Szabad Nógrád, 1952. június (8. évfolyam, 45-52. szám)

1952-06-04 / 45. szám

1952 JUNIUS 4. SZABAD NOGRlÍD 3 Évi kétszázezer forinttal növelik a termelést a kettősszögverés megvalósításával Ä Salgótarjáni Acélárugyár dróthúzó üzemében beindult gyorshúzási moz­galom újszerű, forradalmi elgondolá­sokat adott a többi üzemrészek dolgo­zóinak. A hideghengerműben beindult a gyorshengerlés, a GSZ-üzemben a gyorskovácsolás, a rúdvashúzó gépeket is nagyobb húzási sebességre állították át és emellett egy rúdvas helyett kettőt húznak egyszerre. Mielőtt a termelésnek ez a válto­zása bekövetkezett volna, az Acélárugyár műszaki dolgozói arról beszéltek, hogy a meglévő gépi berendezésekből magasabb eredményeket kihozni már nem le- het. Az előirányzott tervek teljesítése is sok esetben kedvezőtlenül alakult. így volt ez a szegverőben is. A szegverőüzem" dolgozóit gondol­kodóba ejtette a dróthúzó. a GSZ. és rúdvasüzem példája- Lorkó Gyula szeg­verői üzemtechnikus hosszú töprengés után közölte az elgondolását Tóth Jó­zsef elvtárssal, a szegverő üzemág vezetőiével: — A szegverőüzem termelésének növelését csak a duplaszeggyártással biztosíthatjuk. Elmondta azt is, hogy ez esetben a gépekre még egy orsót fog felsze­relni, dupla egyengetőgörgőre és két tolókésre van szükség. Április 15-én ennek az elgondolásnak alapján meg­kezdték a kísérletezést. Az első kísér­letet az A. C. géptípuson kezdték el, ahol az öntödei homokszegeket gyár­tották. Ennek a gépnek a befogó­szorítószelvényén két egyforma kali­bert képeztek ki és elérték, hogy egy kalapácsütésre ugyanazon idő alatt két szeget tudott verni. Ilyenformán az ezelőtt 8 óra alatt elért 75—80 kilo­grammos termelésük 150—160 kilo­grammra emelkedett. Nem volt szükség különösebb be­ruházásokra és terme ésük ezen a gépen megduplázódott. Lorkó és Tóth elvtársak, amikor látták munkájuk eredményét, elhatá­rozták, hogy az üzem többi gépeire is kiterjesztik a duplaszeggyártást. A vállalat vezetősége részéről ugyan nem kapták meg a várt támogatást, nehéz­ségek voltak, de ezek a körülmények sem vették el munkakedvüket, ügy határoztak, hogy június 1-re, a béke­találkozó tiszteletére, további 5 gépen duplázzák meg a szeggyártást. Tervbevették azt is, hogy a C. Z. 5 típusú gépnél is megvalósítják a duplaszeggyártást. Ennek a géptípus­nak a munkája annyiban különbözik az A. C. típustól, hogy ennek a gépnek már a szöghegyét is ki kell képezni. Elhatározásuknak megfelelően a békehét alatt megkezdték a gépek át­állítását a duplaszeggyártásra. Május 31-én éjszaka sikerült át­állítani a második gépet, június 1-én pedig már három gép verte duplán a szeget. Bagyinszki Ferenc és Szabados Dezső elvlársak azelőtt nehezen tudták elérni a 100 százalékot. A megduplázott ter­meléssel azonban kiváló eredményekkel tudnak dicsekedni. Tetszik nekik a kettős szegverés. A gép kezelése lé­nyegében nem változott. A kés beállí­tásával sincs problémájuk és munká­juk csak annyiban módosult, hogy egy­szerre két szorítószelvényt kell fel- tenniök. Lorkó elvtárs és az üzemágvezető június 2-án délelőtt már azon dolgo­zott, hogy a hegyesszög gyártását is megkétszerezik. Erre a gépre is két orsót szereltek fel. Rövid kísérletek után ez a törekvésük is eredményre vezetett. Délelőtt még nem volt ki­elégítő a szög hegyének kiképzése, de Lorkó elvtárs már kijelentette; 12 órára már ez a gép Is duplán gyártja a hegyesszeget. Számításuk alapján a 6 darab gép­nek az átállításával évente kétszáz­ezer forint értékkel növelik a szeg­gyártási termelést. Már a múlt évben híre ment a kör­nyéken, hogy Érsekvadkert határában a Sírpataki dűlőn, ahol sűrű bokros és híjas akácsor jelzi a dejtáriak és vadkertiek határát, Kovács Sebestyén­nek olyan volt a búza termése, ami­lyet ezen a részen még nem aratott le senki. Akikor Ersekvadkerten búzából átlag 10 mázsát értek el. Kovács Se­bestyénnek pedig 15.80 mázsa volt. A cséplőgépnél az ellenőr mondta ki először a számot. Akik a mázsa kö­rül álltak és nem látták a súlyokat, először csak mosolyogtak. Nem akar­ták hinni, hiszen Kovácsnak is a ta­vaszi eső úgy megdöntötte a búzáját, mintha lehengerezték volna. Mikor aztán megnézték a cséplőlapot látták, hogy ennek fele sem tréfa. De nem kérdezősködtek csak hümmögtek, mert nem igen szokása a parasztnak a kér- dezősködés, különösen nem a csép­lőgép körül. Laczó Flórián, Kovács Sebestyén egyik 'jó komája jegyezte meg, ahogy segített kocsira-rakni a búzától kövér­re tömött zsákokat. — Szép búza..., olyan mint az acél... Kovács már kapaszkodott a kocsira, amikor a válla föiött visszanézve szólt. — Ha nem dől meg, akkor 20 má­zsa van belőle! — Laczó Flórián sem áll a rossz gaz­dák hírébe, de ezt már egy kicsit nagyképűségnek tairtötta, hogy valaki előre tudja, mit hoz ki a földből. Ko­vács nagyképűségétől szinte megder- jjjedt. Az motoszkált a fejében, hogy kellene neki megmondani véleményét, úgy, hogy ne bántsa meg az öreget. Mire kigondolt volna valamit Kovács Sebestyén már a zsákok tetején ült. Megnyikordultak a kocsi kerekei, pat­togott a kocsiderék a telt zsákok sú­lya alatt és elindult a község felé. Ott hagyta a gondolataiba mélyed! Laczó Flóriánt. — No, Kovács Sebestyén ezt még megbeszéljük — gondolta aztán visz- ezam-ent a cséplőgéphez, mert az ő bú­zájára került a sor. ★ Kovács Sebestyén nem tartozik azok közé aiz emberek közé. akik csak azért beszélnek, hogy mondjanak valamit. Ha valamit kimond, annak úgy is kel! lenni. 62 évet ért meg, de munkája után még nem szólták meg. Amióta megválasztották a tanácsnál a mező­gazda-sági állandó bizottság elnökének a mezőgazdasági munkában nem mai­ra dt el Érsekvadkert. A választás után az első időben úgy volt, hogy jött ment, bíztatta a töb­bieket az úi mezőgazdasági munkára, a maga munkájával meg elmaradt. Hiába adta ki a munkát az unokájának meg a fe'eségének, akik segítenek ne­ki, a földön, — mert hogy a többiek az iparban dolgoznak —, csak nem volt az olyan, mintha ő i-s ott lett vol­na a barázdában. No meg az a föld, amit a juttatásnál kapott, hogy csak megdugatjuk. aiztán lesz ami lesz. Gondozni kell azt, mini egy ma szü­letett gyermeket. Ezt nem látta 6 több helyen, aizért kezdett mindenkihez iönni-menn-i, hi­szen mint az állandó bizottság elnö­ke felelősséget érzett minden darab fölött. De hiába beszélt a szó bizony elfoszlott. .Sok éjszakát átforgott az ágyán, de csak szendergés jött a szemére. Nem tudta kisütni, hogyan ke.lene maga­sabb termést elérni. Aztán egyszer a tanácsházán kezé­be akadt egv füzet. Vastag betűkkel ez volt a címjapra nyomtatva;. ,,H°' ÚJ ÚTON gyan alkalmazuk az úl agrótechnikát a mezőgazdaság magasabb termésho­zamáért.’' Zsebre tette azzal a gondo­lattal, hátha még valamire jó lesz. Este lefekvés előtt elkezdte lapozgat­ni. Egy két sort olvasott belőle úgy futólag, de pont arról frtak benne, amin már ő hosszú hetek óta töri a fejét. A 25 mázsa holdankénti búza­termésről, kukoricáról, burgonyáról. Ezt alaposabban kell átnézni gondol­ta. Kisimította rajta a gyűrődéseket, s egyelőre betette a többi iratok közé. Megvárta, hogy elcsendesedjen a ház, aztán kezébe vette újból a füze­tet. Felvette a szemüvegét és elkezdte olvasgatni. Az olvasásba annyira be­lemelegedett, hogy még az úját is rá­tette a sorokra és úgy nézte sorról- sorra. Reggel jókedvűen ébredt. Mind­járt elment a gép;tf>másra és megkö­tötte velük a szerződést. Traktorra' szántatta be a földet. Kétszer szánta- tott. Nagyobb idejét a földjén töltötte. A tanácsban már szóvá is tették, hogy Kovács Sebestyén hamar megunta a határ járást, már csak a magájával törődik. Hiába volt minden szóbeszéd. Kovács Sebestyén nem tágított gondo­latától. — Először kipróbálom a magamén aztán majd másnak is elmondom. Mégis dolgozta a földet, olyan volt az, mint a porhanyós tészta, nem saj­nálta tőle a trágyát. A magot kitisztí­totta úgy vetette el. Tavasszal aztán megfogasolta lehengerelte. Mikor a búza elérte körülbelül az 50 cm-et az egész családot mozgósítottál, kitisztí­tottak belőle minden gyamot. Később, amikor mmt a vadhajtás, feljött benne a rozs, tövestül kiszedték belőle. Olyan volt az egész búzatábla, mintha fű­nyíróval vágták volna le a tetejét. Ilyen munka után, ha nem dönti meg a tavaszi eső, biztos lett volna 20 mázsás termés. Ezért mondta olyan határozottan, hogy 20 mázsát várt tőle. Nemcsak a búzája lett Ersekvadker­ten legkülönb Kovács Sebestyénnek, hanem a kukoricája, burgonyájai is. Olyan volt itt a termése, hogy keresni kellett a párját. ★ Az őszivetések ideijén az egyik va­sárnap találkozott már úgy hosszabb beszélgetésre Kovács Sebestyén és Laczó Flórián. Laczónak állandóan az forgott agyában, hogyan tegye beszédtárgvá vá Koyács Sebestyén jó termését. Mert hát akármilyen jó barátságban is vannak, csak nem érdeklődik a ma­gasabb termés iránt, hiszen 5 is van olyan gazda, mint Kovács Sebestyén. Hogy mégis a termésre terelje a szót, elmesélte, valamikor, amikor még cseléd volt, hogyan mentett meg egy tábla zabot az elgyomosodástól. — Már arról volt szó, hogy zöldjébe le kell vágni. Az ispán hajtott, hogy minél előbb kezdjünk neki. Sajnálta, mert nagyon szép tábla volt. De na­gyon megnőtt benne a gaz. Még az apámtól hallottam, hogy a klórmészi nem szereti a gaz, kiszárítja teljesen. Hajnalonként, mikor még rajta volt a harmat, háromszor beszórtuk vele az egész táblát. Ki is égetett abból min­den gazt egy szálig. A zabnak meg semmi baja nem lett. — No én erre azt mondom Flóri, járjunk csak mi olyan úton, ami jól bevált. Tisztítsuk a magot a vetés előtt. Aztán meg adjuk meg a föld­nek ami az övé, akkor jó lesz a ter­més. — Kipróbáltam én a múlt évben, jó termésem volt, te is tudod. Ebben az évben még többet hozok be a föld­ről. — A Sírpataki dűlőben, a csapásban, ahol a múlt évben a búzám volt, most kukoricát teszek, meg burgonyát. 800 négyszögölbe kukoricát, 800-ba a bur­gonyát. Úgy számítom, hogy a kuko­ricából behozok tizenöt mázsát a bur­gonyából 40—45-öt, lehet, hogy ölven mázsát is. De ez meg is lesz Flóri... Laczó Flórián nem szólt semmit, de egész bensejét az birizgálta, hogy már most aztán nem néz semmit és amúgy alaposan megmondja a magáét Ko­vács Sebestyénnek. Ettől a gondolattól olyan ideges lett, hogy már izegnii- mozogni kezdett a széken. De nem tu­dott szólni, mert Kovács Sebestyén el­mondta, hogy mit akar csinálni. — Ez évben is azt csinálom amit tanítanak. Nem csatoltam benne a múlt évben sem. A kukoricánál tavasz­ra megcsinálom a boronáiéit, három­szor megkapálom, aztán amikor vi­rágzásba megy kipróbálom a pótbe­porzást. A burgonyánál is fogasotok, aztán 3-szor megtöltöm, virágzás után pedig nem megyek bele. Laczó Flórián először azt hitte, hogy Kovács Sebestyén eltitkol előtte vala­mit, mert hát amit eddig mondott nem valami csuda dolog, ezt mindenki megteheti. — Ez votna hát a fó termés titka? — gondolta magában. Mivel, hogy alapos ember a mos­tani növényápolásnál ezt meg is nézte. ★ A növényápolási munkák' megindu­lása előtt Kovács Sebestyén mind Ér­sekvadkert község mezőgazdasági ál­landó bizottságnak elnöke összehívta az állandó bizottságot. Híre ment a községben, hogy ezen az összejövetelen a magasabb terméshozamról fognak beszélgetni Kovács Sebestyén rtt se mondott sem többet, sem kevesebbet, mint Laczó Flóriánnak, csak éppen „hiva­talosabban” beszélt. Elmondta, hogy mindenkivel meg kel! csináltatni a rozs virágpor felverését, hogy jusson min­den kalászra. Nem kell hozzá csak egy spárga, amit két gyerek is végig húzhat a táblán. A búzát mindenki gyomtalanítsa, aztán rozsolja ki. A burgonyát töltögessék meg háromszor is. A kukoricát, amikor azt a gyom szaporodása megköveteli, kapálják meg, virágzásba meg a virágporból gyűjtsenek össze és szórjanak belőle a kukorica bajuszára. — En legalább is ezt megcsiná­lom ... Ezzel abba is hagyta a mondókáját. Laczó Flórián a sarokha ülve hall­gatta a beszédet, mikor Kovács Se­bestyén befejezte felállt és csak ennyit mondott. — Járt út. amit Kovács Sebestyén elmondott. En is megcsinálom. Utána Nagy Pista 20 holdas, Kaba András 12 holdas, majd Laczó And­rás és Szabóid András mondták, hogy megcsinálják. A napokban Kovács Sebestyén vé­gigjárta a határt. Messziről köszön- ge'.tek neki a határban dolgozók. Azt látta, hogy sok helyen úgy végzik a növényápolást, ahogy azt ő csinálja. Mikor befelé ballagva a falu fölötti dombra, ért és mégegyszer végignézett a zöldelő határon az orra alatt mor­molva- mondta: — Mégis csak igát, hogy a példa ragadós, — és mosolygott magában. Szabadságot Jacques Dudosnak Egy hete annak, hogy világgá repült a megdöbbentő és gyalázatos hír: az amerikai zsoldban álló fran­cia rendőrség letartóztatta Jacques Duclos elvtársat, a Francia Kommu­nista Párt titkárát. Ez a gaztett — amelyet azóta újabb gaztettek és provokációk serege követett — amerikai parancsra történt. Tíz rendőr őrizte Duclos elvtársat, mert a francia nép ereje, a francia kom­munisták bátorsága és Duclos elv­társ személyes harcos kiállása ugyancsak megrettenti az új együtt­működőket, azokat, akiknek elődeik 18.000 gépfegyvert adtak a régi né­met hadsereg felfegyverzésére, hogy a 20 as évek elején elfojtsák és le­verjék a német proletariátus forra­dalmát. Gyávák, és saját gyengesé­güket látva, mind vérengzőbbek és kegyetlenebbek az amerikai utasí­tásra működő francia lakájpolitiku­sok. Elkobozták a „THumanité” és a „Liberation” példányszámait, hogy a francia nép ne ismerje meg a való­ságot. De vájjon lehet-e az elől a nép elől eltagadni az igazságot, ahol a második világháború alatt 75.000 kommunista adta életét a betolako­dók elleni harcban, hogy Francia- ország fennmaradhasson. Az a vetés, amelyre a mártírok vére hullott, dús aratást ígér. Ezt tudják azok Is, akik ma még az amerikai fegyverekre támaszkodva belelövetnek a bé­kéért és kenyérért tüntetők soraiba. Vájjon nem lát ja-e az a nép az igaz. ságot, ahol az elmúlt évi választások során több mint ötmillió szavazat esett a kommunista pártra, amely­nek soraiból amerikai fegyverekből kilőtt golyók által megölt dolgozók hullanak az utca kövezetére. Május 28 a, a pestis és a kolera táborno­kának, Ridgway érkezésének nap­ja emlékezetes lesz a francia nép, de az egész világ számára. A francia kormány amerikai pa­rancsra támadja meg a francia dol­gozók békeharcának szervezőjét és vezetőjét, a mártírok és kivégzettek pártját. Amerikai parancsra vetették börtönbe Duclos elvtársat és indí­tottak támadást nyiit fasiszta mód­szerekkel a francfe nép legjobbjai, a francia kommunisták, békeharcosok, szervezett munkások ellen. Amerikai parancsra rohamozták és szállták meg az áruló kormány zsandárai szombaton reggel a Francia Kommu­nista Párt központi székházát. A néptől rettegő hitvány gyilkosok és francia lakájaik arra a pártra emel­tek kezet, amely a mártírok és le­gendás szabadsághősök tízezreinek vérével írta be nevét az emberiség igaz történetébe. A Francia Kom­munista Párt székházában, ahová a gestapo fasiszta pribékei törtek be, ahol a francia nép, a francia sza­badság szíve dobog, most a véres­kezű fasiszta tömeggyilkos, a kocsedói hóhér, a pestises bolhák és a patkányok háborújának pa­rancsnoka, Ridgway parancsára egy állítólagos francia kormány alatt­valóinak csizmái tipornak. Duclos elvtárs letartóztatásának híre oiaj volt a szabadságáért, füg­getlenségéért harcoló francia nép lángoló lelkesedésére. Párizsban, az északi bányavidékeken, Marseillesben és az ország minden részén sztráj* kokkal, munkabeszüntetésekkel vá. Úszóinak a kormánynak. Nem, a francia nép nem akar háborút. A francia nép békében, boldogságban akar élni. Tudja, hogy a kommunista párt elleni terrorhadjárat az új há­ború előkészítésének lépése. Ezért harcol Duclos elvtárs és André Stíl szabadonbocsátásáért. A francia nép hű a Szovjetunióhoz, hű a béke nagy ügyéhez. A kocsedói hóhérok, a világ lángbaborításának új szerve­zői sok Sztálingrád utcával, térrel találkozhatnak Franciaországban. Fel­szállhatnak a párizsi Metróra a Sztálingrád-állomáson, de a hóhérok, ról, az új világháború gyujtogatói- ról sehol sem találnak elnevezve még csak egy kis utcát sem egész F ranciaországban. Egy párizsi munkás a „l’Humanité” pénteki számában olvasva a Duclos eivtárs letartóztatása elleni tiltako­zást, méltán jegyezte meg: „Nem vagyunk egyedül”. Valóban nincse­nek egyedül. Ebben a harcukban ve­lük van a világ békeszerető népe, velük van a kommunizmust építő szovjet nép, velük van az olasz földfogialó paraszt, velük van India, Vietnam népe, velük vagyunk mi is magyarok. Velük vagyunk, mert egyetértünk Duclos elvtárs meg­állapításával, a Francia Kommunista Párt tudja: „hogy kemény harcok várnak rá, azt is tudja, hogy a végső győzelem a népé lesz, amelyet fel­szabadító harcában vezet". A Salgó­tarjáni Tűzhelygyár dolgozói röpgyű. lésükről így táviratoztak a francia követségnek: „Kormányunknak ez az emberi jogot semmibevevő intézke­dése annál inká,M> megepett bennün­ket, mert a francia nép a történelem folyamán már sokszor bebizonyította, hogy a szabadság híve... Bízunk abban, hogy a francia nép ereje el­söpri az országa függetlenségét el­áruló amerikai-bérenc Pinay kormányt és a béke ellenségeit”. És követeli Duclos eivtárs szabadonbacsátását megyénk minden dolgozója. A francia lakájoknak adott vá'a szunk félreérthetetlen A Salgó­tarjáni Acélárugyár hideghengermű­jében Kurdi Ferenc sztahanovista így fogalmazta meg: „Tiltakozásom jeléül új normámat június hónapban 10 százalékkal túlteljesítem”. Így válaszolt a gyár 1170 dolgozója, akik e fasiszta intézkedés hallatára tartott röpgyülésen gondolataik és érzelmeik igazi kifejezését adták. Megyénk népe a francia munkás- osztály harcát Duclos elvtárs sza­badonbocsátásáért, a béke meg­védéséért azzal támasztja alá, hogy még szorosabbra fűzi sorait, hogy a mindennapi munkában való helyt­állással erősíti hazánkat, a béke országát és a legyőzhetetlen béke táborát. Az amerikai pestistábornokok és a német fasisztákat kiszolgáló francia kormány úgy gondolta, aljas intéz­kedésével csapást mér a francia nép békeharcára. Az eredmény az lett, hogy a béketábor országaiban mil­liók és milliók válaszolnak jobb munkával, hogy a tőkés országok dolgozói beszüntetik a munkát, hogy a Francia Kommunista Pártban szá­mos pártonkívüii kéri felvételét. A begyűjtés, a mezőgazdasági munkák híre BÉKÉNK MEGVÉDÉSE minden egyes dolgozó paraszt kötelessége. En is ennek érdekében teszek eleget álla­munk iránti kötelezettségeimnek. A béketaiá’kozóra indított versenyben Cserháti András és Koplányi János dolgozótársaimat mepe'őz- tem és a kiértékelés alapján első let­tem. Feévi tojásbeadásomat május 20-ra, a baromfit ’április 4-re teljesítet­tem. A békebe gyűjtési héten beadtam a vágómarhát is. A beadás’ kötelezettség teljesítése mellett szem előtt tartom a növény- ápolási munkát. A kétéves állatte­nyésztési tervnek eleget akarok tenni, ezért a szántóföldi szálastakarmány be­takarítását befejeztem. A kikelt bur­gonya- és kukoricaültetvényeimet eső­zés után azonnal megk&pá’tam, előtte megboronáltam. A béketalálkozó a'ka'mával elhatároztam, hogy elsőnek kapcsolódom bele a „cséplőgéptől a magtárba a gabonát’ mozgalomba. Versenyre fogom szólítani a község dolgozóit, csatlakozzanak elhatározá­somhoz. Mindezek mellett elsőnek kezdtem meg a cserháthalápi kőbányából, a ma- gyarnándori vasútállomásra 3 köbméter kő beszállítását. Példámra a több* iga­vonó állattal rendelkező dolgozó pa­rasztok is egymással versenyeztek, hogy minél előbb beszálltísuk az előírt 12 köbméter követ. KATULIN JÓZSEF Cserhátsurány. o A PALOTASI KOSSUTH TSZCS- BEN Fodor Margit és Csordás Pálné munkacsapatai egymással versenyez­tek a június 1-re tett vállalások telje­sítésiéért, A. verseny nagy hatással voff a munkára, mert a két csapat jú­nius 1-ig elvégezte 4 hold gyapot cse­repesedés elleni védekezését, 4 hol1 előszöri egyelést, 4 hold másodszori egyelést, 4 hold előszöri kapálást, to­vábbá a fagyokozta károk pótlását. CSORDÁS ISTVÁN levelező o KÖZSÉGÜNK a béketalálkozóra ké­szülve szép eredményeket ért el a be­gyűjtésben. A békekisgyüléseken tett vállalásokat dolgozó parasztjaink tel­jesítették és így a járásban az első helyet értük el. Május 18-ig tojásból 127, baromfiból 117, vágóállatból 110, sertésből 80 százalékot értünk et. Az utolsó 10 nap alatt az eredmény ba­romfiból és tojásból mintegy 10 szá­zalékkal emelkedett. Akiket a múlt évben bírsággal súj­tottunk' baromfi- és tojásbeadási köte­lezettségének elmulasztása miatt, azok ma az első helyen szerepelnek. Pél­dául özv. Hencz Ferencné, akii tavaly 150 forint birsággal sújtottunk, már egészévi tojás- és félévi baromfi­beadási tervét teljesítette, és megígér­te. hogy az adófizetésnél mutatkozó lemaradását is pótolja. Hév ér József, Gábriel László és még többen, akik tavaly lemaradtak, mind teljesítették félévi beadási kötelezettségüket, sőt most már ők követelik, ha valaki el­marad, a tanács a törvény szigorával járjon el. GYURCS LAJOS tanácselnök, Szécsenykt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents