Szabad Nógrád, 1950. május (6. évfolyam, 17-21. szám)

1950-05-06 / 18. szám

1950 május 6. SZABAD NÖGRÄD 3 még tevékenyebb részvétellel építjük hazánkban a szocializmust és harcol­junk a békéért. Az, ünnepi beszéd után az MNDSZ megajándékozta az MDP városi bi­zottságot egy gyönyörű piros zászló­val azért, hogy még sikeresebben vi­gye győzelemre a dolgozók közös nagy ügyét és harcoljon kíméletlenül a dolgozó nép ellenségei ellen. Dél­után négy órakor a Múzeum megnyi­tása után vidám énekszótól és kaca­gástól volt hangos a szép zöldelő má­jusi színekbe öltözött liget. A jókedv és öröm csak még jobban fokozódott, amikor az úttörők, diákok, tornaegye­sületek különböző kiváló műsorszámai­kat adták elő az ünneplő dolgozók ré­szére. Láthatták az előadások menetéből a dolgozók ezrei, hogy a szocializmust építő Magyarországon a szocialista kul­túrát, művészetet és a testnevelést ta­nítják, hogy a fiatalság még, kitartóbb legyen a termelés frontján. Az est beálltával a népzenészek táncszámai utá.i vidám táncra kere­kedett Balassagyarmat dolgozó népe. Végig az ünneplő inegyén Szécsényben már hetekkel ezelőtt készültek a dolgozók, hogy méltó ünnepi keretet adjanak a magyar dol­gozók legnagyobb ünnepének, május elsejének. Fiatalok, öregek mosolygós arccal igyekeztek az ünnepi felvonu­lásra. A Pártszervezetek, a DÉFOSZ, MNDSZ, ifjúság, gépállomás dolgo­zói, Egészségügyiek, Rendőrség, Hon­védség és a többi szervezetek dolgo­zói vettek részt az ünnepségen. A gépállomás és állami gazdaság 19 traktora és gépei harsogták a fel­vonuláson a szabadság, a munka, az építés zenéjét. A dolgozó parasztság 60 feldíszített kocsival vonult fel, jel­képezve a munkás-paraszt szövetség szoros összefogását Az orvosok és egészségügyiek fehér köpenyben vet­tek részt a felvonuláson. A dolgozók énekelve, vidáman, zeneszóval vonul­tak az ünrtepség színhelyére, a sport­pályára. Az ünnepi beszédet Nyári Zoltán elvtárs mondotta, aki beszédében is­mertette a világ dolgozóinak egysé­ges harcát a békéért. Beszédében rá­mutatott arra, hogyan harcolnak az atombomba, tömegpusztítás szörnyű fegyverének betiltása érdekében. A dolgozók milliói aláírásukkal követe­lik a békét és következetes harcot folytatnak a Liptai bárók utódai, kle­rikális reakció követői, a kulákok ellen. — Mi, magyar dolgozók a békéért folytatott harcban Sztálin elvtárs zászlaja alá sorakozunk. A Szovjet­unió, a Bolsevik Párt, megingathatat­lan harca biztosíték a szocializmus mielőbbi elérésének — fejezte be be­szédét Nyári elvtárs. Szécsény község dolgozói ajkáról feltört az éljen és nagy örömüket hangos énekszóval a piros zászlók alatt egységesen felsorakozva fejez­ték ki. Az úttörők és a SZÍT fiataljai tán­cokkal, énekszámokkal szórakoztatták a dolgozókat és adtak méltó befeje­zést a béke és szabadság ünnepének. SZALMATERCS, KARANCSSAG, MAGYARGÉC, ENDREFALVA dől gozó parasztsága is lelkesedéssel, béke nagygyűlésekkel, az aláírások eredményes elvégzésével tett hitet és bizonyította be, hogy sziklaként áll őrt a béke frontján. NAGYOROSZIBAN vasárnap zász­lókkal, táblákkal vonultak fel és egységesen álltak ki a béke mellett. A május elsejei ünnepélyen az is­kolások szép kis kultúrműsorral bizo­nyították be, hogy méltó követői a 48-as hősöknek. Erejében rendületlenül bízó nép nagyszerű érzésénél nem lehet szebb és felemelőbb érzés. Az alkotó munka, mely erőssé tette hazánkat és bol­doggá az embereket, május elsején nyert teljes kifejezést. Boldogak és vidámak az emberek. Ilyenek Pásztó dolgozó lakosai is. Ünneplőbe öltöztek az emberek és a házak. Ünnepük a szabad május el­sejét és ünnepük a békét. Tíz óra van, amikor Pásztó dolgozó népe hosszú sorban elindul a földműves­szövetkezet szépen feldíszített helyi­sége elől. Vidám énekszóval, egymást karolva indul a hatalmas tömeg. Elől sztahá- novista lányok, az új kor hősei, — a munka hősei, akik előbb fejezték be a tavaszi munkát. Boldogok és büszkék. A traktorok berregése belevegyül az úttörők vidám éneklésébe: Nagy a mi erőnk, hatalmunk félelmes, de mi még sem akarunk háborúzni, de ha elle­nünk bárki is támadni mer! ■.. — nem akarunk háborút. Az úttörők so­rát egy kis kocsi nyitja meg, melyen egy fehér ruhába öltözött kist? :y áll és olajágat tart kezében. A diák >k ha­talmas yörös csillaggal jönnek. Jel­képezi a proletár vezette egységet. A diákok után apró tíz-tizenkétéves úttörők .jönnek — gyönyörűen ki­díszített kerékpárokkal. Az ifjú nem­zedék hatalmas sorát a pásztói dol­gozók serege követi. Vörös- és nem- zetisvínű zászlókkal — erejük teljes tudatában, Lenin és Sztálin, Rákosi elvtárs képeivel. Vezérünk és atyánk képeivel. Transzparensekkel és zász­lókkal: „Dicsőség a béke élharcosai­nak, a testvéri Kommunista Pártok­nak“ _ olvassuk a táblákon. Dicső­ség a Szovjet, Francia és dicsőség a mi Kommunista Pártunknak és vezé­rünknek, Rákosi elvtársnak. Újra és újra feltör a tömeg ajkáról az el­fojthatatlan érzés: „Éljen Sztálin! Éljen Rákosi! Éljen a Kommunisták Pártja!" Zengik, harsogják az MNDSZ asszonyai, a DÉFOSZ paraszt fiatal­jai, hivatalok és közületek dolgozói. 11 óra van, mikor a hatalmas tö­meg beér a gyűlés színhelyére, a volt Almássy „gróf" kastélykertjébe. Ezelőtt meg se közelíthették, most leülnek a fűbe, hogy meghallgassák a Megye­bizottság kiküldöttének, Kiss Rudolf elvtársnak ünnepi beszédét. Beszélt a hatvan év előtti május el­seje megünnepléséről, amikor csendőr­szuronnyal és gumibottal verték szét az ünneplő tömeget, amikor a nép emberi életéért küzdöttek. Beszélt a Horthy-íasizmusról. Majd a hatalmas Szovjetunióról, aki leverte kezünkről a bilincseket. Mikor Sztálin elvtárs nevét mondja, hatalmas taps és lel­kes éljenzés adja tudtul a dolgozók szeretetét, amit Sztálin elvtárs iránt éreznek. Kiss elvtárs beszéde után a salgó- bányai zenekar szórakoztatta az egybegyült tömeget. Az MNDSZ asz- szőnyai finom ebéddel kedveskedtek az ünneplőknek. Soha olyan lelkesen nem ünnepelt DIÖSJENÖ dolgozó népe még május elsejét, mint most a fölszabadulásunk 6. szabad májusát. A lelkesedés, mely a fölvonuláson megmutatkozott, mind fényes bizonyítéka annak, hogy Diós- jenő dolgozó népe szorosan fölzárkó­zik a világ dolgozói békevágya mellé. Ezt bizonyítja az is, hogy százszázalé­kig eleget tett a stockholmi békekon­gresszus felhívásának. Az aláírási mozgalom, mely lelkes hangulatban folyt le, megmutatja a világ imperiaüs. táinak és a belső ellenségeinknek azt, hogy Diósjenő népe is szorosan fölzár­kózott a béketábor mellé. A május el­sejei föivonulás, melyen részt vett a község valamennyi dolgozója, az óvo­dásoktól kezdve a legidősebbekig, híven fejezik Iki a Magyar Dolgozók Pártjá­hoz és a munkásosztályhoz való ragasz­kodást. A fölvonulás élén a Földműves Szövetkezet traktora. Sztálin és Rá­kosi elvtársak képével, majd utána vörös zászló alatt, csillagalakzatban, úttörők és tömör sorokban, zászlókkal és vezető íérfiaink képeivel valamennyi társadalmi és tömegszervezet és egye­sületek tagjai mind képviselve voltak. A Földművesszövetkezet gyönyörűen dekorált árubemutató kocsija a Föld- müvesszövetkezet fejlődését hirdette. Szavalatok, énekszámok és óvodás gyerekek szavalókórus-számai felejthe­tetlenné tették május elsejét. Az ün­nepi beszédet Zakosek Mária elvtársnő tartotta meg. Szép napsütéses reggelre ébredt CERED dolgozó népe a hatodik sza­bad május elsején. Az előző napon megtartott fáklyás felvonulás az éjsza­kába húzódott és a cerediek későn tér­tek alvásra, de a nagy ünnep regge­lén öreg, fiatal talpon van. Rezes bácsi ébresztette őket régi népi' hang­szerrel, dudával. Az utaspusztaiak is megérkeztek és délelőtt 10 órakor már két helyen gyülekezett a falu népe. A nagy napon feldíszített kocsin, lovas­bandérium és feldíszített kerenpáron vonultak a ceredi dolgozók, akik éltet­ték a békét, a béke legfőbb őrét, Sztálin eLtársat. Több mint 800-an vettek részt a gyűlésen, amely meg­mutatta, hogy a ,,Viharsarokban" vál­tozás állott be. A ceredi parasztok fel­sorakoztak Pártunk mögé és követik Pártunkat. Meglátszik ez munkájukon is, hiszen a tavaszi vetési munkáknál az első sorban haladnak. Tíz óra, amikor megkezdődik a felvonulás, amelynek élén az úttörők haladnak. Harmonikára táncolnak, arcukon, lel­kűkben öröm, a béke iránti vágy ég. Május 1 jelentőségét Hegedűs Kál­mán elvtárs méltatta. Beszédében részletesen foglalkozott a béke kérdé­sével és megállapította, hogy a béke­tábor ereje egyre nő. A gyűlés után közös ebéd volt, majd délután sport- események voltak. ZABARON az állami gazdaságban tartották meg a május elsejei ünnepsé­geket. Pogony, Szederkénypuszta, Za- bar dolgozó parasztsága vonult fel zárt sorokban az állami gazdaságba, ahol a gyűlést tartották. A műsorban a határőrség számai szerepeltek. N ADUJFALU BAN kihaltak az ut­túe*féíik dolgozói mgy felkeset/éssel zárkóznak fel a kékesvek E hét eledéig 176.000 aláírás a békéért A múlt év november második felé­ben megtartott kommunista és munkás pártok magyarországi tanácskozása döntő feladatként a béke erőinek össze­fogását, a háborús uszítok kalandor tervének meghiúsítását tűzte ki fel­adatul. „Még szívósabban kell munkálkodni a békemozgalom szervezeti megerősíté­sén és kiszélesítésén, a lakosság ú jabb is úiabb rétegeit keli bevonni e moz­galomba, az egész nép mozgalmává kell változtatni... Ma különös erővel kerül homloktérbe az a feladat, hogy a béke összes becsületes hívei — tekin­tet nélkül vaPásukra, politikai felfogá­sukra és pártállásukra — tömörüljenek a békéért, — az emberiséget fenyegető új háborús veszedelem ellen — folyó legszélesebb harc alapján" — hang­súlyozta a kommunista és munkás pár­tok Magyarországon megtartott ta­nácskozás határozata. A határozatot követően és szellemé­ben ült össze ez év márciusában Stock­holmban a Béke Híveinek állandó bi­A katolikus alsópapság legtöbbje józan lelkiismeretére hallgat és aláírja a békeívet. Borsosberényben a falu pap­ját, Bea Antalt választották a béke­bizottságba. A békeív aláírásakor ki­jelentette: elég volt már a háborúból, az egyszerű emberek tíz- és százmil­liói békét akarnak — minden becsü­letes ember békét akar. Aki háborút kí­ván, az vagy tőkés, vagy örült". Vagy például Mátraverebélyben, ahol a fő­tisztelendő a békeív aláírása után an­nak a véleményének adott kifejezést: nem tudja megérteni az olyanokat, akik nem akarnak csatlakozni ehhez a mozgalomhoz. Úgy látszik, nekik nem volt elég a háború borzalma. Nem volt elég, hogy a családok tíz- és százezrei pusztultak el. Tar községben a plébánost beválasz­tották a békebizottságba és megígérte azt, hony a békegyűlésen beszédet fog mondani a béke megvédése érdekében. Ezek a megnyilatkozások — az egy­szerű emberek megnyilatkozásai. Csak a nép ellenségei zárkóznak el a békétől De vannak olyan helyek is, ahol a papok kereken megtagadják a békeívek aláírását, mint például Nógrádmarca- lon, Romhányban és Moborán. Sőt a romhányi pap ki is jelentette: öt bizony nem lehet becsapni. Mohorán a pap és zottsága, ami már a közvetlen felada­tokat tűzi ki célul. A felhívás nyomán példátlan lendü­lettel indult meg a névaláírások gyűj­tése az egész világon. A népi demo­kratikus Kínától Albániáig, Amerikáig, mindenütt a széles világon megindult a névaláírások gyűjtése. Hazánkban is, mint valami óriási fo­lyam, úgy hömpölygött hatalmas len­dületével. Megyeszerte munkások és parasztok, értelmiségiek és kispolgárok, boldogan, önfeledten tettek hitet rendü­letlen békeakaratukról. A béke megvé­dése nem csupán a kommunisták fel­adata — habár mindenütt a kommunis­ták vezetik a békéért folyó harcot •—, hanem a legszélesebb néprétegé. Hogy ez mennyire így van, igazolják a lel­kes és páratlan lendületű aláírások. Iga­zolják ezt a dorogházi MNDSZ asz- szonyai is. akik, mint ahogy hangoztat­ták: nemcsak aláírásukkal, hanem ha kell fegyverrel is harcolnak a békéért, mert a béke — az élet. a kulákok újra leleplezték önmagukat. Mindannyian megtagadták a békeívek aláírását. A kulákok ki is jelentették: mi bizony nem írjuk alá, mert minket nem érdekel a béke egyáltalán. A nép gyűlölete, az építés, az alkotás gyűlölete világük ki az elvetemült ku­lákok és cinkosainak megnyilatkozá­sából. Míg az üzemek dolgozói, .pa­rasztik és értelmiségiek és kispolgárok boldogan tettek eleget hazafias köte­lességüknek, addig ők gyűlölködnek és áskálódnak. Rémhíreket terjesztenek: azoknak, akik a békeívet aláírják pénzt is kell fizetni és így Ipolytarnőcon 24-en megtagadták a békeív aláírását — mert nem akarnak ötyén forintot fizetni. A legegységesebben itt is, mint mindenütt, ahol a békéért harcolni kell, a munkásosztály öntudatos dol­gozói szálltak síkra. A tarjáni acél­gyárban már szerdán délben le­adta szavazatát az acélgyár három és félezer dolgozója. A gépgyárban, üveg­gyárban, a feszipvárban, Vízválasztón, a zagyvapálfalvai üveggyárban, a bá­nyaüzemeknél: Mátranovákon Kistere- nyén és a többi bányaüzemnél, min­denütt a legnagyobb rendben és fe­gyelmezetten, hatalmas termelési ered­mények elérésével május elsejére való készülődés jegyében írták alá a béke­íveket A dolgozó parasztok most is mint mindenkor, a legnagyobb lelkesedés­sel csatlakoztak az ipari munkások példamutatásával a békeívek aláírásá­hoz. A borsosberényi állami gazdaság dolgozói, a pásztói gépállomás dol­gozói, Pásztó, Tar, Dejtár és még sok más község egész laikossága lelkesen teljesítette a béke megszilárdítása ér­dekében hazafias kötelességét. A békeívek aláírása hazafias köte­lesség. De egvben személyi érdek is. Az új háborúra uszító imperialisták létünkre törnek. Dolgozó népünk élni akar és tud is élni a Szovjetunió adta szabadsággal. A gyárimunkás gyárát, a paraszt földjét védi. Nem, nem ad­juk át vérünkkel, de elsősorban a Szovjetunió hős katonáinak vérével szerzett szabadságunkat. Békében, bol­dogan akarunk élni — szabad hazá­ban. Igen, boldogan akarunk élni és ezért írtuk alá egységesen mindany- nyian a békeívet. Ifjú Lukács Árpád, pásztói lapterjesztő ki is jelentette aláírásakor: ,A múltban reggeltől estig dolgoz­tam Kohut Vilmos kulák földjén. Cse­léd voltam hat éven keresztül. Ma sza­bad és boldog ember vagyok és bol­dog családom is. Két kis gyermekem van. Értük írtam alá a békeívet. Azért, hogy soha többé vissza ne térjen a múlt. Azért, hogy ne érjék azt meg, amit én — hogy mások cselédei legye­nek. öériük és mindnyájunkért. — A békéért." — és aláírta nevét Igen ezért írták alá Lukács Árpá­dok tíz- és százmilliói az egész vilá­gon, Pekingtől Tiranáig, Nógrád nie­gye falvaitól az amerikai városokig — a békéért, a szocializmusért: az élet­ért A hatalmas bélceszavazás eddigi részletes eredményei: Salgótarján város 12.190 Salgótarjáni járás 47.662 Balassagyarmat város 8.555 Balassagyarmati járás 26.549 Rétsági járás 21.400 Szécsényi járás 22.696 Pásztói járás 31.459 Jobbágyi üzem 2.700 Salgótarjáni acélgyár 3.500 Összesen 366 békebizottság é 176.298 aláírás. Bea Antal borsosberényi pap a békebizottságban cák. Látni lehetett, hogy a falu dol­gozó parasztsága a Mátranovák bá­nyatelepi zenekarral vonult Mátrano- vákra, ahol HOMOKTERENYE, MATRANOVAKFALU és MATRANO- VAK bányatelep több mint négyezres tömege ünnepelte a proletariátus nagy ünnepét. Feldíszített kocsik és kerék­párok mentek a felvonuláson, fehér­ruhás lány békegalambot tartott, hir­detve a mátranováki nádujfalui és homokterenyei dolgozók békeakaratát. A szépen feldíszített sportpályán Her­mann Ferenc elvtárs, országgyűlési képviselő beszélt. Kijelentette: a Szov­jetunió vezetésével erősödik a béke- tábor'és a békéért folytatott harc győ­zedelmeskedik az imperialista háborús uszítok felett. A lelkes gyűlés után az MNDSZ asszonyai vendégelték meg a dolgozókat, majd délután színes műsor szórakoztatta a közönséget, amely vidáman, jókedvűen ünnepelt. KISTERENYÉN zenés ébresztő ve­zette be a napot. Utána megérkeztek a nemti és a vizslási dolgozók. A nem- tiek példás rendben vonultak fel, for­radalmi dalokat énekelteík. A bányai Írnokok nagy ceruzát vittek, a falu fiatal lányai pedig népviseletben vo­nultak végig Kisterenyén. A vizslá- siak népi tánccsoportja, az egyen­ruhába öltözött bányászok és a kis- terényei dolgozók hosszú sora és a vasutasok, a gépállomás dolgozói gyűltek össze délelőtt 10 órára, ami­kor megkezdődött a színes felvonu­lás. Feldíszített kocsik, a gépállomás traktorai, a szabadságharcos és a bányászok egyenruhás csoportjai, a sportolók mezbe öltözött csoportja, a kiskereskedők színes, ötletes felvonu­lása mind széppé, naggyá tette a kisterenyei felvonulást. A békét és Rákosi elvtársat éltették a dolgozók. Délután egésznapos műsor, népünne­pély volt. NAGYBATONYBAN 30-án zenés takarodó volt. Másnap zenés éb­resztő nyitotta a napot, majd Szoros­patak, Nagybátony dolgozói zászlók­kal. táblákkal, egyenruhában vonul­tak fel a szövetkezet előtti térre. Bá­nyászok, erdészek, vasutasok, úttörők egyenruhás .csoportja tarkította a so­rokat, mintegy kétezer ember tett hi­tet a béke megvédése mellett. TERESKE községben is megmutat­ták a dolgozó parasztok, hogy ők is a béke szilárd megvédői. A tüntető felvonulás élén „Zalka Máté“ termelő­csoport tagjai haladtak, zászlókkal és feliratokkal. — A tereskei Zalka Máté termelőcsoport dolgozói a termelés emelésével harcolnak a béke megvédé­séért. — A feliratot büszkén vitték, mert a termelésben az élen járnak és ezzel győzelemre viszik a szocialista kollektív gazdálkodás győzelmét. Megbonthatatlanul harcolnak a béke mellett, mert nem akarnak — korbács­ütést — megalázást, könyörtelen cse­lédsorsot, nyomort és nélkülözést, — mint az átkos múlt rendszerben. Ezért száll kiáltásuk mindent legyőzve — Békét akarunk, megvédjük a békét. ÉRSEKVADKERTEN a délutáni órákban felvonultak a gépállomás vi­rággal és zászlókkal feldíszített trak­torai is — élükön a szovjet nép aján­dékával, a 80 lóerős „Sztáünyec“ trak­torral, amely a dolgozó parasztság eredményesebb munkáját és annak megkönnyítését segíti elő. A háromez­res felvonuló parasztság kétszeres lel­kesedéssel éltette a béketábor szilárd bástyáját, a Szovjetuniót. Kétszeres erővel és még soha nem látott lelke­sedéssel kiáltották: Traktorokat aka­runk mi látni a földjeinken nem pedig imperialisták tankjait. — Szabad em­berek akarnak lenni ezek a dolgozó parasztok, nem pedig a földesurak és gyarmatosítók szolgái. MAGYARNANDOR községben nagy ünnepély volt. Az állami gazdaság fel­díszített korszeiű gépekkel, traktorral, vetőgéppel, boronával és a nagyszerű arató-cséplőgéppel vonult fel az élen. Ezen a felvonuláson megmutattták a dolgozó parasztok, hogy ők is a béke szilárd támaszai. A sorok között ott voltak anyák, lányok, feleségek, akik fennhangon hirdették — mi nem a háborúnak neveljük gyermekeinket, ha­nem a szocialista építésnek. A dél­utáni órákban mindenki a község fe­letti futballpályán volt, ahol a hely­beli állami gazdaság és a nógrádmar- cali állami gazdaság labdarugó csa­pata mérte össze az erejét. Este az EPOSZ fiatalok szerepel­tek nagy sikerrel. Az előadás után táncmulatságon szórakozott a község dolgozó parasztsága.- A MOHORAI gépállomás EPOSZ iiataljai boldog örömmel tartották meg utolsó táncpróbájnkat és kissé lámpa­lázzal küzdve vonultak fel a szín­padra, hogy bemutassák táncaikat a község dolgozó parasztjainak. ROMHÁNY községben is felvonul­tak a tömegszervezetek, ahol Kocsis István elvtárs tartotta az ünnepi be­szédet. Délután nagyszerű müsorszá- mokon, szavalatokon és vidám tánc- mulatságokon szórakoztak a dolgozók. RETSÁGON még az előző este ze­nés felvonulás volt. Május elsején reg­gel zenés ébresztő után a dolgozók százai vonultak fel, élükön a honvéd­séggel. A dolgozók büszke öntudattal nézték néphadseregünk katonáit, akik örködnek a békés építő munkánk fe­lett. Az ünnepség hangulatát szavala­tok, énekszámok és a honvédség öt- ventagú nagyszerű énekkarának sze­replése tette színessé. NAGYLÖC községben az EPOSZ- lányok csoportosan sétáltak az utcán, miközben mozgalmi indulókat énekel­tek: „A béketábor legyőzhetetlen, a béketábor győzni fog," zengik a pa­raszt fiatalok. Ugyanilyen lelkesedés­sel ünnepelt megyénk valamennyi köz­ségének dolgozó parasztsága és írták alá valamennyien a békeívet és adták tudtul a felvonulásokon erős elhatáro­zásukat — megvédik a békét

Next

/
Thumbnails
Contents