Szabad Nógrád, 1950. március (6. évfolyam, 9-12. szám)

1950-03-03 / 9. szám

1950 március 3. SZABAD NOGRAD 3 A sztahánovista mozgalom az egész, szocializmust épitő, dolgozó nép mozgalma A tanácskozás nagy eseménye Rákosi elvtárs nagy beszéde volt. A küldöttek percekig tartó lelkes él­jenzéssel fogadták a mikrofon elé lépő Rákosi elvtársat, akinek be­szédét több ízben szakította meg a hallgató közönség tapsvihara. Rákosi elvtárs beszéde elején visz- szapillantást vetett a Sztahánovista- mozgalom kezdeti nehézségeire és megállapította, hogy még egy félévvel ezelőtt nagy harcot kellett vívni az elavult, a kényelmes gondolkozás, a maradiság ellen. — Akkor még meg volt a felső határ, a plafon. A ma­radiság mellett kétségkívül az el­lenség is tudatosan szorította vissza a mindenütt jelentkező újítók, szta- hánovisták kezdeményezéseit és nagy nehezen sikerült csak rést törni az ellenséges beállítottságo­kon­A mi munkásaink, értelmiségeink a kapitalista méretekhez voltak szokva és hitetlenkedve fogadták a Szovjetunióban elért hatalmas ered­ményeket. — Amikor például Bikov elvtárs Magyarországon járt. hogy gyorsvágási módszerét bemutassa, még a tenyerét is megtapogatták, hogy igazi munkás-e? A megszo­kó' íhoz, a régihez való ragaszkodás ereje ugyanilyen gátlóerejű volt a Szovjetunióban is. Sztálin elvtárs az első sztahanovista kongresszuon el­mondotta, hogy a szovjet vasúti „szakértők“ a vasút üzemvezetés tu­dományára való hivatkozással azt állították, hogy a tehervonatok át­lagos sebességének felső határa 13— 14 km és mint eredményt említette meg, hogy a munkások javaslatának felhasználásával sikerült ezt a se­bességet óránként 18—19 km-re fel­emelni. Rákosi elvtárs ezután elmondotta, hogy a sztahánovista munkában lépten-nyomon új lehetőségek, új, eddig rejtett tartalékokat lehet fel­fedezni­Összehasonlításul elmondom, hogy az a túlterhelt tehervonat, amelyet Pányin elvtárs, a szovjet sztaháno­vista munka hőse három nappal ez­előtt Miskolcra vezetett, 60 kilométe­res átlagsebességgel ment. Ez a Szov­jetunióban ma már semmi különös, de nálunk óriási teljesítménvnek szá­mít, mert „a magvar vasútiizemveze. tés tudománya” eddig 30—35 kilomé­teres átlagsebességnél tartott. A megszokotthoz vajp "ragaszkodás, az újtól való félelem és idegenkedés olyan tényező, mely még ma is sok területen fékezőleg hat. A régihez való ragaszkodásnak, az ösztönös konzervatívizmusnak, annak a régi kapitalista elvnek, hogy szemesnek áll a világ — vaknak az alamizsna, még sok nyoma van a munkások agyában is. Tegnap hallottuk őszinte önkritikával legjobb sztahánovistánktól, Muszka elvtárstól, hogy egy esztendőn keresz­tül eltitkolta gyorsvágási módszerét, csak azért, hogy a vándorzászlót va­lamelyik jobb tanítványa el ne vigye tőle. Gátolja a sztahánovista-mozgalom fejlődését a régi időkre való emléke­zés. A tőkés időben a legtöbb újítás, vagy észszerűsítés azonnal a munkás­ság fokozott kizsákmányolását jelen­tette. Gondoljunk csak a Bedó-rend- szerre. A munkásság ezért önvédelem­ből is elutasítóan állott a legtöbb újí­tással szemben. Ebben legtöbbször igaza is volt, mert az újítás nem neki használt, hanem a tőkés profitját gya­rapította. Arról, hogy törje a fejét jobb, észszerűbb munkamódszeren, a tőkés világban szó sem lehetett. Csak a szocializmus az a