Szabad Nógrád. 1953. május (9. évfolyam. 35-43. szám)

1953-05-13 / 38. szám

7

W

~rrp ■ .....

SZ

ABAD NO*. HAD

1953 május 'ft.

2

Kézenfekvő, hogy népünk ez ellenségei nem egyszer károkat okoznak és ezzel lassítják fejlődésünket. Nem kevesebb kárt okoznak saját hibáink, melyek nemcsak a termelésben, de állami életünkben is elég gyakran jelentkeznek. Mindnyájan tudjuk, hogy a munkafegyelem terén még van kívánnivaló. A munka termelékenységét fe még. alaposan meg lehetne növelni. A selejt sok helyen még mindig megengedhetetlenül magas. Az önköltség csökkentésére vonatkozó terveinket csak részben tudjuk teljesíteni. A takarékosság az anyaggal, az idővel, az állam javaival még mindig gyenge lábon áll. A tervteljesítés nem egyenletes. Még messze vagyunk attól, hogy napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra teljesítsük a tervet. Még mindig elterjedt jel enség. hogy a _ hónap vagy negyedév kezdetén a termelésben esik az iram, s a lemaradást a végén rohammunkával, túlórázással igyekeznek behozni. Gyenge lábon áll a szocialista tulajdon védelme városban és faiun egyaránt Sokszor hiányzik a kellő éberség az ellenséggel szerbben. Ellenben gyakori a szájtáfiság. az önteltség, a hibák észre nem vevese vagy elkesnése, a kritika elnyomása. Ez mind olyan _ tényező, amely fejlődésünket hátráltatja.

Szocialista építésünk további sikereinek egyik feltétele, hogy az állami hatóságaink, helyi tanácsaink jól dolgozzanak. Meg gyakran előfordul azonban, hogy ezekbe az intézményekbe ellenséges elemek furakodnak be. akik mindent megtesznek arra, hogy hatóságaink, tanácsaink , tekintélyét lejárassák hogy szembeállítsák a népi demokrácia államát >a dolgozókkal. Nemegyszer tapasztaljuk, hogy hatóságaink ridegen, bürokratikusán bánnák a néppel, visszaélnek hatalmukkal, önkényeskednek, nem tartják be a törvényeket A népi demokrácia állama igyekszik megtorolni ezeket a visszaéléseket, de addig is. amíg felszámoljuk őket, komoly gátlói fejlődésünknek.

Hibákat követtünk e1 a parasztsággal szemben is. Begyűjtési rendszerünk nem elég egyszerű, szinte évenként változik és ezzel akadályozza, ho.gy_ a dolgozóparasztsá.g évekre előre számotvetve gazdálkodjon, hogy pontosan és előre ismerje kötelezettségeit. Gondoskodnunk Kell

róla, hogy a jövőben ez megszűnjön és a több évre megállapított begyűjtési rendszer módot adhasson a parasztságnak arra, hogy feleslegeit akadály nélkül értékesíthesse a szabadpiacon. Az ilyen rendszabály fokozza a parasztság jövedelmét és arra serkenti, hogy többet termeljen. A tagosításnál — mely a nagyüzemi mezőgazdasági termelés megvalósítására elkerülhetetlenül szükséges — hatóságaink gyakran szem elől tévesztették a dolgozóparasztság érdekeit. Általában: nem egyszer tapasztaltuk, hogy a falu szocialista átépítése közben néha nem voltunk elég tekintettel az egyéni dolgozóparasztokra, akik pedig földműves népességünk többségét alkotják. Ilyen körülmények között népi demokráciánk sok segítő rendszabálya, mellyel az egyéni parasztságnak is támogatást kíván nyújtani, veszendőbe ment. Ezeket a hibákat gyorsan ki kell javítani, annál is inkább mert mint mondottam, a tavalyi rossztermésu esztendő is bebizonyította, hogy az egyént parasztság hű támasza népi demokráciánknak.

A tavalyi rossz termés átmenetileg egész fejlődésünket meglassította és meglassította dolgozó népünk életszínvonalának emelését. Komoly erőpróbája volt ez az esztendő egész politikán. és gazdasági építményünknek Öt hónappal ezelőtt az országgyűlésen még fel kellett hívnom a figyelmet, hogy a rossz termés következtében nagyon megnehezült az állatállomány” átteleltetése, hogy komoly hiányosságok vannak a vetés körül. A közellátás terén a legnagyobb takarékosságra kellett felhívni népünket. Most, miután a nehéz tél elmúlt, megállapíthatjuk. hogy állatállományunk az aszály dacára nagyobb, mint tavaly ilyenkor volt. A vetések is jól teleltek, s a májusi esők következtében a terméskilátások megjavultak. A jövő hónapban beérik az új termés és a mező- gazdaság terén felszámolhatjuk a tavalyi rossz termés következményeit. Ehhez azonban az is kell, hogy egy talpalatnyi föld az idén bevetetlen ne maradjon. A tavalyi aszályos esztendő Okozta károkat pótolni tudjuk, ha ai tavaszi vetes tervét az utolsó holdig jól teljesítjük.

Az, hogy a tavalyi fagykáros és aszályos esztendő következményei nem okoztak még súlyosabb károkat, népi demokráciánk szilárdságának és szerve-! zeftségének köszönhető. És köszönhető a Szovjetunió segítsd-1

A magyar népi demokrácia viszont nyugodtan, magabiztosan készül a választásokra és azokra a feladatokra, amelyek előtte állanak. E feladatok közül a legsürgősebb az ötéves terv hátralévő részének jó befejezése. Az 1953—54-es esztendő folyamán -kezdi meg termelését ötéves tervünk legnagyobb alkotása, a Sztálin Vasmű. Működésbe lép egv sor más hatalmas gyárunk. Elkészül a tiszaiöki duzzasztómű. Befejeződnek

nagy műegyetemeink építkezései megnyílik a budapesti nagy Népstadion. Megépülnek az új, szocialista városaink, mint Sztálinváros, Komló. A választás egyben állásfoglalás is az ötéves terv sikeres befejezése mellett. Dolgozó népünk ennek felismerésében széles választási békeversenyt rendez, hogy így gyorsítsa meg tervünk teljesítését. A választási békeverseny eredményeképpen iparunk az április havi tervét 103 százalékra teljesítette, illetve túlteljesítette. (Nagy taps.)

Az új országgyűlés egyik legfontosabb feladata lesz. hogv törvénybe iktassa a magyar népgazdaság második ötéves tervét, azt a tervet, amellyel fej akarjuk építeni hazánkban a szocialista társadalmat. (Viharos taps. „Éljen Rákosi! El ten Rákosi!" — zúg a téren.) E terv első. nyers számai is mutatják, hogy milyen ha-- talmas célkitűzésekről van szó. Abból indulunk ki, hogy 1955— 1959-ig mindegy kétszeresére akarjuk emelni az első ötéves terv szén-, vas-, acél-, villamos- energiatermelését.

Számszerűiéi acéltermelésünket a második ötéves tervben, mintegy 3.5—4 millió tonnára, széntermelésünket mintegy 40— 50 millió tonnára, villamosenergiatermelésünket mintegy 10— 12 milliárd kilowattórára akarjuk felemelni. A több szén. több acél. több villany népünk élet- színvonalának további emelkedését. több élelmet, több ruhái, főbb kultúrát j'elent. A második ötéves terv folyamán fokozatosan fe! kell tárnunk hazánk ásványi kincseit. Meg kell építenünk a nagv dunai vizierőmű- vet. A mezőgazdaság terén a szárazság leküzdésére az öntözött területet 650—700 ezer ka_- tasztrális holdra kell felemelni. Fokozottan kell folytatni az iparban csakúgy, mint a mezőgazdaságban a nehéz munkát Jvama- ‘ok gépesítését. A második ötéves terv alatt nrntegy negyedmillió úi lakást kell építenünk, nem utolsósorban Budapesten, melyet első ötéves tervünk folyamán az új, szocialista városok építése miatt e téren kissé elhanyagoltunk.

A rádió továbbfejlesztése mellett rátérünk a televíziós adásokra. Irányt veszünk arra, hogy az ifjúság falun legalább az

Az ötéves terv megvalósításának van még egy döntő előfeltétele: a béke megőrzése. És ez nemcsak a mi kérdésünk: az egész emberiségé. Már majdnem három éve folyik Koreában a háború. Bár az Egyesült Államok e hosszú idő alatt katonai és gazdasági erejük javát mozgósították, minden hódítási tervük megtört a hős koreai nép és a kínai önkéntesek bátorságán. önfeláldozó hazaszeretetén. Több mint kétmillió amerikai katona fordult már meg a koreai harctéren. Tízezrével estek el, jelentékeny részük megrokkanva, sebesülten betegen került vissza Amerikába Az amerikai anyák reszketve gondolnak arra, hogy férjüket vagv fiaikat a koreai frontra dobják Emiatt egyre fokozódik, egyre nő az ellenszenv a koreai háborúval szemben, egyre hangosabb a követelés, hogy végét keli vetni

gének, amely, mint minden nehéz helyzetben, ezúttal is támogatott bennünket. (Taps. Éljenzés.) Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom Jugoszláviára, ahol a miénkhez hasonló szárazság valóságos katasztrófát okozott, melyet még fokoz, hogy a jugoszláv parasztság gyűlölj urait és szemben áll a 1 ito-bandával. Emiatt a jugoszláv kormány [ kénytel en volt a tavaszra kitűzött választásokat az aratás I utánra halasztani.

általánosisfcola- nvoic osztályát, városokban legalább a középiskolát1 kötelezően elvégezze. A második ötéves terv teljesítésének eredményeként a dolgozók reálbérét legalább 50 százalékkal kívánjuk emelni. (Hosszantartó taps.) Ennek megfelelően gondoskodni akarunk arról, hogy bőségesen álljanak rendelkezésre a fogyasztási cikkek, valamint iparcikkek. Ennek alapján a Szovjetunióhoz hasonlóan az új ötéves tervben mi is rátérünk az árak leszállítására. (Nagy taps. „Éljen Rákosii" „Etjén Rákosi!”)

A második ötéves terv megvalósítása azt eredményezi, hogy Magyarország minden téren messze maiga mögött hagyja a fejteit tőkés országok legtöbbjét. A másodig ötéves terv sikeres megvalósítása a jómód, az erő és a kultúra országává változtatja hazánkat. Ezeknek a nagyszerű célkitűzéseknek támogatására kérek minden magyar hazafit! E tervek megvalósítására hívom fel a magyar munkásosztályt és külön azokat, akik példamutatásban, áldozatkészségben mindig élenjártak, Budapest dolgozóit! A május 17-i választásokon erről a jobb jövőről van szó, erről dönt dolgozó népünk! (Taps.)

Megvannak-e terveink előfeltételei? Igen, megvannak. Megvan öntudatos, áldozatkész munkásosztályunk szorgalmas pa- rasz'ságunk, művelt értelmiségünk. A magyar föld méhe még alig van megkutatva, megbolygatva és miéig rengeteg fel nem tárt kincset rejt magában. Mezőgazdaságunk lehetőségei olyanok, hogy a legegyszerűbb eljárások segítségével is, melyek külön befektetést vanv hatványozott munkát nem igényelnek, jelentékenyen meg tu duók emelni hozamát. A lehetőségek tehát megvannak és meg is valósítjuk őket. Ehhez többek közt az is kell, hogy kttnétetien harcot folytassunk saját hibáink ellen. Ne tűnjük a termelésben a fegyelmezetlenséget. a lógást, a selejtgyártást, az anyagpazarlást Legyünk éberek a népi demokrácia minden területén és lépjünk fe! kíméletlenül mind- a zokka 1 sz emben. a kik bol do^abb jövőnk építését szabotálják! Terveink egyik biztosíteka, hogy mögöttünk áll — mint a múltban, úgy a jövőben is — felszabadítónk, a hatalmas Szovjetunió, mely támogat bennünket és rendelkezésünkre bocsátja tapasztalatainak gazdag tárházát. (Nagy taps. „Éljen a Szovjetuniói”). És veze1 bennünket e merész célkitűzések végrehajtásában egész fejlődésünk motorja, annyi sikerünk és győzelmünk szervezője, egységes nagy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja. (Hosszantartó taps. „Hurrá!’’, „Éljen a párt!”-kiáltások.)

etinek a háborúnak. („Békét Koreában!’’.kiáltások.)

Az Egyesült Államok szövetségeseinek sorában is egyre nő az ellenszenv, nemcsak a koreai háború ellen, de a hidegháborúval kapcsolatos eszeveszett fegyverkezés és általában a csatiósi sors miatt. Ezért a Szovjeten ió következetes béke- DoTtikáia, a sztálini békepoli- tika egvre inkább meghallgatásra talál világszerte. A Szov- !etunió és Kfna vezetőinek kezdeményezésére újultak meg a fegyverszüneti tárgyalások Koreában. melyeknek első eredménye, hogv kicseré' ték a beteg és sebesült hadifoglyokat. A szovjet kormánv sorozatos békeiéoé- seire válaszképpen Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke a mult hó közepén beszédet mondott a nemzetközi helyzetről. A „Pravda”, a Szovjetunió Kommunista Pártjának lapja április

25-én vezércikkben foglalt állást hozzá. A magyar sajtó leközölte Eisenhower beszédét és a „Pravda” vezércikkét is.

Eisenhower elnök beszédének van néhány részlete, mely bennünket közelről érint. Az elnök kijelentette, hogy minden országnak el idegeníthetetien joga az, hogy saját választása szerint alkossa meg kormányzati formáját és gazdasági rendszerét. s hozzátette, hogy nem igazolható egyetlen országnak olyan kísérlete sem, hogy a kormányzati formát rákényszerítse más országokra.

Számunkra, magyarokra, e két tétel megvalósulása az Egyesült Államok politikájának alapos megváltozását jelentené, mert az elmúlt nyolc esztendő folyamán — és hozzátehetjük: e kijelentések elhangzása ófa is — lépten- nyomon mindennek az ellenkezőjét tapasztaltuk. A magyar nép saját választása szerint alkotta meg kormányzati formáját. Azt a formát, melyben a dolgozó nép erős kezében van a hatalom. A magyar nép maga dolgozta ki azt a gazdasági rendszerét, melyben nincsenek henyélő gazdagok és nyomorban élő tömegek, nincs munkanélküliség és nincs rettegés a mindennapi betevő falatért. Ennek dacára népi demokráciánknak szakadatlanul résen kell állnia az olyan összeesküvésekkel, szabotálá- sokkal. kémkedésekkel szemben, amelyek kezdeményezése szervezése és pénzelése szinte kivétel nélkül az Egyesült Államokból indul -ki. Ezeknek a barátságtalan cselekményeknek célja a magyar kormányzat'! forma megváltoztatása olyanképpen, hogv a dolgozó nép uralma helyébe a régi kizsá'k- mánvoiók, a fasiszta tőkések és nagybirtokosok kerül ienek visz- sza. Az Egyesült Államokban most is folytatódnak azok az úgynevezett felszabadí'ási ígérgetések, amelyek lényegében azt jelentik, hogy a felszabadult magyar nép nyakára vissza szeretnék ültetni régi reakciós urait. Ezért örülnénk, ha az elnök ki- leien téseit megfelelő tettek is követnék Egyelőre azonban azt, hogy velünk szemben ez a politika a gyakorlatban is megváltozott volna, még nem tapasztaltuk.

Eisenhower beszédében készségét nyilvánította aziránt, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét olyan intézménnyé változtassák amely valóban meg tudja őrizni valamennyi nép békéiét és. biztonságát. Itt is meg kell állapítanunk: a tények egész mást mutatnak. Hazánk felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe eddig mindenekelőtt' az Egyesült Államok akadályozta meg. Csak az elmúlt esztendő folyamán ötször utasították el a Szovjetuniónak azt a megegyezésre törekvő javaslatát hogy a felvételre jelentkező valamennyi országot, köztük hazánkat is felvegyék az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Ezért mi e téren is ahhoz a magyar közmondáshoz tartjuk magunkat, hogy „az ígéret szép szó. ha megtartják, úgy jó”. (A tömegben új jelszó születik: „Népfrontra szavazunk — ez lesz a mi válaszunk!".kiáltják.)

Az elnök beszédében úgy állította be a fegyverkezési versenyt, mintha az Egyesült Államok vezetői fájlalnák legjobban, hogy iskolák, kórházak és utak helyett bombázókat és hadihajókat kell gyártaniok. Nagyobb nyomaték kedvéért felsorolta, hogy egy-egy ilyen gyilkoló eszközből mi mindent lehetne a polgári lakosság számára készíteni. A hiba csak ott van, hogy az amerikai tőkések — és a tőkések általában — nem azt termelik elsősorban. amire a dolgozó tömegeknek legjobban szükségük van. hanem azt, ami a legnagyobb, a maximális hasznot biztosítja számukra. A legnagyobb hasznot pedig a hadiszállítások adják Emiatt a háborúk, benne a hidegháború is a hadiszállítók a halálgyárosok számára valóságos aranyesőt jeientenek. A napokban olvastam egy amerikai egyetemi tanár cikkét, aki rámutat arra, hogy a koreai háborút követő két év alatt, a legfontosabb 100 amerikai nagyvállalat 44 milliárd dollár értékű katonai megrendelést kapott. E hatalmas vállalatok, melyeknek vezetői ma miniszterek az amerikai kormányban, sokmilliárdos jövedelmük kéthairmadrészét e háborús megrendelésekből szerzik. Hogy ez mennyire köztudomású. arra idézem Hughes angol országgyűlési képviselő cikkét, aki két héttel ezelőtt a következőket írta:

„Bármit mondjon vagy tegyen is a Szovjetunó a béke érdekében ... a hadügyi tárcák miniszterei mindig készen tartják emlékirataikat és szakértői véleményeiket, amelyekkel bizonyítgatják, hogy a Nyugatnak folytatnia kell a fegyverkezést. Elvégre az ö kenyerük a háborús híresztelésektől függ. Ugyanez áll a fegyverkezési iparokra is. Azok a cégek, amelyek zsíros megrendeléseket kaptak drága, új fegyverek gyártására, nem szeretnék, ha ezek a tervek megváltoznának. Mind az Egyesült Államokban, mind más nyugati országokban is bizonyos üzleti körök kész szerencsétlenségnek tekintik a nemzetközi helyzet bárminő javulását.”

Ezekután érthető, hogy a Szovjetunió komoly békelépéseire a newyorki tőzsdén két nap alatt hatmilliárd dollárral esett a részvények értéke. Az amerikai tőkés lapok valóságos „békepánikról“ írtak. „Mi iesz, ha kitör a béke”, ilyen címmel cikkeznek a lapok. (Nagy derültség ) A ha! álgyárosok a> béke létrejöttét ugyanolyan szerencsétlenségnek tartják, mint inun- kásember a háború kitörését. A tények tehát azt bizonyítják, hogy a tőkés országok gazdasági vezetői nem nagyon óhajtanak békés fogyasztási cikkeket gyártani gyilkos hadiszerszámok helyett. Ellenkezőleg. Megvannak rettenve, hogy a koreai béke létrejötte leapasztja jövedelmük véres forrását. Eisenhower beszéde óta az Egyesült Államok egyik-másik politikusa új, uszító, kardcsörtető szónoklatot tartott, ami arra mutat, hogy nem akar számolni a nép és az egész világ békevágyával. Nem kétséges viszont, hogy maga az amerikai nép zöme a koreai háború békés befejezését követeli. Az angol tőkések folyóirata, az „Economist“ ez év május másodiki szá-' mában például megállapítja, hogy az amerikai közvélemény soha még nem várta úgy a koreai fegyverszüneti tárgyalások békés és sikeres befejezését, mint ma.

A népek békevágyának növekedését mutatja, hogy ma már a tőkés országok lapjainak hasábjain is egyre gyakrabban olvashatunk olyan kijelentéseket, amelyeket egy-két hónappal ezelőtt hiába kerestünk volna. Anglia legnagyobb polgári lapja, a négymilliós példányban megjelenő „Daily Express”, a „Pravda” vezércikkével kapcsolatban például azt irta:

„Minden nép szenvedélyesen áhítja a békét, de állandóan növekednek a kételyek, vájjon a nyugati, főként az amerikai politikusok viselkedése és -beszéde a Szovjetunióval való ellentétek elhárításához vezetnek-e. Állandóan erősödik az a félelem, hogy ezek a politikusok nem ápolják, hanem földbe tiporják a béke zsenge hajtását."

Sokasodnak tehát a jelek, melyek azt mutatják, hogy egyre nehezebb folytatni azt a régi imperialista taktikát, amely békéről beszél, de háborút készít elő. Egyre szaporodnak a tőkés országokban is azok a hangok, amelyek vezetőiktől „ügyes fogások", „sikerűit trükkök“ helyett tetteket várnak a béke kérdésében. Egy sor választás, amely az utóbbi hetekben zajlott le, ugyancsak azt mutatja, hogy a tömegek békevágya fokozódott. Japánban a választásokon megbukott az a kormány, amely a felfegyverzést képviselte. Dániában kisebbségbe került az a kormány, amely az amerikai bombázók számára repülőtereket akart engedélyezni. A francia községi választásokból a kommunista párt került ki győztesen (Nagy taps. „Éljen Tho- rez!”-kiáltások) s 6 most Franciaország első pártja: azok a pártok. amelyek a felfegyverzést hirdették, vesztettek. Az a hosszú huzavona, amely Nyugat-Német- országban a felfegyverzés kérdésében tapasztalható, ugyancsak a nyugatnémet tömegek növekvő békevágyára és ellenállására mutat.

Összefoglalva megállapítható, hogy a béke híveinek tábora az utolsó hetekben, hála a Szovjetunió szívós, következetes, fáradhatatlan béketörekvéseinek, megerősödött. Erősödött az a remény is, hogy a békét követelő százmilliók nyomása vissza tudja szorítani azokat, akik a hidegháborút szítják vagy új háborúra spekulálnak.

Mit tehetünk mi, magyar dolgozók a béke megvédésének ügyéért, a béketábor erejének további növeléséért? Hogyan járulhatunk legjobban hozzá, hogy a béke táborának reánkbízott szakaszát legeredmenyesebben megőrizhessük? A béke megvédésének nálunk mindenki közvetlenül harcosa, aki jól végzi munkáját. A május 1-i felvonulásokon ezrével vittek dolgozóink ilyen feliratú táblákat: „150 százalékos teljesítményemmel védem a békét!" „220 százalékos teljesítményemmel harcolok a békéért!“ E feliratok mutatják, hogy dolgozó népünk tudja, hogy jó munkával nemcsak saját életszínvonalát emeli, nem csak hazájának fejlődését és jólétét mozdítja elő, de egyben erőteljesen támogatja a béke frontját. Mint minden jó ügynél, a béke megvédésénél is egybeesik az egyén haladásának nagy kérdése. Mindnyájan aktív harcosaivá válunk békénk megvédésének, amikor a magunk helyén, a. magunk posztján jól végezzük munkánkat, teljesítjük és túlteljesítjük hazánk szocialista építésének tervét, éberek vagyunk és határozottan, keményen fellépünk’ a háborús uszítok ügynökeinek minden megnyilvánulásával szemben. A béke nagy ügyéért dolgozunk, amikor őrködünk a népi demokrácia minden vívmánya felett, amikor küzdünk a pazarlás ellen, a szájtátiság megnyilvánulásaival szemben. Harcolunk a békéért, amikor még szorosabb- rai vonjuk az őszinte, baráti viszonyt felszabadítónkkal, a hatalmas Szovjetunióval, a testvéri népi demokráciák országaival, az egész világot átfogó sokszáz- milliós béketábor minden hű katonájával.

A népfrontválaszt ás is a békeharc nagy csatája. E választáson nemcsak a hazánk további felemelkedését és felvirágzását célzó nagy alkotások, a második ötéves terv hatalmas célkitűzései mellett állunk ki. A választás egyben népszavazás is a legfontosabb célkitűzés, a béke megvédése mellett. Ezért a május 17-i választás nemcsak a dolgozó magyar nép belső ügye, de rendkívül nagy nemzetközi jelentősége is van, elsősorban a béketábor megerősödése szempontjából. Az ellenség a legnagyobb figyelemmel. árgus szemmel kísérte eddig is ennek a választásnak előkészületeit. Még jobban figyeli magát a választást és a szavazás menetéből, számaiból, mint nyitott könyvből fog olvasni. Ha dolgozó népünk zári sorokban, lelkesen vonul fe! a függetlenségi népfront zászlaja alatt, ha egyemberként szavaz le jobb, szocialista jövőnk és a béke megvédésének nagy ügye mellett, úgy ez újabb győzelmünket és az ellenség súlyos vereségét jelenti. (Felkiáltások: „Békét akarunk — Rákosira szavazunk!") E győzelem új erőt ad a béketábor katonáinak itthon és szerte a világon.

A magyar nép a választás napján ezt is tartsa szem előtt. Erre gon do! ja na k a magy ar anyák, a magyar nők. béketábo- runk e hű, lelkes katonái, akik annyit szenvedtek a háborútól s minden áldozatra készek a béke megvédéséért. A mi elemünk a teremtő béke! (Nagy taps.) A mi hazánk a béke országa! A magyar nép a bék^ népe! („Harcolunk a békéért", „Békét akarunk, —- a népfrontra szavazunk”-kiáltások.) Ezért nyilvánítsa ki szavazatával egységesen, elszántan az egész nemzet azt az akaratát, hogy tántoríthatatlanul halad tovább a béke megvédésének, jobb jö- vőnknek szocialista útján. Azon az úton, melyet eddig is követett és amelynek annyi eredményét köszönheti. Legyen e választás békés, szocialista fejlődésünk új határköve, új győzelmek, új sikerek, új virágzás forrása! (Percekig tartó, viharos taps. Zúg végig a Kossuth- téren a kiáltás: „Békét akarunk — a népfrontra szavazunk!" „Hurrá! Hurrá!”, „Éljen Rákosi! Éljen Rákosi! Hurrá! Hurrá!’’).

A második ötéves terv a jómód, az erő és a kultúra országává változtatja hazánkat

Nálunk mindenki a béke megvédésének harcosa, aki jól végzi munkáját