Szabad Nógrád, 1952. július (8. évfolyam, 53-61. szám)

1952-07-09 / 55. szám

SZABAD MÍCRÍB 1952 jrOlTÜS *. Az első győzelem Honion A Börzsöny égretörő hegyeinek nyu­gati lábánál karcsú jegenyék és tere­bélyes hársfák árnyékában pirostetős, fehérre meszelt házak ékelődnek be a változatos tájba. Hont község ez- Ha­tárát 1200 holdra számolják, aminek egyik része a Börzsöny lamkás domb­oldalain terül el, majd lenyúlik a hirtelen sík ipolyvölgybe és a folyó ezüstösen kígyózó csíkja vágja ketté a szomszédos Ipolyság határától. Szorgafmas nép lakja ezt a gyö­nyörű vidéket. Munkájuk nyomán rendre dől az acélos gabona. A domb­oldalakon majd a hirtelen síkságon katonásan sorakoznak a gaibonakeresz- tek. Ezidőtájt kevés község van Nóg- rádban, ahol így előrehaladtak a mun­kával. Az aranysárga ősziárpáit már mind levágták, a szürkére érett rozs­ból már aiig van egy éjszakára való, — mert hai a munka úgy követeli Hont határában éjszakai is suhog a kasza a munkától. Most vasárnap is úgy voltak, hogy még az istennek járó hálálkodást is félretették, mert első a kenyér. Dolgo­zott a falu java. Konc János 7 holdas a s/zénáját hordta és a kocsiderékból kiabált a tanács felé: — Még két forduló és végeztem! . A tanácstól — mert, hogy igen el­voltak foglalva, — csak aizt kiáltotta vissza a titkár: — Ha befejezte, közhírré tesszük... Konc János csak az ostorttartó kezét emelte magasba és válaszként suhin­tott egyet. Már tudta, hogy rövidesen az egész falu hallani fogja milyen munkát végzett. Hont Károly 18 holdas azt jelen­tette be, hogy megkezdte a búza ara­tását. A tanács titkára Kovács István nem győzi jegyezni az eredményeket, meg a kezdeményezéseket. Igen fontos az, hogy ez ne maradjon a fiókban, hanem hozzák tudtára a falunak. Ami, kor Hont Gábor bejelentését is kiírták a versenytáblára. meg,kidoboltatták a községben, úgy felkavarta az emberek idegeit, hogy másnap már csak itt-ott voltak egy páran, akik nem álltak neki a búza vágásának. Nem magától való ám az, hogy a honfiak így megfogták a munka vé­gét. A múlt évben ilyenkor olyan kap­kodás, meg össze visszaság volt a köz­ségben. mintha az Ipoly öntötte volna el ai határt. Mindenki szaladgált a saját feje után, nem volt aki irányítson, gazda nélkül állt a falu. A volt ta­nácselnöknek a kulákok suttogták a fülébe „Te ilyen rendes ember vagy, te olyan jó ember vagy, jobbat sem találhattak volna nálad". Meg a fene tudná még miegymást. Mert hát Honton sem panaszkodhatnak, hogy nirics a községükben, ezekből a nép­ei lemségei bői. Vannak bizony öten. Ezek is a dolgozó nép elleni áskáló- dás díszpéldányai, olyanok, mint Ma- jer Sándor 31 holdas, aki ravaszabb a rókánál, aztán Gegöl Géza 27 holdas, aiz idősebb Konc János 28 holdas, Hrapka József né 27 holdas, majd Gyurkó Ferenc 28 holdas. A múlt évben már ilyenkor úgy összeszervezkedtek, hogy a tanácsel­nök csak tehetetlen báb volt a kezükben. Jóformán már azt csinálta, amit ezek a. kulákok mondtak neki. Valami ke­serűség volt akkor végignézni a ha­táron. De ők egyre csak azt hajto­gatták: Jó ember a tanácselnök, , jól végzi a dolgát". A volt tanácselnök annyira megszédült, hogy nem átallotta az éjszakákat átborozni velük. > A múlt év szeptemberében vetettek véget ennek a szakadék felé sodródás­nak. Ha nem teszik meg, hogy a volt elnököt leváltják, menthetetlenül a csúfságba kerül az egész község. Olyan szégyen járta volna őket, hogy a becsületes embernek arcába szökik tőle a vér, mert, hogy elmaradtak volna minden munkával, azt már mutatták az akkori aratási-csépiési, meg ai begyűjtési eredmények is. Ilyen nehéz helyzetben vette át a tanácselnökséget Bodonyi János. Amikor az első napon szétnézett a tanácsházán úgy érezte, forog vele minden. A sok rendeletek, a telefon szakadatlan csörömpölése, a falu­béliek panaszának sokasága, a felsőbb szervek küldötteinek utasításai és alig elvétve egy pár jó szó. Minden sürgős, azonnal keil. Az 50 éved megélt Bodonyi János néha egy tehetetlen gyereknek érezte magát. Ilyenkor rövidre nyírt szökés ritka haját simogatta, homlokára mély barázdák ültek, a szemöldöke össze futott. A gondtól beesett arca, beteges bal szeme összehúzódott, míg a jobb kitágult. Sokat állt így a tanácsháza előtf és csak nézte-nézte a Börzsöny oldalában levelét hullató fákat. Ami­kor az őszi szél nekibocsátkozott ae ablaknak és megrázta azt akkor eszmélt fel. Aztán jött a tavasz. Bodonyi János sokat elmondta magában: ....... bírni kell, ha ide állítottak.. Egyre több lett a segítség is. A párttitkár. az elnökhelyettes, tanácstitkár, ha valami 111 adatról volt szó, rögtön összeültek és így, együttesen dolgozták ki tervei­ket. Később átszervezték az állandó bizottságot is. Az elnöknek Maijer Vendelt választották meg. Derék, keménytekintetű ember. Ügv ismeri a község határát, mint a két hatalmas tenyerét. Ö aizltán maga mellé a leg­jobbakat választotta; Györki Zoltánt, Vanya Ferencet. Végh Károlynét és Benedek Margitot. A munkában egyi­kük sem ismeri a lehetetlent. Ezzel a támogatással megerősödött Bodonyi János. hite. így csak' győzni lehet, érlelődött minden tettében a gondolat. Mire kiterebélyesedtek a Börzsöny hegyoldalaiban a tölgyek és sötétzöldbe öltözött az erdő. már tud­ták valamennyien, hogy ebben a harc­ban győznek. A tavaszi vetésnél, a növényápolásnál, ha egy kicsit jobban szétnéznek a versenyt értékelő szer­vek, .őket illeti a megyei verseny­zászló. Az aratást már felkészülve várfák. jutott munka mindenkinek bőven. Az állandó bizottság a határt figyelte, a tanácstitkár előkészítette a szükséges adminisztrációt, az elnökhelyettes a tűzbiztonságot szervezte meg, a párt- szervezet pedig mozgósította a dolgo­zókat arra a feladatra, ahol erre a legnagyobb szükségét látták. Június 20-án Bodonyi János végig­járta a határt. Mikor betért a tanács­házára elkérte az állandó bizottság jelentését. Ahogy olvasta, elmosolyo­dott. — Tói látott Majer Vendel — mondta a jelentés felé. mintha az ál­landó bizottság elnöke állott volna előtte. Felállt és egyenesen a pártszervezet titkárhelyetfeséhez, Gál fik Józsefhez ment — mert hogy a titkár iskolán volt. — Aratni kell Gálik elvtárs — mondta. — Össze kívánnám hívni a végrehajtó bizottságot. Az ősziárpa nem várhat tovább, mire ezzel vég­zünk, beérik a rozs is. De nagyjából a búza is. Másnap együtt ült a végrehajtó bizottság. Beszámoltak az állandó bizottság tagjai, a dűlőfelelősek, s valamennyien azt jelentették, hogy meg kell kezdeni az aratást. Aztán Maier Vendel, az állandó bi­zottság elnöke arra hívta fel a végre­hajtó bizottság figyelmét, hogy Majer Sándor, a kulák kötözködik, nem alkar­ja a másodvetést