Szabad Nógrád. 1952. augusztus (8. évfolyam. 62-70. szám)
1952-08-20 / 67. szám
1952 AUGUSZTUS 20. SZABAD XOGB'Ad 3 Felejthetetlen két nap a túr kévéi Vörös Csillag termelőszövetkezetben Megyénk parasztküldöttsége gazdag tapasztalatokkal tért haza pártunk parasztpotttikája a dolgozó pa- a megye paraszt küldöttsége több napon kérészrasztság létérdeked fejezi ki. „A cé- tül tanulmányozhassa a már meglévő, fejlett lünk az — mondotta Rákosi elvtárs kecskeméti termelőszövetkezeteket, hogy az ott szerzett ta- beszédében —, hogy ne csak a városban, de a pasztalatokkal hazatérve, előbbre vigyék szövetfalun is a dolgozó ember részesüljön a kultúra minden áldásában: háza legyen egészséges, emberhez méltó, legyen benne villany, vízvezeték, A gyermekei járhassanak iskolába, vagy egyetemre. Ha beteg, kapjon orvost, ha felesége szül, álljon rendelkezésére a klinika, vagy szülőotthon. Olvashasson könyvet, vagy újságot, hallgasson rádiót, legyen a falujának mozija — álljon a dolgozó paraszt rendelkezésére mindaz a gép, amely megkönnyíti a munkát, és növeli a munka eredményét". Ezt akarja pártunk a nógrádmegyei dolgozó parasztság részére is, ezért tette lehetővé, hogy kezeti mozgalmunkat, amely gazdagabb jövőt, gondtalanabb életet biztosít a dolgozó parasztságnak. Ezt a célt szolgálta parasztküldöttségünk kétnapos tanulmányútja a túrkevei Vörös Csillagban. Parasztküldötteink soha nem látott élményekkel, gazdag tapasztalatokkal a túrkevei szövetkezeti parasztok eredményei iránti őszinte elismeréssel tértek vissza megyénkbe. Saját szemükkel, a jó gazda hozzáértésével mérték le. mit jelent pártunk tanítása a megvalósulás útján a gyakorlatban: dolgozó parasztságunk fel- emelkedésének egyetlen helyes útja, a szövetkezeti út. TURKEVE, AUGUSZTUS 15. Kései érkezésünk miatt küldöttségünk úgy 10 óra tájban ül vacsorához. Közöttünk volt a Vörös Csillag néhány tagja is. Küldötteink alig várták, hogy szót válthassanak a híres, Vörös Csillagbe i tagokkal. Far- kasétvággyal ettük a finom, Ízletes vacsorát, amikor asztalunkhoz jött egy kopaszra nyírt, fürgeszemü kövér ember. — Jó estét elv társak, megengedik, hogy maguk közé üljek? — Igen — válaszoltuk egyszerre négyen is örömmel. — En Ábrahám Lajos vagyok a Vörös Csillagból. Elfáradtak az elvtársak, ügye?... Ezt ki lelehet bírni, majd meglátják, hogy nem h'ába fáradoztak. Van itt ám bőven látnivaló. Meg se tudják nézni két nap alatt — beszél feltűnő gyorsasággal Ab- rahám Lajos,. miközben mindig mosolyog. De nemcsak ő van így, ahányan itt ülnek a Vörös Csillagbeliek, mindegyikük vidám, megelégedett és boidogan beszélnek eredményeikről. — Maga hogy adta rá a fejét a szövetkezésre? —kérdezte a őszhajú Cank János, szarvas- gedei küldöttünk. E kérdésre mindegyikünk abbahagyta az evést és érdeklődéssel várjuk a választ. — Hát hogy Is mondjam.. Ingadoztam én is, mint afféle 8—9 holdas parasztok. Mentem volna, meg nem is. Ez a kutya magántulajdon nagyon sok álmatlan éjszakát okozott. Tudják, én cseléd voltam a múltban és így alig vártam, hogy fölszabaduláskor egy kis földhöz jussak. Ez volt életem vágya. Gondoltam, hogy most jó lesz minden, a magam gazdája leszek, ami van az a sajátom, senkinek semmi köze hozzá. Nagyon sok földhözjutta- tott így gondolkozott nálunk. Amikor aztán a Vörös Csillag eredménye darazsat ültetett a fülünkbe, máskép gondolkoztunk. Kezdtünk számolgatni, Az első meglepetés mindegyre csak az jött ki, hogy a csoportbelieknek nagyobb a jövedelmük, mint a miénk. Tudhatják magukról, hogy a nagyobb jövedelem mind'g csábítja a parasztot. En se voltam kivétel. Már csak nem leszek ellensége jobb életemnek.. • Maguk is így gondolkoznak, ügye? — Mi is dolgozó parasztok vagyunk, már csak nem gondolkozunk máskép — válaszoltunk bólintgatva. — A két lányom Krisztina és Erzsébet helyeselték elgondolásom. Egy szép reggel aztán megjelentünk a Vörös Csillag irodáján és kértük a fölvételt. Ez a nap volt életem fordulópontja. Hangsúlyozom, hogy a jobb élet felé fordult az életem. A múlt évet 600 munkaegységgel zártuk a két lányommal. Erre mi kaptunk 25 mázsa 40 kg búzát, 610 kg árpát, 18 mázsa 25 kg csöveskukoricát és más egyebet, amelyből vígan éltünk. Ha nem hiszik, kérdezzék meg az elnököt, ott üí a sarokban a küldöttek között. — Oszt’ hízót vágott-e? — teszi fel a kérdést Hugyec Ferenc, szurdokpüspöki középparaszt. — Vágtam bizony, méghozzá kettőt. Olyan kétmázsás féle tehetett. Február végén az egyiket, a másikat pedig júniusban. Még most is van belőle bőven. Küldötteink egymásra néznek, s látszik, hogy ez az első meglepetésük itt a szövetkezetben. Közülük többen jegyzeteikért nyúlnak és szaporán jegyezték az elmondottakat, 6 volt. aki halkan megjegyezte „jobb élete van, mint nekem". A szomszéd asztaltól is felfigyeltek a beszélgetésre, s bizony számitgatták magukban összehasonlításképpen mit nyújt a szövetkezet Abrahámnak, s mit nyújt nekik az egyéni gazdaság. Az egyik küldöttünk oda is súgja tárcának „majd megkérdezünk több tagot is, majd akkor megtudjuk az igazat". Nagyurak egykori birtokain uj emberek építik szebb jövőjüket AUGUSZTUS 16. A nap sugarai már rég bearanyozták a kevi határt, az ébredező várost, amikor Mengyi Lajos mátrave- rebélyi 7 holdas és Fü'öp István, az erdőkürti gépállomás mezőgazdásza végig ballagott • főutcán. — Hallja-e, most majd megtudjuk, hogy a Vörös Csillag minden tagja olyan megelégedett-e, mint Abrahám — szól a mellette lévő társához Mengyi Lajos. Ep mellettük haladt el a szövetkezet kocsisa, olyan 57 év körüli ember. Megállították, majd fölültek a kocsira és a kérdések halmazával fordultak feléje. — En is megvetett cseléd voltam, 45-ben kaptam egy • kis földet, szereztünk egy tehénkét is és hol én, hol a feleségem görnyedeztünk naphosszat a darabka földön. De nem is jó róla beszélni, az már rég volt. Itt a szövetkezetben értem el, hogy olyan életem legyen, melyre azóta vártam, amióta eszemet tudom. Nem cserélnék én most senkivel, még korbáccsal sem tehetne kiűzni a szövetkezetből. Több sem kellett a két küldöttnek, elköszöntek a kocsistól és elindultak a Vörös Csillag irodájához. Reggel 8 órakor Lovas Lajos, a Vörös Csillag Kossuth-díjas elnöke ismertette küldöttségünk előtt a szövetkezet fejlődését. — Néhány évvel ezelőtt, uraké, kulákoké volt a föld, övék volt a jog is. Korgó gyomra, rongyos béresek bukdácsoltak a barázdákban, az urasági ökrök után. Pokol volt itt a szegény embernek, de ma már ez nincs meg. U] világ, új emberek születtek Túrkevén, akik a jövőbe vetett bizalommal harcolnak a szövetkezet erősítéséért, gazdagabbá tételéért, a jobb mód megteremtéséért. Egyre műveltebbek tagjaink, mert a leghala- dottabb tudomány, a szovjet agrotechnikát aikaimazzák munkájukban. De én már erről nem is beszélek sokat. Gyerünk ki a területre, majd ott beszélnek a tények maguk helyett — tanácsolta Lovas elvtárs a parasztküldöttségnek. Küldöttségünk autóbuszra szállt és nem sokkal később hatalmas kiterjedésű alföldi róna- ság tárult a szemünk elé. Sárguló lombú akácfák mellett álltunk meg, hogy megtekintsük a juhtenyészetet. Küldöttségünk körülveszi Balogh Ferenc ju- hászbrigádost, akinek