Szabad Nógrád, 1950. március (6. évfolyam, 9-12. szám)
1950-03-03 / 9. szám
4 SZABAD NOGRAD 1950 március 3. Jogy egész munkánk napról napra lobbá váljék. Az üzemi pártmunka hibáiról tárgyaltak az acélgyári aktíva értekezleten te A megyei választmányi ülés után most a járási és nagyüzemi pártszervezetek tárgyalják meg Rákosi elvtársnak a Központi Vezetőség ülésén elmondott beszédét. Ma az Acélgyár pártszervezetének aktivistái gyűltek össze, hegy megvitassák azt, amit Rákosi elvtárs a Viharsarokról mondott, de ami rájuk is vonatkozik. Igaz, hogy beszédében Rákosi elvtárs említetíe az Acélgyárat is, de attól még jóval több rész vonatkozik rájuk, és aminek kiküszöbölésével újból erőssé tehetik a Pártot az üzemben. A munkásmozgalomban dolgozó elvtársak már többször megállapították, hogy az alulról jövő kritika erősiti a Páriot hogy több kérdést a tömegek bevonásával tudtak megoldani — helyesen. Most újból itt van az a 30 ember, akinek a munkájára legjobban számít az Acélgyári Pártbizottság. Rákosi elvtárs beszéde mindegyikükre nagy hatással volt. Mintha felnyitották volna szemüket, felvágták volna nyelvüket, úgy beszélnek. Most mindenki látja azoknak a hibáknak a nagyrészét, amik miatt a pártszervezetük nehéz helyzetbe került. „Az Acélgyárban diktatúra volt. Ennek alkalmazásáért a tömeg felelős. Nem mertek és nem mertünk szólni, mert féltünk a retorziótól. Elnyomták a kritikát és ezért nem fejlődhetett a Párt és ez odavezetett, hogy most az ellenségnek sikerült befolyást szerezni.” Eleket Falusi János, a főműhely aktivistája mondotta. De nemcsak az ő véleménye ilyen. Balász Elemér azt mondotta, hogy „a tagság nem merte véleményét nyilvánítani. A nyereségrészesedésnél nem az általuk jelölt dolgozók mentek, ezért passzivitásba vonultak. ,,Elmegyek pártfunkdonáriusnak és élmunkás leszek.'’ Ilyen vélemények vcltak a régi pártvezetőségről, de ezen túlmenően van még néhány súlyosabb megjegyzés is, de ezekre Tadics elvtárs figyelmeztet, hogy legyen meg a pártszerü kritika, de az építő, segítő kritika legyen Mindenben csak a pártszerűség határáig! Tadics eívtárs jól látta meg a dolgot, mert az aktivistáink most abba a hibába estek, hogy mindent a régi vezetőségre és a tömegre hárítottak. Megfeledkeztek önmagukról, hogy ők is részesei annak a bajnak, ami megtörténhetett. Hiába mondja azt Falusi János elvtárs, hegy féltünk a retorzióktól, mert megfeledkezett arról, hogy van a Pártnak felsőbb szerve is, ahol bajaik orvoslásra találtak volna. Az ellenség azonban ügyesebb volt. Nagyon jól látta, hogy Pártunkat kívülről nem lehet támadni, mert a Párt erős és szilárd, ezért kihasználta és kiélezte azokat az ellentéteket, amelyek a párttilkáA a vállalatvezető es a szakszervezeti vezetők között megvoltak. Jgv sikerült nekik elérni azt, hegy az üzemfőnökök saját hatáskörükben az ő embereiket cserélgették, jó helyre állították. Ennek tudható be az is, hogy az ellenőrzést elhanyagolták és emiatt nagyobb értékekkel károsították meg az államot, a dolgozó nép államát. Éberségről beszéltek, de a közvagyon-fosztogatót csak tettenéréskor fülelték le. A raktárfőnök ellenőrzése során nem vette észre, hogy több kiló ón hiányzik a raktárból. Több ilyen dolgot mondanak el az elvtársak, de most látják csak, hogy a tiibáSi oka: a jó pértmunka hiánya Kiss Ferenc elvtárs elmondotta, hogy elvégezték a tervfelbontást, de nem fektettek elég súlyt a verseny kollektív formáinak szélesítésére. A népnevelők kampányszerűen végezték munkájukat. A tervköicsönjegyzés után pihenőre tértek, azt gondolták, hogy most újabb nagy feladatig nincs szükség népnevelő munkára. Ugyanilyen kampányszerűség volt a versenyben is. A sztálini-műszak után megpihentek a babérokon, mint akik jól végezték munkájukat. Erről beszélt Kovács János, aki elmondotta, hogy politikailag nem támasztották alá munkájukat. Mindezeknek a hibáknak a megszüntetésére legsürgősebb feladat a Párt építése és erősítése. Erről a munkáról is hosszan elbeszélgettek az elvtársak. Elmondották, hogy lassú a tagfelvétel, aminek egyik oka a Megyei Bizottság lassú munkája. Kis Ferenc elvtárs mondotta, hogy a szögcsomagolóban azért nem akarnak tagjelöltnek jelentkezni, mert a régebben jelentkezett és jó elvtársik felvételét sem fogadták még el. Az a nézet alakult ki közöttük, hogy ha még ezeknek sem jött meg a felvételük, mi lesz az enyémmel? , Nagyon fontos még az elméleti színvonal emelése is. Gcrdos András a főműhelyből elmondotta, hogy egy év alatt öt párt- titkáruk volt, de ennek az az oka, hogy az iskoláról való visszajöttök után elvitték más beosztásba. Azután valóságos közelharcot kellett vívni, azért, hegy valaki pártiskolára mehessen. Ugyancsak arra panaszkodik Réti Vilmos öntödei mérnök is, hogy a műszaki értelmiség közül még mindössze csak egy me'rnököt vittek pártiskolára annak ellenére, hogy a fordulat a műszaki értelmiségnél bekövetkezett. A pártépítés egyik feladata, hegy a műszaki értelmiség körében beállott változásokat továbbvigyék. Vonják közelebb a Párthoz őket és szüntessék meg azt a helytelen álláspontot, amit egyesek a műszaki értelmiséggel kapcsolatban alkalmaznak. Sok javítani való van a tömegszervezetekkel való kapcsolat kiépítésénél. Az Acélgyárban az ifjúság nevelésével, munkába való állításával új életet vihetünk be a pártba. A nőknek számarányukhoz képes kevés képviseletük van. A gyár dolgozóinak mintegy 10 százaléka nő, de ez a pártvezetöség- ben és egyéb helyen nem mutatkozik meg. Kovács János elvtárs pedig meggyőző példával igazolja, hogy a nők iminká ára lehet számítani Műhelyében mindössze két nő van, de az egyik, aki a sajtófelelősi teendőket végzi, dicsérettel végzi ezt a munkát. Ez az értekezlet is bebizonyította, hegy legfontosabb feladat az, amit Rákosi elvtárs a Központi Vezetőség ülésén mondott: „A legfontosabb láncszem most: további, sikereink záloga, a Párt erősítése, egész pártépltö munkánk minőségének, stílusának döntő megjavítása. Hiányok persze vannak. De ez az értekezlet is ^megmutatta, hogy az egészséges fejlődés az Acélgyári párt- szervezetben is megindult. A volt párttitkár helyett új, közvetlenebb elv- társ jött, aki már megindította a munkát abban az irányban, amit számunkra a Központi Vezetőség megszabott. A hiányosságok ellenére is azonban az aktíva eleget tett a sztálini követelményeknek: „Hadd tárja fel a Párt, hadd tárják fel a bolsevikok, hadd tárja fet országunk minden becsületes munkása és dolgozója munkánk hiányosságait, hadd jelöljék meg hiányosságaink felszámolásának útjait, hogy munkánkban ne legyen mocsár, korhadás, fennakadás, hogy egész munkánk, egész építésünk napról-napra jobbá váljék és sikerről, sikerre haladjon A magyar kormány jegyzéke az amerikai és az angol kormányhoz a Standard-ügyben A magyar külügyminisztérium február 23-án egy-egy szóbeli jegyzéket juttatott e! az Amerikai Egyesült Államok, illetve Anglia budapesti követségéhez. A jegyzék a Standard-gyárban leleplezett kémbanda tevékenységével foglalkozik. A büntetőtörvényszéki tárgyalás során megállapítást nyert — mondja a jegyzék —, hogy Vogeler Róbert USA ezredes közvetlenül irányította a Magyar Népköztársaság ellen irányuló kém- és szaboíázscseiekményeket. Az Egyesült Államok kormánya igen nagy jelentőséget tulajdonított Vogeler személyének, amit az is bizonyít, hogy 14 ízben személyesen, 9 ízben telefonon és 10 alkalommal jegyzék, illetve emlékeztető átadásával igyekeztek közbelépni a kiszabadítása érdekében, mindannyiszor Vogeler ártatlanságát hangoztatták. A népbírósági tárgyalások során felmerült adatok, különösképpen pedig Vogeler beismerése mindenben igazolta a vádakat, sőt azt is, hogy a kémtevékenységben az USA követségének több tagja is közreműködött. Vogeler kémlevelezését a követség rejtjelkulcsa segítségéve! bonyolította le, a kémtevékenységben résztvett követség! alkalmazottak közül James B. Kraft ezredes, katonai attasé, John T. Hoyne alezredes, helyettes katonai attasé és Donald E. Griffin, helyettes légügyi attasé ma is szolgálatot teljesítenek a követségen. „Fentiek alapján a magyar kormány Erősödik a békéért folyó küzdelem a Béke Hívei Világkongresszusa után Az amerikai imperialistáknak hivatalos álláspontjukká vált az amerikai külügyminiszternek tett kijelentése, hogy a népi demokráciákban fokozottabb kern- tevényeséget folytatnak. Összeesküvést szőnek a béke, a szabadság ellen, szabotálják az építő munkát és az országépítésére felhasználandó összeget kémeik fizetésére használják. Az ősz- szeesküvők munkája sorra lelepleződik és a béketábor nemcsak a kémek és imparialista ügynökök leleplezésével folytatja támadását, hanem sikereinek sorozatát gyarapítja. A Béke Hívei Világkongresszusának bizottsága felhívással fordul a világ valamennyi országának parlamentjéhez: tárgyalják meg és foglaljanak állást a fegyverkezési verseny megszüntetése, az atombomba használatának eltiltása, az idegháború felszámolása és a nagyba- tatmak békeegyezmény kötése ügyében. „A népek egységétől és cselekvésétől függ a világ sorsa“, szól a felhívás zárómondata, amely a világ összes országaiban kibontakozott hatalmas békemozgalomnak újabb lendületet ad. A felhívást elsőnek azok az országok fogadták el, akik a békéért való küzdelemben élenjárnak. De nemcsak ezek az országok foglalnak állást a felhívás mellett, a kapitalista országok parlamentjei is rövidesen kénytelenek lesznek a Déke kérdéseinek nyílt kiállása mellett, vagy ellen szavazni. A Béke Hívei Világkongresszusának felhívása, a békéért harcoló nép álláspontját fejezi ki és nyílt színvallásra kényszeríti az új háborúra készülőket. Az amerikai kongresszus atomenergiai bizottságához az ország különféle vidékeiről több mint 6500 békét követelő levél érkezett. Az amerikai nép tömegesen követeli, vessenek véget a katasztrofális fegyverkezési versenynek. A levéiáradat a néptömegek érzésének a kifejezője és ebből kitűnik az amerikai nép forró béketörekvése. A béketörekvések tiltakozó tüntetéseken is megnyilvánulnak. A békéért való küzdelem' különösen Franciaországban és Olaszországban, az imperialisták terveiben helyet foglaló európai országokban élénk a béke táborának kezdeményezése. A tömegtüntetések és sztrájkok szakadatlanul követik egymást és ezek során edződik, kovácso- lódik törhetetlen egységbe a munkásosztály és vele együtt a dolgozó társadalom egésze. Most a párisi vasutasok és autóipari munkások több mint ötvenezres tömeg vonult fel a kapitalizmus nyomorpolitikája ellen és a mély válságra jellemző: a Renault- gyárat a francia rendőrség hernyótalpas tankokkal foglalta el. Az osztályharc valóban harci formákat öltött. A sortüzekkel, könnyfakasztó bombákkal, tankokkal szemben újra és újra felsorakozó tömegek bizonyítják, nogy erejük törhetetlen, hogy addig küzdenek, amíg a győzelmet ki nem harcolják. A béketábor erőinek felvonulását nem kis mértékben szolgálta a szovjet hadsereg 32-ik évfordulójának világméretekben történt ünneplése. „A Szovjetunió fegyveres erői — mondja a Bolsevik Párt Központi Bizottságá- nek felhívása, — félelmetes figyelmeztetést jelentenek a támadók minden fajtája és a világuralomra török számára". Ezért köszöntötték számtalan országban lelkesen a Szovjet Hadsereget, melyről a nagy Sztálin azt mondotta: „A mi hadseregünk, valamennyi ország munkásainak hadserege". A népi demokráciák hírei; filbánhi Az albán {öldműves-szöveí kezetek újabb sikerei Az elmúlt évben jelentős sikere, két ériek el az albán földműves- szövetkezetek. A sikerek kiinduló pontja a földműves-szövetkezetek első kongresszusa volt. E kongresszuson olyan határozatot hoztak, amellyel megerősítették és fokozták a szövetkezetekben a közösségi ■szellemet g a munkafegyelmet. Az 1948-as évi terméseredményeket véve alapul, .az elmúlt évben- a búza termelése 44 százalékkal, a burgonyáé 27-3 százalékkal, a kukoricáé 34 százalékkal emelkedett- Ugyanakkor jelen:ös mértékben növekedőt a szövetkezetek állatállománya is: a szarvasmarha 65 százalékkal, a juh 77, a ló 33. a sertés- állomány 1025 százalékkal emelkedett. E sikerek elsősorban a Párt helyes irányifá<ána és az állam segítségének köszönhetők. Az albán földműves-szövetkezei ekmek kedvező feltételeket teremtettek a munkájukhoz. A gépállomások gépeket adnak, az állam hosszúlejáratú kölcsönt és olcsó műtrágya1- juttat az albán termelöszövekezeteknek. A gazdasági eredmények emelték a szövetkezeti tagok életszínvonalát is. Míg a múlt rendszerben az albán dolgozó parasztság a földesurak jármában sínylődött, most saját földjén dolgozik családjáért s a társadalomért. Csehszlovákia SZapBlacky-tárna utat mulatott A kladnói bánya kőszéntermelése az ötéves terv első évében nem felelt meg a várakozásnak. Amikor a dolgozók megvizsgálták a lemaradás okát, rá jöttek hogy nem csupán a munkáshiány okozta a bajt, hanem az is, hogy nem fejlesztették ki kellően a munkaverseny mozgalmat és nem tettek eleget a rejtett tartalékok felderítésére. Van azonban a bányában olyan rész is, amely példát mutat. Ilyen a „Zapo- tocky” miniszterelnökről elnevezett tárna, ahol októberben és novemberben csupán 75—80 százalékos teljesítményt értek el. Decemberben azonban hiftelen megjavult a helyzet, s a napi átlag 103 százalék volt. A sztálini műszakban 153.1 százalékot teljesítettek. Arra a kérdésre miképpen valósították ezt meg röviden válaszoltak; szocialista verseny, nyel. A versenyben végzett műszakok kezdete előtt a tárnában minden egyes bányászra .jutó termelési tételt ponto- tosan előre meghatározták s ugyan úgy részlettervet készítettek minden más feladat számára. Minden vájár pontosan tudta mi a teendője. Az üzemvezető a tárna földfele*ti dolgozóival kötött versenyszerződést, a földfeletti munkálok a vájárokkal és csillésekkel szerződtek. Bebizonyosodott, hogy mindenütt, ahol szocialista munkaverseny- szerzödés alapján dolgoznak, emelkedik a termelés. A tervben előirányzott termelés növeléséhez és a verseny tökéletesebb ki- fejlesztésében nagymértékben járult hozzá a munka jobb megszervezése. Két váltás dolgozott egymás mellett, két táróban. Munkahelyük nem volt oiyan gazdag, hogy két táróban két váltás komoly eredményt érhessen el, ezért megváltoztatták a rendszert. Egy váltás látott munkához. Az eredmény meglepő volt. Az előirányzat két váltásnak két táróban, 3 műszakban 90 méteres haladást szabott meg. Ezt most két táróban 2 műszakban egy váltás teljesítette. A teljesítményt tovább fokozta a kettős robbantás rendszerének bevezetése. Minden váltás a következő számára is robbant, hogy a munkát folytató bányászok azonnal rakodással kezdhetnek. A tárót a robbantás után akkor szellőztetik, amikor a váltáshoz felsorakoznak, ez szintén időmegtakarítást jelent. Sokban előre vitte a munkát a bányászok és technikusok fokozottabb együttműködése. A Zapotocky-tárna tapasztalatai Kladno egész környékén terjednek. Megszervezték a tapasztalatcserét és a munkamódszerátadást. Az élmunkások sorra járják a tárnákat, hogy a helyszínen azonnal taníthassanak, tanácsokat adjanak. Megbízható, kellő információval rendelkező egyének, vidéki szervezőmunkára jelentkezhetnek. Ajánlatokat „Fix és jutalék” jeligére a kiadóba kérünk. felveti a kérdést, hogy mik a szándékai az Egyesült Államok kormányának ezekkel a személyekkel kapcsolatban és hajlandó-e fenti tényekről logikusan folyó következtetéseket” levonni. A jegyzék megállapítja: indokolt annak a kérdésnek feltevése is, hogy az Egyesült Államok kormánya hajlandó-e revízió alá venni azokat a megtorló intézkedéseket, melyeket az USA- kormány a tárgyalás bevárása nélkül foganatosított, nevezetesen: USA állam, polgárok magyarországi tartózkodásának megtiltása, a newyorki és clevelandi magyar konzulátusok bezárása. A jegyzék a továbbiakban megállapítja, hogy az USA budapesti követségének létszáma 22, amelyből 7 katona, míg a Horíhy-rendszer kormányánál mindössze 6 tagú követség működött. Ezenkívül a követség 48 amerikai állampolgárt alkalmaz. A magyar kormánynak tudomása van arról, hogy az USA követsége 103 magyar állampolgárt tart alkalmazásban. Ezek tűlnyomórészbcn a régi fasiszta rendszer levitéziett elemei, a régi magyar uralkodó rendszer hívei, a magyar népi demokrácia ellenségei. A jegyzék felveti a kérdést: vajjen az USA kormánya rcndbenlévő- nek találja-e, hogy a budapesti követségen nagy számban olyan magyar állampolgárokat alkalmaz, akik a magyar népi demokrácia ellenségei és haj!andó-e ezen a tarthatatlan helyzeten saját kezdeményezésére változtatni? A brit követséghez intézett jegyzék a következőket tartalmazza: A bírósági tárgyalás Során beigazolást nyert, hogy Edgar Sanders őrnagy, kémszolgáiati ügynök Magyarországon aktív tevékenységet fejtett ki. Sanders beismerte, hogy hírszerzéssel foglalkozott, beismerte, hogy a Standard-gyárnál betöltött magas állása a kémtevékenység leplezését szolgálta és hogy szabotázscselekményeket hajtott végre. Az angol kormány sorozatosan közbelépett Sanders kiszabadítása érdekében, sőt attól sem riadt vissza, hogy megtorlásképpen felfüggessze a most folyó angol-magyar kereskedelmi tárgyalásokat. A jegyzék felteszi a kérdést: nem tartja-e helyénvalónak a brit kormány, hogy a tényekkel számolva, revízió alá vegye a kereskedelmi tárgyalások megszüntetését bejelentő közA tárgyalás során bebizonyosodott, hogy a kémcsoport tevékenységében a budapesti brit követség több beosztottja közreműködött. A budapesti brit követség létszáma jelenleg 15 (ebből 4 katona), ami több, mint a kétszerese a Horthy-rendszerben működő angol követség létszámának és két- és félszerese a londoni magyar követség létszámának, Ezenkívül a brit követségen a legutóbbi kimutatás szerint 43 magyar állampolgár van alkalmazásban, akik túlnyomórészben a régi, fasiszta rendszer levitéziett hívei, a magyar népi demokrácia ellenségei. A magyar kormány nem látja indokoltnak az indokolatlanul nagy'követségi létszámot, mert a tárgyaláson nyilvánvalóvá vált, hogy az apparátus milyen célt szolgál és kéri a brit kormányt, hogy a létszámredukció kérdést tegye megfontolás tárgyává. Változások a kormányban A Magyar Távirati Iroda jelenti: A minisztertanács folyó hó 24-i ülésén Dobi István, a minisztertanács elnöke bejelentette, hogy Kossá Istvár pénzügyminiszter, Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi ministzer és Darvas József építésügyi miniszter miniszteri tisztségükről lemondtak. A minisztertanács a lemondásokat tudomása vette és felterjesztette a Népköztársasági Elnöki Tanácsához. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa folyó hó 25-én ülést tartott, amelyen Olt Károly bejelentette, hogy titkár: tisztségéről lemond. Az Elnöki Tanács a lemondást tudomásul vette és a titkári teendők ideiglenes ellátásává Szabó Piroska tanácstagot bízta meg, A Népköztársaság Elnöki Tanácsa ezután Kossá István, Ortutay Gyula és Darvas József lemondását elfogadta és miniszteri tisztségük alól felmentette. Olt Károlyt pénzügyminiszterré, Darvas Józsefet vallás- és közoktatásügyi miniszterré, Sándor Lászlót pedig építésügyi miniszterré egyhangúlag megválasztotta. Az új miniszterek Szakosíts Árpád, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének kezébe a hivatalos esküt letették.
