Szabad Nógrád. 1952. október (8. évfolyam. 79-88. szám)

1952-10-15 / 84. szám

2 SZABAD A©GRAB 1952 október 15. A TANÍTÓK HELYZETE Nyugat-Nómelorsz ágban Nyugat-Németországban az iskolák hanyat­lása mind nagyobb méreteket ölt. Bonn-ban az újrafelíegyverzés, valamint az amerikai, fran­cia és angol intervenciós hadseregek követelé­sei szabják meg a pénzügyi politikát. Ennek a következménye, az életszükségleti cikkek árának emelkedése, a kulturális élet leromlása, s az értelmiség növekvő nyomora. A kulturális intézmények elhanyagolása ki­hat a népművelési intézményekre, az iskolába is. A tanítók fizetése Nyugat-Németországban a létminimum alatt van. Az iskolában zűrza­varos állapotok uralkodnak, mert nem új is­kolahelyiségeket, hanem kaszárnyákat építe­nek. A lantlói kiválást mindjobban lenézik A nyugatnémet sajtó sokszor beszél úgy a tan'óról, mint buta, reménytelen „idealistá­ról”. A nevelő munkát, a 80 különböző okra. tási rendszer szerint működő iskoláztatás teszi majdnem lehetetlenné. Ennek a következ­ményei: nagy hiány a tanítókban, a tantestü­letek kiöregedése és egy olyan tanítói kar, amely ínséget szenved és részben a reakciós pártok, szakszervezetek és az egyház befolyása alatt áll. Nyugat-Németországban a létminimum ha­vonta 250 márka, ezzel szemben egy pedagó­gus fizetése átlag 166.50 márka, ai fiatal tanító­nők fizetése még ennél is 10 százalékkal alacso­nyabb. A kölni Voiksstlmme című lap interjút közöl egy fiatal pedagógussal kapcsolatban, melyben leírja, mire használja fei havi 190 márkát kitevő fizetését: Házbér 60 márka, ét kezés 10 márka, belogpénztár 18. és közlekedési költség ,8 márka. Ezenkívül a tanító havi tá­mogatást ad az anyjának. Ebben a> felsorolás­ban nincs egy sízó sem könyveikre és folyó­iratokra kiadott összegekről, zsebpénzről, vagy azokról az összegekről, amelyeket kiállítások és színházi előadások látogatására költenek. Hogy a tanító legalább a ruháit rendbe tudja tar­tani, és néha egy moziba is el tudjon menni, oktató tevékenysége mellett ócskavassal ke­reskedik. Más pedagógusok éjjeliőri állásra jelentkeznek, vagy leírási munkákat vállalnak, esetleg küldöncszojgálatokat látnak el a köz­ségi tanácsban. Sok tanító számára nem nyí­lik ilyen lehetőség, s meghátrál a nehézségek elől, feladja hivatását. Nézzük meg, milyen körülmények között dol­goznak a tanítók. Az iskolában átlagosan 60—70 gyermek tanul egy osztályban. Az iskolás gyer­mekek részben arra kényszerülnek, hogy ha­zulról vigyenek magukkal széket. A volt Hova grófság! járás 12 iskolájában 100—200 isko­lásra jut egy tanító. A tarrterem-kérdés saját­ságos megoldását választották Olberger község­ben. A tanterem hátulsó részén egy közbeeső emeletet húztak fel. Az eme'eten és alatta is ülnek gyermekek. A tanító csak meghajolva közlekedhet az emeleten és alatta. A tantermek ósdi bálorzata következtében a gyermekek testtartása ;jesztően megroml k. Az 1951 husvétja alkalmából, az is­kolából kilépő gyermekek nagy százaléka “hátge- rincelferdülésben szenved. A járványok, nagy fertőzési veszély, gyors elfáradás, idegesség — ezek a- következményei a gyermekek egészség- védelmének legelemibb szabályait figyelmen kí­vül hagyó hanyagságnak. így jeti száraz szá­mokban a tanítói hivatás jövője Ny ugat-Német­országban. A hiba forrása egyedül a hatalom bonni birtokosainak szándéka, hogv végrehajt­sák az újrafelíegyverkezést és kirobbantsák a harmadik világháborút. Nyugat-Németország pedagógusai közül egyre többen a német nép egységéért és a békéért vívott nagy nemzetközi harcának katonái közé állanak. Az egységes, békeszerető Németország­ban már minden német pedagógus számára di­csőség dolga lesz. hogy az ifjúságot a demokra­tikus Németország építőjévé nevelhesse. Es Magyarorszá gon A felszabadulás óta iskoláink állandóan fej. jődnek, népesebbek, barátságosabbak. A szellem is más ezekben az iskolákban. Tanulóinkat igaz hazufiságra, a nép. a párt szeretetére oktatják a nevelők. Ebben a munkában résztvesznek a gyakorlóéves tanítók és tanárjelöltek is. A közoktatásügynek ezek a legfiatalabb munkatársai nagy örömmel foglalták el első állomáshelyüket és minden tu­dásukkal azon igyekeznek, hogy méltók legye­nek arra a nagy bizalomra, amellyel a magyar dolgozó nép kitüntette őket. A megyei tanács oktatási osztályára egymás után érkeznek a le­velek a gyakorlóévesektől és beszámolnak arról, hogy milyen örömmel nevelik ifjúságunkat, hogy milyen szeretettel és gondoskodással veszi őket körül az egész falu. Buda Ilona és Kisák Klára gyakorlóévesek ezt írják: „Július 31-én este érkeztünk Vanyarcra. A .kartársak nagy örömmel fogadtak az autó­busz megállónál és felkisértek a szállásunkra. Lakásunk a hegyoldalban van, gyönyörű a ki­látás. Az étkezésről a tanács és az igazgató elv­társ gondoskodott Augusztusban az iskolában tartottunk inspek­ciót délelőtt. A délutánt olvasással, az iskolai élet tanulmányozásával töltöttük el. Az úttörők­ből egy kis énekkart alakítottunk és esténként próbálunk, hogy a cséplésben élenjáró dolgozó­kat műsorral köszönthessük. Az iskolai év kezdetét már nagyon vártuk. Végre eljött ez a nap is. A pajtások nagyon sze­retteik miniket és mi boldogan tanítjuk öiket Eleinte vo't egy kis nehézségünk a tanítással kapcsolatban, de igazgató kartársunk és a többi kartársak is támogattak munkánkban. Megbe­széltük velük a tanulásban felmerült problémá­kat. Tanítást s mutattak be a kar-társak, hogy minél jobban e'ősegítsék munkáinkat. Első munkahelyünkön igen jól éreztük ma­gunkat, boldogok vagyunk és hálásak segítő kartársainikinak. A legjobb tudásunk szerint dolgozunk, mert tudjuk, hogy a jövő nemzedékeit tanítjuk. Pártunknak és dolgozó népünknek hálásak vagyunk, hogy ma már így gondoskodnak a ta­nítóikról. Mi még csak gyakorló-évesek vagyunk és kihelyeztek bennünket tanítani. Ugyanakkor a Horthy-korszak tanítóinak legnagyobb része 10—15 évig várt, amíg tanítani kezdhetett”. De nemcsak-a- vanyarei gyakorlóé-vesek hála«' sak pártunknak, hogy támíthatnak, Hogy oktat-" hatják, nevelhetik a magyar ifjúságot. Takács Edit gyakorlóéves, aki Szorospafakon teljesít szolgálatot. így ír: Féltem új munkahelyemtől és az idegen köm vezet fői. Kellemesen csalódtam. Megérkezésemkor már vártak és az igazgató kartárs elkísért az iskola emeletén lévő laká­somba. Gyönyörűen kimeszelt, felsúro't szobát kaptam, melynek ablakai a közelben lévő Mátra gerinceire néznek. Szobámhoz egiy fürdőszoba is tartozik. Tanítás megkezdésekor nehézségeim voltak, de kartársaim segítségével most már biztos kéz­zel vezetem a gondjaimra bízott 41 tanulót. Az elmondottak után még csak annyit, hogy nagyon boldog vagyok és örülök, hiszen a reám- bízott tanulók oktatásával én is aktiv részesévé váltam a szocializmus építésének. így írnak az iskoláik 'egfialalabb dolgozói! így írnak, mert szeretet, gondoskodás veszi őket körül, mert érzik munkájuk felelősségét, mert tudják, hogy a szocializmus, a béke jövő munká­sait nevelik, Jó felvilágosító munkával a DISZ-oktatás sikeréért Pártunk Politikai Bizotteá­Leveleink nyomán: Az ellenség ténykedése, rossz munkaszervezés • mátraszöllösi vízlevezető árok építésénél „Mátraszöllösön a község közepén vízlevezető árkot épí­tenek. Az építést a kultúrmér- nökségi beivízremlészeti hivatala irányítja. Az építéssel Montis Zotán mérnök van megbízva, aki kevés gondot fordít a munkafegyelemre. Munkavezető­nek egy kulák-csemetét állított be. aki minden tehetségével azon igyekszik, hogy lazítsa a munkások között a fegyelmet. Megtörtént, hogy amikor a munkások hétfőn munkába men­tek, sem anyag, sem a munka­vezető nem volt a munka­helyek!. Munkaidejüket a dolgo­zók anyaghiány miatt nem tud­ják kihaszná'ni, több órán ke­resztül kő és egyéb anyagra kell várakozni. Az anyagot ku- ták fuvarozza a munkahelyre, akinek a munkáját sem a munkavezető, sem az építés- vezető nem e'Ienőrzi. Lassú kényelmes munkájával, valóság­gal szabotálja a csatornaépítést rontja a munkások hangulatát, azon iparkodik, hogy a becsüle­tes dolgozókat szembeállítsa ál­lamunkkal. A kulák munka­vezető és bérelszámoló úgy osztja be a munkát, hogy két brigád egymásra vár. Nincs meg az előkészítő munka a kö­vetkező brigád számára. Sokszor hat óra helyett félhétkor kez­denek/’ * Ezt a '-levelet kaptuk Vizi Fe­renc mátraszöllösi levelezőnk­től. A szerkesztőség kérésére a megyei tanács építési osztálya megvizsgálta a levélben fel­vetett hiányosságokat és meg­állapította, hogv ezek fennálló­nak. Monus Zoltán építésvezető nem ellenőrzi a munkát, de kü­lönösen nem a kulák fuvaroso­kéit több 'alkalommal három­négy napig sem megy ki a munkálatokhoz, A szerkesztőség és a megyei tanács építési osztálya javasolja, hogy a Földműyeíési miniszté­rium kultúrmérnöki belvízi Irendező hivatala vizsgálja fé’ül ,és rendszeresen ellenőrizze Mo­nus Zoltánt, mert az ilyen felü­letes munka megengedhetetlen. gozó: a háromnegyedévi tervü két 106.7 százalékra teljesítet­ték, s ezáltal az iparági ver­senyben a harmadik helyezést érték el. Az üzem dolgozói a negye­dik negyedévben még nagyobb lendülettel végzik a munkáju­kat. Üj módszereket alkalmaz­nak munkájukban, melyek az eredményeik elérésében elősegí­tik Őket. így a zöldkemencénél a kettősformázás alkalmazása mintegy 20 százalékkal csök­kenti az önköltséget, mivél az olvasztott üveget gyorsabban merítik ki a kemencéből és ez­gának 1952. június 5-i és a DISZ Intéző Bizottságának jú­nius 10-t határozata szerint az 1952—53-as oktatási évben DISZ tagságunk 30 százalékát kel! bevonni szervezett DISZ oktatásba. Megyénk területén az okta­tási munka előkészítésénél — főleg az utóbbi időben — ko­moly eredmények vannak. A hallgatók kiválogatása meg­történt, a propagandisták isko­lákon, tanfolyamokon vettek részt. Vannak üzemi és községi szervezetek, ahol a politikai felvilágosító munka jó volt. az oktatást minit legfontosabb kér­dést kezelték. Ezeken a helye­ken a fiatalokat egyéni be­szélgetések során meggyőzték arról, hogy tanulás nélkül le­maradnak az általános fejlő­déstől nem értik meg, nem tud­nak tájékozódni a nemzetközi eseményekben és nem látják vi­lágosan mi a feladatuk, milyen sokat tehetnek a békéért folyó harcban. Elmondták nekik a DiSZ-szervezetek vezetői, a ki­válogató bizottság tagjai, hogy a DISZ alapszervezet jó, vagy rossz munkáján múlik, hogv a fiatalok milyen százalékban vesznek részt a tanulásban. Az ilyen felvilágosító munka bizto­sítja, hogy itt a fiatalok nagyrésze tanulni fog. Jó! dolgoztak ezen a téren a salgótarjáni üveggyárban, az Acélárugyárban, a pálfalvai Üveggyárban, a diósjenői szer­vezetné’, de még sok más üzemben és községben, ahol a DISZ szervezet és a kiválo­gató bizottság a politikai felvi­lágosító munkát helyezte elő­térbe. Személyes beszélgetés során állapította meg, kinek milyen a politikai képzettsége, milyen fokon tud tanulni az idén. E szerint osztották be politikai körre, iskolára vagy Sztálln-körre. De vannak megyénk terüle­tén olyaiú aiapszervezetek is. ahol csak egyszerűen össze­írták a hallgatókat nem is be­széltek velük, nem győzték meg őket a tanulás fontosságáról, által szénmeglakarítást érnek el. A dolgozóknak a munkájuk könnyebb lett, mert egy műve­let ideje alatt két üvegnyakat tudnak kiképezni. A zöldkemence dolgozói a ket­tősformázás alkalmazásá­val háromnegyedévi tervü­ket átlag 126 százalékra teljesítették. Az új módszert a negyedik negyedévben több kemencénél bevezetik. Tervbevették, hogy a fehérüveg gyártására szolgáló kádmedencét új, korszerű üzem. résszé alakítják át és itt is al­kalmazzák a kettősformázást. mint Érsekvadkerteii vagy az inászói alapszervezetnél Itt a vezetőség tagjai igen helytele­nül úgy gondolják, hogy poli­tikai felvilágosítás és meggyő­ző munka nélkül is el tudják érni, hogy a fiatalok résztve- gyenek az oktatásban. Sőt, a rétsági járás területén vannak olyan községek is, ahol egy­általán nem foglalkoznak a DISZ oktatás előkészítésével, így van ez .Szentén, Keszegen, Nógrádsáport és még több más községben is. Ezeket a hiányosságokat még ki lehet és ki is kell kü­szöbölni az oktatási évad megint dulásáig. Ezek a DISZ szerve­zetek vegyenek példát azokról, ahol a vezetőség és a három tagú kiválogató bizottság jó politikai felvilágosító munká­val biztosítja az oktatás sike­rét. Ne gondolják azt, hogy a fiatalok egyszerű kiértesítésére is részt fognak venni a polti- kai iskolán. Alkalmazzák a jó módszereket azok a szervezetek is, ahol eddig hanyagul kezel­ték az oktatás kérdését, vagy egyáltalán nem foglalkoztak vele, csupán szervezési kérdés­nek tekintették. Legfontosabb , feladata at alapszervezefeknek, hogy ok­tóber 21-ig az oktatási év kez­detéig a propagandisták ismerked­jenek meg, beszélgessenek el azokkal a fiatalokkal, akik az oktatási évben hall­gatói tesznek. A hátralévő idő alatt jó politi­kai felvilágosító munkával el kell érni, hogy 1 már az első foglalkozáson száz százalékig jelenjenek meg a hallgatóké Csak az így előkészített okta­tásnál van biztosítva, hogy le­morzsolódás nélkül fogja be­fejezni a tanulást, minden fi a-' tál, aki az év elején elkezdte. Használják fel az alapszerve■ zetek a faliújságot, és az alap- szervezetek vezetői, a propa­gandisták és a hallgatók írja­nak cikkeket, írják meg, miért járnak tanulni? Résztvetíek-e már tavaly is a'z oktatásban, milyen eredménye volt ennek; Használják fel a propagandis­ták a hangoshíradpt, a szem­léltető asjitác'ót, a falitáblá­kat a jól dolgozó, élenjáró ok­tatásban részvevő fiatalok nép­szerűsítésére. Az alapszervezetek az okta­tás beindulásáig biztosítsák, hogy mindenegyes politikai körnek, iskolának, és • Sztálin- körnek meglegyen a helyisége, ahol a zavartalan oktatás biz­tosítva lesz. A helyről minden fiatalt értesíteni kell. Vigyázni kell azonban arra, hogy a szervezési és tech­nikai feladatok mellett a politikai felvilágosító mun­ka háttérbe ne szoruljon. Az egész megye területén á DISZ oktatás a páríoktatóssal együtt október 21-én kedden fog beindulni és az egész okta­tási év alatt mind'g kedden tesz. Kettösformázással segítik a terv győzelmét a Salgótarjáni Üveggyárban A Salgótarjáni Üveggyár dot­A kommunizmusról álmodoznak A; ember életében nincs boldogabb pillanat annál, mint amikor befejez-ve a közösség szá­mára végzett munkáját, aiz alkotás hevétől sza­porán dobogó szívvel és égő szemmel, szeretettel keze alkotásárai fefcimt. Ilyenkor a lé'ek kitárul, a gondolata; merészen szá lnak a jövendő felé. Az Ilyenkor folytatott beszélgetések során az em­berek feltárják valamennyi gondolatukat, vágyai­kat. miindazt, amit szívük mélyén őriznek. Az „Ifjú leninista,” című sztálingrádi; Komszo- mol-lap éppen ezeket a pil'anatokat választotta ki arra, hogy megszólal tass-a a Leninről elneve­zett Volga-Don-csatorna: ifjú építőit. Az építők saját szemükkel látták munkájuk nagyszerű eredményét. A Kormszomo! újság ebben az örömteli pillanatban arra kérte a.z építkezés fiatal hőseit, mondják el. miről álmodoznak most? A kezdeményezés rendkívül é'énik visszhangot keltett az építők körében. Százszámra érkeztek és érkeznek a levetek a lap szerkesztőségéhez. Olvasásuk közben szinte tapintjuk az ember: élet ütőerét, és úgy érezzük, betekintést nyertünk a sztálini korszak új, boldog, fiatal nemzedéketek lelkivilágába, egy olyan kor emberének leikébe, amely valóraváija az emberiség legnemesebb törekvéseit, a legmerészebb, a legbátrabb álmo­kat Í8. ...... A levelek különbözők. Mások az iraso.c es kü­lönböző a ':vélírók gondolkodási módja is. De van egy közös vonásuk: mindegyik level író- jának első gondolata a bolsevik párt felé száll. A párt felé, amelynek élén a kommunizmus nagy építője, Sztálin elvtárs áll. P. Szmlsnyikova, az ötös 6zámú többput­tonyos ekszkavátor brigádvezetőjének levelében olvassuk: „Lelkemben világosság gyűlt... nagy örömmel tölt el az a tudat, hogy az én szerény munkám is hozzájárult a csatorna felépítésé­hez. A Volga—Don-csatoma nekem az élet is­kolája volt. Itt ültem eőször az ekszkavátor emelőkarja mellé. Sokan mondták akkoriban, hogy nem fog sikerülni, nem lánynak való do­log ez. En azonban nem maradtam el a férfiak mögött. A legnehezebb órákban mindig Sztálin elvtárs bölcs szavai lelkesítettek munkámban. Azokra a szavakra gondoltam, hogy a technikát megnyergeiő emberek csodákra képesek. Ezek a jelszavak éltetem jelszavává váltak.’’ Jakov Besszonov, a vízválasztó építkezési körzet ekszkavátor-mesterhelyettese így ír: „Azokban a papokban, amikor a nagy építke­zés elkészültét ünnepeltük, kedvem lett volna olyan nagyot kiáltani, hogy az egész világ meghallja: Szeretett hazám, nagy vezérünk és tanítónk Sztálin elvtárs! Készek vagyunk, hogy becsülettel teljesítsük minden megbízatásto- katl" Milyen egyszerű, büszke szóval fordulnak ezekben a levelekben az ifjú építők ai nagy bolsevik párthoz és bölcs vezetőjéhez. A csatornát íiiembehelyezték Éjjel-nappal köz­lekednek a hajók ezen az emberi kéz terem­tette folvón. Befejeződtek a nagv lörténelm' je­lentőségű munkák, az építők teljesítették a, párt megbízatását. Mi történ! ezután? A volga- és donmenti sztyeppékról hova mentek a fiatal építők? Hova vitte őket szívük vágya, az em­beri kéz teremtette tavak partjáról, ahol első íz­ben ismerték meg az igazi dicsőséges műn kát? Anatolij Uszkov, a Szocialista Munka Hőse, a fiaira! mérnök az első nagy lépkedő ekszikavá- tor közismert vezetője a szerkesztőség levelére röviden így válaszolt: „Gépünk egész kezelőszemélyzete, miután be fejezte munkáját a Volgái—Don-csatorna épí­tésénél, arról álmodozik, hogy gépünkkel együtt a sztálingrádi vizierömü építésénél, a kommunizmus újabb, még nagyobb szabású építkezésén jogunk dolgozni." A. V. Gorkov Sztálin-díjas mérnök a követ­kezeket irta: ..Arról álmodozom, hogy megláthatom a ha­talmas volgai vízerőműveket és látni fogom közös munkánk eredményét, a virágzó volga- menti sztyeppét. Bízom abban, hogy a technika történetében sohasem látott új berendezéseken fogom végezni jövendő munkámat.” „Arról ábrándozom, hogy a Volga—Don-csa- tornai építkezéseinek befejeztével a turkmén főcsatorna építkezéséhez kerülök. Arról álmo­dozom, hogy erdőket ültetek majd ezen a vi­déken. Kedves álmom még, hogy összegyűjtve megfigyeléseimet, könyvet írok majd azokról a nagyszerű tettekről, amelyeknek szemtanúja voltam és amelyekben magam is rcsztvehettem" — írta. válaszában B. Borogyihin, Kalacs kerü­leti kertész. A Volga—Don-csatorna építői tehát nem va­lami csendes, nyugodalmas munkáról, nem ar­ról álmodoznak, hogy megpihennek habáraikon most, amikor a nagy viziúton, amelyet az ő ke­zük munkája teremtett meg, már hajók járnak, amikor már morajlik a Cimljanszki tenger vize, amikor a tegnap még aszályos sztyeppékén! megterem a gyapot és a rizs. A szovjet emberektől távol áll az önelégült­ség még a legnagyobb sikerek és eredmények idején is. A szovjet embereket egyre előbbre és előbbre viszi az a törekvés, hogy még több tu­dást sajátítsanak el. „Arról álmodozom, hogy mérnök leszek —•' írja Alekszandra Vukoiova kalacskerüeti mim- kacsoportvezető. — A csatorna' építkezésénél jól elsajátítottam a technikusi hivatást, de ez még kevés. ,4 nagyszabású répítkezések művelt embereket követelnek. Beiratkozom a politech­nikai főiskolára, hogy mérnökként dolgozhas­sam tovább az új építkezéseken." Valamennyi építőt, fiatalt és öreget egyaránt a kommunizmusról szőtt álmok töltenek el. „Hetvenötéves vagyok. Nem búsulok azért, mert megöregedtem, de mégis irigylem a fia­talokat. Nagyon szeretnék unokáimmal együtt a kommunizmusban élni. Azt hiszem, hogy ez sikerülni fog" — Írja A. B. Travjanov, aki szintén válaszolt az újság kérdésére. A Volga—Don-csatorna építői azokról az új, az eddiginél is- nagyobbszabású békés építke­zésekről álmodoznak, amelyekben az <5 koruk annyira bővelkedett. Gondolataik a párt felé szállnak. SztáVn elvtárs nevét’mélyen szivükbe zárva, a kommunizmusról álmodoznak.

Next

/
Thumbnails
Contents