Szabad Nógrád. 1953. április (9. évfolyam. 26-34. szám)
1953-04-11 / 29. szám
1953 április It. SZABAD AOGIt'ín 3 MEGYÉNK BÜSZKESÉGE rTermelőszöveíkezeteink meg- szilárdítása elsősorban az erőskezű, szilárd vezetéstől függ. Elsősorban a jó elnökön múlik, hogy a termelöcsoport teljesíti-e tervét és milyen magas terméseredményeket ér el. A jó vezetés csak úgy tudja sikerrel ellátni feladatait, ha ezt kiegészíti a tagság legteljesebb támogatása, bekapcsolódása a közös ügyek intézésébe. Mindezek a tulajdonságok elmondhatók Szabó Jánosról, a kecskédpusztai Dózsa termelő- csoport elnökéről. Jó. szervező, s vezető képességével elérte, hogy a termelőcsoport a tavaszi vetést határidő előtt 14 nappal teljesítette. A jószág állományt veszteségmentesen teleltette át a csoport. Ma már legekéire járnak a juhok, sertések, szarvas- marhák és a meglévő takarmánykészleteket porciózattan etetik. C zabó János csoportelnök nagy fontosságot tulajdonít an- na>k, hogy a nőket is bevonja a közös munkába. Nincs is a csoportban egy olyun nő sem. ki ne vette volna ki részét a tavaszi munkából. így például Szabó János felesége szölömei- szésnél 1 nap alatt 3 munkaegységet teljesített. Ugyanez elmondható Szvelcsik Lászlónérói és a többi női dolgozóról is. E lelkes munka tehetővé teszi, hogy a • termelöcsoport pontról ponira megvalósítsa a minisztertanács növénytermesztésről szóló határozatát k balassagyarmati erdugaz daság duígo/ói csatlakoztak a Giicorghiu-Dcj Hajógyár dolgozóinak választási bekeversenyéhoz A felszabadulási hét nagyszerű küzdelme után a Gheorghiu-Dej Hajógyár dolgozói úf kezdeményezéssel léptek az. ország dolgozói elé: választási békeversenyre szólították hazánk minden üzemét. Az új kezdeményezéshez máris megindultak a csati at kozások megyénkben is. A balassagyarmati erdőgazdaság dolgozói a következő vállalással csatlakoztak a hajógyár dolgozóinak kezdeményezéséhez: „Az első félévi tervünk határidő előtti tel jesítése érdekében vállaljuk a cserzőkéregtermeiés befejezését és leszállítását. 25 kh. területtel többet erdősítünk az előírt tervfel adatnál. A tiszti, tási munkát és az erdősítések ápolását tervszerinii mennyiségben május 17-re befejezzük. A szállítási feladatokat úgy szervezzük meg. hogy folyamatosan fogatnaponként elérjük a jelenlegi 0.7 köbméter helyett az 1.5 köbméter teljesítést. Az értékesítést pedig a határidő előtt 10 nappal teljesítjük. Tervünk és vállalásaink maradéktalan teljesítésével kívánjuk kifejezni hűségünket népi demokráciánkhoz és egységes kiállásunkat a népfront mellett”. A pásztói gépállomáson is legyen nevelő hatása a bírságolásnak A napokban gépállomásunk Igazgatója, Kasza István ,100 forint pénzbírsággal sújtotta Strommer István körzeti agronomist. A bírságolás a következőképpen történt. A gépállo- má-s igazgatója behívatta irodájába Strommer István körzeti flgronómust és a következőket mondotta: „No, Strommer eívtárs, itt dolgozik már egy éve, pénzbírságot még nem kapott, most 100 forintra megbírságolom" Az ilyen pénzbírságolásnak még ha jogos i-s, semmi nevelő- hatása nincs, Tény az, hogy Strommer körzeti agronómus munkájában még vannak hiányosságok és ez a hiányosság sokszor hanyagságra is mutat. De a nevezett agronómus munkájában még gyakorlatlan, sok gyakorlati tapasztalatra van még szüksége, mert hiszen egy éve, hogy a mezőgazdasági technikumot felvégezte és kikerült az éleibe. Az igazgatónak az lett volna a feladata, hogy Strommer Istvánt a legmesszebbmenőkig támogassa munkájában. Ez azonban nem mondható el a gépállomás igazgatójáról. Csépány István, pásztói gépállomás. Paksi László „tisztelendő úr" és a „hitoktatás" Veres József clviárs, a balas sagyarmati kórház párttitkára és felesége nagy szeretettel nevelik Veres elvtárs kis harmadik osztályos öccsét. A gyermek szülei meghaltak és most már évek óta a bátyja házában ét. Nemcsak anyagilag gondoskodnak róla. A gyermek nevelési problémáival is úgy törődnek, mint sajátjukéval. Amikor az első osztályba járt még beíratták hittanra. „Csak úgy szokásból — mondta erről Veres elvtársnö — akkor még nem gondoltunk arra, hogy nem helyes, ha a klérus által befolyásolni hagyjuk a gyermek ideológiai nevelését. Később, ahogy fejlődtünk, tanultunk, a férjemmel beszélgettünk erről a kérdésről és rájöttünk, hogy csak a gyermek vallja kárát, ha ilyen felületesen kezeljük ezt a kérdést. Látjuk, hogy az iskolában ma olyan nevelést kapnak a gyermekek, hogy derék, becsületes emberek válhatnak belőlük, akiket nem lehet többé elbolondílani. Mindaz a sötét misztikum, vallásos ideológia, amit a hittanórán tanulnak, csak nehezítené az iskolai anyag, természettudományos tanítás megértését. Amikor mindezt megbeszéltük, elhatároztuk, hogy bizony mi szakítunk a „szokással” és a második osztályba már nem iratluk be a gyereket hitoktatásra. Mindenki azt gondolhatná, hogy ezzel az ügy el is intező- dött, hiszen nálunk szabad vallásgyakorlás van, ezt népköztársaságunk törvénye mondja ki és az állam és egyház között létrejött megegyezés során az egyház vállalta, hogy tiszteletben tartja népköztársaságunk törvényeit. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy ezt minden egyes pap végre is hajtja. Vannak olyan papok is, akik arra fordítják idejüket, hogy ellenségeskedést szítsanak a dolgozók között, hogy a szülök ellen fordítsák a gyermekeket, és olyan gyermekeket is kényszerítenek hittanórán való részvételre, akiknek szülei nem akarják, hogy gyermekeik hittanra járjanak. Veres elvtárs 10 éves kis öcs- cse a télen egyre gyakrabban ment késve haza az iskolából. A gyerek eleinte hosszas faggatásra, szidásra sem mondta meg hol volt. Egy este különösen későn jött haza, összepiszkolódott, olajos nagykabátban, dideregve. Hosszas faggatásra végül elmondta, hogy már hosz- szabb ideje ott tartja a hittan, órákon, majd minden nap elhívja magához a „tisztelendő bácsi” és több mindenfélét dolgoztat vele, küldözgeti ide-oda Ezen az estén a motorkerékpárját tisztítatla meg a gyerekkel, kint az udvaron, a tél vége egyik leghiiíegebb napján. „Szóval a hitoktatás ürügye alatt az árva gyereket — akiről úgy gondolta, hogy nincsen, aki gyámolíisa, védelmébe vegye — cselédmunkán dolgoztatta. Elvonta az otthoni tanulástól — gondolta magában dühösen Veres elvtársnö — pedig még ahhoz sincs joga, hogy a hittanórán ott tartsa, ha nincsen beíratva”. A „tisztelendő úr” tévedett, amikor azt gondolta, hogy nincs, aki a gyerekkel törődjön. A szülőkön, nevelőkön kívül, ma a póri, az állam, is gondoskodik róla, hogy az árva gyerekekből ne csinálhassanak egyesek cselédet. Veres elvtársék rendszeresen ellenőrizték, hogy a gyerek pontosan hazamegy-e az iskolából. Nem csalogatja-e Paksi László magához. Hát csalogatni éppen csalogatta, de a gyerek nem ment. Ekkor úgy feldühödött azon, hogy a terve nem sikerült, hogy valósággal berontott egy este Veres elvtársék otthonába és rájuk támadt. Magából kikelve ordította: „Nem elég, hogy maguk nem járnak a templomba és áz utcán sem köszönnek nekem, még a gyereknek is megtiltják, hogy foglalkozzam vele. Mit adnak maguk „Vendel úrnak” — mondta gúnyosan, megnyomva a „Vendel úr” szót. A gyerek keresztneve ugyanis Vendel. — Tudják maguk egyáltalán nevelni. Hálásak lehetnének nekem, hogy a gyerek nincs beíratva hittanra és én mégis ..megengedem”, hogy ott maradjon, ami nekem igen nagy resz- kir. Várjanak csak, majd járat nők még maguk hittanra a gyereket, de már akkor nem lehet, mert az eddigi cselekedetük figyelemmel van kísérve”. — Ezzel a fenyegetéssel fűszerezve mondanivalójál, dühösen távo zott. Meg kell jegyezni azt is, hogy „Paksi úr” a hitoktatáson a gyerekeket verni is szokta. Veres elvtárs öccsét is egy alkalommal úgy pofonütötte, hogy napokig ott volt a helye az arcán. Ilyen a ,.hitoktatása a tisztelendő úr nak”. Ha máskép nem megy, hát veréssel akarja beleverni a gyerekekbe a maga nép butító ideológiáját. Amikor becsületes dolgozók százezrei a napi munkából hazamenve maguk tisztít iák kerékpárjaikat, maguk takarítanak és bevásárolnak, amikor ezer és ezer dolgozó édesanya napi nyolcórai munkája után végzi el a háztartási munkát, hogy a gyermeke nyugodtan tanulhasson, fejlődhessen, akkor ő egésznanos semmittevés ulán gyerekekkel végezteti el azt a munkát is, amit pedig már unal mában is maga végezhetne el. Boldogan és büszke örömmel tekintünk a jövőbe A niiíserfai vállalat dolgozó inaik élete a. íelezaibabaduiás ita eltelt nyolc esztendő alatt Warnas változáson ment ke- esztiil. Még élénken é1! emléke- etilkbén a múlt rendszer bá- lyászkodása és ha összehasonítást tesznek a műit és a jeen- egi boldog, szabad életük kö- ött, még inkább felébred szí- ükben a hála érzése azok iránt, kik a múlt rendszer embertelen i*nyásZiSorsából kiragadták őket. A fel se a bad ul ás előtt csupán fizikai erejükre, a két kérges ezükre számíthattak, a terme- csnél A bányák elhanyagol 11 apóiban voltak, csákány, fej- ze és a lapát voltak a szén terhelés eszközei. Aliban az időben .lég ne.m ismerték a seértfúro- ■ épeket, rakodógépet, kaparó- és |-u nv szalagot. Fjet ük kocká zta- ásávai, verejtétkes munkával erínelték ki a kapitalistáik szánára a szenet, a munikavédelmi :s biztonsági berendezések el 'oltak hanyagolva, balesetek ,2 in te napirenden íondultaut eő. A műszak kezdetén ebben az dobén a bányászok kéz; rése- éssel kezdték a munkát, ala- :sony munkaih el veken háton ragy oldalt fekve dolgoztaik. Ez i murika eltartott egy fél műszakon keresztül is, míg egy— írásié! méter mélységű rést el iudtak készíteni. A kéz sér ülések szinte természetesek voltaik, hiszen elkerülhetetlen volt, hogy7 a fcsákányozó vájár kezét a köblény és élés szén fel, ne sértse. A fekve végzett munka köziben a bányászok átfáztalk, a reuma, izületi megbetegedések bányász- betegségekké váltak. Az egészségtelen munkalkörü'imények következtében sok dolgozó már fiatalon munkaképtelenné vált és mivel a tőkések részére hasznot hajtani nem tudott, az utcára került. Abban az idülten e robbamólyu'kak fúrását is kézierővel végezték. Ezt a munkát csak fölváltva tudták végrehajtani, annyira fárasztó vöd. Ezenkívül a robbantást iis, maga a csapat végezte és e szakképzettség hiánya miatt e tekintetben is sok szerencsétlenség'történt. A lég- vágatok összeszaladtak, a hajcsár szerepét betöltő felügyelet pedig mit sem törődve a dolgozók egészségével, a füsttel megtelt munkahelyekre is baküdték a bányászokat. A megrakott csilléket nagy távolságokon keresztül, emelkedőn és lejtőn szintén nagy erőfeszítés mellett fizikai erővel kellett foInfok. 1940-ben. amikor ,a Szovjetunió hős katonái elűzték a népnyúzó bitangokat és eijjőtt a fel- szabadulás boldog pillanata, egy csapásra megváltozott a mizser- fai bányászok sorsa is. A párt és a kormány egymásután léptette életbe azokat a határozatokat, ame'yek mind könnyebbé, elviselhetőbbe, emberibbé tették a sokat szenvedett bányászok életét, munkáját. A párt- és kormányintézkedések nyomán megváltozott a mizserfaii üzem 'képe is. Nagyteljesítményű gépek érkeztek az üzembe, fúrógépe!; váltották föl a kézifúrást, rakodógépek a lapátolást1, 'kaparó- és gmn'Siza'rgok a csiilézést. A mi- z serf aj Ifi. telepen ma már a széntermelést első munkafolyamatától az utolsóig gépek végzik. Üzemünknél a réselés már teljes mértékben megszűnt. A robbantást minden munkahelyen szakképzett lőmesteirej; hajtják végre. A robbanás által keletkezett gázt jó légváratokon keresztül,' csőventiiiátorok segítségéve! távolít iák el. A robbantólyukakat azelőtt kézzel, egy félóráig ke'étt fúrni, most ezt a folyamolot gépek segítségével percek alatt befejezik. A rakodógép, 0 szovjet ipar egyik kiváló alkotása, 15 perc alatt 20 esi le szenet rak fel a kaparószalagra. Ezt a mennyiséget azelőtt kézi- erővel három ember csajk nélgy- orai munikiaiidő alatt tudta elvég« ami. De nemcsak a munka lett könnyebb a mizsCríai Ifi. telepen, hanem a balesetek száma :s jelentősen csökkenj. A mizser- fai bányászok ma1 már örömmel dolgoznak, kíi önösebb megerőltetés nélkül. Pintér Sándor vanó sztahanovista vájár például e! mondja: — Ha a múlt rendszer módszerével kellene dolgoznom, mát régen külszíni munkás lennék, hiszen meg vagyok operálva és nem bírnám már a hosszú csiilézést meg a lapátolást, A rakodó gép és a kaparó segítségével. Pintér Sándor csökkent fiz kai képességének ellenére is állandóan túlteljesíti tervét. Lelkes^ odaadó munkájáért a legnagyobb megbecsülésben van része. Jó munkájáért sztahanovista oklevelet kanott. De nemcsak Pintér Sándor életkörülménye és. munkája javult meg, hanem az üzem min den dolgozójáé. A víztől való védekezés céljából dolgozóink védő gumir.’ihát kapnak. Ezenkívül minden földalatti dolgozót gumicsizmával és feivédő bőrsisakka! láttunk el. A mun.ka biztonságosabb lett. A fűszállító vágatokon villanyvilágítás van, de 6ok munkahelyen ugvanosak izzó!rámpák árasztják a nappali világosságot. Pártunk és a dolgozó nép állama megbecsültté tette a régen megalázott bányászokat. Boldogan és büszke örömmel tekintenek a jövőbb: mert tudják, hogv harcuk további eredménye egyre szebb és boldogabb életet biztosít számukra. A március havi tervet 100.2 százalékra teljesítették, de a felszabadulási hét lendületét tovább fokozzák hogv a nár* út- mutaása alapján elősegítsék egész népgazdaságunk meg erősítését, a dolgozó nép hatalmát. Kreffly Iván, a miz-serfai vállalat főmérnöke Igazságos választási rendszer nálunk - választási komédia a tőkés országokban r A mi választási rendszerünk — igazságos. Az alkotmány kimondja: ,,A választásokon minden választásra jogosult pol. górnak egy szavazata van Minden szavazat egyenlő”. Nem így a tőkés országokban. A „demokratikus’1 Angliában például kétszeresen számít azoknak a szavazata, akik az uralkodó osz;ály fiainak fenntartott két legelőkelőbb egyetemet végezték el. Kétszeres szavazata van 65.000 tőzsdeügynöknek, bankárnak és üzérnek is. csak azért, mert London belvárosában van irodájuk. 1938-ban Horthyék is olyan választási rendszert vezettek be, amelyben a vagyonos osztályhoz tartozók kétszer szavazhattak. Továbbá: tőkés országokban a választókerületeket általában úgy jelölik ki, hogy nagy és népes munkáslakta kerü- leiek ugyanannyi, vagy kevesebb képviselőt választanak, mint a- kormányra szavazó, szórványosan lakott, elmaradott vidékek. Angliában az iparvidékeken kétszer, háromszor, sőt négyszer- annyi szavazat kell egy képviselői mandátum elnyeréséihez, mint az elmaradottabb területeken. így azután ha már nem is tudják teljesen megfosztani az öntudatos dolgozókat választójoguktól — de szavazatukat csak félszavazalnak számítják, vagy még annyinak sem. Hosszú volna felsorolni azokat a bonyolult és ravasz választási rendszereket, amelyeket a -tőkés országok uralkodó osztályai kieszeltek, hogy saját pártjaik javára hamisítsák meg a választások igazi eredményeit. Az ilyen csaló választási rendszereknek a következménye aztán az, hogy például a legutóbbi osztrák választásokon a népi ellenzéknek 57.000 szavazatra volt szüksége, hogy egy-egy jelöltjét megválasszák, — ugyanakkor a reakciós pártok jelöltjei 24.500 szavazattal jutottak be a parlamentbe. Néhány évvel ezelőtt Franciaországban járási választásokon' a Francia Kommunista Párt 1,200.000 szavazattal 17 képviselői mandátumot kapott a jobboldali szociá!demokraták pedig 1,500.000 szavazattal — 180 mandátumot kaptak. A tőkés országokban kit képviselnek azok,' akiket (beszéK tünk már róla, hogyan) megválasztottak? Hallgassuk csak meg, mit mond erről Rákosi elvtárs. „Egy amerikai újságíró azt bizonygatta nekem — mondotta —, hogy az amerikai választások demokralikusabbak, mint a mieink. Megkérdeztem tőle, hány ipari munkás van az Egyesült Államokban? Azi mondja: .körülbelül 40 millió. Megkérdeztem, melyik a következő nagyszámú réteg? Azt mondja: hogy a parasztok. Mennyi munkásképviselő van az amerikai szenátusban? — kérdeztem ezután. Egyetlen egy sem — válaszolt az újságíró. Mennyi dolgozó paraszt van a szenátusban? Dolgozó paraszt sincs egyetlen egy sem — válaszolta. Hát kik vannak ott? — kérdeztem. Bankárok, gyárosok és azoknak az ügyvédjei No és — faggattam tovább — az amerikai munkások nem küldenének szívesebben bankárok helyeit munkásokat a szenátusban? Azt válaszolta: De igen. természetesen. Hát — mondom neki — mi nem kérünk ilyen demokratikus rendszerből, ahol 40 millió az ipari munkás, s egyetlen egy képviselőt sem tud bejuttatni a szenátusba.” Bankárok, gyárosok; földesurak sohasem képviselik a munkásokat és dolgozó parasztokat, ezt az igazságot megtanultuk mi már a magunk bőrén a Horthy-rendszer idején. Kik voltak akkor a képviselők? Horthy utolsó alsó- és felsőháziban a képviselők majdnem feje (számszerint 347) nagy- birtokos, földesúr volt, köztük 5 herceg, 56 gróf, 29 báró. Ezeknek nagyrésze egyszersmind nagytőkés is volt, de rajluk kívül még 186-an voltak bankárok, gyárosok, tőkepénzesek, nagykereskedők. Nagyszámban volt képviselve az a réteg is, amelyet „úri középosztály“-nak neveztek: 203 horthyista tiszt, népnyúzó ügyvéd, nyugalmazott etispán és az urak mindenfajta tányérnyalója. A statisztika igaz kimutat 8 „parasztot” és 4 „munkás;” is. De kik voltak ezek a „parasztok“? Egytől- egyig Horfhyt kiszolgáló kulákök! £s kik voltak a „munkások“? Jobboldali szoedemek, angol, amerikai kémek, a munkásság hitvány árulói, Peyer Károly, Kéthly Anna és néhány hasonszőrű társuk. A most feloszlatott országgyűlés tagjainak 73 százaléka munkás és dolgozó paraszt volt. a többi — értelmiségi és dolgozó kisember. A nők aránya 17.6 százalék, a 30 éven aluli fiataloké csaknem 17 százalék volt. A mi országgyűlésünk kifejezte államunk népi jellegét, dolgozó férfiakból és nőkből tevődölt össze. A mostani választáson abban is van a fejlődés a legutolsó választáshoz képest (és ez rendkívül jelentős változás). hogy most a módosított választási törvény értelmében — a nép maga is közvetlenül javasol képviselőjelölteket. Menynyire másképpen megy ez is a kapitalista országokban. Angliában a munkásáruló ..munkáspárt” 5—6 legbeavaíottgbb vezetője állítja össze a párt képviselőjelöltjeinek a névsorát, anélkül, hogy ebbe akárcsak a párttagságnak a legcsekélyebb beleszólása volna. A mostani választáson a munkások, parasztok, dolgozó népünk milliói az eddiginél közvetlenebbül szólhatnak bele a nép állama ügyeinek intézésébe — még világosabban kitűnik az, hogy. hazánkban minden hatalom a dolgozó népé Az utolsó négy évben hatalmas lépéssel mentünk' előre a szocialista építésben. Megváltozott hazánk képe, régebben elmaradott vidékek ipari központokká fejlődtek, gépek dolgoznak a földeken, új nagy építkezések folynak mindenfelé. Dolgozóink. akik ezeket a nagy változásokat kezük munkájával végrehajtották, maguk is megváltoztak: öntudatosabbakká lettek, hazájukat még jobban szeretik, a pártot még híiebben követik, még szorosabb közösséget vállalnak, mint azelőtt. A nagy építőmunka, a haza iránti kötelességek teljesítése ezreket és tízezreket emel ki közölük, példamutató, élenjáró emberekké. Ezek a dolgozók tegnap még talán öntudatlanok voltak, de ma már a szocialista építés első vonalában küzdenek, s ha a nép bizalma még nagyobb feladatokat ruház rájuk — holnapra nem egy kitűnő vezető egyéniség nő ki közülük A mostani választás megadja a lehetőséget a dolgozóknak .es egyben felelősségteljes feladatukká is teszi, hogy megkeressék és megtalálják ezeket a vezetésre alkalmas dolgozókat, elsősorban azok között, akik hazaszeretetükkel, páríhüségükkel, önfeláldozásukkal kitűntek az ötéves terv, az állampolgári kötelességek teljesítéséért folyó harcban. Újabb kedvezmény a tszcs-k és egyéni dolgozó parasztok részére A begyűjtési miniszter engedélyezte, hogv az árpa- és a zabvetés meggyorsítása érdekében a tsz-ek számára közponíi készletből rendelkezésükre bo- csássania'k szokványárpát, zabot, valamint sörárpát, azonnali cse. rére. Azok a tszcs-k. termelők, akik kenyér- és takarmánygabona csereterménnvel nem rendelkeznek, az alábbi terményekért és termékekért is cserélhetnek vetőmagot: 100 kg árpáért, illetve zabért: cserére beadható 200 kg burgonya, vagv 60 liter direkt termő bor, vagv 45 liter hazai bor, vagv 30 kg élő hízottsertés. A sörárpa kicserélésének ez a módja nemcsak a tsz-ekre vonatkozik, hanem az egyéni termelőkre is. Horváth Irén propagandista* Balassagyarmat
