Szabad Nógrád. 1952. december (8. évfolyam. 98-106. szám)

1952-12-31 / 106. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! SZABOD MDP NOGRADMEGYEI .PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Vili. ÉVF. 106. SZ. ARA: 50 FILLÉR 1952 DECEMBER 31. \ titoista fcqvverkezési hajsza és a jugoszláv dolgozók uvomoriiságos helyzete Írta: R- Golubovies, a Szocialista Jugoszláviáért*• című lap főszerkesztője 4 fegyverkezési hajsza, amelyet az amerikai imperialisták és csatlósaik az új háború kirobbantása érdekében folytainak, az imperialista tömb minden országában a dolgozók elnyomorodásáí vonja maga után. Jugoszláviában a fegyverkezési hajsza lázasabb és kíméletle­nebb. mini bármely más tőkés országban. .A múlt év októberében a washingtoni urak és belgrádi laká­jaik katonai egyezményt kötöttek. A belgrádi fasiszta kormány ettől kezdve teljes egészében háborús vágányra állította az or­szág gazdasági életét. A Tito-kiikk az idén az állami költségve­tés 17 százalékát és az egész nemzeti jövedelem 60 százalékát háborús készülődésre költi. A békés iparágak termelése emiatt jelentősen csökken. A titóisíák hivatalos adatai szerint az idén 1951-hez képest 45 százalékkal csökkent a textiláruk termelése. 40 százalékkal az élelmiszeripari, 68 százalékkal,a sütőipari. 52 százalékkal a tejipari termelés. A pfftnutiparban 49 százalékkal, a harisnya és kötszövöttáru iparban 50 százalékkal, a bőr- és cipőiparban 30, a szappaniparban 38. a szeszgyártásban 36, a mezőgazdasági gépgyártásban 35. a dohányiparban 40 százalék­kal kevesebb árut állítanak elő, mint tavaly. Ezek a titóisták hivatalos adatai. A békés iparágak termelésé­nek valódi csökkenése jóval felülmúlja ezeket a számokat. Ugyanakkor a Tito-klikk a legfontosabb ipari üzemeket há­borús termelésre állította át. A titoista kormány az idén azt ja­vasolta, hogy a költségvetési előirányzatok mellett költsenek még mintegy 130 milliárd dinárt az új hadiüzemek építésére, vagy a régiek kibővítésére, továbbá hadifontosságú utak és vasutak, re­pülőterek, hadikikötők és más katonai létesítmények építésére. Az amerikai monopó.tőkéseknek azonban nincs nvére. ha a gyarmati és függő országokban bármiféle ipar is kifejlődik, le­gyen az akár a hadiipar. Ok inkább arra törekszenek, hogy meg­fojtsák ezeknek az országoknak nemzeti iparát és teljesen saját uralmuk alá vessék őket. így aztán az idén július elején az Egyesült Államok urai azt követelték a Titö-klikktől, hagyja abba a tőkebefektetést a hadiiparba, vagy bármely más iparba és hasz­nálja minden pénzét hadi fon totes ágú utak és vasutak, hadi kikötők, repülőterek, stb. építésére. A Tito-klikk engedelmességgel fo­gadta ezt a parancsot; Tiip már július 27-éti hivatalosan bejelen­tette, hogy abbahagyják egy csomó- gyár építését és az ezévi i.' vocn szértyiő ipari- építkezések több mini 60 sziláiéivá« he- szuntelifc. Az alapvető tőkebefektetési összegeket és ur ország tegfon tosabb anyagi eszközeit átállították a hadifontosságá utak és vasutak, hadikiköiők, repülőterek építésére, fegyvervásárlásra, stb. Egyedit' Belgradbari hadifontossámi vasútvonal építésére kb. 90 milliard dinárt'irányoztak elő. Bar kikötő építésére kb. 10 miiliárdot a hadiíoniosságú utak építésére kb., 7 miliiárdot, stb. A hadiipar és egyéb gyárak és üzemek építését viszo-nt köz­vetlenül az amerikai, monopóltökések vették kezükbe, annak a megegyezésnek alapján, amelyet az amerikai kormány az idén szeptember elején kötött' belgrádi szolgáival. A szerződés értelmé­ben áz Egyesült Államok kormánya! biztosítja az amerikai mo­nopol tőkések 'jugoszláviai tőkebefektetéseit. A monopóltökések nyilván félnek, hogy a jugoszláv nép felszabadító harca elsöpri a föld színéről a Tito-rendszert az ő tökebefekíelésükkel együtt és ezért követelik, hogy kormányuk'biztosítsa tőkéjüket. Az ameri. kai kormány pedig Jugoszlávia min-den anyagi eszközét ellen­őrzése és rendelkezése a'á vonja, mint zálogot a Wallstreet! monopóltökések biztosítására. A tőiké» rendszer helyreállítása és az ország gazdasági életé­nek háborús vágányra állítása -azt eredményezte, hogy a jugo­szláv dolgozók százezrei maradtak munka nélkül., lakás 1 és ke­nyér nélkül. A munkanélküliek serege napról napra nő 1950-ben Jugoszláviában mintegy 170.000 munkanélküli volt, 1951-ben a munkanélküliek száma túlhaladta a 200.00Ü-et. az idén pedig ismét 50.000-rel emelkedett. A munkások névleges bére- és reál­bére egyaránt állandóan-csökken. Esik a pénz értéke és fokozó­dik az infláció is. Az elmúlt néhány hónapban a Tito-klikk átlag havi 700—800 dinárral csökkentette a munkások bérét. Adóst pedig 20 milliárd dinárral, vagyis a béralap kb. 40 százalékával tervezik az egész béralap csökkentését. Ez az intézkedés újabb súlyos csapást mér a jugoszláv munkások érdekeire. Kém kevésbbé súlyos a falusi dolgozók helyzete sem. A dol­gozó parasztok sorra tönkremennek. Ennek következtében 1951- ben 2.5 millió hektár szántóföld maradt par ágon, az idén pe­dig a szántóföldek 30 százaléka. A gabonatermés sokkal alacso­nyabb a háború előttinél. 1951-ben a tengeri termés sokkal ala­csonyabb » háború élőt tilt'*!. 1951-ben a tengeri -termés 600.000 tonnával csökkent a háború előtti színvonalhoz képest. Az idén a titóisták beismerése szerint gabonából és más mezőgazdasági •terményekből még kevesebbet takarítanak be, mint tavaly. 1948- tp: 1951/végéig a titoista lapok adatai szerint több, mint 320.000 paraszt teljesen tönkrement. Ugyancsak a titoista lapok beismerése szerint ejiben az évben újabb 246.000 falusi dolgozó veszti el javait és válik nincstelen zsellérré. Az óriási adók, a mezőgazdasági és ipari cikkek árának egyre növekvő különb­sége, a falusi dolgozókkal végeztetett ingyenes kényszermunka az amerikai leigázók érdekében: mindez szörnyű nyomorba so­dorta a falusi dolgozók millióit. A városokban és falvakban tízezrével ténferegnek a mezít­lábas, rongyos emberek, akiknek nincs egy falat kenyerük, az Utcán és parkokban alszanak, lopásból tengetik életüket, Ezekután nem is csodálkozhatunk azon. hogy Jugoszláviában a hivatalos adatok szerint csupán tüdővészben több. mint 100.000 ember hal meg évente, a munkásoknak átlag 80 százaléka tüdő­beteg és Jugoszlávia majdnem az első helyen áll a világon a la­kosság halálozási arányszáma tekintetében. A jugoszláv dolgozók azonban nem tűrik mindezt tétlenül. Tevékenyen harcolnak a felszabadításért a fasiszta járom és a gyarmati elnyomás alól, a békéért, súlyos anyagi helyzetük meg­javításáért. Ez a harc napról napra fokozódik és minden bizony- nya-1 a fasiszta Tító-uralom megsemmisüléséhez és a- jugoszláv népek {elszabadulásához ‘vezet. Szovjet-Grúzia áram term e-lese 1939—1951 között 2.3-szeresére emelkedett. Az ötödik ötéves tervben több üj vízierőművet létesíte­nek Grúziában. A szamqorai öntözőrendszerrel eqyütt épü'ő tyetrlhevi vízierömü enerqiáját fel foqják használni a környező kolhozok villamosításába is. Képünk a tyetrilTevi vizierőmü csőhálózatának szerelését mutatja be. A munkafegyelem lazasága miatt több mint 448 5 tonna szén esett ki a termelésből a negyedik