Szabad Nógrád, 1950. november (6. évfolyam, 47-52. szám)
1950-11-28 / 52. szám
SZABAD NOGRAD 1950 november 28. A gépesítés mellett a munkaverseny legyen a termelés további emelője — Egy további fogyatékossága munkánknak, hogy a bányászatban a mun- kavenseny még mindig kampány jellegű. A jó eredményeket elért dolgozók teljesítményeit csak egyszerűen tudomásul veszik, de nem tesznek semmit annak érdekében, hogy az elért jó teljesítményt tovább fokozzák, valamint azért, hogy a helyes tapasztalatokat széles körben alkalmazzák. — Itt is nagy feladat vár a műszaki vezetőkre. Rajtuk áll hogy a tervek munkahelyig való felbontása helyesen és részrehajlás nélkül történjék meg. A műszaki vezetésnek kell biztosítani a munkahelynek folyamatos anyagellátását és egyben szem előtt kell tartani az anyagtakarékosság elveit is. A minisztertanács határozata értelmében bányagépeket gyártó iparunknak gondoskodni kell arról, hogy bányáinkat a szükséges számú és jóminőségtl bányagépekkel lássák el az előírt határidőre. — Hogy ezt megvalósíthassuk, a bányagépgyártásnál jelenleg fenná'ló késedelmet sürgősen fel kell számolni A bányagépek gyártását 1951-ben az 1950 es év háromszorosára kell emelni és rá kell térni a feítőgépek sorozatban való gyártására — Ezen á téren elkövetett hibákat most még jóvá tehetjük és központilag meg kell szervezni azt, hogy a bányagépek üzemenként!" kikísérletezése kellő eredménnyel járjon, mert ezzel alapozhatjuk meg bányászatunk gépesítésének jövőjét. — Bányászatunk gépesítése élesen felveti a bányászati középkáder- és szakmunkásoktatás kérdését is. A bányagépeknek tömeges használatba vétele ugyanis tobbezer gépész-vájár kiképzését, va'amlnt a középkádereknek gépészeti szaktudással való kiegészítését teszi szükségessé. A káderképzésnek éppen ezért nem szabad a mindennapos problémák megoldását egyedül szem előtt tartani és olyan gépészkáder kiképzési tervet kell megvalósítani, ami ezeket a követelményeket kielégíti. Felsőbb vezetés terén pedig részben bányamérnökeink gépészeti képesítésének kiegészítésével, részben a gépész- és elektromérnököknek bányagépész- és bányaelektromérnökké vaó átképzésével kell bányászaink gépesítésének jövőjét biztosítani. — A gépesítéssel kapcsolatosan át kell szerveznünk bale«e‘e'hárítási oktatásunkat is, mert részben a bányákba kerülő új és tapasztalatlan munkaerők, részben pedig a bányákban alkalmazott gépeknek nagyobb száma a gépek kezelésében és javításában járatos munkaerőknek baleseteihárítás szemponjából is fokozottabb kiképzést igényel. A gépesítés érdekében párt- szervezeteinknek és szakszervezeteinknek általános nevelőmunkát is kell végezniük. — De a gépesítés egyszersmind fokozott munkaszervezést kíván meg. Gépesített bányában nem tűrhető az, hogy a szállítás megengedhetetlen terhelési ingadozásokat mutasson. Nyilvánvaló, hogy helyes szervezéssel biztosítani lehet géni berendezéseink állandó és egyenletes kihasználását. ősrégi megszokás, hogy a munkahelyen ácsoiástól ácsoás’g terjedő munkát végeznek, gyakorlatilag a bányákban minden munkahelyen egyidőben nagv általánosságban azonos munkafolyamatokat végeznek. Ennek az az eredménye, hogy a műszak kezdetétől számított két órán belül szén az aknán úgyszólván egyáltalán nem jön ki. Az első két óra után pedig a szállítóberendezéseknek olyan csúcsteljesítményt kellene lebonyolítaniuk, amelyekre néha nem képesek. Nyilvánvaló, hogy ezt a hibát helyes munkaszervezéssel a dolgozók kellő felvilágosításával ki kell küszöbölni. Másik fontos munkaszervezési mód a folyamatos munkának a bevezetésén kívül a Szovjetunióban alkalmazott ciklusos munkamódszer. Folyamatos munkával és ciklusos alapon a termelés emelkedése munkaszervezési intézkedésekkel komoly mértékben megemelhető és ez a bányászat egyik rejtett tartaléka, amelyet kiaknázatlanul hagynunk nem szabad. A szénbányászat fejlesztéséről szóló határozat útmutatást ad a fenti hibák és hiányosságok megszüntetésére. Eivtársak! Tudjuk, hogy a bányászat előtt áiló