vállalni. Bodonyi János egy pillanatig ta­nácstalanul ült. Agyán, mint a villám cirkászott át a gondolat, hogy kifog rajta a kulák. A szeme a párttitkár helyettest kereste. Mikor találkozott a tekintetük Bodonyi János határozott. — Nem akarja, — azt mondod Vendel? — Hát majd kényszerítjük — és kezét ökölbe szorítva ráütött az asz­talra Néma csend volt a teremben. Majd a tanács titkára felé fordult. — Jegyezze fel és holnap tegyen jelentést a bíróságon, hogy Majer Sándor 31 holdas kulák szabotálja a tervünket. Mert ha ő a másodvetést 'nem alkarja, akkor ugyan úgy nem akarja az aratást sem. Már pedig itt annak kell történni, amit a kormány elrendelt. Mikor a VB-ülés befejezéshez köze­ledett a párttitkár helyettes szólt. — Határozatainkat ismertessük dol­gozó parasztjainkkal. Ezért javaslom, a tanácsülésen egyik napirendi pont­ként ismertessük az aratás és az előttünk álló munkák menetét. Amikor összehívták a nyilvános ta­nácsülést, népes volt az. Dolgozó pa­rasztok, asszonyok DISZ-fiaitalok mind ott voltak. A megjelentek ünnep­lőbe öltöztek, az ülés hangulata is ün­nepélyes volt. Bodonyi János szólt: — Elvtársak, gazdatársaik! Elérkez­tünk a legnagyobb munkánkhoz, ter­ményünk betakarításához. Ha végig nézünk a tölgj/fadütŐn is, meg a zobajdülőn is kasza alá érett a ga­bona. Nincs időnk késlekedni... Aztán ismertette a tervet, majd így fejezte be. — ... Ügy dolgozzunk, hogy min­den szem gabona a mi édes hazánkat erősíti... Nem tapsoltak szavad után, de az arcokon az elszánt akarat égett. Nem sok kell már ahhoz amikor a honfiak jelentik, hogy végeztek az aratással. Vasárnap a község vezér­kara ismét összeül. Most már a be­gyűjtési munkák végleges tervét fek­tetik le... Megjelent Sztálin elvtárs műveinek IX. kötete A Szikra kiadásában megjelent ma­gyar nyelven I. V. Sztálin műveinek IX kötete. Ez a kötet az 1926 decem­ber és 1927 július között írott mü­veket tartalmazza. Ebben az időszakban a Szovjet­unió munkásai és parasztjai a Bolse­vik Párt vezetésével, az SZK(b)P. XIV. kongresszusának és XV. kon­ferenciájának határozatai alapján folytatták a harcot az ország szo­cialista iparosításáért. A Szovjetunió szocialista gazda­ságának megszilárdulásával erősen kiéleződött az imperialista államok harca a Szovjetunió ellen, az orszá­gon belül pedig a tőkés elemek harca a szovjet hatalom ellen. Sztálin elv­társ megvédelmezi és továbbfejleszti a pártról, mint a szovjet állam legfőbb irányító és vezető erejéről szóló marxista-leninista tanítást, leleplezi a trockista-zinovievista blokk .vezetőinek a munkásosztály és a Bolsevik Párt ügyével szemben ellenséges „elmé­leteit” és az SZK(b)P-ban és a Kom­munista Internacionálébam kifejtett aknamunkáját. Sztálin elvtárs e műveiben kiíeiti a Szovjetunióban folyó szocialista ipa­rosítás és a szocialista építés elmé­leteit és gyakorlati kérdéseit. Hang­súlyozza' a szocialista forradalom nemzeti és nemzetközi feladatainak egységét és oszthatatlanságát. Meg­határozza a párt külpolitikai vonalát a Szovjetunió elleni úi katonai támadás növekvő veszélyének viszonyai kö­zött és megjelöli a feladatokat a Szovjetunió védelmi képességének növelése terén. A IX kötetben jelentős helyet fog­lalnak el azok a művek, amelyekben Sztálin elvtárs a kínai nép 1925— 1927-es forradalmi-demokratikus es imperialistaellenes mozgalmának hajtóerőit és fejlődési távlatait elemzi. * Uj szocialista város Szlovákiában A legközelebbi hetekben kezdik meg Szlovákiában a második szocialista város építését, amely egész Cseh­szlovákiában a harmadik ilyen város lesz. Ez az új szocialista város Dubnica és Trencianska Tepla között Mly és Velky Kolancin községek ha­tárában épül majd fel. Az élet ezek­ben a községekben ma még normális, még látni a földműveseket, amint si­keresen vívják meg harcukat a ter­mészettel. Ez a nyugalom azonban már nem tart soká. Az új, szocialista város alapjainak kiásásával már július hónapban megkezdődnek az előkészítő mun­kálatok. A Csehszlovák Építő Vállalat irodájá­ban Dubnicán már elkészült az építő­anyag kiírása, hogy az építkezést za­vartalanul meg lehessen kezdeni és hogy az új szocialista városban mi­előbb át lehessen adni a dolgozóknak az új lakásokat, amelyekben meg­elégedetten és boldogan élnek majd. A dubnicai dolgozókat már ma nagy öröm tölti el. Ezek a dolgozók ugyanis beterjesztik megjegyzéseiket az 'általános épí­A két éve folyó koreai háború- ban. a koreai nép hősies ellenállása és a kínai népi önkéntesek bátorsága, valamint a nemzetközi közvélemény tiltakozása tárgyalóasztalhoz kénysze­rítette a háborús gyuj fogaitokat. Az amerikai imperialistákat a koreai és kínai harcosok győzelmes fegyverté­nyei, a világ közvéleményének nyo­mása lépésről lépésre a fegyverszü­neti egyezmény pontjainak az elfogadá­sára kényszerítette. Egyetlen pont ma­radt, ahol kibúvót reméltek találni: a hadifoglyok kérdése. Az amerikai im­perialisták azzal a követeléssel álltak elő, hogy „megrostálják" a foglyokat mondván, hogy csak azokat engedik haza, akik kijelentik, hogy haza akar­nak térni. A „megrostálás” módszere felülmú! minden hitleri elképzelést Kocsedónak iszonyúbb csengése van mint Auschwitznak vagy a többi hitleri haláltábomak. Kocsedo — ahol az amerikaiak fogságukban tartanai mintegy nyolcvanezer koreai és kínai katonát — a halál birodalma, a földön megvalósult pokol. Az amerikai impe­rialisták elevenen elégerik az embere­ket, céltáblának használják őket a lő gyakorlatokon. Bevezették a felnégye- iést és fakádakban halálra forrázzák a foglyokat. Cse Szón Ok koreai őr­mester, Kocsedo szigetéről megszökött volt hadifogoly írja az egyik koreai lapban: „A 76-os számú tábor: 18 kín­zókamra, 6, úgynevezett gőzkamra, amelyekben a hóhérok elviselhetetlenül magas hőmérséklet mellett, hihetetlen kínzásoknak vetik alá a hadifoglyok közül kikerülő ,lázadókatEzek a kín­zások gyakran halállal végződnek." A kocsedoszigeti vérengzéseket «okáig titokban tartották. Ez év feb «uárjának végén azonban nyilvános­ságra került,, hogy az amerikaiak feb­ruárban többszáz koreai hadifoglyot megöltek. Az amerikaiak tankokkal vonultak fel, tüzet nyitottak a fog­lyokra. A vérengzés hajnali négy óra tájban kezdődött és, reggel hét órára minden elcsendesült. Az első adatok szerint 69 foglyot megöltek és 152 t megsebesítettek. A kocsédói hóhérok lábbal rugdossák a sebesülteket és so­kakat közülük élve temettek el. A február 18-i ko-csedói vérengzés mutatta be először adatszerűén, hogy a „rostálás” és az „önkéntes hazatele­pítés“ nem egyéb, mint szuronnyal, puskagolyókikal, tankokkal és láng szórókkal kényszeríteni a hadifoglyc. kát arra, hogy elárulják hazájukat. Az amerikaiak a „rostálást" úgy állították be, mint amire azért van szükség, mert nem kényszeríthetik szuronyokkal azokat, akik nem akarnak hazatérni.^ Erre a hazugságra világraszóló hő sies választ adtak a kocsédói hadiíog KOCSEDO lyok. Május 7-én elfogták Dodd tábor­nokot, a rostálás fővezérét, a táboi főparancsnokát. A tábornokot tüstént elmozdították tisztségéből és helyebe egy Colson nevű tábornokot neveztek ki. A hadifoglyok olyan beismerést \\V\X V'f'vd"»", :V\\ kényszerítettek ki a tábor új parancs­nokától, amely félreérthetetlenül meg­hazudtolta az amerikai kormányt. Col- sen beismerte, hogy a hadifogoly táborban fordultak elő vérengzések és arra tett ígéretet, hogy ha Dodd ki­szabadul, nem kerül többé sor a „ros­tálásra". A két tábornokot azonnal el­csapták és lefokozták és helyükre egy újabb hóhért, Boatner tábornokot küld­ték. Félredobva minden előző kötele­zettségvállalást, az új parancsnok első ténykedése az volt, hogy kilenc hadi­foglyot nyilvánosan kivégeztetett, _kö- zülük négyet felnégyeltetett. Május 18-án újabb 13 hadifoglyot gyilkoltak meg. Május 19-én 127 ember szíve szűnt meg dobogni. Május 22-én az amerikai őrök 88 embert megöltek. Május 23-án az amerikaiak több hadi­foglyot lefejeztettek és a hadifoglyok fejét a többiek megfélemlí'ése végeit fákra függesztették fel. Ugyanezen a napon áramma] megöltek 18 hadifog­lyot. Micsoda szörnyű pokol! Es itt is hősiesen harcolnak a koreai és kínai hadifoglyok. Június 8-án a frontvona Ion keresztül partizánfutár vitte el a Kocsedón őrzött 6223 koreai katona és tiszt által aláírt levelet, amelyet az egész koreai néphez írtak. Többek kö­zött ezt írták a levélben: ' „Egyemberként kijelentjük, bennün­ket nem leket megijeszteni, nem lehet megtörni. , Bennünket nem fognak ágyútöltelékké, az amerikai imperialis­ták rabszolgáivá tenrii. Meg fogjuk védeni jogainkat és életünket. Tudjuk, hogy ebben népünk és hős barátaink, a kínai önkéntesek és az egész ha­ladó emberiség segítségünkre lesz nek." JunillS 7O'GD újabb vérengzést kö­vettek e] az amerikai gyilkosok. 12 tank és 1000 ejtőernyős, valamint 6000 katona indult rohamra a hadifoglyok ellen. A fronton egy év óta nem vett részt ennyi ember egy ütközetben mint ezen a véregzésen. A 76-os tá­bort, ahol Dodd tábornokot őrizték, teljesen földig égették az amerikaiak A hadifoglyokat új táborokba szállítot­ták, négyszeres szögesdrótkerííéssel vették körül az új táborokat. De min­den hiába. A jogaikért és életükért harcoló hadifoglyok erkölcsi fölénye, ügyük igazába vetett hite erősebb a legmodernebb háborús technikánál. A világ közvéleményének felháborodás egyre növekszik. Á világ népei ma úgy tartják számon a koosedói gyilkosokat mint az egész béteszerető emberiség legádázabb ellenségeit, úgy tartják számon őket — sőt még jobban —, mint ahogy számontartották a hitlen fenevadakat — Nürnberg előtt. Harrison, a fegyverszüneti tárgyalá­sok amerikai küldöttségének vezetője július 1-én kénytelen volt elismerni hogy a hadifoglyok hazatelepítését ész. szerű mértékben kell megoldani, hogy készek a tárgyalásra. A világ népeineK. azonban résen kell lenniök, hogy meg hiúsítsák a gyilkosok minden újabb mesterkedését. Kocsedo az amerikai imperializmus súlyos vereségié, mérhe tetlen csapása és a nemzetközi béke- tábor győzelme, sikere. tési tervhez és ezekben elmondják, hogy mit kívánnak az új szocia­lista városban, hogyan képzelik el ebben a városban a lakást Számos esetben ezek a megjegyzések konstruktív értelműek és azokat a ter­vek kidolgozásánál figyelembe is vették. A csehszlovák nép természe­tesnek látja, hogy hazájában, ahol a dolgozó nép uralkodik, ez a dolgozó nép szabja meg a saját sorsát és szer­vezi meg saját boldogulását. Az új szocialista város kiépítésének feltételeit J. Kroh prágai építészprofesszor tanul­mányozta át és a tanulmányok alap­ján neki jutott az új szocialista város tervei elkészítésének felelős feladata. Kroh professzor sajátos építészeti újí­tásokkal kívánja biztosítani az új szocialista város színpompás és kelle­mes képét. A szocialista város terveinek ki­dolgozásánál mindenek előtt abból indultak ki, hogy a város olyan helyen épüljön, amely a dolgozók többsége részére ne legyen távol a munkahelytől, avagy ahonnan autóbusz,- vagy villa­mos segítségével könnyen lehessen el­érni a munkahelyet. A szocialista vá- losba az út, az úgynevezett „Bejárati Kapun” át vezet, amely egyben emlék­mű ama dolgozók részére, akik a vá­ros építésében érdemeket szereztek. A bejárati kapun át nyomban központi térre jutunk el, amelynek oldalain lakóházak, üzletházak, vendégipari helyiségek és kisebb hivatali helyisének vannak. Ez a tér a főutcába torkollik, amely a Nemzeti Bizottság e'pületével zárul. A főutcán helyezik el a leg­fontosabb épületeket, a nagykeres­kedelmi eladóhelyeket, a piacot, a szál­lodákat, a múzeumot, a járásbíróságot és más hasonló épületeket. A központi tereken kívül a szocialista városban kisebb terek is lesznek. A város keleti részében építik fel a kultúrházat, déli részében pedig azokat a hivatalos épü­leteket helyezik el, amelyeknek nyu­galmasabb helyre van szükségük. Dubovec magaslatát, amely a szocialista város területén belül fekszik, sétányok kiépítésére hasz­nálják és ugyanitt helyezik el a csehszlovák úttörők szép épületét. Az új csehszlovák generáció ilyen szép környezetben fogja átélni ifjú éveit. Az egész városban számos kisebb nagyobb világos park létesül. Sportpályát is építenek. A színházat az egyik parkban építik, megfelelő tá­volságban ai legnagyobb forgalmú utcá­tól. A szocialista város legdélibb fek­vésű részében vették tervbe a nagy anfiteaitrum építését. Az iskolákat úgy helyezik el, hogy minden városrésznek meglegyen a maga iskolája. A szocialista városban nem feledkez­nek meg semmiről, kórház, egészség- ügyi berendezések, bölcsődék és isko­lák egyaránt szerepelnek az általános tervben. A szocialista város építése tanúságot tesz arról, hogy a cseh­szlovák dolgozó nép útja a szocializ­mus felé, meghozza a dolgozó töme­gek jólétét és boldogulását. A MAVAUT AUTOBUSZKÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT kalauznői állásokra pályázatot hirdet Felvételi feltételek: Betöltött 18. életév, illetve 35 éves korhatár, legalább 152 eentiméteres testmagasság, egészséges testalkat, munkakönyv. A kézzel írott és a MÁVAUT igazgatóságához (Budapest, XIII. Szabolcs utca 17.) címzett kérvényeket két darab önéletrajzzal együtt a legközelebbi MÁVAUT főnökséghez, vagy a kirendelt­séghez kell beadni, ahol bővebb felvilágosítást kapnak a pályázók. MÁVAUT Igazgatóság

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents