Szabad Nógrád, 1950. augusztus (6. évfolyam, 31-34. szám)

1950-08-05 / 31. szám

SZABAD NÖGRÁD 1950 augusztus 5. Mii i«‘l«‘i»í. hogy a »*egéiiypar»s*éság a •üiiskásoK/lalv legfőbb támasza? Áruba imozókat és rémhírterjesztőket yettek őrizetbe Salgótarjánban I erűn és Sztálin arra taníta- *“ n,ak bennünket, hagy a falu szocialista átalakításáért folyó harcot nem- vihetjük másként, csak úgy, ha az osztályharcbam a lenini hár­mas jelszót valósítjuk meg: ,■ Tá­maszkodj a szsgényparasztra, egyezz meg a középpa raszt tat. egy pillanatra se szüntesd meg a harcot a koalák eäfen.“ ' v Még ma is előfordul, hogy vitat­ják: melyik elsőrendű, a legfonto- eaíbb a három közül? E hibás kér­dés-felvetésnek az a forrása, hogy nem látják világosan, hogy ez a lenini jelszót .egységes és oszthatat- lan‘‘ feladatot jelent. Nem léhát a három feladatot egymástól etvá- laszJtamá. egyiket a másik után végrehajtani, nem lehet ..részekre ■ tépni és e ,,részekét elszakítani egy­mástól’“ Akadnak azonban olyan elvtár­siak, akik ezt még nem értik, s a ládák elleni harcok és á középparaszt ; gnverését úgy takarják megváló- GÍtáni, hogy közbén nem támaszkod­nak a szegényparasetra, elhanyagol­ják a vele való törődést, külön szer­vezését. Ezt a jobboldali, apport,ei­nte ta hibát követték el azok az elv­társak, akik a DÉFOSZ megszer- vezésénél elhanyagolták a földmun- kástagozas kiépítését és ez a jobb- • oldali elhajlás mutatkozik meg olyan elvtársaknál is, a'kik kijeienitik, hogy az ő területük középpa,raiazt vi- diék és ezért ott .módosított“ for­mában keM a lenini jelszót alkal­mazni. Az ilyenfajta elhajlások, vagy ferde nézetek igen komoly ká­rokat okoznak építő munkánkban és ezért világosan kell látnunk: miért a sze gény parasztság a munkáso sz­tály legfőbb támasza, leghűbb, leg­megbízhatóbb szövetségese a harc minden szakaszában, és miért kütó- nösen fontos ez a szerepe a szocia­lizmus építésének idején? A szegényparasztság — a falusi M proletárok, félproletérok és kisparasztok — a faluéi lakosságnak az a része, amely gazdaságilag, tár­sadalmilag és kulifcuráliáan leginkább érdekelt a kapitalizmus megdönté­sében és a szocializmus felépítésé­ben. Ök — a „falu dőld ózó' és ki­zsákmányolt tömegei“ — a kapita- lszmusban hallatlanul megsanyarga- totit. szétforgácsolt és elnyomott cso­portok- Nálunk íe. ök szenvedtek legtöbbet, falun az ellenforradalmi Forthy-rendszer idején. Ennek a fa- isi szegénységnek „a bärornmilädö : íaigyar ko!dus“-nak, akit kizsákmá­nyoltak a múltban a városi tőkések, a fötóíestirak és kulákok. csak a • : íunkásosztály élcsapata, a Kommu­nista Párt mutatott utat a felemel­kedéshez- Ök voltak mindig a teg- f ogékonyabbak a munkásosztály harca, a Párt célkitűzései iránit; ez . z a réteg „amely nemcsak a felsza­badulás után, de azelőtt is vállvetve harcolt velünk.’' (Rákosi) A feliszabadulás után a Kommu- ' ista Párt azonnal jelentős szegény - i «araszt rétegekre támaszkodhatott. I dun a szegényparasgtok afókítot- t - meg a pártszervezeteket, ők vit- t - a Párt, a munkásosztály vezeté- s vet és támogatásával a harcot a földosztás során a földigénylő bi­zottságokban, majd szervezeteik — a FEKOSZ és UFOSZ — segítségé­vül ők harcoltak á föld megvédésé­ért az újjáéledő reakció ellen- A Pírt kezdeményezésére ők alakítot­ták meg a fölöm ű vessző vetkezete - két ok fogtak hozzá a termelőszö­vetkezeti • csoportok megalakításá­hoz­, A felszabadulás után akadtak ,,tü­relmetlen' elemek — és elszórtan még ma is akadnak — akik két­ségbevonva a szegényparasztságnak, de különösen a kisnarasztnak ezt a ezerepét, azt mondták a 45-ös vá­lasztás után, vagy azt állítják még ma is, hogy „„az újgazdák reakció­sok“, hogy „nem lehet velük bírni.