rendszer, ahol a munkás érdeke és a termelés érdeke egybevág. Csak a szocializmus­ban lehetséges a sztahánovi munka- módszer, amelyben a munkás egyéni gazdasági érdeke, életszínvonalának és keresetének emelése egybevág a köz érdekével, a szocializmus építésével. Amikor a munkásélító. az élmun- kás, az észszerűsítő új termelési módokon töri a fejét, anyagot ta­karít meg, jobban kihasználja a gépét, azzal nemcsak saját élet- színvonalát növeli, nemcsak jobban keres, de egyben meggyorsítja, megszilárdítja a szocializmus épí­tését is. Ez a felismerés, szemben a kapitalista világban szerzett tapasztalatokkal, vál­toztatja meg a szocialista munkás beállítottságát a géphez, a munkájá­hoz. Sőt, tovább megyek, ez. mu­tatja meg neki az összefüggést, ami a maga napi munkája és az imperia­listák ellen vívott nemzetközi harc között fennáll. Hányszor hallottuk pél­dául ennek a tanácskozásnak folya­mán, hogy „tudatában vagyok annak, hogy jobb munkámmal védem a bé­két, jobb munkámmal harcolok az im­perialisták ellen". Az elvtársak gyakran maguk sem veszik észre, hogy ezeket a nagy ösz- szefiiggéseket már mindennapi életük­ben is alkalmazzák. Nagyon helyesen követeljük a terv felbontását. Azt, I hogy az egész üzem tervét bontsuk fel, az utolsó munkásig. De itt lépten- nyomon hallunk egy másik tervíelbon- tásról. Nem egy elvtárs elmondotta, hogy mit szerzett a saját egyéni há­roméves terve folyamán, hogy mit szándékozik beszerezni abban az ötéves tervben, melyről a terv­hivatal nem tud: új bútort, prém­bundát a feleségének, rádiót, könyvtárat, síb. Ez is terv-felbon­tás. Az ötvenmilliárdos ötéves be­ruházási tervünknek egyéni fel­bontása. Ebben a felbontásban benne van a derűlátás, annak a bizonyossága, hogy hatalmas tervünket tényleg meg is fogjuk valósítani. Nem egyszer hallottuk a tanácsko­zás folyamán, hogy az észszerűsítés következtében könnyebb lett a munka, több lett a szabadidő, az önművelés lehetősége. A sztahánovista módszer nem az ember fizikai erejének foko­zottabb megfeszítésén, nem a munkás fizikai fáradságának fokozásán alap­szik, hanem elve a régi magyar köz­mondás: többet ésszel, mint erővel. Ugyanez mutatkozik a mezőgazda­ságban is. Néhány nappal ezelőtt Za­lában egy fiatal traktorista lány el­mondotta, hogy mivel akarták őt el­ijeszteni attól, hogy traktorra üljön. „Leesel róla és összetöröd magad” — mondta neki az anyja. „Megsza­kadsz a nehéz munkában” — jöven­dölték neki. Ö maga pedig azt mondta: „Azelőtt, ha marokszedő vol­tam, vagy kapáltam, este majd lesza­kadt a derekam, most pedig, ha munka után leszállók a traktoromról, alig érzek fáradtságot.” A szocializmusban — ismétlem végre a gép nem ki- zsákmánvolója, hanem segítője, szol­gája a dolgozónak. Hozzátehetem, hogy ez világszerte így van ott, ahol a szocializmust épí­tik. Elolvastam Bortkjevicsnek, a Sztálin-díjas ifjúmunkás gyorsvágó vasesztergályosnak történetét. Amikor az ő gyárukba új esztergapad érke­zett, a fiatal munkások csillogó szem­mel állták körül és úgy nézték, mint a művész az új hangszert, amelyből új hangokat és új dallamokat fog ki­csalni. Bortkjevicsnek a történetét nemsokára magyarul is kiadjuk, mert szemléltetően megmutatja, hogy a szellemi és fizikai munka a szocia­lizmusban mennyire elválaszthatat­lanul össze van fonódva, milyen kölcsönhatásban áll egymással. Mikor Bortkjevics első gyorsvágási si­kereit elérte, rögtön segítségére jöttek gyárának legjobb mérnökei. A munká­sok és tudósok, a fizikai és szellemi dolgozóknak ez az összemüködése el­engedhetetlen tartozéka a szocialista termelésnek. A szocialista termelés en­nek megfelelően a műszaki értelmiség viszonyát is megváltoztatja a munká­sokhoz és a munkához. A szocializ­mus feloldja és megszünteti azt az el­lentétet, amely a szellemi és a fizikai munkás közölt van, azt az ellentétet, amelyet a tőkés kizsákmányoló tudato­san és mesterségesen szított. Bárdin elvtárs elmondotta, hogy a Szovjetunióban rohamosan tűnik el a fizikái és szellemi munka között a különbség. Eltűnik azért, mert a szo­cializmusban az egész dolgozó nép szellemi színvonala rohamosan emel­kedik. Ezt a fejlődést maga Szta- hánov is jelképezi, aki egyszerű bánya­munkásból bányamérnökké lett, majd hatalmas bányavállalat vezetőjévé fej­lődött. A szellemi és fizikai munka jó ősz- szedolgozásának egvik biztató jele volt az. amit a Sztálin elvtárs szüle­tésnapjával kapcsolatos munkafelaján- lásná! tapasztaltunk, ahol először vett részt önként, útunk helyességének fel­ismerésétől vezetve, az értelmiség nagy része ebben a felaján­lásban. Az értelmiségnek a szocializ­mus felé fordulása azóta is foly­tatódik. Az értelmiség csatlakozása a szocialista építéshez, hatalmas, új erő forrása. Az értelmiség és a fizikai dolgozók egységes munkája teszi a szocia­lizmust a korlátlan lehetőségek hazájává. De vannak nyílt tartalékaink is. Itl van elsősorban a nők bevonása a ter­melésbe. Aki jelen volt ezen a szta­hánovista tanácskozáson, annak nem kell magyaráznom, hogy milyen kimeríthetetlen, lelkes, találékony tartalékhadsereget jelent a magyar szocialista építés számára a nő­munkás. Sorra vonultak fel itt a jobbnál jobb sztahánovista nők és nemcsak az olyan női, szakmákból, mint mondjuk a textil, hanem öntők, sőt csillések is A magyar kommunisták, a Magyar Dolgozók Pártja nem fogja kímélni erőit, hogv a dolgozó nőket akadá­lyozó korlátokat kíméletlenül ledöntse és szélesre tárja a kaput minden terü­leten a jelen és jövő legjobb munkásai a dolgozó nők előtt. Ugyanez vonatkozik az if jakra is. Meg kell tanulnunk, hogy az ifjúság lelkesedését, lendületét, tanulékonysá­gát és hajlékonyságát teljes erővel a szocializmus építésének szolgálatába tudjuk állítani. A nők mellett az ifjú dolgozók serege a magyar szocializ­mus egyik legnagyobb tartaléka. A magyar ifjak még eddig nem tud­ták az építés frontján elfoglalni azt a fontos szakaszt, amit például a Szov­jetunióban a Komszomol olyan siker­rel épít és fejleszt. De most nálunk is megvalósulás előtt ál! a Szovjetunió dicső Komszomoljához hasonló egy­séges ifjúsági szervezet, amelv az ifjúsági mozgalom új lendületé­vel fel fog nyomulni nálunk is a szocialista építés frontján. Nem véletlen, hogy sok pártonkívüli sztahánovista termelésének növekedé­sével egyidejűleg kéri a Pártba való felvételét. Ezt azért teszi, mert lépten- nyomon tapasztalja, hogy a politikai tudás elősegíti' munkájában, mert meggyőződött róla, hogy Pártunk nemcsak politikailag, de a termelésben is minden erővel támogatja. Szervezeteinknek egyik legfontosabb munkája lesz a jövőben is a Sztahá- nov-mozgalmat általában és az egyes sztahánovistákat