Szabad Nógrád, 1950. november (6. évfolyam, 47-52. szám)
1950-11-28 / 52. szám
VI. évfolyam, 52. szám Ara 50 fillér RENDKÍVÜLI szám A november 26-i műszak kimagasló termelési eredményeivel induljanak újabb széncsatába bányászaink ★ 1950. november 28 !§zéaibáiiyám.k dolg®zéi erős elhatározással és lendülettel tegyenek eleget a béke megvédésének, a szocializmus építésének Rákosi elvtárs felszólalásában új utat mutatott a bányászértekezleten A minisztertanács és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége országos értekezletre hívta össze bányaiparunk legjobb sztahánovistáit, vezetőit, élenjáró műszaki dolgozóit, hogy közösen beszéljék meg a növekvő, fejlődő iparunk fokozódó szénszükségletének kielégítésével kapcsolatos teendőket. Résztvettek az értekezleten: Kádár János, az MDP főtitkárhelyettese, a Párt Politikai Bizottságának és Központi Vezetőségének több tagja, Rónai Sándor, az Elnöki Tanács e'nöke, Dobi István, a minisztertanács einöke, a kormány több tagja, a SZOT és a szak- szervezetek képviselői. Apró Antal, a SZOT főtitkára nyitotta meg az értekezletet. Üdvözölte a magyar nép bölcs vezérét, tanítómeste rét, a bányászok nagy barátját, Rákosi Mátyást, a Párt Politikai Bizottságának jelenlévő tagjait, népköztársaságunk kormányának képviselőit, az értekezle fen résztvevő bányász sztahanovista kát, a bányaipar legjobb dolgozóit. Ezután Czettner Sándor nehézipari államtitkár tett javaslatot az elnökség tagjaira. Egyhangú lelkesedéssel elsőnek választották meg az elnökségbe Rákosi Mátyást, a magyar nép nagy vezérét, maid Gero Ernőt. Farkas Mi hályt, Kádár Jánost és Révai Józsefet, az MDP főtitkárhelyetteseit. Dobi Istvánt, a minisztertanács elnökét. Rónai Sándort, az Elnöki Tanács elnökét. Vas Zoltánt, a Tervhivatal elnökét. Zsofi- nvecz Mihály nehézipari minisztert. Hidasi Istvánt, a Budapesti Pártbizott ság titkárát, Kovács Istvánt, az MDP Politikai Bizottságának tagját, Piros I.ászló vezérőrnagyot, Apró Antalt, a SZOT főtitkárát, Havrán Istvánt, a Bányász Szakszervezet főtitkárát, Pot- hornyik Józsefet, a Bányász Szakszervezet elnökét, a bányász dolgozók élenjáróit, legjobb sztahánovistáit. kiváló hányamérnökeit. Az elnökség megválasztása után Apró Antal, a SZOT főtitkára megnyitó beszédet mondott. Apró Antal megnyitó beszéde atán Zsofinyecz Mihály emelkedett szólásra: Széntermelésünknek a mainál gyorsabb emelkedésre van szükség — Elsőízben történik meg, hogy Pártunk Központi Vezetősége és a kormány közösen hívja meg értekezletre egyik legfontosabb népgazdasági águnk, a szénbányászat legjobb képviselőit, sztahánovistáit és értelmiségi dolgozóit abból a célból, hogy megvitassák azokat a feladatokat, amelyeket Rákosi elv társ az október 27-i Központi Vezetőség ülésén tartott beszédében a bányászat számára kijelölt, valamint azokat a feladatokat, amelyeket a minisztertanács határozata a bányászat és az egész népgazdaság részére előírt. — Ez a körülmény már önmagában is rámutat arra, hogy Pártunk vezetősége és a kormány milyen nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy népgazdaságunk legfontosabb alapanyaga, a szén, kellő mennyiségben álljon rendelkezésre —- Mai értekezletünk nemcsak a bányászok, de az egész ország figyelmét felhívja arra, hogy erőinket megfeszítve, emelnünk kell széntermelésünket, mert az ötéves terv teljesítésének elengedhetetlen feltétele, hogy széntermelésünk kielégítse az állandóan növekvő szükségleteket. Ezután arról beszélt a nehézipari miniszter, hogv népgazdaságunk szénnel való ellátása szoros kapcsolatban van a békéért folytatott küzdelemmel, hogy a varsói békekongresszus további serkentést ad a mi népünk számára is. majd eredményeinkről beszélt és a Szovjetunió állandó segítségéről, valamint azoknak a meghívott szovjet szakemberek támogatásáról, akik fejlődő népgazdaságunk továbbvitelében állandó segítséget nyújtanak. — Ennek a segítségnek — folytatta szavait — Pártunk és Rákosi elvtárs bölcs politikájának köszönhetjük, hogy felszámoltuk a munkanélküliséget. Sőt, ahogy a bányászat példája is mutatja, az ipar rohamos fejlődése következtében egyre inkább hiány jelentkezik munkáskezekben. Egy év alatt az iparban dolgozók száma 90.000-rel növekedett, míg az építőiparban ezenfelül b/.üoO-rei többen dolgoznak, mint tavaly. Ez azt jelenti, hogy napról napra nő az ipari munkásság, napról napra rohamosan nő országunkban az az osztály, amely szocialista öntudatával és áldozat- készségével méltán vezető ereje az országnak, egész dolgozó népünknek. Ezután foglalkozott a szénbányászat és a bányászok múltbeli helyzetével, részletesen beszámolt a felszabadulás utáni fejlődésről, széntermelésünk megnövekedéséről az ötéves terv első évében. — A széntermelés ilyen rohamos fokozására folytatta — kapitalista országokban példa nem volt. A Szovjetunió bányászata, amely ezen a téren is mintául szolgál számunkra ismeri csak a fejlődésnek ennél. sok-, kai nagyobb tempóját. — A baj tehát nem ott van, mintha széntermelésünk nem növekedne. A széntermelésüök ebben az évben is je'entősen növekedett és egészében teljesítette az 1950-es év kilenc hónapjának ereded előirányzatát. De széntermelésünknek ez az emelkedése ma már nem kielégítő, a tusinál gyorsabb emelkedésre, a mainál jóval! több szénre van -népgazdaságunknak szüksége. — Mi hisszük, hogy bányászaink megértik és átérzik a rájuk váró hatalmas feladatot. Ezt bizonyította a november 7-i ünnepi műszak kimagasló teljesítménye, amely túlhaladta a magyar bányászatban páratlan sztá'ini műszak eredményét is. Mi bízunk abban, hogy bányászaink, miként az első széncsata során, most is megmutatják: nem hiába fordul feléjük a Párt, Rákosi elvtárs bizalma. — Az ünnepi műszak teljesítménye azonban megmutatta azt is, hogy a szénbányászatban még vannak rejtett tartalékok. Megmutatta azt, hogy bányász-szakembereink eddigi csalhatatlannak ismert normái és számitott teljesítményei mind megdőltek. Nemcsak Tatára és Komlóra vonatkozik ez, mert november 7-én úgyszólván az ország összes bányáinak termelése felette volt a műszakilag kiszámított és mind- ezideig felülmúlhatatlannak tartott mennyiségnek. — Az ünnepi műszak tehát egyszersmind élesen rávilágított azokra a hiányosságokra, amelyek most akadályozzák, hogy rendes műszakban is ilyen teljesítményt érjenek el bányászaink. — Az egyik legsúlyosabb ilyen hiány a munkaszervezés terén mutatkozik. Leginkább látszik ez a dolgozók beosztásánál, mert nemcsak a munkamódszerek terén idegenkednek egyes műszaki vezetők újítások és más módszerek bevezetésétől, hanem a meglévő munkaerővel való gazdálkodás .is több helyütt kifogás alá esik. — Ez megmutatkozik a legutóbbi időben a külszíni létszám emelkedésében a földalatti létszámhoz képest, de különösen a földalatti produktív létszám csökkenésében az összlétszámhoz viszonyítva. — Komoly hiányosságok mutatkoznak továbbá a munkafegyelem terén is. Ez egyik legfőbb akadálya a termelés emelésének. Az igazolatlanul mulasztók és látszat-betegek száma az utóbbi időben is növekedett s ezek az emberek komoly mértékben dezorganizálják a termelést. — Egy-egy hiányzó egy egész csapat munkáját gátolja. Ha a vájár hiányzik, akkor a fejtők munkája szenved hátrányt, ha a csillés hiányzik, akkor a szállításban van fennakadás. „ — A helytelen munkaszervezésre mutat az is, ahogyan egyes helyeken a női munkaerőt felhasználják. Örvendetes dolog, hogy a nők, elsősorban a lányok részt akarnak venni a széntermelésben. Bizonyosak vagyunk, hogy a nők itt is megállják a helyüket. De teljesen helytelen, hogy egyes helyeken a vájártanonc-iskolákba fizikailag gyenge, fiatal lányokat osztottak be, akik nyilván alkalmatlanok a tényleges vá jármunka elvégzésére. A nehézipari miniszter a továbbiakban bányászatunk emaradt gépesítéséről beszélt és a jövőre