Szabad Nógrád, 1950. december (6. évfolyam, 53-57. szám)

1950-12-30 / 57. szám

2 SZABAD NOGRAD 1950 december 30. Pártmunka tapasztalatai Jf S&úmolga f&l us vilvnsvfg befolyását a kisterenyei vasutas pártszervezet Az ötéves terv megvalósítása, ro­hamosan fejlődő népgazdaságunk fo­kozottabb követelményeket állít a vasút dolgozói elé is. Országunk minden területén a fejlődés gyorsí­tása, a dolgozó nép hatalmának meg­erősítése elsősorban megköveteli a Párt alapszervezeteinek, így a kis- terenyei vasúti alapszervezetnek a megerősödését, a dolgozókhoz való viszonyának elmélyítését is. A kisterenyei vasút dolgozói értek el eredményeket. Ennek bizonyítéka, hogy ország»« viszony la than a ninnkavrrsrnyhen második helyezést értek d. Vannak az állomáson öntudatos, jó munkások, akik felmérték munkájuk jelentőségét, akik csatlakozva hős bá­nyászainkhoz, ipari munkásainkhoz, biztosítják a szállítás zavartalan me­netét. A politikai nevelés terén azon­ban lemaradt a kisterenyei állomás. Az. eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy az állomásvezetöség és a párt- vezetőség között nincs meg az a kap­csolat, ami a jobb munka kifejlődését, egy egészséges pártélet kialakulását eredményezné. Hiányzik a közös munka, ami akadályozza a szervezet megerősödését, a dolgozókkal való vi­szony elmélyülését Az állomás vezetője, mint párttag, nem kapcsolódik bele a pártszervezet munkájába. Baráti köre régi jobboldali szocdemekböl áll. Ezek közé tartozik Újvári Ferenc, jobboldali szociáldemokrata is, aki a 'kisterenyei szocdem párt titkára volt. Csepelen hatalmas tömeg előtt beszélt a két munkáspárt egyesülése ellen. Peyer és Bán embere volt. Az egyesülés előtt szembeállította egy­mással a becsületes szociáldemokrata és kommunista munkásokat. 1947-ben Churchiilt éltette és tapsot provokált ki a tömegből. Vagy Győré Károly, SZIM-szer- vező, aki mindig azon spekulált. hogy a kommunista ifjúságot megaka­dályozza munkájában. Akinek még most is hizeleg az, ha „tiszt úrnak" szólítják. Ide tartozik Hegedűs iro­davezető, Nagv Ferenc hü kiszolgá­lója, aki 1945-ben a földosztáskor azt a kijelentést tette: „helytelen, hogy a nagybirtokosoktól elvették a földet és a szegény parasztoknak ad­ták. A „bárót" dicsőítette ő Í6, mint Nagy Ferenc. Ilyen elemekkel veszi körül magát az állomásvezető. És nem véletlen ezek után, hogy nem látogatja a párt­napokat, népnevelő-értekezleteket, nem vesz részt az agitációs munká­ban. Nem véletlen, hogy ezek az ele­mek, sorozatosan igyekeznek lejáratni a pártfunkcionáriusokat, szembeállí­tani egymással az állomás dolgozóit és a pártvezetőséget. Nem véletlen az sem, hogy a béke­bizottság elnöke olyan ember, aki azt a kijelentést teszi: „alszik az el­lenség és nem i,s ébresztjük fel". Hogy a népnevelő-értekezleten 30 népnevelőből csak 10 jelenik meg és az állomáson nem folyik politikai ok­tatás. Nem folyik emellett az agitá­ciós, felvilágosító munka sem. Az, hogy az üzemi bizottság nem dolgo­zik karöltve a pártvezetöséggel, mind az ellenség munkáját segíti elő. Az ellenség tudatos munkája az is, hogy az állomásvezető és a párttitkár között igen feszült a vi­szony. Egymás megkerülésével dol­goznak. Azt, hogy ki érdemli meg a vándorzászlót, csak a vasút vezető­sége döntötte el. Nem tartották fon­tosnak, hogy átbeszéljék a pártveze­tőséggel. Ennek aztán meg is lett az eredménye. A zászlót Rákos Ferenc kapta meg, aki az őszi csúcsforgalom előtt legtöbb kárt okozta az állomás­nak. Kocsikat tört össze, siklatott ki. A klerikális reakció befolyása alatt áll. Ezek a dolgok rossz hatást vál­tanak ki a többi dolgozóból s oda ve­zetnek, hogy lejáratják a Párt tekin­télyét. Nagy feladat vár a kisterenyei párt- és állomásvezetőségre. Meg kell teremteni az egymásközti jó viszonyt. Ez természetesen csak úgy lehetséges, ha az állomásfőnök kivonja magát az ellenség hálójából, ha fokozottabban bekapcsolódik a pártéletbe. Könyör­telen harcol kell folytatnia az állo­máson dolgozó ellenség ellen. Le kell leplezni őket, mint a munkás- osztály, a haladás, a szocializmus és ötéves tervünk építésének ellensé­geit. A pártvezetéséé lássa el konkrét feladatokkal a békebizottságot. Fel kell számolni azt a helytelen nézetet a békebizottságnál: miszerint „az ellenség alszik és nem. is ébresztjük fel". Rá kell mutatni arra, hogy a békebizottságok feladata elsősorban könyörtelen harcot folytatni az ellen­ség ellen. A pártvezetőség az állo­másvezetőséggel karöltve végezze munkáját. Járjanak elől jó példával. Fokozzák a felvilágosító munkát. Tartsa feladatának a pártvezetőség és az állomásvezetőség a vonatagi- táció megszervezését. Vonják bele a munkába az osztályhű, becsületes, munkájukkal kitűnt vasúti dolgozó­kat. Fokozzuk a politikai nevelést, szervezzenek politikai köröket, szemi­náriumokat, tanítsák meg a dolgo­zókat az önkritika és a kritika alkal­mazására. Mélyítsék el a dolgozók­ban a Párt iránt való szeretetek mu­tassanak rá élő, konkrét agitációval a Párt iránymutatásával és vezetésé­vel elért eredményekre. Szervezzenek munkaversenyt, brigádmozgalmat a termelés emelése érdekében. Dolgozzon a párt- és az állomás- vezetőség úgy, hogy munkájukkal példát mutassanak, hogv necsak a termelés terén érjenek el jó eredmé­nyeket, hanem a politikai nevelés megjavításával és fokozásával kiér­demeljék az első helyet, a dolgozó nép és Rákosi elvtárs megbecsülését. — Varga — A galgagutai fiatalok feladatairól A sajt«» olvasása sei*íleli eredményeink elérésében Galgaguta községben e hónap I2-én választotta meg az ifjúság új vezető­ségét. A község ifjúsága nagy érdek­lődéssel tekintett az új vezetőség- választások elé. Munkájuk eddigi hiányossága azt mutatta, hogy nem megfelelő a vezetés. Nem kapcsolód­tak be a felvilágosító munkába, nem segítették a pártszervezetet megfelelően, úgy, ahogy azt ők maguk is szerették volna. A'bból állt eddigi működésük, hogy kultúrelőradásokat szerveztek, amivel értek el ugyan ered­ményeket, megtakarított pénzük is volt 210 forint összegben, de érezte az if­júság, hogy ez nem minden. Annak az ifjúságnak, amelyik példa­képének a Komszomolt választotta — úgy gondolták a galgagutai fiatalok —, nem elég csupán az eddig elért eredményekkel megelégedni. Ezért is várták annyira december 12-t_ amikor megválaszthatják az új vezetőséget, hogy elinduljanak azon az úton, amire őket Rákosi elvtárs, az ifjúság nagy ba­rátja tanítja. Kivenni részüket a szo­cializmus építéséből, mozgósítani a falu dolgozóit lelkesedésükkel és oda­adásukkal a begyűjtésre, a mélyszán­tás elvégzésére, minél több fiatalt adni az üzemekbe, bányákba, a trak­torállomásokra