Szabad Nógrád. 1952. október (8. évfolyam. 79-88. szám)
1952-10-15 / 84. szám
2 SZABAD A©GRAB 1952 október 15. A TANÍTÓK HELYZETE Nyugat-Nómelorsz ágban Nyugat-Németországban az iskolák hanyatlása mind nagyobb méreteket ölt. Bonn-ban az újrafelíegyverzés, valamint az amerikai, francia és angol intervenciós hadseregek követelései szabják meg a pénzügyi politikát. Ennek a következménye, az életszükségleti cikkek árának emelkedése, a kulturális élet leromlása, s az értelmiség növekvő nyomora. A kulturális intézmények elhanyagolása kihat a népművelési intézményekre, az iskolába is. A tanítók fizetése Nyugat-Németországban a létminimum alatt van. Az iskolában zűrzavaros állapotok uralkodnak, mert nem új iskolahelyiségeket, hanem kaszárnyákat építenek. A lantlói kiválást mindjobban lenézik A nyugatnémet sajtó sokszor beszél úgy a tan'óról, mint buta, reménytelen „idealistáról”. A nevelő munkát, a 80 különböző okra. tási rendszer szerint működő iskoláztatás teszi majdnem lehetetlenné. Ennek a következményei: nagy hiány a tanítókban, a tantestületek kiöregedése és egy olyan tanítói kar, amely ínséget szenved és részben a reakciós pártok, szakszervezetek és az egyház befolyása alatt áll. Nyugat-Németországban a létminimum havonta 250 márka, ezzel szemben egy pedagógus fizetése átlag 166.50 márka, ai fiatal tanítónők fizetése még ennél is 10 százalékkal alacsonyabb. A kölni Voiksstlmme című lap interjút közöl egy fiatal pedagógussal kapcsolatban, melyben leírja, mire használja fei havi 190 márkát kitevő fizetését: Házbér 60 márka, ét kezés 10 márka, belogpénztár 18. és közlekedési költség ,8 márka. Ezenkívül a tanító havi támogatást ad az anyjának. Ebben a> felsorolásban nincs egy sízó sem könyveikre és folyóiratokra kiadott összegekről, zsebpénzről, vagy azokról az összegekről, amelyeket kiállítások és színházi előadások látogatására költenek. Hogy a tanító legalább a ruháit rendbe tudja tartani, és néha egy moziba is el tudjon menni, oktató tevékenysége mellett ócskavassal kereskedik. Más pedagógusok éjjeliőri állásra jelentkeznek, vagy leírási munkákat vállalnak, esetleg küldöncszojgálatokat látnak el a községi tanácsban. Sok tanító számára nem nyílik ilyen lehetőség, s meghátrál a nehézségek elől, feladja hivatását. Nézzük meg, milyen körülmények között dolgoznak a tanítók. Az iskolában átlagosan 60—70 gyermek tanul egy osztályban. Az iskolás gyermekek részben arra kényszerülnek, hogy hazulról vigyenek magukkal széket. A volt Hova grófság! járás 12 iskolájában 100—200 iskolásra jut egy tanító. A tarrterem-kérdés sajátságos megoldását választották Olberger községben. A tanterem hátulsó részén egy közbeeső emeletet húztak fel. Az eme'eten és alatta is ülnek gyermekek. A tanító csak meghajolva közlekedhet az emeleten és alatta. A tantermek ósdi bálorzata következtében a gyermekek testtartása ;jesztően megroml k. Az 1951 husvétja alkalmából, az iskolából kilépő gyermekek nagy százaléka “hátge- rincelferdülésben szenved. A járványok, nagy fertőzési veszély, gyors elfáradás, idegesség — ezek a- következményei a gyermekek egészség- védelmének legelemibb szabályait figyelmen kívül hagyó hanyagságnak. így jeti száraz számokban a tanítói hivatás jövője Ny ugat-Németországban. A hiba forrása egyedül a hatalom bonni birtokosainak szándéka, hogv végrehajtsák az újrafelíegyverkezést és kirobbantsák a harmadik világháborút. Nyugat-Németország pedagógusai közül egyre többen a német nép egységéért és a békéért vívott nagy nemzetközi harcának katonái közé állanak. Az egységes, békeszerető Németországban már minden német pedagógus számára dicsőség dolga lesz. hogy az ifjúságot a demokratikus Németország építőjévé nevelhesse. Es Magyarorszá gon A felszabadulás óta iskoláink állandóan fej. jődnek, népesebbek, barátságosabbak. A szellem is más ezekben az iskolákban. Tanulóinkat igaz hazufiságra, a nép. a párt szeretetére oktatják a nevelők. Ebben a munkában résztvesznek a gyakorlóéves tanítók és tanárjelöltek is. A közoktatásügynek ezek a legfiatalabb munkatársai nagy örömmel foglalták el első állomáshelyüket és minden tudásukkal azon igyekeznek, hogy méltók legyenek arra a nagy bizalomra, amellyel a magyar dolgozó nép kitüntette őket. A megyei tanács oktatási osztályára egymás után érkeznek a levelek a gyakorlóévesektől és beszámolnak arról, hogy milyen örömmel nevelik ifjúságunkat, hogy milyen szeretettel és gondoskodással veszi őket körül az egész falu. Buda Ilona és Kisák Klára gyakorlóévesek ezt írják: „Július 31-én este érkeztünk Vanyarcra. A .kartársak nagy örömmel fogadtak az autóbusz megállónál és felkisértek a szállásunkra. Lakásunk a hegyoldalban van, gyönyörű a kilátás. Az étkezésről a tanács és az igazgató elvtárs gondoskodott Augusztusban az iskolában tartottunk inspekciót délelőtt. A délutánt olvasással, az iskolai élet tanulmányozásával töltöttük el. Az úttörőkből egy kis énekkart alakítottunk és esténként próbálunk, hogy a cséplésben élenjáró dolgozókat műsorral köszönthessük. Az iskolai év kezdetét már nagyon vártuk. Végre eljött ez a nap is. A pajtások nagyon szeretteik miniket és mi boldogan tanítjuk öiket Eleinte vo't egy kis nehézségünk a tanítással kapcsolatban, de igazgató kartársunk és a többi kartársak is támogattak munkánkban. Megbeszéltük velük a tanulásban felmerült problémákat. Tanítást s mutattak be a kar-társak, hogy minél jobban e'ősegítsék munkáinkat. Első munkahelyünkön igen jól éreztük magunkat, boldogok vagyunk és hálásak segítő kartársainikinak. A legjobb tudásunk szerint dolgozunk, mert tudjuk, hogy a jövő nemzedékeit tanítjuk. Pártunknak és dolgozó népünknek hálásak vagyunk, hogy ma már így gondoskodnak a tanítóikról. Mi még csak gyakorló-évesek vagyunk és kihelyeztek bennünket tanítani. Ugyanakkor a Horthy-korszak tanítóinak legnagyobb része 10—15 évig várt, amíg tanítani kezdhetett”. De nemcsak-a- vanyarei gyakorlóé-vesek hála«' sak pártunknak, hogy támíthatnak, Hogy oktat-" hatják, nevelhetik a magyar ifjúságot. Takács Edit gyakorlóéves, aki Szorospafakon teljesít szolgálatot. így ír: Féltem új munkahelyemtől és az idegen köm vezet fői. Kellemesen csalódtam. Megérkezésemkor már vártak és az igazgató kartárs elkísért az iskola emeletén lévő lakásomba. Gyönyörűen kimeszelt, felsúro't szobát kaptam, melynek ablakai a közelben lévő Mátra gerinceire néznek. Szobámhoz egiy fürdőszoba is tartozik. Tanítás megkezdésekor nehézségeim voltak, de kartársaim segítségével most már biztos kézzel vezetem a gondjaimra bízott 41 tanulót. Az elmondottak után még csak annyit, hogy nagyon boldog vagyok és örülök, hiszen a reám- bízott tanulók oktatásával én is aktiv részesévé váltam a szocializmus építésének. így írnak az iskoláik 'egfialalabb dolgozói! így írnak, mert szeretet, gondoskodás veszi őket körül, mert érzik munkájuk felelősségét, mert tudják, hogy a szocializmus, a béke jövő munkásait nevelik, Jó felvilágosító munkával a DISZ-oktatás sikeréért Pártunk Politikai BizotteáLeveleink nyomán: Az ellenség ténykedése, rossz munkaszervezés • mátraszöllösi vízlevezető árok építésénél „Mátraszöllösön a község közepén vízlevezető árkot építenek. Az építést a kultúrmér- nökségi beivízremlészeti hivatala irányítja. Az építéssel Montis Zotán mérnök van megbízva, aki kevés gondot fordít a munkafegyelemre. Munkavezetőnek egy kulák-csemetét állított be. aki minden tehetségével azon igyekszik, hogy lazítsa a munkások között a fegyelmet. Megtörtént, hogy amikor a munkások hétfőn munkába mentek, sem anyag, sem a munkavezető nem volt a munkahelyek!. Munkaidejüket a dolgozók anyaghiány miatt nem tudják kihaszná'ni, több órán keresztül kő és egyéb anyagra kell várakozni. Az anyagot ku- ták fuvarozza a munkahelyre, akinek a munkáját sem a munkavezető, sem az építés- vezető nem e'Ienőrzi. Lassú kényelmes munkájával, valósággal szabotálja a csatornaépítést rontja a munkások hangulatát, azon iparkodik, hogy a becsületes dolgozókat szembeállítsa államunkkal. A kulák munkavezető és bérelszámoló úgy osztja be a munkát, hogy két brigád egymásra vár. Nincs meg az előkészítő munka a következő brigád számára. Sokszor hat óra helyett félhétkor kezdenek/’ * Ezt a '-levelet kaptuk Vizi Ferenc mátraszöllösi levelezőnktől. A szerkesztőség kérésére a megyei tanács építési osztálya megvizsgálta a levélben felvetett hiányosságokat és megállapította, hogv ezek fennállónak. Monus Zoltán építésvezető nem ellenőrzi a munkát, de különösen nem a kulák fuvarosokéit több 'alkalommal háromnégy napig sem megy ki a munkálatokhoz, A szerkesztőség és a megyei tanács építési osztálya javasolja, hogy a Földműyeíési minisztérium kultúrmérnöki belvízi Irendező hivatala vizsgálja fé’ül ,és rendszeresen ellenőrizze Monus Zoltánt, mert az ilyen felületes munka megengedhetetlen. gozó: a háromnegyedévi tervü két 106.7 százalékra teljesítették, s ezáltal az iparági versenyben a harmadik helyezést érték el. Az üzem dolgozói a negyedik negyedévben még nagyobb lendülettel végzik a munkájukat. Üj módszereket alkalmaznak munkájukban, melyek az eredményeik elérésében elősegítik Őket. így a zöldkemencénél a kettősformázás alkalmazása mintegy 20 százalékkal csökkenti az önköltséget, mivél az olvasztott üveget gyorsabban merítik ki a kemencéből és ezgának 1952. június 5-i és a DISZ Intéző Bizottságának június 10-t határozata szerint az 1952—53-as oktatási évben DISZ tagságunk 30 százalékát kel! bevonni szervezett DISZ oktatásba. Megyénk területén az oktatási munka előkészítésénél — főleg az utóbbi időben — komoly eredmények vannak. A hallgatók kiválogatása megtörtént, a propagandisták iskolákon, tanfolyamokon vettek részt. Vannak üzemi és községi szervezetek, ahol a politikai felvilágosító munka jó volt. az oktatást minit legfontosabb kérdést kezelték. Ezeken a helyeken a fiatalokat egyéni beszélgetések során meggyőzték arról, hogy tanulás nélkül lemaradnak az általános fejlődéstől nem értik meg, nem tudnak tájékozódni a nemzetközi eseményekben és nem látják világosan mi a feladatuk, milyen sokat tehetnek a békéért folyó harcban. Elmondták nekik a DiSZ-szervezetek vezetői, a kiválogató bizottság tagjai, hogy a DISZ alapszervezet jó, vagy rossz munkáján múlik, hogv a fiatalok milyen százalékban vesznek részt a tanulásban. Az ilyen felvilágosító munka biztosítja, hogy itt a fiatalok nagyrésze tanulni fog. Jó! dolgoztak ezen a téren a salgótarjáni üveggyárban, az Acélárugyárban, a pálfalvai Üveggyárban, a diósjenői szervezetné’, de még sok más üzemben és községben, ahol a DISZ szervezet és a kiválogató bizottság a politikai felvilágosító munkát helyezte előtérbe. Személyes beszélgetés során állapította meg, kinek milyen a politikai képzettsége, milyen fokon tud tanulni az idén. E szerint osztották be politikai körre, iskolára vagy Sztálln-körre. De vannak megyénk területén olyaiú aiapszervezetek is. ahol csak egyszerűen összeírták a hallgatókat nem is beszéltek velük, nem győzték meg őket a tanulás fontosságáról, által szénmeglakarítást érnek el. A dolgozóknak a munkájuk könnyebb lett, mert egy művelet ideje alatt két üvegnyakat tudnak kiképezni. A zöldkemence dolgozói a kettősformázás alkalmazásával háromnegyedévi tervüket átlag 126 százalékra teljesítették. Az új módszert a negyedik negyedévben több kemencénél bevezetik. Tervbevették, hogy a fehérüveg gyártására szolgáló kádmedencét új, korszerű üzem. résszé alakítják át és itt is alkalmazzák a kettősformázást. mint Érsekvadkerteii vagy az inászói alapszervezetnél Itt a vezetőség tagjai igen helytelenül úgy gondolják, hogy politikai felvilágosítás és meggyőző munka nélkül is el tudják érni, hogy a fiatalok résztve- gyenek az oktatásban. Sőt, a rétsági járás területén vannak olyan községek is, ahol egyáltalán nem foglalkoznak a DISZ oktatás előkészítésével, így van ez .Szentén, Keszegen, Nógrádsáport és még több más községben is. Ezeket a hiányosságokat még ki lehet és ki is kell küszöbölni az oktatási évad megint dulásáig. Ezek a DISZ szervezetek vegyenek példát azokról, ahol a vezetőség és a három tagú kiválogató bizottság jó politikai felvilágosító munkával biztosítja az oktatás sikerét. Ne gondolják azt, hogy a fiatalok egyszerű kiértesítésére is részt fognak venni a polti- kai iskolán. Alkalmazzák a jó módszereket azok a szervezetek is, ahol eddig hanyagul kezelték az oktatás kérdését, vagy egyáltalán nem foglalkoztak vele, csupán szervezési kérdésnek tekintették. Legfontosabb , feladata at alapszervezefeknek, hogy október 21-ig az oktatási év kezdetéig a propagandisták ismerkedjenek meg, beszélgessenek el azokkal a fiatalokkal, akik az oktatási évben hallgatói tesznek. A hátralévő idő alatt jó politikai felvilágosító munkával el kell érni, hogy 1 már az első foglalkozáson száz százalékig jelenjenek meg a hallgatóké Csak az így előkészített oktatásnál van biztosítva, hogy lemorzsolódás nélkül fogja befejezni a tanulást, minden fi a-' tál, aki az év elején elkezdte. Használják fel az alapszerve■ zetek a faliújságot, és az alap- szervezetek vezetői, a propagandisták és a hallgatók írjanak cikkeket, írják meg, miért járnak tanulni? Résztvetíek-e már tavaly is a'z oktatásban, milyen eredménye volt ennek; Használják fel a propagandisták a hangoshíradpt, a szemléltető asjitác'ót, a falitáblákat a jól dolgozó, élenjáró oktatásban részvevő fiatalok népszerűsítésére. Az alapszervezetek az oktatás beindulásáig biztosítsák, hogy mindenegyes politikai körnek, iskolának, és • Sztálin- körnek meglegyen a helyisége, ahol a zavartalan oktatás biztosítva lesz. A helyről minden fiatalt értesíteni kell. Vigyázni kell azonban arra, hogy a szervezési és technikai feladatok mellett a politikai felvilágosító munka háttérbe ne szoruljon. Az egész megye területén á DISZ oktatás a páríoktatóssal együtt október 21-én kedden fog beindulni és az egész oktatási év alatt mind'g kedden tesz. Kettösformázással segítik a terv győzelmét a Salgótarjáni Üveggyárban A Salgótarjáni Üveggyár dotA kommunizmusról álmodoznak A; ember életében nincs boldogabb pillanat annál, mint amikor befejez-ve a közösség számára végzett munkáját, aiz alkotás hevétől szaporán dobogó szívvel és égő szemmel, szeretettel keze alkotásárai fefcimt. Ilyenkor a lé'ek kitárul, a gondolata; merészen szá lnak a jövendő felé. Az Ilyenkor folytatott beszélgetések során az emberek feltárják valamennyi gondolatukat, vágyaikat. miindazt, amit szívük mélyén őriznek. Az „Ifjú leninista,” című sztálingrádi; Komszo- mol-lap éppen ezeket a pil'anatokat választotta ki arra, hogy megszólal tass-a a Leninről elnevezett Volga-Don-csatorna: ifjú építőit. Az építők saját szemükkel látták munkájuk nagyszerű eredményét. A Kormszomo! újság ebben az örömteli pillanatban arra kérte a.z építkezés fiatal hőseit, mondják el. miről álmodoznak most? A kezdeményezés rendkívül é'énik visszhangot keltett az építők körében. Százszámra érkeztek és érkeznek a levetek a lap szerkesztőségéhez. Olvasásuk közben szinte tapintjuk az ember: élet ütőerét, és úgy érezzük, betekintést nyertünk a sztálini korszak új, boldog, fiatal nemzedéketek lelkivilágába, egy olyan kor emberének leikébe, amely valóraváija az emberiség legnemesebb törekvéseit, a legmerészebb, a legbátrabb álmokat Í8. ...... A levelek különbözők. Mások az iraso.c es különböző a ':vélírók gondolkodási módja is. De van egy közös vonásuk: mindegyik level író- jának első gondolata a bolsevik párt felé száll. A párt felé, amelynek élén a kommunizmus nagy építője, Sztálin elvtárs áll. P. Szmlsnyikova, az ötös 6zámú többputtonyos ekszkavátor brigádvezetőjének levelében olvassuk: „Lelkemben világosság gyűlt... nagy örömmel tölt el az a tudat, hogy az én szerény munkám is hozzájárult a csatorna felépítéséhez. A Volga—Don-csatoma nekem az élet iskolája volt. Itt ültem eőször az ekszkavátor emelőkarja mellé. Sokan mondták akkoriban, hogy nem fog sikerülni, nem lánynak való dolog ez. En azonban nem maradtam el a férfiak mögött. A legnehezebb órákban mindig Sztálin elvtárs bölcs szavai lelkesítettek munkámban. Azokra a szavakra gondoltam, hogy a technikát megnyergeiő emberek csodákra képesek. Ezek a jelszavak éltetem jelszavává váltak.’’ Jakov Besszonov, a vízválasztó építkezési körzet ekszkavátor-mesterhelyettese így ír: „Azokban a papokban, amikor a nagy építkezés elkészültét ünnepeltük, kedvem lett volna olyan nagyot kiáltani, hogy az egész világ meghallja: Szeretett hazám, nagy vezérünk és tanítónk Sztálin elvtárs! Készek vagyunk, hogy becsülettel teljesítsük minden megbízatásto- katl" Milyen egyszerű, büszke szóval fordulnak ezekben a levelekben az ifjú építők ai nagy bolsevik párthoz és bölcs vezetőjéhez. A csatornát íiiembehelyezték Éjjel-nappal közlekednek a hajók ezen az emberi kéz teremtette folvón. Befejeződtek a nagv lörténelm' jelentőségű munkák, az építők teljesítették a, párt megbízatását. Mi történ! ezután? A volga- és donmenti sztyeppékról hova mentek a fiatal építők? Hova vitte őket szívük vágya, az emberi kéz teremtette tavak partjáról, ahol első ízben ismerték meg az igazi dicsőséges műn kát? Anatolij Uszkov, a Szocialista Munka Hőse, a fiaira! mérnök az első nagy lépkedő ekszikavá- tor közismert vezetője a szerkesztőség levelére röviden így válaszolt: „Gépünk egész kezelőszemélyzete, miután be fejezte munkáját a Volgái—Don-csatorna építésénél, arról álmodozik, hogy gépünkkel együtt a sztálingrádi vizierömü építésénél, a kommunizmus újabb, még nagyobb szabású építkezésén jogunk dolgozni." A. V. Gorkov Sztálin-díjas mérnök a következeket irta: ..Arról álmodozom, hogy megláthatom a hatalmas volgai vízerőműveket és látni fogom közös munkánk eredményét, a virágzó volga- menti sztyeppét. Bízom abban, hogy a technika történetében sohasem látott új berendezéseken fogom végezni jövendő munkámat.” „Arról ábrándozom, hogy a Volga—Don-csa- tornai építkezéseinek befejeztével a turkmén főcsatorna építkezéséhez kerülök. Arról álmodozom, hogy erdőket ültetek majd ezen a vidéken. Kedves álmom még, hogy összegyűjtve megfigyeléseimet, könyvet írok majd azokról a nagyszerű tettekről, amelyeknek szemtanúja voltam és amelyekben magam is rcsztvehettem" — írta. válaszában B. Borogyihin, Kalacs kerületi kertész. A Volga—Don-csatorna építői tehát nem valami csendes, nyugodalmas munkáról, nem arról álmodoznak, hogy megpihennek habáraikon most, amikor a nagy viziúton, amelyet az ő kezük munkája teremtett meg, már hajók járnak, amikor már morajlik a Cimljanszki tenger vize, amikor a tegnap még aszályos sztyeppékén! megterem a gyapot és a rizs. A szovjet emberektől távol áll az önelégültség még a legnagyobb sikerek és eredmények idején is. A szovjet embereket egyre előbbre és előbbre viszi az a törekvés, hogy még több tudást sajátítsanak el. „Arról álmodozom, hogy mérnök leszek —•' írja Alekszandra Vukoiova kalacskerüeti mim- kacsoportvezető. — A csatorna' építkezésénél jól elsajátítottam a technikusi hivatást, de ez még kevés. ,4 nagyszabású répítkezések művelt embereket követelnek. Beiratkozom a politechnikai főiskolára, hogy mérnökként dolgozhassam tovább az új építkezéseken." Valamennyi építőt, fiatalt és öreget egyaránt a kommunizmusról szőtt álmok töltenek el. „Hetvenötéves vagyok. Nem búsulok azért, mert megöregedtem, de mégis irigylem a fiatalokat. Nagyon szeretnék unokáimmal együtt a kommunizmusban élni. Azt hiszem, hogy ez sikerülni fog" — Írja A. B. Travjanov, aki szintén válaszolt az újság kérdésére. A Volga—Don-csatorna építői azokról az új, az eddiginél is- nagyobbszabású békés építkezésekről álmodoznak, amelyekben az <5 koruk annyira bővelkedett. Gondolataik a párt felé szállnak. SztáVn elvtárs nevét’mélyen szivükbe zárva, a kommunizmusról álmodoznak.
