Szabad Nógrád, 1951. március (7. évfolyam, 10-14. szám)
1951-03-17 / 12. szám
4 SZABAD NÓGRAD !95i mlrcíus ír. „ÉBEREN ŐRKÖDÜNK MUNKÁJUK, PIHENÉSÜK FELETT'' fj)iága Édesanyám! A kongresszuson elhangzott Farkas Mihály vezérezredes bajlárs beszéde, amelyben ismertette a néphadsereg feladatát. Én is, mint a dolgozó nép fia, a néphadsereg katonája vagyok. Sokat tanulok azért, mert a' jelenlegi nemzetközi helyzet megkívánja tőlünk, a néphadsereg harcosaitól, hogy katonailag és politikailag fejlettek legyünk. Tudjuk azt, hogy mit akarnak az imperialisták. Még a második világháború sebei be sem forrtak, még nem száradtak lei a könnyek az özvegyek és árvák arcáról, még tátong a seb, amely lassan gyógyul, de már az imperialisták azt akarják, hogy egy újabb véres háború törjön ki, amelyből a hasznot ők húzzák. Nekünk nem olyan a bánásmódunk, mint a Horthy-hadseregben volt, vagy mint az imperialisták hadseregeiben. Mi öntudatos katonák vagyunk, ami azt jelenti, hogy tudjuk azt, hogy nekünk szent kötelességünk a hazát megvédeni az imperialistákkal szemben. Tudjuk nagyon jól, hogy mit akarnak az angol-amerikai imperialisták. Láthatjuk ezt Koreában, ahol halomra gyilkolják az ártatlan gyermekeket és asszonyok százait. Jugoszláviában Tito és társai várják az alkalmas pillanatot, amikor Trumanék szavára megtámadják hazánkat és elpusztítsák azokat az eredményeket, amiket eddig dolgozó népünk elért. Addig, amíg édesanyámék otthon a többtermeléssel felelnek az imperialisták háborús uszításaira, addig mi éberen őrködünk maguk felett. hogy nyugodtan dolgozhassanak és pihenhessenek. A termelőcsoportot fejlesszék tovább, hogy ezzel is építhessék az országot, amely oly sokat szenvedett eddigi háborúk alatt. Munkájuk végzése közben sohase feledkezzenek meg arról, hogy ami ebben az országban történik, azt Pártunknak és a Szovjetuniónak köszönhetjük és ne feledkezzenek meg a dicsőséges Vörös Hadseregről, amely leiszabadított bennünket a fasizmus igája alól, és a béketábor vezetőjéről, a nagy Sztálin elvtársról. Kommunista jó munkát kívánok továbbra is és dolgozzanak becsülettel, mert mi. ha kell, meg védjük édes hazánkat az imperialistáktól és haladunk a Párt vezetésével kiképzésünk sikeréért. Az elvtársaknak adja át üdvözletemet. Magát pedig, drága jó édesanyám, gyermeki szeretettel csókolja Ha: _____________________g_____________VARGA MÁRTON E meljük a szabadságharcos munka színvonalát Nemrég fejeződött be Pártunk II. kongresszusa. Ezen a kongresszuson Rákosi elvtárs beszámolt eddigi eredményeinkről és hiányosságainkról. A megjelölt feladatok a mi számunkra, a Magyar Szabadságharcos Szövetség számára is igen fontosak . Az SZUSZ március 31-től április 1-ig tartja II. kongresszusát. Erre a kongresszusra minden szabadságiiar. cosnak a termelés és a kiképzés területén kell készülnie. Ez a kongresszus azért vált szükségessé, hogy tovább erősítsük a békefront ránkeső szakaszát. A világuralomra törő imperializmus már megtámadta a hazáját és szabadságát szerető koreai népet, ezen túl pedig egy harmadik világháború kirobbantására spekulál. „Ha az imperialisták egy harmadik világháborút robbantanának kt — mondotta Malenkov elvtárs —, az már nem egyes kapitalista államok, hanem az egész ka pitalizmus sírja lesz." Ez a kongresz- szus még jobban kifejezője lesz népünk egységének és a béke megvédése iránti elszántságának. A kongresszusra készülve minden alapszervezeti veztőségnek és a tagságnak széleskörű agitációs munkát kell végezniük az üzemekben és a szocialista szektorokban, tudatosítva a dolgozókkal Szövetségünk jelentőségét. Tudatosítani