Szabad Nógrád, 1951. március (7. évfolyam, 10-14. szám)

1951-03-10 / 11. szám

★ HARCBAN RÁKOSI ELVTÁRS SZAVAINAK MEGVALÓSÍTÁSÁÉRT ★

ílfTEM LfmClMB BBLBOCUBA

J^ desapám már több mint 40 éves. Élete javát itt töltötte a Tűzhelygyárban, vagy ahogy a múltban a gyár uráról nevezték — a Hirsch- hen. Formázó volt. Mindig poroson, piszkosan járt haza és kedvetlenül. A rengeteg munka és a család nyomorúságos élete tette kedvetlenné. Sokan voltunk gyerekek és ez is csak nehezítette életünket. Jancsi bátyúmat is fiatalon munkába kényszerítette családunk nehéz anyagi helyzete. Semmi sem volt szép akkor a munkásembernek. Semmi sem kötötte az élet, az emberek szemetéhez.

A Szovjetunió dicső hadserege felszabadította hazánkat és célt, értelmet adott az emberek életének. Édesanyám is, édesapám is tagja lett a Kommunista Pártnak, Rákosi Mátyás pártjának. Mintha csak megfiatalodott volna édesapám, vidámabb lett. Édesanyám is mosolygósabb — rendezettebb a családi életünk is. Később bátyám is kommunista ifjúmunkás lett. Ahogy nőttem, észrevettem, hogy nemcsak a mi családi életünk javul, de épül és szépül eddig csak keserűséget nyújtó városunk: egész Salgótarján is. Hatol* , más lakóházak épültek a piactéren és az üveggyár mellett.

. Nem tudtam tétlenül nézni ar új országot építő, embert- forrhéló munkát. 1948-ban, 19 éves koromban én is dolgozó lettem)■ A Salgótarjáni Tűzhelygyár kulcsmúhelyének dob gosója. örömmel dolgoztam, T édesapám, a Pért mulatta a célt — szocializmust építünk.

A család nagy eseményei egymást kergették. Édesapám élő- munkás lett. Jancsi bátyám szakérettségire jelentkezett — gépészmérnök lesz. Mérnök tesz! A múltban kenyerünk sem voü elég, de most a báty ám, a tisztító1 munkás, mérnök lesz. A felszabadulás előtt még álomnak is merész volt.

Es napjainkban — valóság. Nagyon szeretem családomat és végtelen hálát érzek azok iránt, akik ezt a szép életet biztosították számunkra, — a Szovjetunió, a Párt és Rákosi elvtárs iráat.

Sztálin elvtárs TI.

előtt «

kuicsmiihely dolgozói valamennyien összeültünk és megbeszéltük, jó munkával köszöntjük vezérünk születésnapját: brigádot alakítottunk, nevét a nagy szovjet hőstől, lójától kapta, összefogtunk, szívből dolgozott mindenki. Olyan magas százalékot értünk el, mint azelőtt még soha.

Ezután újra nagy ünnepre készültünk. Az MDP II. Kongresszusára. Úgy vártuk, olyan érdeklődéssel ezt ö na" pot, mint a felszabadulást.

De más dolog is közrejátszott, hogy én is különös érdeklődéssel vártam e napot: a párttitkár elvtárs a Kongresszus napjára Ígérte, hogy megkapom tagjelölt- könyvemet.

A brigádom is — mint a gyár többi brigádja — többtermeléssel készült a Pártkongresszusra. Mi is vállaltuk, hogy 145 százalékról 155 százalékra teljesítjük normánkat. Már a Kongresszus előtti héten 175 százalékot értünk el. Pótvállalást tettünk. 190 százalék elérését tűztük ki célul. A Kongresszusi Héten 200 százalékos termelést értünk el. Mikor Budapesten a kommunisták legjobbjai összeültek, idehaza nálunk is taggyűlést tartottak. Megbeszélték az én tagjelölt-kére! me met is. Felvettek! Tagjelölt lettem! Ez életem legnagyobb kitüntetése. Végtelen boldogságot éreztem, amikor a kezembe vettem a kicsiny piros könyvet. Nagy boldogság tagja lenni annak a Pártnak, amelyet a mi drága, szeretett vezérünk, Rákosi elvtárs vezet, akinek köszönhetjük szép jelenünkéi és még boldogabb jövőnket.

a.finden odtaudásommal azon

ieszek' hogy méltó tegyek a Párthoz, amely széppé tette családunk életét, és céli, érielmet adott életünknek.

MOCSANY KATALIN, a Salgótarjáni Tűzhelygyár kulcsműhelyének dolgozója

Erőtegészséget, hosszú életet kívánunk Önnek, Rákosi elvtárs!

J^rága Rákosi Elvtársi

Ötvenkilencedik születésnapja ajkalmából írom ezt a pár sort. Ott voltam a Párt II. Kongresszusán, mint a Salgótarjáni Üveggyár küldötte. Egész élelemre felejthetetlen lesz, amit ott tanultam. Közvetlen éreztem a Pártnak és Rákosi elv- társnak nagy támogatását a dolgozó nép iránt, amivel minket, dolgozók millióit segít abban, hogy megteremtsük magunknak mindazt, amiért évszázadokon keresztül harcolt a magyar nép, hullatták vérüket legjobbjaink és szenvedtek a börtönök sötétjében. Nem volt hiábavaló a harc. Már nem álom többé, hogy az országban mi, dolgozók intézzük további sorsunkat és építjük azokat az új gyárakért, kórházakat, iskolákat és kultúrházakat, amelyek most már a mieink. Ezek az eredmények a mi eredményeink. De benn él szívünk legmélyén, hogy soha nem tudtuk volna ezeket elérni, ha az ön bölcs és szerető gondoskodása nem vezetett volna minket, dolgozók millióit.

Születésének 59. évfordulója van. Szeretnék mindent-mindent elmondani, ami önhöz fűz, engem és a dolgozók millióit. Szeretnék szívem legforróbb szereteíével ezen a napon örömet okozni önnek. Mit mondjak? Nem vagyok költő, egyszerű munkás vagyok. Egy a milliók közül, akik születésének a napján még forróbb szeretettel, fordulnak ön felé. Engedje meg, hogy elmondjam. megfogadtam a Párt tanítását, az Ón szavait. Igyekeztem jól dolgozni. Sztahanovista lettem. Azért lettem sztahánovista, mert a Párt és ön megtanított arra, hogy gyűlöljem az ellenséget, harcoljak ellenük és ez a harc a munkámban jusson kifejezésre.

Most, mikor ön születésének 59. évfordulójához ért, szeretnék örömet szerezni azzal, amit én tudok nyújtani önnek. Megígérem, hogy nem fogok elfáradni abban, hogy munkatársaimat megtanítsam arra a munkára, amivel sztahánovista lehet. Nap mini nap el fogom mondani másoknak is, munkatársaimnak azt, amire engem a Párt megtanított. Szeretni a népemet, szeretni hazámat, szeretni a Pártot és szeretni mindenünket, jelenünket, jövőnket adó nagy Szovjetuniót és a mi drága Sztálinunkat. Erre fogom megtanítani az üzemünk dolgozóit, hogy erejük legyen végrehajtani az április 4-i és május I-i munkafelajánlásukat. Erre fogom megtanítani munkatársaimat, hogy valameny- nyiükben ott éljen az ötéves terv végrehajtásának nagy győzelme.

Ezzel kívánok önnek, drága Rákosi elvtárs születése napjának évfordulóján sok-sok erőt és egészséget, hogy még nagyon sokáig vezessen minket dolgozókat, akik ma felszabadultan élünk és alkotunk.

SZURA ENDRE

a Salgótarjáni Üveggyár sztahanovistája

József-lejtősön új versenyt indítunk

Pártunk Kongresszusán

Rákosi elvtárs elmondotta a Kongresszus résztvevőinek és ezzel egyidőben az egész ma gyár dolgozó népnek, hogy áz eredeti ötéves terv beruházását 65—70 százalékkal kibővítettük. Ráikosi elvtárs szavat eljutottak ide hozzánk is, József-lejtős bányaüzemhez. Minket, az üzem dolgozóit független szabad országunkban eddig eltöltött idő meggyőzött arról, hogy Rákosi elvtárs minden szavát a dolgozó nép érdekében emeli föl. örömmel fogadtuk mindannyian Rákosi elvtársnak ezeket a szavait, mert tudjuk, hogy a békénkről, életünk szebbé és boldogabbá tételéről van szó.

Rákosi elvtárs szavaira az a válaszom, hogy mi, az üzem kommunistái az eddiginél alaposabb felvilágosító munkával, példamutatásunkkal, áldozatvállalással járulunk hozzá célkitűzéseink megvalósításához, üzemünk a kongresszusi versenyben is szép eredményt ért el. Ä zagyvái körzetben az első helyet foglaltuk el 121.7 százalékos átlagíermeléssel. A Kongresszus véget ért, de a verseny tovább fog folyni üzemünkben. Most már látjuk új feladatainkat és mi tudjuk, mit kell tennünk, hogy erősödjön és szépüljön országunk.

Holkó Gusztáv elvtárs csapatában dolgozunk és versenyben állunk Voda József élmunkás csapatával. A versenyben úgy szabtuk meg, hogy az előirányzott 21 mázsa helyett fejenként 24 mázsát

termelünk. De most. hogy Rákosi elvtárs a féléméit terv- beruházásról beszélt, én javasolni fogom csapatunknál hogy mi is emeljük fel a versenyben megszabott előirányzatunkat, 24 mázsa helyett 28 mázsát tűzzünk ki a párosversenyben és lendítsük előre a széntermelést. Én tudom és meg vagyuk győződve róla, hogy Holkó elviárs, a csapatom vezetője, örülni fog a javaslatomnak, de tudom azt is, hogy versenytársunk, Voda József csapata is szívesen csatlakozik majd a javaslatomhoz.

Ezekután természetesen arra

lesz_ szükség, hogy a műszaki középkáderek, az aknászok az eddiginél nagyobb gondot fordítsanak a szállítási akadályok elhárítására. Mert csak közös erővel tudjuk végrehajtani vállalásunkat.

Minden erőnket megfeszítve harcolunk a szénfa! mellett, hogy győzelemre tudjuk vinni feladatainkat, minden percet kihasználunk mert tudjuk, hogy minden csákányütéssel erősítjük a béketá'bort Mindannyian azt akarjuk, hogy békében boldogan élhessünk. Gyűlöljük azokat, akik a dolgozók vérén akarnak kereskedni és ezért keményebben fogjuk szerszámainkat, nem hagyunk rést soraink között és bátran, kitartóan harcolunk a Párttal és Rákosi elvtárssaá, a szebb és boldogabb jövőnkért.

Mezőfi Ferenc vájár,

József-lejtős

MEG JOBBAN HARCOLUNK

Világos lett előttünk: a tanulás erőt jelent

/IJúg srt. születésnapja

Rákosi elvtárs beszéde után kiértékeltük oktatási munkánkat, és megállapítottuk, hogy szervezetünknél is voltak komoly hiányosságok az oktatási munka terén. Maga a pártvezetőség sem foglalkozott ezzel a kérdéssel úgy, mint ahogy szocialista építésünk s a béke védelme tőlünk azt megköveteli. Rákosi elvfárs beszéde előtt volt olyan vezetőségi tag is szervezetünknél, de különösein népnevelőink között, akik a pártoktatás- ban nem vettek részt.

Mi magunk is elhanyagoltuk az egyénenkénti meggyőzést, pedig láttuk, hogy az elvtársak, akik tanulnak, eredményesebb munkát tudnak kifejteni, jobban megállják helyüket az ellenség elleni harcban. Komoly hiányosság volt az is szervezetünknél, hogy nem vontuk be tagjelöltjeiftket fokozottabban a tanulásba és ennek ők maguk sem érezték fontosságát. Ezért tagságunknak csupán 30 százaléka vett részt az oktatásban.

Rákosi elvtárs beszéde nálunk is megmozgatta a tagságot. Világos lett előttük, mit mulasztottak azzal, hogy másodrendű kérdésként kezelték az oktatást. Most már tagságunk 45 százaléka résztvesz

a tanulásban. Beindítottunk 50 lővel egy szakszervezeti szemináriumot, így nemcsak a párttagokat, hanem a pártonkí- vütieket is mozgósítottuk.

Ennél azonban nem állunk meg. Még szívósabb agitációs munkával, Rákosi elvtárs beszédének szem előtt tartásával és a feladatok végrehajtásával fogjuk megvalósítani oktatási munkánkat. Egyénileg fogunk elbeszélgetni mindazokkal a tagokkal, akik eddig még politikai oktatásban nem vettek részt A középfokú politikai iskolánál van még egv komoly hiányosság. Az, hogy az előadások megtartása rendszertelen. Ezért bizonyos lemorzsolódás is mutatkozik. Igyekezünk ezen is javítani és teljesen

megszüntetni a lemorzsolódást.

A Kongresszuson elhangzott beszámolók nagyban segítik munkánkat, segítséget, útmutatást adnak. Alapszervezetünk vezetőség és a tagsága minden erejével azon lesz, hogy ezeket az útmutatásokat felhasználva, Rákosi elvtárs beszédét tüzetesen áttanulmányozva, maradéktalanul végre tudjuk hajtani a ránk háruló feladatokat, hogy oktatási munkánk is — mint minden munka — a béke ügyét szolgálja, mert minél tanultabb egy ország népe, annál erősebb.

TELEK GYÖRGY,

I salgótarjáni közigazgatási alapszervezet titkára

Amikor Rákosi elvtárs ismertette az egyre élesedő nemzetközi helyzetet, amikor arról beszélt, hogy az amerikai imperialisták és csatlósaik egy újabb háborút szeretnének kirobbantani, úgv éreztem, hogy ez különösen nekünk, magyar anyáknak szólt. Tisztába kell lenni minden magyar asz- szonynak azzal, hogy a háború minket sújt legjobban. A háború a mi féltett kincsünket, férjeinket, gyermekeinket rabolja el. Ezt mi nem akarjuk, nem akarjuk megérni mégegyszer a múltat, nem akarunk sírni rombadöntött otthonunk fölött.

Minden hazáját, családját szerető édesanyának a béketáborban van a helye. Minden asszonytárs békét akar. De nemcsak akarni kell a békét, hanem dolgozni, harcolni kell azért Tisztában vagyunk azzal, hoev amíg mi építünk, az imperialisták újabb háborús

terveiket szövik. Nem tetszik nekik az, hogy hazánkban új üzemek, hidak, vasutak, kórházak, üdülők, gyermekotthonok, munkáslakások épülnek. Nem tetszik nekik az, hogy dolgozó parasztságunk egvre világosabban látja feladatát és megindult a nagyüzemi gazdálkodás útján. Nem tetszik nekik, hogy Dunai Vasművet építünk.

Hát mi nem ijedünk meg, Rákosi elvtárs szavai új erőt öntöttek belénk, újabb eredmények elérésére buzdítanak. Bébi zonyítjuk, hogy' eddigi eredményeinket tovább fokozva, a jövőben is számíthat ránk Pártunk. Bebizonyítjuk, hogy a 91 milliós női tábor erős oszlopa a hatalmas béketábornak, hogy mi, magyar nők, édesanyák, ha kell, fegyverrel a kézben is megvédjük azt a hazát, ami ezer év óta először a dolgozóké. JUHASZ SANDORNE, Bocsárlapujtő

TALÁLKOZÁS RÁKOSI ELVTÁRSSAL

MÉLTÓK AKARUNK LENNI PÁRTUNK BIZALMÁRA

A PARTKONGRESSZUSRA

indított munkaverseny a sa gó arjáni acélárugyár fiataljai között is nagy visszhangra talált. A munkaverseny-mozga- tom, kongresszusi felajánlások nagy lendületet vettek és ifjúságunk kezdte beváltani Rákosi elvtársnak tett fogadalmát: a termelés étére állt. A kongresszusra 1044 ifjúmunkás tett munkajelajánlist, 945-en nem hogy teljesítették volna, hanem túl is teljesítették azt. A fő- mühetyi ifjúmunkások 182.000 forint megtakarítást értek el hat szegverő gép kijavításával. Ugyancsak a főműhelyben a kongresszusi verseny előtt 17 ifjúmunkás még a normáját sem teljesítette. A verseny során valamennyien elérték a 100 százalékot, sőt túl is teljesítették azt. De a többi üzemekben is mindenütt megjavították az ifjúmunkások termelési eredményeiket. Az ifi-brigádok is kitettek magukért. 27 ifibrigád tett felajánlást a kongresszusra és különösen kimagasló eredményt ért el a G. seben a Béke-brigád, Bodor László sínszeghegyező brigádja 250 százalékon jelül teljesítette normáját, de jó ered. ménnyel dicsekedhet a főműhelyt Molnár Gyula lakatos- brigádja is.

Rákosi elvtárs kongresszusi beszédében foglalkozott a DISZ-szel is és rámutatott, hogy a DISZ még nem tölti be azt a szerepet, amit a Szovjetunióban a Komszomol tőit be a Bolsevik Párt melleit. Az MDP új Szervezeti Szabályzata leszögezi, hogy a DISZ a Párt ifjúsági tömegszervezete, segítője a szocializmus építésében és a DISZ munkáját mindenben és mindenkor a Párt irányítja. Rákosi elvtárs beszéde és a pártkongresszus határozata hosszú időre megszabja feladatainkat. Már most (Folytatás a 4, oldalon)

PINTÉR ANDRÁS világot járt ember. Nemcsak Homokterenyén ismerik őt. A Kongresszus óta az egész országban, sőt azon túl is. Itt a medencében a legjobb bányász hírében áll. Sokat harcolt és küzdött egész életén keresztül. És most ott ült együtt a Kongresszus elnökségében Rákosi elvtárssal, a Bolsevik Párt és « többi kommunista és munkáspártok küldötteivel.

Szerény ember Pintér András, no. meg aztán úgy van vele az ember, hogy amikor ilyen nagy dolgon megy keresztül, csak napok múlva tud igazán beszélni arról, amikor már kiforrt benne. Szombaton délben, amikor váratlanul hazaért, unokái ezernyi kérdéssel lepték meg. „Mii hoztál nagyapó"— csacsoglak a kis apróságok. Felesége pedig csak nézte az öreget, ráncos arcát. Hosszúra nyúlt a beszélgetés és mégis csak egy kis töredékét tudta elmondani annak, amit látott és hallott. Vasárnap a faluban járt, sok helyen megfordult, itt íz ott is elbeszélgetett, de türelmetlen volt. Szíve már a bányába húzta őt, oda munkatársaihoz és csapatához, akikkel több mint négy éve dolgozik együtt. Legkedvesebb barátaihoz.

— Majd itt is hagysz már minket — mondták a csapatban, amikor elindutt a Kongresszusra. De Pintér elvtárs megnyugtatta őket, hogy amíg dolgozni tud, nem hagyja el őket. Hogy is hagyná el, amikor ígéretet tett Rákosi elvtársnak, hogy az ötéves tervet végigdolgozza és nem akárhogyan. Amikor 'elindult a Kongresszusra, csapata első volt a bányában. Átlagosan 125 százalékot teljesítettek.

HÉTFŐN DÉLUTÁN ment munkába Pintér elviárs. de már délben elindult a bányába. Valahogy nem fért benne az a sok élmény és nagyszerűség. Kilenc napig volt távol falujától, üzemétől. Sok küszködést, örömöt és bánatot megért már, de ilyenben még soha nem volt része. Amikor Tóth József erdős, meg Kazinczi Sándor magyar meglátták őt, úgy körülállták, ölelgették, olyan tisztelettel beszéltek vele, mintha éppen más lett volna, mint azelőtt. Néhány pillanat és máris

vastagra szaporodott körülötte az ember- gyűrű. Az egyik mindjárt azt kérdezte, „mit láttál", a másik „hogy érezted magad", vagy „kivel beszélgettél?”. Es minden kérdés és felelet Rákosi elvtársra téri vissza, a forr on szeretett Rákosi elvtársra, akivel beszélgetett, hallgatta tanácsát, útmutatását.

— Már régen ismerjük egymást Rákosi elvtárssal. Tudtam, hogy most újra fogok vele találkozni. Minden nap beszélgettünk, érdeklődött, hogyan dolgozunk, hogyan élünk és ... üdvözletét is küldi a bányászoknak.

— Mondd csak el azt öreg, hogyan is volt az, amikor együtt uzsonnáztatok?

Felvirult Pintér elvtárs, bár elcsépelt dolog arról írni, hogy csillog az ember szeme az örömtől, Pintér elvtárs boldogsága még ennél is nagyobb.

— Igen, az egyik szünetben ott ültünk

Rákosi elvtárs, én és még egy páran. Koccintottunk az ő egészségére és a bányászok sikerére, és akkor lefényképeztek bennünket. Nem adom ki a kezemből azt a fényképet! — mondja határozottan és ebben nem csak a kép tulajdona iránti féltékenység van, hanem a felszabadult

nép izzó vágya, a megkapott szabadság megvédésére, egy harcos bányász elszántsága, hogy a hatalmat, amely most má' az övé is, nem adja oda senkinek. Otthon csináltál a fényképnek keretet, és ha ránéz a képre, újra és újra erőt merít a találkozásból. Rákosi elvtárs szavából.

— Miről is beszéljek még? — teszi fel magában a kérdést. Hát azt nem szívesen mondja el, hogy meglepődött, amikor őt is felszólították az elnökségbe. — „Alig bírtam elindulni, az a sok küldött meg tapsolt, a nógrádi küldöttek öleltek, biztattak, hogy csak „eridj", ott a te helyed. Hej, az jutott eszembe, hogy de megváltozott a munkások sorsa. Aztán határozott léptekkel elindultam az emelvényre. A harmadik vagy negyedik széket foglaltam el Rákosi elvtárs közelében. Körit lőttem a Párt és a többi külföldi vendégek.”

AZ EGYIK SZÜNETBEN Jugyin elvtárssal, Sztálin elvtárs küldöttével beszélgetett. Le is fényképezték. Az izgatja most Pintér elvtársat, hogy vájjon elvi- szi-e Jugyin elvtárs a fényképet Moszkvába, hogy biztosan beszámol Sztálin elvtársnak: a magyar kommunisták kongresszusán a legjobb bányászok is részt- vettek és megmutatja a fényképet, amelyen ő, Pintér And'ás bányász, meg Jugyin elvtárs, a nagy Bolsevik Párt küldötte arról beszélgetnek, hogyan változott meg ez az ország, hogyan lett a dolgozó népé.

A délutáni műszak dolgozói már régen leszálltak. Pintér elvtárs is menne már utánuk. Uj munkahelyen dolgoznak ettől a naptól... Es jobban, mint eddig.

— Sokat tanultam a Kongresszuson, de legfontosabb az, amit Rákosi elvtárs mon dott, hogy az ötéves tervben lerakjuk a szocializmus alapjait. Mi is azé't dolgozunk most, hogy valóraváltsuk ezt a határozatot. .. Én úgy nézem, hogy ezt a feladatunkat még hamarabb is végrehajtjuk!

Mielőtt leszól Ina, nem bírja magában tartani, hogy el ne mondja, a kongresszusi nagygyűlésen hosszan igen hosszan és ütemesen zúgott, hogy éljenek a bányászok! Budapest népe, másfélmillió ember tapsolt a Kongresszus bányászküldötteinek, hogy olyan szeretettel és megbecsüléssel vették körül bányászainkat, mint ahogy Pártunk és kormányzatunk is gondoskodik róluk.

— Láttam elvtársak, hogy igen nagy a mi e'ónk! Amikor arról beszélgettünk Rákosi elvtárssal, hogy ő már hatvanba fordult, én meg két évvel vagyok fiatalabb nála. arra gondoltam, hogy becsülettel fogom vágni a szenet az ötéves tervben... hadd tanuljanak a fiatalok.

VESZI A LÁMPÁT, jókedvű búcsúzás után, sok gondolattal a fejében. — amelyik közül az egyik a Kongresszusra hívja vissza, a másik a bányába viszi — indul lefelé. Csak így szól:

— Várnak már a cimborák...!

BALOGH GYULA