Szabad Nógrád, 1951. március (7. évfolyam, 10-14. szám)

1951-03-03 / 10. szám

1951 március 3.

SZABAD NÖGRÁD

Mezőgazdaságunk további fejlődését a régi módszerekkel megnehezíti az egyéni kisparaszt kettőssége. 1919-ben éppen a magyar munkásokhoz írt levelében Lenin hívta fel a figyelmünket erre a kettősségre. Azt mondotta:

Saját tapasztalatunkból tudjuk,

' hogy a paraszt, mint dolgozó, az ipari munkás szövetségese, de amikor a piacon, mint árutermelő, illetve árueladó lép fel, akkor kereskedő. A piacon megjelenő dolgozó parasztnak az a jelszava, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. Ebből folyik, hogy nem mindig azt termeli, amire az országnak szüksége van, hanem azt, amiről feltételezi, hogy neki a legnagyobb hasznot hajtja. Ezt mi tapasztalhattuk 1947-ben, amikor annyi paradicsomot termeltek, hogy nagyon leesett az ára. 1948-ban ennek következtében alig termeltek paradicsomot, ellenben annyi volt a káposzta, hogy akkor meg ennek esett le az ára. 1949-ben pedig emiatt úgy a káposztában, mint a paradicsomban hiány volt. Ugyanez ismétlődik meg kétévenként a hagymával. (Derültség.)

Mindez különösen akkor érezteti hatását, amikor a rossz termés miatt úgyis hiány van. Nálunk például tavaly a rossz takarmánytermés miatt feketeárak keletkeztek kukoricában és árpában. Emiatt sok paraszt előnyösebbnek találta a takarmányt nem az állataival feletetni, hanem elfeketézni, vagy az emelkedő árak reményében elraktározni. Ez viszont odavezet, hogy csökken a piacra kerülő hús, zsír, tej. Nem szorul magyarázatra, hogy ez mennyire zavarja a közellátást és mennyire megnehezíti az élelmezési helyzetet.

Tetézi ezt a helyzetet a kulá.-< munkája. A legjobb szántóföldek 13 százaléka még a kulák kezén van, aki természetes, hogy igyekszik a népi demokrácia egészséges fejlődését megzavarni. Tudatosan, poíilikai okokból zavarja a közellátás és a begyűjtés menetét. Zavarja két oldalról, egyrészt igyekszik a legkevesebb élelmet és ipari nyersanyagot adni az államnak, másrészt igyekszik a, meglévő közszükségleti cikkekből a lehető legnagyobb mennyiséget felvásárolni, elraktározni, hogy áruhiányt okozzon. Nyugodtan elmondhatjuk, hogyha mezőgazdaságunk már most termelőszövetkezeti nagyüzemekben volna, az olyan aszályos esztendő, mint a tavalyi, sem okozott volna nagyobb zökkenőt közellátásunkban.

Ebben a helyzetben tűztük napirendre a falu szocialista szektorának fokozott növelését.

A mezőgazdaságban a szocializmus építését az állami mezőgazdasági gépállomások, az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek segítségével kezdtük meg.

Gépállomásaink száma jelenleg 361, gépeik között 1950. végén 6895 traktor volt; dolgozóik száma 29.000. A mezőgazdasági gépállomások fejlődése még csak részben váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Itt még rengeteg a tennivaló, a politikai színvonal emelése, a munkafegyelem, a jobb szervezés, az anyagtakarékosság, felelős egyéni vezetés stb. terén. E kérdésekben kelt gyorsan javítanunk, hogy az állami mezőgazdasági gépállomások, különösen az átmenet esztendeiben, a falu szocialista építésének megfelelő emelői lehessenek.

Az állami gazdaságok tavaly 53 százalékkal nőttek, szántóterületük

570.000 hold. Helyzetük hasonló a gépállomásokéhoz: tele vannak gyermekbetegségekkel s csak lassan birkóznak meg a kezdet nehézségeivel. Gyengeségük csakúgy, mint ,a gépállomásoké, hasonlít azokhoz, amelyekkel az ipar államosításának kezdetén küzdöttünk. Még sok erőfeszítésre van szükség, hogy az állami gazdaságok beváltsák a hozzájuk fűzött reményeket. Ok lesznek a szocialista mezőgazdaság legjobb árutermelő mintabirtokai, melyek nemesített vetőmaggal, fajállatokkal is támogatják a mezőgazdaságot, új kultúrák, új termelési módok kikísérletezésével, meghonosításával és elterjesztésével gyorsítják mező- gazdaságunk további fejlődését.

A termelőszövetkezetek kérdését napirendre tűzte szocialista fejlődésünk, mely parancsolóan megköveteli, hogy minél előbb szűnjön meg a jelenlegi állapot, amikor egy lábunkkal az iparban már szocialista talajon állunk, a másik lábunk a

falun a sokszázezer egyénileg művelt paraszti gazdaságokon nyugszik. Ennek a helyzetnek nyilvánvaló nehézségei egyre inkább érezhetők.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy az elaprózott, több mint egymillió gazdaságban élő falu szocialista építése nehezebb, bonyolultabb és hosszabb feladat lesz, mint az, amit a néhányszáz vagy legfeljebb 2—3 ezer nagy- és középüzem államosításával és a szocialista építésbe való beállításával végeztünk. Dolgozó parasztságunk egyre növekvő része megértette, hogy ez az egyetlen út életszínvonalának és kultúrájának további emelésére. Látja, hogy ezt az utat járja egyre fokozódó sikerrel a Szovjetunió parasztsága, s erre az útra lép rá egyre nagyobb tömegekben a népi demokráciák eddig egyénileg dolgozó parasztsága is.

Az elmúlt esztendő folyamán a termelőszövetkezetekbe lépő parasztok száma megkétszereződött és a legújabb adatok szerint termelő- szövetkezetben ez év február 20-ig 118 ezer parasztcsalád, több mint 160 ezer taggal, 826,500 hold szántón gazdálkodik. Ezenkívül 559 előkészítő bizottság működik, 11 ezer család 60 ezer bupid szántóval. Az állami birtokok' és a szövetkezetek, a mezőgazdaság szocialista szektorának terjedelme szántóterületünknek most már körülbelül egyhetedét foglalja magába és éppen az utolsó hetekben újra gyors növekedésnek indult. A termelőcsoportok és szövetkezetek mostani növekedésének egyik oka az, hogy a parasztság most szánja el magát a belépésre, miután a régi szövetkezetek novemberi, decemberi elszámolásaiból meggyőződött a szövetkezeti termelés nagy fölényéről; erre mutat a szövetkezetbe belépő középparasztok egyre növekvő száma is.

A termelőszövetkezeti mozgalom gyors fejlődése következtében szaporodnak azok a falvak és községek. amelyekben a földműves lakosság többsége már a termelőszövetkezetekben, vagy az állami gazdaságokon dolgozik. Az élre Túrkeve város került, ahol a 3200 földműves családból 3177 tagja már a termelőszövetkezetnek és a 34.000 holdas túrkevei határ több mint 96 százaléka a szocialista szektorhoz tartozik. (Taps.)

Van már olyan járásunk is, ahol a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok kezében van a szántó- terület több mint 50 százaléka. Az első ilyen a villányi járás volt, ahol a szántóterület 52 százaléka tartozik a szocialista szektorhoz és a járás dolgozó parasztcsaládjainak több mint 50 százaléka van a termelőszövetkezetben.

