Szabad Nógrád. 1953. március (9. évfolyam. 18-25. szám)

1953-03-18 / 22. szám

2 SZAKAD NOK KAI» 1953 március 18. PART ES PÁRTÉPÍTÉS PÁRTUNK ARANYTARTALÉKA A DISZ IFJÚSÁG „A DISZ csak akkor válik igazán a párt szilárd és hűsé­ges segítőtársává, biztos tartalékseregévé, ha soraiban megin­gathatatlanul élni fog az a felismerés, hogy a pártot minden helyzetben követni, a párt politikájának szellemében cselekedni — ez a magyar ifjúság legfontosabb kötelessége.” — mondotta Farkas elvtárs a június 27-i központi vezetőségi ülésen. Ez a tanítás vezérli a Salgótarjáni Üveggyár DlSZ-fiatal- jainák többségét, amikor a termelőmunkában becsületesen meg­állják a helyüket és akkor is, amikor a DISZ-politikai iskolán tanulnak szorgalmasan. Kedd este van, a politikai ok­tatás napja. A politikai iskola 5 órakor kezdődik, de az üveg­gyári DISZ-helyiségben, már negyed ötkor gyülekeznek a fiatalok. Ezen a politikai isko­lán nem szokás a késés, sem az igazolatlan távolmaradás, 28-an kezdték az iskolát, és ma már rendszeresen 32—34 hallgatója van. öröm hallgatni ezeket a fia­talokat, látni a lelkesedést, amellyel tanulnak. Amikor Pa- gács Gabriella, a politikai iskola vezetője üdvözli a hallgatókat, mindenki elkomolyodik és na­gyon fegyelmezetten viselkedik egész idő alatt. Pagács elvtárs­nő éppen olyan fiatal, mint a hallgatók. Ennek ellenére bát­ran, magabiztosan vezeti az is­kolát. — Először Tóth elvtárs tartja meg nekünk kiselőadását, ame­lyet az e heti anyag „A dicső­séges Magyar Tanácsköztársa­ság” első kérdéséről készítettel — mondja komolyan, de mégis biztatóan. — Jól ismeri minden hallgatóját, tudja, hogy a fia­tal, alig 17 éves Tóth Endré­nek szüksége van egy ,kis báto­rításra, hiszen most tartja az első kiselőadást. — Milyen politikai és gazda­sági intézkedéseket hozott a ta­nácsköztársaság? — teszi fel a kérdést az előadó. — Először választott szaba­don a nép saját soraiból veze­tőket — mondja Szmilek Er­zsi. — Biztosították a nép számá­ra a szólásszabadságot, gyüle­kezési szabadságot — szólt hozzá Isdinszki elvtársnő. Egy­más után hangzanak el a kér­dések és rögtön jelentkezik hoz­zászólásra valaki. Sőt egyszerre 3—4 kéz emelkedik a levegőbe. Ha valaki megakad, az előadó rögtön kisegítő kérdést tesz föl. — Komoly hibát követett el akkor a párt, hogy nem vette figyelembe Lenin elvtárs taní­tását — mondja Szmilek Erzsi. — A földeket államosították, de nem osztották ki a dolgozó parasztoknak. — Miért volt ez hiba — te­szi fel a kérdést az előadó. — Mert így ai parasztságot nem tudták a munkásosztály oldalára állítani, biztosítani a végső győzelemhez a munkás- paraszt szövetséget — mondja Varga Antal. Amikor a szociális intézke­désekről beszélnek Szenes Ká­roly is megszólal. — A munkaidőt lecsökken­tették 8 órára, ezzel a munká­sok régi vágya teljesült — mondja. • Sorban mindenki elmondja milyen intézkedéseket hozott a dolgozó nép érdekében a ta­nácsköztársaság. Horváth Nelli az ingyenes orvosi kórházi ellá­tásról Póczos Ida a nőnek bizto­sított egyenjogúságáról beszél. Márton Magdj és Ács Agnes azt mondják el, hogy a tanács- köztársaság megnyitotta a mun­kás- és parasztfiatalok előtt a főiskolák kapuit. Beszéltek még a szociáldemokraták aljas áru­lásáról, a külföldi tőkések magatartásáról. Huszár elvtárs és Lovász elvtársnő a klérus népellenes tevékenységéről és Rákosi elvtárs hősies munkájá­ról beszél, melyet a tanácsköz- társasá.o- védelme érdekében végzett. Vájjon tudják-e ezek a fiata­lok, miért szükséges az, hogy ők mindezt megtanulják? Tud­ják bizony! — 1919-ben nem vették az elvtársak eléggé figyelembe Marx és Lenin tanítását. Ezért követtek el több hibát — mond­ja Póczos Ida. — Ebből is lát­juk, hogy milyen fontos a tanu­lás és ha ezzel tisztában va­gyunk, a jövőben még lelkiis­meretesebben tanulunk. — Az egyes, ellenség befolyá­sa alatt álló dolgozóknak meg tudjuk magyarázni, hogy ez alatt a pár hónap alatt is mennyi min­dent tett a tanácsköztársaság, a dolgozók hány régi vágyát váltotta valóra. Ezt teszi a' párt most is. Nekünk tehát min­den tudásunkkal segíteni kell a pártot, a nép még boldogabb jövőjéért folytatott harcában — így beszél Lovász elvtársnő, aki a maga részéről mindent meg is tesz ennek érdekében. Nemcsak a tanulásban, de a termelőmunkában is az elsők között van, havi átlaga hosszú idő óta 130—140 százalék. — Ha megtanuljuk, mennyit ártottak a dolgozó népnek a jobboldali szociáldemokraták, megismerjük akkori módszerei­ket, jobban felismerjük a szo­ciáldemokrácia aknamunkáját is — mondja Varga Antal. — Ak­kor azt mondták, hogy remény­telen a helyzet, ne harcoljanak a dolgozók, ma azt mondják, hogy miinek az a béikeharc, úgy­sem tőlünk függ, hogy lesz-e há­ború. Akkor azt mondták, most már tiétek a gyár, ai bánya mi­nek dolgoztok annyit. így aka­dályozta a tanácsköztársaság megerősödését. Ha ezt tudjuk, akkor világosan felismerjük és harcolni fogunk a szociáldemo­krácia megnyilvánulásai ellen, amikor uszít a munkaverseny, az újítások, ai gépek beállí­tása hazánk megerősítése eilen. * Ezek a fiatalok egyre jobban a párt aranytartalékai, öntuda­tosan veszik ki részüket a mun­kából, a tanulásból. Nem egy sztahanovista van köztük. Hu­szár Tibor az egyes fazekas- kemencén dolgozik, alapszervi DISZ-titkár, már jelvényes szta­hanovista és reménye van arra/ hogy hazánk felszabadulásának ünnepén másodszor is megkapja a sztahanovista jelvényt. Havi átlagteljesítménye soha nincs 150 százalék alatt. Méltó a párt­tag kitüntető címre. Igyekszik is mindenben párttaghoz mél­tóan viselkedni. Szenes Károly még csak 18 éves, de jó termelőmunkájával — havi átlagteljesítménye 140—150 százalék — jó tanu­lásával máris kiérdemelte, hogy azon kevesek között van, akik 24 éves koruk előtt tagjelöltjei lesznek a pártnak. Márton Mag­dit, aki nemcsak a termelő- munkában van az elsőik közt, de egyike a legaktívabb DISZ-ta- goknak, az elmúlt hónapban az a kitüntetés érte, hogy jó mun­kájáért pártunk tagjelöltje lett. Ilyen fiatalokról kell példát venni Erdősi Lászlónak és a hozzá hasonló ifjúmunkásoknak, akik távoltartják magukat a DISZ-től, nem tanulnak. De példát vehetnek róluk a megye összes fiataljai is. A Salgótarjáni Tűzhelygyár művezetői hajtsák végre a minisztertanács határozatál! A Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa 1951 július 15-én határozatot hozott a művezetők kötelességeiről és jogairól. A határozat 38. pontja kimondja: „A művezető kötelessége nyil­vántartani a dolgozók verseny- vállalásait, s azok eredményeit rendszeresen értékelni. A műve­zető a vállalások teljesítésének állásáról rendszeresen tájékoz­tassa a műhelybizottságot és a bizalmiakat, hogy azok biztosít­hassák a verseny széleskörű nyilvánosságát. A művezetők kö­telessége a vállalások teljesítését rendszeresen ellenőrizni.” A minisztertanács határozata, világosan és érthetően megszab­ta a művezetők feladatait a ver- senynyilvánosság terén, mégis sok művezető azon a véleményen van, hogy a versenyeredmények értékelése 'kizárólag a szakszer­vezet feladata. A Salgótarjáni Tűzhelygyár egyes üzemrészeiben, mint pl. az öntöde II-ben, vagy a tisztitó- műhelyben, »endszeresisé vált ai verseny értékelése. Csépány La­jos elvtárs, á tisztítóműhely fő­művezetője, gondoskodik arról, hogy minden nap rendszeresen értékeljék a verseny eredményeit. Nyilvántartja