kell, hogy Szövetségünk a néphadsereg tartalékát van hivatva kinevelni. Szabadságharcos bajtársaink, bajtársnpink valamennyi dolgozóval együtt odaadóan vegyék ki részüket a Szövetség il. kongresszusának élőké, születeiből. Ne legyen olyan bajtárs, aki ne tudná, hogy milyen fontos esemény előtt áíi a Szövetség, hogy mit jelent a kongresszus a Szövetség további életében, fejlődésében. Nagy figyelmet kell fordítani a küidöltvá- lasztó taggyűlések megszervezésére és lefolytatására, ahol a küldötteket választják a megyei konferenciára. A megyei konferencia választja meg az Országos Kongresszus küldötteit, akik a kongresszusról visszajövet beszámolnak annak munkájáról. A kongresszusra való készülésünknek máris olyan eredményei vannak, mint a pásztói gépállomáson, ahol a .szabadságharcosok vállalták, hogy 5 erőgépet kijavítanak és egy munka- padot helyreáHítana'k. A paiotási Pa- !óc-terme!őesoportbán a tagok fel. ajánlottak egy munkanapot, hogy a kongresszus tiszteletére a szabadságharcos-épületet kidíszítik, az udvart rendbehozzák. Az Acélgyárban Lengyel Pál termelésének 10 százalékos emelését határozta el. Sok ilyen, ehhez hasonló, a termelés és a kiképzés megjavítására szolgáló vállalások beszélnek arról, hogy tagságunk megérti a kongresszus jelentőségét. Az eredmények mellett arra kell törekednünk, hogy a kongresszusra készülve kiküszöböljük munkánk hiá nyosságait. így például az acéláru- gyári küldöttválasztó taggyűlés nem 1 felelt meg a várt követelménynek, mert nem ellenőriztük a feladatok végrehajtását. A taggyűlés előkészítő sénél hiányzott az egyéni agitáció, az alapos felkészülés. A megyebizottság nak, ha jó munkát akar végezni, i kongresszusig nagyobb és konkrétabb támogatást kell nyújtania az alapszervezeteknek, de elsősorban mindenütt a helyi pártszervezetekkel együtt, az vezetésükkel kell tovább dolgoznunk. A kongresszus legyen ifjúságunk nagy megmozgatója. Äz ifjúság ; munkában járjon élen, a külső és bel ső ellenség lássa meg, hogy a Szajéldaképének tekinti a Szovjetunió OOSZARM szervezetét. Az Acélárugyárban Bartusz Mihály ifjúmunkás a kongresszus tiszteletére 15 új ujság- előfizető beszervezését vállalta, valamint a kiképzések lemorzsolódása ellen jó felvilágosító munkát végez. A Szövetség kongresszusa ki fogja értékelni eddigi munkánkat és megmutatja feladatainkat, mozgósítja a Párt által megadott feladatok végrehajtására Szövetségünk tagságát. Szövetségünk nevelő csoportjai a kongresszus jelentőségét felmérve,végezzék munkájukat, az alapszervezetek vezetőségei munkájuk megjavításával járuljanak hozzá a Szövetség II. kongresszusának sikeréhez. A küldöttválasztó gyűlések alapos megszervezésével emeljük a szabadságharcos munka színvonalát. MSZHSZ Nógrádmegyei. Bizottsága. Itt »un mm iafe/e... ... Hogy a tavaezibúza, mihelyt a talajállapot megengedi, a legsürgősebben a földbe kerüljön. Sűrű vetést kell alkalmazni, hogy a bokrosodást megakadályozzuk, ezért kát. holdanként 120 kilót vessünk. . Hogv a tavasziárpa vetését ugyancsak korán végezzük el. Sűrű vetést kell itt is alkalmazni, nehogy bokrosodás állton elő. .. Hogv a zabot az árpa után azonnal elvessük, mert a legnagyobb sikert a korai vetések biztosítják. Vetés után a talajállapottól függően hengert és magtakaró boronát alkalmazzunk. ... Hogv a lucernát feltétlenül őszi mélyszántásba, apró, morzsáira elkészített, gyommentes, megfelelőre tömött vetőágyba vessük. Katasztrails holdanként 100 kilogramm foszfor és 30 kilogramm nitrogén műtrágyát kell kiszórni vetés előtt. A lucerna vetését március 31-ig be kell fejezni. . Hogv az árpa &s zab elvetése után, ahová vörösherét vagy lucernát akarunk rávetni, a vetést lehengereljük és keresztbe rávetjük. .. Hogv a talaj előkészítését, mihelyt a talajállapot megengedi, végezzük el a cukor- és takarmányrépa alá olyformán, hogv az őszi szántást feltétlenül simítózzuk, tárcsázzuk, fogaspliuk és könnyű hengerrel hengereljük. ... Hogv amint a talajra rá lehet menni, az őszi gabonáknál még a fogasolás előtt, tehát március első felében pétisós fejtrágyázást kell alkalmazni. A tizenliétszázalékos pétisóbó] 50 kilogrammot a 20 és fél százalékosból 40 kilogrammot kell kafasztrális holdanként kiszórni. ... Hogv a kukoricaföldbe vetett őszi kalászosokról a csutkatő letaka- rílását a legsürgősebben elvégezzük A nógrádmegyeri tanács tanácsülésen foglalkozott a tavaszi szántás-vetési munkálatok beindításával. Tóth Istvánná tanácstag, a helybeli Petöii-tszcs tagja, a csoport nevében vállalta, hogy a vetést a minisztertanácsi határozatban megjelölt idő előtt tíz nappal befejezik. Bejelentése nagy lelkesedést keltett és a tanácstagok egymással versenyezve tették meg páros versenykihívásukat, úgy, hogy 10 pár verseny alakult ki. A tanácsülés elhatározta, hogy a tavaszi munkálatokat határidő előtt fogja befejezni.. Tanítsuk szorgalmasan ifjú bajtársainkat K edves János Barátom! Bemutatják a ,,Bátor emberek”-et A salgótarjáni „November 7” filmszínház március 17—22-ig játssza a „Bátor emberek” című magyarra szinkronizált színes szovjet filmet. A film cselekménye Eszak-Kaukázus- ban egy lótenyésztő kolhozban kezdődik, a Nagy Honvédő Háborút megelőző években. Va-szja Govoruhin, a telep fiatal dolgozója féltóA gonddal neveli az állatokat. A , fasiszták megtámadják a Szovjetuniót, a méntelep dolgozóinak feladata, hogy megmentsék az értékes lova irat az ellenség csapatai elől. Kemény küzdelmek árán sikerül leleplezni a ménetelep dolgozói közé furakodott ellenséget és megmenteni az állatokat. A harcok alatt a méntelep dolgozói állandó kapcsolatot tartanak fenn a partizáncsapatokkal, tőlük értesülnek a partizánok arról, hogy a németek szovjet nőkkel megrakott kocsikat kapcsoltak szerelvényükre, hogy megmentsék a vonatot a felrobbantástól. A méntelep dolgozói ezt megakadályozzák. A Szovjet Hadsereg hatalmas győzelme után a méntelep békés élete tárul elénk. Vaszja egymásután nyeri el a lóversenyek első diját, dicsőséget szerez a méntelepnek és megkapja a Szovjetunió Mesterlovasa címet. A bátor emberek tovább folytatják nagyszerű munkájukat, kiváló eredményekkel gazdagítva, fokozva hazájuk ere jét. Farkas elvtárs kongresszusi beszédében rólunk, katonákról, a néphadsereg tagjairól is beszélt. Rámutatott arra, milyen szerepet játszik országunk megvédésében néphadseregünk, milyen ma és a múltban milyen volt az újoncokkal való bánásmód. Te, aki a néphadseregnek egy ilyen újonc katonája vagy, apáink elbeszéléséből magad is láthatod a különbséget. Minket a dolgozó nép bizalma állított erre a posztra. Nagy megtiszteltetés ez nekünk, egyszerű falusi gyerekeknek, akik eddig még falunk határain is alig "jutottunk túl. Most tanulunk, nevelődünk. Tanúbizonyságát adjuk annak, hogy méltók vagyunk Pártunk és dolgozó népünk bizalmára. Kedves János Bajtársam! Te már néphadseregünk ifjú harcosa vagy. Átestél egy nagy nevelőiskoián, megtanultad és meg fogod tanulni, mi egy katona hivatása. Az elkövetkező időkben már neked is keil nevelni ifjú barátainkat, akik majd mint újoncok jönnek közénk. Neked is feladatod felgyújtani a bevonulókban a hazaszeretet lángját, elmélyíteni a Szovjetunió iránti megingathatatlan szeretetünkef és