Szabad Nógrád, 1950. január (6. évfolyam, 1-4. szám)

1950-01-13 / 2. szám

Szabadság tér Tömeges monkafelaiánlásek a tervbeindítá ünnepléseken Versenyben kötik a termelési szerződést megyénk dolgozó parasztjai VI. évfolyam 2. szám Ára 50 fillér 1950 január 13 ÁLLANDÓ NÉPNEVELŐ MUNKÁVAL AZ ÚTÉ VÉS TERVÉRT Pártunk vezetésével, a Szovjetunió támogatásával a dolgozó tömegek jó munkájának eredményeképpen decem­ber 31-én a hároméves terv diadal­mas csatájának utolsó győzelmét aratta a magyar dolgozó nép. Ezzel véglegesen lezárult népgazdaságunk újjáépítésének időszaka és megindult a harc az ötéves terv győzelméért, a szocialista Magyarország megterem­téséért. Népi demokráciánk további fejlődé­sében a szocializmus útján kettős fel­adat áll:, harc és építés. Az egyik kézben a szerszám, a nép hatalmának megerősítésére, a másikban fegyver, a dolgozó nép, hatalmának megvédése azok ellen, akik a régit visszakívánva, az új ellen harcolnak Az elmúlt öt év sok tapasztalatot és tanulságot adott, melyből a dolgo­zók széles tömegei megtanulták, hogy a Párt iránymutatása az egyetlen he­lyes irány, a Párt útja az egyetlen járható út, a Párt tanítása az egyet­len igaz tanítás a magyar dolgozók számára. Döntő tanúlsága az elmúlt öt évnek, hogy ha jól akarunk tovább dolgozni, ha el akarjuk kerülni a tévelygéseket, ha le akarjuk küzdeni a nehézségeket, ha valóban a szocializmus győzelmé­ért harcolunk — a Szovjetunió példá­ját kell követnünk, Lenin és Sztálin tanításait kell tanulmányoznunk. Ez a biztos iráytü, melynek segítségével fel­tartóztathatatlanul, győzelemről-győ­zelemre tudjuk vinni felemelkedésért vívott harcunkat. De nemcsak tanul­mányozni kell e tanokat, hanem alkal­mazni is a gyakorlati életbem A magyar dolgozók megtanulták használni ezt a biztos fegyvert az eredmények kiharcolásánál és ma már el sem képzelhető gazdasági életünk szocialista munkaverseny nélkül. Pár­tunk öt éves nevelő munkája termé­keny talajra talált és ebből a talajból kinőtt az új arcú, felszabadult mun­kásosztály, amely tudja, hogy magának épít, hogy egyéni érdekei elválasztha­tatlanul egybefonódnak a közösség érdekében saját hatalmával. Az öntudatban hatalmasan megnöve­kedett munkásosztály előtt most új nagyszerű feladatok tornyosulnak, új harci program van, az ötéves terv, melynek végrehajtására mozgósítani kell az összes erőnket. 1950 január 1-től az ötéves terv a dolgozó emberek millióinak munkája nyomán kezd valósággá válni. Ezeket a milliókat Pártunknak, párt- szervezeteinknek kell vezetni és irá­nyítani. így tehát pártmunkánk köz­ponti kérdése kell, hogy legyen a ter­melés. Az elmondottakból következik, hogy pártszervezeteink előtt nagy agiíá- ciós és szervezési munkák állanak. Agitálnunk kell, hogy dolgozóink po­litikai öntudatát emeljük, s mindenek előtt arra kell törekednünk, hogy min­den dolgozó megértse, mit jelent a dolgozó összességnek és mit jelent sa­ját magának az ötéves terv. Hogy ezt elérhessük, minden pártszervezetnek ismertetni és megvitatni kell az öt­éves terv alapfeladatait, másrészt a helynek s a tagság összetételének megfelelően a terv egyes részeit. Az ötéves terv akkor lesz agitá- ciónk hatásos eszköze, akkor fog hoz- xájáruni a dolgozók gondolkozásának átalakításához, ha az agitációval együtt halad a termelés emelkedése. A termelésben pedig elsősorban a mi pártfunkcionáriusainknak, aktivistáink­nak kell elöl járni, példát mutatni. A népnevelőknek személyes példaadás­sal, a termelésben elért kiváló ered­ményekkel is agitálni kell, mint ahogy tették ifj. Oláh Ferenc, Kovács Vil­mos, Tóth Faragó István, Szalai Gás­pár elvtársak, — mert csak azok le­hetnek jó népnevelők, akik helyt áll­nak a termelés frontján is. Minden pártfunkcionáriusnak és árttagnak mindig szeme előtt kell, ogy lebegjen Rákosi elvtárs mon­dása: „Nem lehet valaki jó kom­munista és ugyanakkor rossz munkás. A mi Pártunk az ország vezetője, ránk hárul ennek megfelelően a veze­téssel járó felelősség is. Meg kell ér­teni a gazdasági életben dolgozó min­den kommunistának, vezetőnek és egy­szerű munkásnak egyaránt, hogy a szocializmus építése a termelés vona­lán is, nemcsak a Pártban — nagyobb felelősséget ró ránk." A mi népnevelőink eddigi jó mun­kájukkal bebizonyították, hogy tudnak eredményes munkát végezni. Kitűnt ez a választásnál, a termény begyűjtés­nél, a tervkölcsönnél és még sok más esetben. Azonban hiba volt, hogv ezeket a feladatokat' kampányszerűen végezték, ha egy kampány lezárult, népnevelőink nagy része újabb kam­pányra várt. Ezzel a módszerrel sza­kítani kell népnevelőinknek. Állandó szívós politikai munkát kell végez­niük, hogy a dolgozók ismerjék felada­taikat és tudják, hogy a termelés nö­vekedésével családjuk, és az egész dolgozó nép életszínvonala emelkedik. Feladat, hogy a lezajlott 3 napos agi­tátor-tanfolyam anyaga alapján meg­ismertessék, hogy mit hoz az ötéves terv a falunak, városnak, üzemeinknek és ezen belül a műhelyeknek is. Érzé­keltetni kell, hogy mit kell tenni egy- egy dolgozónak, hogy jó munkájával a terv megvalósításához hozzájáruljon. Fejlődésünk ezen újabb szakaszánál is megint a Szovjetunió Bolsevik Pártja felé kell fordulnunk, hogy an­nak tapasztalatait leszűrve, alapos ta­nulmányozás után, sikerrel. végezzük el az előttünk álló új feladatokat. A szovjet agitátoroktól kell tanulni, akik naponta segítik a dolgozókat abban, hogy a szocialista versenyben mind­egyikük megtalálja a helyét és minden energiájukat az ötéves terv idő előtti végrehajtására fordítsák. Népnevelőink feladata, hogy az élen járó munakmódszereket terjesszék, hogy a dolgozók, a legjobb tapasztala­tokat elsajátítsák. Hogy ezt a felada­tot jól el tudjuk végezni, ahhoz szük­séges a népnevelők állandó rendsze­res irányítása és kiemelni a népne­velő munkát reszort jellegéből. A nép­nevelő csoportok politikai irányításá­val elsősorban az üzemi és falusi tit­károknak kell foglalkozni. Nekik kell tudniuk mindenkor, hogy az adott hely­zetben mi a feladat, milyen formában kell népszerűsíteni a feladatokat, rend­szeresen összehívni az értekezletet és konkrét feladatokkal ellátni. Nem szabad csupán a népnevelő ne­gyedóra anyagára támaszkodni, mint pl. a gépgyárban, Mátranovák bánya­üzemeknél és a salgótarjáni építészet­nél. Ezen túlmenőleg, mint fentebb említettem, konkrét feladatokkal kell ellátni a népnevelőket. A népnevelő értekezleteket tegyük nívóssá, dolgoz­zanak fel egy-egy időszerű döntő po­litikai kérdést, melyek után megköny- nyítjük a népnevelők munkáját, fel­adataikkal tisztában lesznek és rögtön tudnak reagálni a föladott kérdésekre. Ezen keresztül elősegítjük a népneve­lők politikai színvonalának emelke­dését. , Falusi viszonylatban a téli hónapok­ban 'felmérhetetlen jelentőséggel bír, de az üzemekben is hatalmas jelentő­sége van a csoportos' újságolvasásnak. Ezzel a módszerrel el tudjuk érni, hogy a Szabad Nép epv-egy fontos cikke olyan további százezrekhez is eljut, akik egyébként a cikket nem olvasták volna el. Igen jól alkalmazzák ezt a módszert a gépgyár egyes műhelyei­ben, ahol reggeli idő alatt vitatnak meg egy-egy cikket, ugyanúgy a palotás! termelőcsoportnál is rendsze­resen foglalkoznak csoportos újságol­vasással. A csoportos újságolvasás első lépése az, hogy maguk a nép­nevelők, akiket Pártunk azzal a meg­tisztelő feladattal bízott meg, hogy a dolgozók széles tömegeit felvilágo­sítsák, — rendszeresen nap mint nap olvassanak újságot. Ha falusi és üzemi szervezeteinkben mindenütt megértik a csoportos újság- olvasásban rejlő hatalmas lehetősége­ket és teljes erővel segítik ebben a népnevelőket, akkor a falusi és üzemi felvilágosító munka újabb nagy lépést tesz előre. Az agitáció, mint Pártunk tanít bennünket nemcsak meggyőzést, ha­nem leleplezést is jelent. Az agitátor nem tűrheti nyugodtan a hiányossá­gokat, a nép vagyonában való kárte­vést, az ellenséges hangokat. Le kell leplezni olyan ellenséges megnyilvá­nulást, mint például a gépgyár öntödé­jében van. hogy a Szovjetuniót és a népi demokráciát gyalázza egy bélis­H Kínai Népköztársaság elismerése Anglia részéről az imperialista tábor éles ellentéteit mutatja A világ dolgozóinak győzelme egyre tisztábban rajzolódik ki mindenütt. Az öt világrész minden táján a mun­kások keze ökölbe szorul, hogyHesújt- son a háborúra spekuláló imperialis­tákra. A tőkés országokban sztrájk­ban, vagy tüntetésben hozzák tud­tára a dolgozók a világbékét ve­szélyeztetőknek, hogy a dolgozó nép sehol a világon nem fog fegyvert a Szovjetunió ellen. A dolgozók egységes akarata meg­remegtette mindenütt az imperialistá­kat. Ezt a remegést most egy hatalmas ingadozás váltotta fel, aminek követ­keztében távolkeleten összeomlott az építményük, mint egy kártyavár. Szertefoszlott az imperialistáknak minden álmuk Kínában és reménysé­gük Csan-Kai-Sek és az egész rabló­bandája hanyathomlok menekült, hogy még mentse, ami menthető. Mi van neki még menteni valója? Semmi egyéb, mint aljas élete, ami soha nem volt az övé, hanem odaadta az impe­rialistáknak, akik most rémesen csa­lódott ábrázattal tekintenek „kedven­cük” bukása felé. Anglia nem engedelmeskedik kenyéradi gazdájának A kínai győzelem az egész világ közvéleményét magával ragadta. Ért­hető is ez, hiszen nem egyébről van szó, mint arról, hogy 470 milliós nemzet lett sza­baddá, 470 milliós nemzet lépett harcának eredményeként arra az útra, amit a dicső Szovjetunió mu­tat az emberek millióinak: Szabadság, béke és függetlenség. Maga az a körülmény, hogy a kínai néphadsereg, a kínai kommunisták ilyen fényes győzelmet arattak, úgy érte az amerikai imperialistákat, mintha egy fabunkóval ütötték volna fejbe, amitől megszédülnek, de nem ájulnak el. így adódhatott, hogy szé- dültségükben minden erejüket meg­feszítve azt ordítozták, „nem adjuk Formozát, nem isméjük el a kínai népköztársaságot”. Amikor aztán — mintegy rakoncátlan kuvasz — Anglia nem követte kenyéradó gazdáját, hanem az éhség és pusz­tulás nyomorától félve kimondta, „Őfelsége” nevében a „de jure"-t. Amerikát újabb csapás érte, azonban ez'már nem fabunkó volt, hanem vas­bunkó, amitől behúnvt szemmel is meglátták a zászlójukon lobogó 49 csillagot, de meglátták azt is, hogy a csillagok között kibontakozik egy kü­lönleges csillag, egy hatalmas, nagy vöröscsilíag, a kommunisták csillaga, ami végleg meg fogja őket semmisí­teni. Anglia megtagadta kenyéradó gaz­dáját. A nagy szájhősből meghunyász­kodó, alakoskodó lett. Úgy gondolja mentse, ami még menthető. Nem két­séges, hogy Anglia után következnek a többi csatlósok. Már tisztán lát ják, hogy a Marshall-kölcsön mellé szüksé­ges egy kínai kapcsolat is, mert különben felkopik az álluk. Norvégia rövidesén beadja eüsmeré- rését. A kormánykörök már nyíltan beszélnek az elismerésről. Rövidesen csatlakoznak hozzájuk a többi skandi­náv államok is, de nem fog elmaradni francia bábkormány sem. Az amerikai imperialisták kapálóz­nak, tiltakoznak és különböző kísérle­teket tesznek arra, hogy megakadá­lyozzák a kínai népköztársaság elis­merését csatlósaik részéről. Csanfi-Xai-Sek felesége min! mentő Ilyen kísérlet az is, amikor „ked­vencüknek“, Csan-Kai-Seknek felesé­gét használják iei arra, hogy adjon le SOS-jeleket a kínai nép felé. A kí­nai asszony hűségesen követte gazdá­juknak parancsát és ígv szólt a kínai néphez: „Nem adjuk Kínát a kommu­nistáknak”. Azonban úgy látszik, hogy a „kínai mentő” segélykiáltá­sai eredménytelenek maradtak, .mert a hős kínai nép úgy gondolkodik, hogy „A kutya ugat, a karaván halad” és a kínai nép a komunisták kiáltványa értelmé­ben, amely igy hangzik: „Rövide­sen felszabadítjuk a Kínához tar­tozó Formozát, Hainant és Tibe- bet”, megkezdte előkészületeit a még elnyomottak felszabadítására. A kínai kommunisták kiáltványa óta Csan-Kai-Sek és hordájának ma­radványa megszeppenve és rettegve a nép haragjától Formoza-sziget egyik magányában gépfegyvereseitől védve magát, várja a mentőhajót, hogy el­vigye őt az „álmok országába”. Hű­séges asszonyának szavai a kínai nép körében semmivé váltak, mint ahogy semmivé vált gazdája, az ame­rikai imperializmus Kínában. Albánia felszabadulásának évfordulója Az albán népnek 9-én volt felsza­badulásának 5- évfordulója. A felszabadulás napján az egész ország dolgozó népe ünnepelni fog. A nap jelentőségét gyűlése­ken méltatják, színessé teszik a napot, sport és kultúrműsorokkal. Díszelőadások lesznek az ország területén és az or­szág városait, falvait fellobogózzák és diadalíveket emelnek. Az albán nép ezen léks7>i harcairól. i 11 napon mindenütt hálával efh- aj-, meg a felszabadító Szovjetunió Nyugat-Németországban mozog a föld Azzal, hogy a szovjet kormány meg­adta a Német Demokratikus Köztár­saságnak a szuverenitási jogát, meg­nyitotta a német nép az útját a fejlő­dés felé. Sztálin elvtárs levele óta Kelet-Németország rálépett a békés fejlődés útjára és megkezdte építő­munkáját a békeszerető népek táborá­ban. Sztálin elvtársnak a levelében kifejtett németegység azóta egész Né­metországra kiterjedt és a békéért való harc tömegmozgalommá vált. Nyugat-Németországban az amerikaiak Ruhr-diktátuma és Nyugat-Németország újravaló fel­fegyverzése mindinkább erős aka­dályokba ütközik a dolgozók ré­széről. Szombaton Düsseldorfban hatalmas tömeggyűlés zajlott le, ahol megjelentek Franciaország, Belgium, Hollandia, Svédország, Anglia baloldali munkásvezetői, akiket a dolgozók hatalmas lelkesedés­sel ünnepeltek: A gyűlésen Max Rel- mann elvtárs a Német Kommunista Párt elnöke beszédet mondott és beszé­dében hangoztatta, hogy a Német De­mokratikus Köztársaság létrejötte az egységes békeszerető demokratikus Németország megteremtésének alapja. Reimann elvtárs beszédében kijelen­tette, hogy a Ruhr-vidék német és az egységes demokratikus Németország ipari központjának kell maradnia és nem lehet a Ruhr-vidék központja egy német részről kiinduló imperialista tá­madásnak. Ezért felhívta a német