a vállalt kötelezettségek teljesítését és reggeli idő alatt rendszeresen összehívja a brigádokat, csopor­tokat és minden egyes dolgozót tájékoztat az előző nap elért eredményéről. Az eredmények is­mertetése alkalmával a jó telje­sítményt elérőket dicséretben ré­szesítik, a lemaradókat pedig bí­rálattal és műszaki útmutatások­kal segítik a jobb eredményekkel- éréséhez. Csépány Lajos elvtárs szoro­san összedolgozik az alapszervi pártvezetőséggel és ai szakszer­vezeti műhelytitkárral. így kö­zös erővel olyan lendületes ver­senyt alakítottak ki a tisztítómű- helyben, hogy a dolgozók napról napra szinte egymást előzik meg. Március 13-án ebben az üzem­ben mindössze egy dolgozó, ter­melt. 100 százalék alatt. Tóth László 223, Teplá/i Zoltán 185 százalékot ért el. A tisztítómű- hely napi átlagteljesítménye pe­dig 153 százalékra fokozódott. Az eredmények mellett azon­ban a versenynyilvánosság te­rén igen súlyos hibák is vannak a tűzhelygyárban. Az öntöde I- ben nem folyik ilyen lelkiismere­tes munka a versenyértékelés te­rén. Egner József főművezető nem gondoskodik arról, hogy a dolgozóik rendszeresen megis­merjék napi eredményüket, de igen gyakori, hogy a kiértékelt termelési eredmény nem reális. Ebben az üzemrészben nem ta­pasztal haitó olyan versenylendü- iet, mint a tisztítómű-helyben. •Naponta 12, sőt 15 dolgozó ter­me] 100 százalék alatt. Március 14-én a sztálini őrség alkalmá­val ugyan szép eredményt ért el az öntöde I. üzem, de ezalkalom- mai is 5 dolgozó maradt 100 százalékon alul. Emellett a se­lejtszázalékuk is igen magas. A versenynyilvánosság elha­nyagol ásának következtében ■nemcsak az üzem dolgozói, de maguk a szakszervezeti bizal­miak sem tudják, kik azok, akik teljesítik vállalt kötelezettségü­ket, s nem tudnak segítségükre lenni azoknak, akik lemaradá­sukkal gátolják a terv rendsze­res -teljesítését. Hasonló a helyzet a gépmű­hely I-ben is. Géczi Benedek mű­vezető egyáltalán nem törekszik, sőt nincs is szándékában a mi­nisztertanács által hozott hatá­rozatot végrehajtani. Kereken kijelenti, hogy az ő üzemében nem lehet értékelni a versenyt, mivel az üzemnek karbantartó •jellege van és változatos munkát •kell végezniük. Éppen a műve­zetőnek ez az állásfoglalása idé­zi elő azt, hogy aiz üzemben kö­zömbösség van a szocialista munkaversennyel kapcsolatban. A gépműhely I.-bem ki lehet alakítani a versenyt, az ered­mény értékelésének is meg lehet találni a módját, csaik a műszaki dolgozóknak törekedniük kell a m inis z tért a n ács ha t á ro z a t á n ak betartására és a szakszervezeti vezetőknek harcolni kell azért, hogy a dolgozók megismerhes­sék végzett munkájuk eredmé­nyeit. A versenynyilvánosság bü­rokratikus kezeléséből adódik, hogy a gyár Üzemünk egy napja című versenytábláján nem napomként, hanem legtöbb­ször csak hetenként változnak az eredmények. Hiba az is, hogy azok az eredmények, amelyek erre a vensenytáblára kikerül­nek, legtöbbször már idősze­rűtlenek. A versenynyilvánosság elha­nyagolásának következtében a legjobb kezdeményezések ia eredménytelenné válnak. Január közepén az öntödei Béke bri­gád kezdeményezőként lépett föl, versenyre hívta ki a gyár összes brigádját. A versenykihí­váshoz a brigádok túlnyomóré­sze csatlakozott is, azonban arról már senki sem gondoskodott, hogy a versenyben lévő brigádok megfelelő képet kapjanak á lver­seny állásáról. I.gv a brigádok egy része megfeledkezett arról, hogy versenyben vannak a Béke brigáddal, más részük pedig tájékozatlanul dolgozik, a nincs ami ösztönözze arra, hogy versenytársával szem« ben előnyt harcoljon ki. Az üzemi pártszervezetek tart« sák kötelességüknek a minisz­tertanács