A magyar termelőszövetkezeti mozgalom és a szocialista építkezés megkezdése a falun, elválaszthatatlanul össze van kötve azzal a segítséggel, melyet e téren a Szovjetuniótól kapunk. A kolhozok mutatják az utat a mi mező- gazdaságunk szocialista építésére. Az a két nagy parasztdelegáció, mely a Szovjetunióban járt, valamint a Szovjet-Ukrajnából hozzánk ellátogatott magyar kolhozparasztok felvilágosításai adtak lendületet a mi szövetkezeti mozgalmunknak.

A falun, a mezőgazdaságban is megindult tehát a szocializmus építése.

Mi a mi teendőnk, hogy előbbre vigyük ezt a fejlődést?

A döntő tényező ebben, hogy dolgozó parasztságunk önként, magától. saját belátásából és meggyőződésből lépien erre az útra.

Meggyorsítani ezt a fejlődést csak a meggyőzés és meggyőződés eszközével lehet. Az erőltetés, vagy éppen erőszak ezen a téren feltétlenül az ellenkező hatást fogja kiváltani. Es megfordítva: a meggyőzés, a jó példa biztos eredményhez fog vezetni. Ezt mi éppen a kongresszust megelőző hetekben láthatjuk: ahol, mint Túrkévén és egyebütt, a termelőszövet kezetek nagyon jó eredményeket mutatnak fel, ott a parasztság, benne a középparasztság is, várakozáson felül indult meg a szövet kezes útján.

Ezért az első és legfontosabb feladatunk megerősíteni a már meg. lévő termelőszövetkezeteket és gondoskodni róla, hogy ezek a szövetkezetek jó példáikkal, jó eredmé nyeikkel vonzzák a dolgozó parasztságot. Be kell vallanunk, hogy nem egy helyen ettől még messze vagyunk.

Ezért minden erővel támogatnunk kell a termelőszövetkezetek munkáját. segítenünk kell nekik a nehézségek elhárításában. A segítségben járjon élen a Párt, a DISZ, az állam, a tanácsok, az állami gépállomások, az állami gazdaságok.

Azt szokták mondani, a jó bornak nem kell cégér. A gyakorlat nem egészen ezt bizonyítja. A gyakorlat azt mutatja a termelőszövetkezetek terén, hogy a legjobb példa sem elegendő, ha elmulasztjuk ismerteié, sét, propagálását.

Fontos, hogy ahol a fejlődés arra nem érett meg, ott ne javasoljuk a legmagasabb, u III. szövetkezeti típust, hanem elégedjünk meg a legegyszerűbb, 1. számú típussal, melynek előnye az, hogy módot ad az egyénileg gazdálkodó, még ingadozó parasztoknak arra, hogy kipróbálják a szövetkezés jó oldalait, akkor, amikor még félnek a fejlettebb, számukra túlságosan kollektív, magasabb formától. Nem kell tartanunk az /. számú csoportoktól. A szövetkezeti termelés fölénye már ezen az egyszerű fokon is annyira meg fog mutatkozni, hogy — mint az elmúlt esztendők tapasztalata mutatja — az esetek többségében az L. típusú szövetkezetek tagjai az első aratás után már irányt vesznek a magasabb szövetkezeti típusra. ..

Bármennyire kívánatos, hogy a termelőszövetkezetek mindjárt megalakulásukkor lehetőleg olyan nagy területet öleljenek fel, melyen gyorsan érvényesülhet a mezőgazda- sági nagyüzem minden előnye, mégis óvakodnunk kell attól, hogy arra szorítsuk a szövetkezni akaró parasztokat, hogy feltétlenül a már meglévő csoportokba lépjenek be. Napról napra látjuk, hogy a jó termelőszövetkezeti csoportok vonzók és minden nyomás nélkül növekednek. De a tapasztalat azt is mutatja, hogy a kisterületű szövetkezeti csoportok gyorsan egyesülni szoktak. Ezért ezen a téren is legyünk türelmesek.

Gondoskodnunk kell arról, hogy a termelőszövetkezetbe belépő birtokos parasztoknak feltétlenül biztosítsák a behozott föld után a föld- járadékot.

Minden szövetkezeti tagnak nagyobb a haszna, ha meg- nagyobbodik a terület és így bőven megtérül a földjáradékért kifizetett összeg. A tapasztalat azt is mutatja, hogy a szövetkezeti vagyon és terület növekedésével csökken az egyes tagok által behozott föld jelentősége. Viszont kezdetben a földjáradék elutasítása nagyon megrtehezíti, visszatartja a szövetkezet növekedését.

Rendkívül fontos a Magyar Dolgozók Pártjának, a magyar kommunistáknak a példamutatása. A termelő- szövetkezetek létrejöttének vagy fejlődésének s»k helyen az a legkomolyabb gátja, hogy a helyi kommunisták egy része, vagy vezetői kívül maradnak.

A fejlődés azonban ma már ott tart, hogy párttagjainktól mint minimumot meg kell követelnünk azt, hogy támogassák e téren Pártunk politikáját. Vonatkozik ez a DÉFOSZ-elnökökre, a helyi tanácsok elnökeire és titkáraira is.

A mezőgazdaság áttérése a szövetkezés útjára, a nagyüzemi termelésre, hazánk további felemelkedésének és felvirágozásának elkerülhetetlen útja. Éppen ezért támadja tajtékozva a kulák és népi demokráciánk minden ellensége. Aki ebben a fontos kérdésben egy követ fúj a kulákkal, az akarva, nem akarva, dolgozó népünk ellenségeinek kezére jár. A szövetkezeibe még be nem lépő kommunista is legyen tudatában annak, hogy tétovázása komoly károkat okoz. Ma, amikor több mint százezer pár- tonkivüii paraszt tagja van a termelőszövetkezeteknek. egyre nehezebb a helyzete a szövetkezeten kívül álló paraszti kommunista párttagnak. Az ilyen kommunista egyrészt büszkén vallja magát az élenjáró, vezető párt tagjának, másrészt pedig ebben a döntő kérdésben a szövetkezet pártonkivüli paraszttagjai mögött kullog.

A mezőgazdasági termelőszövetkezetek ismertetésén és propagálásán kívül nagy súlyt kell helyezni arra, amit Sztálin elvtárs. a ..mező gazdaság kívülről való átkarolásának” nevezett: legyártani a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges mezőgazdasági gépeket, traktorokat, arató-cséplőgépeket, stb. és módot adni az egyénileg dolgozó parasztoknak, hogy saját tapasztalatukból meggyőződjenek a gépek hasznosságáról. Szerződéses termeléssel, azzal, hogy az egyénileg dolgozó parasztok ne a piacon, hanem a földmíivesszövetkezeteken keresztül értékesítsék termelvényei- ket, fokozatosan közelebb hozzuk őket a szocialista gazdálkodáshoz.

Támogatni kell azokat a .mozgalmakat, melyek a kis szőlőtermelőket, zöldségtermelőket a földművesszövetkezeteken belül egyesítik.

Sztálin elvtárs rámutatott arra, hogy minden attól függ, hogy a kolhoz szocialista formáját milyen tartalommal töltik meg. Ezek a megállapítások állnak a mi termelőszövetkezeteinkre is. Ha a Párt és a' kormány nem figyeli őket a jövőben is, ha nem támogatja minden téren, nem gondoskodik róla, hogy ellenséges elemek, kulákok, fasiszták bele ne kerüljenek s megelégszik a szövetkezés puszta tényével, akkor természetesen nem fogunk célt érni. Ezért a termelőszövetkezetekkel való gondos és szakadatlan foglalkozás, erősítésük, növelésük, fejlesztésük álljon a legközelebbi esztendőkben Pártunk és kormányunk szakadatlan gondoskodásának központjában.

