Szabad Nógrád. 1953. január (9. évfolyam. 1-9. szám)

1953-01-14 / 4. szám

2 SZABAD AOSRÁD 1953 január 14. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS TAGKÖNYVKIOSZTÓ TAGGYŰLÉSEK TAPASZTALATAI A Z UJ TAGSÁGI KÖNYV “ kiosztásának napján a Salgótarjáni Acélárugyár acél­öntödéjének kommunistái szer­vezetten a pártzászló alatt vo­nultak fel_ a DISZ-ku!túrter- mébe. A többi üzemek párttag­jai szinte irigykedve nézték őket, mert ők még nem kapták meg az új könyvet. Az acél­öntődé dolgozói jó munkájuk­kal érdemelték ki, hogy elsőnek kapják meg tagkönyvüket. A taggyűlést az ünnepi külsősé­gek, a jó beszámoló, a kultúr­műsor és a tagok jó hozzászó­lásai egyaránt ünnepélyessé tet­ték. Az ifjúság részéről hat fő­ből álló küldöttség köszöntötte a taggyűlést. Orosz elvtárs ifjú­munkás ígéretet tett az ifjúság nevében, hogy a jövőben jó munkával és tanulással bizonyít­ják be, hogy hűek a párthoz, és megérdemlik, hogy felvegyék őket abba a pártba, melyet Rákosi elvtárs vezet. „Amikor megválunk régi tag­sági könyvünktől — mondotta hozzászólásában Oravecz István eivtárs — gondoljunk vissza ar­ra, hogy ez a párttagsági könyv, mennyi harcban vezette győze­lemre a kommunistákat. Az új tagsági könyv még többre kö­telezi a párttagokat. Hogy méltó legyek az új könyvhöz, ígérem, hogy április 4-re befejezem má-, sodik negyedéves tervemet.*' Karancsság Karancsság községben a párt­taggyűlést, amelyen a tagok megkapták új párttagsági köny­vüket, még ünnepélyesebbé tet­te az a körülmény, hogy a tag­gyűlés résztvevőit pártonkívüli dolgozó paraszt is üdvözölte. Tóth Sándor pártonkívüli dol­gozó ígéretet tett a pártszerve­zetnek. hogy a pártonkívüli dolgozó parasztok szorosan felzárkózva a párt mögé, becsü­lettel fogják teljesítem minden kötelezettségüket. FALIÚJSÁGKIÁLLÍTÁS ÉS NÉPNEVELŐSZOBA VII. kerületi pártbizottság háromtermes faliújság- kiállítást rendezett be a Rákó- czi-útl 16. szám alatt. A ter­mekben a kerület üzemeiből, hi­vatalaiból összegyűjtött szem­léltető faliújságokat, tanulságos karikatúrákat helyezték el, me­lyek nagy segítséget adnak a kerület népnevelőinek. A Fővárosi Villamosvasút 7- es alapszervezetének ,Villám”­újságja rendszeresen (heten- kint) értékeli a pártoktatás ered­ményeit, hiányosságait. Nem fukarkodik a dicsérettel, de ugyanakkor keményen bírálja Tóth László elvtársat, mert hall­gatagon „végigüli" a foglalko­zásokat rendszertelenül tanul s készületlenül jár el a politikai iskolára. így aztán a> hallga­tók majdnem valamennyien pon­tosan megjelennek, s mivel a „Villám'' is figye'mezteti őket, igyekeznek gondosan felkészül­ni az előadásokra. Igen sokan mega Idák a köz­lekedésügyi mimisztérium, kari­katúra-táblái előtt, ahol szám­talan ötletes rajz, bírálati ja­vaslat található. Ezekben a kar rikaturákban bátran kipellengé­rezik a hibákat. Például szelle­mes képsor hívja fel a figyelmét a párttagoknak arra, hogy a bí­rálatot és önbírálatot nem a fo­lyosón kell elmondani. J tt találjuk a népnevelő- szobát, melynek teljes anyagát a VII/18-as körzet párt­munkásai gyűjtötték össze, már több, mint egy esztendeje segíti a körzet és kerület népneve­lőinek felvilágosító munkáját. A körzet pártszervezete nagy­részt ennek köszönheti, hogy el­nyerhette a koreai gyűjtésben és a Második Békekölcsönjegy­zésben legjobb eredményt elért területi alapszervezetnek kitű­zött vánldorzászlót, A népnevető­szoba ékessége -„ezzel érvelj” album, amely kiváló képekkel eleveníti n\eg a múltat; a jelent; nagyszerű jövőnket. Az album mellett az asztalon számos fo­lyóirat újság várja a népneve­lőket. Esténkint és munka után a termek, de különösed a nép- nmuelőszoba megtelik vitatkozó népnevelőkkel, akik a kiállítás anyagából tanulva, felkészülnek a holnap harcaira. Különös bárók Bitburg német kisváros. Ödön vára ősrégi idők óta egy ne­mesi család birtokában vo-lt. Nemrég új gazdák jelentek meg a vár falainál .. 1952 tavaszán amerikai katonák lármás hada érkezett a csendes városkába. Autók szá­zai töltötték be berregésükkel a környéket. Bitburgban ameri­kai légitámaszpont építése kez­dődött. Több hangár nőtt ki a földből, a katonák és tisztek számára lakóházak és segéd- épületek készültek. A „Die Welt“ című hamburgi Dp tudósítón leírja a „bbburoj bárók” „Bitburg új gazdáinak é'etét. Az amerikaiak nagylábon élnek részegeskednek, tobzód­nak. A ;,bi4burgi bárók“ truba­d”r:a hallgat honfitársainak éle­téről. csupán halványan utal a „Felfelé kúszó ár- és lakbér- görbére“. Pedig hát az amerikai bárók hadiéüítkezésének és dús­káló életmódjának következmé­nyei igencsak érezhetőek a né­met nép számára. Nyugat-Né- metonszág megszállási költsé­geinek összege az 1951—1952. pénzügyi évben 7.7 milliárd márkát tett ki. Az amerikai megszállók rabolják az országot, i szákoskodn ak, ganázdátkodnak, sértegetik a lakosságot. íme néhány példa. ... A hehenfelsi bárók, akik a biíburgiakhoz hasonlóan kato- nai támaszpontot építettek, több mint egymillió márka kárt okoz­tak a helyi lakosságnak. ... A fuldai bárók pusztán tréfából foszforbombákat dob­tak a parasztok földjeire és fel égették a vetéseket. ... A bambergi bárók benzint öntöttek a csatornákba, amely robbanássá] fenyegeti az egész csatornarendszert... és így to­vább. Rendzavarások, megszállási kiadások, rablások — ezek az amerikai csapatok ajándékai a nyugatnémet la kossá gmk. Saragat klikkjének csődje Az olasz jobboldali szocialis­ták pártja felbomlófélben van. Tekintélyes tagok, parlamenti képviselők h-gvják falkénnél. Egész „Szövetségek’' (helyi szervezetek) jelentük be, hogy szakítanak a Saragat-féle vezető­séggel. E tömeges kilépés oka az, hogy az „olasz szociá'demokrata párt főkolomposai hasoncsúszniak az amerikai imperialisták és olaszországi ügynökségük, a kereszténydemokrata párt veze tősége élőt). Különösen nagy elé­gedetlenséget keltett Saragat állásfoglalása, a Választási re­form kérdésében. Saragat 1952. november 15-én a'áírásiával meg erősítette, hogy támogatja azt a reformtervezetet, amelynek se­gítségével a kereszténydemokra ták a maguk számára akar iák biztosítani a győzelmet az 1953. as választásokon és dikt"túráju­kat akarják megteremteni a képviselőházban. Ez az újabb demokráciaellenes törvényjavaslat, amely az ará­nyos válrsztási rendszer meg­szűntetésére irányul és új for mában eleveníti fel az 1923. évi Acerbo-féle fasiszta törvényt, óriási tiltakozó-mozgalmat vál­tott ki az olasz népből. Azok a megtorló rendszabá­lyok, amelyeket Saragat és kör­nyezete foganatosított az „en­gedetlenek” iránt, újabb tiltako­zó h'i'lámot vátlőtt ki és a nárt iulaidcnképpeni széthullását idézte elő. Múltán a végrehajtó bizottság kizárta Col'dnolát és kirekesztette a politikai tevé­kenységből Ca'am-ndrelt, utóbbi kijelentette, hogy kilép a párt­ból. Vele együtt kiléoett a párt­ból több volt Vezetőségi tag, fgv Mondolfo, Cossu, Vittore’]', majd bizonyos idő múlva Oiamfagnínl. Lopardi, Gavintí, Giavi kép­viselők, Pleraccimi szenátor, va­lamint a pánt olyan tekintélyes tagjz, mbrt Feravelli és mások. A oárt firenzei, arezcnmi, fed. aouilai, carrsrai szervezetei be­jelentették elakadásukat. Saragat klkkjének csődje, áruló,- népei lenes polltlká fának termés zette, törvényszerű követ­kezménye. Jemanzselinszk, az új ötéves terv városa A Szovjetunió térképén egy­más után jelennek meg az új városok, az ötödik ötéves terv szülöttei. Közéjük tartozik Je­manzselinszk; a délurali bá­nyászváros is. Az új Város alig több mint egy éve keletkezett és ma már 54 ultijában több mint 10.000 ház van. Néz­zük meg, mi minden épült Je- manzselinszkben csak az 1952-es évben, amikor kis munlcástele- pülésből komoly várossá válto­zott. Két új iskola nyílt meg, két könyvtár, tizennyolc üzlet, lefek­tették a vízvezetékeket, húsz ki­lométer utat építettek, hat új utcába vezették be a villanyvi­lágítást, több mint ezer rádiót és háromszáz telefont szereltek fel, négy parkot létesítettek, az utcákat 25.000 fával és bokorral díszítették. Három újság jelenik meg a városban, A jemanzselinszki bányászok jóléte egyre emelkedik. 15 sze­mélygépkocsit, több, mint 50 motorkerékpárt, 500 kerékpárt, 1500 rádiót, sok vadászpuskát és más egyebeket vásárolták 1952-ben, ILJA ERENBURG, A BÉKEHARCOS írta: ANATOLIJ SZOFRONOV szovjet ífó I Ija Erenburgot, egyik leg­kiválóbb és legtehetsége­sebb szovjet írót nemzetközi Sztá'lin-békedíjjal tüntették ki. Ez igen megtisztelő, de amellett megérdemelt kitüntetés. A földkerekségnek nincs ta­lán egy olyan része sem, ahol ne ismernék Erenburgot, az egész világ békéjének ezt a me­rész, szenvedélyes és aktív harcosát. Ilja Erenburg egyike a legidősebb szovjet íróknak, a Nagy Honvédő Háború idején :rt publicisztikai műveit az egész nép tisztelete és szeretete övez­te, ő írta a „Vihar” és „Kilen­cedik hullám“ című regényeket, ’'renburg egész írói munkás­sága, közéleti, békeharcosi tevé- enysége közeláll minden becsü­se« emberhez. Ilja -Erenburg szovjet fró egyike azoknak az embereknek, akiknek aprólékos és önfeláldozó munkája elősegíti a világ né­pei közötti barátság megszilár- íását. Erenburg közvetlenül a 'ború befejezése után a követ- zőket írta; -„Hazaszeretetünk -m távolított el bennünket a bbi népektől. Egyáltalában mm. A háború esztendeiben még erősebben éreztük azt a testvériességet, amely egyesíti a munka, a szabadság embereit. Tudjuk, mit éltek át a fasiszták l-zébe került népek, harcosaink, könnyen megértették a lengye­leket, szerbeket; vagy cseheket és szavak nélkül is megértik a franciákat norvégeket és görö­göket. Büszkén tekintünk a mauzóleumra, ahol Lenin alussza álmát: „Sztálin teljesí­tette esküjét, megmentette a ha­zát és a békét." A hoj a béke megőrzéséről, a " népek közötti kölcsönös megértés eredményeiről van szó mindenütt hallani lehet Ilja Erenburg lángoló szavait, ame­lyek éles kardként vágják az ellenséget és barátiam támogat­ják a barátokat. Erenburg járt Amerikába«; Angélában, F ranciaországba n, Németországban, a skandináv álliamokban és a népi demokra­tikus országokban és mindenütt vannak barátai. Csak látni kel­lett volna, hogy milyen lelkese­déssel fogadják a világ népeit képviselő küldöttek a békekon­gresszusokon és konferenciáikon ltja; Erenburg megjelenését. Hinduk és kínaiak, franciák és németek, brazíliaiak és chileiek sietnek kezetszorítani vele... Ilja Erenburg olyan kiváló írók és békebarcosok barátja, mint Pablo Neruda, Louis Aragon, Nazim Hikmet, Jorge Amado. Míg a Nagy Honvédő Háború napjaiban a '„Pravda“ és a „Krasznaja Zvjezda" című új­ságokban gyakran lehetett ol­vasni Ilja Erenburg rövid cik­keit, amelyek tönkrezúzták az ellenséget és az agre sszarok iö- lötti győzelemre hívtak fel — addig most a békeharcos írónak, a lángoló szavú szónoknak minden mondatát a világ dol­gozói iránti nagyszerű szeretet és egy új háború gyujtogaitóvai szembeni égő gyűlölet tölti meg. A nemzetközi S Zitái« n-bélke­” díjiat abban az időben ítélték oda Ilja Erenburgnak, amikor a népek bécsi békekon- gresszusa befejezte munkáját. Igen sokáig emlékezetes marad Ilja Erenburg bécsi felszólalá­sa. Erenburg a következőiket mondotta: „a nagy folyók ész­revétlenül, kis patakokként tör­nek elő a föld mélyéből. Száz és száz patak és folyó siet felé­jük és végül á hatalmas folya­mok már egész szárazföldeket szelnek át, országokat kötriek össze egymással, emberek mil­lióinak életét változtatják meg. Ehhez hasonló a mi mozgalmunk is, amelyek méltatlankodó szí­vek mélyén született, de gyorsan nőtt, s most immár átfogja szá­zadunkat, összeköti a népeket. Soha ilyen mozgalom nem volt a törlérielemben. Az a magas testület, amelyhez most szavai­mat intézem, nem ilyen, vagy olyan eszme híveit képviseli, nem is kormányokat képvisel — amelyek sok országban átmene­ti vagy véletlen jellegűek —, nem, ez a testület a Népek Kon- greszusa, a népeké, de külöri- böző módon élnek, amelyeket különböző eszmék lelkesítenek, de amelyek valamennyien tor­laszt akarnak emelni a háború • útjába." A Szovjetunió mindem népe egyetért a szovjet író e szavai­val. Ilja Erenburg jól ismeri a szovjet emberek gondolatait és vágyait, pontosan kifejezésre juttatja azokat. Czéles és beláthatatlan a ^ béke híveinek és védelme­zőinek óceánja, végtelenek ho­rizontjai, hatalmas egyesítő ere­je. Ebben az óceánban elmerül­nek a háborús gyújtogatok, el­merülnek azok az emberek, akik sötét terveik segítségével újabb háború vérözönét akarják a vi­lágra zúdítani. Francia dokkmunkások, ,ruhr- vidéki kohászok, arizonai far­merek gondolnak ugyan erre: a békére. Sokuknak szavai egybe- ömlenek a békemozgalom élén álló bátor emberek szavaival. Ilyen ember Ilja Erenburg, a közéleti férfi, a szovjet író is. Számunkra, szovjet írók szá­mára igen örömíelii esemény, hogy írótársunk nevét olyan jól ismerik és annyira becsülik a világ haladó gondolkodású em­berei. eg vagyunk győződve ar­* 1 ró!, hogy a béke barátai a világon mindenfelé osztják örömüket. Uj sikereket, egész­séget kivárnak Ilja Erenburg­nak, sok erőt kívánunk, hogy továbbra is résztvegyen az egész viliág békéjéért vívott to­vábbi győzelmes harcban NEMZETI JÖVEDELEM A* elméleti tanácsadóhoz be érkezett kérdésekből kitűnik, hogy megyénk dolgozói és e'ső- soroan a propagandisták egyre nagyobb érdeklődéssel fordulnak a politikai gazdaságtan kérdései felé. Gyakran vetődik fel a nem­zeti jövedelem kérdése is. Tekint­ve, hogy a nemzeti jövede'em gyorsütemű növelése megerme- lésének és elosztásának irányítá­sa egyik legfontosabb feladata a szocialista, vagy szocializmust építő államnak, szükségesnek lí tartjuk, hoav a dolgozók széles tömegeivel ismertessük e kérdés alapvető problémáit. Annál is inkább fontos ez, mivel a nem zeti jövede'em fent említett kér­dései leqhűbb tükörképét ad'ítk népgazdaságunknak, szocializ­must építő államunk erejének és fejlettségének. I. KJ ézzük tehát e’őször magá- ' nafc a nemzeti jövedelem fogalmának a kérdését. Valame'yik ország ncrntze- ti jövedelme alatt az év so­rán alkotott új érlékek ösz- szegét értjük. Ezek az új értékek a dolgozók álltai előállított termékekben testesülnek meg. A nemzeti jö­vedelem tehát termékhalmaz, nem pedig az állampolgárok egyéni pénz jövedelmének ősz- szege. De ugyanakkor a nemzeti jövedelem nem azonos az or­szágban egy év folyamán meg­termelt összes termékekkel, mert ezeknek egyrésze csupán a termelésben felhasznált nyers­anyagok, segédanyagok, elkopott gépek, épületek pótlására szol­gái. Ami ezen felül jelentkezik az összes termék értékében, azt nevezzük új értéknek, illetve nemzeti jövedelemnek. Ha pl. á Salgótarján' Tűzhelycrvár egy év alatt 500 millió értékű ter­méket állít elő, ebből nyers­anyag, üzemanyag; szállítási ér­ték, gépkopáis, itb. 400 millió forint érték elhasználódását je­lenti, úgy ez a gyár 100 millió forinttal járul hozzá a nemzeti jövedelemihez. Ha a mezőgazdaságban, mond­juk egy községben egy év alatt előállítanak 10 millió foriot ér­tékű termiéket; ebből felhasznál­nak 8 miliő forint értékű vető­magot; szerszám, gépkopás, egyebeket, úgy ez a község 2 millió forinttal járul a nemzeti jövedelemhez. Az összes üzemek és az egész mezőgazdaság ilyen formában megtermelt új értéke alkotja tehát a nemzeti jövedel met, A nemzeti jövedelmet azok alkotják meg, akik értéket ter­melnek; vagyis az anyagi ter­melésben részvevő rmmlkáisolk, dolgozó parasztok, kéizimüvesek és az értelmiségnek az a része, amely közvetlenül résztvesz a termelésben, (technikusok, mér­nökök, agronómusok, ®tb.). Mindazok, akik nem végéz­nek termelő munkát — le­gyen a munkájuk a társa­dalom számára bármilyen hasznos és nélkülözhetetlen is —, nem járulnak hozzá a nemzeti jövedelem gyarapí­tásához. Ilyenek pl. orvosok; művészeik, tanítók; közigazgatásiban dol­gozók stb. Természetesen ez semmit sem von te munkájuk­nak a társadalom számára való nélkülözhetetlenségéből és ér Iá­kéi) öl, II. A nemzeti jövedelem fogal- “ mának kérdéséhez szóró san hozzá tartozik még az. Hogy ez csak a szocialista, vagy szo­cializmust építő ország okiba! i. válik ténylegesen a nemzet jö­vedelmévé, mert a kapitalista országokban a lakosság mintegy 80—90 százalékát kitevő dolgo­zók a nemzeti jövedelemnek csak mintegy egyharmadát kap­ják meg és a nagyobbik részt, a nemzeti jövedelem kétharma­dát, a lakosság kb. 10 százalékát kitevő tőkések, mint profitól vágják zsebre. A nemzeti jövedelmének Ilyen igazságtalan elosztása ad szem­léltető magyarázatot a kapita­lista országokról. Amíg a tőké­seik milliárdos hasznokat vág­nak zsebre, addig a dolgozóknak nyomorúságos életük tengetésé hez is alig elegendő morzsáik jutnak csak. Így volt az a kapi­talista Magyarországon is. Az 1938—39-e-s termelési év adatai szerint a lakosság 43.2 százalé­kát kitevő proletariátus és me­zőgazdasági munkás az összjö- vedeiem 23.9 százalékában ré­szesült. Ez annyit jelenít, hogy egy keresőre 681.— pengő és az egy főre jutó évi átlag pedig 334.— pengő volt. Még rosszabb volt a helyzet a lakosság 28 százalékát kitevő törpe-, kis- ét középparasztoknál, ahol az egv főre jutó átlag 323.— pengő volt. Ezzel szemben a legnagyobb tőkések és földesurak a saját adóbevallásaik alapján is évi 126 ezer pengő jövedelemben részesültek. Ttt meg kell je­gyeznünk, hogy a nagytőkések igen jól értettek ahhoz, hogy leplezzék a tényleges évi jöve­delmüket. A legnagyobb zsákmányt természetesen az ipari fertkmonopóliumok urai, te­hát a legnagyobb tőkések te fölidesurak kaparintották meg. Ez a maroknyi csoport a csa­ládtagokkal együtt összesen kétezretekét tette ki a lakosság­nak, de az egyéni jövedelemnek 12.1 száza’ékát szerezték meg Egy „keresőre“ itt átlagban évi 126 ezer pengő jövedelem ju­tott. Ebben a csoportban voltak a leggaizd-agabbra hízott vér- szopók, többek között a salgó­tarjáni Szénbányák koronázatlan királya Chorin Ferenc, aki 1940- ben 10 millió pengő vagyont és 621 ezer pengő évi jövedelmet vallott be, ugyanakkor, amikor megyénk bányászai az éhínség­gel küzdöttek és a legnagyobb nélkülözéseknek voltak kitéve. Festetich Gvörgy herceg évi 797 ezer, Weisz Jenő és Weisz Alfonz bárók 420 és 457 ezer, Dréher Jenő 650 ezer. Nagykovácsi Milenfcó pedig 1 millió pengő évi jövedelemmel rendelkezett. Természetesen so- Tolhatnánk még tovább is ezek­kel a hatalmas jövedelmekkel rendelkező kapital istákat, de ez a néhány számadat is elegendő ahhoz, hogy össze tudjuk hason­lítani a bányászaink, vagy gyári munkásaink évi 300—400 pengős jövedelmével, vagy éppen a me­zőgazdasági munkások (cselé­dek; summások) évi 50—60 pengő és 5—6 mázsa búza jö­vedelmével. A nemzeti jövedelem eloszt á- sánaik ez a szörnyű aránytalan* sága világosan mutatja; hogy Horthy-Magyarország paradi­csom volt a tőkéseknek és pokol a dolgozók számára. Hasonló a a helyzet a mai kapitalista or­szágokban is. Á kapitalisták a dolgozókat ezekben az orszá­gokban a magasabb profit ér­dekében egyre nagyobb nyomor­ba döntik és egyre kisebbre szo­rítják ai nemzeti jövedelemből a dolgozókra eső részt. Errő] ta­núskodnak azok az adatok, ame­lyeket Malenkov elvtárs a Szov­jetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusán a tőkés or­szágok dolgozóinak helyzetével kapcsolatosan felsorolt. Többek között „Franciaországba rí ,ts Olaszországban a munkások reálbére 1952-ben alig fele a háború előttinek, Angliában pe­dig 20 százalékkal alacsonyabb a háború előttinél. Az Egyesült Államokban a létfenntartási költségeki — a Villamossági Ipari Dolgozók Szakszerveze­tének adatai szerint 1939-hez viszonyítva, majdnem három­szorosra emelkedtek.“ A dolgozók nyomorát fo­H kozza még az is. hogv a haditermelés növekedése ellem- nére is növekszik a munkane ki!- liek száma. Olaszországban több mint 2 millió a teljes munks­nélküü, Nyugat-Németországi" ­a teljes és részleges munkaní küliek száma majdnem 3 mi lió, Japánban mintegy 10 mill: • a teljes és részleges, munkán' küli, az Egyesült Alantokba' több mint 3 millió a teljes és 1' millió a részleges munkaní!' " liek száma. (Folytatjuk!)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents