Szabad Nógrád, 1950. december (6. évfolyam, 53-57. szám)

1950-12-30 / 57. szám

★ ELŐRE AZ ÖTÉVES TERV MÁSODIK ÉVÉNEK GYŐZELMÉÉRT! ★ VI. ÉVFOLYAM, 57. SZÁM. Ára .»ö fillér 1950 DECEMBER 30. PARTUNK VEZETESEVEL ÚJ FELADATOK FELÉ AZ ÚJ ESZTENDŐBEN Bányászaink 620 vagon szenet termeltek a békéért, ötéves tervünkért a tleevmhvr 2ß-i müsatikun A« 1®51. év küszöbén szükséges, hogy visszatekintsünk az elmúlt esz­tendőben elvégzett munkánkra, kiérté­keljük eredményeinket és hiányossá­gainkat és a szerzett tapasztalatokat fölhasználjuk az új esztendőben mun­kánk jó elvégzéséhez. Elbizakodottság nélkül elmondhatjuk, hogy dolgozó népünk Xógrád megyében is általában végrehajtotta azokat a feladatokat, melyeket Pártunk megszabott számára. Hogyan és miiért tudtuk feladatainkat jól elvégezni? Miért tudtuk az utunk­ban lévő minden akadályt Leküzdeni, elhárítani, miért tudtuk dolgozóinkat a legfontosabb feladatok megoldására aktívan mozgósítani? Erre a kérdésre nyugodtan azzal válaszolhatunk: azért, mert munkánkat, harcunkat vezette és irányította a Párt. A Párt jelentette azt az erőt, amelynek segítségével a leg­nehezebb, a legbonyolultabb feladato­kat is megoldottuk és lettünk úrrá minden nehézségen. A Párt lelkesítette megyénk dolgozó parasztságát az ara­tás, 'cséplés, terménybegyűjtés és az őszi munkák jó elvégzésében. De a Párt adott erőt gyári-, üzemi munká­sainknak, bányászainknak, hogy ter­melési tervelőirányzatukat teljesítsék, illetve túlteljesítsék. A Párt jó felvilá­gosító munkával meggyőzte dolgozó népünket, felnyitotta a dolgozók sze­mét és arra nevelte őket, hogy átérez­zék és tudják, hogy a földeken, a gyárakban, a bányákban, az íróaszta­lok mellett végzett munka hogyan függ össze a béke védelmével. Pártunk vezetése és irányítása mellett zárkóz­tak fii a ni agya dolgozó nép szé­les tömegei a békét: int tábora mögé. A dolgozó magyar nép egyre világo­sabban látja, hogy harca és munkája hogyan és miképpen segíti az egész világ dolgozóinak békemozgalmát, amely békemozgalom feltartóztathatat­lan erővel terjed szerte az egész vilá­gon. Világosan bizonyítják ezt a gyar­mati népek függetlenségi mozgalmának sikerei, vagy a kapitalista országok munkásosztályainak, dolgozóinak har­ca a háborús gyújtogató imperialista kormányaik ellen. Az egész világ haladó emberisége, a békéért küzdő százmilliók a hatalmas Szovjetunió vezetésében és erejében látják azt az erőt, amely képes arra, hogy „megálljt“ kiáltson és meghátrá­lásra kényszerítse az amerikai impe­rialistákat. Száz és százmillió azoknak a dolgozóknak a száma, akik a var­sói Békekongresszus felhívására csat­lakoznak a Szovjetunió vezette béke­táborhoz. A békéért harcoló dolgozók egyre világosabban látják, hogy az amerikai imperialisták háborút akar­nak, a Szovjetunió békét. A Szovjetunió és Sztálin elvlárs neve békét jelent. A Szovjetunió és Sztálin elvlárs harca ad erőt és lelkesíti az imperializmus igája alatt nyögő dol­gozók függetlenségi és békemozgalmát, hogy minden megpróbáltatás és min­den nehézséget leküzdve harcoljanak a győzelem kivívásáért. A Szovjetunióra és Sztálin elvtársra gondolva tagadja meg a fegyverek kirakását a nyugati és déli tengerpartokon a francia, bel­ga, vagy az olasz munkás. A Szovjet­unióra, Sztálinra gondolva szorítja ke­ményebben fegyverét a hős koreai ka­tona, vagy a vietnámi szabadsághar­cos. Keményen és elszántan harcol­nak hazájuk szabadságáért és függet­lenségéért, mert tudják, hogy harcuk igazságos, mert tudják, hogy velük vannak a haladó emberiség százmilliói és mindenek felett velük van Sztálin. Tehát nem kétséges és megállapít­hatjuk, hogy a béke, a demokrácia erői az elmúlt esztendőben kiszélesed­tek. megerősödtek, a háborús gyújto­gatok táborában pedig nőtt és foko­zódott a zűfzavar. De súlyos hibát követnénk el, ha azt hinnénk, hogy már megfékeztük a háborús agresszo- rpkat és; ha azt hinnénk, hogy már nincs tennivalónk ezen a téren. Az amerikai imperialisták koreai és Kína elleni támadása, a Szovjetunió és a népi demokráciák, elleni uszítása és rágalomhadjárata, az aljas Tito-banda fokózódó provokációja azt bizonyít­ják, hogy az imperialisták nem mond­tak és nem mtmdanak le arról a szán­dékukról, hogy a Koreában kirobban­tott háborít kiszélesítsék és kiterjesz-­szék az egész világra. Az imperialisták gyilkolni és pusztítani akarnak. Az egyre elmélyülő gazdasági válság ter­heit a dolgozók vállaira rakják. Kér­lelhetetlenül ' üldöznek az imperialista országokban minden haladó és béke­mozgalmat. Aljas merényleteket haj­tanak végre a dolgozók legjobbjai, a függetlenségi és a békemozgalom Ieg- rendíthetetüenebb harcosai, a kommu­nisták ellen. Világosan bizonyítják ezt Togliatti, Tokuda, Lahaut és most legújabban Thorez elvtárs ellen elköve­tett, illetve megkísérelt merényletek. Továbbá ugyanezt bizonyítja az angol kormánynak az a felháborító maga­tartása, amellyeL megakadályozta a 11. Yilágbékekongresszus Angliában való megtartását. Azt hiiOlék ezek az urak, hogy ezzel a cselekedetükkel meg tudják akadályozni a békeharco­sok legjobbjait abban, hogy hangju­kat hallassák abban az országban is, ahol büntetést jelent a békéről be­szélni. A békemozgalom erejének ki- szélesedése Angliában, Amerikában és a többi imperialista országokban is azt’ bizonyítják, hogy- a békéért har­coló százmilliók hangja és lelkesedése előtt nincsenek határsorompók. A mi dolgozóinknak munkájuk jobb elvégzésével, a békemozgalom kiszéle­sítésével és a békéért folytatott ren­díthetetlen harccal kell megmutatni, hogy harcos katonái vagyunk a bé­kéért harcolók 'hatalmas hadseregének. Komolyabb és nehezebb feladatok áll­nak előttünk az újeszferidőben.' Ezek­nek a feladatoknak a megoldása ke­ményebb helytállást,' fegyelmet: és példamutatást kíván Pártunk min­den tagjától, de az egész magyar nép­től. Az egyre élesedő nemzetközi hely­zet, az osztályharc egyre fokozottabb kiélesedése falun, az imperialisták, a kulákság és a klerikális reakció táma­dása megköveteli, hogy munkánkat egyre nagyobb fegyelemmel és jobba n végezzük el. Fel kell számolnunk mindazokat a lazaságokat, amelyek a Párt, az álla­mi és társadalmi életünk különböző területein mutatkoznak. Ötéves tervünk második évének eredményes végre­hajtása megköveteli tőlünk, hogy to­vábbfejlesszük azokat az eredményein­ket, melyeket a munka lemelékeny- ségének emelése, az újító- és brigád­mozgalom kiszélesítése és különösen a szocialista munkaverseny, a Szi'ahi- nov-mozgalom terén elértünk. Továbbá fontos feladatként áll előttünk a me­zőgazdaság vonalán, hogy a termelő­szövetkezeti mozgalom terjesztése te­rén elért eredményeink tapasztalatait felhasználva, még nagyobb lendülettel és sikerrel vigyük előre termelőszövet­kezeti mozgalmunk fejlesztését az új esztendőben. Tovább kell fokoznunk dolgozó né­pünk kulturális nevelését. Biztosíta­nunk kell, hogy kultúránk és mű­vészetünk a dolgozó nép közkincsévé váljék. Ugyanakkor szívósan harcol­junk az ellenséges ideológia, a burzsoá kultúra hagyományai és esökevényei ellen. Fontos feladatunknak tekintsük, hogy kiszélesítsük és elmélyítsük dol­gozó népünk békemozgalmát, tudato­sítsuk és megértessük minden becsü­letes dolgozóval, hogy a békéért nem siránkozni, sóvárogni, hanem jobb munkával, példamutatással harcolni kel!. Világosan kell látnunk, hogy a Pár­tunk és népi kormányunk által elénk tűzött feladatokat az elkövetkezendő időben is csak úgy tudjuk végrehaj­tani, ha szívós és kérlelhetetlen har­cot folytatunk az ellenség minden­nemű megnyilatkozásai ellen, bármi­lyen területen jelentkezzen is. Le kelt lepleznünk és szét kell zúzni az im­perialisták ügynökeinek, a klerikális reakció, a kulákság, a jobboldali szo­ciáldemokraták aljas tevékenységét, akik dolgozó népünk békéjére, né­pünk egyre szépülő életére, szocia­lista építésünkre törnek. De legfonto­sabb feladatunk, hogy szüntelenül erő­sítsük és mélyítsük kapcsolatainkat a dolgozó tömegekkel, állandóan erő­sítsük Pártunkat, amelynek egysége és szilárdsága biztosíték arra, hogy munkánkat eredménnyel és sikerrel valósítjuk meg az lífül-es esztendő­ben- is. Medencénk bányászai megértve a Párt és a kormány felhívását, hogy ipa­runk fokozottabb fejlesztéséhez még több szénre van szükség, elhatározták, hogy december 26-án külön ünnepi műszakot tartanak. Ahol megfelelő po­litikai felvilágosító munka előzte meg ezt a. műszakot, ott egy-egy üzem bá­nyászai egységesen mozdultak meg és szép, kimagasló eredmények szület­tek­A mizserfai körzetben a bányá­szokkal együtt 21 szabadságos ka­tona is leszállt a bányába. A kimagasló munkafegyelem teljesít­mény, a Párt, a kormány és a béke nagy ügye iránti odaadást mutattak fel. a józseflejtősi és a satgóbányai bányászok, ahol ezen a műszakon egyetlen hiányzó sem volt a dél­előtti műszakon, Margiit-táróni a délelőtti műszakom mindössze egy fő nem szállt íe a bá­nyába. A zagyva! körzet összes üzemei­nél az első harmadban 6 fő volt a hiányzó, ami jelentős eredmény, ha figyelembe vesszük, hogy más na­pokon több hiányzó szokott lenni. Ugyancsak megjejent munkahelyén mindenki Mizserfán és Gáíi-bányán is, Kazáron pedig csak,egy hiányzó volt. A nagybátonyi körzet bányáiban mind­össze.10 hiányzó volt az első harmad­ban. Azonban nem lehet elmondani, hogy mindenütt jól doigoirák, hogy minden funkcionárius és minden dolgozó ele­get tett volna a medence bányászai egységes akaratának. A kisterenyei körzet Fővölgy-üzemében délelőtt több mint 50 százalékos volt a hiányzók száma- A kisterenyei körzet valamennyi üzeméből délután.278-an hiányoztak. Ha ezt összehasonlítjuk a többi körzetekkel és üzemekkel, nem le­het kétséges, hogy itt csakis a vezetők hanyag munkája miatt nem élhettek el olyan eredményt, mint a többi helyeken. A Bányászszakszervezet több helyen nem vette figyelembe a dolgozók kez­deményezését, nem állt a munkaver­seny élére és az egész műszakot a szakszervezettől függetlennek tartotta, így Gáti-bányánál Szelei szakszer­vezeti titkár a telefonközpontosra bízta a jelentés leadását, ő maga pedjg egyéni dolgait ment intézni. A mizserfai körzet szakszervezeti ve­zetői, ugyaiifty a kis'erenyei körzet szakszervezetTíunkcionáriusai nem vet­ték ki részüket nemzetgazdaságunk erő­sítéséből1, a béke megvédéséből. .Ezen a műszakon kimagasló terme­lési eredmények születtek. Szorospatak előirányzata 74 vagon volt amit közel 5 vagonnal túlszárnyaltak. Szoros­patakra leszállt Hermann elvtárs ve­zetésével 42 recski bányász is- A kisteleki bányászok 13 és fél va­gon helyett !8 vagont, a mizser- faiak 13 és fél vagon helyett kö­zel 17 vagon szenet termellek az első harmadban. Kazáron Bakos Ferenc 220, Andó La­jos 207, Kakuk ifjú János pedig 203 százalékos kimagasló eredményi értek el- Az egész üzem 7 vagonnal termeit többet előirányzatánál. Gáti-bányán a második műszakon Bakos István idő­sebb és csapata 183 százalékot értek el. Az üzem 10 vagonos előirányzata helyett 17 vagont termeit. Kossuth-tárón közel 4 vagonnal, Irén-bányán pedig közel 5 vagon­nal termeltek többet az előirány­zatnál. A zagyva! körzetben Karancslejtö- sön 119 százalékra teljesítették az üzem előirányzatát. Jó -eredményt ér­tek el az üzemben Horváth János és csapaiá 155.4, Kristóf - István és csa­pata 137.1 százalékos teljesítmény­nyel. Forgácsiejtős több mint 1 va­gonnal termelt többet az előirányzat­nál. Józseflejtős az első műszakban 137 százalékot ért Jel. Andó Ferenc és csapata az előirányzott 9 csille helyett 13 csillét rakott. Salgó-róna bányaüzemek egész napi előirányzata 75 vagon volt, ebből már a délelőtti műszak 34 vagont kiter­melt­Margit-tárón több mint hat va­gonnal raktak többet, mint az elő­irányzat. A december 26-i műszak nagysze­rűen megmutatta, melyik bányaüzem vezet, melyiknek a dolgozói és vezetői harcolnák minden erejükkel a békéért. Ez a műszak újabb rejtett tartaléko­Megyénk dolgozó népe december 21-én őszinte szeretettel ünnepelte Sztálin elvlárs 71. születésnapját. A nap előestéién Salgótarjánban és Balassagyarmaton fáklyás felvonulá­sok voltak, nagy felszabadítónk tisz­teletére. A falvak dolgozói feldíszí­tenék házaikat: vörös zászlók, drapé­riák és Sztálin elvtárs mosolygós arcképei hirdették megyénk dolgozó népének el nem múló háláját. Bányászaink ezen a napon kima­gasló termeléseket értek el. Karancs- lejtösön Babka Gyula elővájár és csapata 269.4; Forgácslejtősön Brunda József és csapata fejtésben 303, Kossuth-táiór. Bakos János és Bakos A salgótarjáni ÁVESZ dolgozói már szeptember 15-én globálisan be­fejezték az 1950-es tervév előirány­zatát. Munkatervében községek, gép­állomások, valamint állami gazdasá­gok villamosítása szerepelt. Az öt­éves terv első évében 14 községbe vezették be Nógrád megye területén a villanyt. Közlük Csitár, iliny. Szügy, Nógrádmar- cal, Patvarc, Hont, Varsány, Ri- móc, Nagyióc, Erdőkürt, Ipoiy- vece, Nógrádkövesd, Mohóra és Mátramindszent. A Salgótarjáni Bányavidéki Épí­tési Vállalat december 21-re anyag- takarékossági mozgalmat indított- A vertikális fémüzem hulladékanyag felhasználása 3727 forint megtakarí­tást eredményezett december 10-től december 21-ig. Tóth István lakatos ócska gömbvasból 1J28 kg-ot használ! föl. aminek az értéke 2468 forint. Takács Ignác kovács 310 kiló. Ko­vács József kovács 146 kiló ócska A községi tanács végrehajtóbizott­sága a Icukoricabegyüjtésnéi figye- lemmél kísérte a kulákokat. így pél­dául Molnár Józsefet, aki állandóan szegénységről siránkozott. Az első alkalommal beadott 80 kg csöves­tengerit. holott több mint 10 mázsa volt a padUísán. — későbbi helyszíni megállapítás szerint Molnár a bá­nyászoktól kért egy cigarettát, egy szál gyufát és kérte a hozzá beté­vedt dolgozókat, hogy fizessenek neki egy féldecit, vagy adjanak neki egy rossz cipőt. Az áruhalmozó korcsmáros 1942—43- évi Bata-cipőket rejtegetett a tyúk- és nyúlólban amelynek bizony jelentős része tönkre­ment. A trágyában 73 pár cipőt ta­láltak, anhi kb. 12 ezer forintot tesz ki. Cigarettát kért a bányászoktól és közben 1100 darab Leventét, 450 csomag Diadal dohányt. 8 csomag törökdohányt, 547 csomag pipado­kat hozott .felszínre, további magasabb termelési eredményekhez adóit lendü­letet. Egyben egyes vezetők felé is íi- gyelmezietö volt, hogy lelkiismerete­sebben és gondosabban képviseljék azt az ügyet, amit a dolgozó nép rájuk bízott. Végeredményben a december 26-i műszakon hatszázhúsz vagon szenet ter­metiek megyénk bányászai és ezzel ki­fejezték Pártunk és Rákosi elvtárs iránti hálájukat és szeretetüket és ko­molyan hozzájárultak a béketábor ránkeső szakaszának erősítéséhez. gömbvasat használt föl. Verbóczkt János kovács 146 kg. Veréb Lajos lakatos 25 kg. Faragó László laka­tos 25 kg ócska laposvasat, Faragó János esztergályos 5 kg ócska gömb vasat használt fel. Ubrankovics József kovács 15 kg. Kaposvári Jenő segédmunkás 50 kg ócska gömbvasat használt fel. a vertikális üzem dolgozói így december 21-ig 1704 kg ócskavasanyag felhasználásával je- jelentős megtakarítást értek el, hányt rejtegetett. 50 kg mosószappant romlott állapotban, nagyobb mennyi­ségű rőfös- és rövidárut, amelyet rész. ben az egerek, részben a moly tett már tönkre. A nevezett állandóan arról panuszliodott, hogy a háza a háború következtében megrongálódott, cse­repei hiányosak, az eső a lakásba beesik. Állandóan sirt ez az ember, akinek portáján mintegy 20 ezer fo­rint ' értékű elrejtett árut találtak. Találtak régi esernyőket 17 darabot, de a házát rendbehozatni nem volt miből. Lakásán talált áruk mennyiségét maga gyűjtötte és dugdosta, közben gyermekei és családja úgy jártak és ruházkodtak, mint akinek nincs sem­mijük. Ilyen aljas a kulák és meg­tanultuk ebből, hogy a ,kuláknak nem lehet hinni, nem szabad vele meg­alkudni- Tötök Sándor, a községi tanács elnöke Megyénk őszinte szeretettel ünnepelte Sztálin elvtársat Js elmúlt évben 14 körsséy kapott villanyt Hulladékanyagból 3.727 forint megtakarítás Nagy síién aiy iség is árui rejtegetett egy mátraszoflési kulák György csapatai elővájásban 274, illetve 254; Délibányán Számely István fedésben 284 százalékos kima­gasló teljesítményt ért el. Rákosi- lejtösaknán Danyi István Mihály vájár 246; a ménkesi üzemben pedig Bakos László 245 százalékos szép eredményt ért el. Sztálin elvtárs születésnapja ün­nepe volt az egész megyénknek, ki­fejezése volt annak, hogy szebb éle­tünkért folyó harc elválaszthatatlanul össze van forrva Sztálin elvtárs ne­vével, hogy megyénk dolgozói a bé­ke legfőbb biztosítékának tekintik, hogy Sztálin elvtárs vezetésével me­netelünk a hatalmas béketáborban-. Ezáltal több mint ezer fogyasztót ki­tevő lakosság jutott hozzá a kulturál­tabb élethez. Az ipari és mezőgazda- sági dolgozók lakásaiban kigyulladt a villanyfény. Ezenkívül villamosí­tották a tápiószelei, túrái, szentmár- tonkátai, erdőkürti, mohorai, szécsé- nyi, továbbá a jászfelsőszentgyörgyi gépállomásokat. De az ötéves terv első évében vil­lamosítva lett a nógrádmarcali, sziráki, szécsényi állami gazdaság, valamint a herédi tszcs, • amit terven kívüli munkában végez­tek el.

Next

/
Thumbnails
Contents