feladatok megoldása elsősorban a bányászokon múlik. Ezért elhatároztuk, hogy mindent megteszünk, ami erőnkből futja, hogy hozzásegítsük bányászainkat e feladat elvégzéséhez. — A Párt és a minisztertanács határozata a bányászok nehéz munkájuk elismeréseképpen olyan ' kedvezménve- ket és különböző jutalmazásokat biztosít a bányászoknak, amilyenben egyetlen iparágban dolgozók nem részesülnek. — A bányászok ennek a határozatnak értelmében olyan progresszív jutalomban részesülnek, amely messzemenően kifejezésre juttatja a nehéz bányamunka és a magas teljesítmény megbecsülését. — Ezek a rendelkezések, elvtársak, egyenes folytatásai annak a gondoskodásnak és elismerésnek, amelyben Rákosi elvtáis, a Párt, a kormány a felszabadulás óta bányászainkat részesíti. — Eivtársak! Bányászaink felszabadulásunktól kezdve erős oszlopai voltak demokráciánknak. Már nem egyszer adták tanúbizonyságát annak, hogy egységesen, szfklaszi'árdan állnak a munkásosztály hatalma, a szocializmus nagy ügye mellett. — Meg vagyok győződve arról, hogy Pártunk vezetősége és a kormány a bányászokban most sem fog csalatkozni. — Megígérjük Rákosi elvtársnak, hogy teljesíteni fogjuk az általa kitűzött feladatokat. A szénipar dolgozói erős elhatározássá’ és határtalan lendülettel eleget tesznek kötelezettségüknek, meggyorsítják hazánkban a szoc'a izmus építését, erősítik azt a hatalmas béketábort amelynek élén a nagy Szovjetunió és annak bölcs vezetője, a világ dolgozóinak nagy vezére, a világ békeszerető népeinek reménysége, a magvar nép igazi barátja, a mi szeretett Sztálin elvtársunk áll. Megyénk küldöttei felszólalásukban a termelés emelésére tettek ígéretet ZSofinvecz Mihály beszéde után szünet következett, maid Havrán István megnyitotta a vitát. Elsőnek Sudár Ferenc Pécsbányatelep Kossuth-dí jas vájára szólalt fel. Utána Kusnvér Zoltán, a Salgótarjáni Szénbányák vezérigazgatója szólalt fel. Elmondotta, hogy a salgótarjáni szénmedence valamennyi dolgozója megértette Rákosi Mátyás szavait, amely szerint: „Tervgazdaságunk rohamos növekedése megköveteli a széntermelés gyors emelését!” Ezt bizonyítja, hogy a salgótarjáni szénmedence nagvbátonvi körzetéhez tartozó Irén-bánya már október 11-én. a T:ri- bes-akna november 2-án, a Kossuth- táró november 8-án befejezte termelési előirányzatát, míg a nagybátonyi bányakörzet te'jes egészében november 12-én teljesítette ötéves tervünk első évi tervét. A zagyvái bánvakörzet Margft-táró üzeme pedig november 14-én teljesítette idei tervelőirányzatát. Elmondotta, hogy ez a jó eredményt az MDP Központi Vezetősége január 22-i határozata segítségével, az özeinek átszervezésével, a munkaverseny- mozgalom fejlesztésével, a tervfelbontás egyénekre való megvalósításával és az ellentervek elkészítésével és az egyéni felelősség megszilárdításával érték el. A bér- és normarendezés ismertetésekor a dolgozok javaslatára indult el a melegcsákánv-mozgalom bevezetése. Márciustól kezdve a szakmánybán dolgozók valamennyien ellen- tervet dolgoztak ki. A tanácsválasztások tiszteletére a körzet minden dolgozója értékes felajánlást tett és sokan közülük hosszú'ejáratú verseny- szerződést kötöttek. Ezzel a szervezési munkával értük el a 113.9 százalékos átlagtermelést s ígv fejeztük be tervünket november 12-re. — Ez tehát az a módszer — mondotta —, amely eredménnyel jár az üzemvezetés terén és ennek nagymesterei a szovjet bányamérnökök, akik műszaki felkészültségük mellett a nevelésben is példamutatói a bányász- szakmának. Felszólalt Futó János, a nagybátonyi Kossuth-láró sztahanovista vájára. aki a kővetkezőket mondotta: — Én a nagybátonyi bányakörzet Kossuth-táró üzemében dolgozom. 27 éves vagyok. 13 éves koromban már bányamunkával kerestem a kenyeremet. A múltban fillérekért dolgoztam, ebből a bérből kellett eltartanom édesanyámat és két testvéremet. Volt olyan időszak, amely elég hosszú ideig tartott amikor egy műszak alatt 1 P 60 fillért kerestem. Ezért kemény munkát kellett végeznem kapitalista munkáltatóimnak. Jól emlékszem arra, hogy mint fiatal vájár dolgoztam és addig nem volt szabad abbahagynom a műszakot, amíg az egész kivetett normát nem teljesítettem. Nem egyszer előfordult, hogy a délutáni műszak az éj folyamán két-három órával meghosszabbodott. Nagy volt a terror. Nehéz és majdnem ingyen végzett munka mellett állandó elbocsátás és szanálás volt az osztályrészünk. Ilyen körülmények között' vártuk a felszabadulást, a szovjet csapatok bejövetelét is. Amikor 1944 őszén a csendőrségtől a bevonulási parancsot megkaptuk, hogy vonuljunk be katonának, akkor megszegtük a parancsot és a bányába vonultunk. Fegyvereket gyűjtöttünk, ellenálltunk a fasisztáknak. A bányából a Gestapo és az azzal karöltve dolgozó csendőrség gáz- bombákkai űzött ki bennünket. Aztán felszabadultunk. A felszabadulás után, 1945 januárjában beléptem tem a széntermelést. Az alapszervezeteknél vezetőségi tag, propagandista lettem és lassan kezdtem felismerni, hogy most már másképpen ke!) gon dolkozni a bányában Is, mint ahogyan a múltban gondolkoztunk. Igyekeztem a termelés terén lendülettel végezni a munkámat. Ennek eredményeképpen most már nem rapportra hívás, nem a szanálás veszélye fenyegetett, hanem munkám megbecsüléseképpen több esetben pénzjutalomban részesültem. Ez év novemberében sztahanovista oklevelet is kaptam. A Párt és az üzemvezetőség ebben az évben elküldött az ajkai szénmedencék bányászai közé tapasztalatcserére. Ezeknek a tapasztalatoknak alapján elhatároztam, hogy átadom ezeket a munkamódszereket munkatársaimnak. Amikor hazamentem, az üzemben elkezdtem foglalkozni több munkatársammal. Ennek az lett az eredménye, hogy Sólyom elvtársból az ország legjobb olvasztó-vájára lett. Azzal, hogy Sólyom elvtárs jobban kihasználta munkaidejét, jobban megszerveztük a munkát. Sólyom elvtárs teljesítményében és a mi teljesítményeinkben is változás állt be. Míg ezelőtt a teljesítmény átlag havi 800 mázsa körül mozgott, addig ma már 1200 mázsa szenet termelünk ki. A jobb munkamegszervezés megmutatkozik Sólyom elvtárs és az én keresetemben is. Míg azelőtt naponta 28—30 forint volt a keresetünk, addig ma 48—50 forint, sőt annál több is átlagosan. A Párt és az üzemvezetőség érdeklődik a munkánk iránt, amit azzal is kifejezésre juttatott, hogy e hónap 10-én 600 forint külön pénzjutalomban is részesített. Én, mint kommunista, ezeket a jutalmakat azzal próbálom megbírálni, hogy termelésemet az Októberi Forradalom 33-lk évfordulójára 319 százalékra emeltem, vagyis 32.5 mázsás előirányzatomat 106 mázsára teljesítettem. (Nagy taps.) Azóta is igyekszem termelésemet fokozni. Szerettem volna a mai nap tiszteletére, a Párt és a minisztertanács határozatának örömé:« is felajánlani, amellyel túlteljesíteném november 7-i eredményemet. Ha innen hazamegyek, azon fogok dolgozni, hogy Rákosi eivtárs útmutatása értelmében túlteljesítsem eddigi eredményeimet és több széntermeléssel járuljak hozzá a szocializmus építéséhez. (Taps.) Takács Vilmos elvtárs. medencénk küldöttje a bányászpártszervezetek megerősítéséről beszéli A többtermelés egyik előfeltétele a bányász pártszervezeteink megerősítése és bányászelvtávsaink politika, színvonalának emelése, mert ezen a területen van szűk keresztmetszetünk. Éppen ezért ezen a területen komoly feladatok állnak előttünk. Mindezek abból adódnak, hogy nem foglalkoztunk állandóan a bányász elvtársak kai és nem tartottuk őket szem előtt atekintetben, hogy politikai tudásukat, a marxista- leninista elméletet bányász elvtár- siaink a maguk körében emeljék. a Kommunista Pártba és mint kom, I Mint ahogyan Rákosi elvtársi mon- munista, mint új ember, yégez-1 dotta a Központi Vezetőségi ütésen, annyira bíztunk bányász elvtársainkban, hogy egy kicsit meg is feledkeztünk erről a kérdésről. Leginkább csak egyes esetekben kerestük fel őket azért, hogy konkrétan foglakozzunk velük, minden április 4-én, november 7-én, vagy december 21-én. Rendszeresen tehát nem foglalkoztunk velük, hanem csak kampányszerűen. Nem folytattunk állandó, szívós, nevelő és felvilágosító munkát, ami a munkaver. seny kampányszerűségében tükröződött vissza. Járásaink területén a tavalyi oktatási munkánk adatait mutatják, — különösen a salgótarjáni járásban, — bogy mennyire eltekintettünk politikai neve lésüktől. Bányász párttag elvtársaink közül mindössze 12 százalék volt bevonva a pártoktatásba. A bányász elvtársikkal való rendszertelen foglalkozás ugyanis kihat a népgazdaságunkra, aflrkor látjuk azt, hogy a széntenge!isiink nem tart lépést iparunk fejlődésével. Havran István, a bányászszakszervezetek főtitkára beszélt a szakszervezetek előtt álló feladatokról — Feladatunk az, hogy Pártunk és a minisztertanács határozatával kap. csolatban elsősorban is jó felvi ágosító munkát végezzünk. Minden szakszervezeti funkcionáriusnak arra kell törekednie, hogy minél több dolgozóval, sőt azok családjával is megértesse, hogy a határozatban megjelölt feladat a szocializmus építése, a béke megvédése szempontjából döntő kérdés. — Ugyanakkor megértesse és megmagyarázza minden egyes dolgozónak küiön- külön, hogy mi az ő feladata, hány csillével kell neki naponla több szenet kitermelni ahhoz, hogy a feladatot teljesíthessük. Másrészt a rendeletnek a bányászok gazdasági és munkaviszonyára vonatkozó része jelentőségét is minden bányásszal ismertetni kell. A határozatban foglalt nagyjelentőségű juttatások eredményét itt is küiön-külön magyarázzuk meg minden dolgozónak. Ezután a munkaverseny szervezésének hiányosságairól szólt: — Munkaversenyünkben kimutatható számok és valóságos verseny között nagy különbség van. Ki tudjuk mutatni, hogy dolgozóink 50 százaléka versenyben van. Azonban versenyszerződésük bürokratikusak, nem egyszer olyan vállalásokat tartalmaznak, omit a dolgozók már réges-rég túlteljesítettek. — Üzemi bizottságainknak sokkal többet kell foglalkozni a termeléssel, de többet kell foglalkozni a műszaki értemiséggel is, mint eddig. Forduljanak bátran a szakszervezeti funkcionáriusok építő elvtársi kritikájukkal a műszaki értelmiség felé és kérjék bátran a műszaki értelmiség segítségét munkájuk megjavításához. — A november 7-i csúcsteljesítmény úgy az üzemi bizottságok, mint a műszaki értelmiség munkájában arra int, hogy változtatni kell az eddigi munkamódszeren. Ez a hatalmas eredmény Sztahánov-mozgalom elterjedésének következménye. Meg kell mondani elvtársak, hogy a Sztahánov-mozgalom a szénbányászatban önerejéből terjed. A sztahánovisták, a feltörekvő munkások határtalan lelkesedése, győzi le azokat az akadályokat, amit a műszaki vezetés lemaradása és a szakszervezeti munka hiányosságai okoznak ezen a téren. Befejezésül a következőket mondotta: — Minden tettünkkel azt kell elősegítenünk, hogy még egy csiliével, meg egy vagonnal több szenet termeljünk ki, mert ez a mi legelemibb kötelességünk Pártunk iránt De ez a mi kötelességünk a világ haladó emberiségének a békéért folytatott harca Iránt, így kell kifejezésre juttatnunk határtalan hűségünket és ragaszkodásunkat felszabadítónk és a világ dolgozói nagy vezére Sztálin iránt, akinek szabadságunkat és életünk minden szépségét köszönhetjük. KÉPEK AZ ÜNNEPI MŰSZAKRÓL A kisteleki bányaüzemnél az MNDSZ jánosaknai asszonyai Szabó Jó- zsefrté, Paíz Józsefné és Koruhely Lászlóné virágcsokorral várják a széncsata hőseit. A bányából kiérkező Gecse Dezső, Monori Nándor és Bocsi Károly, az ünnepi műszak legjobb csapatainak vezetői, átveszik az MNDSZ ajándékát és fogadják, hogy termelésüket a jövőben még tovább fokozzák. A mizserfai körzet délibánya üzeménél Seigler Lajos főmérnök, Répás Bálint személyzeti felelős és Gubán Ábel aknász a többtermelés előfeltételeiről, valamint ennek technikai biztosításáról beszélnek. A nagybátonyi szénosztályozóba Mén’:es bányaüzemtől már a kora délelőtti órákban a 215 csille szén érkezik a kötélpályán. A szénosztályozó dolgozói a beérkező szenet gyorsan továbbítják a bunkerhez, hogy a szén az osztályozás után a vagonokba kerüljön, onnan az ipar le0különbözőbb területeire, /
