Szabad Nógrád, 1951. március (7. évfolyam, 10-14. szám)
1951-03-03 / 10. szám
ff SZABAD NÓGRAD 1951 március 3. befolyásának meggyengülését eredményezte. A falusi tanácselnök függetlenített tisztviselő és ha Pártunk tagja, akkor a pártonkívüliek, de néha még elvtársaink is őt tekintik a falu tényleges vezetőjének Egész Pártunknak, de különösen megyei és főleg járási szerveinknek mindent meg kell tenniök, hogy meggyorsítsák falusi szervezeteink fejlődését. Gondoskodjanak róla, hogy a falu üzemi és helyi szerveit újra egy erős egységes szervezetbe fogják össze. Minden módon erősítsük falusi párttitkáraink tekintélyét, befolyását. Fel kell erősíteni falusi szervezeteinket új tagokkal, a szocialista szektorban dolgozó parasztok és munkások mellett azoknak az egyénileg dolgozó parasztoknak a soraiból, akik kiváltak a népi demokrácia szolgálatában, a termelésben és helyeslik szövetkezeti politikánkat. Meg kell gyorsítani a falun a Dolgozó Ifjúság Szövetségének fejlődését és gondoskodnunk kell róla, hogy a DISZ ott is minél előbb a Párt jobbkezévé váljon. A sikerek, a békés fejlődés árnyoldalai a mi Pártunkra is kihatottak. Bár tagjaink zöme ma is jó példát mutat, élenjár a termelésben, a beszolgáltatásban, az állampolgári fegyelemben és kötelességtel jesítésben, ugyanakkor akadnak szépszámma! Pártunkon belül is olyanok, akik azt mondják: „a dolgok úgyis jól mennek, minek ide külön erőmegfeszítés, áldozatvállalás, az éberség, az osztályharc fokozása”. Ez a hang minden helyzetben veszedelmes, de különösen veszedelmes most, amikor élesedik az osztályharc. Élesedik és élesedni fog, mert a szocialista építés terjedése miatt az ellenség egyre szőkébb területre szorul és egyre elkeseredettebben védi azt, ami még megmaradt számára. Ugyanakkor a nemzetközi reakció, a nyugati imperializmus mozgósítja itthon megmaradt erőit Ilyen viszonyok között nem szabad tűrnünk lazulást, hanyagságot, ilyen viszonyok közt az eddiginél sokkal keményebben kell fellépni minden fegyelmezetlenség, megalkuvás, pártszerűtlenség ellen. Élesen fel kell lépnünk azokkal szemben, akik példamutatás és áldozatvállalás helyett a könnyebb végét fogják a dolognak, akik — mint mondottuk — vizet prédikálnak és bort isznak. Hányszor voltunk tanúi annak, hogy Pártunk tagjai, sőt funkcionáriusai a nehezebb vagy kényelmetlen, nem népszerű feladatok elő! kibújtak? A kulákelszámoltatás idején hányszor tapasztalhattuk, hogy sok elvtársunk nem lépett fel határozottan, ő maga sem teljesítette beszolgáltatását, nem fizette ki adóját s ezzel rossz példával szolgált. Hány párttagunk van, aki nem teljesíti a normát, aki az üzemekben, állami birtokokon, gépállomásokon tanúja a lógásnak, anyagpocsékolásnak, se- lejtgyártásnak és nyiit kártevésnek s megalkuvásból vagy hanyagságból nem lépett fel ellene. Hányán voltak tanúi áruhalmozásnak, feke- tézésnek, feketevágásnak, annak, hogy a kulák kenyérre., búzával etette állatait és szemethunytak felette, vagy a tetejébe még morogtak a közellátás, az élelmezés nehézségei miatt? Hogyan fogják ezek az elvtársak nehezebb, válságosabb helyzetben állni a sarat, amikor szocialista fejlődésünk elkerülhetetlen velejárójaként kiélesedik az osztályharc s amikor az egyéni példamutatás, az áldozatvállalás, a nyiit, bátor szembeszállás az ellenséggel a döntő? Aki most. a nyugodt, biztos fejlődés mellett már tétovázik, lemarad, az ellenség uszályába kerül, az kritikus helyzetekben még kevésbé fogja megállni a nelyét s csődöt mond. Ezért e téren fel kell fokozni, meg kell szigorítani a követelményeket. A mi Pártunkat nemcsak az tette naggyá, hogy küzdelmét az élenjáró lenini-sztálini elmélet vezette, de az is, hogy tagjai a Horthy-rendszer 25 esztendeje alatt életüket nem kímélve, bátran, börtönnel. terrorral dacolva harcoltak igaz ügyükért. Győzelemre vitt bennünket a felszabadulás után. hogy mi voltunk azok, akik nem sajnálták a munkát és verejtéket, példa - adóan és áldozatkészen küzdöttünk az országépítés frontjainak nehéz állásain és éberen, bátran, elszántan hiúsítottuk meg, vertük vissza az ellenség minden támadását. Ezt kell most is tennünk: fokoznunk kell Pártunk elméleti színvonalát, fegyelmét, a példamutatást, az áldozatkészséget, a bátor elszántságot. Hadat kell üzennünk a megalkuvás. a gyáva magatartás minden megnyilvánulásának! Ennek a szellemnek a megerősítése és felszítása kongresszusunk egyik fő feladata. Ez a szellem jövendő sikereink és győzelmeink legbiztosabb záloga. (Taps) Ezt a szellemet csak úgy fogjuk sikerrel megnövelni, ha Pártunk minden területén bátran és bőven alkalmazzuk a kritika és önkritika bolsevik fegyverét. Amikor tavaly Központi Vezetőségünk harcot indított a pártdemokrácia megsértői, a bürokraták ellen, e hibák feltárására és kiküszöbölésére a bírálat és önbírálat fokozottabb alkalmazását követeltük s idéztük nagy tanítónk, Sztálin elvtárs. szavát: „Hadd tárja fel a Párt, hadd tárják fel a bolsevikok, hadd tárja fel országunk minden becsületes munkása és dolgozója munkánk hiányosságait, építésünk hiányosságait, hadd jelöljék meg hiányosságaink felszámolásának útjait, hogy munkánkban, építésünkben ne legyen fennakadás, mocsár, korhadás, hogy egész munkánk, egész építésünk napról napra jobbá váljék és sikerről sikerre haladjon." A tapasztalat azt mutatja, hogy pártszervezeteink újjáválasztása óta kétségtelenül javult a helyzet, de azt is tapasztaljuk, hogy a pártdemokráciát funkcionáriusaink nem egyszer ma is megsértik, hogy a bürokrácia a Párton belül és kívül még sok formában jelentkezik. Még mindig sok a panasz a tagfelvétel körül, hogy a belépési nyilatkozatok elbírálása, a tagkönyvek kezelése, kiadása hosszú hónapokig tart, hogy a jelölteket küldözgetik Ponciustól Pilátusig. Az előttünk álló hatalmas feladatok megkövetelik, hogy fokozottan biztosítsuk a pártdemokrácia érvényesülését sorainkban s szakadatlanul vegyük igénybe a bírálat és önbírálat fegyverét. Nálunk ezzel kapcsolatban különösen két helytelen nézettel találkozunk. Az egyik az önkritikát valami múló jelenségnek, egy egyszeri kampánynak tekinti. Van azonban e téren olyan új jelenség, melyre fel kell figyelnünk, mert elterjedése alkalmas arra, hogy rossz hírbe hozza, lejárassa az önkritikát, a pártkáderek és a munkás- osztály forradalmi szellemben való nevelésének e fontos módszerét. Egyre gyakrabban találkozunk olyan párttaggal, aki önkritikát gyakorol s utána változatlanul folytatja hibáit. Az ilyen „visszaesőkkel” szemben, akik az önkritikát így alkalmazzák, fokozott eréllyel kell fellépnünk. Összefoglalva, megállapíthatjuk- Pártunk vezetésével rövid néhány esztendő alatt korszakalkotó változásokon ment át a magyar nép. Eltűnt az átkos múlt hagyatéka, a hárommillió koldus, eltűnt a köpködők, az embervásárok reménytelen, kiuzsorázott szolgahada. Megszűnt a tőkés kizsákmányolásnak, elnyomásnak a velejárója, a munka- nélküliség, a szörnyű gond, a harc a mindennapi betevő falatért. Gondokban most sincs hiány, de dolgozó népünk most nyugodtan néz a holnap elé s sikeresen, tervszerűen, a jobb jövő biztos tudatában építi szabad, szocialista hazáját. A magyar népi demokrácia gazdasági és politikai harcainak és sikereinek eredményeképpen, az ellenséges osztályok maradványainak minden áskálódása dacára megszilárdult a népi demokrácia állama és rendszere. A dolgozó nép érzi és tudja, hogy végre az övé az ország, az állam az ő javát szolgálja. Ez a felismerés új viszonyt teremtett a dolgozó tömegek milliói és hazájuk között. Legjobbjaink: Petőfi, Vörösmarty, József Attila joggal keseregtek azon, hogy a dolgozó népnek nincs hazája. Itt is gyökeres a változás. A dolgozó nép végre birtokba vette a hazát, melyet szívvel-lélekkel sajátjának vall s melynek szabadságáért, függetlenségének megvédéséért minden áldozatot vállal. (Nagy taps.) A „hazátlan bitangok”, ahogy az öntudatos dolgozókat a régi rendszerben hívták, ma a legjobb hazafiak, akik büszkén hirdetik magukénak a hazát. Ez ad új tartalmat, új szilárdságot a nemzeti összefogásnak, ez fonja szorosabbra a munkás-paraszt szövetséget. A felszabadult dolgozó nép ha- zafisága új erő forrása, melyből bőven meríthetünk s mely mint a motor, visz bennünket előre, a jobb jövő felé. Ez kovácsolja szerves, törhetetlen egységbe a mi hazafiságunkat és nemzetköziségünket. A Marshall- országok burzsoá politikusai, Chur- chillel az élükön, egyre azt hirdetik, hogy lejárt a nemzetek függetlenségének és önállóságának kora, hogy az imperialista „közös célokért” le kell mondani az államok szuveré nitásának, függetlenségének jó részéről. Nem hirdetik ezt az „elméletet” az Amerikai Egyesült Államokban, mert az egész fecsegés a lemondásról és a nemzeti független ség korlátozásáról az amerikai imperialisták előtti behódolás, az amerikai gyarmatosítás megkönnyítésére szolgál. Ebben a kérdésben is homlok- egyenest ellenkező a két tábor álláspontja. A békét védő, a szocializmust építő népeknek ugyanakkor, amikor nyíltan és büszkén hirdetik a proletárnemzetköziséget, nincs szükségük arra. hogy korlátozzák nemzetük önnállóságát. sőt erőteljesen építik, erősítik nemzeti függetlenségüket és önállóságukat. Nem egy közülük évszázados elnyomás után először élvezi újra a szabadságot és a nemzeti függetlenséget. A mi hazánkban is ez a helyzet. Az elnyomatás idején nem válhatott népünk közkincsévé az a tény, hogy a török hódítás, a német elnyomás ellen vívott évszázados küzdelme, fényes szabadság- harcainak sorozata egvbe esett a nemzetközi haladás ügyével. A Habsburg-idők, Horthy ellenforradalmi évtizedei mindent megtettek, hogy eltakarják, elfelejtessék és eltemessék történelmünk e legjobb, mert haladó hagyományait. Most, amikor visszanyertük nemzeti függetlenségünket, most még sokkal inkább, mint eddig, elérkezett az ideje, hogy visszanyúljunk Hunyadi. Rákóczi, Kossuth, Petőfi éltető és erőt adó hagyományaihoz. E hagyó, móinyok azt hirdetik, hogy hazánk akkor volt erős, megbecsült és független, mikor sorsát a nemzetközi haladással kötötte össze. Mi jogos örökösei, egyenes folytatói vagyunk mindannak, ami ezeréves történelmünkben haladó, élet-! képes és jövőbe mutató. Ezért ün-1 nepelhettük meg bensőségesen és! egységesen, az 1848-as forradalom j centenáriumát, Vörösmarty szüle-1 tését, Petőfi és a szabadságharcos Bem tábornok halálának évfordulóját. Ezért fejleszthetjük tovább és vihetjük diadalra a magyar haladás nagy eszméit. Ez a történelmi hagyaték is arra kötelez minden magyar kommunistát, hogy küzdjön még jobban, ne kímélje erőit sokat szenvedett népe boldogságáért és felvirágoztatásáért. Legyen a jó kommunista egyben á legjobb hazafi, akinek példamutatását lelkesen, egységesen követi az egész magyar nép. (Nagy taps.) Minél jobban teljesítjük dolgozó népünk javára hazafias kötelességünket, annál jobban szolgáljuk az emberi haladás nagy ügyét és egyben annál hívebb katonái vagyunk a proletárnemzetköziség, a béke legyőzhetetlen táborának. A hazafiság és nemzetköziség Így fonódik össze nálunk elválaszthatatlan egységben s így lesz új erők forrása, új győzelmek serkentője. Befejezésül megismétlem: a Magyar Dolgozók Pártjának I. Kongresszusa népi demokráciánk és szocialista építésünk sok sikerének volt kiindulópontja. Most új nehéz feladatoknak gyürkőzünk neki. Minden lehetőségünk megvan arra, hogy II. Kongresszusunk munkája nyomán még több eredmény fakadjon. Mi. magyar kommunisták, rajta leszünk, hogy a lehetőségekkel jól éljünk dolgozó magyar népünk javára és így szolgáljuk legjobban a béke, a szocializmus ügyét. Azt az ügyet, amelyé a biztos jövő s melynek 800 milliós tábora élén ott halad győzelmesen felszabadítónk, a hatalmas Szovjetunió s mindany- nyiunk szeretett, bölcs vezére, a nagy Sztálin! Szinte még be sem fejezhette Rákosi elvtárs beszéde utolsó szavait — felcsattant, s mint vihar dübörgőit végig a termen a taps, éljenzés, a lelkes ováció. Ki tudna itt ülve maradni — már állnak a küldöttek, s a vendégek, tapsolnak és integetnek, aztán Sztálin, majd Rákosi nevét kiáltja valaki, s harsogva felel rá a hurrá. Aztán ismét Sztálin, Rákosi és ismét éljen hurrá. Már-már elülne a terem egyik sarkában a néhány perce tartó ünneplés, de újra és újra kezdik másutt, s tőlük ismét átveszik, megint elönti a termet a lelkesedés. Úgy látszik, soha sem lesz vége a szeretet és hála ez áradó megnyílva nulásának, s a tanácskozások szünete is csak rövid időre akaszthatta meg. Amikor szünet után Ratkö Anna elv- társnő vette át az elnöklést, s bejelentette, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldötte, Jugyin elvtárs kíván a kongresszushoz szólni — mintha el sem ült volna az előbbi lelke sedés, úgy zengett át ismét, taps és éljen közepette a termen száz és száz torokból a világ első Kommunista Pártjának, s a béke legfőbb őrének, a magyar nép legnagyobb barátjának, a szeretett, a bölcs Sztálinnak neve. Ebben a forró, határtalanul lelkes, test véri, elvtársi légkörben lépett a mikrofonhoz Jugyin eívtárs, hogy átadja az orosz bolsevik .párt üdvözletét. Krizsanyik Jánosné pásztói tszcs-titkár hozzászólása Krizsanyik Jánosné eíviársnő, Rákosi elvtárs- beszédének ahhoz a részéhez szóit hozzá, amely a termelőszövetkezetek hiányosságaival foglalkozott. Ná- iunk is — mondotta — megtörtént, hagy 12 taggal indultunk és úgy gon doliák tagjaink, hogy talán mi egyhelyben topoghatunk Ez mind azért történt, mert az ellenség befurakodott csoportunkba. En ezt akkor vettem észre, amikor elhangzott az, hogy „addig nem lesz Magyarországon jó világ, amíg a szoknyások vezetik". Es erre lettem figyelmes. (Általános derültség.) Nem hittem a-z ellenségnek, mert láttam, hogy a mi pártos, harcos asszonyainknak kitüntetés, érdemrend van a menükön; megállják a helyüket a munkában. Hiba volt még a csoportunkban az is, hogy a helyi pártszervezetünktől, de még a járási pártszervezetünktől sem kapott segítséget. Amikor elmentünk hozzá juk, mondtuk, hogy hibák vannak, azt mondták, hogy ki kell küszöbölni a hibákat, de nem mondták, hogy hogyan. (Derültség.) Én arra a szovjet asszonyra gondoltam, aki igen nehéz küzdelmek közepette építette ki a kolhozt. Vissza akart vonulni a nehézségek elől. de amikor az ajtóban ái'.t, eszébe jutott: nem lehet, mert a Párt vezeti őt és nem szabad visszavonulni. Amikor este hazamentem én is azt mondottam: nem vorm. lók vissza. Másnap összehívtam párttagjainkat. Megmondtam nekik, hogy mi a kötelességünk, nekünk párttagoknak. Még párttagjaink sem voltak mind mellettem, de azért nem vesztettem el a kedvemet. Elhatároztam, hogy nem hagyom el a csoportomat. A megyei pártbizottság végül segített az ellenséget eltávolítani. Az el’en- ség azt ter jesztette, hogy ha elmegy a csoportból, 13 tagot visz el. De amikor kitettük az ellenséget a csoportból, nem hogy nem vitt magával 13 tagot, hanem hozott még 28-at (derültség), mert a dolgozók látták, hogv a termelőszövet- kezet a dolgozó népnek a felemelkedését jelenti. (Hosszantartó, nagy taps.) Megváltozott a termelőszövetkezeti csoport helyzete. Nem maradt oivan tagunk, aki ne tett volna felajánlást a kongresszusra és ne teljesítette volna felajánlását. Ezen a kongresszusor ígéretet teszek Rákosi elvtársnak, hogv hazatérve, az ő tanítása nyomán arra törekszem, hogv községünkben minden ember harcos katonája legyen a szocializmus építésének a falun. (Nagy taps.) Csipkésbánya dolgozói erősen fogják a megyebizottság zászlajának nyelét A KONGRESSZUSI VERSENV minden órája, minden perce hűen tükrözi vissza megyénk dolgozóinak azt a sze- retetét, lelkesedését, amelyet Pártunk és Rákosi elvtársunk iránt éreznek. Szinte naponta változik az első hely, mert újabb és újabb üzemek törnek az élre. Most. hogy a kongresszusi verseny befejezésétől már csak rövid idő választja el az üzemeket, a lendület még az eddiginél is magasabbra hágott. A kis terenyei bányák Csipkés üzemének dolgozót szívós, kemény munkával küz- dötték fel magukat az elsők közé. Ezek a ielkes dolgozók még a verseny derekán kijelentették, hogy: nincs meg állás! Előre a verseny élére! Az üzem dolgozói a verseny folyamán, minél közelebb érnek a célkitűzésükhöz, annál jobban egybeforrnak. Egy percet sem késnek a munka megkezdésénél!, de a műszakváltás alkalmával is szinte egymás kezéből veszik át a szerszámot. Mintha narancsszóra jönnének, úgy sorakoznak egymás után kifelé a tele csillék. A bánva belseje pedig egy eleven. lüktető élet, ahol a mozdulatok gyorsabbak, elevenebbek, mint máskor, s a kemény kezek határozottan tapadnak a csákányok és lapátok nyelére. Elhatározásuk öröme hevíti őket. Az első ereszke. az új sztahánovisták születésének színhelye. Itt dolgozik Kotrocó B. Ágoston és Kotrocó B. Mátyás, akik néhány napja kapták meg a sztahánovista oklevelet. De munkatársaik Bodor M. István. Bodor sebes János és Kotrocó nagy Ferenc is részesei a sikereknek. Öten dolgoznak itt, de kevés szó esik közöttük munkaözben. Csak annyi, hogy „ez volt az 58-ik” vagy annyit mondanak, hogy „Feri írd rá a csille oldatára, hogy nem engedjük a zászlót". Semmi több. A lapátok versenyszerűen fúródnak a lefejtett szénrakásba és- ez így megy mindaddig, amíg a fölváltó csapat meg nem érkezik. Nem folyik kisebb lendülettel a munka a DISZ-brigádnál sem. A fiatal szen- poros arcokon az öröm mosolya jelenik meg, amikor közük a felváltok csapat- jukkal, hogy megduplázták az előirányzatot. A MUNKAMODSZERATADASNAL is kiváló eredmények születtek az üzemben. Polácsik János sztahánovista Gecse Istvánnak és csapatának adta át munka- módszerét, akik ezelőtt csak ritkán érték el a száz százalékot. Polácsik elv- társ segítsége nyomán Gecse István csapata ma már 160 százalékos átlagteljesítményt ér el. László József sztahánovista eddig négy csapatnak adta át munkamódszerét. Ezek között Kotrocó lukács József és csapata, akik eddig szintén száz százalékot, vagy ezen aiul termeltek. A munkamódszerátadás utáin termelésük 181 százalékra emelkedett, így Kotrocó lukács csapata naponta 25—30 csillével többet termel, mint azelőtt Ezek azok a tények, amelyek nao- nap után előbbre lendítik az üzem versenyét, és az üzem dolgozói egymás kezét, fogva így haladnak a megyebizottság zászlaja felé. AZ ÜZEM ÖSSZES DOLGOZÓINAK nevéhez fűződnek azok a sikerek is, amelyeket a Kongresszusi Héten kemény elhatározásukkal vívtak ki. Ahogy közelednek a nagy nap felé, úgy emelkedik a termelés. Az' üzem fiataljai, idősebbjei közösen, vállvetve harcolnak s törnek az élre, mert fűti őket a Párt iránti szeretet, valamint az a tudat, hogy minden normánfeuli csákányütéssel, minden lapát szénnel a békét, a hazát és a villanyfényes falvakat védik. Ebből következett, hogy a Kongresszusi Hét első napján elért 152 százalékról, a hét végére az üzem átlaga 170 százalékra emelkedett A verseny nyilvánossága biztosítva van. Az üzem dolgozói naponta tájékozódnak az üzemük eredményeiről, de minden beszállás alkalmával röpgvű- lésen ismertetik a dolgozókkal a megye többi bányaüzemének termelését is. Csipkés bányaüzem dolgozói megfogadták, hogy minden erejükkel azon lesznek, hogy kiérdemeljék a megvet pártbizottság zászlaját. Aíinden percet kihasználva dolgoznak, harcolnak újabb sikerekért és nem engedik át más üzemnek a már hozzájuk közelálló dicsőséges vörös zászlót. Megyénk földművesszövetkezetei március 3-án és 4 én tartják meg járási titkári értekezletüket, ahol a titkár eivtársak beszámolnak a II. küldöttgyűlésen szerzett tapasztalatokról és megszabják a további feladatokat föld- müvesszöve-lkezetetnk részére. Azonnali felvételre keresünk könyvelőt. Belsped, Salgótarján. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS. Mindazoknak, akik felejhetetlen férjem, illetve apám elhunyta alkalmából fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek ezúton mondunk köszönetét. özv. Dobos Lajosné és gyermeke SZABAD NOGRAD politikai hetilap ■Felelős szerkesztő: BOBAL GYULA Felelős kiadó: GYÁRFÁS JANOS Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Rákoczi-u. 92, Telefon: szerkesztőség 52. kiadóhivatal 30. Előfizetési díj: Negyedévre 6.— Fi Félévre 11.— Ft Egész évre 20.— Fi Csekkszamlaszám: 19.718. Nyomatott a Szikra Lapnyomda körforgógépein Budapest, Vili.. József-körút 5. Felelős nyomdavezető: Kulcsár Mihály