Végül fel akarom hívni Pártunk figyelmét arra, hogy a termelő- szövetkezet kérdgse nem Mező- gazdasági és Szövetkezeti Osztályunk, vagy a földművelésügyi minisztérium szakkérdése, hanem jelenleg egész szocialista építésünk fontos problémája. Amíg ez a kérdés megoldást nem nyert, elkerülhetetlenek az átmeneti nehézségek, többek között az élelmezés s az iparnak mezőgazdasági nyersanyagokkal való ellátása terén. Ezt nemcsak Pártunknak, de ipari munkásságunknak, sőt egész dolgozó népünknek meg kell értenie. Olyan óriási átalakulás, mint a szocializmus felépítése a mezőgazdaságban, nem folyhat le átmeneti nehézségek nélkül. Mi rajta leszünk, hogy ezeket a nehézségeket lecsökkentsük, hogy az átmenetet megkönnyítsük. Ehhez azonban az kell, hogy Pártunk és dolgozó népünk tisztában legyen velük, fel tegyen rájuk készülve, fegyelmezetten, áldozatkészen fogadja őket és kíméletlenül utasítsa el az ellenség kísérleteit, mely egészséges szocialista fejlődésünk velejárójaként jelentkező átmeneti nehézségeiből tőkét akar kovácsolni. Minél jobban oldjuk meg a feladatot, annál kisebbek lesznek az átmenet nehézségéi, annál rövidebb az átmenet ideje. Remélem, hogy legközelebbi kongresszusunk már a teljes sikerről vehet tudomást.

Uj ötéves tervünk végrehajtásában, de küíönösen a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésében óriási feladat hárul az államapparátusra, elsősorban a községi, járási és megyei tanácsokra.

A. tanácsokat a falun, a járásban, a megyében, de még Budapesten is száz szál fűzi a mezőgazdasághoz, benne a fejlődő termelő- szövetkezetekhez, állami gazdaságokhoz, gépállomásokhoz. Túlzás nélkül el lehet mondani, hogy jó tanácsok nélkül nemcsak jó köz- igazgatás, de jó termelőszövetkezeti fejlődés sem lesz. A tanácsokról azt mondotta Sztálin elvtárs, hogy ezek a politikai szervezet szocialista formái ugyan —, de minden attól függ, hogy hogyan tudjuk ezt a formát szocialista tartalommal megtölteni.

Mi a tanácsokat a legszélesebb demokrácia alapján választottuk.

A demokráciának ilyen széles és bátor alkalmazása azonban magábanvéve még nem biztosíték arra, hogy a tanácsokat szocialista tartalommal tudjuk megtölteni, hogy a tanácsok már tagjaik demokratikus összetételéből kifolyólag meg fognak felelni azoknak a feladatoknak, ineiyek a szocializmus építésében rájuk hárulnak Sztálin elvtárs a szovjet tapasztalatok alapján megmutatta, hogy a szovjetek, melyekhez a mi tanácsaink hasonlóak, nem egyszer az ellenség eszközévé váltak, ha a Párt nem volt elég éber.

Ez a veszély nálunk is megvan. Nemcsak a veszély van meg, de egyes tények azt mutatják, hogy az ellenségnek ez már bizonyos fokig sikerült, hogy- az ellenség az

új tanácsokba jobban be van épülve, mint a tanácsok előtti köz- igazgatásba. Kiderült, hogy azon a címen, hogy biztosítani kell a közigazgatás zökkenőmentes folytatását és támogatni kell a köz- igazgatási tapasztalattal nem rendelkező tanácselnököket, ugrásszerűen megszaporodott a tanácsok apparátusában dolgozó volt horthysta tisztviselőknek a száma. Különösen megnőttek a községi és járási végrehajtó bizottságok titkárai között a horthysta elemek. Ezekre a titkárokra van bízva többek közt a gabona- és élelem- begyűjtés. Meg lehet állapítani, hogy élelmezési nehézségeink éppen a tanácsválasztások óta fokozódtak.

Mikor közelebbről szemügyre vettük a kérdést, kiderült például, hogy a borsodrnegyei tanács belkereskedelmi osztályán, melyhez a begyűjtés is tartozott, egyetlen kommunista nem volt. Ellenben 27 régi tisztviselő, volt földbirtokos, volt aktív tiszt, nyilas körzetvezető, stb. foglalkozott az élelmezéssel, aminek következtében Borsodban, legnagyobb ipari megyénkben, komoly közellátási nehézségek jelentkeztek. Szabolcsban, amely legnagyobb burgonyaellátó megyénk, megállapítottuk, hogy a tizenegy járási tanács titkára közül nyolc a régi horthysta tisztviselő, köztük volt földbirtokos és hasonló. .■?

A tanácsokra is áll az, ami a termelőszövetkezetekre. Fiatal, új szervezetek ezek, melyek a legközelebbi esztendőkben szakadatlanul rá lesznek szorulva a Pártunk és a kormány folytonos segítségére, támogatására és tanácsaira.

A termelőszövetkezetek is ott nőttek meg a leggyorsabban, ahol a tanácsok teljes erővel támogatták őket.

Ha a termelőszövetkezetet győzelemre visszük, akkor győzött a szocializmus a városban és falun egyaránt. A tanácsok kifejlődése és megerősítése a szocialista állam a'apiait szilárdítja meg. Ha ez a két feladat sikerül, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy leraktuk a szocializmus alapjait hazánkban. Amíg ezt a két feladatot jól meg nem oldottuk, addig elkerülhetetlenek az ingadozások és mindazok a nehézségek, melyek fejTödésűríket fékezik. Kongresszusunknak egyik fő feladata, hogy erre a két egymással összefüggő kérdésre ráirányítsa Pártunk és rajta keresztül az egész magyar dolgozó nép figyelmét.

Megnövekedett s új feladatok állanak tehát Pártunk előtt, melyek megoldása csak ügy sikerül, ha megerősítjük pártszervezeteinket, emeljük fegyelmüket, tudásukat, kapcsolataikat a dolgozó tömegek legszélesebb rétegeivel. Erre annál nagyobb a szükség, mert ötéves tervünk megkezdésével a tanácsok kiépítésével és egyéb feladatokkal kapcsolatban sok, a Pártban dolgozó elvtársunkat engedtük át más munkára, ami érezhetően gyengítette szervezeteinket. Az előttünk álló nagy célok megkövetelik ezért, hogy figyelmünket újra pártszervezeteink megerősítésére, pártkádereink nevelésére és előléptetésére irányítsuk. El kell ismerni, hogy pártkádereink a legmagasabb funkcionáriustól az egyszerű pártmunkásig és tagig,_ zömükben jól végezték feladataikat, bár soraikból tízezrével vittünk át más munkaterületre elvtársakat. De ideje, hogy megerősítsük Pártunk gerincét, különben az a veszély fenyeget, hogy nem tudjuk jól megoldani a magunk elé tűzött nagy feladatokat.

Pártszervezeteink megerősítéséhez tartozik az elméleti színvonal, a példamutatás és áldozatkészség fokozása mellett az új káderek bátor kiemelése és felelősebb munkába állítása.

Különösen a nőket és ifjakat kell bátran előléptetni: ezen a téren minden figyelmeztetésünk és követélésünk dacára még lassú a fejlődés, még vontatottan folyik a női káderek előléptetése.

Legsürgősebben azonban falusi szervezeteinket kell megerősítenünk.

A szocializmus építése a falun, csakúgy -mint a tanács munkájának beindítása és kifejlesztése elsősorban falusi szervezeteinkre hárul. Viszont — amint mondtuk —. szocialista fejlődésünk következtében, mint erre már rámutattunk, falusi szervezeteink jó része átmenetileg meggyöngült.

Bizonyos fokig még a tanácsok létrehozása is falusi párttitkáraink