vonatkozólag a következőket mondotta: — Kétségtelenül haladást jelentett az, hogy bányáinkat igyekeztünk ellátni csillékkel, mozdonyokkal, kaparó- és gumiszalagokkal, azonban, ezen túl kell mennünk és a gépi szerszámok akalmazásán kívül rá kell térnünk a fejtőgépek, a fejtő- és rakodógépek, bányakombájnok üzembehelyezésére. — Most gyors ütemben pótolnunk kell lemaradásunkat, a hiányosság kiküszöbölésére bányászatunkat gépesíteni kell. Nem elégséges azonban, hogy a Szovjetunióból sorozatosan hozzunk be bányagépeket és a magyar gépgyártás is tömegével gyártsa azokat. Mindenekelőtt bányaműszaki szempontból alkalmassá kell tenni bányáinkat a gépesítésre. Ezen a téren elsősorban a bányász műszaki értelmiségnek ke l megérteni azt, hogy a magyar bányászat továbbfejlesztése. a népgazdaságnak szénnel való ellátása csak gépesített szénbányászattal lehetséges és ennek érdekében nagyüzemi jellegű gépesített bányákat kell kialakítani. — A tulajdonképem fejtésen kívül döntő fontosságú a feltárás és elővájás gépesítése is. Csak gépesített, gyorsan haladó feltárási és elővájási munkálatokkal lehetséges rövid időn belül bányamfczaki szempontból is úgy átformálni a magyar bányászat képét, hogy az alkalmas legyen bányagépeknek tömeges üzembehelyezésére. — Most, hogy a szénbányászat komoly szakmunkáshiánnyal küzd, bányaműszaki vezetőinknek elsősorban a szovjet tapasztalatokat kell felhasználniok és változtatni kell az eddigi munkamódszereken. Mindenekelőtt a Szovjetunióban alkalmazott ciklusos szakosított munkamódszer általánossá tételére gondolok, amely enyhíteni fogja a szakmunkáshiányt s emellett a termelés emeléséhez vezet. Ha elérjük a haladási sebesség fokozását, akkor ki fogja küszöbölni a kőzetnyomás káros következményeit is és a szovjet tapasztalatok alapján a magyar bányász is kormányozójává válhat a természetnek és nem fog küzdeni előre nem látott bányabeomlásokkal és az időnként fellépő úgynevezett kőzetnyomási hullámokkal. Gyakorlatilag a magyar bányászat is át fog térni a tervszerű kőzetnyomás-irányítás rendszerére. — A szénbányászat másik döntő hiányossága, amint már említettem, hogy nem kielégítő a munkafegyelem. Több bányászra lenne szükség, de tulajdonképen a jelenlegi létszám sincs meg a sok mulasztás következtében. Meg kell állapítanunk azt, hogy a mulasztók száma az utóbbi hónapokban nemhogy csökkenne, hanem ellenkezőleg, emelkedik. — A betegség miatti mulasztás az augusztusi 4.2 százalékkal szemben 4.4 százalékra emelkedett szeptemberben. Az engedéllyel való távoliét pedig 0.6 százaékról 0.8 százaékra emelkedett. Ugyanekkor az igazolatlan műszakmulasztások száma is emelkedett, 1.2 százalékról 1.5 százalékra. A mulasztók közül különösen az igazol iaíanul távolmaradók érintik súlyosan a szénbányászatot. Hogv mit jelentenek az indokolatlan műszak mulasztások, hogv milyen súlyos kiesést eredményeznek a szén-, termelésben, ennek megvilágítására csak egyetlen számot hozok fel. Az igazolatlan műszak-mulasztások révén csu- Dán szeptember hónapban 1500 fő tér, meiése teljesen kiesett a magyar szénbányászatban — Fokozza a bajt, hogy a betegség címén távolmaradók iórésze is. csak látszatbeteg és október hónapban a betegség címén és engedéllyel va'ó mulasztások száma nem csökkent, hanem emelkedett. — Meg kell érteni, hogy ha ezen nem változtatunk, bármilyen műszaki intéza kedést is hozunk, az meddőnek fog bizonyulni. Éppen ezért van nagy jelentősége annak, hogy a minisztertanács határozata az egyébként nagy kedvezméa nyék megadását függővé tette a műszakmulasztástól és á'talában is szigorú intézkedéseket tartalmaz a műszak- mulasztások megakadályozására. Az igazolatlan és egyéb mulasztásokon kívül a termelés nagyobb arányú emelkedését hátráltatja továbbá az a körülmény is, hogv egyes bányaüzemeinknél a munkaerőt helytelenül használ ják fel. A külszínen dolgozók száma áüan- dóan növekszik, viszont a földalatt dói, gozók létszáma néha még csökkenést is mutat. — Ezen belül pedig a legnagyobb hiba az, hogy a rossz szervezés következtében a ténylegesen szénen dolgozók létszáma ugyancsak csökken. A feltáráson dolgozók aránya például 1949 januártól 1950 szeptemberig 1.6 százalékról 0.7 százalékra csökkent. Ez a helyzet azt a veszélyt rejti magában — és erre külö, nősen a bányászat vezetői figyeljenek fel —, hogy a szénbányászat előkészített szénvagyona csökken. Éppen ezért a feltárásoknak különösen nagy fontosságot kell tulajdonítani, mert ezzel készítjük eíő a következő évek és a következő ötéves tervek alapját. A műszaki értelmiség munkaviszonyának meg javulásáról — Nyilvánvaló, hogv ez a helyzet tűrhetetlen és a szénbányászat vezetőinek gyökeres változást kell teremteni ezen a téren. Külön kell szólni a műszaki értelmiség egy részének viszonyáról a termeléshez. — Bányaműszaki értelmiségünk egv kis része még mindig magán viseli a kapitalista rendszer nyomait, ragaszkodik a megszokotthoz és nem tudja, vagy nem akarja levetkőzni a maradisá- got. — Nem mondom, mi is követtünk el ezen a téren mulasztásokat. Különösen pártszervezeteink feladata lenne, hogy a közömbösöket és ingadozókat felvilágosítással, neveléssel közelebb hozzák a népi demokráciához s elősegítsék, hogy szívvel- 1 étek kel dolgozzanak a termelés fokozásán Ez viszont nem képzelhető el úgy. mint ahogy az egyik telepünkön történt, ahol a párttitkár élvtárs szerint a mérnökökkel a szolgálati viszonyon kívül egyáltalán nem szabad érintkezni. — Sztálin elvtárs 1931 júniusában a gazdasági funkcionáriusok értekezletén azt mondotta: „Meg keil változtatni a régi iskolához tartozó mérnöki és technikust erőkkel szemben alkalmazott bánásmódoti, több figyelmet keli fordítani rájuk és jobban kell gondoskodni róluk, valamint merészebben kell Őket bevoni a munkába. Ez a feladat.’’ — Helyes lenne, ha bányász pártszervezeteink megszívlelnék Sztálin e’vtárs- raak ezt a tanítását. De ugyancsak Sztálin elvtárs figyelmeztet arra is. hogv nem lehet a szocializmus építésének teljes értékű munkása az, aki a tőkés munkamódszernek és munkaszellemnek hagyományait nem tudja levetkőzni. — A probléma gyökeres és jó megoldása tehát kettőn áll: az egyik oldalon a fizikai dolgozóknak nagyobb bizalommal kell lenniük a műszaki értelmiséghez, s ugyanakkor a műszaki értelmiségnek az a része is, amely ma még nem teljes odaadással végzi munkáját, álljon a munkásosztály, népi demokratikus rendszerünk mellé. *— Műszaki értelmiségünk nagy része a termelés emelését a szénbányászatban nem tudja másképpen elkép-. zelni, mint a létszám növelésével — Mindent el kell követni a szénbányák műszaki vezetőinek és a bányász dolgozóiknak abban az irányban hogy a termelékenységet tovább növeljék. A jelenlegi műszakteljesítmény 10 6zá, zalékos emelése egymagában megöl« daná mai szénhelvzetünket. — A kormányzat, miként azt a minisztertanács határozata is bizonyítja, mindent, el fog követni, hogv a műszaki vezetőket mentesítse azoktól az adminisztratív és egyéb nem műszaki munkáktól, amelyek elvonják mérnö, keinket és technikusainkat a tényleges műszaki, alkotó munkától. — Egyes műszaki vezetőket, de különösképpen a műszaki középkádereket még mindig az a törekvés vezérli, hogy a munkafegyelem rovására szerezzenek népszerűséget a munkásság előtt. Ezek között biztosan nem egv olyan van. akit ha közelebbről megnéznek, kiderül róla, hogv a tőkésrendszer alázatos kiszolgálója volt és akkor kíméletlen hajcsár- kodással tűnt ki. Meg kell szűnnie annak az állapotnak, hogy az aknászok, bányames- terek és üzemvezetők a munkából való kimaradásokat a jelenlegi liberális szellemben kezeljék. Annak elérésére, hogy a műszaki értelmiségi dolgozók ténylegesen műszaki munkával foglalkozhassanak, a mh nisztertanács határozatának értelmében külön felelős adminisztratív vezetők beállítása lesz szükséges, x.