határozata végrehaj­tásának ellenőrzését. Számol­tassák be a műszaki dolgozókait végzett munkájukról és adjanak segítséget ahhoz, hogy a mi­nisztertanács által hozott hatá­rozatok maradéktalanul végre legyenek hajtvai A műszaki ve­zetők pedig törekedjenek arra, hogy a munkájukban mutatkozó lazaságok megszűnjenek. A ver­seny nyilvánosságát használ­ják föl arra, hogy7 minden dol­gozó megismerkedhessen a ter­melés legfejlettebb módszereivel, elemezzék ki a lemaradások oikait és teremtsék meg minden dol­gozó számára ai vállalt kötele­zettségek teljesítésének műszaki előfeltételeit. Biró János, Salgótarjáni Városi Pártbizottság termelési osztály munkatársa. A pásztói vasútállomás dolgozói a felszabadulási héten 5 százalékkal túlteljesítik eddigi felajánlásukat A pásztói vasútállomás dol­gozói felszabadulásunk 8. év­fordulójára tett kötelezettség­vállalás teljesítéséért harcolva kiváló eredményeket értek el. Bock József forgalmi szolgálat" tevő és brigádja kocsitartózko­dási egység idő tervét 134 szá­zalékra, a váltók és berendezé­sek karbantartását 100 száza­lékra, az állomáson munkát végző tehervonatok tartózkodá­sát 117 százalékra teljesítette. Jó munkát végeztek a keres­kedelmi részleg dolgozói is, akik a szállítófelekkel való jó és szoros kapcsolat megteremtésé­vel a kocsikihasználási tervet 124, a rakodási időtervet pedig 135 százalékra teljesítsék. Hiányosság mutatkozik azon­ban az utazási sebesség telje­sítése terén, aminek tervét már két hónap óta nem tudják tel­jesíteni. Jelenleg az __ utazási sebességi tervet 84 százalékra teljesítették. Az állomás dolgozói a fel- szabadulási hétre vállalták, hogy az április 4-re tett fel­ajánlásukat még ötszázalékkal túlteljesítik. Minden eddiginél jobb munkával akarják bebizo­nyítani, április 4, felszabadulá­sunk ünnepe iránt érzett meg* becsülésüket. A pásztói vasutasok elhatá­rozták, hogy a nemzetközi mun­kásosztályt ért mérhetetlen veszteség után még nagyobb erővel, odaadással és hűséggel állnak őrt munkahelyüköa Szirácky Ilona Pásztó vasútállomás. Eltávozott az élők sorából korunk leg­nagyobb államférfia. Sztálin meghalt, Sztálin szíve megszűnt dobogni. Azokból az érzelmekből, amelyeket a szo­morú hír az egész földkerekségen keltett — barátok és ellenségek körében egyaránt —, fel lehetett mérni azt a helyet, amelyet Sztálin el­foglalt. Sztálin halálával óriási szerencsétlenség érte az emberiséget. Hogyan adjuk meg Sztálinnak azt, ami öt megilleti? Halálának megrendítő napjaiban nehéz kifejezésre juttatni azokat az érzéseket, amelyek hatalmukba kerítenek ben­nünket, azt a fájdalmat, amely szívünkbe ha­sít. Sztátinban lenyűgöz gondolatainak és csele­kedeteinek nagyszerű egysége, ami oly ragyo­góan jutott kifejezésre mind filozófiai tanítás­ban, mind politikai tevékenységben. Másoknak hagyom a feladatot, hogy megvi­lágítsák óriási tudományos munkájának külön­böző oldalait, hogy bemutassák Sztálint, a senkihez sem fogható gondolkodót, aki gazda­gította és továbbfejlesztette Marx és Lenin tanítását, hogy bemutassák öt, mint az új világ páratlanul álló építőjét, az első szocialista 'ál­lam szervezőjét. Az én gondolataim most pá­ratlan emberiességével, a béke iránti szereteté- vel foglalkoznak. Elsősorban szólni szeretnék emberies­ségéről. Egyéb tulajdonságai és adottságai kö­zött jellemének ez a vonása mindig rendkívül aSZTÁLIN- A BÉKE ZÁSZLÓVIVŐJE“ ÍRTA: PIERRE COT, A BÜKE.VILAGTANACS TAGJA kiemelkedő volt szememben. Valóban élet'sza- bályát fogalmazták meg híres szavai, amelyek azt mondják, hogy az ember a legfőbb érték a világon. Beszédeit és műveit, politikai tevé­kenységét, mindig áthatotta az ember megbe­csülése, a hit az emberiség boldog jövőjében és az elnyomatás, valamint előítéletek láncai­ból kiszabadult ember végtelen képességeiben. Sztálin mindig az emberhez, az élő ember­hez fordult, s minden ember megérthette öt. Beszédeiben és könyveiben mindig csodálatosan párosult a világosság és az egyszerűség. Ha erről meg akarunk győződni, példakép­pen elegendő megemlíteni az első ötéves terv eredményeiről szóló beszámolóját, a dialektikus és történelmi materializmus területén alkotott kiemelkedő munkáját, vagy „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" című utolsó müvét. A különböző időszakokban megírt müveiben mindig megmutatkoznak a sztálini lángelme alaptulajdonságai: a magya­rázat egyszerűsége és a gondolat ereje. Min­denki megérthette öt, mert mély emberiesség ha­totta át és mert mindenkihez szólt. Ez tette öt az emberek csodálatos nevelőjévé. Egyetlen államférfi vagy politikai vezető sem ■ tudta Sztálinhoz foghatóan kiemelni a legfontosabb gondolatot, nem tudta olyan világosan megma­gyarázni azt kortársainak, nem tudta kivívni azoknak elismerését és végtelen bizalmát. Sztálin mélyen emberi jelleme mutatkozott meg abban is, amilyen odaadóan szolgálta a népek közti béke ügyét. Sztálin fáradhatatlanul dolgozott a békéért, mert a Szovjetunió érdekei azonosak voltak és azonosok a béke érdekeivel. Az új világ, amely­nek ö építője volt, nem érdekelt a háborúban. Sztálin béketörekvését magyarázza az is, hogy becsülte az egész emberiséget. Ha meg akarunk győződni arról, hogy Sztálin a béke nagy védelmezője volt, elegendő felidézni emlékezetünkben államférfiú tevékeny­ségének három mozzanatát. Sztálin-vezette szovjet kormány a háború előtt a legőszintébb és legkonkrétabb terveket nyújtotta be a Népszövetségbe. Ami­kor kétségtelenné vált, hogy a leszerelési ter­vek zsákutcába jutottak, a szovjet kormány minden erejét arra összpontosította, hogy a kollektív biztonság megszervezésével küszöbölje ki a háború fenyegető veszélyét. A jövő tör­ténészeinek nem lesz nehéz dolguk, ha be akar­ják bizonyítani, hogy ha a nyugati hatalmak a müncheni szerződés előtt és után jobban hallgattak volna Sztálin figyelmeztetéseire, nem lett volna háború. A háború idején minden szabadságért har­coló ember bizakodó pillantása a Szovjetunió és annak vezére felé fordult. A Szovjet Had­sereg bátorsága és hősiessége, a szovjet nép óriási áldozatai mentettek meg bennünket. Mint olyan ember, aki abban az időben több hóna­pot töltött a Szovjetunióban, tudom, hogy a Szovjet Hadsereg és a szovjet nép e bátorsága mögött Sztálin lángelméje, bátorsága és hig­gadtsága rejlett. Végezetül pedig mindenki tudja, milyen nagy erőfeszítéseket tett és milyen sokat kezdemé­nyezett Sztálin a béke védelmében az utóbbi esztendőkben. Kifejezésre juttatta hitét, hogy a különböző társadalmi és politikai rendszerek békében élhetnek egymás mellett, vagyis hitt abban, hogy a békét meg lehet őrizni békés tárgyalások útján. Sztálin elhunytát nemcsak a Szovjet­unnió népei és a világ kommunistái gyászol­ják, hanem az egész haladó emberiség, a béke ügye iránt odaadó minden férfi és nő, mert a háború előtt, alatt és után Sztálin a béke ügyét szolgálta, a szovjet politika a béke politi­kája volt és az is marad. Sötét árnyék borult ma a világra. Meghalt a nagy Sztálin. De Sztálin már bekerült a törté­nelembe. Művei és gondolatai megkönnyítik az emberiség előrehaladását. Mindannyian sokat köszönhetünk Sztálinruik. Ha meg akarjuk adni Sztálinnak azt, ami őt illeti, akkor hozzá hasonlóan az ember meg­becsülésében kell keresnünk az igazi nagysá­got, s a béke iránti odaadásban az igazi erőt.

Next

/
Thumbnails
Contents