és megmutatni az új szocialista kultúrát, tanulni, hogy ön­feláldozó, odaadó fiaivá váljanak a magyar hazának. A régiek hat új vezetőségi tagot vá­lasztottak meg, négy parasztfiatalt és két lányt. Ezek között van Simkó Já­nos is, aki ifjúgárd'ista-felelős lett. Feladatait látja. Most azt tervezi, hogy tíz ifjúgárdistát fog kinevelni és ezek segítségévei megindítja a faluban a szervezést és az ifjúság mozgósítását. „Népnevelőmunkát fogok végezni“ — mondja. „Eddig gyenge volt ia felvilá­gosító munka. Nem segítettünk a Pártnak. Most i» itt állunk és nem veszünk részt a begyűjtés munkájá­ban.“ Ahogy Simkó János ezeket elmondja, az látszik rajta, hogy a mostani vezetőségválasztás sem hozta meg az eredményt, amit annyira vártak. Erre mutat rá Tóth László is. aki ugyan nem vezető­ségi tag, de tagja a DISZ-nek. — Nem eredményes a munkánk. Még mindig van a községünkben olyan jelenség, hogy a középparaszt-fiatalok húzódoznak a szegénypar-asztoktól és a DISZ-en belül is külön csoportokat alkotnak. . Simkó Jánosnak is és Tóth László­nak is helyes a meglátása. Mert ha megnézik a fiatalok az új vezetőség összetételét, könnyen felfedezhető, hogy nincs a vezetőség soraiban egyetlen középparasztifjú sem. Maga ez a tény döntően nehezítj azt, hogy a közép- parasztfiatalokat soraikba vonják, vagy megváltoztassák azt a helytelen né­zetet, hogy ezek különválasszák magu­kat a szegény- és kisparasztíiatalok- tól. Ha a galgagutai fiatalok vált ban a Párt motorjává akarnak válni, idejé­ben fel kell számolniok a vezetőség- választás során bekövetkezett hiányos­ságokat. A vezetőség soraiba bátran be kell vinni a dolgozó középparaszt fiatalokat is. Változtatnia kell munkamódszerén Radóczki Károly DlSZ-titkárnak is. Az új vezetőség választásánál ígéretet tett a galgagutai fiataloknak, hogy meg fogja javítani a munkáját. Ezért választották meg. újra titkárnak. Ra­dóczki elvtárs azelőtt nem irányította a DISZ-szervezet munkáját. Elhanya­golta a fiatalokat. A kultúrelőadáso- kon szerzett pénzen fölöslegesen .utaz­gatott. Nem kérte ki a helyi alap- szervezetnek a véleményét egyes kez­deményezéseknél. Ha elutazott vala­hova a DISZ pénzén, soha nem szá­molt be a végzett dolgairól. Az ifjú­ság soraiban a bizalom megrendült iránta. Radóczki elvtárs mosit ismét bele­esik abba a hibába, amit ezelőtt el­követett. Vasárnap ismét elment anél­kül, hogy az ifjúsággal átbeszélte volna: mi legyen távollétében a fel­adatuk. Nem mozgósította a fiatalokat, hogy segítsenek a Párt népnevelőinek aznapi agitációs munkájukban. Nem gondolt arra, hogy 117 fiatal várja, hogy tevékenyen kivehessék részüket a munkából. Ilyen és ehhez hasonló fel­adatokkal nem is bízott meg senkit. Radóczki elvtársnak ezen a munka- módszerén változtatni kell. Meg kell látnia, hogy a fiatalok tudják a fel­adatukat és feladatuk elvégzéséhez irányítást kívánnak, ezért választották meg őt titkárnak. * A galgagutai fiatalok értek már el eredményeket munkájukban, még töb­nyiltan feltárják -a hiányosságot, rá­mutatnak a vezetés hibáira, munkájuk­hoz segítséget kérnek a pártsizervezet- tő! és tanulmányozni fogják a hős Komszomol harcait.. '~J/ edves Szabad Nógrúd Szerkesz- tőség! Őszintén megvallom, nem is tudom, hogyan és miképpen fogjak e sorok írásához. Én, miht egyszerű dolgozó parasztember, aki sosem voltam forgatója a tolinak és a ceruzának, bátorságot vettem ah­hoz, hogy sorokban megírjam mind­azt a változást, amely Sámsonháza községünkben gyökeres fordulatot ho­zott az életünkbe. Mielőtt azonban részletesen ismer­tetném mindazt, ami előidézte a for­dulatot, úgy érzem, néhány szóban el kell mondjam: megyénk dolgozói közül sokan azt sem tudják, hogy hol van Sámsonháza. Keveset hallot­tak rólunk a megyében. Jegvzősé- günk nem volt, ha ügyes -bajos dol­gainkat el akartuk intézni, három és íélkilométeres utat kellett megtenni, hogy ügyünket elintézzük. Elmond■ hatom, hogy mi, sámsonházi dolqo■ zók a fölszabadulás óta állandóan kö­vettük Pártunk irányvonalát és ma gunkévá tettük népköztársaságunk kormányának rendeletéit. Sokszor ügy éreztük magunkat, mintha telje­sen kivetettek lettünk volna népi köztársaságunk államából, de ez csak addig tartott, amíg a helyi pártszer­vezet erőt és élniakarást nem öntött belénk. A tölszabadulás óta, mint annyi­szor, ebben az évben is egy újabb ha­talmas lépéssel vitte előre Rákosi elvtárs népi demokráciánk fejlődését és a tanács megalakítása községünk­ben is döntő lordulatot hozott. Még csak az előkészületek folytak a ta­nács megalakulására, de már tud• tűk azt, hogy ezt hogyan is kell meghálálni. Én, aki a Pártnak már régóta tagja vagyok, a többi párt- vezetőségi taggal karöltve nekifog­tunk a termelőcsoporl megalakításá­hoz. A kezdeti sikereken — amelyek során még a tanácsválasztás előtt 16 dolgozó parasztcsaládot sikerült meg­nyerni — és eredményeinken iölbuz- dúlva, a szervezést tovább folytatjuk. Október 20-án megalakult a Béke termelőcsoporl. Dolgozó parasztjaink megbecsülésüket fejezték ki irán lünk és mintegy tíz tszcs-tagol vá­lasztottak be a tanácsba. Meg kell, hogy mondjam: ez a szervezés nem volt oly könnyű, hisz a falu kulákjai ellenséges hangula­tot terjesztettek velünk szemben. De mi, akik a palotási csoportnál voltunk látogatóban és láttuk a cso­portnak az eredményeit, a Párt veze­tésével visszavertünk mindenféle tá­madást. Itt meg kell említenem, hogy már tavaszkor is érdeklődtünk és szerettük volna megalakítani a termelőcsoportot, de az akkori járási titkár kérésünket figyelembe sem vette. Tapasztalataink a könyv- és propagandaanyag-terjesztés területén A Szabad Nógrád hasábjain meg­jelent a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának története című könyv új, 5-ik kiadásának ismertető­je, amely egyben felhívja a dolgo­zók figyelmét a Párttörténet tanulmá­nyozására. Természetesen nem elégedtünk meg azzal, hogy csupán a sajtón keresz­tül tudatosítsuk a dolgozókkal a Párt­történet jelentőségét, hanem az üze­meken belül, de a területen is beindí­tottuk a terjesztését. ^Aogindult a fel- világosító munka a tfjíittörténet és az egyéb könyv és a pártkiadványok terjesztése érdekében. Ennek a felvilágosító munkának a Salgótarjáni Tűzhelygyárban meg is volt az eredménye és jelenleg is ered­ményesen folyik a könyv, és propa- gandaanyag-terjesztés. Próza Tibor elvtár». Szikra-megbízott a párlveze. tőség segítségével megszervezte a Párttörténet ismertetését a dolgozók között. Megszervezte a Télapó Könyv­vásárt. amely komoly eredménnyel zárult és bebizonyították a tűzhely- gyári dolgozók, hogy szeretik a köny­vet, mert sok könyvet vásároltak. A Tűzhelygyárnál eljutott és eljut­nak a könyvek azok kezébe, akiknek íródtak, — a dolgozóknak. Nézzük meg; hogy Próza Tibor elv- társ, Szikra-megbízott hogyan tudott jó munkát végezni. A Párt támogatá savai megszervezte az egyéni agitá- ciót, a tanulást az olvasómozgalom kiszélesítése érdekében. A hangos híradón és plakátokon keresztül tu­datosították a tanulás és olvasás je­lentőségét, amelyet megértettek a dolgozók és a közelgő béke-könyv­vásárt is komoly érdeklődés előzi meg a dolgozók körében. De jó a felvilá­gosító munka a Párt lapjainak, a Szabad Népnek, a Pártépítésnek, a Szabad Nógrádnak és a brosúráknak terjesztése érdekében is; komoly fej­lődést látunk a Tűzhelygyárnál. De pont az ellenkezőjét tapasztal­tuk a Salgótarjáni Üveggyárban. A Bolsevik Párt története című kiadvá­bet fognak elérni, hia taggyűlésükön nyunkat megindították ugyan, de 14 darab elterjesztése után le is állították azzal, hogy többre nincs szükség ennél az üzemnél. A legutóbbi elméleti pártnap anya­gút, amely egy 20 filléres kis brosúra volt, sem terjesztették el a dolgozók létszámához viszonyítva még 30 szá Zalákban sem. Ez azt bizonyltja, hogy lebecsülték a Párt kiadványainak a dolgozók kö­zött való ismertetését. Ezt még alá­húzza az a körülmény is, hogy ami­kor munkatársunk érdeklődött az anyagterjesztés mikéntjéről, a párt- iroda adminisztrátora azt mondta, hogy a dolgozók nem. a tartalmát né­zik, hanem azt, hogy papírértékben megéri-e a 20 fillért a brosúra. Te­liét a dolgozókat is lebecsülték ezzel, mert a Salgótarjáni Üveggyárban en­nél sokkal öntudatosabb dolgozók vannak. Ezeknek a hibáknak a kiküszöbölé­sére komoly változtatásokat kell esz­közölni a felvilágosító munka terén. Legelsősorban az egyéni agitációt, úgy mint a Tűzhelygyárban, de a hungoshiradót és faliújságokat is fel kell használni, mert meggyőződésünk, hogy az üveggyár dolgozói nem úgy viszonylatiak a Párt kiadványaihoz, mint a pártiroda adminisztrátora mondotta. Nagy István M. ágit. prop. anyagszervező. Csoportunk 77 kát. hóid töldön kezdte meq működését, ebből 53 hold szántó és rét, 24 hold erdő, leelő. Az 1951-es évben 50 férőhelyes hizlalda fölállítását és egy tehéntörzs létre­hozását tűztük ki célul. Én és cso­porttagjaim bizalommal vagyunk a jövő iránt. Minden erővel arra törek­szünk, hogy erősítsük csoportunkat. Munkánkban hatalmas segítséget nyújtott már ezidáig is a Szabad Nógrád, hiszen belőle tájékozódhat­tunk az egyes tszcs-kben elért ered­ményekről. Ez a sajtótermék közsé­günkben a tanácsválasztások előtt csak elenyésző százalékban járt. De miután a pártszervezet és a he­lyi tanács vezetősége fölismerve a sajtó fontosságát, széleskörű fölvilá­gosító munkába kezdett és mi, a tszcs dolgozói, hogy politikailag is föl tudjuk világosítani dolgozó pa­rasztságunkat a tszcs fejlődéséről, va­lamennyien megrendeltük a Szabad Nógrádot. Népnevelőkkel, tanácsta­gokkal karöltve, munkánk nyomán ezidáig már 92 dolgozóval növeltük az olvasótábort. Politikai fölvilágo­sító munkánk során én egymagám 10 új tagot tudtam szerezni termelőcso­portunknak. A sajtó, amely hozzá­segített bennünket eredményeinkhez, jó munkánk elismeréséül Sztálin elv­társ születésnapján átadta községünk­nek a Szabad Nógrád vándorzász­laját: Eredményeinket azonban csakis a pártszervezet és helyi tanács segít­ségével .tudtuk elérni. A begyűjtés során, amikor olvastuk a megyei lap­ban, hogyan áll megyénk a termény- begyűjtésben, becsületes dolgozó né­pünk fölismerte a beszolgáltatás döntő fontosságát és kenyérgabonából 153 százalékot, burgonyából 117 szá­zalékot, kukoricából 118 százalékot és takarmányból 113 százalékot szol­gáltatott be. De eleget tettünk az állam iránti kötelezettségünknek az adó befizeté­sével is. Községünk a búzaföldadóját 113 százalékban, a pénzadóját pedig 118 százalékban teljesítette. A pártszervezet látva ezeket az eredményeket, elhatározta, hogy még nagyobb támogatásban részesíti a tszcs tagjait tölvilágosító munkájuk­ban és népnevelőivel szorosabb kap­csolatot teremt, ami annyit jelent: megteremti az állandó agitációs mun­kát. Napról napra növekszik párt szerve­zetünk betr’lvása dolgozó parasztsá­gunk körében. S ezzel együtt növek­szik a tszcs népszerűsége is. A szö­vetkezet legutóbbi vezetőségválasztá gyűlésén Molnár László VB-titkár be­jelentette, hogy belép a termelöcso- portba és őt követte Gugyela Gyula, a helyi tanács elnöke. Guba Józsefne óvónő, Simon János tanító és Faze­kas Jánosné, szövetkezeti boltkezelö is A Párt és a tanács segítségével községünkben hatalmas fejlődésnek indult a DISZ kultúrgárdája, amely állandóan szebbnél szebb műsorszá­mokkal szórakoztat bennünket. Hiú­ságunk, MNDSZ-tagjaink fölismerve a helyes utat, fölvilágosító munkájuk­kal állandóan segítik a Pártot és a helyi tanácsot. A falu dolgozó pa­rasztjai nap, mint nap érdeklődnek a termelőcsoport munkája után és mi ezt kihasználva, a pártszervezet irá­nyításával mindent megteszünk, hogv községünk parasztjaival megértessük a termelőszövetkezeti csoportok mű­ködésének jelentőségét. Munkánk annyiból Is könnyebb lesz, mert községünk dolgozó népe bátran támaszkodik Pártunkra és a jövőre vonatkozólag is minden remé­nyünk megvan arra, hogy már tavasz- szal halvan-hetven taggal fogunk mű­ködni. Jó politikai felvilágosító munkával oda fogunk hatni, hogy ledöntsük végre a válaszfalat, amely bennün­ket, kisparasztokat elválaszt a kö- zépparasztoktól. Egy a célunk: a kö­zépparasztokkal együtt biztosítani a békét és a szocializmus építéséi köz­ségünkben. HURA1 MÁRTON, sámsonházi tanácstag, a Béke-tszcs elnöke. üres csille — nem kell senkinek A széntermelés egyik feltétele, hogy az üzem részére megfelelően legyen biztosítva az üres csille. Pártunk és kormányunk ebben az irányban meg­tette a kellő tépéseket, aminek folytán a zagyvapálfalvi bánvagépgyár meg­kezdte a salgótarjáni szénmedence bányaüzemei részére a csillék gyártá­sát. A bányagépgyár naponta sorozato­san állítja elő a csilléket, de az új csillék a bányagépgyár udvarán hete­ken keresztül állnak gazdátlanul. A bányagépgyár felelős vezetői naponta szólítotok fel a vontatás vezetőit a csillék ’ továbbítására, azonban a csil­lék egyrésZe a mai napig is elkészülve áll a bányagépgyár udvarán. Meg­történt, hogy a vontatás mozdonyai üresen tették meg az utat a bánya­üzemekhez s a csilléket tudatosan vagy felületességből nem szállították ren­deltetési helyükre. A vontatás felelős vezetőinek fel­tétlenül kell tanulmányozniok Pártunk és kormányunk határozatát, amely a bányaüzemek fejlesztésének és a szén- termelés fokozásának fontosságáról szóL

Next

/
Thumbnails
Contents