Szabad Nógrád, 1950. december (6. évfolyam, 53-57. szám)
1950-12-09 / 54. szám
Feladatunk: a bőnyőszpártszervezetek megerősítése Az állami fegyelem megszilárdításáért Élre tört a rétsági járás a mélyszántásban A. falu ssacialisálásánah wnérfö leik öve Á Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata mindig egy-egy jelentős lépés előre dolgozó népünk életében. A december 3-án megjelent minisztertanácsi határozat az állattenyésztés és a takarmánytermelés fejlesztéséről az 1951—52. évben, szintén dolgozó népünk felemelkedésének további feltételeit szabja meg. Megmutatja mindazokat a lehetőségeket, amivel biztosítani tudjuk az életszínvonal emelkedését, földterületünk gazdaságos kihasználását.. Ezzel kapcsolatban Rákosi elvtárs október 27-i beszédében így hívta fel dolgozó népünk figyelmét azokra a hiányosságokra, amelyek állatállományunk növelésénél, valamint a földterület rossz kihasználásánál mutatkoznak: „Vagy vegyük a másodtermények kérdését. A mi éghajlati viszonyaink mellett a kalászo-> sok learalása után legalább 3 millió holdon lehetne másodvetéményt, tarlórépát, csalamádét, muhart, kölest vetni. Ha ezt az eredményt el- tudnók érni, könnyen 50 százalékkal emelhetnénk állatállományunkat:’ A minisztertanács határozata, Rákosi Mátyás elvtárs bölcs iránymutatására mutatja meg azt az utat, amit járnunk kell, ha ezt a feladatot sikeresen akarjuk megvalósítani. A minisztertanács határozatának végrehajtása annál is inkább szükségessé vált, mivel az iparban és a bányászatban foglalkoztatottak életszínvonalának fokozott emelkedése szükségszerűen megköveteli mezőgazdaságunk és állattenyésztésünk ugyanilyen növekedését. Az eddigi állattenyésztés mindezeket nem biztosította, mert mint ahogy a minisztertanács határozata leszögezi: „Állattenyésztésünk azonban — különösen a Szovjetunió élenjáró szocialista állattenyésztéséhez viszonyítva — erősen elmaradott és tervszerűtlen.” Állattenyésztésünk fejlődésére ez- idáig rányomta a bélyeget a kapitalizmus örökségeként ránkmaradt hiányos állatállomány. Kétségtelen, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának, a kormánynak és a munkásosztálynak segítő támogatásával dolgozó parasztságunk szorgalmas munkája az ország állatállományát jelentősen növelte. „Ez a fejlődés azonban nem biztosítja a tej-, zsír-, gyapjú-, tojáshozamot és a szapo- raságot” — mint ahogy ezt a minisztertanács határozata megállapítja. Az állattenyésztés termelékenységét, minőségi színvonalát a micsurini biológia alapján tudományos tenyésztési munkával jelentős mértékben fokozhatjuk. A kellő takarmányozás biztosítását a minisztertanács -határozata feladatává teszi a megyei, járási, községi tanácsoknak és előírja, hogy gondoskodjanak a megfelelő takarmányfélék vetőmagellát 'sáról. Ha megnézzük/ szarvasmarhaállományunkat — 1951. év végén százhetvenezer, .1952, év végéig tovább kétszázezer darabbal kell növelni — feladataink kidomborodnak előttünk. - A felemelt állatállomány takarmányszükségletének ellátását csak-a Szovjetunió élenjáró tudományának alkalmazásával tudjuk biztosítani. Mezőgazdaságunk ée állattenyésztésünk tervszerű kifejlesztése a dolgozók életszínvonalának fokozatos emelése érdekében történik. Az állattenyésztés és a takarmánytermelés fejlesztését a minisztertanács négy pillérre építi fel. Az állatállomány létszámának, — a termelékenység mértékének —, az ehhez szükséges takarmány területének megállapítására — végül a takarmánytermés hozamának jelentős fokozására. Az eredményes végrehajtás előfeltételeinek biztosítása komoly feladatot ró a mezőgazdaságban dolgozókra. Ha végigtanulmányozzuk a minisztertanács határozatát, akkor tisztán látjuk,, hogy ennek a feladatnak a megoldása szocialista társadalmi rendünk egyik mérföldkövét jelenti. Az állatállomány létszámának komoly fejlesztését a hároméves tervben sikerült megalapozni, ezt ötéves tervünk első évében továbbfejlesztettük. Erre Rákosi elvtárs október 27-i beszédében így mutat rá: — „A kötelező oltások következtében szinte teljesen megszűnt a sertésvész és a baromfi-kolera. Ennek következtében egyik évről a másikra több százmillió *forinttal emelkedett a falu vásárlóereje". ötéves tervünk további feladatát képezi a minőségi feljavítás és termelékenység emelése, amelyre megyénk kedvező adottságai lehetőséget nyújtanak, A tervszerűség érdekében a határozat a tájegységek kialakítását, megfelelő állategészségügyi rendszabályok foganatosítását írja elő. A korszerű építkezést, gépesítést és a vízellátás bizosítását, szakszerű és tudományos-tenyésztői munkát teszi feladatunkká. A határozatban céltudatos gondoskodás történik a kiindulástól a legmagasabb fokig, az állattenyésztési oktatás és tudományos kutatás fejlesztéséről. Az állattenyésztési oktatás iránt megyénkben máris nagy érdeklődés mutatkozik. Varsány községben dolgozó parasztjaink közül máraz első napon huszonötén jelentkeztek hallgatónak. Ugyanilyen érdeklődés mu- ta'kozik megyénk több községében, gyénk több községében. Mi az, amit megyénk területén a minisztertanács határozatának sike-__ rés megvalósítása érdekében, végre kell hajtanunk? A tanács szervei haladéktalanul szüntessék meg azt a nemtörődömséget, ami az állatállomány fejlesztése iránt megmutatkozott. Nem szabad, hogy előforduljon mégegyszer az, hogy a megyei tanács mezőgazdasági osztálya ne tudja, hogy megyénk a felszabadulás óta hogyan fejlődött állatállományunk tekintetében. Ez a nemtörődömség kihatott a járási mezőgazda- sági osztályokra is. A pásztói járásban a mezőgazdasági osztály még hétfőn este nem ismerte a miniszter- tanács határozatát. Ha felszámoljuk a mezőgazdasági osztálynak ezt a nemtörődömségét, igen komolv segítséget fogunk tudni adni dolgozó parasztjainknak a határozat megvalósításához. Tartsák szem előtt, hogy ez a határozat mezőgazdaságunk szocialista fejlődésének döntő feltétele, amely erősíteni fogja állami gazdaságainkat és egyénileg dolgozó parasztjainknak megmutatja a szocialista mezőgazdaság élenjáró tudományát. A határozatot örömmel fogadta dolgozó népünk legszélesebb rétege. Valamennyien tudják, hogy végrehajtása a béke egyik fegyvere és hazánk erősödését, népünk boldogulását jelenti. A Magyar Hrsságos kiáltványa Magyar dolgozók! Az emberiséget háború fenyegeti. Nem az egyszerű emberek akarják és nem ők készítik elő a háborút. Egy maroknyi gyilkos söpredék, az emberiségnek egy elenyésző kisebbsége az, amely a vwágot ezekkel a véres tervekkel fenyegeti. Csak ennek az elenyésző kisebbségnek: a fegyvergyárak és a világrészeket leigázó bankok urainak, a hatalmukat féltő, vagy már halalmukat vesztett nagybirtokosoknak és gyárosoknak érdeke a háború, nekik, akik a világ lángbaboruiásától újabb hódításokait megingott hatalmuk megerősödését, elvesztett birtokaik és jövedelmük visz- szaszerzését várják. Hogy milyen sorsot szánnak ők a világnak, ezt megmutatták a Távoi-Keict egy kis országában, amelyet orvul lerohantak — bár legyőzniük nem sikerűit és nem is fog sohasem sikerülni. Aggodalommal látjuk, hogy míg mi a magunk újjászületett országában a teremtő béke áldásait élvezzük, tőlünk sok ezer kilométernyire, a földteke túlsó felén, a háború már nem pusztán fenyegetés, hanem mindennapi szörnyű valóság. Védekeznünk kel! az ellen a borzalmas veszedelem ellen amely aiz emberiséggel együtt bennünket is fenyeget. Védekeznünk keil, — mert lehet védekezni! Az emberiség szinte teljes egyhangúsággal a béke mellett áll. És a békeszerető emberiségnek megvan az ereje ahhoz, hogy kivívja a győzelmet ebben a legszebb és legszentebb harcban, amelyet történelme folyamár >• Is folytatott. Lehetetlen, hogy sokszázmiliió egyet akaró ember hiába fogjon össze igazságos és nagy céloktól vezéreltetve! Lche- téílen, hogy annyi nagyszerű elme, bátor harcos, küzdelmekben megedzett nép ne arasson diadalt az életéért és jövőjéért folytatott csatában! Aki azt meri állítani, hogy a háború elkerülhetetlen rágalmazza az emberiséget. November második felében zajlott le Varsóban a békeszerető emberiség nagyszerű seregszemléje, a Béke Híveinek II. Világkongresszusa. Ezen a kongresszuson olyan egyöntetűséggel és olyan erővel nyilvánult meg a világ egyszerű embereinek békeakarata, mint még soha. Több mint nyolcvan nemzet fiai, számtalan politikai és világnézet képviselői, fehérek és színesek keletiek és nyugatiak, a legkülönbözőbb korosztályokból és szinte minden foglalkozási ágból: számszeriní több mint kétezren, de nem kevesebb, mint nyolcszázmillió ember képviseletében kiáltottak nemet a háborúra és igent a béke világmentő terveire, alkotó programjára. A varsói kongresszus hatásos intézkedéseket követelt a fenyegető világháború veszélye ellen: a koreai rablóháború megszüntetését, az atomfegyver betiltását, az általános leszerelést, a háborús propaganda elnémííását. A kongresszus megvalósítható cs a béke biztosítására alkalmas javaslatokat terjesztett az Egyesült Nemzetek Szervezete és az egyes országok parlamentjei eié. Ezeket a javaslatokat senki sem becsülheti le, még kevéobbé hallgathatja agyon, mert a földkerekség felnőtt lakosságának fele álí mögöttünk, nyolcszázmilliónál több, a béke védelmére elszánt ember. A Béke Híveinek II. Világkongresz- szusán megmutatkozott, hogy a legkülönbözőbb felfogású, a legkülönbözőbb világnézetet valló emberek is megérthetik egymást, ha valamennyien békét akarnak. Megmutatkozott, hogy a béke az emberiségnek ez a iegegyetemesebb ügye kénes közös harci táborba összefogni valamennyi nemzet fiait — akármilyen politikai felfogást valljanak is. — csak egy a fontos: hogy a békét akar ják. Ez a tábor. — amelynek élén a Szovjetunió, a viiág első szocialista állama, a népek vezérlő csillaga, legfőbb támasz?, és reménysége áll — mérhetetlenül erősebb, mint a háborús gyújtogatok elvetemült klikkje. Ez a tábor győzelemre hivatott, mert erejéhez egy olyan fegyver is hozzátartozik, amelyen az ellenség semmiféle hatalommal nem tud úrrá lenni, az igazság. Magyar dolgozók! Az egyet akaró nyolcszázmillióval együtt a mi népünk millióinak képviselői is egyhangúlag adták szavazatukat a békementő javaslatok, az emberiség jövőjét szolgáló határozatok mellett. Ezek az igenlő szavazatok köteleznek bennünket. Ünnepélyes kiállásunk még fokozottabb még odaadóbb munkát és harcot követel tőlünk, saját ügyünk érdekében. Azzal küzdünk legeredményesebben a békéért, ha erősítjük szabad országunkat, még virágzóbbá* még izmosabbá tesszük, olyan acélfallá, amelyről véres fejjel pattan vissza minden elvetemült támadó. Minden tégla, minden tonna acél. minden úiabb barázda, minden tollvonás az épülő ország tervein: egy-egy csapás a háborús gyújtogatok terveire és hozzájárulás békénk védelmének nagy művéhez. Egység, fegyelmezettség, áldozat- készség. hűség faszánkhoz és a béke világot átfogó táborához: ezt követeli tőlünk a béke védelme a háborús gyújtogatok szörnyűséges terveivel szemben. Sorainkba hívunk minden becsületes magyar embert. Korea példája is megmutatta, hogy az egységes nép, ha igazságos célokért