majdnem minden szavát jegyzeteljük. — 1112 a juhok és bárányok száma. A gyapjú nagy jövedelmet hoz számunkra. A Szovjetuniótól kaptunk 3 darab híres aszkániai merinókost, amellyel az a célunk, hogy a magas testsúlyát. a magas nyírási átlagát, a hosszú és vékony gyapjúját (amely 12 centiméter hosszú) átörököltessük a magyar fésűs gyapjús juhainkra. Imre László, pilinyi 7 holdas meg is jegyzi mindjárt, hogy ezt tanácsolni fogja a pilinyi csoportnak, hog'- ők is ilyent tenyésszenek. Majd odafordul felém és azt mondja. „Első meglátásom az, hogy a Vörös Cstl.ag csak azzal foglalkozik, amely jövedelmet hajt és a juhász is milyen művelt ember. Ezt a juhtenyésztést olyan egyéni gazda, mint én is, képtelen lenne véghezvinni. Hiába, ez a szövetkezés. No, de lássuk majd a többieket.. Kedves Olvasónk! Azt, amit parasztküldöttségünk a túrkevei Vörös Csiilag látogatása során látott, tapasztalt, azt nem lehet egy újságba leírni. Ép ezért lapunk sorozatosan közli a turke- vei eseményeket, melynek olvasása sok-sok nógrádi dolgozó parasztot hozzásegít ahhoz az erős elhatározáshoz, hogy szakítson a régi, elmaradott, kis jövedelmet nyújtó parcella gazdálkodással és rálépjen a nagyüzemi szövetkezeti termelésre, amely gazdagabb, jómódú életet biztosít doigozó parasztságunk számára. „Mi is belépünk a csoportba" Parasztküldöttségünk, amikor befejezte a túrkevei Vörös Csillag termelőszövetkezet, gépállomás és a karcagi kísérleti gazdaság munkamódszereinek, gazdag eredményeinek tanulmányozását, közösen határozták el, hogv mindazért az atyai gondoskodásért, a felejthetetlen élményekért, gazdag tapasztalatokért, köszönetét mondanak pártunk nagy vezérének. Ezért a következő táviratot intézték Rákosi elvtárshoz: „Drága Rákosi elvtárs! Mi, a nógrádmegyei parasztküldöttek, forró szeretetünket küldjük Turkevéről és Karcagról azért, hogy számunkra lehetővé tette, hogy saját szemünkkel győződhetünk meg a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről és fölényéről a kisüzemi parcellás gazdálkodással szemben. ígérjük, szeretett vezérünknek, hogy a szerzett gazdag tapasztalatokat felhasználjuk és tovább adjuk községünkben többi dolgozó paraszttársainknak is, hogy mielőbb követni tudjuk a túrkevei dolgozó parasztokat, akik a cselédsors és kizsákmányolástól megszabadulva, megelégedetten, mint boldog emberek építik a mezőgazdaság területén a szocializmust. Kívánunk vezérünknek jó egészségen" Paraszt küldöttségünk, hazatérve értekezletet tartott, aho! Rákosi elvtársnak küldött távirat szellemében értékelték a küldöttség munkáját és kinyilvánították a már Túrkevén megtörtént elhatározásukat, hogy ők is a szövetkezet erősítésével, fejlesztésével fogják követni a túrkevei Vörös Csillag tagjainak példáját. Vaspál Ignácné kisterenyei 16 hold-as küldött így beszélt a látottakról. — Én mindig azt hittem, hogy a szövetkezetben csakugyan olyan rossz a helyzet, ahogy a kulákok terjesztették. A Vörös Csillag eredményei, amit saját szememmel láttam, amit a boldog, megelégedett tagoktól saját fülemmel hallottam, eloszlatták belőlem azokat a téves netelyeket, amit a kulák híresztelése után magamban szőttem. Soha. nem hittem, hogy van a boldogabb élet elérésének olyan útja is, mint a szövetkezet Most megpnőződtem róla. Nálunk úgy gondolkodnak a dolgozó parasztok, hogy vagy állami gazdaság lenne jó, vagy tszcs. A látottak alapján rájöttem, és már senki sem tudna letéríteni erről az útról, hogy a termelőszövetkezet nagyon jó. Ep ezért azon leszek, hogu tapasztalataim átadásával megalakítsam és minél több dolgozó parasztot bevonjak a szövetkezetbe. Amikor megláttam a fejtett állattenyésztést. amit mi középparasztok Is nagyon tudunk értékelni, hát nem is tudtam szóhoz jutni hamarjában. Sőt, még a ceruza sem engedelmeskedett a kezem irányításának. Akármelyik tagot kérdeztem, mindegyikük csak a jóról, megváltozott jobb életükről beszélt. így fogamzott meg bennem az a gondolat, hogy mi, kisterenyei kívülálló dolgozó parasztok is lehetünk ilyen jó módban, csak meg kell kezdeni. Hát én megkezdem...! Hasonlóképpen beszélt Hegedűs István romhányi középp-a- raszt küldött is: — A látottakat úgy mondom el, hogy se hozzá nem teszek, de el se veszek belőle. Megmondom nyíltan: a szövetkezeti út az az út, ahol a dolgozó paraszt boldogulhat. Az egyéni gazdaság nem képes erre. Tudom. hogu odahaza elvárják tőlem a példamutatást, belépek a szövetkezetbe, s igyekszek minden kívülálló dolgozó parasztot meggyőzni cselekedetem helyességéről. Ehhez hasonlóan nyilatkoztak és értékelték ki a küldöttség munkáját a becskei, ilinyi, a nógrádi, a mátriaminaszenti és az érsekvadkerti küldöttek, de valamennyi küldött, akiknek egy az elhatározásuk, hogy példamutatásukkal előbbre viszik megyénk szövetkezeti mozgalmát, a dolgozó parasztság fel- emelkedését. Mitt az anyák dolgoznak, a szövetkezei: bölcsődéjében és napközi- otthoniban gondos felügyelet mellett játszanak, pihennek a gyerekek A cséplés és a gabonabegyüjtés hírei A begyűjtési verseny állása A megyei tanács begyűjtési nyi 96.5, 4. balassagyarmati osztályának jelentése alapján gg, 5. salgótarjáni 82.1 százamé gyárik eddig 96.3 százalékra teljesítette a begyűjtést. A já- ’ , rások sorrendje: 1, pásztói Salgótarján varos 101 száza- 101.4, 2. rétsági 99.6, 3. szécsé- lékra teljesítette tervét. Megyénk büszkeségei Dolgozó parasztjaink be- 6 holdas terményátvevő maga adási kötelezettségük túlleljesi- is példamutatóan 470 száza- tésével készültek alkotmá- lékra teljesített, emelteit gon- nyunk ünnepére. Homokterenye dósán ügyel arra, hogy csak községben jó termény kerüljön a magtárba, pontosan megméri a gabona fajsúlyát és így a község dolgozó parasztjai komoly felárhoz jutnak. Az élenjáró agrotechnika alkalmazása, a két-háromszori •szántás, a tarlóbuktatás és az időben végzett vetés biztosított szép eredményt ifj. Herczeg István 530 százalékra teljesítette beadási kötelezettségét. Ncmti községben Lukiács Pál Molnár Janos 4 holdas balassagyarmati dolgozó parasztnak. A gazdag termésből kétszeresen teljesítette beadási kötelezettségét és még 7 mázsa búzája maradt, aminek egyrészét a szabadpiacra szánta és úgy gondolja, hogy még két mázsát elad az államnak is. A cséplési verseny győztesei A megyei tanács begyűjtési osztálya értékelte a cséplési verseny eredményeit E szerint a négy legjobb munkacsapat Saliai István, Sánta Miklós, Borza Gábor csapatai, amelyek mind magasan túlteljesítették tervüket. Ä tegjefeb cséplőeKenőrök Mlcziki Illés Héhalom, Ivanyik Jáinos Terény és Márton József Diósjenő községekből. A legjobb körzeti elíenőr Krá'.ik Andor Széchényiben, A cséplési versenyben az er- dőküirti gépállomás érte el a legjobb helyet, ahol a cséplőgépek napi átlaigos teljesítménye 105.4 százalék volt. A járások közül a rétsági került a csép- fési verseny élére, a községek köziül pedig első Érsekvadkert, ahol a cséplőgépek napi átlagteljesítménye 100.5, második Tereske, hol 100.3 százaiék volt A cséplési verseny legjobbja» augusztus 20-án veszik át a megyei tanács jutámét, emellett számos dolgozó paraszt kitüntetésiben részesül a gabona- begyűjtés kimagasló teljesítéséért. Két járás munkája A járások közötti begyűjtési versenyben az elmúlt hét végére váratlanul az eddig negyedik helyen kullogó pásztói járás tört az élre. Amíg 10-ig a járás évi ga- borStbegyüjtési tervét 70.5 százalékra teljesítette, '15-én már 92.5 százalékos eredménnyel zárták a napot. A járási pártbizottság és a járási tanács között megjavult az együttműködés. Mindenekelőtt a cséplőgépek napi átlagteljesítményének emelésére fektetek fő súlyt. A pártbizottság minden községben kommunista aktívaérle- kezleteket tartott. Számos helyen felajánlásokat tettek a cséplőmunkások, így a palo- tásiak is, akik elhatározták, hogy minden edd’gi megyei eredményt megdöntenek. Vagyis a pártbizottság, a tömegesegítségével, a felvilágosító munka megjavításával biztosította a sikereket. 10-ie óta napról napra szebb eredményeket értek el. 11-én 29 vagon, 13-án már 44 és fél vagon gabonát gyűjtöttek be s ezzel a' napi eredménnyel az első helyre lépett a járás a versenyben. A járásban egyszerre három község is megkapta a szabadpiacot. Olyan község is, mint Szi- rák, amelyet a járásban mindig a legrosszabbak között emlegettek. A tömegek között végzett helyes felvilágosító munka tehát meghozta az eredményét. Ez azonban a járásban ne adjon okot az elbizakodottságra. A járási tanács instruktorai a begyűjtés további részében is hasznosítsák mostani tapasztalataikat is méginkább segítsék a községi tanácsokat. A salgótarjáni Járás a begyűjtés kezdete óta az utolsó helyen van. Igaz, hogy 5 nap alatt 19 százalékkal emelkedett a járás begyűjtési terv- teljesitése, de ez elmarad a többi járások versenylendülete mögött. Ez elsősorban annak a következménye, hogy a járási pártbizottsági, és a tanács is, nem a dolgozókra támaszkodva, hanem az íróasztal mellől, telefonon, vagy utasításokon keresztül akarják megoldani a feladatokat. Zabaron például a tszcs-ben pénteken nem is csépeltek, mondván, hogy kevés a munkaerő, elevátorra van szükség. A járási tanács utasítása alapján Pogonybél akartak egy rossz elevátort elhozni. Ha a tanács megnézte volna, hoqy ez csak gátolná az 1200-as gép munkáját, akkor a zaba rí cséplőmunkacsapat versenyszellemének fokozásával seaítette volna a nehézségek áthidalását, így pedig Po- gonyban is. Zabarban Is az elevátorprobléma foqlalkoz- tatta a dolgozókat, és mind a két helyen egy fél napig álltak a gépek. Arra is fel kellett volna figyelni, hogy a tanács által kiküldött aktívák, ahelvett, hogy segítenének a községekben, kora délután már sietnek haza. A cséplőgépek napi tellesítménye is alacsonv. Kistoronyén például egy 1200-as gép legjobb teljesítménye 99 mázsa volt, holott ennek a kétszeresét is elérhetnék. Persze ebben nagyréve van a helytelen munka- erőcsoporfosításnak is. Megengedik, hogy az ellenség mindent fel használ Ion a gépállomások lejáratására. Ha a gépállomás. a kuláktól átvett, cséplőgépe nem működik, akkor a gépállomást szidlák, ahelyett, hogv megnéznék, milyen állapotban vették át a ku'áktól. A lárási pártbizottság 1« elhanyagolta a kommunisták mozgósítását, nem hivott ösz- sze aktívaértekezletet, nem a politikai tömegmunkát tette a legfontosabb mozqató erővé. Ennek a következménye aztán, hogy a Járás több mint 20 százalékkal van elmaradva a megye legjobb járásától. Visszakapták a szabadpiacot Az eddigiek után most újabb tszcs és község kapta meg i szabadpiaci értékesítés jogát. 15-től a dejtári József Attila tszcs, 16-tól pedig Szendehely község dolgozó parasztjai értékesíthetik a szabadpiacon a beadás becsületes teljesítése után felesjeges gabonájukat.