“ Ez helytelen, opportunista nézet- Rákosi elvtárs mulatott rá tavaly - - a márciusi KV ülésén mondott beszédében — arra, hogy „táma­szunk és szövetségesünk a falun ekkor (1945) a földmunkássáa és, a szegény pan isztok, úidazdák voltak- Az a körülmény persze, hogy valaki földmunkás, vagy újgazda volt, ma- * Púba véve mén nem tett,e őt a Kommunista Párt támogatójává. Ezt mi az 1945-ös választásokon, anvkor e rétegeknek csak kisebbik j •'«; szili-azott ránk, tapasztalhattuk. A többséget csak politikai felvilágo­sítással, szívós aprómunkával és példáé tlássa!, vele mint mindennapi érdekeik szcilcadüttcui védelmével tudtuk megnyerni D : c. elvtársnak ezek a sza­vai rávilágítanak arra, ,ho- - “van va,i é'-yrr szilárdabb szövetsé­gesünkké á szogénvparasztság, Ho­gyan lett ez a paraszti réteg — a Párt által kitűz tt szocialista eé'ók- ért folyta rt iir. cijan — n munkás- oazaiy szilárd tím-’sza a falun- Tény az, ho»- szegényparaszt- i®' a • ' la, de különö­sen az utolsó két évben jelentősen megváltozott. A kulákok alkalmazá­sában álló mezőgazdasági munkások ma már nem jogtalan páriák, hiszen a kollektív szerződés, a társadalom- biztosítás helyzetükön hatalmasat javított, amellett, hogy ez a réteg a iculákkorlátozás során egyre csök­ken- A mezőgazdasági munkások je­lentős része nem kizsákmányolt ■többé, hiszen a mezőgazdaság szo­cialista szektorához tartozó állami gazdaságokban és gépálknwásoikon a nép államénak — tehát saját magá­nak — dolgozik- Ugyanígy megszaba­dultak a kizsákmányolástól azok a „félproíétárok“, akik cukorgyárak­ban, esetleg bányákban, vagy más, állami üzemekben idényszerűen .munkát vállalnak. Mindezek mellett pedig egyre növekszik a terme lő - szövetkezetbe tömörült — a szocia­lizmus út jára lépett — szegénypia- raszstok, száma is. A fordulat, népi demokráciánk ,pro le tárd iktat ú rává fejlődése és a (szocializmus építésének megkezdése •falun a felemelkedés szinte be látha­tatlan távlatát nyitotta meg szegény- iparasztságunk előtt. amely fő tá­masza Pártiunknak falun, mind a kulak elleni harcban, mind a közép- j,parasztsággal való tartós szövetség .megteremtésében. Mégis előfordul­nak olyan nézetek, hogy a földosz­tás, a bizonyos mértékű „közép- parasztosodási folyamat”, az iparba való felszívódás következtében a sze- igényparasztság már olyan kisszámú 'réteggé olvadt le, hogy nem játszik döntő szerepet, hogy „el lehet hanya­golni”. C z a nézet alapvetően helytelen és *- rendkívül káros, opportunista né. zet. A szegényparasztság — jóllehet, számra nézve az elmúlt öt évben valóban jelentősen csökkent — még ma ds a parasztság legnagyobb rétege. ■De —• ezen túl — jelentőségét még külön meg is sokszorozza a proletár­diktatúrában általa betöltött szerep. A Párt, a munkásosztály, most a szo­cializmus építésének legbonyolultabb feladatát: — a falu, a mezőgazdaság szocialista átszervezését — tűzte napi­rendre és éppen ezért egvre fontos- sabbá válik az élesedő falusi osztály­harcban a legkövetkezetesebben har­coló paraszti réteg, a munkás-paraszt szövetségen belül a „szilárd táma$&” -- a azeKcnvparasztság — szerepe. Hogyan támaszkodjunk ma S"sze­gényparasztságra és hogyan valósít­juk meg a — Lenin és Sztálin útmuta­tása nyomán — Rákosi elvtárs által «elénk tűzött feladatot: „gondoskodni .kell róla, hogy a szegénvparasztság, a (földműnk ásság lépten-nyomon, napról napra érezze, hogy az ipari mankásság őt tartja legmegbízhatóbb harcostár­sának falun és ennek megfelelően bá­nik vele1’. Felszabadulásunk ötödik évében büszke örömmel tekinthetünk vissza azokra az eredményekre, amelyeket gazdasági és politikai téren elértünk. Gazdasági téren a reakció minden tá­madását sikerre! vertük vissza és el­mondhatjuk, hogy a reakció ezen a téren döntő vereséget szenvedett. Azonban ebbe a reakció nem nyugo­dott bele. A .gazdasági téren elszenve­dett sorozatos vereségek után- módot keresett az újabb támadások megindí­tására. A támadásnak a súlypontját a reakció gazdasági térről kultúrtérre tette át. Kihasználta azt, hogy gazda­sági vonalon eredményes harcunk mellett nem fordítottunk kellő súlyt a kulturális téren folyó harcra. Ezen a téren rést hagytunk, amin keresztül igyekszik a reakció behatolni és egyre szélesebbre tágítani. Hiba volt az, hogy a kulturmunkát lebecsültük, nem láttuk azt, hogy a kultúrmunka szervesen összefügg a termeléssel. A kultúrmunka lebecsü­lése az is, hogy az üzemi bizottsá­gaink nem adnak kellő irányítást az üzemi kultúrcsoportölfnak, nem gya­korolnak kellő ellenőrzést a kutíúr- csoportok munkája felett. A kultúr- csoportok politikai nevelésére sem az üzemibizottságok sem maguk a kul túrcsoportok nem fektettek súlyt, arra való hivatkozással, hogy a pró­bák teljesen lekötik az idejüket. Az ideológia hiánya a kultúrcsopor- toknál megmutatkozik abban, hogy még mindig nem ismerték fel a szo­cialista irodalom jelentőségét és az ellenőrzés hiánya folytán szórványo­san bár, de még mindig találkozunk olyan irányú törekvésekkel, hogy az egész könnyű fajsúlyú színdarabokat szívesebb sjáfsss^,^mii^ai^)^1y, nevelöíiatású darabokat. Pédig meg kellmondanunk, JiQgJk a. dolgozóink kúlt’úrigénye a félszabaduíásróta nagy változáson ment keresztül. Amit az első időkben idegenkedve fogadtak, ma már dolgozóink megszerettek. A szegényparasztság önálló szerve­zése vonalán — kijavítva a DEFOSZ alakulása során elkövetett súlyos op­portunista hibát — egvre nagyobb erő­vei folyik a DÉFOSZ munkástagoza­tának szervezése, különösen az állami gazdaságokban és a gépállomásokon. A szegénvparasztságnak nyújtott se­gítség vonalán — Pártunk irányításá­val — a kormány különös figyelmet ta­núsít a szegénvparasztság iránt, ami gazdasági téren megnyilvánult min­den — a faluval kapcsolatos —■ akció­ban (vetőmagakció, termelési szerző­dések, gépállomási munka, tagosítás, legelőkérdés rendezése, tanyaközpon­tok kialakítása stb.). Poltikai és kultu­rális téren pedig nemcsak a Szovjet­unióba menő parasztküldöttségek tag­jainak többsége kerül ki közülük, ha­nem egvre nagyobb számban kerülnek ■ be mezőgazdasági felsőbb iskoláikba, egyetemekre stb. Á legnagyobb segítség azonban ^ mindenképpen az, hogy a mun­kásosztály áldozatkész segítsége. Pár­tunk helves vezetése és — elsősorban — a Szovjetunió tapasztalatai és támo­gatása megteremtették számukra — az egész dolgozó parasztság számára —- a szocialista, nagyüzemi gazdálko­dás útjára való ráíérés lehetőségét. Az önálló szervezés és a fokozott támogatás nvomán a szegénvparaszt­ság egyre inkább betölti azt a szere­pet, amelyről Sztálin elvtárs beszél, amikor feltette a kérdést, hogv „mit j jelent a szovjet demokrácia a proleta­riátus vezetésével? Ez azt jelenti, hogv a proletariátusnak ügyvivői keli, hogy legyenek a faluban. S kik legyenek azok az ügyvivők? A szegénvparaszt­ság képviselői”. A gépállomások, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, tszcs-k üzemi1 pártszervezeteiben, a mezőgazdasági igazgatásban és más fontos falusi ál­lami és társadalmi vezető pozíciókban a proletariátus ma mar biztosan tá- maszkodhatik a szegényparasztságra, mint „ügyvivőjére”, ha nem feledke­zünk meg egy percre sem a lenini hár­mas jelszó egységéről. |_J a azonban elvtársaink megleled­1 1 keznek erről, ha a szegénypa­rasztságra nem támaszkodnak, sőt visz- szanyomják, tétlenségre kárhoztatják, akkor ezzel szabad téret engednek a kuláknpk arra,, hogy, a ,kö^é8R/)F$S&t°t befolyása alá vonja és óit tartsa. „A helyes vonaltól való ezen elhajlások eredménye az — mondja Szfáilin eiv- társ —, hogv megfeledkeznek arról a marxista tétéiről, hogv a középparaszt ingadozó osztály, hogy a középparaszt­tal való megegyezést csak úgv lehet tartóssá tenni, ha határozott harcot folytatunk a kulákság ellen és fokoz­zuk a szegénvparasztság közötti mun­kát.” (Lenin és a középparaszttal való szövetség kérdése.) Egy-egy szovjet film előadásánál megtelik a mozi épülete. A szakszervezetek kultúrmunkáia csak egy szűk kis csoportra szorítko- «Őttp’»' atokra^ákfk tágjai voltak a ikultúrcsőportok’nak. A széles tömegek, főleg a pártonkívüli tömegek nevelé­sét nem tudták biztosítani. A szakszervezeti kultúrmunka meg­javításának érdekében — azért, hogy a szakszervezetek kuitúrvonaion is be­töltsék azt a feladatot, amelyet Pár­tunk a szakszervezetek elé tűzött, hogy a szakszervezetek ténylegesen a szoéfa+izmüs éíőiskolái legyenek. Á Szakszervezetek Országos Tanácsa, Pártunk ■ űflhútStáSa^áfá^ján, új ala­pokra helyezi a kuitúrnevélést, az új kultúrotthonok megszervezésével, ame­lyek a Szovjetunió fejlett kultúrotthon- mozgalom tapasztalatainak felhaszná­lásával lesz megszervezve. Az új kultúrotthonok megteremtése összefogja az eddigi különálló kultúr- csoportok munkáját, biztosítani fogja a dolgozók széleskörű tanulási és szó­rakozási lehetőségeit, jól felszerelt könyvtárak, ezenkívül a kultúrotthonon belül különböző körök (éknunkás, újító, irodalmi, művészeti, sport) fog­nak működni, amelyek biztosítják a dolgozók és hozzátartozóik tanulását és szórakozását. A kultúrotthonok a tömegnevelés biztosítására állandósí­tani fogják a természettudományos és ismeretterjesztő előadásokat, tanul­mányi csoportkirándulásokat. Kultúrotthonok szervezeti alapot ké­peznek a dolgozók általános művelt­ségi színvonala emelése terén. A szocializmus építése megkívánja a magasabb kultúrájú embert és az új kultúrotthonok felállításával. Pár­tunk iránymutatása alapján lehetővé fog válni a régi társadalmi rendszer­ből örökölt szokások és előítéletek fel­számolása, a klerikális reakció és a jobboldali szociáldemokraták ellen folyó harc eredményeinek biztosítása. rétságj, János SZOT m. instruktor. A dolgozó nép ellenségei látva si­kereinket, minden igyekezetük a zavar­keltés felé irányult. Nem tudnak bele­nyugodni abba, hogy a dolgozó nép lépésről lépésre szorítja /ki a múlt igazságtalan maradványait és helyébe az igazság megdönthetetlen bástyáit építik fel. A napokban ismét két rém­hírterjesztőt lepleztünk le és vontunk ki a „forgalomból“, akik, mint az imperialisták ügynökei, zavartkeltő feladattal megbízott emberei dolgoz­tak Salgótarjánban. Parditka Lajos volt textilkereskedő­nek egy bérháza van a Fő-utcán 300.000 forint értékben. Sokáig kellett nyúzni a dolgozó népet, amíg ilyen nagy bérházra tett szert. Persze abba nem tudott belenyugodni, hogy ma már a harácsolásnak vége, ezért várta vissza a múltat. Azt a háborús rémhírt terjesztette, hogy a koreai helyzet bizonyítéka .annak, hogy rövidesen itt is háború lesz, éppen ezért élelmet kell felvásá­rolni mindenkinek, hogy a háború ki­törése ne érje váratlanul az embere­ket. Parditka erre példát is mutatott: lakásán 140 kilogramm lisztet, 40 kilogramm cukrot, 140 kilogramm zsírt, 20.000 forint értékű textil­árut, valamint 16 öltöny kész ru­hát találtak. Az áru felhalmozásával azt akarta elérni, hogy a dolgozó nép, aki becsü­lettel építi a boldogabb jövőjét, hiányt érezzen. Parditka Lajos a múltban is, a je­Igen veszedelmes ellenséget leple­zett le az Államvédelmi Hatóság is, Kurtis János bámai kutak személyé­ben, aki az imperialisták koreai pro­vokációja után több mázsa lisztet vá­sárolt fel a Népboltból és ezzei vá­sárlási pánikot, háborús hangulatot idézett elő. Amikor látta azt, hogy a rémhíre kudarcba fulladt, taktikát váU íoztatotí. 150 kilogramm lisztet ete­tett meg a disznójával. Amikor a dolgozó parasztság minden erejét megfeszítve harcot folytat a minisz­tertanács határozatának sikerrevitelé- árt, minden szem gabonáért, akkor a dolgozó nép dühödt ellensége, az ilyen Kurtis Jánosok a dolgozó nép kenyerét etetik a disznókkal. A lakásán folytatott vizsgálat fo­lyamán még két mázsa lisztet és há­rom mázsa tavalyi rozsot találtak. Kurtis János bárnai kutak gaztettére Július 28-án érkezett városunkba a Csehszlovák Szovjetbarátok Társasá­gának „Janosik táncegyüttese". A csehszlovák vendégeket az MDP ré­széről Megyeházi Lajos elvtárs, vala­mint Chmely Ödön elvtárs, a Magyar- Szovjet Társaság megyei titkára fo­gadták. Megyeházi elvtárs beszédében ki­hangsúlyozta: „Legyen ez a vendég- szereplés a cseh és magyar dolgozók még szorosabb összefogása és lánc­szeme, amely szétszakílhatatlanul védi a szocializmust építő országokat a nyugati imperialisták és csatlósaik minden támadása ellen. A vendégek nevében Bagó József tolmácsolta a csehszlovák dolgozók üdvözletét: „Azelőtt arra neveitek bennünket, hogy gyűlöljük egymást- és most, amikor egymásra találnak a népek milliói, láthatjuk, mit jelent a szomszéd országok egymásiránti ba­rátsága. A Szovjetunió segítségével elértük azt, hogy szabad hazában él­hetünk és szabadon közeledhetünk egymás télé. Nincsenek már sovi­niszta irányzatok a két ország népé­nek nevelésében, mert úgy a magya­Azok a nagyszabású régészeti ása­tások, amelyek több mint másfél hó­napja folytak Nagybátonyban és ame- lyekről lapunkban már többízben megemlékeztünk — befejezést nyert. Á körülbelül 2800 éves temetőnek 866 sírját tárták fel. Ezzel a számmal ez a legnagyobb, eddig ismert őskori te­mető Magyarország területén. A lele­tek jelentőségét még fokozza az a tény, hogy az óriási leletanyag szak­szerűen van feltárva, így tudományos felhasználása és kiértékelése igen al­kalmas. Ez előreláthatólag még a tél folyamán meg is fog történni. /lenben is, az. egyházi vezetőség tagja volt. Állandóan kapcsolatöt tart Tátrai Ferenc helybeli rendházfőnökkel, aki­vel jól megértik egymást. Tátrai Fe­renc mint főútmutató adta a szem­pontokat Parditka Lajosnak.. Esten­ként borozgatás közben beszélték át, hogyan vigyék a „vonalat“. Parditka ezelőtt öt állandó alkalmazottal dol­gozott. A másik spekuláns ifj. Holub Jó­zsef, volt tientes és mészáros, aki népi demokráciánk jóvoltából Nemzeti Vállalatnál kapott alkalmazást. Ezzel a bizalommal visszaélve, feketén vá­gott és kivonta a húst a forgalomból, hogy zavart idézzen elő az ellátásban. Természetesen az engedélynélküli ki­mérésnél magához hasonló emberek­nek adta a húst. Többek között Pin­tér Józsefné kifőzdetulajdonos kapott nagyobb mennyiségű húst. Ifj. Holub József, mivel az üzletét államosították, az üzlet állami vezető­jét állandóan fenyegette: „Vigyázzon az üzlet berendezésére, mert a háború befejezése után úgy is az amerikaiak győznek és akkor visszakapom az üz­letemet.“ „Föl kell készülni a hábo­rúra“ — mondotta, és lakásán egy mázsa liszt, 60 kilo­gramm zsír és még más, nagyobb mennyiségű élelmiszercikk volt felhalmozva. Mindkét áruhaímozót és spekulálást az Államvédelmi Hatóság őrizetbe vette és feleim fognak a nép állama ellen elkövetett gaztetteikért. fény derült és ezzel meglátták a bár­nai dolgozók is, hogy ki az ellensé­gük, kik várják az amerikai csapato­kat, kik törnek a dolgozó nép kenye­rére, kik akarják újra cselédsörsrá juttatni őket. Kurtis János kulákot le­tartóztatták és a dolgozó nép bírósága fog ítélkezni felette. Ugyancsak megindult az eljárás Zá­honyi József és Mányoki János, Nóg- rádmarcal, sölypusztai kulákok étiéin akik a kötelező dohánytermésük'nö­vényápolását és a tarlóhántési mun­kák elvégzését szabotálták, A balassagyarmati büntetőbifóság ugyancsak meghozta az ítéletet Spa- gina Gyula, volt zabari földművék- szövekezet boltkezelője felett, aki 25 ezer forinttal károsította meg népgazdaságunkat A bíróság egyévj fegyházra és ötévi politikai jogvesz­tésre ítélte Spagina Gyulát , , rok nagy vezére, Rákosi elvtárs, mint Csehszlovákia vezetője, Gotlwald elvtáis, a nagy Sztálin tanítványa. S a két ország vezetőinek az a célja, hogy országaikat a szocializmus íelé vigyék. Az üdvözlő beszédek elhangzása után a csehszlovák vendégeket az MSZT székhazában uzsonnával ven­dégelték meg. Itt adták át a csehszlo­vák dolgozók ajándékait, majd ugyan­csak ott vették át a vendégek a sal­gótarjáni dolgozók által készített ajándéktárgyakat. A Janosik-tánccsoport Salgótarján­ban, Pásztón, Balassagyarmaton, Dej- táron, Jobbágyiban és Galyatetőn mu­tatta be népművészeti előadásukat a dolgozóknak. Az előadások valameny- nyi helyen óriási sikert arattak és az előadásokat a dolgozók nagyszámú ér­deklődése kísérte. Ebből is látszik, hogy a dolgozók tudják értékelni a .népből fakadó művészetet, mert a tánccsoport minden egyes tagja a •munkapadok mellűi jött el, hogy mű­vészetével gyönyörködtesse a ma­gyar dolgozókat. A nagyi)átonyi ásatás az ötéves terv •tudományos szektorának keretén beiül lett végrehajtva, a Múzeumok és Mű­emlékek Országos Közponjának anyagi támogatásával és közvetlen irányításá­val. A leleteket teljes egészükben Balassa­gyarmatra, a Nógrádmegyéi Mú­zeumba szállították, hol egyrészük no­vember 7-én, az „Uj szerzemények ki­állításának“ keretén belül már bemu­tatásra kerül. A szakszervezeti kultúrmunkáról KÁRTEVŐ KU leplestek í& Nagy ■sikerrel szerepelt a csehszlovák kultúr együttes megyénkben A nagybátonyi ásatások leleteit novembe 7-én mutatják be a megyei múzeumban

Next

/
Thumbnails
Contents