külön, teljes erővel támogatni, őrizkednünk kell azonban attól, hogy a sztahánovista mozgalmat csak azért, mert a legjobb sztaha­novisták rendszerint Pártunknak tag­jai, tiszta, kommunista mozgalommá változtassuk. A sztahánovista moz­galom az egész, szocializmust építő, dolgozó nép mozgalma, melyben nö­vekvő számmal fognak kitűnni nem párttag újítók, élmunkások, ész- szeríisítök. Az a körülmény, hogy nagyon sok sztahánovista nem volt azelőtt tagja Pártunknak, egy­ben figyelmeztető legyen pártszer­vezeteink titkárainak és kádercsel­nek arra. hogy nem volt eléggé nyitva a szemük, nem látták meg a legjobb munkáspkat és nem vettek idejekorán irányt arra, hogy ezeket a későbbi sztahánovistákat Pártunkba benevel­jék. Rendkívül nagy súlyt kell helyezni a tapasztalat-átadásra. Muszka elvtárs elmondta, hogy Bikov elvtárs külön levélben megkérdezte tőle, hogy hány munkásnak adta már át tapasztalatát, hánv tanítványa van, mert a Szovjet­unióban a jó sztahánovistát nemcsak a saját eredménye után ítélik meg, hanem aszerint, hány munkásnak adta át tapasztalatát és milyen eredmény­nyel. A mi dolgunk most, magyar kommu­nistáknak, hogy minden erővel tovább fejlesszük a lendületbe jövő sztahá­novista mozgalmat, melynek jelentő­sége, kétségkívül hazánkban is ugyan olyan döntő lesz, mint a Szovjetunió­ban. Vigyáznunk kell rá, hogy a sztahánovista mozgalom alapja az egyéni verseny, mely az utóbbi időben kissé ellanyhult, el ne kallódjon. A sztahánovista mozgalomnak sokféle formája van, de a döntő, az alapfor­mája az egyéni versenyzés. Rendkívül vigyáznunk kell, hogy a sztahánovista mozgalom ne kapjon kampány-jelleget. Ne legyen szalma­láng, mely fellobban, nagv lánggal ég és utána csak hamu marad. A sztahánovisták külön vigyázzanak arra, hogy ne szálljon fejükbe a dicső­ség. A sztahánovista legyen éber az el­lenséggel szemben. A sztahánovista mozgalom jelentő­ségét nemcsak mi ismertük fel, ha­nem az ellenség is és ezért nyíl­tan, vagy alattomosan, de megkezdi ellene a munkát. Ez az ellenmunka lehet durva, vagy nyílt támadás, amilyen a gyújtogatás, gépek összetörése, az áramvezeték megrongálása és más hasonlók, ame­lyekről Gerő elvtárs tegnap beszá­molt Ne engedjük, hogy a Sztahánov-moz- galom lendületét a bürokraták csök­kentsék és fékezzék. Pártunk minden erővel küzdeni fog a bürokráciának a Sztaliánov-mozgalommal szemben ta­pasztalható megnyilvánulásai ellen. Nagy hiba lenne, ha a legjobb élmun­kások, a munka művészeinek messze kiugró teljesítményei mellett, Pártunk és üzemeink vezetői elfeledkeznének azokról, akik rendszeresen és ponto­san végrehajtják a tervet, akik hónap- ról-hónapra 105—110 százalékot telje­sítenek. Tudvalevőleg ez az ipari mun­kások zöme, ezenkívül a iövő sztahá- novistáinak jórésze közülük fog ki­kerülni. Ha nem vigyázunk erre a ré­tegre, akkor ezek az elvtársak elége­detlenül tekintenek a Sztahánov-moz- galomra. , Feltétlenül fel kell lépni a Sztahá- nov-mozgalommal kapcsolatban a norma mindenféle fellazítása, a minő­ség minden csökkenése, az anyag, vagy szerszám pazarlása ellen, mert különösen az első időben ilyesmi gyak­ran előfordult. Ne féljünk attól, hogy a sztahánovista mozgalommal kapcso­latos hibákat nyíltan, kommunista őszinteséggel megbeszéljük. Már más területen szó volt arról, hogy a demokráciában a sikerek hatása alatt bizonyos önteltség mutatkozik. Túlságosan kihang­súlyozzuk eredményeinket, kérke­dünk, nem vagyunk elég szeré­nyek. Ez néha vonatkozik Sztahánov-moz- galmunkra is. Mi büszkék vagyunk az elért ered­ményekre, de Muszka elvtárs például elmondta, hogy az ő 350—400 méteres sebessége a gyorsvágásnál, a Szov­jetunióban csak százszázalékos telje­sítménynek felelne meg, mert például Bikov elvtárs, akitől ő a gyorsvágást tanulta. 1350 méteres sebességgel, szó­val nálánál háromszorta gyorsabban dolgozik. Bárdin elvtárs rámutatott, hogy a mi acélöntésünk rekordszámai csak a felét teszik a szovjet átlagnak A mi kiindulási normáink, melyek a kapitalizmusban alakultak ki. ugyanolyan elavultak, mint az a gondolkodás, amelyet a termeléssel kapcsolatban a kapitalista időkből örököltünk és a hozzájuk való ra­gaszkodás fe jlődésünk egyik legna­gyobb gátja. Ezt különösen a sztahánovista elvtársak tartsák szem előtt. A mi eredményeink biztatók és sokat ígérőek, de a Szovjetunió eredményei­hez mérten bizony még gyerekcipőben járunk és sokat kell fejlődnünk, ha utói akarjuk őket érni. Befejezésül még arra akarok rámu­tatni, hogy mint szocializmusunk sikereinek általáhah, a magyar Sztahánov- mozgalom eredményeinek kiinduló­pontja is az. hogy a Szovjetunió elvégezte előttünk az úttörő mun­kát. Mi már kitaposott úton haladunk, bő­ven meríthetünk a Szovjetunió tapasz­talatainak kimeríthetetlen tárházából és bőven kapunk is közvetlen segítsé­get, mint például azoknak az elvtár­saknak a segítségét, akiknek a felszó­lalását tegnap és ma örömmel és hálával hallgattuk. fis külön meg kelt említenem, hogy ebben a segítésben előljár a szovjet nép bölcs vezére, sokat szenvedett magyar népünk nagy barátja, a szere­tett Sztálin elvtárs. Hozzá kell tennem, hogy Sztahánov- mozgalmunk nemcsak a Szovjetunió­tól, de a szocializmust építő többi népi demokráciától is sokat tanulhat. Itt nemcsak a fejlett ipari országokra, mint Csehszlovákia, vagy Lengyel- ország, gondolok. Amikor elvtársaink megnézték a romániai gyárakat, meg­lepetéssel látták, hogy ott is mennyi, számunkra értékes és felhasználható tapasztalatot lehet gyűjteni. A sztahánovista mozgalom sikerei akkor kezdtek kibontakozni, amikor Pártunk szervei és tagjai megértették, hogy ők az ország gazdái nemcsak politikai, de termelési téren is. Most kezd átmenni a vérükbe és húsukba, hogy ők a rájuk bízott üzem gazdái, hogy a politikai munka eredményét a termelési számok emelkedése, vagy csökkenése ellenőrzi. A Párt szerepe a Sztahánov-moz- galomban nem jelentheti az üzem­vezető háttérbeszorítását vagy fe­lelősségének csökkentését. Csak az a jó üzemvezető, aki maga vezeti és fejleszti a Sztahánov-mozgalmat. Minden, amit Sztahánov-mozgal- munkban elértünk, még csak kezdet. Gyurkó elvtárs elpánaszolta és Gerő elvtárs megerősítette, hogy bányásza­tunk, iparunknak ez a fontos ága, úgyszólván még modern gépet alig kapott. De a demokrácia gyorsan fejlődik és a hibákat igyekszünk gyorsan kija­vítani. Az ötéves terv, mint mondot­tuk, ontani fogja az új gépeket, meg fogjuk tanulni az új módszereket, ki­cseréljük saját tapasztalatainkat a Szovjetunió és a népi demokráciák tapasztalataival és meg fogjuk gyorsí­tani a munkásokból és parasztokból új értelmiség felnövését. Amíg eddig el­értünk az — túlzás nélkül mondhat­juk, csigatempó ahhoz képest, ami még előttünk áll. A szocializmus a korlátlan lehetősé­gek országa. Es innen üzenem minden magyar sztaháncvistó.nak, munkás- újítónak, észszerílsítőnek: kezdemé­nyezzenek bátran, legyenek nagyvona­lúak, ne féljenek az új utóktól, az új kísérletektől, mert mögöttük áll teljes erejével az egész magyar kommunista mozgalom, a Magyar Dolgozók Pártja és mögöttük áll kimeríthetetlen gazda­sági és tapasztalati fegyvertárával a hatalmas Szovjetunió. Ezért tűzött ki ötéves tervünk olyan célokat, amilyenekről a kapitalizmus nem is álmodhatott. Es mindezt meg is tudjuk valósítani, ha jól elsajátít­juk a szocialista építés szocialista munkamódszereit, ha nem bízzuk el magunkat, ha nem csinálunk súlyos hibákat és ha éberek leszünk az ellen­séggel szemben. A mi nagy tanítónk és vezetőnk, Sztálin elvtárs születésnapjával kap­csolatban láttuk az első hatalmas, len­dületes, szocialista munkamegnyilvá­nulást. Most egy másik dátum áll előttünk. Hazánk felszabadításának ötödik évfordulója, április negyediké. A magyar dolgozó nép, csakúgy, mint Sztálin elvtárs születésnap­jára, lelkes, szocialista munkameg­ajánlással készül ennek a nagy napnak megünneplésére. Tegnap és ma láthatták ennek a lel­kes felajánlásnak sok példáját. Nem kétséges számunkra, hogy' az április negyedikével kapcsolatos új munka­lendület nem fog megállni, hanem fej­lődik tovább. Ez a mi tanácskozásunk ebben a fej­lődésben komoly határkő. Ez a tanács­kozás és pozitív eredményei a sztahá­novisták számára és az egész dolgozó nép számára világosan és félreérthe­tetlenül megmutatták, hogy a szocia­lizmus építésének módszerei nálunk is gyökeret vertek, egészségesen fejlőd­nek, s jövőnk legnagyobb ígéretét je­lentik. A magyar dolgozó nép lelkes örömmel kíséri figyelemmel szíaháno- vistáinak, élmunkásainak, újítóinak munkáját. A magyar nép háláját mi úgy akar­juk kifejezni, hogy legjobb sztaháriovis- iáink közül néhányat, akik legjobb példával járnak elől, a legmagasabb magyar kitüntetésre, Kossuth-díjra ter­jesztjük elő. 50—60 sztahánovistánkat pedig — akik szinte kivétel nélkül je­len vannak e tanácskozáson — magas kitüntetésben részesítjük. Ez nem­csak eddigi érdemeik elismerése és jutalmazása, de egyben serkentés is arra, hogy a jövőben dolgozzanak még lelkesebben, találékonyabban, szí- vósabban, járjanak tovább is az élen s odaadó, jó munkájukkal mutassák tovább az utat, népünk boldogulására és felvirágoztatására, békénk védel­mére, a szocializmus teljes győzel­mére! — fejezte be beszédét Rákosi elvtárs. A tanácskozás résztvevői helyükről felállva ünnepelték népünk szeretett, bölcs vezetőjét, Rákosi elvtársat. Ebben o füzetben, mely 9 aradért fénytépel tovtofmoz, Nikitin és Asztoehovo MűnöjSjovIaúogiráfOfok munkáiéról olvashatunk, okik feladataikor, nehéz­ségeikét o termelés; területén, jó példa erején: kívül ot agitáció ötletes 0) és új módszereivel oldják meg. Falusi népnevelőink, tanulmányozzák olaaosőn ót e füzetet, vegyenek példát o'szovjet agitátoroktól o munka magosabb terme iékenytégéért vlAJtt harcban Kiadja: az MDP Központi Vezetősége Agitációs Osztálya. MDP Propagandaanyag Terjesztő, Budapest, V., Deák Ferenc-utca 1&. Kapható: MDP Pártszerve zetekben. Ara: 60 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents