Szabad Nógrád, 1951. március (7. évfolyam, 10-14. szám)
1951-03-17 / 12. szám
2 SZABAD NÓGRAD 1951 március 17. Pártmunka tapasztalatai A pártszervezetek felelőssége a megnövekedett feladatok megoldásában A FELEMELT ÖTEVES TERVBEN a kaz-ári bányaüzemeknek is több szenet kell adnia az országnak. A kazár5 bányaüzemek feladata is megnőtt. A további sikerek alapvető feladata az, hogy a pártszervezet még erősebbé legyen. Rákosi elvtárs hangsúlyoz ia: ,,Megnövekedett s új feladatok állanak. .. Pártunk előtt, melyek megoldása csak úgy sikerül, ha megerősítjük pártszervezeteinket, emeljük fegyelmü két, tudásukat, kapcsolataikat a dolgozó tömegek legszélesebb rétegeivel. A kazári bányák a kongresszusi versenyben dicséretreméltóan megálltók a helyüket. Az első helyezést elért Csipkés-bánya mögött fél százalékkal maradtak le. Az üzem a második lett. Olyan kiváló dolgozók jártak élen a termelésben, mint Szabó bagi Gábor. Tőzsér károly Lajos és csapataik. Jó munkájáért maga az üzemvezető is jutalmat kapott. A kongresszusi verseny napjainak 150—170 százalékos, őőt 200 százalékon felüli teljesítménye után azonban nem mutatkozik a terv teljesítésében eredmény, hanem elseje óta az ütem csak 10-én közelítette meg napi előirányzatát. A kongresszusi időszak végévé] az üzemben visszahanyatlott a verseny és amint Szabó elvtárs, szak- szervezeti titkár mondja: „még nem kaptak semmi utasítást az április 4-i versenyre vonatkozólagl" Urbán üzemvezető pedig arról beszél, hogy a munkahelyek megmaradtak a régieknek és azt is kijelenti, hogy április 4-re napi két vagonos tervenfeiüli termelést tudnak vállalni, ha a párt- szervezet kezdeményezné ezt. Bent a bányában a dolgozók több mint a felének hosszúlejáratú versenyszerződése van. így például Lackó János elvtárs és csapata azt vállalták, hogy ezévi tervüket november 1-re befejezik. Az üzemben 185 olyan dolgozó van még rajta kívül, aki ehhez hasonló vállalást tett. ÍTT VÉGEREDMÉNYBEN meg lehet állapítani, hogy a kazári bányászok és a műszaki vezetők nemcsak tisztában vannak azzal, hogy a felemelt ötéves terv náluk is fokozottabb feladatokat hárít, hanem tesznek is azért valamit, hogy megoldják feladataikat. A pártszervezet, amely mindenért felelős, ami az üzemben történik és a szakszervezet, amely a verseny gazdája, nem áll hivatása magaslatán. Nem harcolnak következetesen a fölemelt ötéves terv megvalósításáért. Rákosi elvtárs azt mondja: meg kell erősíteni a pártszervezeteket. A kazári bányász-pártszervezetben és általában a vezetőségben kevés a fiatal. Az idősebb elvtársaknak arra kellene töreked- niök, hogy minél több becsületes ifjúmunkást állítsanak maguk mellé. Amikor az üzemi párttitkár megbetegedett, nem tudott maga helyébe fiatalt állítani, és így a kongresszusi versenyt elsősorban nem a pártszervezet lendítette előre, hanem a műszaki vezetés szervezte meg. BESZÉLT RÁKOSI ELVTÁRS ARRÓL IS, hogy emelni kell a párt- szervezetek fegyelmét. Ezzel szemben Kazáron egyes elvtársak fegyelmezetlenek, beleesnek az ellenség hálójába. Ahelyett, hogy továbbfejlesztették volna a versenymozgalmat, siránkoztak és igazságtalannak tartották, hogy ők lettek a másodikak, valósággal kettévágták a dolgozók versenylendületét. A kazári pártszervezetnek — és minden pártszervezetnek — azért kell harcolnia, hogy elsajátítsa a legjobbak munkatapasztalatait és megelőzze az elsőket. A kazári elvtársak másokban keresték a hibát és nem látták meg, hogy egyedül a pártszervezet felelős azért: mennyire teljesíti az üzem tervét, hogyan tudja a ráháruló feladatokat megoldani. Néhány hónappal ezelőtt egy-egy szeminárium alkalmával zsúfolásig megtelt az előadóterem. Most az a helyzet, hogy hol az előadó hiányzik, hol a hallgatók nagyrésze nem jön el az előadásra. Nyilván így nem ismerik alaposan Pártunk célkitűzéseit. Persze, ezért nem a dolgozókat kell okolni, mint ahogy azt Kazáron teszik, hanem a pártszervezet vezetői a hibásak. A felemelt ötéves terv számaiban már benne van egész politikai, nevelő munkánk hasonló arányú megjavításának követelése is. Meg kell javulnia a propaganda munkának, és az agitációnak is konkrétabbnak kell lennie. Jedlicska elvtárs, pórttitkár azt tartja, hogy a dolgozók zokon vennék a munkahelyen való váltást. Ez opportunista álláspont, amely az ellenségnek használ és kevesebb szenet juttat az országnak. Van az üzemben már 18—20 dolgozó, akik munkahelyen váltanak. Ha a népnevelők elmondanák, hogy ezeknek a dolgozóknak növekedett termelésük, emelkedett a keresetük, akkor bizonyára nagy sikere lenne a melegcsá- kány-mozgalomnak Kazáron is. Ez a dolgozók, lebecsülése. A kazári bányászok öntudata van már olyan magas, hogy. ennek jelentőségét megértsék, amit a versenyben elért második helye zés is bizonyít. Ez egyben a pártszervezet tömegkapcsolatát is példázza és az is, hogy nem törődött a kitüntetett legjobb dolgozók népszerűsítésével. Minthogy az üzemben mindenért pártszervezet felelős, köteles lett volna támogatni az üzemvezetőt a többtermelésre irányuló törekvésében, a meleg csákány-mozgalom kiszélesítésében, fel hívni a szakszervezet figyelmét, helytelen, hogy a dolgozók nem ismerik, hol tartanak évi tervükben, tervük tel jesítésében és mozgatójává lenni az április 4-re kialakuló versenynek. Ur- bányi üzemvezető a termelés személyes irányításával, a dolgozók támogatásával-ér el jó eredményt. Kovács Ferencék, vagy Ungerék elmondhatják, hogv az üzemvezetővel történt megbeszélés alapján emelkedett 8—10 s-zá zalékka! a termelésük. Tehát felkarolja a dolgozók kezdeményezését. UGYANÍGY KEZDEMÉNYEZŐ, ta náesadó lehetne a pártszervezet, az üzemvezetés és a szakszervezet felé. Ehelyett vagy szépítik a dolgokat, vagy mega-lkusznak a nehézségekkel és messze elmaradnak a dolgozók fejlődése, lendülete mögött. Kazáron a pártszervezet viszonya az üzemvezetéshez és a szakszervezethez most inkább baráti, elnéző és megalkuvó kapcsolat hoz hasonlít. Ennek a kapcsolatnak elvtársinak kell lennie, megbírálni hibákat, segíteni a nehézségek megoldásában — és akkor tapasztalni fogja a pártszervezet, hogy egyre erősebb, egyre tekintélyesebb lesz. Azt mondják, hogy nincs jobb ellenőrzés a termelés ellenőrzésénél. Ha a kongresz- szusi verseny után a termelést nézzük, akkor az is kitűnik, hogy a pártszervezet nem gyakorolt ellenőrzést sem az üzemvezetés, sem a szakszervezet felé, és magát is abb-a-n ringatta, hogy a kongresszus után úgy i® vissza kell esni a termelésnek. Ez azonban nem lehet- törvényszerű, C6ak annak muta tója, hogy a pártszervezet még nem érzi eléggé felelősségét a dolgozók és az egész béketábor iránt a felemelt terv megvalósításáért. Többi bányász pártszervezeteink felismerhetik ebből, hogy munkájuk középpontjában a termelésnek kell állnia, hogy feladatukat nem ruházhatják áf a műszaki vezetésre és megnövekedett feladataik sikeres elvégzéséért elsősorban ők a felelősek. BALOGH GYULA Agitációs munka a műhelyben GYÁRUNKBAN MAR ÉVEK ÓTA működik az agitátoriskola. Az iskola tanterve sok időt szán az agitációs tömegmunka módszertanának tanulmányozására. Ez feltétlenül szükséges is, mert a jól képzett, sokattudó ember is rossz népnevelő, ha nem tudja elvinni a bolsevik igazság tüzes, lelkesítő szavát. Érteni kell ahhoz, hogv közelebb jussunk hallgatóinkhoz és megtaláljuk a nekik érthető nyelvezetet. Saját tapasztalatunkból meggyőződtünk arról, hogy legjobb ott a mü- helyagitációra megbízni a népnevelő, két, ahol maguk is dolgoznak, közelről ismerik az embereket, színvonalukat. érdeklődésüket és igényeiket. Az ilyen agitátornak mindenkor friss^ időszerű helyi anyag áll rendelkezésére, ami nélkül nem is lehet szó eredményes agitációs munkáról. Nagy súlyt helyezzünk az erőelosztásra is. Minden agitátor a saját műszaka dolgozóival foglalkozzék. Egy-egy népnevelőhöz 8—10, legfeljebb 12 fő tartozik. Az agitációs munka az ebédszünetben, s a munkahelyen folyik. Ha az agitátor a termelés kérdéseiről beszél, fel kell, hogy hívja a figyelmet a környezetre, rámutathat például a hanyag munkás munkahelyén uralkodó rendetlenségre, rosszul karbantartott szerszámokra, az anyagpazarlásra. A népnevelők az alapvető témákat megtalálják a pártbizottság által ösz- szeállított tervben. Ez a terv azonban egyáltalán nem korlátozza az agitátorok kezdeményezését. Az agitátor legyen figyelmes szemlélője és szervezője a kollektíva életének. AZ AGITÁTORNAK TUDNIA KELL, hogy a bolsevik igazi erénye a szerénység és kerülnie kell minden nagyképűséget, vagy éppen a parancsolgató hangnemet. Mindig vissza kell emlékezni arra. hogy a tömegektől tanulni kel! a kommunistának. Minden kérdést a Párt és az állam szempontjából kell megvizsgálni és levonni belőle a következtetéseket. Ugyanilyen szellemben kell nevelni a tömegeket is. Ha a népnevelő a selejt kérdéséről beszél, nevezze meg és szégyenítse meg a selejtszaporítókat. Azokat a dolgozókat, pedig, akik hozzá nem értés folytán termelnek selejtmentesen, vezesse rá, hogyan fokozhatnák szakmai tudásukat. Rá kell mutatni, hogy a selejtes termék más üzemek, vagy gyárak dolgozóinak kezébe jutva, azok munkáját is akadályozza és ez visszatükröződik az állami tervek teljesítésén Is. Igen fontos követelmény az agitátorral szemben, hogy értsen a szemléltető segédeszközök alkalmazásához. Ha a népi demokratikus országokról, a koreai eseményekről beszél, elevenebb a munkája, ha térképeket és fényképeket használ fel- és rámutat az illető ország helyzetére, sajátosságaira. A segédeszközöket nem nehéz megszerezni. A „Kaucsuk"-gyárban minden agitátornak rendelkezésére állnak az eredménytáblák, kimutatások, „szta- hánovista naptárak”, fényképek és térképek, amelyek megadják az agitátornak a szükséges adatokat. A „SZTAHANOVISTA-NAPTAR” — a szemléltető agitáció egyik formája. Ez nagy tábla, amelyen a hónap folyamán, napról-n-apra feltüntetik az elért eredményeket. Ha a népnevelő a munkaverseny kérdésével foglalkozik, olyanmódon kell felvetni a kérdéseket, hogy maguk a munkások tegyenek javaslatot versenyhívásra, a kihívás megfogalmazására, a feladatok határidőelőtti teljesítésére. Az agitátornak mindenkor kötelessége, hogy élenjárjon, fejlődő ember legyen, a tömegek vezetője, akinek tekintélye van s aki elvtársait harcba vezetheti a munka termelékenységének emelésére, mert maga is élenjár a termelésben. Az az agitátor, aki beszél ugyan az önkritikáról, a szocialista társadalom hajtóerejéről, de a valóságban letompítja a kritika élét és nem tudja magát rászánni, hogy a fogyatékosságokról megemlékezzen, nem részesülhet tiszteletben. A népnevelőnek, ha valamilyen feladatot kitűzött maga elé, azt meg is kell valósítani. Ha nem sikerül az első alkalommal, úgy új utakat, új módszereket, új kiindulópontot kell találni. Az agitátor legyen a munkaszeretet, a teremtő kezdeményezés és fegyelem mintaképe. Mutasson példát az ös"^ állampolgári kötelességek teljesít' ben, öntudatosan, kommunista mód viszonyuljon a munkához. A ,.KAUCSUK"-GYAR egvik legjobb agitátora, Nyikoláj Szergejevics Jusin ragasztómunkás, a Kommunista Párt tagja, — akit a múlt év decemberében a Frunze-kerületi szovjet küldöttévé választottak. Nyikoláj Szergejevics javasolta és valósította meg a munkahely-komplex megsz-er ve zését. Ennek köszönhető, hogy a dolgozók most 160—170 százalékra teljesítik normáikat. Természetes, hogy olyan agitátor, mint Nyikoláj Szergejevics Jusin, szavának nagy súlya és tekintélye van, valóban mozgósítja hallgatóit és mindig újabb munkagyőzelmekre vezeti őket. gracseva. a ..Kaucsuk’'-cfyár Dártirodáiának vezetői®. Nagyobb fegyelmet a pártoktatásban Partunk ii. kongresszusa mélyrehatóan foglalkozott a párt- oktatás jelentőségével. Rákosi elvtárs referál urnában rámutatott azokra az eredményekre amelyet Pártunk ideológiai színvonalának emelésében elér- tűn*. De rámutatott azokra a hibákra is, amelyek gátolják kádereink továbbfejlődését, amelyek akadályozói további feladataink megoldásának, A kongresszus vitájában Horváth Márton elvtáre élesen vetette fel az ideológiai munka lebecsülésének kérdését és rámutatott arra, hogy az eddiginél „nagyobb becsületet kell biztosítanunk az oktatási és elméleti munkának". Itt az ideje annak, hogy a pártoktatás területén ne nézzük közömbösen a lemorzsolódást és teremtsük meg a tanulási rendet és fegyelmet, amely nyilván más természetű lesz, mint az állami iskoláké, de kisebb mértékkel semmiesetre sem mérhető". A mi megyénk területén különösen aktuális ezt a kérdést felvetni, mert oktatási munka színvonala és fegyel-1 me, de a mennyisége is alacsonyabb az országos állagnál. Nem egyszer előfordul, hogv a pártvezelöség tagjai, sőt még pártfunkcionáriusaink is az oktatás területén „rejtett tartalékként" kezelik a tanulási napot és az oktatásban dolgozókat és egy-egy feladat megoldásánál rendszeresen az oktatás vonalán dolgozó kádereket vonják el munkájuktól. Sőt előfordul az is, hogv „a sok munkára való tekintettel" felfüggesztik a pártoktatást. Elfelejtik, amit Horváth Márton elvtárs is mondott: „A leiadatokkal való ,túlterheltség4 ideje körülbelül megegyezik o szocializmus felépítésének egész területével, ha nem többel. Megfeledkeznek továbbá arról, hogy a propaganda jelentősége a Párton belül ideológiai és nevelő munka — a termelés területéről vett hasonlattal — csak a nehézipar jelentőségével mérhető össze." J-JA MEGNÉZZÜK megyénk területén ezeket a kérdéseket, megtaláljuk a hibákat minden vonatkozásban. Például előfordult a salgótarjáni járásban, hogv a megszervezett bányászoktatást a kongresszusi munkaverseny ideién a járási bizottság tudtával és jóváhagyásával „felfüggesztették” azzal az indokkal, hogy a munkaverseny érdekében ez szükségessé váll. Ezek az elvtársak nyilvánvalóan megfeledkeztek arról, hogv a munkaverseny nem a kongresszus ideiére elhatárolt feladat, hanem a szocializmus építésének kommunista módszere, amiből adódik az, hogy a munkaversenynek állandónak és folyamatosnak kell lennie. Találkozunk hasonló jelenségekkel megyénk más területén is. És itt meg kell állapítanunk azt, hogy propagandamunkánk gyengeségének az okát nem a munka- verseny és nem a szocializmus építéséből következő feladatok elvégzésében kell keresni, hanem abban, hogy párttagjaink, vezetőségi tagjaink és nem egy esetben vezető funkcionáriusaink is lebecsülik az elméleti munka jelentőségét: Sok helyen maguk a pártíitkárok sem akarnak tanulni. Ez mutatkozik meg a rétsági járásban, ahol 26 párttitkár közül csak 11 végzett pártiskolát és ebben a járásban nem több azoknak a párttitkároknak a száma sem, akik valamilyen fokú rendszeres pártoktatásban részlvennének. Természetesen, ha párttitkáraink maguk is így viszonyulnak a propaganda- munka kérdéseihez, akkor az eredmény nem i6 lehet jobb, mint ami ezen a területen jelenleg van. Ezért van az, hogv például Romhány községben a pártoktatás leállt, azzal az indokkal, hogy az „előadó megbetegedett" és ,.a párttagok nem akarnak tanulni". Amikor megnéztük ezt a kérdést, kiderült, hogy minden különösebb utánjárás nélkül ebben a községben találtunk 6—7 elvtársat, akik alkalmasak arra, hogv a lebetegedett előadót helyettesítsék és egv nap alatt a megfelelő felvilágosító munka után 18 párttag jelentkezett politikai iskolára. PARTUNK II. KONGRESSZUSA hosszú időre megszabta a Pártunk és népünk elölt álló feladatokat. A propagandamunka kiszélesítése érdekében ki kell bővítenünk agitációs munkánkat. Félre kell tennünk a propagandamunkának papíron való szervezését ehelyett népnevelőinken keresztül meg kell győzni párttagságunkat arról, hogy a szocializmus építésének, eredményeink fokozásának egyik nélkülözhetetlen kelléke, hogy marxista-leninista elmélettel vértezzük fel párttagságunk legszélesebb tömegeit. Jó felvilágosító munkával el kell érnünk, hogy 25—30 százaléka kai emelkedjen az oktatásba bevont párttagok száma. A másik feladat, hogy a kibővített politikai iskolák színvonalát emeljük azon keresztül, hogy a nem megfelelő propagandistákat, előadókat kicseréljük pártiskolát végzett elvtársakkal, hogy a politikai iskolák vezetőivel propaqandista szemináriumokon és egyéni toglalkozásokon keresztül is pártbizottságaink többet foglalkozzanak, nagyobb segítséget adjunk munkájukhoz. A politikai színvonal emelésénél nagy jelentősége van az ellenőrzés kiszélesítésének és elméleti színvonalra való emelésnek is. Ezért az ellenőröket a legképzettebb elvtársakból kell összeállítani, akik nemcsak a technikai ellenőrzést tudják megvalósítani, hanem az ellenőrzésen keresztül felszínre tudják hozni a politikai iskolákon felmerült vitás kérdéseket is közvetlen segítséget tudnak adni a politikai iskolák vezetőinek is. Meg KELL SZÜNTETNI propaA gandamunkában a kérdések száraz „elvi” megtárgyalását. Propagandamunkánkat közvetlen össze kell kapcsolni a napi gyakorlati feladatokkal, a község vagy üzem mindennapi problémáival! Biztosítani kell, hogv propagandamunkánk közvetlenül szolgálja a faluban a mezőgazdaság szocialista át-alakitását, az állammal szemben való kötelezettségek teljesítését, mint a beszolgáltatás, a munkák időbeni elvégzését és mindazokat a feladatokat, amit Pártunk kongresszusa a mezőgazdaság vonalán meghatározott. Ugyanígy az ipari termelés vonalán is a propaganda- munkánk kell, hogv mozgósítsa a tömegeket a termelékenység emelésére, a munkafegyelem megszilárdítására, áldozatok vállalására és azokra a feladatokra, amelyeknek a végrehajtását az úi ötéves terv megvalósítása megkövetel tőlünk, MRAZIK JÁNOS m b. oktatási aloszt. felelős. Jobban látom a község dolgait A kongresszus végetérté- vel én is haza kerültem Herencsénbe. A magyar- nándori vasúti állomáson Baráth István herencsényi középparaszt kocsijával várt rám, amit a tanács küldött, hogy ne kelljen gyalogolnom. Hazáig egész úton azon gondolkodtam, hogy mit is fogok majd mondani a kongresszusról, ha kérdeznek a dolgozók. Szinte úgy éreztem, hogy nem fogok tudni majd semmit sem mondani. „Hogyan is kezdjem majd a mondanivalómat" — állandóan ez járt gondolatomban. Tán azzal kezdjem, hogy beszéltem a koreai küldöttel és még táncoltam is, vagy azt mondjam el, hogy Rákosi elvtárssal is beszéltem. Érdeklődött a községünk helyzetéről és a termelőcsoport munkájáról. S ahogy gondolkodtam, magam előtt láttam a falunk helyzetét és annak minden oroblémáját. Herencsény községben a földmíívesszö- vetkezet előtt egy nagy csoportba verődve férfiak és asszonyok várták megérkezésemet. Az asszonyok csókkal halmoztak el, a férfiak kézszorítással és mindegyikük kérdezett valamit, A hazaérkezésem utáni napokban aligha voltam magamban odahaza. Hisz mindig voltak, akik fölkerestek. Pékár István párttitkár elvtárs is fölkeresett és vele arról beszélgettünk, hogy hogyan lehetne kiküszöbölni a pártépítés területén mutatkozó hiányosságokat és erősíteni szervezetünket. Ezen a téren különös súlyt kell helyeznünk arra, hogy mindazon dolgozókat, akik már jó munkájukkal bebizonyították és állam iránti kötelezettségük teljesítésével megerősítették a Párt és a nép iránti hűségüket, azokat jöl kell vennünk a Párba. De vigyáznunk kell arra is, nehogy ezt a munkát kampányszerűen vigyük. Ez csak kezdeti eredményekhez vezetne. De beszélgettünk arról is, hogy a párt szervezetnek segítenie kell a termelőcsoport munkáját, hogy az sikeresen tudja végrehajtani az előtte álló feladatokat. Nagy súlyt kell, hogy fektessünk Pártunk tagjainak ideológiai képzésére is. Annál is inkább, mert csak jól képzett párttagok fogják tudni visszaverni az ellenség támadásait. Hisz a községünk területén az ellenségből van bőven. Itt élnek közöttünk Svarc Samu, a Templánszki kulák testvérek, Szota István, „Gróf" Apor Gizella, Borza Rudolf. Grófok, kulá. kok és oapi ruhába öltözve Száraz János plébános, akik eszeveszett rágalmakat szórnak a Szovjetunióra és egész dolgozó népünkre. Ébernek kell tehát lennünk és csírájában el kell fojtanunk az ellenség megnyilvánulásait. Fölkerestek a termelőcsoport tagjai is. Azoknak meg arról beszéltem, hogy meg kell erősíteni a csoportok működését és ebben a munkában a csoportokat segítenie kell a régi Zója- csoportnak. A termelőcsoport dolgozóinak jó példával kell elöl jár ni és élen kell haladni a tavaszi mezőgazdasági munkák elvégzésében is, amely az idei termésnek legfontosabb feltétele. Meg kell szervezni a brigádokat, munkacsapatokat, be kell vezetni az egyéni felelősséget a munkában, mert csak ezen keresztül fogjuk tudni őszre az egész község dolgozóit a közös gazdálkodás útjára vezetni. Mert ha ml, csoporttagok jól dolgozunk, annál kisebbek lesznek 02 átmeneti nehézségeink s annál rövidebb idő alatt eleget fogunk tenni feladatainknak. A tanács tagjaival arról beszéltem, amit Rákosi elv társ is mondott, hogy jó tanácsok nélkül nemcsak jó közigazgatás, de jó termelőszövetkezeti fejlődés sem tesz. És most arra kell, hogy vegye az irányt a tanács, hogy a tavaszi szántás-vetési munkálatokat a minisztertanács határozatban előírt határidőre köz* ségünk dolgozóival elvégezzék. Meg kelt javítania kapcsolatát a tanácsnak a pártszervezettel, mert csak abban az esetben fogja tudni munkáját eredményesen megoldani, a termény- begyűjtésben és az adóbefizetésekben mutatkozó lemaradásokat behozni és teljesíteni. Rövid itthoniétem alatt már számát sem tudom, hogy hány dolgozóval beszélgettem és most arra készülök, hogy gyűlés keretében ismertessem községünk minden egyes dolgozójával a kongresszus határozatait, Pártunk, Rákosi elvtárs iránytmuta'ó sza -'it. Elmondta: Majoros József né, Herencsény község küldötte.
