Szabad Nógrád. 1953. január (9. évfolyam. 1-9. szám)

1953-01-14 / 4. szám

1953 január 14. SZABAD nScbId 3 FIA T A F O K! Jelentkezzetek a Gépipari Technikumba! Nógrádmarcal is csatlakozott a szügyiek begyűjtési versenyéhez MEGYÉNK BÜSZKESÉGE n laskó János, a tolmácst " gépállomáson dolgozik, mint traktorvezető, 1952. éves tervét 129, míg őszi tervét 191.9 százalékra teljesítette 97 százalékos ü zemxmyagjogyaszr tás mellett. E szép eredmé­nyért sztahanovista kitüntetést kapott. A sztahanovista cím elnye­rése döntő állomás Blaskó Já­nos életében. Gondolataiba előszedegeti a hátamógött ha­gyott hosszú évek eseményeit, tapasztalatait, amely az ő éle­tével kapcsolatos, s párhuza­mot von akaratlanul is a kapi­talista és a szocialista társa­dalmi rendszer között. Vájjon mire emlékezteti öt az urak, földbirtokosok rendszere? ' — Nyomorra, szenvedésre, sötét tudatlanságra. Hisz Blaskó János egy volt cselédember fia, heten voltak testvérek. A keserű cselédkenyérből igen szűkösen jutott részükre, ruháza­tuk gyenge volt. iskolába is alig tudtak járni. Blaskó János nagy keservesen kijárta a három elemit, azután napszámba járt az ura­dalomba, majd később 13 évig nyögte a cselédigát. Ezt az életet juttatta osztályrészül az ú'i rendszer. A felszabadulás gyökeres változást hozott Blaskó János ^ életében. 1948 óta a tolmácst gépállomáson dolgozik, na­gyon megkedvelte ezt a munkát, s csakhamar szakemberré1 nevel­te őt a párt. Megszerette a traktort, me yben fontos eszközét látta a mezőgazdaság szocialista átszervezésemk. Szereti a gépét, mint a dolgozó parasztok segítőtársát, rendben is tartja gépét a mai napig is. Ha valami műszaki hiba állott elő munkájában, nem várta meg a szerelőket, hanem ő saiat maga kijavította * j^át. Azt a fontos elvet tartotta maga előtt; csak jó géppel lehet jó munkát végezni. Így harcol Blaskó János a mezőgazdaság szocialista átszer­vezéséin. ______________ A jól kijavított gép előfeltétele a gépállomás tervteljesítésének Salgótarjánban a tűzhely­gyárral szemben ötéves tervünk egyik újabb létesítményének, egy hatalmas kétemeletes új épületnek, a gépipari technikum­nak alapjait rakják le. Tágas, világos iskolaépület, modernül felszerelt tantermek, széles rajz­asztalokkal, modemül berende­zett tanműhellyel, a szerszám- gépgyártás mesterségének el­sajátításához, szüksége« gépek­kel hatalmas tornateremmel várja majd az 1953/54 iskolai' évre beiratkozó jövő techniku­sait. Ebben az épületben az or­szág egyik legmodernebb, leg­szebb és jól felszerelt iskolájá­ban készülnek majd föl a szó. cialIzmust építő új szakembe­rek. Szocializmust építő hazánk­ban ma a legfontosabb felada­tunk az ipar fejlesztése, üze­meink, bányáinjk korszerűsítése, további gépesítése. Bővülnek megyénk üzemei: Az acéláru­gyár új üzemrészekkel a tűz­helygyár új öntőosamokkal, de az építészetben, a bányákban, a mezőgazdaságban is a gépeké a jövő. A nagymérvű gépesí­téshez az egyre növekvő mérnö­ki apparátus mellett 17.000 új technikusra van szükség. Ez?k- nek a technikusoknak egyrészét lese hivatva nevelni a salgó tar járni technikum. Az Iskola időtartama négy év. Ä tanulók munkája két részre oszlik. A tanteremben megismer­kednek az általános műveltséget