negyedévben a Tiribesi üzemnél A Tiribesi Szénbánya Vá: tolat becsületes dolgozói szívós harcot folytattak a má sodik félévi terv teljesítéséért. A harmadik negyedévben Ráko­si elvtá-rsnaik megfogadták, hogv terven felül több mimt 2SOO tonna- szenet tenmelnek ki. Vál lalt kötelezettségüket azonban nem teljesítetnék, sőt ,még a ter­vükéit sem, ment a harmadik negyedévben 3240 tonna szénnel!' maradtak adósok. A negyedik negyedév-ben a becsületes bá­nyászok megfogadták, hogy az előző negyedévi adósságukat be­pótolják ígéretük va’.óravállásá- ba-n azonban egyre jobban aka­dályozza őket a mindjobban la­zuló munkafegyelem. Hónapról hónapra emelkedik az igazolat­lanul hiányzók száma .az üzem­nél! és ez is egyik oka. hogv a negyedik negyedévben úiabb 543 fonna szénnel növekedett aiz adósságuk. A harmadik negyed­évben 89 igazolatlan hiányzás történt. A negyedik negyedévben december 27-ig már 345-re emelkedett a távolmaradók száma. Súlyos veszteséget jelent ez népgazclaságunikinaik. mert ezál­tal több trrf-nit 448.5 tonna szórj maradt kitérmel-ettenüí. _ bz a szén-mennyiség €9 család részé­re elegendő egyévi tüzelésére. Értékéből! 36 osailád élhet meg 1 hónapig. •A munkafegyelem lazulása különösen novemberben fokozó­dott. Ebben a hónapban 183 iga­zolatlan mulasztás történt, mely arra vall, hogy a munkafegye­lem megszilárdításáért még mindig keveset tettek az üzem­nél. A decemberi hónapban 24-én és 26-án em-rikedet-t külö­nösen az igazolatlan mulasztók száma. Ezen a két napon 44-en maradtak távol igazolatla­nul. Ezek a dolgozók semmibe vet­ték a minisztertanács határoza­tát, amely december 26-áf mun­kanappá nyilvánította. Súlyos hibát követett el 26-án Szt-remi Béla aknász, aki minit műszaki dolgozó, igazolatlanul mulasz­tott ezen a napon, sőt a többi munka társait? alkik-kel előző na­pon együtt mulatozott, arra biz­tatta, hogy csak mulassanak nyugodtan, majd beírják nekik a fizetett szabadságot. Neki, mint párttagnak és műszaki dol­gozónak kötelessége az lett vol­na, hogy munkatársait a követ­kező nap feladatainak az elvég­zésére figve’-ra'eziesse, de ő fi­gyelmen -kívül hagyta Gyarmati Géza aknászt is, aki kérte, hogy ne buzdítja munkatársait a munkafegyelem lazítására. Sztremi Béla aknász felelőtlen cselekedete elősegítette, liogv 26- án Tarján-i Sándor és Tóth Sán­dor vájárok is igazolatlanul távol maradjanak. A becsületes bányászok har cá-t akadályozzák az üzemnél ofyan dolgozók, mint Kottán Imre vájár, aki csak a negye­dik negyedévben 23 esetben marad-t távol munkahelyétől es az ilyen dolgozó irigy szemmel nézi a m.ás-ik becsületes munkás elért eredményét, irígyli, hogy az rendesen öltözködik, míg neki csak egy ruhája van Hozzá hasonló Kóros Ferenc vájár, aki családos ember létére már 8 ízben, maradt otthon a negyedik negyedévben. De ilyen Zubor József csillés, aiki a sze­szesital rabja- lett és már edd'g 7 hiányzása van. Súlyos hibát követnek el a® olyan vájárok, a-kikre kormányunk sokat áldo­zott, hogy becsületes emberekké váljanak. De olyan, mint Skra- bu-t József vájár, aki hatszo-r hiányzott, vagy Tóth Tibor, aki távolmaradásával már 9 eset­ben akadályozta a- többi munka­társainak a termelését. Ezenkí­vül’ Havjik István csillés már számos esetben megsértette a- munkafegyeyrnet. Október 20-tól már 13 esetben nem jelent me? munkahelyén, e mellett már két esetben megtagadta a m-unkái Legutóbb december 26-án a gumiszai-a-ghoz lett beosztva-, de ő aiz alacsony helyre való hivat­kozással otthaigyta- munkahelyét. Az ilyen fetelőtfen emberek akadá'yozzák az üzemterv teljesítését. mert távoí-niaradás-ukk-ail vissza­tartják a becsű 1-elíies dolgozó­kat is. Az igazolatlan hiányzások tfte-Ifett azonban akadályozza a t-ervtelljesttést a 480 perc nem kihasználása, melynek következ­tében naponta 14 csille szénnel termőinek teve-sebbe-t. De talál­ható az üzemnél olvan csapat is, minit a Mákos Pálé. melv a novemberi hónapban egv ai,ká­lómmal a műszak megkezdése után másfél órán keresztül a szerszámosládán elmélkedett a munka-társaivaí a termelés tehe­tőségeiről. Ö minit párttag, nem a termelés fokozására buzdítot­ta munkatársait, hanem ő járt elől rossz példával, mikor leült társai közé és neun törődött a tervteijesítéssel. Persze az ilyen dolgozó fizetéskor zúgolódik, hogy keveset keres. Mákos Pá- lék is 27 forintot 'kerestek na­ponta a -múlt hónapban, de aki -kihasználja a 480 percet és har­col a terv teljesítéséért, mint Gordos túlsó Péter, aki a Mákos Palák munkahelyén is 44 forintot keresett na­ponta. Előfordul az üzemnél olyan eset is, hogy egyes, csapatok a munka-időt alvással töltik el így Biró b. Miklós a múlt jió- napban -két esetben is elaludt a bányában, de hozzá hasonlóan még Bakos Lajos gépkezelő és Sári Imre kovács a munkájúkat félbehagyták és lefeküdtek a bányában. A munk-aííg-velem lazulása- eigyre jobban figyelmezteti az üzem párt- és szakszervezeti, valamint a villa-lat vezetőségéi, hogy az eddiginél még kemé­nyebben lépjenek fel az igazo­latlanul faVdiintara-dóklkaiI szem­ben. Ne tűrjék tovább, hogy a becsületes dolgozok harcát felelőtlen személyek akadá­lyozzák. Na-p-nap után foglalkozzanak a munka-fe,gyelem-lazitóbka! és eb­ben a munkában nyújtsanak segítséget a pár-tnak és szak- szervezetnek az üzem -kommu­nistái és csapatvezetői. Ahol a vállalást az irodában dolgozók tudta nélkül készítik A nógrádmegyei Tatarozó- és Építő Vállalat december 21 -re, Sztálin elvtárs 73. születésnap­jának tiszteletére vállalta, hogy a munkahelyeken az építkezése­ket még az 1952-es évben be­fejezik. Adott szavukat azonban csak a Salgótarjáni Tűzhelygyár II. öntödéjének és a H-es számú i ini verm a építkezésénél váltot­ták be. Már a fölaján'ás meglé­teiméi hibát követett el a vál­lalat vezetősége és a szakszer­vezet, mert nem az alulról jövő kezdeményezésre alapozták a vállalást. A dolgozókkal már csak a vállalás megtétele után ismertették a vállalat fogadalmát, így kevés eredménnyel járt. a felajánlás. A vállalat és üze­mek szakszervezetei nem igye­keztek az elkövetett hibát ki­javítani még ezután sem fog­lalkoztak megfelelően a ver­senyszervezéssel, s annak nyil­vántartásával. Ennek következ­tében a dolgozók között a ver- senvlendület napról napra csök­kent. Különösen elhanyagolta a szocialista munkavers-env kiszéle­sítését a sa gótarjání járás épí­tésvezetője és szakszervezete. A verseny kiszélesítése helyett állandóan az objektív nehézsé­gekre hivatkoznak, gépkocsi- hiányra, amely az utóbbi időben teljesen megoldódott, mert a teherfuvarozási vállalat öt gép­kocsit bocsátott a rendelkezé­sükre. A szállítási felelős. Bás- tyi István azonban a vá'latatnak biztosított gépkocsikat albérlet­be átadta a salgótarjáni vasút- á'lomás főnökének, nem törőd­ve azzal, hogy a dolgozók anyaghiány következtében ter­vüket nem tudják . teljesíteni. Ez azonban nem érdekelte Bás­tyi István szállítási felelőst, mert az állomás-főnökkel olyan megállapodást kötött, hogy min­den egyes fuvar után 10 forintot kap. így a szállítási felelős 6000 forintot keresett ezzel a megál­lapodással. A vállalat párt- és szakszer­vezete, valamint a vállalat veze­tősége súlyos hibát követett el, hogy az ilyen és hason’ó ese­tekkel nem foglalkozott. Helyte­len, hogy az üzemi háromszög már több, mint egv hónap ja nem tartott ülést, pedig az üzemi háromszög! ülésen kell megbe­szélni a vállalatnál és az üze­mekben felmerülő" problémákat, azoknak rövid időn belüli meg­szüntetését. Az ilyen hanyagságok követ­keztében történt az meg. hogv december 21-re tett vállalásukat csak 40 százalékig teljesítették. Ezért súlyos fele'ősség terheli Ben-kő István technikust is, aki a vállalt kötelezettség teljesíté­sének az ellenőrzését elmulasz­totta. Feladata a párt- és szakszer­vezet. a vállalat vezetőségének, hogy a még meg'évő hiányossá­gokat rövid időn belül számolják fel és az eddiginél még na­gyobb lendülettel, felelősségtel­jesebb munkával igyekezzenek kiszélesíteni a szocialista munka- versenyt, melymek egyik a'apja, az aulról jövő kezdeményezés. Vonják felelősségre az olvan dolgozót, aki csak a saját érde­kével törődik és figyelmen kívül hagyja a dolgozóknak a terv­teljesítéséért folytatott küzdel­mét. Váli Ferenc, a megvei tenács építési osztá­lyának technikusa. A Gazda-mozgalommal több mint 262 ezer forint értékű anyagot takarítottak meg a 63/1. sz. Építőipari Vállalat dolgozói A 63/1. sz. Építőipari Válla­lat dolgozói kiváló eredménye­ket értek el a Gazda-mozgalom terén az 1952-es tervévben. Minden használható hulládé« vasanyagot egy helyen tároltunk, s ezeket kengyelek készítéséhez, vasbetonoszlopokhoz, vagy a be­tonozásnál alátétként használtuk fel. Vasanyagból egész évben a hulladékok fettiaiaználáéával hu- szonkétezer 890 forint megtaka­rítást értünk el. Építkezéseinknél igen jelentős szereit tölt be a faanyag. Ezen a téren is minden hasz­nálható hulladékot és régi anya­gokat felhasználtunk zsaluzás­hoz. A döntő tervév esztendejé­ben a faanyag gazdaságos fel- használása révén 94.000 forint értéket takarítottunk meg. Ha­sonló eredményt tudunk felmu­tatni a.cement- és téglaanyagok takarékos felhasználása terén is. Cementből több mint 30.000 forint értékű anyagot, téglából pedig csak az év második felé­ben értünk el jelentősebb meg­takarításokat, de a hulladék­tégla felhasználása folytán az év végére ebhői is több mint 34.000 forintra szaporodott meg­takarításunk. A Gazda-mozgalomhoz való csatlakozásunk tehát nem volt eredménytelen, mert az egész évben több mint 262.000 forint értékű anyagot takarítottunk meg a hulladékok feldolgozásá­val és az anyagok takarékosabb felhasználásával. Olyan ered­mény ez. amely a 63/1. számú Építőipari Vállalat dolgozóinak öntudatáról tanúskodik, amely igazolja azt, hogy a vállalatnál igen sokan megértették a taka­rékosság fontosságát és magu­kénak érzik az anyagot, saját­juknak, amit feldolgoznak és amit építenek. Eredményeink azonban még tovább fokozhatok, ha munkánk­ból kiküszöböljük az eddigi fo­gyatékosságokat. Hiba volt, hogy ebben az évben még nem vezettük be az egyéni anyagta­karékossági számlákat, nem tet­tük személyileg érdekeltté a dolgozókat az anyagtakarékos- ság terén. Az 1953-as évben azonban dolgozóink részére egyéni anyag-takarékossági szám­lákat nyitunk és dolgozóink a megtakarított érték arányában premizálva lesznek. Az egyéni megtakarítási számlákat a köny­velés tartja nyilván, az építés­vezető által beadott adatok le­ellenőrzése folytán. így az 1953-as évben még nagyobb eredményekkel Fogunk büszkél­kedni és ezáltal elősegítsük az ötéves tervet, dolgozó népünk hazájának szocialista építését. STER ISTVÁN igazgató

Next

/
Thumbnails
Contents