Szabad Nógrád, 1951. március (7. évfolyam, 10-14. szám)

1951-03-10 / 11. szám

Éljen

a magyar-szovjet barátság!

VH. ÉVFOLYAM, II. SZÁM.

Ára 50 fillér

1951 MÁRCIUS 10.

Salgótarján és a szénmedence dolgozói nagygyűlésen fogadták meg:

VÉGREHAJTJUK A IL KONGRESSZUS HA TÁROIA TAIT

Csipkésbánya és a Palóc-lermelőcsoport átvették a megyei versenyzászlót

A nagygyűlés kezdete előtt egy órával már csoportosan jöttek a dolgozók a Petöfi-téne. A Lenin, Sztálin és Rákosi elvtársak, valamint a népi demokráciák és a felszabadult Kína vezetőinek arcképeivel és a béketábor országainak zászlajával feldíszített emelvény elkészülve várta a hatalmas tömeget. Félháromkor aztán megindult az emberáradat. Hosszantartó lenne felsorolni, hogy kik jöttek el a Párt nagygyűlésére, hogy a II. Kongresszus' munkájáról tartott beszámolót meghallgassák. Salgótarjánból mindenki, aki csak meg tudott mozdulni, vörös és nemzeliszínű zászlót vett a kezébe és jelszót ragasztott egy táblára, elindult a Petőfi-tér felé. Csak egyre jött és jött a hatalmas emberáradat. A rendezők igazgatják a sorokat, már úgy néz ki, hogy nem férnek el a téren. Rákosi elvtárs a II. Kongresszuson a legfontosabb feladatnak a béke védelmét jelölte meg. A salgótarjáni dolgozók, a szénmedence bányászai, a megye parasztjai és értelmiségei nem voltak tétlenek. Holkó Gusztáv elövájár 151, Tóth László elővájár 150 százalékot teljesítettek a Kongresszusra. A Tűzhelygyárban Bakos János 130, Molnár István sztahánovista 354 százalékos termelést értek el.

A nagygyűlésre elhozzák ezeket az eredményeket és a hömpölygő ember- áradat azt példázza, hogy erősek,- egységesek vagyunk, hogy a termelésben kimagasló eredményeink vannak. Eljöttek dolgozóink a gyűlésre, hogy ezeket a tényeket még világosabban tárják a világ szeme elé. A Párt újra harcra hívja a dolgozókat. A módosított ötéves terv megvalósítására. Es akik eljöttek a nagygyűlésre, azok azzal az elhatározással mentek haza, hogy ezt a tervet végre lehet hajtani, hogy ők is élvonalbeli harcosai lesznek a tervszámúk megvalósításának.

A zászlódíszbe öltözött Petőfi-tér, a mosolygós, nevető arcok ünneppé tették a nagygyűlés napját. Előre megyünk új feladatok elé, s lerakjuk alapját egy olyan életnek, amely boldogságot, jólétet biztosít minden dolgozónak. Zúg a tér, étjenzlk Rákosi elvtársat, a Pártot, nem akar elcsöndesedni a zúgás, amikor Kudella elvtárs, a városi pártbizottság titkára megnyitja a nagygyűlést. Úttörők jönnek, üdvözlik Kovács elvtársat, a Központi Vezetőség titkárát, a gyűlés előadóját. Jönnek az üzemek küldöttei s forrón köszöntik a harcoló francia nép képviselőjét, René Camphin elvtársat. Elsőnek Szara Endre elvtárs, a Salgótarjáni Üveggyár sztahanovistája lép a mikrofon elé. Arról beszél, hogy az elért eredményekben megyénk dolgozóinak békeakarata van, hogy megyénk dolgozói a jövőben is szilárdan megállják helyüket a békefront ránkesö szakaszában.

A francia nép minden erejével harcolni fog a háború ellen, az élet védelméért

A béke újabb győzelme

A szovjet dolgozók munkájának eredményeképpen, amit az ipái és a mezőgazdaság fejlesztése, valamint a munka termelékenysége és önköKségé nek csökkentése terén elért, lehetővé vált, hogy a szovjet kormány és az SZK(b)P Központi Bizottsága hozzájáruljon, hogy a tömegszükscgleii cikkek állami kiskereskedelmi árát, most már negyeds-zer lecsökkentsék.

A tömegszükségieti cikkeknek újabb árleszállítása nagy visszhangra talált az egész világon. Az újabb árieszállí tás ékes bizonyítéka -annak, hogy egye dűl a dolgozók állama képes arra, hogy a munkások életszínvonalát terv szerű gazdálkodás folyamán emelni tudja. Ez az árleszállítás azt is bizonyítja, hogy a szovjet dolgozók töretlen akarattal követik nagy Pártjuk, a lenini-sztálini dicsőséges bolsevik Pártot, amely viszi a dolgozókat azon az úton, ami a győzelemhez, a kommunizmus megteremtéséhez vezeti a szovjet embereket.

A szovjet emberek kemény harcának, munkájának eredménye dombo rodi-k ki az árleszállításban. Benne van, hogy a kommunizmus építése során jelentkező nehézségekét, a szovjet em berek zokszó nélkül küzdik le, mert hisznek Pártjukban, tudják, hogy ha ma végrehajtják azokat a feladatokat, amit eléjük a Párt tűzött: a termelés foko zása, az önköltség csökkentése, a takarékosság, az egyéni felelősség kiszélesítése, a munka minőségének meg javítása, a fegyelem megszilárdítása

— ha átmeneti nehézségekkel is jár

— meghozza a gyümölcsét. A szovjet emberek a nagy Sztálint követve mindezeket a feladatokat végrehajtót ták, aminek eredménye ismét megmutatkozott abban, hogy az újabb árleszállítással emelkedett a Szovjetunió népeinek életszínvonala és jóléte.

Ezen túlmenöleg azonban az árleszállítás minden ellentmondást megcá tolva — a már ismert volgai, kara kumi és egyéb más békés építkezéseken túl — újabb bizonyítéka annak, hogy a Szovjetunió félreérthetetlenül bizto san halad a tartós béke. útján. CsaK az a kormány tud a do'gőzéi javára ilyen intézkedéseket hozni, amelyik nem a háborúra, hanem a népei jobblété- nék emelésére termel.

Váj jon tudna-e olyan ország, mint az Amerikai Egyesült Államok, \tegy Ang. lia, akik a háborúnak legtöbb gyujto- gaíói, ilyen nagyarányú életszínvonal emelkedést végrehajtani? Ilyen mód szerrel, mint amilyennel most vezetik az országot nem, mert háborúra dolgoznak és a háborúnak minden költségét, terhét a dolgozók vállaira rakják. Ezentúl nem akarják, mert a burzsoá Kormánynak nem célja a dolgozók éle tőnek megjavítása, hanem oélja a dolgozók minél fokozottabb kizsákmányolása. Ezt bizonyítja az is, amikor Rákosi elvtárs. Pártunk II. kongresz szu-sát megnyitó nagygyűlésen elmondotta: „ ... Angliában a húsadag heti 12 deka és ennek is egy része fagyasztott, vagy szárított hús és még ez a heti 12 deka sincs biztosítva

De megmutatta nekünk Rákosi elvtárs azt is, hogy mindenütt, ahová az amerikai imperializmus betelte a lábát, nyomor lett az úr: „Ismeretes, hogy Jugoszlávia, melynek dolgozó népe egyre nagyobb ellenállást tanúsít Tito és aljas bandájával szemben, a szószoros értelmében éhség lépett fel és az Egyesült Államok, az áruló Tito gazdái, a háborúból v is szamarát tojás, porral, férges borsóval, babbal és egyebekkel igyekeznek a Jugoszláv csatlósokat a víz fölött tartani."

Mindezek és a kapitalista országok dolgozóinak egyre fokozódó nyomora bizonyítja, hogy a tőkés országok a. dolgozók által termelt javakat egy újabb véres háború 6 maguk szolgálatába állítják.

Ezt már felismerte az egész világ dolgozó népe. A dolgozó milliók még jobban meggyőződtek arról, hogy az imperialisták valóban háborúra készülnek és fokozzák a dolgozók millióinak nyomorát. De még jobban felismerte az egész világ dolgozó népe azt is, hogy a Szovjetunió, amely harcol a világ békéjéért, a nagyarányú árleszállítással, amit csak békés, építő munkával lehet elérni, ismét nagymértékben járult hozzá a béketábor erősítéséhez.

Mint ahogy az egész világ dolgozó népének, úgy a magyar dolgozó nép nek is ez az árleszállíiás ismét újabb erőt adott további munkájához. Erőt adott ahhoz, hogy fegyelmezetten, erős akarattal fogjunk hozzá az előttünk álló feladatok megoldásának, fegyelmezetten nézzünk szembe a munkánk során feljött minden akadállyal. Rákosi elvtárs azt tanítja: „Az elmúlt hat esztendő tapasztalatai azt mutatják, hogy minél fegyelmezettebben és öntudatosabban viselkedünk a nehézségekkel szemben, annál hamarább és eredményesebben gyűrjük le azokat."

Ezt kell nekünk szem előtt tartani és akkor harcunknak, munkánknak eredménye nem fog elmaradni, mert minket is az a Párt vezet, amely azt az utat járja, amelyiken győzelmesen jár a dicsőséges lenini sztálini Bolsevik Párt.

A nagygyűlés mintegy 20.000 résztvevője szűnni nem akaró lelkesedéssel fogadta a felszólaló francia küldöttet:

_— Elvtársik! A francia dolgozó nép, a francia Kommunista Párt' és Maurice Thorez elvtárs nevében forró, testvéri üdvözletemet fejezem ki nektek — kezdte beszédét.

— Mint a legnagyobb .francia szén- medence országgyűlési képviselője, a harcos és bátor francia bányászok nevében is üdvözöllek benneteket.

A francia bányászok sohasem felejtik el azt a segítséget és támogatást amelyet a magyar bányászok az 1948 október-novemberi nagy sztrájk idején nyújtottak.

Nagy figyelemmel kísértem a Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusának nagy munkáját. Lelkes munkátokkal messze túlteljesítettétek az 1950. évi tervet, ami az ötéves tervetek felemelésében, a beruházások felemelésére vezetett.

— Milyen nagy a különbség a ti őriz ágotok és Franciaország között?

— Itt a nép van hatalmon, minden a népért történik, a népnek építik a gyárakat, lakásokat, bölcsődéket, a kórházakat, az üdülőket, kultúrháza- kat. Ebben az országban a békéért dolgoznak. Franciaországban is kidolgoztak egy tervet, amikor a kommunistáik még a kormányban voltak. Ennek a tervnek a célja iparunk és mezőgazdaságunk megfelelő felszerelése, népünk létfenntartásának megjavítása érdekében.

— 1941 májusában a washingtoni kapitalisták parancsára a kommunistákat ' kizárták a kormányból. Azóta a tervből minden évben lefaragnak, a hiteleket csökkentik, a békecélokra dolgozó ipar felszerelését, tökéletesítését és korszerűsítését teljesen beszüntették. Nem építik fel a háború által lerombolt épületeket, iskolákat, kórházakat.

A terv érteimében 1950-ben 62 jnil- lió tonna szenet kellett volna Franciaországnak termelnie, ehelyett mindössze 52 millió tonnát bányásztak.

Az amerikai háborús uszítok parancsára a francia iakájkormány, 84 bányaüzemet, köztük 73 szénbányát záratott be.

Mintegy 80.000 bányászt bocsátottak el. Szénhiány folytán üzemeket állítanak le, a dolgozók nem , tudják lakásaikat fűteni, a gyere-, kék, aggastyánok fáznak.

— A francia kormány politikája: mindent a háborúért, semmit a békéért

— A dolgozók nyomora nőttön-nő, a

munkanélküliség egyre szélesebb méreteket ölt. A kommunista minisztereknek a kormányból való kizárása óta a létfenntartás’ költségek megkétszereződtek, a dolgozók vásárlóereje felére csökkent. Az üzletekben minden van, csak vásárló nincs. Ez hát a lakáj- kormány politikájának, . a fokozott háborús készülődéseknek a következménye, azé a lakájkormányé, amely taknyaiéként engedelmeskedik az amerikai háborús bűnösöknek, akik meg akarják támadni a mi nagy barátunkat, a Szovjetuniót és a népi demokráciák országait. Ezért akarják újra- felfegyverezni Nyugat-Németországot, ezért akarnak új Wermacht-ot teremteni. De Franciaország népe, amelynek sebei még véreznek, amely siratja még halottait, nem akar háborút.

— A mi népünk nem felejti el, nem fogja soha elfelejteni a nagy Szovjetunió hatalmas áldozatait, amelyek lehetővé tették hazánk felszabadítását.

— A Francia Kommunista Párt vezetésével, Maurice Thorez elvtárs irányítása alatt népünk harcol a háború ellen, magáévá téve Politikai Bizottságunk nyilatkozatát, hogy Franciaország népe soha nem fog háborút viselni a Szovjetunió

ellen.

A Francia Kommunista Párt küldöttének felszólalása után Kovács István elvtárs, a KV titkára emelkedett szólásra. Szinte leírhatatlan az a viharos éljenzés és tapsorkán, amely fogadta, amikor a Központi Vezetőség és Rákosi elvtárs üdvözletét tolmácsolta a salgótarjáni dolgozóknak. A továbbiakban rátért az ötéves terv kérdésére:

— Az ötéves terv régi számait nem öt év, hanem három, három és félév alatt akarjuk és fogjuk végrehajtani. Ehhez szükséges, hogy dolgozó népünk egységesen, szilárdan hajtsa végre a Kongresszuson hozott határozatokat, amelyek a szocializmus építését fogják előre vinni. Dolgozóink előtt sokkal nagyobb feladatok állnak, mint amit dolgozó népünk az elmúlt évben hajtott végre.

Kovács elvtárs ezután ismertette, hogy a módosított ötéves tervben Salgótarján dolgozói 800 új lakást. 400 ágyas kórházat. 2 általános iskolát és egy, új. gyönyörű kuitúr- házat kapnak.

— Népünk bátran küzd a vietnámi gyarmati háború ellen. Semmi sem állítja meg harcunkat, sem a megtorlás, sem a börtön. Hatalmas győzelmeket érünk el a kormány ellen, amikor kiharcoltuk a roanei, Saint- Brieux-i békeharcosok, a partizánok lapszerkesztőinek felmentését. Kiharcoltuk a halálraítélt lengyel bányász szabadonbocsáiását, Raymonde Dainedf kihoztuk a börtönből és

ki fogjuk hozni börtönéből Franciaország dicső tengerészét, Henri Martint, aki példát mutatott a hadseregben, hogyan kell a mocskos vietnámi háború ellen harcolni

— Az amerikai háborús bűnösök elküldték hozzánk Eisenhower tábornokot, hogy készítse elő Németország és Franciaország fegyverkezését, hogy irányítsa a bűnös politikát. De Franciaország népe hatalmas tüntetésekkel, sztrájkokkal küzd a tábornok jelenléte ellen, aki soha még egy csatát meg nem nyert.

— A stockholmi békefelhívásra 15 millió aláírást gyűjtöttek Franciaországban és most folyik az aláírásgyűjtés a német felfegyverzés ellen, amelyre ígérjük, hogy még sokkal több aláírást fogunk összegyűjteni.

— Kommunista Pártunk 3 millió példányban adta ki Sztálin elvtárs

válaszát a Pravda tudósítójának kérdésire. Hálásan köszöntjiik Sztálin elvtársat, hogy ismét megvilágította a népek útját és hogy bö cs irányításával vezeti a békeharcot.

— Elvíársak! Mi, fijanc'a kommunisták tudjuk, hogy népünk felelőssége a világ népei és a történelem előtt igen súlyos. Az amerikai háborús bűnösök egyszer azt mondták Ju;es Moch jobboldali szocialista miniszternek, hogy a dolgok nem mennek majd könnyen Franciaországban, ahol erős kommunista párt van. Hát elvtársak,

mi, francia kommunisták, mindent megteszünk, hogy a dolgok * ne csak ne menjenek könnyen, hanem hogy egyáltalán ne menjenek az amerikai imperialisták számára.

— A magyar nép előtt a népi demokráciák testvérnépei előtt, a Szovjet, unió dicső népei előtt Ígéretet teszünk, hogy helyt lógunk állni a békeíront ránkeső szakaszán. ígérjük, hogy teljes erőnkből harcolni fogunk * háború ellen, az élet védelméért, az imperialista háborús bűnösök barbársága ellen. Bízzatok bennünk, elvtársak! A mi harcunknak múltúnk, jövőnk a záloga.,

— A népi tömegek nyomása alatt az amerikai szolgálatban álló lakájkor- málny lemondott, a küzdelem még jobban élesedik. Pártunk sikerre! gyűjti maga köré a népet, sikerrel egyesíti a munkásosztályt annak a célnak érdekében, hogy országunk végre valódi

(Percekig tartott a hurrázás. amellyel Salgótarján dolgozói a bejelentést fogadták.)

— Salgótarján dolgozó! egész bizonyos, hogy hallgatták Rákosi elvtárs kongresszusi beszámolóját, amely hatalmas feladatok elé állítja Magyar- ország munkás- és paraszt dolgozóit.

A felemelt ötéves tervben az ország és a salgótarjáni dolgozók életszínvonala nem 35, hanem 50 százalékkal fog emelkedni. Hogy mindezeket végre tudjuk hajtani, szükségünk van a kommunisták példamutatására és arra, hogy a dolgozók egységesen és szilárdan tömörüljenek Pártunk mögé, hogy tanulmányozzák át Rákosi és Gerő elvtárs beszédét és gyakorlati munkájukban alkalmazzák.

A kommunisták a pártonkívüli dolgo zók előtt mutassanak példát. A kommunistái: szerettessék meg magukat a pártonkívüli dolgozókkal, hogy a tömegeket közelebb hozzák Pártunkhoz, és még szorosabbra fűzzék a Párt és

francia kormányt válasszon, a demokratikus népi egység kormányát.

— Elvtársak! .Sok sikert kívánunk ötéves tervetek tedjesítéséhez, sok sikert és boldogságot a magyar népnek a szőri aüzmus gyors .elépítéséh?' országotokban. (René Camphin elvtárs beszédét Sztálin, Rákosi elvtárs, valamint a \nagyar és francia nép barátságának éltetésével fejezte be.)

a tömegek közötti kapcsolatot.

A továbbiakban beszélt a hős koreai nép harcáról, és arról, hogy mi békében akarunk építeni, hogy mi harcolunk az imperialisták háborús tervei ellen.

— De hogy ezt meg tudjuk valósítani — folytatja —, szükségünk van a fokozottabb termelésre. Pártonkívüli dolgozóink — különösen a kongresz- szusi verseny alatt — sokszor jobb eredményeket értek el, mint a párttagok. ezzel bebizonyították, hogy hűek Pártunkhoz és termelésük fokozásával szilárdítják a munkás-paraszt szövetségét. Ezek a dolgozók már nem azok, akik a múltban voltak, A felszabadulás előtt termelékenységüket nem fokozták, mert ezzel idegen érdekeket szolgáltak. Ma már egyre világosabban áll dolgozóink előtt a cél, amelyért küzdenek. Napról napra magasabb termelési eredményeket érnek el, mert tudják, hogy ez az életszínvonal emelkedését eredményezi.

A Kongresszus munkájára térve Kovács elvtárs » következőket mondotta. I

— A7, új Központi Vezetőségbe 65 ipari munkást választottak be és a dolgozó asszonyok száma néggyel sza. porodott. Ma már a Központi Vezetőség munkájában 12 nő vesz részt. Elvtársak!

Megállapíthatjuk, hogy a Kongresszus hatalmas egységben zajlott le. Soha ilyen nagy lelkesedés nem hatotta át dolgozóinkat mint most.

Dolgozóink ismét bebizonyították

Rákosi elvtárs, a Szovjetunió és Sztálin elvtárs iránti szeretetüket. (Sztálin elvtárs nevének említésére, a hála és a szeretet jegyében tört ki a hatalmas éljenzés.) A Kongresszus egysége egyben a nemzetközi munkásság egységét is növelte. Növelte azzal, ltogv 25 testvér kommunista- és műn- káspárt elküldte küldötteit, akik beszámoltak dolgozó népeik harcáról és a harcokban elért eredményekről. Eredményeik nekik is vannak, a harcokban megerősödtek. Ugyanúgy köve- tik pártjukat, mint a mi dolgozóink a mi Pártunkat és vezetőjét, Rákosi elvtársat. (Ki tudja hányadszor zúg fel újra a taps. A nagygyűlés részvevői percekig mondják ütemesen: Párt és Rákosi! Párt és Rákosi!)

— Nagy feladatok elé állítja dolgozó népünket a Kongresszuson hozott határozatok végrehajtása — folytatja Kovács elvtárs.

— Irányt kell venni arra, hogy dolgozóink legjobbjai, a termelésben kitűntek kerüljenek Pártunk soraiba.

Atinden eddiginél jobban kell fokoznunk a szocializmus építését és az ötéves terv megvalósítását. A Kongresszus ideje alatt még jobban megMegnövekedett feladatainkat a dolgozók egysége, a kommunisták példamatatása segít megvalósítani