Szabad Nógrád, 1950. március (6. évfolyam, 9-12. szám)
1950-03-03 / 9. szám
1950 március 3. SZABAD NOGRAD 3 A sztahánovista mozgalom az egész, szocializmust épitő, dolgozó nép mozgalma A tanácskozás nagy eseménye Rákosi elvtárs nagy beszéde volt. A küldöttek percekig tartó lelkes éljenzéssel fogadták a mikrofon elé lépő Rákosi elvtársat, akinek beszédét több ízben szakította meg a hallgató közönség tapsvihara. Rákosi elvtárs beszéde elején visz- szapillantást vetett a Sztahánovista- mozgalom kezdeti nehézségeire és megállapította, hogy még egy félévvel ezelőtt nagy harcot kellett vívni az elavult, a kényelmes gondolkozás, a maradiság ellen. — Akkor még meg volt a felső határ, a plafon. A maradiság mellett kétségkívül az ellenség is tudatosan szorította vissza a mindenütt jelentkező újítók, szta- hánovisták kezdeményezéseit és nagy nehezen sikerült csak rést törni az ellenséges beállítottságokonA mi munkásaink, értelmiségeink a kapitalista méretekhez voltak szokva és hitetlenkedve fogadták a Szovjetunióban elért hatalmas eredményeket. — Amikor például Bikov elvtárs Magyarországon járt. hogy gyorsvágási módszerét bemutassa, még a tenyerét is megtapogatták, hogy igazi munkás-e? A megszokó' íhoz, a régihez való ragaszkodás ereje ugyanilyen gátlóerejű volt a Szovjetunióban is. Sztálin elvtárs az első sztahanovista kongresszuon elmondotta, hogy a szovjet vasúti „szakértők“ a vasút üzemvezetés tudományára való hivatkozással azt állították, hogy a tehervonatok átlagos sebességének felső határa 13— 14 km és mint eredményt említette meg, hogy a munkások javaslatának felhasználásával sikerült ezt a sebességet óránként 18—19 km-re felemelni. Rákosi elvtárs ezután elmondotta, hogy a sztahánovista munkában lépten-nyomon új lehetőségek, új, eddig rejtett tartalékokat lehet felfedezniÖsszehasonlításul elmondom, hogy az a túlterhelt tehervonat, amelyet Pányin elvtárs, a szovjet sztahánovista munka hőse három nappal ezelőtt Miskolcra vezetett, 60 kilométeres átlagsebességgel ment. Ez a Szovjetunióban ma már semmi különös, de nálunk óriási teljesítménvnek számít, mert „a magvar vasútiizemveze. tés tudománya” eddig 30—35 kilométeres átlagsebességnél tartott. A megszokotthoz vajp "ragaszkodás, az újtól való félelem és idegenkedés olyan tényező, mely még ma is sok területen fékezőleg hat. A régihez való ragaszkodásnak, az ösztönös konzervatívizmusnak, annak a régi kapitalista elvnek, hogy szemesnek áll a világ — vaknak az alamizsna, még sok nyoma van a munkások agyában is. Tegnap hallottuk őszinte önkritikával legjobb sztahánovistánktól, Muszka elvtárstól, hogy egy esztendőn keresztül eltitkolta gyorsvágási módszerét, csak azért, hogy a vándorzászlót valamelyik jobb tanítványa el ne vigye tőle. Gátolja a sztahánovista-mozgalom fejlődését a régi időkre való emlékezés. A tőkés időben a legtöbb újítás, vagy észszerűsítés azonnal a munkásság fokozott kizsákmányolását jelentette. Gondoljunk csak a Bedó-rend- szerre. A munkásság ezért önvédelemből is elutasítóan állott a legtöbb újítással szemben. Ebben legtöbbször igaza is volt, mert az újítás nem neki használt, hanem a tőkés profitját gyarapította. Arról, hogy törje a fejét jobb, észszerűbb munkamódszeren, a tőkés világban szó sem lehetett. Csak a szocializmus az a rendszer, ahol a munkás érdeke és a termelés érdeke egybevág. Csak a szocializmusban lehetséges a sztahánovi munka- módszer, amelyben a munkás egyéni gazdasági érdeke, életszínvonalának és keresetének emelése egybevág a köz érdekével, a szocializmus építésével. Amikor a munkásélító. az élmun- kás, az észszerűsítő új termelési módokon töri a fejét, anyagot takarít meg, jobban kihasználja a gépét, azzal nemcsak saját élet- színvonalát növeli, nemcsak jobban keres, de egyben meggyorsítja, megszilárdítja a szocializmus építését is. Ez a felismerés, szemben a kapitalista világban szerzett tapasztalatokkal, változtatja meg a szocialista munkás beállítottságát a géphez, a munkájához. Sőt, tovább megyek, ez. mutatja meg neki az összefüggést, ami a maga napi munkája és az imperialisták ellen vívott nemzetközi harc között fennáll. Hányszor hallottuk például ennek a tanácskozásnak folyamán, hogy „tudatában vagyok annak, hogy jobb munkámmal védem a békét, jobb munkámmal harcolok az imperialisták ellen". Az elvtársak gyakran maguk sem veszik észre, hogy ezeket a nagy ösz- szefiiggéseket már mindennapi életükben is alkalmazzák. Nagyon helyesen követeljük a terv felbontását. Azt, I hogy az egész üzem tervét bontsuk fel, az utolsó munkásig. De itt lépten- nyomon hallunk egy másik tervíelbon- tásról. Nem egy elvtárs elmondotta, hogy mit szerzett a saját egyéni hároméves terve folyamán, hogy mit szándékozik beszerezni abban az ötéves tervben, melyről a tervhivatal nem tud: új bútort, prémbundát a feleségének, rádiót, könyvtárat, síb. Ez is terv-felbontás. Az ötvenmilliárdos ötéves beruházási tervünknek egyéni felbontása. Ebben a felbontásban benne van a derűlátás, annak a bizonyossága, hogy hatalmas tervünket tényleg meg is fogjuk valósítani. Nem egyszer hallottuk a tanácskozás folyamán, hogy az észszerűsítés következtében könnyebb lett a munka, több lett a szabadidő, az önművelés lehetősége. A sztahánovista módszer nem az ember fizikai erejének fokozottabb megfeszítésén, nem a munkás fizikai fáradságának fokozásán alapszik, hanem elve a régi magyar közmondás: többet ésszel, mint erővel. Ugyanez mutatkozik a mezőgazdaságban is. Néhány nappal ezelőtt Zalában egy fiatal traktorista lány elmondotta, hogy mivel akarták őt elijeszteni attól, hogy traktorra üljön. „Leesel róla és összetöröd magad” — mondta neki az anyja. „Megszakadsz a nehéz munkában” — jövendölték neki. Ö maga pedig azt mondta: „Azelőtt, ha marokszedő voltam, vagy kapáltam, este majd leszakadt a derekam, most pedig, ha munka után leszállók a traktoromról, alig érzek fáradtságot.” A szocializmusban — ismétlem végre a gép nem ki- zsákmánvolója, hanem segítője, szolgája a dolgozónak. Hozzátehetem, hogy ez világszerte így van ott, ahol a szocializmust építik. Elolvastam Bortkjevicsnek, a Sztálin-díjas ifjúmunkás gyorsvágó vasesztergályosnak történetét. Amikor az ő gyárukba új esztergapad érkezett, a fiatal munkások csillogó szemmel állták körül és úgy nézték, mint a művész az új hangszert, amelyből új hangokat és új dallamokat fog kicsalni. Bortkjevicsnek a történetét nemsokára magyarul is kiadjuk, mert szemléltetően megmutatja, hogy a szellemi és fizikai munka a szocializmusban mennyire elválaszthatatlanul össze van fonódva, milyen kölcsönhatásban áll egymással. Mikor Bortkjevics első gyorsvágási sikereit elérte, rögtön segítségére jöttek gyárának legjobb mérnökei. A munkások és tudósok, a fizikai és szellemi dolgozóknak ez az összemüködése elengedhetetlen tartozéka a szocialista termelésnek. A szocialista termelés ennek megfelelően a műszaki értelmiség viszonyát is megváltoztatja a munkásokhoz és a munkához. A szocializmus feloldja és megszünteti azt az ellentétet, amely a szellemi és a fizikai munkás közölt van, azt az ellentétet, amelyet a tőkés kizsákmányoló tudatosan és mesterségesen szított. Bárdin elvtárs elmondotta, hogy a Szovjetunióban rohamosan tűnik el a fizikái és szellemi munka között a különbség. Eltűnik azért, mert a szocializmusban az egész dolgozó nép szellemi színvonala rohamosan emelkedik. Ezt a fejlődést maga Szta- hánov is jelképezi, aki egyszerű bányamunkásból bányamérnökké lett, majd hatalmas bányavállalat vezetőjévé fejlődött. A szellemi és fizikai munka jó ősz- szedolgozásának egvik biztató jele volt az. amit a Sztálin elvtárs születésnapjával kapcsolatos munkafelaján- lásná! tapasztaltunk, ahol először vett részt önként, útunk helyességének felismerésétől vezetve, az értelmiség nagy része ebben a felajánlásban. Az értelmiségnek a szocializmus felé fordulása azóta is folytatódik. Az értelmiség csatlakozása a szocialista építéshez, hatalmas, új erő forrása. Az értelmiség és a fizikai dolgozók egységes munkája teszi a szocializmust a korlátlan lehetőségek hazájává. De vannak nyílt tartalékaink is. Itl van elsősorban a nők bevonása a termelésbe. Aki jelen volt ezen a sztahánovista tanácskozáson, annak nem kell magyaráznom, hogy milyen kimeríthetetlen, lelkes, találékony tartalékhadsereget jelent a magyar szocialista építés számára a nőmunkás. Sorra vonultak fel itt a jobbnál jobb sztahánovista nők és nemcsak az olyan női, szakmákból, mint mondjuk a textil, hanem öntők, sőt csillések is A magyar kommunisták, a Magyar Dolgozók Pártja nem fogja kímélni erőit, hogv a dolgozó nőket akadályozó korlátokat kíméletlenül ledöntse és szélesre tárja a kaput minden területen a jelen és jövő legjobb munkásai a dolgozó nők előtt. Ugyanez vonatkozik az if jakra is. Meg kell tanulnunk, hogy az ifjúság lelkesedését, lendületét, tanulékonyságát és hajlékonyságát teljes erővel a szocializmus építésének szolgálatába tudjuk állítani. A nők mellett az ifjú dolgozók serege a magyar szocializmus egyik legnagyobb tartaléka. A magyar ifjak még eddig nem tudták az építés frontján elfoglalni azt a fontos szakaszt, amit például a Szovjetunióban a Komszomol olyan sikerrel épít és fejleszt. De most nálunk is megvalósulás előtt ál! a Szovjetunió dicső Komszomoljához hasonló egységes ifjúsági szervezet, amelv az ifjúsági mozgalom új lendületével fel fog nyomulni nálunk is a szocialista építés frontján. Nem véletlen, hogy sok pártonkívüli sztahánovista termelésének növekedésével egyidejűleg kéri a Pártba való felvételét. Ezt azért teszi, mert lépten- nyomon tapasztalja, hogy a politikai tudás elősegíti' munkájában, mert meggyőződött róla, hogy Pártunk nemcsak politikailag, de a termelésben is minden erővel támogatja. Szervezeteinknek egyik legfontosabb munkája lesz a jövőben is a Sztahá- nov-mozgalmat általában és az egyes sztahánovistákat külön, teljes erővel támogatni, őrizkednünk kell azonban attól, hogy a sztahánovista mozgalmat csak azért, mert a legjobb sztahanovisták rendszerint Pártunknak tagjai, tiszta, kommunista mozgalommá változtassuk. A sztahánovista mozgalom az egész, szocializmust építő, dolgozó nép mozgalma, melyben növekvő számmal fognak kitűnni nem párttag újítók, élmunkások, ész- szeríisítök. Az a körülmény, hogy nagyon sok sztahánovista nem volt azelőtt tagja Pártunknak, egyben figyelmeztető legyen pártszervezeteink titkárainak és kádercselnek arra. hogy nem volt eléggé nyitva a szemük, nem látták meg a legjobb munkáspkat és nem vettek idejekorán irányt arra, hogy ezeket a későbbi sztahánovistákat Pártunkba beneveljék. Rendkívül nagy súlyt kell helyezni a tapasztalat-átadásra. Muszka elvtárs elmondta, hogy Bikov elvtárs külön levélben megkérdezte tőle, hogy hány munkásnak adta már át tapasztalatát, hánv tanítványa van, mert a Szovjetunióban a jó sztahánovistát nemcsak a saját eredménye után ítélik meg, hanem aszerint, hány munkásnak adta át tapasztalatát és milyen eredménynyel. A mi dolgunk most, magyar kommunistáknak, hogy minden erővel tovább fejlesszük a lendületbe jövő sztahánovista mozgalmat, melynek jelentősége, kétségkívül hazánkban is ugyan olyan döntő lesz, mint a Szovjetunióban. Vigyáznunk kell rá, hogy a sztahánovista mozgalom alapja az egyéni verseny, mely az utóbbi időben kissé ellanyhult, el ne kallódjon. A sztahánovista mozgalomnak sokféle formája van, de a döntő, az alapformája az egyéni versenyzés. Rendkívül vigyáznunk kell, hogy a sztahánovista mozgalom ne kapjon kampány-jelleget. Ne legyen szalmaláng, mely fellobban, nagv lánggal ég és utána csak hamu marad. A sztahánovisták külön vigyázzanak arra, hogy ne szálljon fejükbe a dicsőség. A sztahánovista legyen éber az ellenséggel szemben. A sztahánovista mozgalom jelentőségét nemcsak mi ismertük fel, hanem az ellenség is és ezért nyíltan, vagy alattomosan, de megkezdi ellene a munkát. Ez az ellenmunka lehet durva, vagy nyílt támadás, amilyen a gyújtogatás, gépek összetörése, az áramvezeték megrongálása és más hasonlók, amelyekről Gerő elvtárs tegnap beszámolt Ne engedjük, hogy a Sztahánov-moz- galom lendületét a bürokraták csökkentsék és fékezzék. Pártunk minden erővel küzdeni fog a bürokráciának a Sztaliánov-mozgalommal szemben tapasztalható megnyilvánulásai ellen. Nagy hiba lenne, ha a legjobb élmunkások, a munka művészeinek messze kiugró teljesítményei mellett, Pártunk és üzemeink vezetői elfeledkeznének azokról, akik rendszeresen és pontosan végrehajtják a tervet, akik hónap- ról-hónapra 105—110 százalékot teljesítenek. Tudvalevőleg ez az ipari munkások zöme, ezenkívül a iövő sztahá- novistáinak jórésze közülük fog kikerülni. Ha nem vigyázunk erre a rétegre, akkor ezek az elvtársak elégedetlenül tekintenek a Sztahánov-moz- galomra. , Feltétlenül fel kell lépni a Sztahá- nov-mozgalommal kapcsolatban a norma mindenféle fellazítása, a minőség minden csökkenése, az anyag, vagy szerszám pazarlása ellen, mert különösen az első időben ilyesmi gyakran előfordult. Ne féljünk attól, hogy a sztahánovista mozgalommal kapcsolatos hibákat nyíltan, kommunista őszinteséggel megbeszéljük. Már más területen szó volt arról, hogy a demokráciában a sikerek hatása alatt bizonyos önteltség mutatkozik. Túlságosan kihangsúlyozzuk eredményeinket, kérkedünk, nem vagyunk elég szerények. Ez néha vonatkozik Sztahánov-moz- galmunkra is. Mi büszkék vagyunk az elért eredményekre, de Muszka elvtárs például elmondta, hogy az ő 350—400 méteres sebessége a gyorsvágásnál, a Szovjetunióban csak százszázalékos teljesítménynek felelne meg, mert például Bikov elvtárs, akitől ő a gyorsvágást tanulta. 1350 méteres sebességgel, szóval nálánál háromszorta gyorsabban dolgozik. Bárdin elvtárs rámutatott, hogy a mi acélöntésünk rekordszámai csak a felét teszik a szovjet átlagnak A mi kiindulási normáink, melyek a kapitalizmusban alakultak ki. ugyanolyan elavultak, mint az a gondolkodás, amelyet a termeléssel kapcsolatban a kapitalista időkből örököltünk és a hozzájuk való ragaszkodás fe jlődésünk egyik legnagyobb gátja. Ezt különösen a sztahánovista elvtársak tartsák szem előtt. A mi eredményeink biztatók és sokat ígérőek, de a Szovjetunió eredményeihez mérten bizony még gyerekcipőben járunk és sokat kell fejlődnünk, ha utói akarjuk őket érni. Befejezésül még arra akarok rámutatni, hogy mint szocializmusunk sikereinek általáhah, a magyar Sztahánov- mozgalom eredményeinek kiindulópontja is az. hogy a Szovjetunió elvégezte előttünk az úttörő munkát. Mi már kitaposott úton haladunk, bőven meríthetünk a Szovjetunió tapasztalatainak kimeríthetetlen tárházából és bőven kapunk is közvetlen segítséget, mint például azoknak az elvtársaknak a segítségét, akiknek a felszólalását tegnap és ma örömmel és hálával hallgattuk. fis külön meg kelt említenem, hogy ebben a segítésben előljár a szovjet nép bölcs vezére, sokat szenvedett magyar népünk nagy barátja, a szeretett Sztálin elvtárs. Hozzá kell tennem, hogy Sztahánov- mozgalmunk nemcsak a Szovjetuniótól, de a szocializmust építő többi népi demokráciától is sokat tanulhat. Itt nemcsak a fejlett ipari országokra, mint Csehszlovákia, vagy Lengyel- ország, gondolok. Amikor elvtársaink megnézték a romániai gyárakat, meglepetéssel látták, hogy ott is mennyi, számunkra értékes és felhasználható tapasztalatot lehet gyűjteni. A sztahánovista mozgalom sikerei akkor kezdtek kibontakozni, amikor Pártunk szervei és tagjai megértették, hogy ők az ország gazdái nemcsak politikai, de termelési téren is. Most kezd átmenni a vérükbe és húsukba, hogy ők a rájuk bízott üzem gazdái, hogy a politikai munka eredményét a termelési számok emelkedése, vagy csökkenése ellenőrzi. A Párt szerepe a Sztahánov-moz- galomban nem jelentheti az üzemvezető háttérbeszorítását vagy felelősségének csökkentését. Csak az a jó üzemvezető, aki maga vezeti és fejleszti a Sztahánov-mozgalmat. Minden, amit Sztahánov-mozgal- munkban elértünk, még csak kezdet. Gyurkó elvtárs elpánaszolta és Gerő elvtárs megerősítette, hogy bányászatunk, iparunknak ez a fontos ága, úgyszólván még modern gépet alig kapott. De a demokrácia gyorsan fejlődik és a hibákat igyekszünk gyorsan kijavítani. Az ötéves terv, mint mondottuk, ontani fogja az új gépeket, meg fogjuk tanulni az új módszereket, kicseréljük saját tapasztalatainkat a Szovjetunió és a népi demokráciák tapasztalataival és meg fogjuk gyorsítani a munkásokból és parasztokból új értelmiség felnövését. Amíg eddig elértünk az — túlzás nélkül mondhatjuk, csigatempó ahhoz képest, ami még előttünk áll. A szocializmus a korlátlan lehetőségek országa. Es innen üzenem minden magyar sztaháncvistó.nak, munkás- újítónak, észszerílsítőnek: kezdeményezzenek bátran, legyenek nagyvonalúak, ne féljenek az új utóktól, az új kísérletektől, mert mögöttük áll teljes erejével az egész magyar kommunista mozgalom, a Magyar Dolgozók Pártja és mögöttük áll kimeríthetetlen gazdasági és tapasztalati fegyvertárával a hatalmas Szovjetunió. Ezért tűzött ki ötéves tervünk olyan célokat, amilyenekről a kapitalizmus nem is álmodhatott. Es mindezt meg is tudjuk valósítani, ha jól elsajátítjuk a szocialista építés szocialista munkamódszereit, ha nem bízzuk el magunkat, ha nem csinálunk súlyos hibákat és ha éberek leszünk az ellenséggel szemben. A mi nagy tanítónk és vezetőnk, Sztálin elvtárs születésnapjával kapcsolatban láttuk az első hatalmas, lendületes, szocialista munkamegnyilvánulást. Most egy másik dátum áll előttünk. Hazánk felszabadításának ötödik évfordulója, április negyediké. A magyar dolgozó nép, csakúgy, mint Sztálin elvtárs születésnapjára, lelkes, szocialista munkamegajánlással készül ennek a nagy napnak megünneplésére. Tegnap és ma láthatták ennek a lelkes felajánlásnak sok példáját. Nem kétséges számunkra, hogy' az április negyedikével kapcsolatos új munkalendület nem fog megállni, hanem fejlődik tovább. Ez a mi tanácskozásunk ebben a fejlődésben komoly határkő. Ez a tanácskozás és pozitív eredményei a sztahánovisták számára és az egész dolgozó nép számára világosan és félreérthetetlenül megmutatták, hogy a szocializmus építésének módszerei nálunk is gyökeret vertek, egészségesen fejlődnek, s jövőnk legnagyobb ígéretét jelentik. A magyar dolgozó nép lelkes örömmel kíséri figyelemmel szíaháno- vistáinak, élmunkásainak, újítóinak munkáját. A magyar nép háláját mi úgy akarjuk kifejezni, hogy legjobb sztaháriovis- iáink közül néhányat, akik legjobb példával járnak elől, a legmagasabb magyar kitüntetésre, Kossuth-díjra terjesztjük elő. 50—60 sztahánovistánkat pedig — akik szinte kivétel nélkül jelen vannak e tanácskozáson — magas kitüntetésben részesítjük. Ez nemcsak eddigi érdemeik elismerése és jutalmazása, de egyben serkentés is arra, hogy a jövőben dolgozzanak még lelkesebben, találékonyabban, szí- vósabban, járjanak tovább is az élen s odaadó, jó munkájukkal mutassák tovább az utat, népünk boldogulására és felvirágoztatására, békénk védelmére, a szocializmus teljes győzelmére! — fejezte be beszédét Rákosi elvtárs. A tanácskozás résztvevői helyükről felállva ünnepelték népünk szeretett, bölcs vezetőjét, Rákosi elvtársat. Ebben o füzetben, mely 9 aradért fénytépel tovtofmoz, Nikitin és Asztoehovo MűnöjSjovIaúogiráfOfok munkáiéról olvashatunk, okik feladataikor, nehézségeikét o termelés; területén, jó példa erején: kívül ot agitáció ötletes 0) és új módszereivel oldják meg. Falusi népnevelőink, tanulmányozzák olaaosőn ót e füzetet, vegyenek példát o'szovjet agitátoroktól o munka magosabb terme iékenytégéért vlAJtt harcban Kiadja: az MDP Központi Vezetősége Agitációs Osztálya. MDP Propagandaanyag Terjesztő, Budapest, V., Deák Ferenc-utca 1&. Kapható: MDP Pártszerve zetekben. Ara: 60 fillér.