né­pet, elsősorban az ifjúságot, teljes erővel szálljon síkra Nvu- gat-Németország militarizálása ellen, mert csak akkor élhet a né­met ncp gazdaságilag és politikai­lag biztonságban, ha megteremti az egységes, független, demokratikus Németországot, ami az egész német nép hazája lesz. Max Reimann elvtárs beszéde után a megjelent külföldi ' munkásvezetők szólaltak fel és biztosították a német népet népeik szolidaritásáról és rokon- szenvüket a Németország egységéért és a béke'megőrzéséért folytatott harc­ban. Az osztrák békeszerződés ügye A Külügyminiszterek Tanácsának pá­risi ülésszaka megbízta a külügymi­nisztereket, hogy foglalkozzanak annak a szerződéstervezetnek elkészítésével, amelynek célja a független., és demo­kratikus Ausztria létrehozása. Az ott meghatározott határidő már régen lejárt és azóta a kü­lügyminiszter-helyettesek már fog­lalkoztak az osztrák államszerződés kérdésével, de tanácskozásuk eredménytelen maradt. Munkájuk némi eredménnyel végző­dött, de továbbra is eldöntetlen az ENSZ-tagállamok ausztriai tulajdonai-, nak, Ausztria háború előtti és hábórú utáni adósságainak, Ausztria felfegy­verzése megakadályozásának és az át­telepített személyeknek a kérdése. A nyugati hatalmak képviselőit az „osztrák nép jótevőinek” akarja feltüntetni, és lépten-nyomón hangoz­tatják, hogy helyre kel! állítani a de­mokratikus, független országot. A va­lóság azonban az, hogy minél jobban elhúzzák az osztrák államszerződés aláírását. A nyugati hatalmak küldött­jei makacsul vonakodtak felvenni szer­ződéstervezetükbe azokat a pontokat, amelyekben a Külügyminiszterek Ta­nácsa párisi ülésszakán már meg­egyeztek. Olyan pontokat igyekeznek az osztrák államszerződésbe bevenni, amely egyenesen ellentétben áll a ki­tűzött célok és feladatok megvalósí­tásával tázott katonatiszt- Az agitátornak poli­tikailag kell kiértékelni a dolgokat, ne­vén kel! nevezni a baj okozóit, pellen­gérre kell állítani, rá kell mutatni mekkora kárt okoztak népgazdaságunk­nak. Rögtön reagálni kell olyan hibára, mint a salgótarjáni Építészeti NV-nél történt, hogy a 36-os bérház építésé­hez hatalmas mennyiségű gömbvasat szállítottak, melyekről később kiderült, hogy máshová kellett volna szállítani. Ezzel az építőiparban nem lehet csők-, keríteni az .önköltséget, hanem csak emelni lehet. Ha a pártvezetőség és az agitátor napirendre tér és szemet-. húny az ilyen jelenségeknél, akarva nem akarva segíti a rosszul dolgozó­kat és fedezi az ellenséget. A Párt ereje a néppel való szoros kapcsolatban rejlik. Ezért a népneve­lők kötelessége, hogy szilárdan álljon mindig Pártunk és államunk érdekei vártáján, ebben a szellemben nevelje a tömegeket. Politikai agitácjóná! üzem és a falu összes dofgözóit harcra kell mozgósítani, népi demokráciánk újabb sikereiért. Összegezve' feladatainkat: a nép­nevelők összetételének megjavítása, termelésben élenjárók legyenek a mi agitátoraink. A népnevelők rendsze­res instruálása. reszort jellegéből való kiemelése és első helyre kél! tenni népnevelő munkánk megjavítása érde­keben, a népnevelők rendszeres oktatá­sát. A népnevelők nap mint nap tuda­tosítsak a_z ötéves terv jelentőségét, mozgósítsák a dolgozók széles törhe- geit ezen feladatok elvégzésére, s ha jól dolgozunk, újabh győzelmek re­ményében nézhetünk jövőnk felé A mi jövőnk pedig az ötéves terv meg­valósítása, dolgozó népünk jóléte, sza­badsága, — a béke győzelme. Andó Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents