagy taps.) Mik voltak négy esztendővel ezelőtt legfontosabb gazdasági kérdéseink? Hároméves tervünk befejezése és első ötéves tervünk előkészítése á!lo*t akkor figyelmünk központjában. A hároméves tervünk hatmil- fiárd forint beruházást tűzött ki célúi. Ez a célkitűzés akkor .oly merésznek látszott, hogy az ellenség megvete’en „kommunista propaganda-blöffnek” nyilvánította. Es mégis a magyar dolgozó nép lelkesedése és szorgalma ezt a tervet. két év és öt hónap alatt túlteljesítette. A hároméves terv tapasztalatai alapján már bátrabban haladtunk: ötéves tervünk beruházásaira 35 milliárd forintot irányoztunk elő. Ez a szám is oly nagynak látszott. hogy szükség volt a kétkedőkkel és szkeptikusakkal szemben annak bizonyítására hogy tervünk megalapozott, reális. Azóta ezt a számot ismételten meg kellett emelni, mert kiderült, hogy lehe'ő'égeink és tartalékaink sokkal nagyobbak mint ahogy hittük. Az elmúlt három esztendő alatt népgazda- sáigunk'ba 40 milliard forintot fektettünk be, többet, mint az ötéves terv eredeti összegét. A terv öt év alatt kívánta megdup! ázni acéltermelésünket, széntermelésünket, vili amos- en er gi a termelésűraket. M ind ez t a célkitűzést nem öt, hanem három esztendő alatt valósítottuk meg Megvalósult az a célkitűzésünk is, hogy hazánk iparosodó mezőgazdasági országból fejtett mezőgazdasággal rendelkező ipari országgá változzék. Gyáriparunk a múlt év végén háremszorannyit termelt már, mint a háború előtti utolsó békeévben. Ennek a tőkés viszonyok közt elképzelhetetlen gazdasági fejlődésnek kellő értékelésénél tekintetbe kedd venni azt, hogy az elmúlt négy esztendő közül 1950-ben a termés a közepesen alul volt. a múlt évben pedig a fagy, az aszály és a korán beállott szokatlanul bő őszi esők következtében termésünk rosszabb voit, mint az utolsó évtizedekben bármikor. Azt a célkitűzésünket, amely az ipari munkásság számát őt év alatt 300 ezerre! kívánta növelni, már három éiv alatt teljesítettük. Ezzel megszüntettük a dolgozókat sújtó legsúlyosabb csapást, a munkanélküliséget. Jelenleg egy-egy tervevünkben a munkaerő növekedése jóval meghaladja a 200 ezer főt. Az elmúlt négv év alatt a- társa- , dalombiztosííásban részesülők száma 1 650.000-re! nőtt és ma népünk majdnem 60 százaléka részesül szociális biztosításban. Törvényt hoztunk az anva- és esecsemővédelemről; a többgyermekes szülők családi pótlékát három év alatt megháromszoroztuk. Felszámoltuk a háborús gazdálkodás maradványát, a jegyrendszert. Az ötéves terv első három évében a falusi és üzemi kultúrotthonok, mozik, népkönyvtárak ezreit létesítettük. S végül de nem utolsósorban létrehoztuk népha dseregü nket, bátyánk és szocialista jövőnk őrzőjét. (Hosszantartó, lelkes taps.) Azt hiszem, elvtársak, hogy ezekre az eredményekre joggal lehet büszke a magyar dolgozó nép! (Nagy taps.) ★ Négy esztendő nem nagy idő egy nemzet történetében és mégis e rövid néhány év alatt hazánk többet fejlődött és változott, mint azelőtt hosszú évtizedek során. Ez a váttozás nemcsak gazdasági és kulturális téren jelentős, hanem népünk össze'étel ét is megváltoztatta. Megváltozott szocialista építésünk derékhada, nagyszerű munkásosztályunk. Ez a változás elsősorban számbeli növekedésben jelentkezik. örökre eltűnt a munkanélküliség réme, eltűnt a Horthy-időik hárommillió koldusa, megszűntek a köpködők, az emberpiacök. "Míg a kapitalista országokban az állandó munkanélküliség tovább gyötri a dolgozókat, addig nálunk — és hozzátehetem a többi népi demokráciában is — az egyik legnagyobb probléma, hogy honnan vegyük az ülj munkásokat. De nemcsak számbelileg nőtt meg e négy esztendő alatt az ipari munkásság, hanem öntudatában, szaktudásában és kultúrájában is. Eiég rámutatni arra, hogy jelenleg több mint 70.000 sztahanovistánk van, ami bizonysága annak hogy munkásosztályunk egyre nagyobb része közelíti meg szakismeretben és tudásban a műszaki ér*el miséget. Ma már ott tartunk, hoev iparostanulónak mindinkább csak olyan fiatalokat veszünk fel, akik elvégezték az ákalános- iskola nyolc osztályát. Azok a munkások, akik ma a mi ipari tanműhel ye ink bői kikerülnek úgy tudós, mint általános műveltség tekintetében messze felette állanak a kapitalista idők inasaiból lett segédeknek. A munkásosztály ma már nem az, ami négy évvel ezelőtt volt. Ma műveltebb, tanultabb, magabiztosabb és öntudatosabb. Négy esztendővel ezelőtt, a választások idején még külön szükségesnek tartottuk aláhúzni azt, hogv a magyar munkásosztály nemcsak hivatott vezetője dolgozó népünknek, de hivatásának meg is tud felelni. Az elmúlt négy év a felszabadulás óta eltelt időnek a fele. Ez a négv esztendő minden felmerült kérdéssel kapcsolatban igazolta, hogy munkásosztályunk meg tud felelni a történelem álfa! rárótt feladatoknak és biztos kézzel tudja vezetni egész-népünket' a jobb szocialista jövő felé. Nem- zetveze'ő szerepére hivatottsá- gát nem kell már bizonyítani, mert » magyar nép a felszabadulás óta eltelt idő alatt a vállalt áldozatok és elért eredmények alapján ma szilárd meggyőződéssel vallja vezetőjének a munkásosztályt és a Magyar Dolgozók Pártját. Hála és dicsőség demokráciánk alappillérének, a magyar munkásosztálynak! (Nagy taps. „Éljen a párt!’’ „Párt és Rákosi!"-felkiáltások.) Megváltozott az elmúlt négy esztendő folyamán a magyar parasztság is. A dol-gozóparasztság egyre növekvő része tér át a szocialista nagyüzemi gazdálkodásra. Négy esztendővel ezelőtt a termelőszövetkezetekben még csak 15.000 család Volt. Az idén tavasszal már majdnem 340.000 család dolgozott a termelőszövetkezetekben és a szövetkezeti tagak száma megközelíti a félmilliót. (Taps! „Munkás paraszt szövetség!”-felkiáltások.) Jelenleg a szántóterüie'nek 40 százaléka van a termelőszövetkezet; tagok vagy az állami gazdaságok kezén. A termelőszövetkezetek a tavalyi rossz- termésű esztendőben is megái 1- ták a helvüket. s népi demokráciánk hathatós segítségéve! erőteljesen tovább fejlődtek. Az őszi és tavaszi mezőgazda- sáigi munkáknál most már világosan jelentkezett a szocialista nagyüzemi termelés fölénye. A szövet keze* ek, az állami gazdaságok földjét jobban művelték meg, az agrotechnika új módszereit szélesebben alkalmazzák. Beigazolódott, hogy helyes volt kormányunknak az a politikája, hogy nem tűr semmiféle erőszai- kot vagv nyomást a szövetkezetek lé‘rehozá=ánó!. hanem szigor rúan betartotta az önkéntessé" elvét. Míg ellenségeink azt hí- resztelték, hogy nálunk a szövet- keze*ekbe kényszerrel viszik a parasztságot, mi inkább lassítottuk a> szövetkezetek növelését. Arra vet*ünk irányt, hogv először kiképezzük azokat a kádere, két, akik a szövetkezetek vezetését jól el tudják végezni. Ez az eljárás helyes volt s ma már mi“gá!iapí‘lható, hogy a terme'n- szövetkezetek megerősödésében ie'entős szeren iutott a növekvő számban munkábaálló úi szakembereknek, agronómusoknak. Ma már biztos a szövetkezetek erő*eijes továbbfejlődése, mert a parasztság egyre nagyabb rétegei győződtek meg a szocialista nagyüzemi termelés fölényéről. A szocialista nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés egyben a munkás-paraszt szöve'ség erősödését és további megszilárdulását is jelenti. Nem szorul magyarázatra, hogy a termelőszövetkezeti tag, az állami gazdaságok vagy gépállomások dolgozója tudatosabban és mélyebben fogja fel a munkásak és parasztok szövetségének nemzetfenntartó jelentőségét, világosabban Tátija e szövetség fontosságát az egész magyar nép jövője és életérdeke szempontjából. De a parasztságnak az a része is. amely még nem határozta el magát, hogy a szocialista nagyüzemi termelési mód útjára lép. egész inás ma,-mint a fel szabaduláskor vagy négy évvel ezelőtt volt. Népi demokráciánk politikai vívmányaival, nemzetünk gazdasági és kulturális növekedésével nagyot változott a dilgozóparaszkság. A villany, a rádió, a telefon, a kultúrotthonok hálózata, a könyvtárak, a mezőgazdaság növekvő gépesítése. a megjavult közlekedés ter- mésze'esen rá is hatással vannak. Az állami gazdaságok, a tenme'őszövet,kezetek magasabb termelési módszereit ő is átveszi. A mezőgazdaság gépesítése, az ipar decentralizálása is egyre közelebb hozza a falut a városhoz. Mindez azzal jár, hogy parasz'ségunik egésze politikusabb, műveltebb, igényesebb lett. Megnőtt szemhatára — és hozz áteih etem — megnőtt állami fegyelme, állampolgári hűsége is. Az a tény, hogy a tavalyi rossz termés dacára parasztságunk lényegében telj esi te* te a beszolgáltatást és az új aratásig biztosította közellátásunkat, nagyfokú állampolgári fegyelemre és állampolgári hűségre vall. A munkás-paraszt szövetség ma szilárdabb, mint valaha! (Nagy taps.) E szövetség jegyében az elmúlt négy év folyamán köze! 100 ezer ipari munkás és dolgozóparaszt került az ütemek és vállalatok élére az államigazgatásba, a néphadsereg tisztikarába. Az egyetemek és főiskolák hallgatóinak egyre növekvő többsége került ki a munkások és parasztok közül. Rajta leszünk hogy ez a folyamat a jövőben még jobban meggyorsuljon és vele erősödjék népi demokráciánk alapja, a munkásparaszt szövetség! (Éljenzés, taps.) Megváltozott az elmúlt négv év alatt értelmiségünk is. A régi értelmiség közül négy esztendővel ezelőtt sokan még tétováztak. kétkedéssel nézték hatalmas országá'alakító terveinket. Jelentékeny részük nem volt biztos abban, hogy a népi demokráciában megleli-e helyét. Az értelmiség zöme az elmúlt négy esztendő alatt meggyőződött róla. hogv e kétségei alaptalanok. Meggyőződött róla. hogy a népi demokrácia fel tudte emelni a nemzetet eteset*ségéből hogy megbecsüli és .nagyra értékeli a hazájához hű értelmiség munkáját és olyan lehetőséget nyújt képességeik kifejtésére, amiről a kapitalista viszonyok között álmodni sem lehetett. A tudósok, művészek, orvosok, mérnökök, pedagógusok százai részesültek jólvégzett munkájuk legnagyobb elismerésében, a Kossuth-díjban. Népi demokráciánk e kitüntetések révén is aláhúzta, hogy nagyra tartja és tiszteli a tehetséges alkotómunkát. Megváltozott az elmúlt négy év alatt az értelmiség összetétele is. Egyre nagyobb számban. kerülnek ki a főiskolákról és egyetemekről a népi demokrácia neveltjei, zömükben munkások és parasztok. Egyetemeinken és főiskoláinkon jelenleg háromszoramryi a hallgató, mint a Horthy-időkben és büszkén mutathatunk rá, hogy e téren messze magunk mögött hagytunk olyan fejlett kapitalista országokat mint Anglia, Franciaország, Hollandia. Az értelmiség gyors növekedésének száma , mögött valóságos kulturális honfoglalás rejtőzik. Az egyetemi hallgatók többsége ma már azokból a rétegekből kerül ki. amelyek bár a nemzet nagy többségét képviselték, de még tíz évvel ezelőtt úgyszólván ki voltak zárva a magasabb iskolákból. Mi tudjuk, hogy a mennyiség bizonyos fokon minőségbe csap át. A dolgozó népből jövő értelmiségiek számszerű növekedése feltétlenül minőségi változásokkal fog járni. Az új értelmiség zöme vér a dolgozó nép véréből, hús a húsából. Ez az ér*el.miség létét és kultúráját a népi demokráciának köszönheti. Ez a számbelileg gyorsan növő új értelmiségi réteg a hazafias, népéhez hű régi értelmiséggel összeforrva hasonlíthatatlanul nagyobb súly- lyal és befolyással vesz majd részt a nemzet életének minden megnyilvánulásában, mint bármikor azelőtt. (Taps.) Gondoskodni kívánunk róla, hogy jelentősége szakadatlanul növekedjék és egyre nagyobb legyen szerepe is népünk vezetésében ás nemzetünk jövő útjainak kimunkálásában. A régi rend szembe akarta áll Hand az értelmiséget és a dolgozó népet: ml szerves egységbe kovácsoljuk össze. Még magunk sem vagyunk teljes tudatában’ annak, hogy az utolsó esztendők e kultúrforra- dalma. melyhez hasonlót népünk még soha át nem élt, milyen' új jelentőséggel ruházza fe! az értelmiséget, milyen hatalmas távlatokat nyit meg előtte. Összefoglalva: megállapíthatjuk, hqgy dolgozó népünk ma egységesebb, mint valaha. Egységesebb politikai célkitűzéseiben, a béke*áborhoz való hűségében és abban, hogy népi demokráciánk vívmányait megvédi és erőteljesen fejleszti tovább. (Hosszantartó taps.) A nemzeti, demokratikus, szocialista erők összefogása Az a tény. hogy népünk egységesebb, mint valaha, hogy a pártok versengése, amely a f el - szabadulás utárij első esztendőkben megosztotta a nemzet erőit és annyi kárt okozbtt ma már végleg a múlté, a Magyar Függetlenségi Népfront jelentőségét nem csökkenti. A nemzet’, demokratikus, szocialista erők összefogásának szelleme, amely négy évvel ezelőtt a Magyar Függetlenségi Népfrontot létrehozta, ma is változatlanul eleven és ma is motorja további fejlődésünknek. Ez a tömörülés, mely minden becsületes magyar hazafit egv táborba egyesit, további sikereink biztosítéka. Ezért el vaigyunk szánva, hogy a népfront zászlaját, amely alatt- annyi győzelmes harcot vívtunk meg. teljes erővel visszük tovább. A nagy változások közepette, amelyek életünk minden területén jelentkeznek, a Magyar Függetlenségi Népfront elvei képezik a sziklaszilárd alapot, amelyre biz*on építhetjük jövőnket. (Nagy taps.) Hogy a gyakorlatban mit jelent a népi demokratikus erők összefogása, annak egyik mulatója a népfront képviselőjelöltjeinek összetetele. 453 jelölt közül eredeti foglalkozás szerint munkás 188, paraszt és mező- gazdasági munkás 143 értelmiségi 96. alkalmazott és egyéb 26. Egyetemet és főiskolát végzett 117, a jelöltek több mint egynegyede. A női jelöltek száma 87. A jelöltek között 36 Kossuth-díjas van. Ezenkívül 230 jelölt sztahanovista vagy jó munkájának eredményekén- pen kormány kitűnt e'ésben részesült. (Nagy taps.) Előre meg iehet mondani, hogy ez a statisztika a főiskolát és egyetemet végzettek javára tovább el fog tolódni, mert a je-liölt munkások és parasztok egy része a főiskolákon tovább képezi magát. A képviselők jelölésével kapcsolatban meg kell említeni, hogy itt is mutatkozik a demokratikus fejlődés. Négy esztendővel ezelőtt a jel öt lést a népfrontban egyesült pártok végezték, míg most az üzemek, a termelőszövetkezetek, a gépállomások dolgozóinak százezrei, az egyetemek és egyéb intézmények közvetlenül válogatták ki saját legjobb dolgozóik közül a jelölteket. Végül, de nem utolsósorban meg kell említenem, hogy ezen a választáson szavaznak először az ifjúság új évfolyamai. (Taps.) A népi demokrácia, mely telkes ifjúságunk előtt minden téren szabad utat nyitott, szélesebbre tár‘a ki számukra az alkotmány kapuit. Üdvözöljük az ifjú szavazókat és sok sikert kívánunk nemzetépítő munkájukhoz! (Hosszantartó taps. A fiatatok ,.hurrá”-kiáltása zúg végig a téren.) Népünk egységének megszilárdulását ma még bizonyos fokig elhomályosítja az a körülmény. hogy népi demokráciánk sikereivel és szocialista építésünk fejlődésével kapcsolatban élesedik az osztályharc is. A tőkés rendszer maradványai a városban és falun egvre szőkébb területre korlátozódnak. Viszont egyre elkeseredettebben védik azt a csökkenő területet, ami számukra még megmaradt. Támogatja őket ebben a háborúra uszító imperialista tábor is, amely itthoni szövetségeseinek, ölödik hadoszlopánaik gyérülő sorait külföldről becsempészett kémekkel, szabotőrökkel próbálta feltölteni, s amely rádiója, sajtója révén igyekszik tartani a lelket csüggedő híveiben.