hálánkat. Mi már megtanultuk, mit jelent nekünk a Szovjetunió, tanítsunk meg hát minden ifjú barátunkat, minden hazáját szerető dolgozót arra, hogy nekünk a Szovjetunió a békét jelenti. Kedves Jancsi Barátom! Most a Szovjet-Magyar Barátsági Hónapban különösen, de ezután is, érezni kell ezt. Ebben a szellemben kell élni és dolgozni minden magyar békeharcosnak, de különösen nekünk, katonáknak. Sohase térj le arról az útról, amelyet nekünk a hős szovjet katonák mutattak. Erősítsük néphadseregünket, azzal is, hogy a legtökéletesebben elsajátítjuk a katonai tudományt, hogy legyen mitől félni azoknak, akik újra ágyútölteléknek akarják felhasználni a népeket. Ha így végezzük mi is munkánkat, összefogva a dolgozókkal, beváltjuk Rákosi elviárs szavát, hogy mi nem rés, hanem erős bástya vagyunk a békefront ránk eső szakaszán. Bajtársi üdvözletemet küldöm: BIKKES KAROLY törm. Salgótarján. „TOVÁBB TANULUNK" Megyénk diákjai ezt írják dolgozataikban válaszul az imperialistáknak Az általános iskola nyolcadik osztálya elvégzése után megyénk iskolái; bő] az idén 830-an tanulnak tovább. Ez a szám lényegesebben magasabb, mint az elmúlt évben a tovább tanulók száma. Az ősz íolyamián két felsőfokú iskolával gazdagodik megyénk: balassa- gyarmaton tanítóképző, Szécsényben mezőgazdasági technikum várja a munkás- és parasztfiatalok népes seregét. Nagyjelentőségű esemény két iskola avatása, de talán még jelentősebb az a változás, ami a tanulók szociális összetételében végbement. Az 1951— 1952-es évben a különböző gimnáziumokban ipari és mezőgazdasági technikumokban tovább tanuló munkás- és paraszttanulók száma meghaladja az iskola létszámának 80 százalékát. Hogy ez milyen hatalmas változást jelent a felszabadulás előtti időkhöz képest, hű képet kapunk, ha összehasonlítást teszünk: a salgótarjáni felső- ikereskedelminek az 1942—43-as tanévben 135 hallgatója volt. Ebből öt paraszt-, 45 munkásszármazású. A következő 1943—44-es tanévben még rosz- szabbodott a helyzet. A munkásszár- mazású tanulók száma 17-re csökkent, míg a paraszttanulók száma mindössze héttel emelkedett. A gimnáziumok és a felsőfokú iskolák összetétele még ennél is szomorúbb képet mutatott. A különbség tehát kézzelfogható. E döntő változás a kommunisták pártjának az ellenség elleni harca füzében született. A zagyvapálfalvi általános iskola 8. osztályos tanulóinak nagyrésze — hasonlóan több iskolák tanulóihoz — tovább tanul. A pályaválasztás előtt álló tanulók iskolai dolgozatokat írnak a továbbtanulás kérdéséről. Nézzünk meg néhány ilyen dolgozatot. „Édesapán sokat emlegeti az ő gyermekkorát — írja Szabados Ágnes. kinek édesapja a Zaayvapái- falvi üveqqvár élmunkás üveqváaóia. — Sokgyermekes munkáscsaládból származik. Szeretett volna tovább tanulni, de akkor a munkásember gyermeke már 10—-12 éves korában kénytelen volt munkába állni. Nem tudták fizetni a drága tankönyveket és a tandíjat. Én már nem ilyen világban élek. Nagy öröm és boldogság most élni, amikor nyitva áif előttünk, fiatalok előtt a továbbtanulás minden lehetősége. Tovább tanulok én is/' Kovács Sándor géplakatosnak készül. Ö így ír: „A Szovjetunióban és egyre inkább minálunk is, gépek könnyítik meg a dolgozok munkáját. Gépész leszek, tanítványa leszek Sztahánovnak és a többi élenjáró dolgozónak. Tovább tanulok én is.” Öröm ma a diákok élete. Népi demokráciánk kollégiumokat létesített és így biztosítja a vidékről bejáró tanulók elszáll ásói ás át. A rászorultakat, a jó tanulókat jutalmazza, anyagiakkal segíti. Pártunk harcának eredményeként napról napra közelebb érünk ahhoz a célhoz, amit Pártunk elénk tűzött, amiről Petőfi, a lánglelkü forradalmár csak ábrándozott — a szellem napvilága ragyog be minden ház ablakán. De netn tetszik mindenkinek eredményünk. Az amerikai imperializmus azt szeretné, ha hazánkban újra a sötétség uralkodna a szellem napvilága helyett. Látja ezt a tovább tanuló diákok legtöbbje is. Bártfai Béla igy válaszol az imperialisták mesterkedéseire: „Boldog ifjú életünk ellenségeinek meqadiuk a feleletet: méa jobban, még többet tanulunk.” Az MDP II. Kongresszusának napján Herencsény, Cserhátsurány, Ipoiy- szög, Rákóczi-telep, Bárna, Patak és Szirák község dolgozói avatták fel kultúrotthonukat. A kultúrotthonok nagyrészt társadalmi munkával épültek. Az avató ünnepségeken a helyi kultúrgárdák adtak műsort. Az ipoly- szögi avató ünnepségen a lakosság mintegy kétharmada vett részt. Jólsikerült a sziráki állami gazdaság kultúrotthonának avatása is, ahol ünnepélyesen megjutalmazták a kongresszusi verseny során kitűnt dolgozókat is. A' közeljövőben még Homoktanya, Mátranovák, Tolmács és Nőtincs községek avatnak kultúrotthont. Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt vezetőjének életrajza megjelent magyar nyelven „A nép fia” címen. A könyv eíső részében Maurice Thorez meqrázó képet fest a francia bányászok életéről, úgy, ahogy ő gyermekkorában a század elején átélte — és ahogy még ma is é| a bányász a francia kapitalista rendszerben. Bányász fia és bányász unokája vagyok és bármilyen messze szádnak gondolataim a múltba, mindenütt a küzdelmes munkásélet emlékeivel találkozom: sok bajjal és kevés örömmel. Látom a sivár bányásztelepet, a bányabejárat kőlapjait, a föld mélyén folytatott nehéz munkától kimerült bányászok fáradt csapatait; olykor-olykor felvillannak emlékezetemben a futkározó „galambfiókák“ is, s hallani vélem a bányászbúcsúk trombitáinak recsegését és a harmonikák felhangzó akkordjait is. Ebből az egyhangú és fakó háttérből még élesebben, még fájdalmasabban válnak ki a sötét foltoktól tarkázott, fekete vagy zöld ponyvával letakart emberi formák és a pajtákban felsorakoztatott, fehér fából ácsolt koporsók. Férfiak, nők és gyermekek szaladgálnak össze-vissza, egymásba ütődnek, tolakodnak, ide-oda kóvályognak. Csendőrök őrzik az ajtókat, amelyeken megtörik az üvöltő embsrhutlám .. . Emlékezetem képei egymásba kapcsolódnak: a jelenetek és a színek egyre élesebb körvonalakban bontakoznak ki előttem. Nemsokára hatéves leszek: csaknem a századfordulóval születtem, 1900 április 28-án ... Egy napon, amikor a bányásztelep velem egykorú legénykéivel játszottam, tompa morajlás ütötte meg füleinket: a kövezethez csapódó száz és száz facipő távoli dübörgése. Az emberek mind egyirányba rohantak: csatlakoztam hozzájuk. Mulatságosnak találtam ezt a száguldást, hamarosan megelőztem a lihegd öregeket s a kisdedeiket karjukon cipelő asszonyokat. Aj emberek össze-vissza kiáltottak: — Courrirésben történt. A Méricourt- aknában 1300 halott van! így hát 1906 március 10-én ott rohantam a fagyos ködben és apró lábaimmal száguldva futottam végig azt a hét kilométert, amely a lensi országúton N oyeiles-Godault, a méricourti bányász- badságharcos Szövetség erős tartalék- teleptől elválasztja. A közeli falvakban a bunyóként áll néphadseregünk mögött és j szók félbeszakították a munkát, a hozzátartozóik BÁNYÁSZOK GYERMEKE írta: MAURICE THOREZ neveit kiáltozó asszonyok és gyermekek hömpölygő áradata vert hadsereghez hasonlított, amely fölött a halál árnyéka terül szét. Méricourtbn érve, eleinte semmit sem láttam. Az emberhullám megtorpant egy-egy hosszú téglafal közepén meredező magas vasrács előtt. A rács mögött fekete, különös készülékkel fölszerelt csuklyás emberek sürögtek ide-oda. Távolabb az aknák fölvonójának körvonalai meredeztek elő a ködből. A tömegből borsas asszonyfejek buktak fel, a káromkodások zűrzavarában éles sikolyok vegyültek s a tömeg újra hullámzásba kezdett. Az embergyürü egyre szorosabbá vált s egyetlen tapodtat sem engedett. Éles kiáltások hangzottak fel minden oldalról. — Mondják meg az igazat!... Mondják meg, mi történi ... Látni akarjuk!... Engedjetek bel, — A férjem lent van ... — A gyermekeim lent vannak... — Nekem mindenkim lent van... Csak arra emlékszem, hogy aztán több fiúval együtt visszatértünk a faluba, levertem és kimerülve s hogy jó sokáig eszünkbe se jutott a játék, sőt civakodni is elfelejtettünk ... Másnap és harmadnap újra átmentem Méricourtba. Mindenütt csendőröket és feketébe öltözött embereket láttam. A bányásztelep hosszában síró emberekbe ütköztem, a gyermekek félősen simultak anyjukhoz. A félszereket mindenütt halotti kápolnákká alakították át. Az emberek hálás szavakkal emlegették a Vesztfáliából átjött önkéntes mentőcsapatokat. Végül sűrű hóesésben, a gyászolók szomorú csoportjai kísérték ki a szerencsétlen áldozatokat végső nyughelyükre. A szörnyű katasztrófa felrázta az egész vidéket. A bányászok fekete népe már régóta elégedetlenkedett az éhbérek, az embertelen munka és a hiányos biztonsági berendezések miatt. Nőttön-nőtt a harag a bányatársaságok ellen. Ezerháromszáz munkásnak kellett kínhalált halnia a bányák mélyén, hogy a részvényesek még magasabb osztalékokat húzhassanak. Alig temették el őket, a bányatársaság azt követelte, hogy újabb áldozatok foglalják el helyüket. De az életbenmaradottak ellenszegültek, a fölliáborodás haragja végigzúgott m munkástelepek fölött: kitört a sztrájk. A munkások összeverődtek a falvakban, az utcákon, a házközökben s hosszú felvonulásokat rendeztek az utakon. De ezek a felvonulások semmiben sem hasonlítottak a március 10-i eszeveszett rohanáshoz; komortekintetü férfiak adtak kifejezést felháborodásuknak, vagy beszéltek halkan utolsó álmukat alvó társaikról. Az egyik tüntető menet, amely vörös zászlókkal vonult fel a Hénin-Liétardl úton, a csendörséggel került összeütközésbe. Aznap anyám, aki a városba igyekezett, engem is magával vitt, nővéremmel és fivéremmel együtt. Együtt haladtunk a felvonuló tömeggel. Az első sorok hirtelen megtorpantak, kiáltozás, majd éles füttyszó hangzott fel, mire a tömeg visszafelé kezdett hömpölyögni. Végül a meghátrálás eszeveszett meneküléssé fajult. A csendőrök sortüzet adtak. Elszakad, tam anyámtól, a tömeg magával ragadott, leestem, miközben a csendörlovak hatalmas árnyékai tova- száguldottak fölöttem. Végül föltápászkodtam s egy ajtómélyedésbe húzódtam, onnan láttam, hogy egy kardját suhogtató óriás lovát a tüntetők egy csoportjának ugratja. Távolabb szuronyos katonák kék és piros sorfalát láttam. A csendőrök naphosszat cirkáltak a faluban s arcátlanságukban még az ablakon is be-bekémkedtek. Anyám az orruk előtt húzta ösz- sze a függönyöket s így a félhomályban meghúzódva, hallgattuk a kardok csörgésének kívülről behatoló zaját. .. Közben letartóztatták a tüntetőket és többen meg is sebesültek. A sztrájk közel két hónapig tartott: pontosan 52 napig. Ez kéthónapi szörnyű nyomort, embertelen szenvedést és forrongó gyűlöletet jelentett. Ez volt a bányászok sorsa: szakadatlan kimerítő munka, sebesülések, tárnabenmlásolc és a bányalég állandó réme. Ha pedig türelmük fogytán kifakadtak, fegyveres erővel találták szembe magukat, amely irgalmatlanul beléjük fojtotta a szót .
