Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-02-24 / 4. szám
И a írásomat elolvasva valaki kedvet kapna arra, hogy ellátogasson a Betániába — aminek az ott lakók szívből örülnének —, álljon meg a sorompónál, s forduljon jobbra. Az igazi fürdőparadicsom a sorompón túl kezdődik, ám a nyaraló néhai tulajdonosa, a munkásosztály élcsapata tudta, hogy a tó vize egy és oszthatatlan, mindenkit egyformán befogad, akár a sorompón innen, akár túlról érkezett. De azt is tudta, hogy aki nem lépi át a határt, ingyen fürödhet. Állítólag ezért nem kívánkozott a tópart villakoszorújának belsejébe. Még szerencse. Mert miután a SZK Kormánya a Testvéri Gyülekezet Betánia elnevezésű jótékonysági egyesületének ítélte oda az objektumot — amelyet a pozsonyi Karol Matulay Intézettel közösen értelmi fogyatékos fiatalok otthonává alakították át — akadtak a városkában egypáran, akik sorompóért kiáltottak. De mivel már van egy... Való igaz, hogy a társadalom legkisebb szeletkéje is magában hordozza az egész valamennyi lényeges jellemzőjét. Itt is felmerültek érdekellentétek. A város elöljárósága külföldi turistákat is vonzó idegenforgalmi központtá szeretné fejleszteni a tavat, s akkor jönnek a debilek (mert így szokás nevezni őket széles e hazában)... Elhangzottak mondvacsinált érvek (el fogják ijeszteni a vendégeket, ha nyáron fürdőruhában lemennek a tóhoz). Az egyetlen atipikus elem a végkifejlet az ellenszenv alábbhagyott. Csakis a józan ész győzedelmeskedhetett, mert például azt, hogy az egyik lakó csak úgy bemelegítésképpen oda-vissza átússza a tavat, a kívülállók közül még csak én tudom... 2. A fogyatékos gyermek szülei semmiben sem különböznek a többi szülőtől. Vagy ha mégis, talán csak abban, hogy még erősebben kötődnek a gyerekhez, akinek sokkal nagyobb szüksége van rájuk, mint egészséges társainak, s akiért jóval több áldozatot kell hozni, mint egy egészséges gyermekért. Ezeknek a szülőknek a legnagyobb fájdalma egy örök, kínzó kérdőjel: „Mi lesz a gyerekemmel, ha én már nem leszek?”?* ezzel együtt jár a dilemma: „Amíg egészséges vagyok, s mellette lehetek, hagyhatom-e öt leszakadni magamról? Jó szülő vagyok-e, ha elengedem? Nemcsak a tehertől akarok megszabadulni? Valóban Mint egy tál megfagyott kocsonya, olyan a téli napfényt viszsza tükröző jég hártyás szenei tó. Pihen a víz, pihen a part, csendesek a nyaralók. Az ágait áztató fűz és a félig korhadt öreg ladik képeslapra kívánkozó kompozíciója csak percek múltán engedi továbbkalandozni a szemlélődő tekintetét. Ha valaki most azt kérdezné tőlem, mi is a tél, egyszerűen rávágnám: itt és most a tél a nyár tökéletes ellentéte. Mint ahogy a ház is, amelynek erkélyén álldogálok, tökéletes ellentéte annak a világnak, amelyet a küszöböt átlépve kívül hagytam. BETÁNIA, U l ÁDTATIANAIf m ini im ivn HAJLÉKA EGY LÁTOGATÁS KÉPEI ezzel segítek neki felnőni?” Hogy ez a dilemma mennyire valódi, bizonyítja, hogy amikor elterjedt a Betánia megnyitásának híre — tehát hogy végre Csehszlovákiában is lesz az értelmi fogyatékos fiataloknak védett lakhelye —, csak öt szülő merte vállalni a gyötrő kérdésekkel és a valósággal való szembenézést. 3. A ház tizenkét férőhelyes, jelenleg öt lakója van. Valamennyien 18 éven felüliek, és a Matulay Intézetből kerültek ki. Az esetleges érdeklődőknek is a Matulay Intézet címén (Ústav K. Matulaya, 841 01 Bratislava, Lipského 15) kell jelentkezni. — Van egy mikrobuszunk, eleinte ezzel jártunk le naponta Pozsonyból, azután már a hét másik felét, szerdától péntekig, js itt töltöttük — mondja Mária Skorupová, a nevelőnő. — A gyerekek bol-4 Nő
