Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)

1992-02-24 / 4. szám

äogan jöttek. Van, aki a nagymamájához kirándul, van, aki a Tátrába, mi meg ide jövünk, biztattam őket. Úgy is viselkedtünk, mint az igazi üdülők. Sétálni jártunk, ismerkedtünk a környezettel, bebarangoltuk az üzleteket, hogy minket is megismerjenek az itt lakók. Úgy érzem, befogadtak bennünket. Az egyik szomszéd már meg is látogatott, s úgy tűnt, kellemesen érezte itt magát.

Februártól kezdve már egész

pedig kiállítással egybekötött kirakodóvásárt szeretnének rendezni belőlük. Tudom, hogy akadna rájuk vevő, magam sem tudtam nekik ellenállni...

4

Hétfő reggel van. A Betániában új hét kezdődik. A megérkezést követőleg a 23 éves Down-kóros Janka, aki magyarul is beszél néhány szót, azonnal papucsot húz, átöltözik, igazi nőhöz illően seprűt ragad, takarítani

Fotó: Nagy László

hetes itt-tartózkodással számolunk. Kezdődnek a szürke hétköznapok — veszi át a szót Miroslav Krupa, az otthon vezetője. — Ezért már most állandó életritmus kialakítására törekszünk.

A fiatalok napi két órát tanulnak. Speciális olvasási, emlékezetfejlesztő és más gyakorlatokat végeznek. Minden tevékenység arra irányul itt, hogy egyre önállóbbá váljanak. Ok terítenek meg, segítenek a konyhában, a műhelyben, hetente egyszer alapos nagytakarítást végeznek. Mindenki a személyzet tagjai is — pontosan tudja, miért felelős. Ezenkívül dolgoznak is a Betánia védett műhelyében. Gyógyszereket csomagolnak, dobozokat hajtogatnak, bármilyen mechanikus, nem alkotó jellegű munkát elvégeznek, csekély bérért, megrendelésre is. Az otthon falait kedves kerámiatárgyak, afrikai totemekre emlékeztető maszkok díszítik, a virágok is egyedi kerámiacserepekben pompáznak. Valamennyit a Matulay Intézet növendékei készítették egy tapasztalt szobrász vezetésével, betániás társaik