Szabad Nógrád. 1952. augusztus (8. évfolyam. 62-70. szám)

1952-08-20 / 67. szám

2 SZABAD ISO GRAD NEMZETKÖZI JEGYZETEK Rankovics fél a jugoszláv ifjúságtól A jugoszláv if júság egyre jobban nyugtalanUja a Tito-Ran- kovics-klikket. A jugoszláv hatalombitorlók azt hitték, hogy a jugoszláv ifjúság követni fogja véres útjukat és azt re­mélték, hogy félre tudják vezetni a jugoszláv ifjúságot. Ennek azonban éppen az ellenkezője történt a jugoszláv ifjúság ellen­állása állandóan fokozódik a belgrádi rendszer ellen. Ennek az ellenállásnak egyik formája a nyílt bojkott az úgy­nevezett Narodna Omladna nevű ifjúsági szervezettel szemben. A jugoszláv ifjúság rendszeresen távolmarad a Narodna Omla- dína gyűléseiről, összejöveteleiről, és így ennek a szervezetnek semmi befolyása nincs az ifjúságra. Bármennyire is igyekszik az Omladina című lap, az ifjúsági szervezet lapja eltitkolni ezt a tényt, időnként mégis kénytelen beismeréseket tenni. így például az újság nemrég azt írta, hogy „Pomoradja járás községeiben igen sok ifjú él, de ritkán találkoznak, mert nincs szervezet, amely összefogná az ifjúságot". A lap természetesen nem vallja be, hogy mi ennek az oka. Az Omladina már régen Tito—Rankovics eszköze lett és hangos szóval propagálja az „amerikai életformát". A jugoszláv ifjúság szabotálja a részvételt az úgynevezett ,Jiulcsépítkezéseknél", mely alatt stratégiai és katonai építkezése­ket kelj érteni. Ilyen objektum például a szevojnói hadianyag- gyár, ilyenek Szvetozarevo erőművei, amelyek a Viaszina. Növi Vonodol s Vuzencia községekben lévő hadiüzemeket látják el vil.atnosáramtnaL Minden terror és megfélemlít és i kísérlet ellenére a másodéves orvostanhallgatóknak csupán 2 százalékát sikerült mozgósítani ezekre a hadiépítkezésekre. A ljubljanai munkásnegyedben lévő gimnáziumok diákjai közül egy sem akadt, aki vállalta volna ezt a munkát. • Illegális szervezetének vezetése alatt a jugoszláv ifjúság nyílt harcot is folytat Tito—Rankovics rendszere ellen. A hivatalos Tanjug hírszolgálati iroda nemrég közölte, hogy a belgrádi me­gyei bíróság négy egyetemi hallgató ellen hozott ítéletet, akik a „Tájékoztató Iroda céljainak szolgálatában" szervezetet létesítet­tek. A diákokat héttől kilenc évig terjedő börtönnel sújtot­ták. } A Tito-banda megrettenve ettől az állapottól, új propaganda akciót kezdett. Hogy ennek a kérdésnek a titóísták milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak, bizonyítja, hogy maga Rankovics írt erről a témáról cikket a Borba című lapban. Ez azt bizonyítja, hogy a helyzet komolyra fordult és ez igen nagy félelmet kelt a belgrádi vezetőkben. A provokációk hírhedi bajnokai A gazemberség és az elvetemültség, a békés országok elleni provokáció magasiskoláját nyújtja az imperializmus, a háborús gyújtogatok táborába szökött Tito—Rankovics-féle kémbanda. Nem fémek a bőrükben. A demokratikus országok határain egymást követik provokációjuk, rálőnek dogozó parasztokra, azt lesik, mikor olthatják ki a határó'rizeíi szervek valamely tagjának életét. A magyar kormány legutóbbi tiltakozó jegyzéke egy egész sor leggyalázatosabb esetet sorol fel, amelyek mind arra irányulnak, hogy a magyar állampolgárok é'etének állandó veszélyeztetésével, a két ország közötti viszony kiélezésével méltóan szolgálják kenyéradó gazdáik, az amerikai tőkések háborús céljait. Békés idő­ben élünk és ők az árulás híres bajnokai tervszerűen előkészített akcióval felrobbantják a magyar és jugoszláv partoldalt összekötő letenyei közúti hidat. Tíz nappal később pedig gyujtólövedékekkel perzselték fel az egyik magyar magasmegfigyelő-állványt, a benne tartózkodó magyar határőr életének veszélyeztetésével. Ez az előre megfontolt szándékú gálád merénylet méltó kiter- vezőihez. A második világháború agresszorai, a német fasiszták is így kezdték! De a felrobbantott letenyei híd arra is figyelmeztet, hogy a hidak újjáépülnek, de hol végezték dicstelen útjukat a második vi ágháború előkészítőinek őrültjei... Új mezőgazdasági gépek a ütmei Demokratikus Köztársaságban Nemrégen rendezték meg Leipzig-Markkleebergb« a Né­met Demokratikus Köztársaság mezőgazdasági és kertészeti ki­állítását. Több mint 750.000 dolgozó paraszt tekintette meg a ki­állítást, amely nagymértékben hozzá­járult a munkásosztály és dol­gozó parasztság közötti szövet­ség megerősítéséhez. Két évvel ezelőtt a Mezőgaz­dasági és Erdőgazdasági Gép­üzem mindössze hét új típusú gépet tudott felmutatni. Az idei kiállításon már 42 új gép volt látható, amelye­ket az ország különböző vi­dékein próbálnak ki, hogy gyakorlati tapasztalatok alapján kijavíthassák az esetle­ges hibákat és aztán mennél előbb megkezdjék az új gépek szériagyártását. Különösen nagy tömeg vette körül a kapásnövényszedő- gépet, amelyet mozgórostávaí, kirakodószalag'g.al és 1.5 tonnás gyüjtőkocsiva! láttak el. Igen értékes vívmány a szénasajtoló és a szénagyüj- tő-sajío!ógép is, amely óránként 1 hektárról taka­rítja be a szénát, illetve háromnegyed hektárról a sarjut. Ezeket a gépeket az elz- dorfi áilami gazdaságban kísér­letezték ki. Az idei aratáson már kitű­nően bevált a traktorvontatású, 52 mintájú arató-cséplőgép, amelyet számos gépkölcsönző- állomáson állítottak munkába. Az első kísérletek azt bizo­nyítják. hogy az új arató­cséplőgép a szemvesztcséget 59 százalékkal csökkenti. Az arató-cséplőgéphez tárcsákat is kaphattak s így a gépcsoport az aratással egymenelben elvég- z: a tarlóhántást is. Az új mezőgazdasági gépek vontatására új vontatókat szer­kesztettek, amelyek közül ki­emelkedik a „Vakond—Ls 15” és a „Pók—Ls 30”. Jelentősen megkönnyíti a dol­gozó parasztság munkáját a kévekötő-aratógép, továbbá a burgonyaültetőgép, amely egy­szerre négy sorba ülteti el a burgonyát és mindjárt fel is tölti. A mezőgazdasági kártevők el­leni harcot jelentősen megköny- nyíti az új, kombinált porlasztó i és permetezőkészülék. Egy kolhozelnök tapasztalataiból Kitajev elvtárs, a Szaratov- területi novuzemszki kerület Vorosilov-kolhozának elnöke, a Szovjetunió Legfelső Taná­csának küldötte igen sok ta­pasztalatot gyűjtött a kolhoz vezetésében. Az alábbiakban részleteket közlünk a ,,Szo- cialisztyicseszkoje Zemlegye- lije” című lapban megjelent cikkéből, amelynek tanulsá­gait termelőszövetkezeteink vezetői is hasznosíthatják. A kolhozelnöki munka iránt igen nagyok a követelmé­nyek. Éppen ezért a kolhozelnök­nek jól felkészült embernek kell lennie, aki fői kiismeri magát az agrotechnikában, a zootechniká- ban, s aki jól meg tudja szer­vezni a munkát. A kolhozelnök nem maradhat el az élettől. Csak úgy haladhat a többi kolhozparaszt élén, csak akkor lehet előrelátó, ha állan­dóan tanul, ha rendszeresen ta­nulmányozza a marxista-lenin­ista elméletet, a mezőgazdasági szakirodalmat, rádiót hallgat, újságot, folyóiratot és szépiro­dalmi műveket olvas. En például a „Tyimirjaizev” Mezőgazdasági Akadémia levelező tagozatának hallgatója vagyok. Aki azt hi­szi, hogy a régi tudás elegendő, rosszul gondolkozik. Ha nem folytatjuk a tanulást, a régi is­meretek hamarosan semmivé válnak. Hogyan ismerjük fel az újat, ha nem tanulunk, nem ol­vasunk, nem hallgatunk rádiót és nem járunk előadásokra? Vannak, akik gyakorlati ta­pasztalataikban bíznak és a tu­dományt csupán pártfogolják. Ez helytelen. Figyelmesen meg kell hallgatnunk, amit ti dósaink, szakembereink tanácsolnak és magunkat is fel kell vérteznünk a tudományos ismeretekkel. Helytelen az is, ha parancsol­gatunk. Tapasztalatból tudom, hogy néha legcélravezetőbb, ha utasításainkat javaslat formájá­ban, kérés, vagy baráti tanács formájában közöljük. Ha a kol- hozparaszt ilyen tanácsot kap a feladat teljesítésében, feltétlenül kezdeményezőkészséget mutat. A figyelmes kolhozelnök min­dig felkarolja a hasznos kezde­ményezést. Megemlítek ezzel kapcsolatban egy példát. Régen kézzel ültettük a dinnyét, tizen­két kolhozparaszt egy nap alatt 1.6 holdon végezte el ezt a munkát. Kolhozkovácsunk 1949- ben azzal a javaslattal állt elő. hogy gépesítsük a dinnyeülte- tést. A vízhordó kocsira hordót állított és egv régi vetőgép tár­csája segítségével olyan szerke­zetet készített, amely szabályos időközökben meg-megnyitotta a hordó csapját. A dinnyemagga! együtt kellő mennyiségű víz is jutott a fészekbe. A kocsit két ökör húzta és két asszony na­ponta nyolc holdon végezte el az ültetést. Idén tökéletesítettük ezt az újítást. Traktor segítségé­vel három asszony 16 hold föl­dön végezte el ezt a munkát. A jó kolhozelnök minden­kor pontos és vállalkozó szel­lemű. Amit ígér, azt teljesíti is. Minthogy naponta sok mindenre kell gondolnia, feltétlenül szük­sége van zsebben hordozható munkanaplóra. En már 1938 óta vezetek ilven munkanaplót s a napokra felbontott terv adatain kívül, bejegyzek például olyan adatokat is, hogy mikor mennyi csapadék hullott nálunk. Min­den napra beosztom magamnak a munkát. Általában következő a napi munikaterv-em: reg­gel hét órakor meghallgatom a rádióhíreket: 8—10-ig a brigád számvivői keresnek fel, hogv je­lentsék az előző napi munkát. 10-től 2-ig a földeken és az ál­lattenyésztési telepeken tartóz­kodom, 2—4-ig ebédszünet, 4 és 6 között mint a Legfelső Tanács küldötte intézkedem, utána a kolhoz folyó ügyeivel foglalko­zom, este 8-tól 11-ig megbeszé­lést tartok a brigádvezetőkkel és az egyes üzemágak vezetői­vel, majd kiosztom az újabb feladatokat. Éjjel 11-től éjfél 1 óráig tanulok, olvasok és meghallgatom a rádió újabb hí­reit. Ha eltávozom a kolhozvezető­ségből, meghagyom, hogy hová megyek, s hogy mikor térek vissza. Szükség esetén bármikor megtalálhatnak. A kolhozelnök-i irodában is szigorú rendet és tisztaságot követelek. Megfigyeltem, hogy ez is rendre és fegyelemre neveli a kolhozparasztokat. Igen fontos, hogy mindig rendesen öltözköd- jünlítés hogy ápoltak, gondozot­tak legyünk. Az elnök lelke a kolhoznak, hozzáértő vezető és jóbarátja minden kolhozparasztnak. Szem előtt tartja, hogv ő nem egysze­mélyi vezető, mint például egy gyár vagy egy gépállomás igaz­gatója. A fontosabb kérdéseket nem oldhatja meg egyedül, az ilyen kérdéseiben a közgyűlés dönt. Két közgyűlés között a vezetőség intézkedik. Mielőtt egyes kérdésekben döntünk, fel­tétlenül megbeszéljük azokat a pártszervezet titkárával, a bri­gádvezetőkkel, az idősebb kol­hozparasztokkal. A pártszervezettel és a Komszomol-szervezettel együtt a kolhozelnök a szocia­lista munkaversenv szervezője. Igen fontos a versenynyilvá­nosság biztosítása. Mi naponta tájékoztatj: <k a kolhozparaszto­kat a napi feladatok teljesítésé­ről, megdicsérjük a legjobbat és kipellengérezzük a lemaradókat. Ezeket a tájékoztatókat a bri- gádvezetők készítik. 1952 AUGUSZTUS 20­Üli nini- TfTi''1ffíianiWCTBMfBMrP* Jobb munkával se gítjük Rákosi elvtárs értünk végzett munkáját Kurdi Ferenc sztahanovista hengerész beszámolója a történelmi ülésről Drága Rákosi elvtárs! A Salgótarján! Acélárugyár hideghengermű ütemének dolgo­zóit Igen nagy örcm érte, amikor megtudtuk, hogy a mi szeretett vezérünk lett a minisztertanács elnöke. Ennek örömére röpgyil­lésre jöttünk össze üzemünkben, hogy ezen hálánkat fejezzük ki és munkaversenyfelajánlásokkal, többtermeléssel segítsük mun­káját. Augusztus 20-ra, alkotmányunk tiszteletére vállaltuk, hogy az eddfg beütemezett tervünket 15 tonnával túlteljesítjük. Ezt a válla­lásunkat a mai nappal bezárólag 31 tonnává! túlteljesítettük. Így 46 tonnával termeltünk többet az előirányzott tervünkön felüL ígérjük, hogv ezen eredményeken nem pihenünk meg, hanem még lendületesebben visszük tovább a szocialista munkaverseny- nye! tervünk túlteljesítését Ezen keresztül bizonyítjuk be pártunk­nak és szeretett Rákosi elvársunknak, hogy harcos katonái va­gyunk a szocializmus építésének és a béke megvédéséinek. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy jó munkánkkal segítsük Rákosi olv- társ mukáját, melyet a dolgozó magyar népért végez. Elvtársi üd­vözlettel a Salgótarjáni Acélárugyár hideghengermű üzem dolgozói nevégen: HEGYES FERENC KAZÁR FERENC SZŐCS GYULA párttitkár munkaérdemrendes üzemfőnök sztahanovista A Salgótarjáni Acélárugyár Hideghengermű üzemében a vörössarokban gyülekeztek az üzem dolgozói a röpgyűlésre, amelyen Kurdi Ferenc sztaha­novista hengerész beszámolt az országgyűlés megnyitójáról. — Az a megtiszteltetés ért, hogy résztvehettem az ország- gyűlés első őszi ülésén. Ez a nap mindig emlékezetes ma­rad számomra. El sem lehet így mondani, milyen kitörő lelkesedéssel fogadtuk a közöt­tünk megjelent Rákosi elvtár­sat. Feltehetjük a kérdést, volt-e valaha egy dolgozónak arra alkalma, hogy a parla­mentbe betehesse a lábát. Bármily jó munkát végzett is. betek'nthelett-e az Ország- Házba, ahol a haza sorsát in tézik. Ilyen nem volt a mult- han, de most a képviselői pad­sorokban az üzemek, a mun­kásosztály legjobbjai, a terme­lőszövetkezetek, falvak legjobb parasztjai és asszonyai gyako­rolják a hatalmat a dolgozó nép érdekében. — E történelmi ülésen vette kezébe Rákosi elvtárs a minisz­tertanács vezetését. Első szavai hozzánk szóltak, a magyar néphez, utat mutatott további munkánkhoz, szavai önbizal mat öntöttek még a kétkedők­be is. Rámutatott arra, hogy ötéves tervünk folyamán hatal­mas feladatokat oldottunk meg és a további feladatokat is lül fogjuk teljesíteni, ha lanka­datlanul, fegyelmezetten és lendületesen dolgozunk. Kurdi elvtárs szavai után szűnni nem akaró tapssal, lelkesedéssel éljenezték a hen- gerde dolgozói minisztertaná­csunk elnökét, Rákosi elvtár­sat. A röpgyűlés határozatot ho­zott, hogy az üzem dolgozói táviratban tesznek hitet Rákosi elvtárs iránti szeretetükről, bi­zalmukról. Ezután sorban jelentkeztek az üzem dolgozói a hozzá­szólásokra, hogy megtegyék vállalásaikat. Elsőnek Tolnai Sándor hengerész megfogadta, hogy ezután teljesen selejt- mentesen fog dolgozni. Kovács János 3 szintén a minőség megjavítására és az önköltség csökentésére tett vállalást. Stadler Géza sztahanovista hengerész vállalta, hogy 160 százalékos átlagteljesítménnyel fog dolgozni. Tóth János 4 szól ezután hozzá: — Rákosi elvtársnak a mi­nisztertanács elnökévé való megválasztása alkalmából fel­ajánlom, hogy a darut rendbe fogjuk hozni augusztus 20-ra és az abroncskötőknél mmden nehezebb munkát gépesíteni fogunk. Ezt, egy a most kivi­telezés alatt álló újítással fog­juk megoldani. A Betonútépítő Vállalat dol­gozói a Pásztó—Jobbágyi kö­zötti útszakaszon befejezték a betonozást. A munkálatok el­készítésének határideje szep­Végül Tóth István 3 'kért szót: — Elvtársak — mondotta —. ebből az örömteli alkalom­ból, hogy szeretett Rákosi elv­társunk lett a minisztertanács elnöke, egy újítási javaslatot szeretnék benyújtani az elhasz­nált darabolókések újra fel­használásúra vonatkozólag, amelyet bejárásokkal továbbra is tudnánk hesználni. hasznosí­tani, és ezzel is szeretett ha­zánkat, békénket erősítenénk. Mosolygós arccal, vidáman hagyták el a röpgyűlés szín­helyét az üzem dolgozói azzal a tudattal, hogy újra erősödött a békeíront magyar bástyája, mert olyan férfi vette kezébe a minisztertanács vezetését, akit a legjobban tisztelnek, sze­retnek országunk dolgozói. tember 30-a volt. Ebből az al­kalomból táviratot küldtek Rákosi elvtársnak, amelyben szeretettel köszöntötték, mint a minisztertanács elnökét. A Betonútépítő Vállalat dolgozói jelentették Rákosi elvtársnak: augusztus 20-ra teljesítették vállalásukat Az erdőkürti gépállomás november 7-ig befejezi évi tervét Az erdőikürti gépállomás dolgozói tevéiben írták meg, milyen örömet okozott nekik, amikor megtudták, hogy Rákosi elvtárs lett a minisztertanács elnöke. „Augusztus I4-én hall­gattuk a rádiót — írják — és örömmel hallottuk, hogy Rákosi elvárját az országgyűlés egy­hangúlag a minisztertanács el nőkévé választotta. Rögtön röp- gyűlést hívtunk össze, ahol a dolgozók megfogadják, hozzá­járulnak a gépállomás munká­jának megjavításával Rákosi elvtárs nagy munkájához. Eves tervünket a nagy szocialista forradalom évfordulójára 100 százalékra fogjuk teljesíteni. Nem kis feladat ez, de szívós és kitartó munkával rreg fog­juk valósítani, állandóan szem előtt fogjuk tartani, hogy ezt a mi drága Rákosi elvtársunknak ígértük. Mindig szem előtt >** annak a táviratnak a szövege, amit Rákosi elvtársnak küld­tünk. Megfogadtuk drága Rákosi elvtársnak,, minden erőnkkel azon leszünk, hogy a szocia­lista forradalom évfordulójára évi tervünket 100 százalékra teljesítjük. Ezzel akarunk hoz­zájárulni Rákosi elv társ mun­kájához.” Szabóék egy csille szene Az augusztusi felkelő nap su­garai néhány perce öntötték el a salgóbányai munkástakások erdőséggel körülvett táját, de már a bánya kérgeskezű harcosai munkára készen álltak. Szabó István karbidlámpával a kezé­ben még egyszer betekint a szobában alvó két szép szőke kislányára. Nagyon szereti ezt a két csacsogó gyermeket. Ó értük harcol napról napra megfeszített erő­vel. Ezek a gyermekek már nem úgy nőnek tel mint ő — erre gondolt, amikor behúzta maga után a szoba ajtaját. Alkotmá­nya van már a magyar nép­nek, amely gondoskodik, az if­júság fejlődéséről, neveléséről és mindenkiből az lehet, amihez a legnagyobb kedve van. El­búcsúzik feleségétől, aztán el­indul a kanyargós úton a bá­nya irányában. — Rákosi elvtársnak azt fo­gadtam meg — szövődik gon­dolata — hogy Trubjánszki Já­nos munkatársammal együtt, minden nap 7 mázsa szénnel adunk többet előirányzatunk­nál. Eddig több mint 40 csille szenet termeltünk ... tehát nem vagyunk adósok. Nem sokáig merülhetett el gondolataiba, mert a telep töb­bi dolgozói is hasonló cél felé igyekeztek és útközben egymást érték a „Jó szerencsét”... „Szabadság”, vagy „Szervusz” köszöntések. Belevegyült a munkába igyekvő tömegbe. Me­legen szorított kezet Trubjánsz- ki János munkatársával is, meg a többiekkel, azután a bánya­iroda előtt még néhány percig folyt a vita, amíg az elosztást végezték az aknászok. Már a táróba tartottak befelé. amikor Trubjánszki János az előtte haladó Szabó Istvánnak azt mondja: „Tegnap jó volt a termelésünk. 14 csillét küldtünk ki, de úgy gondolom, a mai nap is megrakunk ennyit.” Szabó István csak a fejét bólogatta és rövjden válaszolt: „Többet kell raknunk." De már ott is voltak a salgó- bánya É-táró első sikló harma­dik balosztóján. Szabó István, a 30 év körüli magas, barna csapatvezető ösz- szedörszőli tenyerét, azután keményen markolja meg a csá­kány nyelét. Trubjánszki munkatársa meg a kemény fe­kete szénfalat fúrta. Még egy órája sincs, hogy elfoglalták munkahelyüket s egy robbanás­sorozat máris hatalmas tömeg­ben zúdította le a csillogó fe­kete szenet. Az osztóból a munkahelyük felé tartottak az üres csillék­kel. A kerekek zörgésétől alig lehetett hallani a csapatvezető hangját: — Te Jancsi... már csak né­hány nap választ el bennünket az alkotmány ünnepétől. Vál­lalásunkat ugyan teljesítettük, de többet kell tennünk az al­kotmányért. A múltban csak sanyarogtunk, nélkülöztünk. So­sem gondoltam arra, hogy va­laha Siófokra is elmenjek üdül­ni, vagy hogy az unokaöcsém katonatiszt lesz... és látod, mit tett az alkotmány. Még érezni lehetett a robbanó­anyag savanykás ízét, de a munkahelyen a két harcos bá­nyász lapátja gyorsan lendült a csille felé. 11-óra lehetett, ami­kor a kilencedik megrakott csil­le is elhagyta munkahelyüket. Elvégezték a biztosítást, Most Szabó István vette kezébe a fúrót. A két bányász szónpo- ros arcáról csöpögött a verej­ték, de a Rákosi elvtársnak tett fogadalmuk teljesítése, a bá­nyászbecsület beváltása óráról- órára újabb lendületet ad munkájukhoz. A pártért, a ha­záért és gyermekeikért minden áldozatra képesek. A sokat szenvedett bányászokat új em­berekké varázsolta az alkot­mány. megbecsültté tette, jogot adott a kezükbe. Amióta az al­kotmány megjelent, nem kell megalázkodni és könyörögni, hogy munkát kapjanak. A mun­kások gyermekeié lett a döntő szó a gazdasági, társadalmi és kulturális életben egyaránt. Azt az alkotmányt ünnepük most. Szabó Istvánék, amely hatalmat és jogot adott a nép kezébe. Az egész testük izzadságban úszik de lendületük egy pillanatra sem csökkent. Hősies küzdelem ez, amelyet Rákosi elvtársnak fogadtak meg az alkotmányért. Az újabban lerobbantott szén­készlet is egymásután tölti meg a csilléket, a 13, 14, majd a 15. csille is megtelik és a két harcos bányász büszke, mosoly­gós tekintettel néz egymásra. Az alkotmány évfordulója előtt újabb győzelmet arattak. Az előző napi 14 csillével szemben 75 csillét termeltek. Ozsvárt László aknász elége­detten jegyezte be füzetébe, hogy Szabó Istvánék ezen a na­pon újabb 1 csille szénnel segí­tették Salgóbánya vállalásának teljesítését.

Next

/
Thumbnails
Contents