Szabad Nógrád. 1953. április (9. évfolyam. 26-34. szám)

1953-04-11 / 29. szám

2 SZARAD ISO« RAD 1953 április H­A DOLGOZÓK HELYZETE Tito Jugoszláviájában Áz Egyesült Államok ritóisia ügynökei Jugo­szláviát amerikai gyarmatié züüesztik. A titóista Jugoszlávia ma a háborús uszító amerikai impe­rialisták agresszív politikájának egyik eszköze. Az ország minden gazdaságát az amerikai trösztök és monopóliumok szipolyozzák ki. Az ország gazdasági élete csak olyan mértékben és irányban fejlődhet, amelyet a T:to-ba,nria óceánon'tüli gazdái előírnak. Ennek következté­ben az utol'só öt év folyamán, a jugoszláv dol­gozók életszínvonal egytizenkettedére csökkent. Ugyanakkor a TitcFbanda ez alatt az idő alatt 1074 milliard dinárt fordított háborús készülő­déseire, mint azt a bandavezér Tito a zágrábi kongresszuson" beismerte. Az árak 1952 folya­mán a különböző élelmiszereknél átlag 10—15 chnárral emelkedtek, kilogrammonként. Ugyan­akkor a nagy hamda-bandázással magasztalt „szociális" terv átlag 1500 dinárral csökkenti a munkások havi bérét. Az üdülőhelyeken és a- szanatóriumokban egy hónapra 12—20 ezer di­nárt kell fizetni és így'ezek az intézmények a k:zsállnányo!ó osztály érdekeit szolgálják. 1952 folyamán az üdülőkben és fürdőhelyeken mintegy 300 ezer külföldi részvéry^es és „turista“. 11DBA- igynökök és belföldi kizsákmányoló henyélt. A rohamosain romló egészségügyi viszonyok következtében a betegségek száma a háború előt­tihez viszonyítva 680 százalékra, tehát majdnem hétszeresére emelkedett és a halálesetek számát illetően az országot a leginkább elnyomott afri­kai gyarmatokkal lehetne összehasonlítani. M:n- den 4 újszülött közül 1 a születés után meghal. ★ Jugoszláviában jelenleg minden százezer em­berre jut egy kórház. Bosznia-Hercegovina 19 kerületében egyetlen gyógyszertár sincsen. Bjela-Planka 30 ezer lakosa számára csupán két orvos szolgál. Szkopljeban 30 ezer emberre csak egy orvos jut a népi Csehszlovákiában ,4 tervgazdálkodás útján haladó csehszlovák dolgozók egyre ragyogóbb sikereket érnek el a szocializmus építése terén. Az ország rohamos fejlődésével párhuzamosay emelkedik a dolgozók életszínvonala Prágában pl. jelenleg 60 száza­lékkal több tejet adnak el. mint árháború előtt, az ötéves terv első négy évében 880 ezer rádiót, több mint 180 ezer varrógépet, 680 ezer kerék­párt. 118 ezer motorkerékpárt, csaknem félmillió karórát és zsebórát vásároltak a dolgozók. .4c ötéves terv második évében 14 százalékkal, a harmadik évben 58 százalékkal, in negyedik év­ben pedig 68 százalékkal löbb ruhaneműt vásá­roltak, mint 1948-ban. Egyedül 1952-ben 200 ezer szobabútor jutott a dolgozóknak. A bányá­szok átlagjövedelme 1980-hoz viszonyítva hét­szeresére. a mezőgazdasági dolgozóké pedig húszszorosára emelkedett. Az életszínvonal növe­kedését nemcsak a reálbérek növekedése hatá­rozza meg, hanem ebhez hozzájárulnak még azok a szolgáltatások is, amelyeket az állam ingyen juttat a dolgozóknak. Ezeknek a juttatásoknak az összege az 1927. évi 5.8 milliárd koronáról 1952-ben 81.2 milliárd koronára emelkedett 1947-ben egyedül Szlovákiában köze! 15.000 dol­gozó üdült az ország legszebb v’dékein. 1952-ben már 45.618 szlovák dolgozó üdült a minden ké­nyelemmel ellátott nagyszerű üdülőkben A csehszlovák dolgozók életszínvonalának nö­vekedését egész sor további tény is bizonyítja. Egyik legragyogóbb bizonyíték ff lakosság évi i szaporodásának emelkedése is. 1927-ben az évi szaporodás 0.37 százalékot tett ki. 1951-ben ez a szám 1.13 százalékra növekedett. Míg 1937-ben 1000 csecsemő közül 117 meghalt, addig 1952-ben ez a szám 60-ra csökkent. A csehszlovák népi kormány rwgy gondot for­dít az egészségügy állandó fejlesztésére is. Egyre több egészségügyi káder áll a dolgozók fokozottabb egészségvédelmének szolgálatában. Míg 1937-ben 1218 lakosra jutott egy orvos, ad­dig 1952%en már 820 lakost kezelt egy orvos. GONDOSKODÁS A NÉP JÓLÉTÉRŐL Irta: I. Szidorenko, a „Sarló és Kalapács”-gyár fi- nomhengerdéiének vezető operá­tora. Amikor tudomást szereztem arról, hogv a Szovjetunióban újból leszállították a kiskereske­delmi árakat, szívemet büszkeség töltötte ei hazáink iránt. A Szov­jetunióban a dolgozókat figye­lem és gondoskodás övezi. En­nek a gondoskodásnak egvik megnyilvánulása az árleszállítási politika. Családomnak négv tagja van. Boldogan és jólétben élünk. Évi jövedelmünk, amely az én bé­remből és feleségem keresetéből áll, körülbelül 30.000 rubelt tesz ki. Ez az összeg teljes mérték­ben elegendő ahhoz, hogv jól ét­kezzünk, szépen öltözzünk és amellett még meg is takarít­sunk. Családom számára a meg­takarítást nagv mértékben elő­segítette. hogv a Szovjetunióban 1947—1953 között hatízben le­szállították az árakat. Csalá­domnak minden eowes árleszállí­tás jelentős |nvereséget hozott. A háború után az árleszállítás folytán megtakarított összegből nyaralót építettünk a Moszkva melletti kis Yósztrjakovo üdülő­helyen. a mim, A NÉP JAVÁÉRT DOLGOZUNK Irta: Valontyin Csernyajev, a moszkvai Sztálin-autógyár esztergályosa. A Szovjetunióban a háború óta eltelt évek folyamán immár hatodszor — leszállították az élelmiszerek és iparcikkek kis­kereskedelmi árait. Én a legújabb árleszállítás előtt is jól éltem, most pedig az árleszállítás következtében havi reálbérein mintegy 200—250 ru­bellel emelkedik. Mi, a szovjet ország dolgozói, üzemeink gazdái vagyunk. Bé­kés célokra termelünk. Tudjuk, minél többet termelünk, annál jobb a nép élete és munkánkkal lehetővé tesszük, hogy kormá­nyunk árleszállításokat hajtson végre. Az a tudat, hogy békés célok érdekében dolgozunk, hogv munkánk szebbé és jobbá teszi a hozzánk hasonló egyszerű em­berek életét, még jobb munkára, még jobb termelési eredmé­nyekre lelkesít bennünket! MINDENÜNK MEGVAN A TANULÁSHOZ Irta: Szvetlána Spe.cova, a moszkvai állami közgazdasági főiskola V. évfolyamának hallga tója. Az állami kiskereskedelmi árak újabb leszállítása ismétel­ten bebizonyítja, mennyire gon doskodik a szovjet kormány ; nép jólétének állandó fokozásá­ról. Mi. főiskolások is állandóan tapasztaljuk a szovjet kormány- gondos kodását. Az állam megteremtett? az eredményes tanuláshoz szüksé­ges, feltételeket. A szovjet állam atvai gondoskodása jut kifeje­zésre azokban az ösztöndíjakban is, amelyeket mi, diákok kapunk. Most, a hatodik árleszállítás után ösztöndíjunk értéke lénye­gesen emelkedett. Az árleszállí­tás számomra évente mintegy 500 rubel nyereséget jelent. A szovjet diákok még jobb tanulással válaszolnak a kom­munista párt és a szovjet kor­mány gondoskodására és arra fognak törekedni, hogy még jobban szolgálják népüket. Nyílt levél a kist erenyei állami gazdaság párttitkárához K edves Titkár elvtársi Levelem célja az. hogy segítséget adjak mun­kádhoz. Elvtársi segítségadást a január 18-i Szabad Népben megjelent pártépítési cikk mé­lyebb ellcmzésévet szeretném megejteni. Itt az egyszerűségről és a szerénységről van szó. Ez a cikk azt tanítja, hogy a pártszervezet hivatása: napról napra jobban foglalkozni a vezető káde­rekkel. fokozni kell marxista-leninista erejüket és szakmai tudásukat, nevelni kell őket az elv- hűségre, az állami érdek szigorú betartásának, a párt- és az állatni fegyelem jiszleletbentariá- sának szellemében. Nevetni kell őket az igazsá­gosság és a becsületesség szellemében. Egy­szóval: kj kell fejleszteni bennük az újlipusú ve­zető tulajdonságait E tulajdonságok közé tartozik az egyszerűség és a szerénység. Ahogy a cikk is írja. egyszerű­nek és szerénynek, lenni — ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy ne hivalkodjanak magas áfásukkal, vagy érdemeikkel, ne különítsék el magukat a tömegektől, hanem tegyenek szoros kapcsolat­ban a tömegekkel. E szó értelmét nem igen ismerik nálatok. Néz­zük csak meg Oborni Dénes igazgató maga­tartását. munkastílusát. Amióta jobban meg­melegedett igazgatói székében, mindinkább ró'a- tapad valami a régi igazgatói szettemből. Fölé­nyes, hozzáférhetetlen embernek kezdi képzelni magát. Távoltartja magát a dolgozóktól. Azt hi­szi, hogy ö mindent Megengedhet magának. Külön ebédel a dolgozóktól, úgy látszik nem érzi iát magát a dolgozók között, pedig az üzemi konyha ajtajára nagy betűkkel van kiírva „idegeneknek tilos a bemenet", ö úgylátszik nem idegen csak a dolgozók azok. Pe-sze ki­vételt képez még a főkönyvelő, s néhány női adminisztrátor. 4 dolgozóktól elszakadt ilyen vezető embe­rek, amikor az egyszerű dolgozók bírálatot gya­korolnak ténykedésük fölött, nagyképűen jelen­tik ki, „ha nem tetszik, menjen a szállodába ebédelniNagy László tnaktorista, Magyar Dezső takarmányos, tehát megkapták a magu­két, amiért bírálatot mertek gyakorolni. A dol­gozók elé sokszor ehetetlen ebéd kerül, egész­ségtelen evőeszközökkel. Az egészséges emberek gyomra nyilván felfordul ezeknek látán. Oborni igazgató mindezekfölött szemet hány. Ugyant hogy is érdekelné őt az ilyen kicsiség — gondolja magában Nem is csoda, ha így véle­kedik, mert ö hozzá nem ilyen kegyetlen a kony­hai személyzet. Ellátják öt minden széppel, iá­val. Oborni igazgató elfelejtette Horváth Már­ton elvtársnak azt a tanítását, hogy az az igazgató, aki pazarol a dolgozók életével és egészségével, nem méltó arra. hogy a proletár­diktatúra idején igazgató legyen. Meg kell mondanom nyíltan, hogy az ilyen fennhéjázó igazgató csak aláássa az újtípusú vezetők iránti bizalmat. Ne felejtsd el párttitkár elvtárs. ha eddig el is felejtetted, hogy egyszerűnek és szerénynek lenni annyit jelent, hogy figyelmesek vagyunk az emberek iránt, gondoskodunk szükségleteik és igényeik kielégítéséről, harcolunk a bürokra­tizmus. a télek.elenség és az érzéketlenség ellen. Az állandó gondoskodás az emberekről az egy­szerűség, a figyelmesség, a vezető embert a dol­gozók közvetlen közelségébe hozzák. Hozzá­fordulnak tanácsért, megosztják vele örömüket, s gondjukat. Ez azt jelenti, hogy a vezető ember nem mehet el közönyösen az alulról jövő figyel- mezlelések mellett. Most nézzünk meg egy másik kérdést, még­hozzá Kiss István személyzeti felelős elvtárs tevékenységét. Ö nem más. mint a gazdaság másodlagos kiskirálya. Kommunista bírálat helyett, szívós, nevelő munka helyen képes r,z ÁVO-val fenyegetni és súlyosan sértegeti a dol­gozókat. Vájjon van-e joga hozzá? Nincs! Az egyszerűség és a szerénység összeférhetetlen a goromba magatartással és a parancsolgatással is. Úgy gondolom, helyes lenne, ha ezek a veze­tők egyszer, s mindenkorra megértenék, hogy valójában a durvaság, a parancsolgatás nem az erő, hanem a gyengeség jele. A jó vezető amed- letf, hogy jól érti munkája megszervezését, ért a tapintatos viselkedéshez, az önuralomhoz, úz emberek iránti viszonyában. A pártszervezet pedig nem tűrheti meg az önhittséget, még ke- vésbbé az erőszakosságot. Az a kötelessége, hogy rendreutasíisa a zabolátlankodó vezetőket, csak így lehel emelni a vezetés kultúrájának színvona­lát A gazdaságban van még egy harmadik pro­bléma is, s amint látom ez sem kisebb jelentő­ségű az előbbieknél. Oborni igazgatóval előfordul, hogy nem veszi figyelembe nemcsak a dolgozók panaszait, ha­nem a dolgozók leveleit sem. Ped'g a párt min­dig megkívánja (t vezető emberektől, hogy figyel- . mesen és gondosan bánjanak a dolgozók leve­leivel. Oborni igazgató úgy látszik elfelejtettel hogy a dolgozók levelei a gazdaság munkájának hiányosságairól kifejezik, hogy a dolgozók gon­doskodni kívánnak e hibák kiküszöböléséről, a munka megjavításáról, nem utolsósorban népi demokratikus államunk további megszilárdításá­ról. O bor ni igazgató kapott egy névtelen le­velet, amqly felhívta figyelmét arra, hogy Szebe- rényi Géza, a gazdaság magiárosa rendszeresen lopja a társadalmi tulajdoni. Az igazgató ahe­lyett, hogy lefülelte volna a tolvajt, megmondta neki, csak úgy komamódra, te Szeberényj vi­gyázz, mert hát rólad ezt és ezt írják. Egyszó­val, mintha csak azt mondta volna Szeberényt- nek, ha már lopsz, úgy csináld, hogy ne vegyék észre. Mondani se kelt, ennek aztán az leit az eredménye, hogy Szeberényi Géza szövetkezett a Bíró Ignác kulák vezetése alatt működő, tár­sadalmi tulajdont fosztogató bandával és 10 mázsa árpát elraboltak a gazdaságból. Ha Oborni igazgatónál el is aludt az- éberség, nem aludt el a rendőrségünknél, mely lefülelte a kulákbünszövetkezetet. Visszatérve a levélhez azt megérteni csak az a vezető képes, aki érzi az élet ütőerét, felfigyel la tömegek hangjára, a bírálatra, aki állandóan tökéletesíti munkáját, akitől idegen az önhilség. Még sokat tudnék írni, gondolom, hogy e pár helyes elvtársi segítségadás után fölismered n gazdaságban rejlő hibákat, amelyet a tömegekre támaszkodva ki tudtok javítani. Azt az egyet azonban ne felejtsd el, hogy a vezető emberek szerénység szellemében való nevetésének lentebb eszköze a mürxizmus-leninizmus elsajátítása. A marxista-leninista képzettség, a politikai fel­verte,zettség megnemesíti az embert, igényessé teszi önmaga és mások iránt, hatást gyakorol a vezetés egész stílusára. Ha a pártszervezet a keltő magaslatra emeli az ideológiai munkát, a vezetők marxidetvni képzését, akkor megteremti az engesztelhetetlenséget az elvtelenség, az ön­teltség, az önhittség minden megnyilvánulásával szemben. Elvtársi üdvözlettel: LANTOS LÁSZLÓ Miért nem szereti John Foster Dulles a magyar népi demokráciát? Ghika newyorki főkonzul Hor- thyék egyesültél!amokbeli kép­viselője 1933 március 9-én bi­zalmas jelentést küldött Kánya Kálmán akkori, külügyminisz­ternek. A jelentésben megírta, hogy John Foster Dulles, aki a* amerikai bankárok egy bizottsá­gának képviseletében Budapes­ten járt. februárban beszámolt a bizottság előtt a magyar pénz­ügyi helyzetről. „Mr. Dulles nyo­A szovjet* kormány fontos nyihtkozata Április 1-én közölte a szovjet rádió V. M. Molotovnak, a Szovjetunió külügyminiszterének nyilatkozatát a koreai kéfdós­ról. Ugyanezen a napon az egész világ rádióállomásai ismertet­ték ezt a nyilatkozatot, amely újabb reményt költöztetett minden becsületes ember szívébe, a koreai háború megszüntetéséi, a világ­békének megszilárdítását illetően. V. M. Molotov a szovjet kormány nevében támogatta a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának a koreai háború beszüntetésére irányuló meg­egyezés érdekében tett kezdeményezését. . Mintegy három éve fart a koreai háború. A szovjet kor­mány e három év alatt következetesen támogatott minden olyan lépést, amely az igazságos fegyverszünet megteremtésére irányult. Ennek alapját J. V. Sztálin, a szovjet kormány feje vetette meg Nehru úrnak, India miniszterelnökének adott válaszában még 1950 júliusában. A Szovjetunió biztonsági tanácsbeli képviselőjé­nek 1951. júniusában New Yorkban elhangzott rádióbeszéde szol­gált alapul a koreai fegyverszüneti tárgyalások megkezdéséhez. Ezek a tárgyalások a fegyverszünet va'amennvi feltételére vonat­kozóan megállapodásra vezettek, kivéve a hadifoglyok hazatele- pílésének kérdését. A fegyverszüneti tárgyalásokat azonban Clark tábornok az elmúlt év októberében megszakította. Ez akadályozta a fegyverszünet megkötését. Folyó év március 30-á.n nyilatkozatot tett Gsou En-taj, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere és március 31-én nyilat­kozott Kim ír Szén, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának elnöke. Nyilatkozataikban beleegyezésüket nyilvánítják a beteg és sebesült hadifoglyok kicserélésébe, az 1949. évi genfi konvenció 109. cikkelye alapján, ahogy azt Clark tábornok javasolta. V. M. Molotov nyilatkozatában rámutatott arra, hogy mivel most megvan a megegyezés, ennek a cikkelynek alkalmazásáról, s a legközelebbi napokban ezt mindkét fél aláírhatja, nincs már semmi akadálya annak, hogy a beteg és sebesült, hadifoglyok kicserélése további huzavona nélkül máris megkezdődjék. A Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya javasolta a hadifoglyok hazatelepítése kérdésének egészében vaió megoldását is, ami elvezet a koreai háború megszüntetéséhez. A Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának a koreai háború gyors megszüntetésére irányuló javaslata rendkívül egyszerű , és világos. Lényege, az, hogy mindkét fél újítsa fel a fegyverszüneti tárgyalásokat és kötelezze magát arra, hogy mindazokat a hadifoglyokat, akik haza akarnak térni, a hadműveletek megszüntetése után azon­nal telepítse haza, a többi hadifoglyokat pedig adja át semleges országnak, hogy biztosítva legyen a hadifoglyok hazatelepítése kérdésének'igazságos megoldása. . „Felhatalmaztak annak kijelentésére — mulatóit rá nyilat­kozatában V. M. Molotov —, hogy a szovjet kormány teljes szoli­daritását fejezi ki a Kínai Népköztársaság és u Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának e nemes lépésével és nem kételkedik abban, hogy ez a lépés lelkes támogatásra falát az egész "Világ népei részéről. A szovjet kormány kifejezi azt a meggyőződését is, hogy az Amerikai Egyesült. Államok kor­mánya helyesen fogja értelmezni ezt a javaslatot." V. M. Molotov nyilatkozatában hangsúlyozta még, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete többet tehetné a koreai fegy­verszünet megkötése és a koreai háború megszüntetése kérdésé­ben, ha tagjai között helyet foglalnának Kína és Korea törvé­nyes képviselői. K:na és Korea ENSZ-beli jogainak helyreállítása, különösen a jelenlegi körülmények között, megfelel az Egyesült Nemzetek Szervezete tekintélye és nemzetközi jelentősége emelése érdekeinek, és elő fogja segíteni az egész világ békéjének meg szilárdítását. matekkal hangsúlyozta annak szükségét — hangzik ai-többi kö­zölt a jelentés —, hogy a ban­kárcsoport szorosan együttmű­ködjék a magyar kormánnyal. Hivatkozott arra, hogy ezt a pénzügyminiszter úrral meg­beszélte." „Duties felhívta a bankárcso­port figyelmét — folytatódik a jelentés —, hogy a jelenlegi vi­szonyok között.., okvei lenül szükségessé válik olyan intéz­kedések megtétele, amelyek mindenütt „népszerűtlenek” (un- oopular) lesznek és melyekért a a kormány, főleg belpolitikai vo­natkozásban. nem szívesen vál­lal felelősséget.” A „népszerűtlen intézkedések" amelyekről Dulles jelentést tett, nem várattak sokáig magukra. Salgótarján üzemeiben pl. már Dulies távozását követő hetek­ben megkezdődött ezeknek az „intézkedéseknek" a- végrehaj­tása. A Salgótarjáni Kőszén­bánya Rt. a Pesti Magyar Ke­reskedelmi Bank érdekeltségé­hez tartozott. A Kereskedelmi Bank részvényeinek egyötöde a J H. Schróedér Bankig Corpo­ration tulajdonában volt. A Schroeder Bankház newyorki központjában vezetőszerepet ját­szott az a ..Sullivan and Crom­well" nevű ügyvédi iroda, amely­nek élén az amerikai bankárok képviseletében Magva rorsz á gon járt John Foster Dulle® állott, (A Budapest-Salgótarjáni Gép­gyár és Vasöntöde RT, és a Salgótarjáni Palackgyár RT, szmtén a Kereskedelmi Bank érdekeltségéhez tartozott, s így ezek profitjának egy része is az amerikai-angol monopoitőké- sek vagyonát növelte.) Kevéssel Duties „látogatása” után, 1933 január 22-én dr. Já- nossy Ödön, akkori salgótarjáni rendőrkapitány bizalmas jelen­tést intézett Horthy belügymi­niszteréhez, A jelentés a többi között ezeket mondja.: „A Salgótarjáni Kőszénbánya RT. f. évi január hó 15-én feb­ruár 1-i hatállyal 850 munkás­nak mondott fel és hírlik, hogy február 15-én további 900 bá­nyászt bocsátanak el. Olyan ér­tesüléseink is vannak, hogy a bányavállalat ez év áprilisáig a mai. 7000-es munkás létszámot 2500-ra szándékozik csökkente­ni ... A bányamunkások hangu­lata oly elkeseredett, hogy erre• évek óta nem volt példa.'' A vasipari munkásság helyze­té sem különb ... „A Budapest- Salgótarjáni Gépgyár és Vas­öntöde RT munkáslétszámát az elmúlt napokban 280-ról 180-ra apasztotta. A Salgótarjáni Pa­lackgyár RT két héttel ezelőtt még 780 munkással dolgozott, ma már csak 480 jő a munkás- létszám. Ilyen előzmények után számítani lehet arra, hogy feb­ruár 1-vel a kenyérfélénké, vált munkások száma egyedül Salgó­tarján város területén meg fog­ja haladni az 1300 főt...” A március 19-1 bizalma« jelen­tés a többi között így hangzik. „Jelentésein megtétele óta n Salgótarjáni KÖszénbánj/a RT többszöri munkáselbocsátást esz-' közölt. Legalább e hó 45-én mondott fel 529 munkásnak. Természetesen a jelenlegi mun- káslétszám sem végleges, mért április 15-én újabb [elmondások következnek ..." John Foster Dulles úrnak ma már nincs módja arra, hogy amerikai bankárok érdekében „népszerűtlen” intézkedésekre utasítsa ai magyar kormányt. Bi­zonyára ezért nem szereti a ma­gyar népi demokráciát. \

Next

/
Thumbnails
Contents