harcol, legyőzhetetlen, még ha a fél világ elnyomói és kizsákmá- nyolói támadnak is rá. Álljunk hát neki a nagy munkának. Építsük fel a béke hatalmas megdönthetetlen épületét! Enné! s^entebb harcot hazánk népe még soha nem vívott, mert ez a harc a nemzet biztonságáért, az anyák életéért, a gyermekek jövőjéért, a nép boidogsái- gáért folyik. Minden becsületes magyar embernek ott a helye a békénket védők táborában! Előre a béke megmentéséért!” Megyénkben nagy Sensisi Settel folyik, a begyűjtés A balassagyarmati járás dolgozó parasztjainak lapunk legutóbbi számában közzétett versenyfelhívása, mely szerint december 21-re, Sztálin elvtárs születésnapjára eleget tesznek gabona, kukorica és szálastakarmáuy beadási kötelezettségének — nagy visszhangra talált. Ennek hatására dolgozó parasztjaink megyeszerte népnevelői értekezleten beszélték meg a begyűjtés fontosságát és csatlakoztak: a balassagyarmati járás dolgozó parasztjainak versenykihívásához. Varsányban Szép István (kistepak) ötholdas kisparasztiak! a tanács tagja, már 100 százalékig eleget tett beadási kötelezettségének, versenyre hívta ki az értekezleten megjelent népnevelőket, hogy jó felvilágosító munkával győzelemre vigyék, a begyűjtést, óhogv ne legyen egy olyan gazda sem, aki 100 százalékig ne teljesítené hazafias kötelezettségét. A felhívás elhangzása után, id. Szép István (kistepak), aki már személyes példamutatásával, 120 százalékra áll a begyűjtéssel. a béke megszilárdítása érdekében vállalta, hogy ő is kiveszi részét az agitációból. Tísztartó András hatholdas paraszt is eleget tett már begyűjtési kötelességének: Eleget tettem kötelességemnek. mert szeretem családomat, és meg is védendőket. Harcolunk mi is a békéért — mondta Tisztartó András. Tar község parasztjai december !5-re vállalták, begyűjtési tervük befejezését és vállalásukat aláírásukkal is megerősítették. Tpoiytarnó parasztjai december 21-re vállalták, hogy a begyűjtési tervet teljesítik. A begyűjtési terv teljesítése, elválaszthatatlanul összefügg az ötéves terv végrehajtásával, a falu jólétének emelésével és a dolgozó népiinly életszínvonalának emelésével. Ezt érezték Mátramindszent dolgozó parasztjai is. amikor kenyérgabona előirányzatukat 233.16-ról 595.43 mázsára teljesítették. A takarmánygabona 99.83 mázsa előirányzatát 144.6 mázsára és burgonyabeadási kötelezettséget 117.50 mázsáról 144.40 mázsára teljesítették. Ezért fordultak felhívással , Nógrád megye parasztságához, hogy termény- beadásukkal kövessék példájukat, mert tudják azt. hogy ezzel a békét erősítik, és azért adták be a felesleges gabonájukat, hogy ezzel is kifejezésre juttassák gyűlöletüket a kardcsörtető imperialista hóhérokkal szemben. Mátramindszent parasztjainak felhívása megértésre talált. Dolgozó parasztságuk soraiból kikerült vezetői, maguk mutatnak jó példát és így adnak lendületet a további munkának. Kránli András nyolcholdas rétsági dolgozó paraszt kenyérgabonából 290 százalékot. takarmánygabonából 120 százalékot, burgonyából 100 százalékot teljesített. Kránlik János (kasuba) hatholdas rétsági kisparaszt kenyérgabonából 415 százalékra, takarmánygabonából 140 százalékra, szálastakarmányból 150 százalékra teljesítette beadási kötelezettségét. Karcag Imre 15 holdas szendehelyi középparaszt burgonyabeadási kötelezettségének 150 százalékban tett eleget. Vegyenek példát az elmaradt községek dolgozói Érsekvadkertről, Mohorá- ról, Ipolyszögről. Szügvről, Csesztvéről, Űrhajómról, Terenvéről. akik a népnevelő értekezleten tett vállalásukat nem üres frázisnak tekintették, hanem szent fogadalomnak, akik terménybeadásuk- kal, és különösen burgonyabcadásukkal növelték községük átlagos eredményét.
