Szabad Nógrád. 1953. március (9. évfolyam. 18-25. szám)

1953-03-18 / 22. szám

1953 március 18.

SZABAD nSgrIh

3

ÁPRILIS 4-NEK KÖSZÖNHETEM

1945 április 4. történelmünk legnevezetesebb évfordulója. A dicsőséges Vörös Hadsereg ekkor szabadította fel hazánkat a német fasiszta uralom alól és ekkor űzte ki a magyar nép vérét szívó kapitalistákat és földes urakat. Ettől a naptól kezdve megszűntek uralkodni a dolgozó nép hóhérai, s helyettük a dolgozó nép vette kezébe saját életének irányítását.

Az én édesapám 37 éven keresztül verejtékezett a bánya mélyében, de senki nem gondolt arra, hogy nehéz munkájának fáradalmait kipihenhesse, senki nem gondolt arra, hogy hosszú évtizedes fáradságos munkája után megjutalmazzák.

En is dolgoztam a múlt rendszerben, de ugyanúgy, mint édesapámat nem becsülték, engem sem becsültek munkám után.

A felszabadulás azonban — mint a sokmillió magyarnak — az én étetemnek is új értelmet adott. Az elmúlt évben munkásságom 25. évfor

dulója alkalmával dolgozó népünk állama 1000 forinttal jutalmazott. Két hetet a Balaton partján pihentem olyan gyönyörű üdülőben, amelyben a felszabadulás előtt még szolgának sem kellettem volna.

Gyűlölettel gondotok vissza arra az időre, amikor édesapáméi elmentek Róth Flóriánhoz, a nógrádi szénmedence „teljhatalmú urához" s elpanaszolták, hogy nyomorúságos keresetükből nem tudnak megélni. A bányafőtanácsos „úr” azt mondotta nekik: ,Minden zsebem tele van pénzzel, de egy fillért sem adok. Elkövetek mindent, hogy két bányász járjon egy nadrágban.”

Hogy élni tudjunk, már 10 éves koromban tehénpásztornak kellett mennem. Ez volt a múlt. Ma az én gyermekem középiskolába jár, de nekem is módomban van, hogy politikailag és szakmailag képezzem magam. En is elvégeztem a dolgozók általános iskoláját, ezenkívül kovács tanfolyamon bővítettem szakmai

tudásomat. Mindehhez az az április 4-e segített hozzá, amelynek 8. évfordulóját most készülünk ünnepelni. Ugyancsak ennek köszönhetem, hogy házhelyet kaptam és azon felépítettem egy kétszobás lakást.

Régen a vidéki dolgozó barakókban, nyomortanyákon sínylődött, ma gondoskodnak arról, hogy autóbuszon utazhasson munkahelyére és haza.

Egyszóval. megváltozott az életünk mert 1945 április 4-e ezt lehetővé tette számunkra.

Mint a Salgótarjáni Acélárugyár gépkovácsa, már az év elején felajánlást tettem, hogy ezt az évfordulót méltóan megünnepelhessem.

Januárban 138, februárban 153 és március eddigi időszakában 158 százalékos átlagteljesítményt ér tem el. De ezzel sem elégszem meg, termelésem további fokozásával készülök felszabadulásunk méltó megünnepléséi re.

Barta Lajos,

levelező, a Salgótarjáni Acélárugyár gépikovácsa.

Laukó János az erdőkürti gépállomás DISZ-flatalja 291.9 százalékra teljesítette tavaszi tervét

Az erdőkürti gépállomás traiktoris-tái versenyben végzik a tavaszi szántási munkát. A lelkes verseny már szép eredményeket hozott. Gépállomásunk ezideig 934 normálhold talajmunkát végzett el, amely a tervünkhöz viszonyítva megfelel 83.3 százaléknak. Laukó János DISZ-fiatal már 291.9 százalékra teljesítette tavaszi tervét. Ugyanígy Diviák Mihály traktoros js 221.3 százalékra teljesítette tavaszi tervét. Még több Vraktoristánlk van, akik hazafias módra, becsülettel teljesítették adott szavukat.

Gépállomásaink dolgozóinak legtöbbje keményen harcol a tavaszi tervteljesítés sikeréért. Ilyen bátor, harcos a Petöfi- brigád vezetője, Veizer Ferenc. A munkák fokozottabb menetének érdekében arra is képes, hogy éjnek idején bejöjjön a gépállomásra, hogy a szükséges munkagépeket kivitesse a munkaterületre. Természetesen ehhez hozzájárul Tóth Károly elvtárs vontatóvezető munkája is, aki úgyszintén éjjel 3 órakor gyújtotta be a vontatóit, hogy a munkagépeket kivigye a munkaterületre.

GépáHamásunkon az eredmények ellenére még mindig vannak olyan traktorosok, akik tervüknek csak igen alacsony százalékát teljesítették. Például Széles János traktorvezető is ezek közé tartozik, mert tavaszi tervét csak 13.4 százalékra teljesítette.

Battyányi Erzsébet

statisztikus, erdőkürti gépállomás

Törvényszegés Homokterenyén

A minisztertanács törvény- erejű rendelete kimondja: „legkésőbb március 15-ig be kell fejezni a tavaszibúza vetését”. A íiomokterenyei földművesszövetkezet ügykezelője, Kuburczik Lőrinc lábbal tiporta e törvényt. A tartalékföldeken nem fejezték be a tavaszibűza vetését. 168 kh. helyett március 15-ig csupán 31 holdon végezték el a búzavetést.

Nézzük meg, mi az oka e súlyos törvényszegésnek? Fónád Imre tanácselnök elnézte a földművesszövetkezeti ügyvezető bűnös mulasztását. Nem kötelezte az ügyvezetőt arra, hogy határidőre gondoskodjon a tartalék- terület fölszántásáról, bevetéséről. A község egyénileg dolgozó parasztjai már teljesítették tavaszibúza vetéstervüket. A tanácsnak az lett volna a kötelessége, hogy következetesen alkalmazza a minisztertanácsi határozatnak azt a pontját, amely kimondja, hogy „a községi tanács az egyéni igaerőtulajdonos — amennyiben saját területén az időszerű mezőgazdasági munkát elvégezte — kötelezhetik más gazdaságban, mezőgazdasági munka végzésére. Az ígv elvégzett munkáért hivatalos díjtételek szerint megállapított munkadíjat kell fizetni”. E határozat gyakorlatban való alkalmazása elmaradt. Ez is tükrözi azt a nagyfokú nemtörődömséget, hanyagságot, amit a tanácselnök elkövetett. De azt szokták mondani, hogy „fejétől büdösö- dik a hal...” Ez így is igaz, mert a tanácstagok nem mutatnak pé'dát a törvény gyakorlatban való végrehajtásában, s nem harcolnak a törvény megvédéséért, betartásáért. Például Geese István VB elnökhelyettes már befejezte a vetést, de igaerejével nem siet segítségére a földművesszövetkezetnek. Így jogosan mondják a község dolgozó parasztjai, „ha ők nem mennek, miért menjük mi”. Tehát hiányzik a tanácstagok példamutatása.

Az ilyen vezetők, tanácstagok aztán nem sokat törődnek azzal, hogy a homokterenyeiek hogyan járulnak hozzá a nagyobb terméshozam, a nagyobb darab kenyér biztosításához. A nehézségekkel szembeni megalkuvás az állami fegyelem súlyos megsértése a falusi pártszervezet fogyatékos munkájának tudható be. A párttitkár azt sem tudja megmondani, hogy hogy áll a község a tavaszibúza- veiéssel. Az ilyen párttitkár visszaél a párt bizalmával. Nem képes arra, hogy harcba szólítsa a község kommunistáit a szán. tás, s búzavetése mielőbbi elvégzése érdekében.

Vájjon van-e joga a pártt'fkár- nak, a tanácselnöknek a szövetkezeti ügyvezetó’nek megsérteni, semmibe venni a minisztertanácsi határozatot? Nincs joga. Ezeknek a vezetőknek megalkuvás helyett kemény harcot kell folytatniok a lemaradás felszámolásáért. A községben lévő összes igaerők munkábaállításá- val el kell érniök, hogy pár napon belül be legyen vetve minden talpalatnyi tartalékterület.

A. proleitímewnzetkösiséy legyőzhetetlen sztálini lobogója

Irta: Rákosi Máivá*

Ezekben a fájdalmas napokban, melyek mély gyászba döntik a világ minden dolgozóját, minden szabadságszerető népét, százmilliók tekintete fordul a felszabadító Szovjetunió fővárosa, a ragyogó Moszkva felé. Mindnyájunk gondolatát eltölti a fájdalmas veszteség, amely szeretett vezérünk, nagy tanítónk, Sztálin elvtárs halálával ért bennünket; mindnyájunk gondolatát eltöltik az ő tanításai, az ő hagyatéka. A ro- kon'szenvnek, az együttérzésnek és a részvétnek valóságos tengere árad a világ minden sarkából a Szovjetunió oly súlyos veszteséget szenvedett dolgozó népe felé. A részvétnek és együttérzésnek ez a soha még nem látott megnyilvánulása minden szónál ékesebben bizonyítja, milyen mély és őszinte, milyen bensőséges volt az a viszony, mely a haladó emberiséget a Szovjetunióhoz fűzte; milyen határtalan az egyszerű emberek szeretete nagy vezérük, Sztálin iránt.

Josz-if Vi-sszárionovics Sztálin a mi egész korunk legböl- csebb vezetője és tanítója volt. A legszélesebb tömegek szokták meg, hogy minden nehéz helyzetben, minden komoly fordulat előtt az ő bölcs szavait, az ő biztos kezének útmutatását figyeljék és kövessék. Az osztályharcos proletariátus gondolkozását ő formálta és cselekvését ő alakította ki. Tőle tanultuk az újtípusú lenini-sztálini párt építését, az imperialista elnyomás ellen vezetett proletárfelszabadító harc taktikáját és stratégiáját, ő dolgozta ki és valósította meg a szocializmus építésének terveit; ő oldotta meg a szocializmusból a kommunizmusba vaió átnövés problémáit. Az ő tanácsai alapján építik szocialista .jövőjüket a népi demokráciák kommunistái. Ö öntött belénk bátorságot és kitartást minden történelmi fordulat idején éis ő hívta fel szakadatlanul figyelmünket arra, hogy óvjuk mint a szemünk fényét a marxi-lenini eszmék tisztaságát és lobogtassuk magasan a proletárnemzetköziség zászlaját.

Sztálin elvtárs sokoldalú forradalmi működésén vörös fonalként húzódik keresztül a proletárnemzetköziség nagy, győzelmes gondolata.

„A Szovjetunió munkásosztálya — mutatott rá Sítáün elvtárs — nemcsak azért erős, mert harcaiban kipróbált lenini pártja van, továbbá nemcsak azért erős, mert a dolgozó parasztok milliós tömegei támogatják. Erős még azért is, mert az egész világ proletariátusa támogatja és segíti. A Szovjetunió munkásosztálya a világproletariátus része, élcsapata, köztársaságunk pedig a világproletariátus édes gyermeke. Nem kétséges, hogy ha a tőkés országok munkásosztálya nem támogatta volna, akkor nem tudta volna megtartani a hatalmat, nem biztosíthatta volna a szocialista építés feltételeit, következésképpen nem érhette volna el azokat a sikereket, melyeket elért. A Szovjetunió munkásosztályának a tőkés országok munkásosztályához fűződő in- ■ lernacionális kapcsolatai, a Szovjetunió munkásainak a világ munkásaival való testvéri szövetsége a szovjet köztársaság erejének és hatalmának egyik sarkköve”.

Erre a gondolatra Sztálin elvtárs szakadatlanul visszatért és igyekezett minden

kommunistának, a proletárfelszabadulás minden harcosának szívébe vésni. Minden oldalról megvilágította s különösen kiemelte a proletárnemzetköziségnek azt a szerves kölcsönhatását, mely a Szovjetunió és a világ proletariátusa között fennáll.

Sztálin elvtárs fáradhatatlanul tanította a világ munkásságát arra, hogy mindvégig hű maradjon a proletárinternacionalizmus ügyéhez, az egész világproletariátus testvéri szövetségének ügyéhez. „Internacionalista az — mondotta J. V. Sztálin — aki fenntartás nélkül, ingadozás nélkül, feltételek nélkül kész megvédeni • a Szovjetuniót, mert a Szovjetunió a forradalmi világmozgalom bázisa, ezt a forradalmi mozgalmat pedig lehetetlen védelmezni és előbbre lendíteni, ha nem védelmezzük a Szovjetuniót. Mert aki a világ forradalmi mozgalmát a Szovjetunió megkerülésével és a Szovjetunióval szemben szándékozik védelmezni, az a forradalommal kerül szembe, az okvetlenül a forradalom ellenségeinek táborában köt ki”.

A világ kommunistái felismerték a proletárnemzetköziség döntő jelentőségét az imperialisták ellen vívott nehéz harcokban. Mindannyiunk véleményét fejezte ki Mao Ce- tung elvtárs, a nagy kínai nép felszabadító harcának vezére, amikor a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusát azzal üdvözölte: „Lenin és Sztálin neve az a zászló, amely előre vezeti az egész földkerekség dolgozón. A Szovjetunió Kommunista Pártja példakép az összes kommunista és munkáspártok számára”,

A Sztálin nevelte szovjet kommunisták példáján tanultuk meg azt is, hogy a legjobb munkát a proletárnemzetköziség és az emberi haladás érdekében akkor végezzük, ha saját hazánk dolgozó népének ügyét védjük jól és következetésen, ha saját hazánkban visszük diadalra a dolgozó nép ellenségeivel' szemben a harcot. Megtanultuk Sztálintól, hogy a hazafi- ság és proletámemzetköziség elválaszthatatlan egységben és kölcsönhatásban fonódik össze és a kettőnek e kölcsönhatása új erő forrása, új győzelmek serkentőjévé válikA Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusa eleven és meggyőző illusztrációja volt annak, hogy a kommunista és munkáspártok a proletárinternacionalizmus legyőzhetetlen sztálini zászlaja alatt milyen komoly sikereket értek el és milyen hatalmas erőt képviselnek. „Ha az eszme meghódítja a tömegeket, anyagi erővé válik” — hirdette Marx. Nos, a munkásnemzetköziség eszméje tíz- és százmilliókat hódított meg, s motorjává vált világszerte a tőkés elnyomás és kizsákmányolás elleni felszabadító harcnak.

A kapitalista országok kommunista pártjai vezetőinek fogadalma — hogy soha nem engedik, hogy országukat a felszabadító Szovjetunió elleni harcba vigyék — a népek elszántságának adott kifejezést s a cselekvő proletárnemzetköziség lelkes megnyilvánulása volt.

A népi demokrácia országai testvérpártjainak küldöttei a XIX. kongresszuson arra mutattak rá, hogy felszabadulásukon túl mennyit köszönhetnek a Szovjetuniónak, Sztálin elvtársnak és hogy milyen óriási az a segítség, melyet

számukia a Szovjetunió minden sikere, példája, támogatása jelent. Ugyanezt mondották el a legkülönbözőbb példákkal alátámasztva a kapitalista, a gyarmati országok kommunistáinak küldöttei is.

A XIX. kongresszus hatalmas, világméretű demonstrációja és megnyilvánulása volt a proletárinternacionalizmusnak, mutatta, hogy ez a szellem elevenen él a dolgozó százmillióknak szívében, s új tettekre, új győzelmekre serkenti őket. Ebben a szellemben fűtötte a világszerte harcoló kommunista pártok képviselőit, akik lelkesen és egységesen tömörültek a Szovjetunió Kommunista Pártjának szeretett vezére, a nagy, a bölcs Sztálin köré.

Sztálin elvtárs ezen a kongresszuson, ahol utoljára adatott meg neki, hogy az egész világ dolgozóihoz szóljon — beszédének központjává újra a proletárnemzetköziség eszméjét tette meg. A nagy vezér rámutatott arra, hogy a Szovjetuniónak mindig szüksége volt és szüksége is lesz a határokon túli testvéri népek bizalmára, rokonszenvére és támogatására.

„Érthető — mondotta Sztálin elvtárs — hogy pártunk nem maradhat a testvérpártok adósa és neki is támogatnia kell őket, valamint népeiket a felszabadulásért vívott harcukban, a béke megvédéséért vívott harcukban. Mint ismeretes, pártunk így is jár el. Miután pártunk 1917-ben kezébe vette a hatalamai és miután reális intézkedéseket tett a tőkés és földesúri elnyomás megszüntetésére — a lestvérpártok képviselői pártunk merészségéh és sikerein fellelkesülve, a világ forradalmi és munkásmozgalma ,rohambrigádjának’ nevezték el pártunkat. Ezzel azt a reményüket fejezték ki, hogy a ,rohambrigád’ sikerei meg fogják könnyíteni a kapitalizmus jármában sínylődő népek helyzetét. Azt hiszem, pártunk beváltotta ezeket a reményeket .. r

Sztálin elvtárs e szavait, a proletárnemzetköziségnek e ragyogó megnyilvánulását, •melyben hazánkat, a magyar népi demokráciát is a világ forradalmi és munkásmozgalmának új „rohambrigádjai” között említette, mélyen szívébe véste világszerte minden kommunista.

Az ellenség most azt reméli, hogy elernyedünk a nagy csapástól, e szörnyű veszteségtől, amely az egész haladó emberiséget érte. Az ellenség nem tudja, hogy a százmilliók egyesülő bánata és részvéte nem a gyengeség forrása, hogy belőle nem csüggedés ered. A haladó emberiség legjobbjainak százmilliói közös, őszinte bánatának, mélységes gyászának és részvétének ilyen megnyilvánulása az együvétartozás, az egység imponáló és tiszteletet parancsoló demonstrációja. Belőle nem gyengeség, hanem új erő fakad. Uj erő, mely még jobban tömöríti a világ dolgozóit a felszabadító Szovjetunió körül és még izmosabbá teszi a harcban edzett kezeket, hogy szilárdan vigyék tovább előre, új győzelmekre a sztálini proletárnemzetköziség büszke zászlaját.

Ez az érzés és ez a tudat mélyen áthatja a magyar dolgozó népet. Évszázadokon át a magyar nép nehéz küzdelmet vívott szabadságáért és függetlenségéért. Mint a költő mondja, legjobbjaink elhullottak a szabadság véres zászlai alatt, a hosszú harcban. Hazánk szabadságát, nemzetünk függetlenségét csak a Sztálin elvtárs nevelte Szovjet Hadsereg győzelme hozta meg.

Modern történelme folyamán népünk először szívja a szabadság levegőjét, rendelkezik az új élet minden javával, s az átalakítás nagy művét viszi végbe. Mindezt a Szovjetuniónak, a nagy Sztálinnak köszönhetjük. Ez a tudat a nagy Szovjetunió, a szeretett Sztálin iránti szakadatlan hála és szeretet forrása népünkben. Sztálin elvtárs baráti segítsége, bölcs tanítása tette lehetővé, hogy felépítsük harcos pártunkat, a Magyar Dolgozók Pártját, hogy meg- dönthettük a tőkések, a kizsákmányolok uralmát hazánkban. Ö segítette talpraállni rom- badőlt országunkat, ő védett meg bennünket a ránk acsarkodó imperialisták támadásaival szemben, ő vezette vissza népünket a szabad, haladó nemzetek megbecsült családjába. Neki köszönhetjük, hogy most békésen, bizakodva építhetjük boldogabb szocialista jövőnket.

A magyar dolgozó népben kitörölhetetlenül él és egyre inkább elmélyül annak tudata, hogy minden eredményünk, minden sikerünk kiindulása és megvalósulása elválaszthat tatlanul összefügg a felszabadító Szovjetunió, a nagy Sztálin segítségével. Nincs szabad életünknek olyan területe, ahol ez meg ne nyilván nulna. És minden sikerünk, minden eredményünk csak növeli szabad nemzetünk köszönetét és háláját a Szovjetunió és a magyar nép legdrágább barátja, Sztálin iránt, felszítja és elmélyíti dolgozóinkban a sztálini proletárnemzetköziség szellemét és tudatát.

Minket örökre a Szovjet-1 unióhoz köt a hála, a köszönet és az elvek közösségei most még szorosabbra fűzi e kötelékeket a közős csapás, a közös bánat, a közös gyász.

Nemcsak nálunk, de világ-1 szerte ugyanez az érzés tölti el a .dolgozó milliókat. A mi városaink és falvaink dolgozói szeretett vezérünk halála alkalmával megfogadják, hogy még egységesebben sorakoznak fel a Magyar Dolgozók Pártja mögé, még áldozatosabban építik szocialista jövőjüket. De azt is megfogadják, hogy az elszakíthatatlan köte- lékeket, melyek eddig felsza- badítójukhoz, a nagy Szovjetunióhoz fűzték, még szorosabbá, még bensőségesebbé teszik, hogy még hűbb katonái lesznek a világot átfogó hatalmas békefrontnak. S még hívebben harcolnak a proletárnemzetköziség sztálini eszméjének győzelméért.

Nincs erő a világon, amely megállíthatná a haladó emberiség fejlődését. Mindnyájunk szeretett vezére, nagy tanítónk, sikereink ihletője eltávozott közülünk: de megmaradt korszakalkotó, legyőzhetetlen műve. Itt van a hatalmas, kipróbált és harcokban acélozott Szovjetunió Kommunista Pártja, a lenini-sztálini politika tántoríthatatlan folytatója. Itt tömörül körülötte a testvéri kommunista és munkáspártok egész gárdája. S a szovjet népben, a 800 milliós egységes és hatalmas szocialista táborban, az egész haladó emberiségben tovább él, ihleti meg a népeket és vezeti őket előre Sztálin forradalmi alkotó szelleme.

A proletárnemzetköziség győzelmes zászlója alatt bizton haladnak a népek a nagy cél, a szocializmus, a kommunizmus megvalósítása felé.