adó tantárgyak anyagával: ma­gyar irodalom történelem, orosz nyeJwe! és emellett elsajátítják a matematika, fizika, gépele Illek, gépszerkezettani, elektro Nagybátonyban január 9-én dél­után számos bányász gyüleke­zett, hogy meghallgassa Loy Árpád elvtárs és Boné Kálmán hő« bányász beszámolóját. A gyűlésen köszönetüket fejezték ki a nagybátonyi általános is­kola úttörő küldöttsége Loy elvtársnak a mentésnél teljesí­tett kiváló munkáért és Boné Kálmán elvtársna'k a 17 bányász hősies magatartásáért. Ezután Loy Árpád eivtárs kezdte meg beszámolóját. Először is tol­mácsolta a borsodi szénmedence harcos bányászainak üdvözletét. Majd ismertette, hogy az 1952. év negyedik negyedévének tervteljesítéséért erős akarattal, kitartóan karcoltak Szuhakál ó valamennyi bányászai. Ebben a harcban állította meg őket az á rendkívüli esemény, a.nely december 16-án történt az üzemnél. Reggel fé! ötkor szo­morú hír kelt szárnyra' a bá­nyaüzemeknél, hogy a sízuba- káilói bányaüzemet elöntötte a víz és 17 harcostársuk nem: tu­dott a külszínre menekülni. Nagy feladatot kellett meg­oldanunk, a mentési munkák­ban részvevő dolgozóknak. Hat és fél napig állandóan folyt a tűzdelem a 17 eivtárs életéért. De harcunk végül is eredménye­sen .végződött. Mi győztünk, mert pártunk, Rákosi elvtársunk irányí­totta a mentési munkála­tokat, melyben egész dolgo­zó népünk segített. Ebben a munkában resztvettek I magyar nép büszkeségei, a tecnika, technológia és üzem­szervezés elméleti ismereteit Amit azután megtanultak az is kola padjaiban, azokkal gyakor latiasan a tanműhelyekben is­merkednek meg. Hetenkint 8 órát dolgoznak a tanműhely ben, ahol a reszelés ismeretétől kezdve a legbonyolultabb gépek szerkezetének megismeréséig, szerkesztéséig, a műhely modem gépei és szakemberei segítik őket. Az alapos elméleti és gya korlátú ismeretek Után az is­kolából kikerülő technikusok a korszerű gyárakban mint üzemágvezetök, üzemi techniku­sok, rajzo'ók, tervező techniku­sok, a mérnökök közvetlen segí­tői, a szakmunkások veze'ői lesznek. Az iskola élete vidám. Meg van a lehetőség a kultúrmun­kára, a sportolásra, hiszen szép kultúrterme és a város legna­gyobb és legjobban felszerelt tornaterme lesz az iskolának. Labdarúgás, kosár-, kézi-, röp­labda, torna, sí, -turisztika, egyszóval a 6port legkülönbö­zőbb ágainak gyakorlására megvan a lehetőség. A vidéki tanulók az állami diákotthonban kapnak elhelye­zést és teljes ellátást mérsékelt térítés mellett. Ezenkívül va­lamennyi tanulót munkaruhá­val látnak el. A jó tanulásával kiérdemlő diákok könyv-, tan­szersegélyt és jutalmat kapnak. Szeretettel várja az iskola a megye tartulnivágyó fiataljait, a jövő technikusait. Jelentkez­hetnek mindazok az általános iskolát végzett fiatalok, akik szeretik a gépeket, kedvet érez­nek a műszaki pályához é® a jövő technikusai kívánnak lentid. honvédség és az államvédel­mi hatóság számos tagjai. De meg kell emlékeznünk a bánya mélyében a felszíntől elzárt 17 bányász eivtársunkről, akik kommunista módon példamuta­tóan viselkedtek. Az utasításo­kat fegyelmezetten végrehajtot­ták, bíztak abban, hogy meg­menekülnek, mert pártunk és Rákosi elvtálrs mindent eikövet életük megmentéséért. A hat és félnapos küzdelemnek megszü­letett az eredménye, mert meg­mentettük a 17 harcos társunk életét, s most az egész magyar bánvászságmak az a kötelessé­ge, hogy a tervtel iesítésben le­maradt szuhakállói bányászo­dat kisegítse. Báné Kálmán elvtárs ismer­tette a hat é« félnapos küzdel­müket az életükért, levegőért, a szénsavgáz és a víz ellen, amit folytattak. A pártba ve­tett bizalmvk egy pillanatra sem rendült meg. Több esetben beszéltek tele­fonon Rákosi elvtárssal és ez újabb kitartásra és lelke­sedésre, bizalomra késztette őket. A gyűlésen számos hozzá­szóló fejezte ki együttérzését és segíteni akarását a szuhakállói bányászoknak! Sulyok András felajánlotta, hogy a január hó­napban 500 mázsa szénnel ter­mel többet terven felül, hogy ezzel is segítse a szuhakállói bányászokat. Szabó Gyula elvtárs vállalta, hogy féléves tervét. 15 nappal hamarább fejezi be, majd Varga Lajos, Tiribes-akna dolgozója köszönetét fejezte ki a pártnak Szügy község begyűjtési ver­senyfelhívása nagy visszhangot keltett megyénk dolgozó pa­rasztjai körében. A legújabban Nógrádmarccl község dolgozó parasztjai csatlakoztak a szü­gyiek versenyfelhívásához. Az elmúlt évben is párosverseny­ben álltak egymással, amelyből Szügy köcség került kj győz­tesen. NógTádnvrcal község dolgo­zó parasztjai most megfogad­ták, hogy legyőzik a szügyie­ket. Ezért vállalják, hogy vá- gómarhabegyüjtési tervüket 110, sertésbegyüjtési tervüket 110, tej-, tojás- és baromfibe gyűj­tési tervüket 103, míg baromfi- begyűjtési tervüket 105 száza­lékig teljesítik március 28-ra. Hogy a vállalásuk biztosítva tegyen, versenyt indítottak a Ersekvadikert községben is eléggé korán köszöntött be az esős idő. A község határa sík. alacsony fefkvéaű, így a vizet állja és nehezen szárad meg a taiaia. Több, minit 60 mázsa vetőmaggal rendelkezett a ter- meoszövetkeziet és a földműves- szövetkezet. A járási tanács me­zőgazdasági osztálya azt az uta- sít ást adta, hogy 6oronikívül be kell fejezni az őszi vetést. Kiment a hang a községibe Mindenki nevetett és értelmet­lennek tekintette ezt az intézke dést. A helyi pálrtszervezet azon­ban kezébe vette az ügyet és a tanáccsal karöltve megindult a munka. Balga József vetési f» leiős vállalta, hogy a községet mozgósítja a vetés befejezésére December 27-én reggel a tanácsháza előtt 50 fogat állott. A szekereken eke, borona, vető mag van, A kocsisor mellett lé­vő emberek feszült hangulatban várták a fejleményeket. Mrek­és Rákos; elvtársnak a hős bá­nyászok megmentéséért. Vállal­ta csapata nevében, hogv ne­gyedéves tervét 10 nappal előbb beíeiezf, de versenyre szólítot­ta Tiribes-akna összes dolgozóit. A versenykihívásra válaszolt Drumán József Kánvás-akna dolgozója, aki bányásztársai nevében elfogadta a verseny- kihívást és ígéretet tett arra, hogy a kányásaknai dolgozók mindenkor, minden esetben helytállanak. A Mizserfaí Szénbányák Vállalat da'gOZÓ: is nagy lelkesedéssel fogadták a körükben megjelent Dombi József lőmester. Lakatos Lajos fúrómester, szuhakállói bányászokat, Menyhért László bányamérnököt és Végh Zoltán páncélos hadnagy elvtársat, akik a mentési munkálatokban fejtettek ki hősies munkát. Nép­hadseregünk tisztje Végh- Zol­tán elvtárs vontatta ki harc­kocsijával a hegyoldalba a fú­róberendezést. Ezután pedig két esetben leszállt a bányába, hogy nufhkájával elősegítse a hős bányászok kimentését. Mint mondotta, kötelességét teljesí­tette, mert ezt kívánta a párt. Másrészt bányászkötelességét teljesítette, mert azelőtt ő is bányász volt a tatabányai XIV-es aknában. A mizserfaí bányászok szá­mos kérdést tettek föl, Dombi József lőmester elvtársnak. Minden érdekelte őket. Mit ter­veztek az első' pillanatban, ami­kor meggyőződtek arról, hogy a menekülés útját elvágta a be­tört víz? Milyen vastag szén- falat tört át a víz? Pártba való bizalmuk hogyan erősödött meg, megmenekülésük után? Milyen volt a helyzetük a 6 és fél nap alatt? Számos* kérdés hangzott el mellyel mind azt fejezték ki, hogv a mentési munkálatok ideje alatt ők is együtt éreztek a -szuhakállói hős bányászokkal. De hozzászó­lásaikkal kifejezték a mizserfai elvtársak, hogy pártunk újból bebizonyította, „a szocialista dolgozó parasztok között. Jam- brik József, a begyűjtési állan­dó bizottság elnöke versenyre hívta a község valamennyi dol­gozó parasztját a begyűjtési terv teljesítése érdekében. Jam- brik József vállalta, hogy egész évi baromfitervét március 28-ig 100 százalékra teljesíti. E válla­lás teljesítésének már 50 szá­zalékig eleget tett. Jambrik Jó­zsef felhívásához csatlakoztak jáík teljesíteni. Bemátlh József marcali dolgozó parasztok is. akik a baromfibeadásiukat már­cius 28-ig 100 százalékra fog­ják teljesíteni. Berwáth József dolgozó paraszt azt vállata. hogy április hónapban beüteme­zett sertésbeadási kötelezettsé­gének már január hónapban ele­get tesz. Vállalásának január 7-én 130 kg-o® sertés beadásá­val eleget tett. v leska Béla kuiák is ott volt- Úgy agitált a dolgozók között, hogy „ennek a vetésnek nem lesz eredménye, a vetőmag a madaraknak lesz, meg az ege- reiknek, az ő idejében meg a7 apja idejében ilyesmi nem tör­ténhetett meg.“ így akart s Mrekvicska Béla kulá'k lebeszélni a dolgozókat a vetési terv te* jesítéséről. őrá már igen keve sen hallgatnak Érsek vadkerten, sokan saját kárukon tanulták meg, mit jelent a kulikra hall­gatni. Balga József vetési felelős naip-nap után biztosított erővel elvetette a rendelkezésre álló gabonát. A gabona már csírában van, fejlődésnek indult, pedig alig néhány nrpja került a földbe. Balga József jó munkát végzett. Ma Ersekvadikert község ott áll, hogy az őszi vetésterve telje­sítve van, amelynek hasznát elő­ször is az érsekvadkerti dolgozó parasztság látja majd arataäor. társadalomban a legfőbb érték az ember”. " Pártunk mindent elkövet, ha emberélet megmenté­séről van szó. S ez újból arra készteti a nógrádi szénmedence bányászait is, hogy még na­gyobb harcot folytassanak ter­vük maradéktalan teljesítéséért. A ménkesi vállalat dolgozói ja­nuár 10-én a ki- és beszálláskor meleg szeretettel fogadták kö­rükben a szuhakállói hős bá­nyászok egyik tagját, Barnóczi László vájárt és a mentési munkálatokban. kiváló munkát végző Oroszi György elvtársat az Államvédelmi Hatóság őr­nagyát. Több mint 130 bányász előtt ismertették Oroszi és Bar­nóczi elvtársak a 6 és fél napig tartó küzdelmet. Oroszi György elvtárs kihang­súlyozta, hogy a 17 hős bá­nyász éleiének‘a megmentését először W Rákosi elvtánsnak löszönhetjük. De kiválóan dol­goztává mentési munkálatoknál a műszaki értelmiségiek, s néphadseregünk tagjai is. Ke­ményen harcoltak, hogy Rákosi elvtárs és a pártunk utasításait végre tudják hajtani. Ebből a harcból sokat tanulhatnak a ménkesi bányaüzem dolgozói. ..Mi Szuhakáüón az emberélet megmentéséért harcoltunk, a ménkesi bányászoknak vedig tervük maradéktalan teljesíté­séért kelt szívós harcot foly­tatni — mondotta Oroszi elv­társ. — Az itt dolgozó bányá­szoknak az eddiginél még na­gyobb odaadással keil küzdeni a terv teljesítéséért, mert már a januári hónap első dekád iá­ban súlyos lemaradás észlelhe­tő ennél az üzemnél. Tekintsék példaképüknek a szuhakállói hős bányászokat s ügy küzdje­nek a széntermelés fokozásáért, hogy adósságukat törlesztve túlteljesítsék a január havi tervüket.“ Az értekezlet résztvevői közül számos dolgozó fejezte ki har­cos akaratát és tettek fel kér- I déseket Barnóczi László elv- I társnak. Az elmúlt évek tapasztalatai arra tanítják gépállomásaink vezetőit, dolgozóit, hogy a terv­teljesítésénél nem mindegy az, hogy jól-e vagy rosszul vannak a gépek kijavítva. Márpedig a gépjavítás terén npgy hibák vol­tak a múlt évben. A pásztói, szécsényi, tolmácsi gépállomások 3—4 nappal később kezdték meg ai cséplési munkát, mert nem biztosították időre a gépjavítást. A berceli gépállomásnak szanda- váralján csépié® közben kellett a javítást elvégezni mindazért, mert az igazgató elvtárs ntem sok gondot fordított a gépek mi­nőségi kijavítására. Rákosi elv-társ országgyűlési beszédében figyelmeztette a gépállomásokat arra, hogy tá­volról sem teljesítették a rájuk­háruló feladatakat, nem telje­sítették tervüket. Ezeket a sza­vakat gépállomásaink vezetőinek nagyon meg kel] sz ívlel níok. Éppen ezért sosem tévesszék szem elől, hogy a rosszul kija­vított gép üzemképtelenné vá­lik, ami maga utáni vonja azt 1st hogy a gépállomás nem tud határidőre eleget tenni a terme­lőszövetkezetekkel szemben vál­lalt kötelezettségeknek, tehát veszélyeztetik a szövetkezeti ter­vek teljesítését is. Ebből kö­vetkezik, hogy a jól szervezett és gondos javítás a termelési feladatok zavartalan teljesítése szempontjából igen n|agy jelen­tőségű és elengedhetetlen. A mohorai gép állom ásom jól előre gondoskodtak a javítások­ról. Megszervezték a javító-bri­gádokat, helyiségeket biztosítot­tak, megszervezték a munka­versenyt, s így a főjavítás 100, cséplőgépjavítás 150, a vetögép- jayitást, az eddig beütemezett tárcsajavítást is 100 százalék­ban elvégezték. De nem lehel ezt elmondani a tolmácsi gép­állomásról. Varga Mihály igaz­gató elvtárs gyenge kezekben tartja ai vezetőség összmun­káját. Maga Mravik vezető me­chanikus élvtárs sem végzi úgy a munkát, mint alki erezné, hogy ezért ő a felelős. A dolgozók nem kapják meg munkájukhoz a segítséget, nem bírálják jó, vagy rossz munkájukat. A má­sik súlyos mulasztás az, hogy a tervfeladatot nem bontották föl brigádokra. így maguk a brigádvezetök sem tudták, hogy mi a tervfeladat. Nem értékelik az elvégzett munkát sem. Ezért ellaposodik a munkaverseny és nem' válik a feladatok elvégzé­sének hajtóerőivé. Mi tehát a feladat a gépállo­mások előtt? Biztosítani kell a brigádok állandósítását, még a traktor javító brigádon belül is meg kei! jelölni, hogy kik ja­vítják a motorikus részt, kik javítják a járószerkezetet é® a kiegyenlítő műt. így a munka szakszerű és gyors lesz. A mi­nőséget állandóan ellenőrizze a minőségi ellenőr, a brigádvezető és a főgépész, de ellenőrizzék egymást a dolgozók is. Minő­ség szempontjából fontos, hogy a kijavított erőgépet jegyző­könyv útján vegye át a bizott­ság. Küzdeni kell az ellen, hogy egyes minőségi ellenőrök két-három hét múlva vegyék át csak a kijavított gépeket. Gerő eivtárs mondotta: -„A munkavédelmi és balesetellenl előírások megtartása törvényes kötelezettség, melynek, teljesítés séért a gazdasági vezető a tör­vény előtt is felelős.” Ez a gép­állomás igazgatóira is vonat­kozik. Ellenőrizzék, nehogy valamely traktorról hiányozzon a szijvédő, vemtiHlátorrács, Intdí- tógomb, stb. A takarékosságra is nagy gondot kel! fordítani gépállomásainknak. Többszáz­ezer forint értékű alkatrészt: használnak fel a javítás idején, A főgépészekneik alaposan meg kell vizsgáltok azokat az alkat­részeket, amiket kicserélnek. Nem fordulhatnak elő olyan ká­ros esetek, hogy egy hfltőceiía csak cinezésre szorulna, s akkor újat vásárolnak Legszigorúb­ban harcolni keil a pazarló® el­lem Vezessék rendszeresen és helyesen a gépállomások admi­nisztrációját. A vezető mecha­nikusok lebecsülik a „papírmun­kát“, ezzel lebecsülik a tervet is. Pontos nyilvántartás nélkül nem lehet jói, helyesen irányi- tárni. Traktorosa inik a gépjavítás szakmai továbbképzésüket is je­lenti. A főgépészek foglalkoz­zanak a fiatal dolgozókkal, hogy széjjelszedett állapotban is meg­ismerjék a traktort. Ez a gép­javítás erőpróbája vezető mecha­nikusainknak, hiszen nem más­ról van szó, mint a tervszerűt, lenség, a hanyagság, a szerve­zetlenség fölszámolásáról. Ezt követeii meg gépállomásaink­tól a párt, s a mezőgazdaság szocialista átszervezésének nagy munkája. Szomszéd József megyei tanács gépállomási csoport mechanikusa I^ADUJFALUBAN MEGKEZDTÉK az 1953-as begyűjtési terv te'jesítését. Hegyes Mátyás kétholdas dolgozó paraszt egészévi baromfibeadását teljesítette már. Bodor Gergely 16 ho’das középparaszi 10 kg és 20 deka baromfit, Czene Flórián 15 holdas dolgozó középpiaraszt 15 kg 20 deka baromfit adott már beadásba. A szuhakállói hős bányászok példája nagyobb munkahőstettekre lelkesítse megyénk bányászait Január 9-én és 10-én a nógrádi szénmedence bányászai nagy megtiszteltetésben részesültek. Hazánk legkiválóbb hősei a sau- hakállói 17 harcos bányász közül és a mentési munkálatokban önfeláldozó munkát végző Loy elvtárs társaival látogattak el a nógrádi bányászokhoz, hogy ismertessék a hat- és félnapi ön­feláldozó munkát. Kifejezzék hálájukat és ragaszkodásukat pár tunk és Rákosi elvtárs iránt. Megyénk bányászai meleg sze­retettel fogadták a szuhakállói hős harcosokat, s bizalommal te­kintettek Loy elvtársra, a néphadsereg és az államvédelmi ha­tóság kiküldöttei felé. Ezek az értekezletek növelték bányá­szainknak pártunk iránt való szeretetét, s fokozta a harci len­dületet a terv maradéktalan teljesítéséért. Leleplezték a kulák aknamunkáját — teljesítették a vetési tervet

Next

/
Thumbnails
Contents