Szabad Nógrád, 1950. augusztus (6. évfolyam, 31-34. szám)

1950-08-05 / 31. szám

1850 a j gusztus 5. SZABAD NOGRAD Hugjag elfogadta a versenykihívást, harcba indul a terménybegyüjtés túlteljesítéséért A PAKT SEGÍTSÉGE A SZAKSZERVEZETEKNEK A LANGYOS NYÁRI SZELLŐ hang foszlányokat terjeszt Hugyag határá­ban. A községházán tévő hangszóró éles hangja ez, amely már jó néhány hete szórakoztatja a dolgozókat. Ezen keresztül ismertetik a legújabb ver­senyeredményeket, és igen nagy örö­met okoz, ha valakit jó munkájáért az egész falu előtt megdicsérik. Hugyag község dolgozói már régóta versenyeznek a járás dolgozóival. A verseny lendülete, Ösztönző hatása meglátszik a falát dolgozóm, hiszen már négy gép közül három teljesen be­fejezte a csépi esi. Dél van. Az utolsó traktor bugása elhalkul, majd teljesen megáll. A ha­talmas kazlak közül piros-fehéi~zöld és vörös zászlót lenget a szél. A cséplő­gépen itt-ótt napraforgó díszeleg, tete­jén pedig két fiatal lány nevetgél1.----Befejeztük a csépiést — mondják s boldogan nézik a körülöttük tor­nyosuló zsákokat. — Három heti munkánk eredménye •— büszkélkedhetnek az öregek a csép­lőgép árnyékában. Megelégedett arcok pihennek. — Hugyag község nem maradhat el a versenyben, hiszen a Párt irányítja munkánkat — mondja Győri János népneveit), aki éppen most tért vissza a faluból. Szívós, kitartó munkánk eredménye ez — s rámutat a közelé­ben lévő kocsisorra. A termény-begyűjtő raktár előtt nagy • sürgés-forgás. Mindenki siet a be­Mi, itt Érsekvadkerten a szentlörinc- pusztai termelőcsoport példája nyo­mán most alakítottuk meg a magunk „Tartós Békéért'1 termelőszövetkezeti csoportunkat Már eddig 18 dolgozó parasztosaiért jelentkezett a megala­kuló termelőesoportba. de most Is ál­landóan érdeklődnek a belépés Iránt a belépett tagoknál. Egyszerű paraszt­ember vagyok, de mégis szeretném el­mondani, leírni, hogy mi volt az oka annak, hogy beléptem a termelő dő portba Én magam 11 éves korom óta gazdasági cseléd voltam és megismer­tem a múlt rendszerben a cselédember keserves sorsát, keserű kenyerét, tüdő­ben engem is felszabadított a Szovjet­unió dicsőséges Vörös Hadserege és a földosztáskor hat kataszteri hold földet kaptam. A felszabadulás után mint volt gazdasági cselédnek, sem állatállományom, sem gazdasági fel­szerelésem, sem pedig vetőmagom nem volt. Vetőmagot a demokratikus kormányzat juttatott részemre és bi­zony magain és családom szintén a két kezünkkel túrtuk fel a juttatót! földet, hogy kenyeret tudjunk ter­melni a munkásság és a magunk szá­mára. De a felszabadulás nemcsak föl­del és szabadságot adott részemre. Gyermekeim, akik esclédember gyer­mekei, tamil'ak és tanulhatnak a fel­szabadult dolgozók országában. Idő­sebb fiam mezőgnzdasági akadémián tamil és mezőgazdász lesz, a másik fiam honvédtiszt, hadnaív. lányom a a községházán dolgozik. Kisebbik fiam most ment Csillebércre, az úttörő tá­borba, még a legkisebb fiam az álta­lános iskolában tamil. Pedig a ninlt- ban a pusztán nem volt iskola, a falu pedig messze volt, de sokszor cipő nélkül nem is mehettek iskolába. A felszabadulás után házhelyet is kaptam és azon egv egészséges lakó­házat építettem, míg a felszabadulás előtti vereitékes munkámból csak kö­zös konyhás, sötét urasági odúra tel­lett, héttagú családommal együtt. So­kat kínlódtunk a juttatott füldön és sokszor a kenyerünket sem tudtuk megtermelni rajta. A Szabad Népben sokat olvastam, a Pariban sokat hal­lottam a szövetkezeti mozgalomról, Rákosi elvtársnak, a mi nagy tanító- mesterünknek az ú’mutatása alapján. A mólt év őszén Szentlőrinc-pnsztan megalakult a „Dimitrov“ termelőcso- port és a valóságban is láthattam ma­gam és paraszttársaim is a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit az egyéni gazdál­kodással szemben. Láttam, hogy ez az út, ami a szocializmus felépítéséhez vezet a falun. Láttam, hogy ez az egyetlen helyes út, ami főbb életet és boldogabb biztos t minden be­csületes pa -íesalád részére. Mi a kis pareellsí'rkon éji nappallá téve sem tudunk olyan minőségű és olyan mennyiségű gabonát vagy más nö­vényt termelni, mint a szövetkezeti adással, mert megértette, hogy csak így tudja biztosítani boldogabb jövő­jét. Hatom szekér elmegy, öt kocsi is­mét megáll a magtár előtt. S ez így megy egész nap. A "FALUBAN BORDA MIHÁLY kis- paraszt teljesítette elsőnek a termény- beadást. — Büszke is vagyok erre —, hiszen ezzel erősítem a munkás-paraszt szö­vetséget. így akarom meghálálni kor­mányunknak és Pártunknak gondosko­dását, hogy határidő előtt túlteljesítem a terménybeadást: négy mázsára kö­töttem szerződést és hét mázsát adtam be. Nem akarok dicsekedni, de a tarlóhántást is már 95 százalékban el­végeztem — mondja mosolyogva. — A verseny lázában ég az egész falu dolgozó parasztsága. Újabb ver­senytárs akadt, siessünk a hátralévő munkák elvégzésében, nem maradha­tunk le! — így beszél Meló elvi'árs, párttitkár, így vélekednek az öntudatos dolgozók. Vasárnap délután a dolgozók töme­gesen mentek a népgyűlésre. Érezték, hogy valami nagyjelentőségű dologról van szó. Tudták, hogy ő értük törté­nik minden megmozdulás. A gyűlésen Meló eivtárs szavai után Borda István bíró ismerteti a gyűlés tárgyát. Rámutat arra. hogy építeni, dolgozni csak békében lehet. Mi dol­gozó parasztok többtermeléssel harco­lunk ». béketábor mellett. Majd ismer­teti Mindszent és Szegvár községek ver­senykihívását. A lelkes dolgozók meg­esoport a gépek segítségével, a Szov­jetunió tapasztalatai nyomón. Én ma­gam is szerettem volna megnézni a Szovjetuniót, a világ legfejlettebb me­zőgazdaságát és szerettem volna be­számolni az ott látottakról gazda­társaimnak, de art hiszem, hogy eb­ben az évben nem is, de jövőre is saját szememmel győződhetek meg ar­ról. amit rddig csak képekben és új­ságban láthattam. Mindent összetéve, ezek voltak azok az okok, amik engem és családom arra késztettek dolgozó paraszttár­saimmal együtt, hogy termelőszövetke­zeti csoportot alakítsunk és elindul­junk azon az úton, ami magasabb tár­sadalmi forma, a műveltebb, boldo­gabb és szebb magyar jövőnk, a szo­cializmus felé vezet. értették a verseny célját és Ígéretet tettek amellett, hogy már augusztus 15-re befejezik a terménybegyűjtést, 20-ig pedig túlteljesítik. Hozzászólások­kal, tapsviharral válaszoltak a javas­latra. Majd táviratban jelentik szeretett vezérünknek, Rákosi elvtársnak, hogy terményfelesleg beadásával mutatják meg hűségüket Pártunk iránt, és helyt­állásukat a Szovjetunió vezette béke- tábor mellett. ÍGÉRETEK, JAVASLATOK hangzot­tak el azon a népgyűlésen. Hugyag dolgozó parasztsága elfogadta a ver­senykihívást. — Ezentúl még fokozottabban kell dolgozni a verseny sikere érdekében. Nem szabad megelégedni az eddigi jó eredménnyel! A verseny lendületében fokozottabb éberséggel kell leleplezni az ellenségei, hiszen most újabb tá­madásra készül. Nem tudja tétlenül nézni az állam gazdagodását, dolgozó népünk életszínvonalának emelkedését. Nem szabad, hogy valami kárt tegyenek eredményeink elérésében. A Párt, a népnevelők segítségévéi jó felvilágo­sító munkával biztosítsa a verseny győ­zelmes befejezését. Ennek érdekében fel kell használni fokozottabban a falu hangszóróját, és állandóan szemmel kell kísérni a verseny állapotát, a ter­ménybeadás eddigi eredményeit — mondja Meló István pórttitkár elvtárs. Az ünnepi gyűlés befejeztével mo­solygó arcok indulnak haza. új harcra, a jövőévi kenyérért, a békéért-. . (Jenő fi) A Szabad Nógrádban, Szabad Föld­ben, Szabad Népben és a községben kiragasztott plakátokon is sokszor ol­vastam az aratási, cséplési, begyűjtési munkaversenyről és a Korea ellen meg­indított imperialista orvtámadásról is. Elhatároztam én is, hogy résztveszek ebben a versenyben és teljesítményem­mel is hozzájárulok a békeharchoz. Az aratásban az elsők között végez­tem, cséplésnél is az elsők között vol­tam és most beadási kötelezettségemet 800 szá­zalékban teljesítettem, mert tudom, hogy ez a teljesítmény is csapás a , kulákokra, a klerikális reakcióra és a külföldi imperialistákra. A nagy Szovjetunió hozta meg ne­kem is a szabadságot. Uram éppen a -elszabadulás évében halt meg és tu­dom, hogy ha a múlt rendszerben halt volna meg nagyon nehéz lett volna az életem, családom a legnagyobb nélkü­lözésnek lett volna kitéve. De a demo­krácia felkarolt engem is, mint a többi nincstelent és meg tudok élni. Két hold földet kaptam a földosztáskor, egy hold földem volt és most már három holdon termelek. Az idei termés jónak Ígérkezett és Ha munkánkat ki akarjuk értékelni a Politikai Bizottság határozata alap­ján, akkor először is figyelembe kell venni Rákosi elvtárs február 10-i be­szédét, amely megszabja feladatainkat és munkánkat. Az ötéves nemzet- gazdasági terv maradéktalan végrehaj­tása, a termelés emelése, a szocialista munkaverseny kiszélesítése azok a feladatok, amelyek a szocializmus épí­tését szolgálják és a dolgozók élet­színvonalának emelését biztosítják. Pártunk február 10-i határozatának maradéktalan végrehajtása érdeké­ben a SZOT elnöksége megszabta a szakszervezetek feladatait. Pártunk és a SZOT elnökségének határozata óta megyénkben mutatkoztak eredmé­nyek szakszervezeti munkában, ered­ményeket értünk el a munkaverseny szervezése terén. A sztálini műszak, az április 4-i felajánlások, hatalmas lendületet adtak a versenymozgalom­nak. Az acélgyárban a sztálini mű­szakkor a versenyzők száma 962 volt, azóta ez a szám 1738-ra emelkedett­Az elért eredmények azonban messze elmaradtak a növekvő felada­tokhoz képest. Pártunk Politikai Bi­zottságának határozata megmutatta azokat a hiányosságokat, amelyek a szakszervezeti munkában még mindig fennállanak. Ez a határozat hosszú időre megszabja azokat a feladatokat, amelyeket a szakszervezeteknek el kell végezniök a szocializmus építésé­nek érdekében. Megyénk területén is ki kell küszöbölni a szakszervezeti munkában azokat a hiányosságokat, melyeket a Politikai Bizottság határo­zata felszínre hozott. négy mázsára kötöttem szállítási szer­ződést. A cséplés bebizonyította, hogy Jól dolgoztunk ás 62 kiió beszolgáltatás helyett 492 kiló gabonát adtam be, így a kötelezettségemet 800 százalékra tel­jesítettem. Nagyon örültem, mikor ne­vemet a községháza előtt a becsület- táblán láttam fefrva és a vasárnapi közérdekű hírek között felolvasta a jegyző elvtárs az én nevemet az első­nek. Sajnos, az amerikai imperialisták és csatlósaik, megint veszélyeztetik a bé­két és megtámadták a békében élő ko­reai népet és gyarmati sorba akarják őket hajtani. De tudom, hogy szándé­kuk nem sikerülhet, mert a béketábor erősebb és a béketábort a nagy Sztálin elvtárs vezeti. Én szegény asszony vaqyck, de 20 forintot adok arra a kórházra, amit Koreába küldenek a magyar dolqozók, mert tudom, hogy mi a háború, éppen eleget szenvedtem én is, meg a csalá­dom is a háború alatt. Minden béke­szerető dolgozónak kötelessége, hogy tehetségéhez képest segítse ezt a moz­galmat. özv. Vitéz Györgyné, Érsekvadkert Elsősorban a SZOT megyebizottsá­gon belül fennálló hiányosságokat kell felszámolni. így például Pártunk február 10-i határozatát meg sem tár­gyaltuk, Pártunk határozatával kap­csolatos feladatokat nem konkretizál­tuk le megyénk területére. Egyes ak­ciók elvégzése közben nem hajtottuk végre a munkatervben kitűzött felada­tokat. Pártunk határozatának végre­hajtásáért nem folytattunk következe­tes harcot, nem vizsgáltuk meg a szak- szervezeti középszervek munkájában azt, hogyan visyik a harcot a jobb­oldali szociáldemokraták és a kleri­kális reakció ellen. Nem volt kielé­gítő kapcsolatunk a DÉFOSZ megyei szervével sem. Nem adtunk kellő elvi irányítást ahhoz, hogy munkájukat eredményesen tudják végezni. így aztán a DÉFOSZ sem tárgyalta meg Pártunk és kormányunk határozatait, lebecsülte annak jelentőségét és el- siklott a kérdés felett A szakszervezeti középszervek mun­kájának a hiányosságai a Politikai Bizottság bírálatának tükrében szintén élesen megmutatkoznak. Pártunk Köz- ^ ponti Vezetőségének, valamint a SZOT elnöksége határozatának végrehajtását liberálisan kezelték, a felmerülő ne­hézségek elöl meghátráltak, sokszor kibújtak a népszerűtlennek látszó fel­adatok végrehajtása alól- Ez megmu­tatkozik a jelenleg folyó norma- és bérrendezésnél is. Az agitáció súly­pontját a népszerűbbnek látszó alap- béremelésre irányították, ugyanakkor keveset foglalkoztak a szocializmus építése szempontjából döntő jelentő­ségű normarendezéssel. A szakszervezetekben megbújó jobb­oldali szociáldemokraták és a klérus elleni harcban nem tanúsítottak kellő éberséget. A bér- és normarendezésnél liberálisan kezelték az ellenség részé­ről elhangzott uszító hangokat. A tar­jám üveggyár üzemi bizottsága a norma- és bérrendezés ellen folyó el­lenséges agitációt lebecsülte, mond­ván, hogy ez nem veszélyes. A da­rabbér bevezetésénél is voltak ellen­séges hangok és mégis símán ment a végrehajtás. A gépgyár öntödéjében is agitált az ellenség, az üzemi bi­zottság és a vállalatvezetőség pedig arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem lehet ez ellen szigorúan eljárni, mert ez a munkamenet és a termelés rovására menne. A tervfegyelem be­tartása terén is hiányosságok mutat­koztak.- Az üzemi bizottságok elkö­vették azt a hibát, hogy a tervfegye­lem betartását a vállalatvezető felada­tának tekintették, teljesen elfelejtet­ték és elhanyagolták az ellenőrzés gyakorlását. A bányász-szakszervezeteknél meg­nyugodtak abban, hogy a bizalmihá­lózat rossz, egyáltalán nem fordítanak gondot a bizalmiak aktívázáiására, azt tartva, hogy áz lehetetlen, mert mesz- sze laknak az üzemtől. Ez persze meglátszik a munkán is, amit ki kell küszöbölni, hogy a bányász-szakszer­vezetek be tudják tölteni a Párt által reájuk bízott feladatokat. A Politikai Bizottság határozata e hibák kijavítása érdekében határozot­tan megszabja feladatainkat, amivel segítséget nyújt munkánk tervsze­rűbbé és eredményesebbé tételében. így elsőrendű feladatunk saját mun­kánkban és magatartásunkban az op­portunista és szociáldemokrata befo­lyás felszámolása és a Párttal való szoros kapcsolat elmélyítése, a Párt vezető szerepének elismerése, illetve harc minden olyan megnyilvánulás ellen, amely ezt tagadja és a Párt­tal akar szembeszállni. Harcolnunk kell következetesen az ötéves terv végrehajtásáért, a termelékenység emeléséért, az önköltség csökkentésé­ért, a szocialista bérezés, a helyes norma kialakításáért, a szocialista munkgyerseny és a Sztahánov-mozga- lom fellendítéséért és további kiszéle­sítéséért. Meg kei! javítanunk eszmei, poli­tikai és kulturális nevelő munkán­kat. Meg kell erősítenünk kapcsola­tunkat a dolgozókkal, kiküszöbölve a bürokratizmust, érvényre juttatva a szakszervezeti demokráciát, a kritika és önkritika gyakorlását. A hét folyamán üzemeinkben ter­melési értekezletek zajlanak le, ahol a Politikai Bizottság határozata értei­mében szervezeteink: „Tárgyalják meg a szakszervezeti funkcionáriu­sokkal és magával a Szervezett mun­kásággal, a dolgozó tömegekkel, a Politikai Bizottság jelen határozatát, 'árják tel bátran és nyíltan a hibákat és mozgósítsanak azok kijavítására". Pártunk méltán várja el tőlünk, hogy magunkévá tegyük a bírálatot és kijavítsuk hiányosságainkat. Ne­künk a munkásosztály legyőzhetetlen ügye iránti forradalmi lelkesedéssel, a szervizett dolgozók segítségével, el­sősorban a kom» imisták támogatásá­val be kell váltanunk Pártunk által elénk tűzött követelményeket, hazánk szocialista fejlődésének meggyorsítá­sa, végső fokon pedig a béketábor ere jé” -^vetése érdekében. SZOT nóqrádmegyei bizottsága. UlllillllllüllllllltlIllllílllllllllllillllllllllljlllllllllililltlIlilllllllilllllltltlIllIflIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIIIjllllllHllllllltlIülllHllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilltlU II sí szó no ten új Az est homálya lomha méltósággal ereszkedett le a völgybe elterülő Nagyoroszi községre. A pirostetős pa­rasztházakban kigyulladtak a lámpafények. A sötét ut­cára Tóth Miklósáé lépett ki. Továbbhaladva be-beszól hol az egyik, hol a másik házhoz. Szava után rövid „megyek" válasz hangzik el. Már egy egész kis csoport igyekszik az utcán. Hozzájuk szaporán csatlakoznak fér­fiak, nők, ifik. Útközben egy szót sem váltanak egymás­sal. Mindegyikük egy cél felöl gondolkodik. Mindegyikü­ket egy cél vezeti, ami döntő változást jog létrehozni életükbe. Kilenc órakor a pompásan feldíszített párthelyiségben vagy 150 dolgozó paraszt ajkáról csendült jel a Nép­köztársasági Induló minden ellenségei és maradiságot el­söprő harcias dallama „Elnyomás, szolga sors, ez volt a rend ezer évig... munkára, harcra hív ma minket, életünknek új értelmet ád..." Nagyoroszi község öntu­datra ébredt parasztjainknak is új élete kezdődik e törté­nelmi nevezetességű estétől. Harcra keltek hogy örökre szakítsanak az ezer éven át vállukra nehezedő egyéni gazdálkodási módszerrel. Termelőesoportot alakítanak Most tartják az előkészítő bizottsági ülést. Hogy e bol­dog estéhez elérkezhettek, bizony kemény és elszánt har­cot kellett jolytatniok a maradiság és a község kulákjai- val, a rémhírterjesztésben élenjáró 50 holdas Kristóf Fe­renccel, a 48 holdas Szajbet Mártonnal és a többi ki- zsákmányaiéval, akikhez csatlakozott a község papja is. Az elmúlt évben nem sikerült megalakítani a csoportot Most azonban a pártszervezet győzelemre vezette a dol­gozó parasztságot. Más lett a helyzet Nagyorosziban. A tereskei, lőrinepusztai, dejtári és a többi környező termelőcsoportok hatalmas terméseredményei az élő és kézzelfogható valóságra ébresztették a nagyorosziakat, akik láttáik a tervszerű munkát és látták azt, hogy á cso­port dolgozói jobban boldogulnak, jobban ruházkodnak, állatállományuk is szépen gyarapodik, van idő pihenésre, tanulásra és szórakozásra is. A nagyorosziaknak kibővült a látókörük. Ök már olyan tisztán látják a társasgazdál­kodás előnyét, mint amikor a homályos szobában ki­gyullad a fény és minden, ami a homályban ijesztő, nyugtalanító árny volt, egyszerre láthatóvá, tapinthatóvá és megnyugtatóvá válik. A felemelkedés és boldogulás útjára lépett 25 dolgozó paraszt esalád és a háromszor annyi érdeklődő dolgozó párásét hallgatja az előadó elvtársak beszédét. Ismertették a sző­barázdák felé vetkezet szervezeti életét, a tervszerű munkát, a munka, egységszámolást, amely az igazságos jövedelemelosztás alapja, amely megszünteti az egyes csoporttagok egyen- lösdi eszméjét. Beszéltek még a szövetkezeti demokráciá­ról, a pártszervezetről, amely a csoport irányítója, szer­vezője és ellenőrzője is és még sok más problémáról, amely szükséges egy újonnan alakuló csoportnak. Az elő­adások elhangzása után Tóth Miklósáé, Karoszi Mik­lósáé, Varga Miklós, Gál Istvánná, a 17 ’éves Kucsa Ist­ván, Varga István és a többiek a kérdések halmazával ostromolták meg az előadókat. — Hogy számolják el annak a tagnak a munkaegysé­get, akinek nincsen földje és úgy lépett be a csoportba? Be kell-e vinni minden földet, mennyi maradhat egyéni tulajdonban, mi történik azokkal az öregekkel, akik mun­kaképtelenné válnak? — Mindent akarnak tudni, mert ez megkönnyíti az új úton való haladást. Az ütés befejezése után még sokáig ott maradtak a teremben és töviről hegyire megbeszélték a problémákat. Vagy tizen az asztal előtt sorakoztak fel. Egymásnak adogatták át a tollat és írták alá a belépési nyilatkoza­tot. Ezek. akik most így aláírják, a gyűlés lefolyása alatt határozták el magukat, hogy minden földjükkel és csalásijukkal belépnek a csoportba. — Szinte egy mázsás kő esett le szívemről, de siettem is aláírni, nehogy még meggondolják magúkéit, hogy nem lehet egyelőre több dolgozó parasztnak belépni a cso­portba — mondja Mák Mihály, miközben átadja a tollat Zábrádi Sándor kétholdas dolgozó parasztnak, aki büsz­kén kanyaritja nevét a sokatígérő nyilatkozatra. — Na, ezen is túlestem végre — morzsolgatja kezét örömében. Nagy Gyula sem akar kimaradni, szinte kikapja az előtte tévő kezéből a tollat és máris serceg a toll a pa­piroson — Egy és félholdat adok be — mondja és elneveti magát örömében, mert Micsik Imrére gondol, aki most a világ legfejlettebb mezőgazdaságát, a Szovjetunió szo­cialista mezőgazdaságát tanulmányozza­— Majd ha hazajön. Elmondja nekünk az ott tapasz­taltakat, azután jobban megy minden... Hej, milyen örömteljes ma az élet, szinte 19 évesnek érzem magam! Nem hiába!... 0}, fiatalító életnek indulnak. (lantos) MIÉRT LÉPTEM A KÖZÖS GAZDÁLKODÁS ÚTJÁRA ? Teljesítettem beszolgáltatásomat, hogy segítsem a koreai nép harcát

Next

/
Thumbnails
Contents