Szabad Nógrád. 1953. február (9. évfolyam. 10-17. szám)
1953-02-07 / 11. szám
1953 február 7. SZABAD TVOGlrä» 3 KI A FELEL ŐS? „Jó tanácsok nélkül nemcsak :ó közigazgatás, de jó termelőszövetkezeti fejlődés sem lesz” — mondotta Rákosi elvtárs a II. pártkongresszuson. Hogy ez mennyire így van, ml sem bizonyítja jobban, mint a tari „Ság- vári” termelőcsoport példája. A Ságvári termelőcsoport kezdeti nehézségekkel küzd. A tagoknak nincs tapasztalatuk a nagyüzemi gazdálkodás terén, kevésbbé Ismerik az új agro- achnikai eljárásokat, az állat- tenyésztési módszereket. Baj van a munkaszervezés terén is. Az üzemi pártszervezet nem segítette munkájával a női tagok közös munkába való bevonását. A múlt nyáron így sokszor nyakukra égett a munka, nem tudták betakarítani a már lekaszált lucernaszénát. Tóth Sándor csoportelnök sem sok intézkedést tett a nehézségek leküzdésére. Az állatok takarmányozása terVszerűtlenül folyt. Ladóczki Tibor, újonnan megválasztott sertésgondozó elmondja, hogy „a leváltott sertésgondozó egy r.ap annyi árpát eífogyasztatott a sertésekkel, hogy ez ma a porciózott etetéssel három napig elég” Tehát nagy volt a ta- karmánypocsékolás, s végül odáig jutottak, hogy komoly gondot okoz az állatok áttelel- tetése. Hogy a tari Ságvári tszcs- ben mindezek a hibák megvoltak és részben meg is vannak, nem utolsósorban annak tudható be, hogy a járási tanács mezőgazdasági osztálya élén osztályellenség állott Dudok Mihály személyében, akinek nem volt érdeke a csoportok fejlődése, hanem pont ellenkezőleg. Ezt a tényt az is igazolja, hogy az ősz folyamán annak ellenére, hogy látták a csoport kevés ta- karmánykészletét — 17 darab szarvasmarhát diszponáltak a csoporthoz. Nem adtak kellő útmutatást, szaktanácsot az állattenyésztéshez, nem segítettek kijavítani a csoportban meglévő, fejlődést gátló hibákat, hanem nézték, hogyan vergődik a csoport, hogyan megy el munkakedvük a tagoknak. A járási- mezőgazdasági osztály kötelessége, hogy aktív segítséget nyújtson a csoportban meglévő hibák kijavításán hoz. Adjon helyes szaktanácsokat az állatállomány áttelelte- téséhez, nyújtson segítséget a piunkaszervezet kialakításához, képezzék, tanítsák Ladóczki Jánost, az új csoportelnököt, aki minden idejét arra használja fel, hogy megszüntesse a csoportban lévő hibákat, elősegítse az előrehaladást „Ilyen életet akarunk mi is, egyénileg dolgozó parasztok“ A cered-tótújfa- lusi Búzakalász termelöcsoport egyike azoknak a termelőcsoportok, nak, melyek már gyakorlatban is bebizonyították életerejüket, fölényüket a parcellagazdálkodás fölött. A Búzakalász tszcs 1950 augusztusában alakult. összterülete 964 kh. Ebből 529 szántó, többi rét, legelő. Ezt a földterületet 68 fjig mű. véli a gépállomás segítségével. Ha va. laki bemegy az irodahelyiségbe, mindjárt szemébe ötlík egy statisztika, melyről leolvasható a csoport hároméves fejlődése, gazdagsága. 1950-ben 21.000, 1951-ben 363.441 és 1952- ben 1,272.887 forint volt a csoport, gazdagodása. Ezek a puszta számadatok arról beszélnek, hogy erős a csoport, gazdagon élnek a csoport tagjai. Minden tagnak van háztáji szarvas, nmrhája, fiasdisznó szaporulatával, s baromfiállomány korlátlan mennyiségben. Nincs olyan tagja a termelöcsoport nak, aki ne vágott volna egy-két hízót a múlt évben. Például Molnár Barna sertésgondo- zó először 180 kilogrammosat, majd később 120 kilós sertést vágott le a múlt évben. „A csoport áttat- állománya — mint ahogy azt a csoport gazdaságát tanulmányozó egyéni dolgozó parasztok is mondották — nagyon szép, s valóban a nagyüzemi állattenyésztést mu. tatja." A csoportnak van 41 darab szarvasmarhája is, 32 darab lova és csikaja, 231 darab sertése, 414 juha, 156 darab tenyész- baromfija. Ez az állatállomány kincsesbányája a térmelöcsoportnak. Ennek a jövedelme is hozzájárul a tagság további jólétének fokozásához. „Nagyon gazdag ez a termelőcsoport, nem is tudunk mi semmi rosszat mondani, csak jót. Jó élete ven a tagoknak, ilyen életet akarunk mink is, egyénileg dolgozó parasztok" — mondották a csoportot tanulmányozó egyénileg dolgozó parasztok. — „Most már nem hiszünk az ellenség hírverésének, aki azt terjesztette, hogy nem lesz mit enni, ha beállunk a csoportba. Most meggyőződtünk személyesen, rágalom és hazugság az, amit az ellenség terjeszt." Ezekről a nyilatkozatokról Kovács Istvánná a Búzakalász elnökhelyettese számolt be levelében. A cered-tótújfalu- si Búzakalász termelöcsoport amint látjuk, ilyen gazdag eredményekkel segíti a szövetkezeti mozgalom fejleszté. sét az egyénileg dolgozó parasztok százainak szövetkezeti útra való lépését. BÜROKRÁCIA Válasz egy magyarnándori levélre „Férjem, Káplányi János, aki a vasútnál van alkalmazva 1952 június 10-én lemondott a juttatott földről, mivel kétlaki életet nem akarunk élni. A leadott földterületünk azóta már az állami gazdaság tulajdonát képezi. Most a tanács ennek ellenére újra visszaírta a nevemre, azzal a jelszóval, ha meg lesz a végzés, akkor majd letörlik a nevemről. Kérjük a Szabad Nógrád szerkesztőségét, legyen segítségünkre abban, hogy a leadott földterületről a végzést mielőbb kézhezkaphassuk. Káplányi Jánosné, Magyarnándor”. • Szerkesztőségünk kérésére a megyei tanács mezőgazda- sági osztályának földbirtokrendezési csoportja kivizsgálta KapIányiQ Jánosné kérését, mely szerint megállapítást nyert, hogy a földbirtokrendezési csoport a földről való lemondást elfogadta. Erről a határozatról a magyarnándori tanács értesítve lett. Ennek már közel három hónapja, de még a tanács a földlemondás elfogadásáról szóló végzést nem juttatta el Káplányi Já- nosnénak. Ez nem más, mint bürokrácia, nem mást tükröz ez, mint a tömegekkel való lelketlen bánásmódot. A Salgótarjáni Üveggyár dolgozói síáztizenhétsíer forint értékű ároval termeltek kevesebbet az év első hónapjában A Salgótarjáni Üveggyár dolgozói lelkesen harcolnak az első negyedévi terv túlteljesítéséért. Ebben a harcban példát mutatnak az üzem kommunistái, Közel 600 párttag fogadta meg, hogy mindennap harcolnak a terv túlteljesítéséért. Ez lelkesítette az üzem dolgozóinak több mint a 80 százalékát arra, hogy április 4 tiszteletére szocialista kötelezettséget vállaljanak. Az üzem_ dolgozói megfogadták, hogy január hónapban 55.000 forint értékű árut termelnek terven felül. A gyár dolgozói az első dekádban 100.7 százalékra teljesítették a dekádtervüket. A következő két dekádban azonban visszaestek. A négyes kádkemence a január havi tervét 104 százalékra teljesítette, de egyes üzemek a kezdeti eredményt nem fokozták, sőt elmaradtak a tervteljesítésben, így az üveggyár a második dekád tervét csak 88.5 százalékra teljesítette, a hónap végén pedig 117 ezer forint értékű áruval maradtak adósak. Ez annak a következménye, hogy a műszaki vezetők segítsége a vállalás teljesítésében elmaradt a dolgozók lelkesedése mögött. Pedig Horváth Alárton elvtárs, a Központi Vezetőség július 27-i ülésén külön kihangsúlyozta, hogy: „A verseny megjavításának talán a legdöntőbb feltétele, a műszakiak jobb bekapcsolása. Elsősorban rajtuk múlik, hogy minden egyéni és közös versenyvállalás megfeleljen az adott munkaterületnek, aktuális termelési követelményeknek. Rajtuk múlik, a hosszabb versenyszakaszok nyújtotta lehetőségek kihasználása, a termelés folyamatos, ütemszerű fokozására Rajtuk múlik a verseny alátámasztása, jobb anyagellátással, munkaszervezéssel, az állásidő csökkentésével, fegyelem 1 megj a vitásával.” Az üveggyár műszaki vezetői nem igyekeztek megvalósítani munkájukban Horváth elvtárs útmutatását. Kevés műszaki vezető van a gyárban, aki felajánlását az irányban tette volna, hogy a dolgozók vállalásának teljesítését elősegítse. Kevés műszaki végzi úgy a munkáját, mint Sándor Vilmos, a négyes kemence művezetője, aki rendszeresen foglalkozik a hozzá beosztott dolgozókkal. Az új dolgozóknak nyújt különösen nagy segítséget; oktatja, neveli, s az egyes munkafolyamatok végzését részletesen ismerteti velük. De figyelmét nem kerüli el a 100 százalékon alul termelő brigád sem. Ezeknek is igyekszik a terv teljesítéséhez szükséges előfeltételeket biztosítani. A jó Yányítás éssegítség következtében a négyes kemence dolgozói 4 százalékkal túlteljesítették a január havi tervüket^ Ilyen eredmény nem tapasztalható azonban a gyár zöldkemencéjénél. Pedig a dolgozók itt is lelkesen harcolnak a rájuk háruló feladatok megoldásáért, mégis ez az üzem maradt le a vállalt kötelezettségek teljesítésével a legjobban. Ez mind azért történt, mert a zöldkemence műszaki vezetői nem végeztek lelkiismeretes munkák Az anyagkeverésnél történt pontatlanság az üveg minőségére rossz hatással volt. így az üzem dolgozói három napon keresztül leginkább csak sei ej tét termeltek. De volt olyan műszak is, hogy egy órát_ dolgoztak, egy órát pedig álltak a rosszminőségű üveg miatt. Súlyos hiba, hogy a gyár éa az üzemek műszaki vezetői nem követtek el mindent, hogy a termelést gátló akadályokat felszámolják. Elintézettnek vélték azzal a tervlemaradást, hogy „rosszminőségű” szenet kaptak a nagybátonyi szénosz tályozótól, mellyel nem tudták a kemencét a szükséges hőfokra fölhevíteni. Az állításuk nem fogadható el teljes egészében, mert a rosszminőségű szén kedvezőtlen hatása a négyes és a többi kemencén is akadályoz ta volna a terv teljesítését. A legnagyobb hiba az, hogy a gyár és az üzemek műszaki vezetői nem tekintik kötelességüknek a dolgozók vállalásának teljesítését elősegíteni. A felajánlások megtételénél a mű szaki vezetők nem az üzemek szűk keresztmetszete felszántó, lását tekintették elsőrendű feladatuknak. Vállalásaikat túlsúlyban olyan irányban tették, amelyet napi munkájukban is kötelességük elvégezni. Jermendi Károly, a gyár főmérnöke is későn tette meg a szükséges intézkedést, hogy az üzemek közötti kooperációt megjavítsa, bár tudomása van arról, hogy a feldolgozó üzemekben az egyéni átlagteljesítmény 10—20 százalékkal elmarad a termelő üzemek egyéni átlagteljesítménye mögött. Emellett a gyár többi műszaki vezetőinek is aktívabban kell bekapcsolódnia a szocialista munkaversenybe, hogy elősegítsék a dolgozókat az adott szavuk valóraválfásá- ban. Január hónapban több mint 849 tonna szenet termeltek terven felöl a gáti bányaiizem harcos dolgozói Mi, ai gáti üzem bányászai az elmúlt tervóvben nem tettünk eleget kötelességünknek. Kétezer tonna szénnel maradtunk edósa fejlődő iparunknak. Tudjuk, hogy milyen hatalmas kárt okoztunk a tervlemaradásunkka! az egész dolgozó népünknek. Felelősséget érzünk a lemaradásunkért, s ezért elhatároztuk, hogy az 1953-as január hónapi termelésünk mellett adósságunkat '"a törlesztjük. Céiul tűztük ki, hogy üzemünkben is hozzájárulunk Gerő eivtás november 29-1 központi vezetőségi ülésen mondott útmutatásainak megvalósításához. Elhatározásunk végrehajtását szocialista kötelezettségvállalással biztosítjuk. Üzemünk dolgozói a január havi terven felül 435 tonna szén kitermelését vállalták. Adott szavunknak eleget tettünk aiz év első hónapjában. Vállalásunkat túlteljesítettük, mert a hónap végére 849.6 tonna szenet termeltünk terven felül. Eredményeink eléréséhez nagyban hozzájárultak az olyan kiváló harcosaink, mint Nyerges János sztahanovista vájár, aki havi tervét 181, Etesi József csapata 131.4, Fodor Márton csapata pedig 123 százalékra teljesítették a január hónapi tervet. * Vá 1 la I ásaink túl teljesítéséhez, dolgozóink harcos és leiké» munkája is segített, amely párosult e műszaki vezetőik helyes intézkedéseivel, szervezésével és a műszaki előfeltételek biztosításával. >j Az előttünk álló feladatok megvalósítása érdekében mi toválbb folytatjuk a harcot és még tovább fokozzuk a január hónapi tervteljesítésben elért 110.8 százalékos eredményünket, hogy ezáltal is több szenet biztosítsunk fejlődő iparunk számára. Székely Aladár levelező AZ ÚTTÖRŐK VIDÁM, BOLDOG ÉLETE Sok járókelő nem is gondol orra, amikor a salgótarjáni Rákóczi-úti úttörőház előtt elmegy, hogy milyen vidám, változatos, boldog élet szemtanúja lehetne, ha egyszer bemenne oda. Délután 3 óra. Vidám gyermekhangoktól é:énk az úttörőház környéke. De nézzük meg, milyen egy úttőrőház élete belülről, miért olyan kedves a pajtásoKnak? u Vidám kacagás fogadja a belépőt. Kiderül, hogy éppen a bábosok közé csöppentünk, amikor a próbákat végzik. A nevetés azt jelenti, hogy a bábjáték egy-egy jelenete nagyon tetszik maguknak a szereplőKnek isi és aki a szereplők közül éppen nincs a „színen” az hangos vidámsággal kacag egy-egy jólsikerült jelenetem A „Kerek kő” című népmese nyomán feldolgozott bábjátékot próbálják. Ezzei készülnek a második kultúrverseny megyei döntőjére. A legszorgalmasabb kis bábosok, Nagy András, Kántor Ildikó, a kis Takács Pista, arra a kérdésre, hogy tanulni is ilyen jól tanulnaK-e, mint amilyen jó bábosok — csak szemérmesen lesütik a szemüket, hisz az ember csak nem dicsérheti önmagát”. Közben a szakkör vezetője megnyugtat, hogy köztük általános négyestől nincs rosszabb tanuló. Es aki az első félévben rosszabb osztályzatot kap, nem járhat addig még ki nem javítja. Közben a szomszéd szobába vidám énekhan- gok csendülnek fei. Kadosa: „Süss fel, süss fel munkanapja"-i halljuk. Lénárt Andorné az énekszakkör vezetője szeretettel foglalkozik az énekkar tagjaival. „Amikor a pajtások először fittek ide — meséli nevetve — azt kérdezték, fogunk Strauss-keringőket tanulni? Zenei képzettségük még csak Straussig éri fel. Most már kicsit otthonosan mozognak a komolyzene világában. Amikor a zeneirodalom egy-egy klasszikusának a müvét megtanulják, egyben megismerik annak életét, emberi magatartását, világszemléletét stb. Tehát zenetörténetet tanulnak. Mindjárt bemutatunk egy pár kedves dalt. No, pajtások mit énekeljünk?1’ Sorra csendülnek tel a szebbnél 6zebb dalok. % pajtások lelkesedéséből látni, hogy az eddig tanultak nem vesztek kárbai most már ők is csak nevetnek, rajta, hogy egykor a zeneirodalom legnagyobb alakjának Straussit tartották. „Énekeljük Schubert: Rózsa-rózsá"-ját — kérik. Ezután sorra jönnek Chopin, Beethoven, Haydn, Mozart művei. „Most fogunk tanulni Bartókról, azután jönnek a ,maiak’. Kodály, Sosztakovics és a többi" — világosítanak fel, 2. Zentai Lóránt, Longaver Lajos, Elischer János, Vanka Lajos, Bácskai Mária s Fonád Erzsébet feszült figyelemmel szemlélik a modellezőkör legnagyobb modelljét Közben furcsa hangokat hallunk a szomszéd szobából. Ott vájjon mit csinálnak a pajtások? Ahogy benyitunk, úgy tűnik, hogy eltévedtünk. Hiszen ez egy asztalosműhely,.. de nem ... mégsem. Mit keres egy asztalosműhelyben eny- nyi féügkész, vagy egészen elkészült repüiőmo- dell. A pajtások azután megmagyarázzák, hogy ez a famegmunkáló szakkör és a rfiodellézőkör közös műhelye. Ezt a hat gyalupadot, sok szerszámot, akármelyik asztalosműhely megirigyel-, hetné. Az egyiken egy hosszúcsopfos kislány bekötött homlokkal, olyan buzgón reszel egy fadarabot, hogy öröm nézni. — Min dolgozol, kispajtás? — kérdezzük. — Ez törülközölarió lesz — feleli mosolyogva!. Mindjárt össze is illeszti a részeit, hogy lássuk, hogyan fog kinézni. — Tudja, etvtársnő, ez Marika „stafirungja” tesz — mondja nevetve Bedő Albert, a famegmunkáló szakkör vezetője. Megtudjuk, hogy a törülközőtartó buzgó készítője el nem maradna a szakköri foglalkozásokról. Most,, homloküreg- gyuüadás után bekötött homlokkal jár, de azért mindig eljön. De ugyan így van Lányi Frida és a többi pajtás is, akik a jóíanuiással kiérdemelték, hogy résztvehetnek a ßzakköri foglalkozáson. „Tessék csak nézni, mit csináltunk eddig — mutatják a szekrény tartalmát —, ez itt fazék alá való rács, ez virágcserép alja, ez kész törülközőtartó. Ezeken tanultuk meg, hogyan kell kezelni az egyes szerszámokat, hogy a fából éppen aiz a forma jöjjön elő, amit mi akarunk?’ Közben a fa megmunkáló szakkörnek letelt az ideje megérkeznek a modellezők. Mindenki előveszi a modelljét, kíváncsian nézegetik, jó! ösz- szeragadt-e, amit az előző nap végeztek rajta. Kíváncsian odaiállunk az egyik pajtás mellé, — később kiderül, hogy Kovács Sándornak hívják, VII-es és 4.5 a tanulmányi eredménye. — Ez mi? — kérdezzük az egyik apró lécre mutatva. — A törzs már elkészült, most készül a vízszintes csillapító. Ebből kettőt kelt csinálni mondják még tovább A kis Fonád Erzsi közben buzgón fujogat két kis lécet, amit keresztben összeragasztott, s most szeretné, ha nagyon hamar megszáradna. A modellezők büszkesége, egv szép nagy modell, már majdnem kész. de aizcn csak az dolgozhat, atkj már nagy-ón érti a modellezés „nehéz mesterségét”, olyan, mint Longauer Lajos, ® Rákóczi úti iskola tanulója. Közben egymásután mennek oda a pajtások a szakkör vezetőjéhez, Szíjgyártó József acélgyári ifjúmunkáshoz tanácsért. „Szíjgyártó elvtárs — így mondják, elvtárs —, ezt már megcsináltam most mit csináljak?" „Szíjgyártó elvtárs ezzel most miit tegyek?” És Szíjgyártó elvtárs szeretettel, kedvesen minden kérdésre megadja a választ. 3. Antal Béla, Merlák Imre, Horváth Károly és Szabó Nándor a kémiaszakkör tagjai nagy érdeklődéssel hallgatják a szakkör vezetőjének, Olbrich Lászlónak magyarázatát Sokkal csendesebb a munka a földrajz szakkör helyiségében. A pajtások egy része influenzád így most itt nagyon kevesen vannak. Elmesélik, hogy máskor a terepasztalon hogyan szokták földből, köböl és kis építő elemekből felépíteni azt. amit tanultak. Megmutatják gyakorlatban a hegyképződést, a víz rombdómunkáját stb. Már szinte fölöslegesnek tűnik — annyira egyöntetű a válasz minden szakkömé! — de azért itt is megkérdezzük: — Es a tanulmányi eredmény milyen, pajtások? — 4-és, 5-ös — felelik —, nagyon igyekszünk, hogy négyesnél rosszabb ne legyen mert akkor nem járhatunk a szakköri foglalkozásokra. • * így segíti elő az úttörőház a, jó tanulást, iIveit változatos, szép, boldog a mi úttörőink éleit és milyen öröm a szülőknek, hogy pártuní szerető gondoskodása nemcsak az iskoláiban, d< az iskolán kívüli foglalkozásoknál is minden le» hetőséget biztosít arra, hogy szép és gondiaiai legyen gyermekeink élete.
